M�r nem mentem vissza a nagyterembe a t�bbiekhez, ink�bb a gyeng�lked� fel� vettem az ir�nyt. M�g a l�pcs�n s�t�ltam, �tgondoltam a t�rt�nteket, �s hi�ba is akartam magam sz�gyellni – hiszen el�gg� otromb�n viselkedtem -, nem ment. Pr�b�ltam t�bbsz�r is mondogatni, hogy m�gis csak az ap�m, az eredm�ny egyenl� volt a null�val, s�t. Az utols� l�pcs�fokokat szinte trappolva �s toporz�kolva tettem meg, majd elemi er�vel kopogtattam a betegszoba ajtaj�n. Madam Pomfrey kisebb v�rat�s ut�n meglehet�sen morcos fejjel nyitott ajt�t – amit meg�rtek -, �s ki akart tess�kelni, de �n nem hagytam magam. Mindenk�ppen besz�lni akartam vele.

- K�rem Madam, csak egy pillant�st hadd vessek r�! – fogtam k�ny�rg�re. Bel�ttam, hogy durva besz�ddel nem megyek semmire.

- Most t�nyleg nem alkalmas. M�g nem t�rt mag�hoz – pr�b�lt tiltakozni, mikor azonban megl�tta esdekl� szemeimet, k�ptelen volt tov�bb ellen�llni. – J�l van, de t�nyleg csak p�r percre, pihen�sre van sz�ks�ge – s�hajtotta.

- K�sz�n�m! – �leltem meg az asszonys�got, aki csak elmosolyodott heves reakci�mon, majd kedvesemhez s�t�ltam.

Majdnem a legutols� �gyon fek�dt, �s b�k�sen szuszogott. Feje k�rbe volt k�tve f�slival. Val�sz�n�leg az es�st�l lett egy kisebb agyr�zk�d�sa, de ett�l eltekintve eg�szs�gesnek t�nt. Rem�lem, ha fel�bred, eml�kezni fog r�m, mert ha nem, abba bele�r�l�k! A sz�leimt�l, vagyis a nevel� sz�leimt�l hallottam, hogy a k�m�ban fekv� emberek hallj�k, amit mondanak nekik, �gy besz�lni kezdtem:

- Szia! – fogtam meg a kez�t, mik�zben le�ltem mell� egy sz�kre. – Most kezdhetn�m azzal, hogy �n megmondtam, de ink�bb az �bred�sed ut�nra hagyom a fejmos�st. Tudtad, hogy igaz�n szexin n�zel ki ezzel a k�t�ssel a fejeden? Huh, ez most h�ly�n j�tt ki, bocs, csak kicsit ideges vagyok – f�jtam ki a leveg�t. – M�g soha nem folytattam egyoldal� besz�lget�st – mosolyodtam el. B�r igaz�b�l nem ez�rt vagyok fesz�lt. Ap�mt�l j�ttem – vallottam be. – Ha �gy �rthet�bb, akkor Pitont�l. A meccs v�g�n fel akartunk hozz�d j�nni, de Poppy nem engedte, azt�n vacsor�n�l volt egy kis z�r. �ppen le akartam tuszkolni valamit a torkomon – az idegess�g minden �tv�gyamat elvette -, amikor �les f�jdalmat �reztem a pocakomban.

- Tess�k? – pattantak f�l Harry szemei, majd olyan f�rg�n �lt fel, mintha t�t sz�rtak volna bel�.

- Nah�t, azt hittem k�m�ban vagy! – kezdtem csipkel�dni, de azonnal agg�d�sba mentem �t, mikor a fej�hez kapott. – �desem, j�l vagy?

- Igen, azonnal elm�lik – massz�rozott kett�t hal�nt�k�n, majd v�gigm�rt z�ld szemeivel. – Minden rendben, de ink�bb az �rdekel, hogy ti hogy vagytok?

- M�r nincs semmi bajunk – pr�b�ltam nyugtatni. – Piton szerint csak kisebb m�h�sszeh�z�d�som volt, ami term�szetes az �llapotomban. Komolyan, mintha valami betegs�gem lenne – f�ztem k�zbe egy kis zs�rt�l�d�st. – Egy�bk�nt is, m�g hogy kisebb m�h�sszeh�z�d�s, �reztetek m�r ti ilyet, f�rfiak? Legsz�vesebben a falat kapartam volna.

- H�� – �ll�totta le sz��radatomat. – Most t�rtem magamhoz, �s m�r megvern�l?

- Bocs�ss meg, kiss� inger�lt vagyok mostans�g.

- Kiss�? Az nem kifejez�s. Most pedig mond el sz�pen, mir�l besz�lgett�l vele!

- Szerinted? – n�ztem r� lemond�an. – Rossz az id�z�t�s, Harry, annyira rossz. Alig t�zpercet t�rsalogtunk, de ez pont el�g volt arra, hogy az �sszes f�jdalmamat a nyak�ba z�d�tsam. �s a legbosszant�bb az eg�szben, hogy meg sem pr�b�lt v�dekezni. Elmondtam mindennek, � pedig csak hallgatott, majd elint�zte a dolgot egy egyszer� „Nem tudok most v�laszolni!” mondattal. Az egy dolog, hogy most seg�tett, hiszen csak a l�nya vagyok, legal�bbis biol�giai szempontb�l igen, de…

- Bonnie – v�gott k�zbe. – �n meg�rtelek, �s elhiheted, hogy nem sz�vesen mondom ezt, de meg kell �rtened �t is.

- Hogy?

- Neki sem k�nny�.

- M�g hogy nem k�nny�? K�ny�rg�m, most j�rok hetedik �ve ebbe a rohadt iskol�ba, hetedik �ve megyek �r�r�l-�r�ra arra a vacak b�jitaltanra, �s az �ta csak sz�vat, ahogy t�ged is. Legal�bb csak egy pozit�v megmozdul�sa lett volna, csak egy!

- Engem p�ld�ul sz�mtalanszor h�zott ki a p�cb�l!

- Oh, t�nyleg? – vontam fel a szem�ld�k�m. – Tudod, mi volt az egyetlen mondata, miut�n elhordtam mindennek? – Csup�n k�rd� tekintettel meredt r�m. – Hogy m�rt pont t�led v�rok gyereket! Ehhez mit sz�lsz?

- Nem is v�rtam t�le m�st – suttogta. – M�g mindig f�j�n �rinti az ap�mmal val� kapcsolata, de id�vel…

- Hagyj�l m�r az id�vel. Vannak dolgok, amiket m�g az sem gy�gy�t be. Komolyan kezdek agg�dni, hogy valami s�lyos probl�ma van a fejeddel, ami ink�bb a gondolkod�sm�dodat k�ros�totta! T�rj m�r �szhez, most Perselus Pitonr�l van sz�! Te t�nyleg azt hiszed, hogy x id� m�lva – ami t�telezz�k fel, hogy 100 �ven bel�l lesz -, mosolyogva a kebl�re �lel? Ha tizenh�t �v alatt nem siker�lt neki, akkor…

- Egy gyerek sok mindent megv�ltoztat.

- Lehet, de nem az � eset�ben. K�l�nben is, m�rt v�ded �t? – k�rdeztem felh�borodva, mire l�gyan elmosolyodott.

- Tal�n, mert nekem soha nem volt ap�m, �s hamarosan �n is az leszek. �gy belegondolva az � helyzet�be, borzalmas lehet, hogy a tulajdon l�nya legsz�vesebben apr� darabokra �tkozn�. �n legal�bbis meg�r�ln�k – hajtotta le fej�t.

- Hogy lehet valaki m�g �lomb�l fel�bredve is ennyire sz�vd�gleszt�? – gondoltam magamban, mik�zben lassan megemeltem fej�t az �ll�n�l fogva, �s l�gyan megcs�koltam. Szeretem ezt a sr�cot, m�g akkor is, ha alkalmank�nt olyan makacs, mint most! – Igaz�b�l, nem lett volna szabad megl�togassalak a fenyeget�sem �rtelm�ben, de ki tudna r�d haragudni, mikor ilyen sz�peket mondasz? – utaltam a n�h�ny perccel ezel�tti mondat�ra. – Sz�val, te t�nyleg nem hagyn�l el minket, t�rt�nj�k b�rmi?

- Nem, t�rt�nj�k b�rmi, �n mindig mellettetek leszek! – �lelt mag�hoz. Idill�nket egy torokk�sz�r�l�s zavarta meg.

- Madam Pomfrey! – bontakoztunk ki egym�s karjaib�l. – Eln�z�st, csak… - B�r igaz�b�l nem is foglalkozott a magyar�zatommal, hanem r�gt�n Harry k�r�l kezdett s�rg�l�dni.

- Most menj, Bonnie, m�r �gy is f�l�r�t kapt�l – parancsolt r�m. – Meg kell vizsg�lnom Harryt!

- �rtem, akkor majd holnap tal�lkozunk! – intettem kedvesemnek, majd k�sz�n�s ut�n menni k�sz�ltem. Miel�tt azonban kil�ptem volna a k�rteremb�l, egy sz�ke tincset l�ttam megvillanni Harry �gy�t�l nem messze. Vajon Malfoy is akkor t�rt mag�hoz, mikor Harry?

Cathrine aggodalomr�l �rulkod� szemeivel tal�ltam magam szembe, mikor bel�ptem a Mardek�r klubhelyis�g�be. A fekete b�rfotelben �lt, ahol Malfoy is szokott. Val�sz�n�leg engem v�rt. F�radtan lezuttyantam mell�, �s v�rtam az els� k�rd�s�t.

- Jobban vagy m�r? �gy megijedtem, ugye semmi komoly?

- Nem, Piton szerint ez term�szetes ebben a szakaszban – feleltem szinte monoton hangon.

- Mi a baj? Besz�ltetek is?

- Hogy besz�lt�nk-e? A helyes megfogalmaz�sa ink�bb a „kiab�lni” sz�! N�la m�g nem hordott szemetebb embert h�t�n a F�ld! – akadtam ki, majd elmes�ltem az eg�sz szitu�ci�t. V�g�l a Harryvel k�z�s besz�lget�s�nkre is r�t�rtem.

- Bonnie, sajnos egyet kell �rtenem Harryvel.

- De…

- Figyelj…

- Nem vagyok hajland� v�gighallgatni! – pattantam f�l. – Elegem van abb�l, hogy mindenki sokkal jobban tudja, mit k�ne tennem! �rtsd meg, elhagyott, �s ezen m�r nem lehet v�ltoztatni. Most pedig �tmegyek Mi��khoz, hogy el�js�goljam a nagy h�rt Harry �bred�s�r�l! – v�lt hangom vid�mabb�.

Egy�tt ment�nk �t a Griffend�l-toronyba, ahol csak Hermione �s Ron �ltek f�radtan a pattog� t�zn�l. Ezt nem �rtem, m�g este kilenc sincs, hol vannak a t�bbiek?

- Sziasztok! – m�sztunk be a klubhelyis�gbe, majd le�lt�nk k�z�j�k. – Van sz�motokra egy nagyszer� h�rem! – mosolyogtam.

- Csak nem Harryr�l tudsz valamit? – k�rdezte Ron felder�lve.

- De bizony. T�le j�ttem, �s nyugodt sz�vvel kijelenthetem, kutya baja sincs!

- Ugye megmondtam �n, hogy nem lesz semmi baja! – ki�ltotta v�r�s haj� bar�tunk.

- Igen, te megmondtad! – der�lt rajta Mi�ne, majd elkapta kedvese nyakkend�j�t, �s mag�hoz h�zva megcs�kolta.

- Holnap eb�d ut�n megl�togathatn�nk! – aj�nlottam f�l, mire mindenki helyeselve b�logatott.

M�snap dupla b�jitaltannal kezdt�k a napot. Eddig sem tartozott a kedvenceim k�z�, de most… Rem�ltem, hogy esetleg h�zhatom m�g a vele val� tal�lkoz�st, de az �rarend k�zbesz�lt. Eg�sz v�gig igyekeztem l�thatatlannak t�nni, mintha itt sem lenn�k, ez�rt a legh�ts� �stn�l dolgoztam. Eg�szen j�l is ment, mindaddig, m�g el nem kezdett j�rk�lni a padok k�zt. Mindenki f�zet�re tett egy-k�t g�nyos megjegyz�st, majd az eny�mhez �rt. El�sz�r v�gigm�rt, majd belen�zett a k�kes-lil�s sz�n� folyad�kot tartalmaz� �st�mbe, v�g�l len�z� mosolyra h�zta ajkait.

- Miss. Silent, ezt nevezi maga sz�zf�l�-f�zetnek? – H�t igen, valamit j�csk�n elronthattam rajta, ugyanis barn�s sz�nt kellett volna kapjak, helyette pedig, nos… ink�bb nem kritiz�ln�m. Ennek ellen�r kih�v�an meredtem a fekete szemekbe. – Ilyen pocs�k teljes�tm�nyt ritk�n l�t az ember!

- Most is csak b�ntani tudsz. M�rt v�rod el t�lem a kedvess�get, ha te sem vagy jobb a De�kn� v�szn�n�l… apa? – tettem f�l a k�rd�st halkan, de �rthet�en. P�r pillanatra be�llt a cs�nd, amit l�pteim zaja t�rt meg, ahogy kisiettem a teremb�l. A kast�ly udvar�ban, egy mag�nyosan �lldog�l� pad t�ml�j�ra huppantam, mik�zben er�sen r�zott az ideg. Mi�rt teszi ezt velem, mi�rt nehez�ti meg, az am�gy sem k�nny� helyzetemet? Most vesztettem el a sz�leimet, m�g akkor is, ha nem az igaziak voltak, de szerettem �ket! De mi van akkor, ha ez az eg�sz egy �tver�s, ha Piton egy �jabb szem�tked�se velem szemben? �h, az�rt ez m�g t�le is durva lenne, r�ad�sul t�bb k�z�s tulajdons�gunk is akad. P�ld�ul a bez�rk�zotts�gunk, nehezen ny�lunk meg m�sok el�tt, akkor a tekintet�nk, a… Te j� �g, a v�g�n m�g milli�nyi hasonl�s�got tal�ln�k, ink�bb nem is folytatom. M�g az el�m t�rul� l�tv�nyban gy�ny�rk�dtem, halk neszez�st hallottam a h�tam m�g�l. McGalagony melegbarna szemei tekintettek vissza r�m.

- Igazgat�n�! – lep�dtem meg. – �n…

- Ne agg�dj, tudom, min m�sz most kereszt�l! – �lt le mell�m a padra, majd �n is ink�bb az �l�st v�lasztottam.

- Tan�rn�, nekem ez nem fog menni! �n nem leszek r� k�pes!

- M�g egy darabig �gy fogsz �rezni, de hidd el… elj�n m�g az id�, amikor nagyobb sz�ks�ged lesz r�, mint b�rki m�sra! �s akkor � ott lesz, hogy bebizony�tsa, �rdemes az „apa” megnevez�sre.

- Hm, ez olyan sz�pen hangzik, de f�lek, soha nem fog elj�nni!

- Soha nem mond, hogy soha! – v�lt szigor�v� tekintete. Na v�gre, ez m�r a r�gi n�z�se. – Hogy van a kicsi?

- Madam Pomfrey szerint nagyon sz�pen fejl�dik – mosolyogtam. – �s az apuk�val is minden rendben van.

- T�nyleg, a tegnapi meccs cs�fos kudarcba fulladt! – eml�kezett vissza az �tv�ltoztat�sok mestere.

- Igen, de szerencs�re csak enyhe agyr�zk�d�sa lett, ugyanis tegnap m�r siker�lt vele besz�lnem. Ma is megy�nk hozz� l�togat�ba eb�d ut�n.

- M�r meg sem lep�d�k, szeg�ny fi�t annyi trag�dia �rte, most ki�rdemli a boldogs�got!

- Ki, de vajon meddig? M�g Tudodki hatalmas sereget toborozva t�mad�st nem ind�t a feh�rm�gusok ellen?

- Mindenkinek megvan a maga keresztje – v�laszolta szomor� mosollyal. Elh�lve tekintettem az �reg boszork�ra. Ennyi? Ez a v�lem�nye mindarr�l, ami Harryvel t�rt�nik, egy kibaszott kereszt?

- De � nem k�rte!

- Legt�bbsz�r nem k�rj�k, csak kapjuk.

- �s vajon k�pes lesz megbirk�zni vele? – k�rdeztem a k�nnyeimmel k�szk�dve.

- Az ember b�rmire k�pes, ha vannak bar�tai.

„Az ember b�rmire k�pes, ha vannak bar�tai.” merengtem a tan�rn� mondat�n a Mardek�r asztal�n�l �lve. Igaza van, ha seg�t�nk, egy�tt b�rmire k�pesek vagyunk! B�r… ez magamt�l is eszembe juthatott volna. N�ha olyan ostoba tudok lenni, nem hi�ba tal�ltunk egym�sra Harryvel
- Meglelte a zs�k a foltj�t! – mosolyodtam el a fagylaltos t�lam f�l�tt, mik�zben m�retes kov�szos ubork�t m�rtottam bele.

- Bonnie, azt most komolyan meg akarod enni? – s�p�tozott Cathrine a l�tv�nyt�l.

- Ahogy mondod – vigyorodtam el, majd j��z�en falatozni kezdtem. Ink�bb nem �rom le, hogy reag�ltak a k�zelemben �l�k, hehe!

Az eb�did� ut�n volt m�g egy szabad �r�csk�nk a k�vetkez� �r�nk kezd�s�ig, �gy felment�nk a gyeng�lked�re, hogy megl�togassuk Harryt. Madam Pomfrey m�r sokkal k�szs�gesebb volt vel�nk szembe, �s megengedte, hogy lyukas�r�nkat ott t�lthess�k el. Harry m�r az �gyban �lt, �s �ppen eb�delt.

- Sziasztok! – �dv�z�lt minket vid�man. – De j� l�tni titeket, �pp kezdtem unni Malfoy t�rsas�g�t – b�k�tt a mellette k�t �ggyal od�bb fekv� sz�kes�gre.

- Ahogy �n is a ti�det, Potter!

- Te tehetsz r�la! Ha nem kezdesz el s�rtegetni, ez mind nem k�vetkezik be!

- Bagoly mondja ver�bnek, mi? Ha te nem lenn�l olyan forr�fej�, akkor…

- M�gis, mit v�rt�l? Hogy majd nevetve od�bb sz�llok?

- Seggfej!

- Mondt�l valamit? – morogta v�szj�sl�an a griffend�les. Erre m�r, musz�j volt l�pnem.

- Megtenn�tek, hogy norm�lis civiliz�lt emberek m�dj�ra viselkedtek? Ez k�sz r�hej! Mondjuk, legal�bb helyben vagytok, ha �jabb s�r�l�seket szerezn�tek! – Igyekeztem a legarrog�nsabb st�lusomban mondani.

- Ez nem volt vicces.

- Sajn�lom, ha ilyenek ut�n nincs kedvem humoriz�lni – vetettem oda szerelmemnek, majd le�ltem az �gya sz�l�re, m�g a t�bbiek k�zelebb h�ztak p�r sz�ket. – Hogy �rzed magad? L�tom, m�r nincs k�t�s a fejeden! – sim�tottam v�gig tark�j�n, �s nyomtam az arc�ra egy puszit.

- Mi az, Potter? Te csak az arcodra kapsz t�le? – hallottuk Malfoy hangj�t a h�tt�rb�l.

- �n meg�l�m – vicsorogta z�ldszem�m.

- Nyugodj meg, �s n�zd egyszer�en leveg�nek! – aj�nlottam, majd k�nnyed mozdulattal sz�jon cs�koltam. – Nos, hol is tartott�l?

- Khm, sz�val holnap engednek ki. Val�sz�n�leg m�r az els� �r�ra is be�lhetek.

- Na v�gre, m�r azt hittem…

- Pofa be, Malfoy! – el�gelte meg Ron is az �lland� komment�rj�t. – Nem veszed �szre, hogy senki se k�v�ncsi a sz�vegedre?

- �s a ti�dre, Weasley?

- Most m�r le k�ne csapni, ezt a folyamatosan z�mm�g� legyet! – adtak egyhang� v�lem�nyt Cathrine �s Hermione, mire k�ptelenek voltunk elfojtani egy vigyort.

A k�vetkez� nap reggel�n m�r Harry is bar�taival egy�tt reggelizett a Griffend�l asztal�n�l. Szerencs�re, ugyanolyan �leter�s volt, mint a baleset el�tt, ha nem jobban. Ez abban is megmutatkozott, hogy most dupla energi�t ford�tott a velem val� t�r�d�sre. Komolyan, m�r nem tudtam mi hi�nyzott! �n �r�l�k, hogy ennyire figyel r�nk, de ami sok, az sok! Hi�ba k�rtem sz�pen, kiab�ltam vele, hogy hagyjon leveg�h�z jutni, semmi eredm�ny. Sokszor ott tartottam, hogy s�r�g�rcs�t kaptam, ha megl�ttam fel�m k�zeledni, mert akkor biztos besz�l valamit, hogy ne tegyek ezt, ne er�ltessem meg magam, ne zab�ljak annyit, �s m�g sorolhatn�m. M�r kezdtem �gy �rezni, hogy hamarosan tet�zni fogok, amikor el��llt egy meghat� �tlettel.

- �desem, tudom, hogy mostan�ban kezdek az agyadra m�szni, de ez az�rt van, mert annyira f�ltelek. Szeretn�m, ha eg�szs�ges gyermek�nk sz�letne!

- Meg�rtelek, de…

- V�rj, hadd mondjam v�gig – pisszegett le. – Engesztel�s�l, szeretn�lek elvinni a roxmortsi h�tv�g�re, ahol ha akarod, els� utad a M�zesfal�shoz vezethet. Na, mit sz�lsz? – k�rdezte rem�nykedve.

- Szerinted, �n csak az �dess�gek�rt �lek? – k�rdeztem felh�borodva.

- Nem, nem �gy gondoltam, csak t�nyleg t�lz�sba vittem a gondoskod�st, kiterjesztve ezt az �trendedre is – vallotta be kiss� sz�gyell�sen.

- Jaj, Harry, annyira szeretlek! – ugrottam a nyak�ba, �s j� szorosan magamhoz �leltem.

- N�ha nem �rt elbesz�lgetni a j� �reg R�musszal! – mosolyogta. – � aj�nlotta, hogy �gy engeszteljelek ki.

- A v�g�n kider�l, hogy nem csak a s�t�t var�zslatok kiv�d�s�hez �rt! – nevettem el magam.

- Lehet, hogy egyszer � is volt olyan fiatal, mint mi?

- Ha ezt most hallan�! – mosolyodtam el.

A h�tv�ge hamar elj�tt, �s vele a Harryvel k�z�s kiruccan�sunk. Mivel m�r heted�vesek voltunk, �s el�rt�k a nagykor�s�got, egyed�l is elindulhattunk a faluba. S�t�ltunk, k�zben besz�lgett�nk a j�v�r�l, a kisbab�nkr�l. Sok minden sz�ba ker�lt. Els� utunk t�nyleg a M�zesfal�sba vezetett, ahol p�r csomag karamellel, Bagoly Berti f�le Minden�z� Drazs�val �s m�g sz�mos �dess�ggel lettem gazdagabb.

- Ezt oszd be m�g a marad�k 5 h�napra! – aj�nlotta Harry, mire begy�jthetett egy sz�r�s pillant�st. – J�l van, j�l van! M�r viccelni sem szabad? – menteget�z�tt.

- Nem! – v�gtam r�. – Ilyen t�ren legal�bbis nem! F�leg egy terhes kismam�nak tilos besz�lni!

P�r percig n�m�n s�t�ltunk, majd hirtelen megtorpantam.

- Mi a baj? – k�rdezte meglepetten az apuka.

- Valamit elfelejtettem megvenni. Bocs�ss meg, de ez nagyon fontos – szabadkoztam. – Am�g elint�zem, bemehetsz a Weasley Var�zsvicc V�llalatba, sietek!

- V�rj, nem menjek veled? – ki�ltotta ut�nam.

- Nem kell, egyed�l is menni fog! – majd egyenesen a Czikornyai �s Patz�hoz tartottam. Egy terhess�ggel kapcsolatos k�nyvet szerettem volna megvenni, amiben praktikus tan�csokat �rnak le arr�l, hogyan pattintsuk le kedves�nk nem k�v�nt jelenl�t�t! Na j�, csak vicceltem, b�r arr�l is sz�vesen elolvasn�k p�r k�nyvet, f�leg az ut�bbi k�th�tben.

- J� napot! – k�sz�ntem az elad�nak.

- Mag�nak is, mivel szolg�lhatok? – k�rdezte az id�s�d� �reg�r.

- Tudja, az anyuk�m v�rand�s a kistestv�remmel, �s esetleg nincs valamilyen k�nyve, ami ezzel a t�m�val foglalkozik?

- De van, j�jj�n csak ut�nam! – j�tt ki a pult m�g�l, majd leemelt p�r k�nyvet az egyik polcr�l. Elolvasva a c�m�ket, mind �rdekes olvasm�nynak bizonyultak, de nekem csak egyre volt sz�ks�gem. – K�sz�n�m, ez j� lesz!

- Rendben, m�g valamit esetleg?

- Nem, csak ez lesz!

- 17 sarl�! – Kifizettem az �sszeget, �s �pp t�vozni k�sz�ltem, amikor ismer�s hang csapta meg a f�lemet:

- Szia, Bonnie! – l�pett ki az ajt� m�g�l a sz�kes�g.

- Mit akarsz? – Most kezdtem igaz�n b�nni, hogy Harryt annyira marasztaltam. A kis utca teljesen n�ptelen volt, r�ad�sul a p�lc�mat is a szob�mban hagytam.

- Csak besz�lgetni! – j�tt p�r l�p�ssel k�zelebb.

- Te meg a besz�lget�s az h�rom! – morogtam, majd ki akartam ker�lni, de el�m �llt. – Ha nem hagysz b�k�n, seg�ts�g�rt ki�lltok!

- N�zd, tudom, hogy ki nem �llhatsz, hisz r�szolg�ltam, de most seg�teni akarok! – fogta meg a v�llamat.

- Eressz el, hagyj�l b�k�n, seg�ts��g! – ki�ltottam, de befogta a sz�m.

- K�rlek, maradj csendben – sz�lt l�gyan, majd vonszolni kezdett az egyik utca fel�. Mit akar ez t�lem? Hova visz? A k�rd�sekre azonban halk pukkan�sok v�laszoltak.

- A fen�be! – hallom Malfoy morg�s�t a f�lembe.