Az utols� k�nyvemet raktam be a t�sk�mba, amikor megsz�l�tott.

- Menjetek nyugodtan, majd vacsor�n�l tal�lkozunk – int�ztem szavaimat a l�nyokhoz – Harry m�r biztos a p�ly�n gyakorol a t�bbi h�zt�rs�val. �k csak egy bizonytalan �s egyben zavart fejbiccent�ssel v�laszoltak. Kil�ptek az ajt�n, ezzel magamra hagyva azzal a szem�llyel, akivel a legkev�sb� akartam valaha is egyed�l maradni. Asztal�hoz s�t�lt, m�g �n k�vettem. Le�lt a sz�k�re, majd szok�sos g�nyos tekintet�vel v�gigm�rt. Hogy k�pes m�g �gy is ilyen undorral �s megvet�ssel n�zni r�m? T�nyleg k�t�lb�l vannak az idegei, �s val�sz�n�leg, �n is �r�k�ltem bel�l�k valamennyit, k�l�nben m�r puszta k�zzel sz�tt�ptem volna! R�helyeztem a mint�t az asztal�ra, �s v�rtam, hogy v�gre kib�kj�n valamit. P�r percig n�m�n forgatta s�padt ujjai k�zt a kis fiol�t, majd v�gre megsz�lalt. Igaz, ugyanazzal az ironikus hanglejt�ssel, de legal�bb besz�lt.

- A b�jital�ban van n�mi kivetnival�, de legal�bb a troll szintt�l eggyel jobb!

Puff neki! Ez nem csak c�lzott, de tal�lt is. Remek, �gy kell viselkedni egy ap�nak! Legsz�vesebben ezt hangosan is a k�p�be v�gtam volna, de ink�bb nyeltem egyet. Beleharaptam az als� ajkamba, hogy v�letlen�l se sz�ljam el magam, majd megk�sz�r�ltem a torkom, hogy jelezzem, itt vagyok!

- Csak err�l akart velem besz�lni… professzor? – tettem hozz� p�r pillanattal k�s�bb.

- Nem! – fel�llt, �s megker�lve a sz�k�t, el�m �llt. Mit akar ez t�lem? M�rt j�tt ilyen k�zel? Csak nem most k�sz�l r�szes�teni az els� atyai �lel�sben? Sajnos, azzal m�r 17 �vet k�st�l, �reg! H�tr�ltam egy l�p�st, de � nem hagyta mag�t. – F�lsz t�lem? – k�rdezte m�ly hangj�n.

- Nem, de elmondan� v�gre, mir�l akart velem besz�lni? – Ett�l az ostoba felt�telez�st�l teljesen elvesztettem a t�relmem. Hogy meri venni a b�tors�got, hogy ilyet k�pzeljen r�lam? M�g hogy �n f�lek t�le? Majd, ha fagy, apa!

- Jobban tenn�, ha legk�zelebb nem nyilv�nos helyen besz�lgetne a bar�tn�ivel mag�n�gyeir�l!

- Nem �rtem, mire gondol!

- Tudja j�l, mire gondolok – tesz m�g egy l�p�st fel�m. – Mr. Malfoy eml�kezetm�dos�t�s�ra.
Most m�r teljesen �ssze vagyok zavarodva. Mi a fen�r�l besz�l, �s egy�ltal�n, hogy j�n ide Malfoy? Z�g a fejem, el akarok futni! H�tr�lok j� p�r l�p�st az ajt� ir�ny�ba.

- Nekem most mennem kell! – dadogom, majd felveszem a ny�lcip�t. V�gigfutok a folyos�n, k�zben j� p�r k�s�rteten �tmegyek. Fogalmam sincs, merre lehetek, �s egy�ltal�n, hogy juthattam ki az udvarra, csak azt �rzem, hogy valami szil�rdba �tk�z�m. Az illet� kedvesen simogat, �s nyugtatni pr�b�l:

- J�l van, szerelmem, nyugodj meg! – Harry ismer�s hangja jut el a tudatomig. Szorosan �lelem magamhoz. M�gis, mi�rt viselkedem �gy? Mit �rdekel engem, hogy apa… vagyis Piton r�j�tt a titkomra? Nem tudom, m�rt zavar ez, t�nyleg nem tudom.

- Mi t�rt�nt? – pr�b�l faggatni. Alig b�r p�r sz�t kicsikarni bel�lem. – Bonnie, mondj m�r valamit?

- Piton… Piton volt az, aki t�r�lte Malfoy mem�ri�j�t! – ny�g�m ki nagy nehezen. Erre a felfedez�sre fut�s k�zben tettem szert. – Tudod, mit jelent ez?

- J�l van, l�legezz m�lyeket, �s �lj�nk le ink�bb! – A Griffend�l �lt�z�j�hez vezet, majd le�ltet egy padra, �s � is mell�m �l. – Most mond el, k�rlek norm�lisan, mert egy �rva sz�t sem �rtek bel�le!

- Amikor v�ge volt a b�jitaltannak, Piton odaj�tt hozz�m, hogy besz�lni akar velem valamir�l – kezdtem bele a magyar�z�sba. Harry elh�lve n�zett r�m, de ink�bb folytattam. – Sz�ltam a l�nyoknak, hogy majd utol�rem �ket, �s nyugodtan menjenek el�re.

- Micsoda? – szinte tajt�kzott. – Hogy lehettek ilyen felel�tlenek, a te �llapotodban!

- H�, higgadj le, j�l vagyok, de t�nyleg, csak… meglep�dtem, amikor el�hozakodott ezzel a t�m�val!

- �s hogy kezdte?

- Szimpl�n k�z�lte, hogy a mag�n�gyeimet ne nyilv�nos helyen besz�ljem ki, mert meghallhatj�k! – vontam meg a v�llam.

- B�rmennyire is f�j, de osztanom kell a v�lem�ny�t! – A vill�ml� tekintetemre gyorsan �sszeh�zta mag�t.

- M�r csak azt nem �rtem, mi�rt tette? Ha azt hiszi, ezzel belopta mag�t a sz�vembe, nagyon t�ved! – zs�rt�l�dtem.

- Ugyan Bonnie, haszn�ld azt a csinos kis fejed, ami azon a szexi nyakadon van! – b�gta a f�lembe kedvesem. Olyan aranyosan fogalmazta meg, hogy k�ptelen voltam haragudni r�. – �n speciel k�t okot is fel tudn�k hozni:
1: Bizony�ra nem akarta, hogy a Roxfort botr�nyba keveredjen!
2: Val�sz�n�leg �gy akart egy keveset t�rleszteni milli�nyi ad�ss�g�b�l!

Az els� �rve megd�nthetetlennek bizonyult, �s nagyon is pitonos l�p�s, de a m�sodikban m�r kev�sb� vagyok biztos. Mondjuk, Piton nem szeret tartozni senkinek, ez t�ny! F�radtan fels�hajtottam, �s Harry v�ll�ra hajtottam fejem.

- Mikor lesz m�r v�ge ennek az eg�sznek? Szeretn�k v�gre boldogan �lni veletek!

- Az is el fog j�nni, �s akkor t�nyleg boldogok lesz�nk! – �lelt �t, �s egy cs�kot nyomott a fejem tetej�re. – Csak t�relem!

A vacsora ut�n Harry j�l leteremtette a megszeppent Hermion�t �s Cathrine-t, akik megsemmis�lten �ltek a lobog� t�zn�l a Griffend�l klubhelyis�gben. Hi�ba pr�b�ltak v�dekezni, nem hagyta �ket sz�hoz jutni.

- Hogy tehettetek ilyet? L�tt�tok volna, milyen �llapotban volt, mikor tal�lkoztam vele!

- Harry, hagyd ezt abba! – parancsoltam r�. – �n k�ldtem el �ket!

- De te most nem vagy besz�m�that� �llapotban!

- Tess�k? Nem elmebajom van, csak terhes vagyok!

- L�tod, m�ris felkaptad a vizet, pedig nem mondtam semmi rosszat!

- M�g hogy nem mondt�l semmi rosszat! – morogtam. – Csak �pp az im�nt bolondozt�l le! Tudod mit, elegem van! Morogj�l csak nyugodtan mindenkivel! �n ink�bb felkeresem a konyh�t, �s kizab�lom a h�t�t! – pattantam f�l, �s kiv�gtattam a helyis�gb�l.
A t�bbiek sz�hoz sem tudtak jutni. A k�t l�ny, Ron, Neville �s Harry ledermedve figyelt�k, ahogy elhagyom a szob�t, de egyik sem j�tt ut�nam.

Kilenc k�r�l j�rhatott az id�, ilyenkor m�g sokan j�rk�ltak a folyos�kon, de �n senkivel sem foglalkoztam. Nem is vett�k zokon, hiszen mindig is ilyen voltam. Kiv�ve persze mostans�g. Egyik folyos�r�l a m�sikra t�rtem, mire nagy nehezen siker�lt megtal�lnom a titkos ajt�t, mely a konyh�hoz vezetett. Ott megcsiklandoztam az egyik gy�m�lcs�t a falik�rpiton, mire felt�rult az ajtaja. A teremnyi nagys�g� helyis�gben h�ziman�k t�mkelege s�rg�tt-forgott, �szre sem vett�k, hogy bel�ptem. Figyelmeztet�en megk�sz�r�ltem a torkom, erre vagy 20 kis gn�m tekintett fel r�m.

- Sziasztok! – k�sz�ntem illedelmesen. – Van m�g egy kis ennival�tok a sz�momra? – Igaz�b�l a kis el�sz�t el lehetne hagyni, mert farkas�hes voltam. Hi�ba, a terhess�g ev�ssel j�r!

- �n t�ged ismerlek! – sz�lalt meg az egyik k�l�n�sen nagy szemekkel rendelkez� p�ld�ny. Ahogy megl�ttam, nekem is sokkal ismer�sebbnek t�nt. �s tudom is m�r, hogy honnan. � volt Malfoy�k h�ziman�ja, Dobby! Mostanra viszont Harry bar�tja.

- Figyelj Dobby, tudom, mit gondolsz r�lam, de m�r megv�ltoztam! Nem vagyok olyan, mint r�gen! – Ez k�sz agyr�m, menteget�z�k egy h�ziman� el�tt. Mi j�het m�g?

- Dobby tudja, hogy megv�ltozott! – kezdte sip�t� hangon. – �s azt is tudja, m�rt ilyen �hes! M�ris hoz ennival�t a kisasszonynak!
Mi, m�r Dobby is tud r�la? De honnan? Nem, ink�bb nem akarok tal�lgatni! Le�ltem az asztalhoz, majd alig telt el p�r perc, visszat�rt egy kos�rnyi gy�m�lccsel, keny�rrel, felv�gottal, z�lds�gekkel �s egy kancs� t�kl�vel. Lehelyezte �ket az asztalra, majd aludni k�ldte a t�bbi t�rs�t, �s le�lt velem szembe. Mit akarhat ez t�lem? Olyan zavar�, hogy b�mul r�m a nagy teniszlabda m�ret� szemeivel, �gy k�ptelens�g enni.

- K�sz�n�m – ny�gtem ki. Rem�ltem, hogy csak erre v�r, �s akkor v�gre magamra hagy, de semmi reakci�.

- Sz�vesen! – b�lintott hevesen, hogy majdnem lefejelte a deszkalapot. – Dobby k�rdezhet valamit?

- Csak tess�k! – s�hajtottam, �gy sem hagy b�k�n addig, �s legal�bb hamarabb itt hagy. F�radtan megkentem baracklekv�rral a kenyerem, majd raktam r� egy kis felv�gottat. Kiss� fura �zl�sem lett az ut�bbi k�t h�tben. El�szeretettel kevertem az �deset a s�ssal. Dobby is legal�bb k�tszer akkor�ra t�g�totta szemeit a l�tv�nyt�l, ami m�r rekordnak sz�m�t n�la.

- A kisasszony t�nyleg terhes Harry Potter uramt�l? – hangzott el a k�rd�s sip�tva a sz�j�b�l.

- Halkabban, ha k�rhetem! – sz�ltam r�, miut�n lenyeltem a falatot. – Egy�bk�nt igen, t�le v�rok kisbab�t. – A kis gn�m nem gy�z�tt csod�lkozni. L�tszik, hogy nagyon megkedvelte Harryt. – Kit�l tudtad meg?

- Dobby n�ha seg�t a gyeng�lked�n a javasasszonynak. T�le tudtam meg a h�rt!

- T�nyleg? Ez igaz�n rendes t�led, hogy seg�tesz Madam Pomfreynak! – dics�rtem meg, mik�zben �jabb kenyeret kentem magamnak. Most vajas szal�mis k�vetkezett alm�val. Besz�lget�s�nk k�zben m�g egy kenyeret megettem, majd k�s�r�k�nt a hossz� folyos�i �tra magammal vittem p�r szem szilv�t �s egy k�rt�t.

Este t�zkor m�r j�val kevesebben l�zengtek a folyos�kon, nem �gy, mint mikor j�ttem. A hossz� szakaszokat f�kly�k vil�g�tott�k meg. Ennek a f�ny�n�l pillantottam meg egy halv�ny dereng�st is. Felkeltette az �rdekl�d�semet, �s bel�ptem a f�lhom�lyban l�v� helyis�gbe. �gy n�zett ki, mint egy r�g elhagyott tanterem. L�tszott a porlepte �llapot�r�l, hogy m�r r�g haszn�laton k�v�l van. A falakr�l p�kh�l�k cs�ngtek al� a falment�n sorakoz� padokra. Itt semmi �rdekes sincs, gondoltam magamban, �s m�r �pp kil�ptem volna, amikor megakadt a tekintetem egy t�rgyon. Egy hatalmas, 2m magass�g� t�k�r �llt a falnak t�masztva. A szeg�ly�re �rtelmetlen szavak voltak v�sve, de maga a t�k�r… az elk�peszt� l�tv�nyt ny�jtott. S�rni lett volna kedvem az el�m t�rul� k�pt�l, v�g�l �reztem a langymeleg k�nny �tj�t az arcomon.

- Anya, apa, Judy! – suttogtam a t�loldalt �ll� szem�lyeknek. Meg akartam �rinteni �ket, de csak a hideg �veget tapintottam. �k pedig mosolyogtak, kedvesen �s b�ztat�an. Mintha szavak n�lk�l pr�b�lt�k volna a tudtomra adni, hogy helyesen teszem, amit teszek.
Hirtelen v�ltozott a k�p, �s ezzel egy id�ben egy ismer�s k�penysuhan�st is lehetett hallani. Nem kellett megforduljak, hogy tudjam, ki �ll a h�tam m�g�tt. F�leg az�rt nem, mert a t�k�rben l�tott k�pek �pp el�g bizony�t�kot adtak az illet�r�l. Az �veglapban egy szerelmesp�r volt l�that�. A n� a kez�ben egy alig p�r v�r�s hajsz�llal meg�ldott csecsem�t tartott, m�g a f�rfi �ket �lelte. Mind a h�rman boldogok voltak, hiszen mosolyogtak egym�sra. Megfordultam, Piton �llt m�g�ttem szikr�z� szemekkel. Amikor r�j�tt, hogy �n is l�ttam a k�pet, nagyon d�h�s lett.

- Van fogalma r�la, hogy mennyi az id�? – f�rmedt r�m. – Ilyenkor m�r r�g a klubhelyis�g�ben lenne a helye!

- Sajn�lom, �hes voltam! – v�gtam vissza.

- Igaz�n? �s akkor m�rt nem a konyh�n van? Ugyanis itt semmi keresnival�ja nincs!

- Onnan j�ttem, amikor megl�ttam ezt a szob�t! – kezdtem magyar�zkodni.

- Azt aj�nlom, hogy soha t�bb� ne j�jj�n vissza, meg�rtette? – villantak meg s�t�t �riszei. M�snak f�lelmetesnek t�nhet, de engem ink�bb f�lb�sz�tett.

- Ki volt az a n� a t�k�rben, �s a kez�ben tartott csecsem�? Mert a f�rfi csakis �n lehetetett, nem igaz? – A s�padt b�re, ha lehetett m�g feh�rebb� v�lt a k�rd�s hallat�n. Most m�r semmi k�ts�g, �n voltam az �s az igazi anyuk�m. Tudtam, csak a saj�t f�lemmel akartam hallani. Kih�v�an n�ztem r�, v�rtam, hogy mondjon valamit, ak�rmit, de nem akart megsz�lalni. – M�rt nem v�laszol? – fokoztam tov�bb idegeit.

- Semmi k�z�d hozz�, �s most takarodj innen! – suttogta v�szj�sl�an. Nem mertem ellenkezni, tudtam, hogy ilyenkor nem �rdemes vele ujjat h�zni. Az ajt�hoz s�t�ltam, de onnan m�g visszasz�ltam:

- Rem�lem, az unok�j�val m�sk�pp fog b�nni, mint a l�ny�val! – Most adtam meg neki a kegyelemd�f�st. Engem arra tan�tottak, hogy sz�nalmas azaz ember, aki k�pes a f�ld�n fekv�be m�g egyet beler�gni, �gy otthagytam a romjai k�zt hever� ap�mat. Miel�tt v�gleg elhagytam volna a szob�t, l�ttam, hogy a t�k�r el�tt �l, �s r�zza valami sz�momra is �j k�nyszer, a zokog�s.