�rta: Brigichan (brigichan @ hotmail.com)

Korhat�r �s figyelmeztet�sek: az er�szakos jelenetek miatt 16 �ven aluliaknak nem aj�nlott, AU (hiszen el�z� reg�nyem, a TBwtPBE folytat�sa), language

Megjegyz�s 1: a cselekm�ny kezdet�nek id�pontja: 1997 nyara

Megjegyz�s 2: seg�ts�g a lusta olvas�nak: v�lem�nyt �rok err�l a fejezetr�l a vend�gk�nyvbe

Aj�nl�s: Katy�nak, akit megint megb�ntottam

Felker�lt: 2005. szeptember 4.

Emerald Destiny

5. fejezet - �jra a Grimmauld t�ren

K�t b�rfel�let csattan�s�nak ismer�s hangj�ra figyelt fel mindenki, aki a Grimmauld t�r 12 alatt tart�zkodott. A nappaliban sz�kek d�ltek fel �s k�nyvek borultak le az inog� polcokr�l, ahogy a k�t f�rfi egym�snak esett.

Sirius let�r�lte ajk�r�l a v�rt, �s r�vetette mag�t a k�nnyes �s maszatos arc� Lamerinre, akivel j� ideje p�f�lt�k m�r egym�st.

- Hagyd abba, de h�lye k�ly�k! - mordult fel.

- Lamerin, k�rlek, ne csin�ld! - sikoltotta Hermione, ahogy fedez�kbe menek�lt egy v�za el�l, mely a feje felett csattant sz�t a falon.

- Otthagytad az ap�mat v�dtelen�l, te rohad�k! Mentetted a gy�va b�r�det, mikor � bajban volt! Az �letedet, amivel neki tartozol!

Az ikrek pr�b�lt�k lefogni a fi�t, de az �gy rugdosott �s mart mindenkit, hogy nem tudtak igaz�n k�zel f�rk�zni hozz�.

- Fiatalember… - emelte fel a hangj�t Mordon -, ha nem hagyja ezt abba azonnal, k�nytelen leszek magam is er�szakot alkalmazni!

- Lamerin, ennek semmi �rtelme!

- Sirius, legal�bb neked legyen eszed!

- Gyere, te kis taknyos, kiverem �n bel�led a szuszt! Hagyd csak, Arthur!

- El�g legyen ebb�l!

- Mocskos f�lv�rbar�tok! Hogy sz�radjon le a kezetek! - �v�lt�zte Mrs. Black portr�ja odakint, a l�pcs�n�l.

A hatalmas zenebon�ban szinte eltompult Rowena Dareling �res zokog�s�nak zaja: a n�t Mrs.Weasley pr�b�lta felkarolni a bej�rati ajt� mell�l, a f�ldr�l, de a professzor mag�ba roskadva reszketett, �s nem b�rt l�bra �llni, mint valami rongybaba.

Arthur Weasley kivont p�lc�val �llt a nappali bej�rat�ban, �s ink�bb kir�ngatta Ront odabentr�l, nehogy a fi�t eltal�lja valami k�bor �tok - melyb�l igencsak sok repkedett.

Fred f�lretette a p�lc�j�t, nehogy elt�rj�n, �s teljes s�ly�val r�nehezkedett Lamerinre, aki �pp Sirius mellkas�n t�rdelt, �s a f�rfi haj�t cib�lta. M�r v�resre mart�k egym�s nyak�t, �s most, megt�pett, hossz� hajjal �gy n�ztek ki, mint k�t civakod� fruska. Lamerin feljajdult, mert Sirius kihaszn�lta az alkalmat, �s r�harapott a csukl�j�ra. Az ikernek viszont siker�lt �t ler�ntania a f�ldre.

- George! Gyorsan! Seg�ts!

- Hogy a d�gv�sz vigye el mindny�jatokat! Kuty�k!

- Na?! Na?! Mi van, sz�jh�s?! - pattant fel Sirius a f�ldr�l, ahogy l�tta, hogy az elkeseredett fi�t mindk�t Weasley a f�ldh�z szor�tja. Az ifj� Piton szinte zokogott tehetetlens�g�ben. - Ennyire telik?

Ekkor azonban egy �k�l csattant �llkapcs�nak, amit�l megsz�d�lt, �s a kanap�ra rogyott.

- Te h�lye idi�ta! - rivallt r� holts�padtan Remus. - Ahelyett, hogy itt sz�tveritek egym�st, ink�bb azzal kellene t�r�dn�nk, hogyan tal�ljuk meg Harryt! Hogy lehetsz ilyen mocskosul �nz�?! Perselust m�r elvesz�tett�k! Nem hagyhatjuk Harryt is mag�ra!

- Vissza kellett volna menned �rte! �n tettem, amire Perselus k�rt, �s elhoztam ezt a rohadt k�lyk�t a kast�lyb�l! Nem lett volna szabad hagynod, hogy Malfoy hoppan�ljon vele! Hol volt a kocsija? HOL VOLT A KOCSISA?! - �v�lt�z�tt Sirius Freddel, akit m�r e n�lk�l is �gy marcangolt a lelkiismeret-furdal�s, hogy az arca fak�bb volt a hamun�l. - Minden a te hib�d! Hogy hagyhattad ott?! Azok k�zt az elvetem�lt alakok k�zt! Az volt a dolgod, hogy kimentsd onnan!

- Ne ord�ts az �cs�mmel, Sirius! - kelt ki mag�b�l George, keser�en szitkoz�dva. - Fred csak azt tette, amit Harry parancsolt neki! L�tta, hogy Rabenstein a kocsi fel� rohan, Marie-�rt! Indulnia kellett!

- Mire van a p�lc�d, te bolond k�ly�k?! Ennyi eszetek van! Ehhez �rtetek! A s�letlens�gekhez! Megl�tszik rajtatok, hogy nem v�gezt�tek el az iskol�t!

- Hogy mer�szeled?! - pattant fel a f�ldr�l George, szikr�z� szemekkel. R�szegezte a f�rfire a p�lc�j�t.

Apja azonban elkapta h�tulr�l, �s a f�ldre l�kte. Kir�gta a fegyvert a kez�b�l, �s fenyeget�en meg�llt f�l�tte.

- Meg ne pr�b�ld… - suttogta v�szj�sl�an.

V�gre Marie is felhagyott a csukl�sszer� zokog�ssal, �s megmarkolta ruh�j�nak fodrait. K�nnyes szemekkel n�zett fel, �s kihaszn�lta a pillanatnyi csendet.

- Vigyetek vissza - mondta kipirosodott arccal. - Cser�ljetek ki Harryre.

Mindenki d�bbenten n�zett fel�je.

- Valami�rt kellek neki! Az ifjabbik Rabensteinnak! H�t nem �rtitek? Ha visszavisztek, tal�n beleegyeznek, �s visszaadj�k Harryt!

- Az�rt kellesz neki, mert egy beteg �s undor�t� �llat! - fakadt ki Sirius. - Mondd, elment az eszed, te l�ny?! Fogd be a sz�d, ha enn�l �rtelmesebb dolgok nem jutnak az eszedbe!

- A helyzet�nk val�ban… kil�t�stalan, Miss. Salboux, de k�tve hiszem, hogy ez lenne a megold�s - jegyezte meg egy nyugodt �s �reg hang az ajt�b�l.

Felkapt�k a fej�ket, �s Dumbledore-t pillantott�k meg. Nemr�g �rkezhetett meg, mert egy m�g k�p�nyeges McGalagony �s egy mugli ruh�s idegen is vele volt.

- Patrick! - ny�gte Lamerin.

A f�rfi f�jdalmas arccal n�zett unoka�ccs�re, majd a romokban hever� szob�ra.

- Engedjetek! - k�rlelte az ifj� Piton bar�tait. Fred v�gre elengedte a karj�t, �gy fel tudott kelni a f�ldr�l.

- Lamerin! - s�hajtotta a f�rfi megrend�lten, ahogy meg�lelte. Mindk�t karj�val er�sen tartotta a sov�ny fi�t, �s k�ts�gbeesetten n�zett fel az id�s m�gusra. - Mi t�rt�nt?

�r�kkal k�s�bb a nappali �s az �tkez� m�g mindig ugyanolyan feld�lt volt, m�gsem volt kedve senkinek sem rendet csin�lni. Mrs. Weasley, akire �ltal�ban ezek a munk�k v�rtak, sorra rohang�lt egyik Rendtagt�l a m�sikig, hogy a sebeiket gy�gy�tgassa. Tonks �s Remus nem szenvedett s�r�l�seket, azt a p�r, szil�nk okozta karcol�st pedig feleslegesnek tartott�k megmutatni. Ron �s Hermione, mivel az esem�nyek s�r�j�ben voltak, m�r m�lyebb sebekkel is rendelkeztek, �s beletelt egy kis id�be, m�g a n� �ssze tudta �ket forrasztgatni. Mindk�t fiatal nagyon let�rt volt, Hermione egyenesen mag�ba zuhant, ami�rt bar�tjuk bajba ker�lt. Elk�pzelni sem mert�k, hova vitte - csalta - �t Malfoy, �s �tkozt�k magukat, ami�rt hinni mertek neki, �s nem k�b�tott�k el azonnal.

Mrs. Weasley t�ntet�en ker�lte Siriust, azok ut�n, amit fiainak fej�hez v�gott. Noha � maga is m�rges volt annakidej�n a fi�kra, ami�rt abbahagyt�k az iskol�t, m�gis goromb�nak �rezte Blackt�l, ami�rt ezt �gy felr�tta nekik. K�t legid�sebb fia, Bill �s Charlie odakinn voltak, �lruh�ban, a Rend t�bbi, �berebb tagj�val egy�tt, hogy megpr�b�ljanak inform�ci�khoz jutni, de �k is ker�ltek Siriust.

A f�rfi, miut�n Patrick kimenek�tette a kezei k�z�l Lamerint, percekig csak szitkoz�dott d�h�ben, fel-al� j�rk�lva a ripity�ra t�rt b�torok k�z�tt. Majd leroskadt az ablak t�v�ben keserg�, f�jdalmas tekintet� Lupin mell�. Az sok�ig nem volt k�pes megsz�lalni.

- Mi�rt mindig mi, Tapmancs? - k�rdezte s�ri hangon, halkan, �s a kezeibe temette arc�t.

Sirius beesett v�llakkal n�zett vissza bar�tj�ra.

- Milyen r�g�ta nem sz�l�tott�l �gy… - s�hajtotta.

- Mi�rt mindig mi vagyunk azok, akik t�l�lj�k a t�bbieket…? Egyszer mi�rt nem lehetek �n, aki… odav�sz? - ny�gte Remus. - Hiszen �gyis csak egy �rt�ktelen, nyomorult f�lember vagyok…

- Annyiszor k�rdeztem ezt… �n is, magamt�l… - felelte Sirius, megillet�dve b�mulva a mennyezetet. - Mindig, amikor… Jamesnek �s Lilynek menek�lnie kellett… azon az �jszak�n, amikor meghaltak… Nem �rdemelt�k meg… Ahogy most Harry �s Perselus sem…

Elhallgatott, mert egy k�nnycsepp csillant meg a szeme sark�ban.

- �gy sajn�lom - motyogta lehajtott fejjel. - �n nem akartam otthagyni! Vissza akartam menni, �s…

Elbicsaklott a hangja.

- Bocs�ss meg, hogy az el�bb �gy kiab�ltam veled - mondta csendesen Remus, megfogva a karj�t. - Nem volt jogom ilyen gorombas�gokat a fejedhez v�gni…

- Meg�rdemeltem, Holds�p…

Felh�zta a l�bait, �s keser�en morzsolta ki a szavakat ajkain.

- A tehetetlens�gem miatt gyakorlatilag sz�tzil�ltam az eg�sz Rendet…

- Na igen, mindig is megvolt az �rz�ked a dolgok t�ldramatiz�l�s�hoz… - vallotta be Lupin is, egykedv�en. - Amit a fi�knak mondt�l - tette hozz� halkabban -, az nem volt igazs�gos…

Sirius merev tekintet�vel a padl�b�l ki�ll� sz�gek ferde fej�t n�zte.

- Nagyon haragszom r�juk - vallotta be, �s a hangja remegett a m�regt�l.

- Gondolom, �k hasonl�k�ppen �reznek ir�ntad… De Fred… nem gy�vas�gb�l hagyta ott Harryt… ezt tudhatn�d… Ne rajtuk t�ltsd ki a m�rged. Ink�bb pr�b�ljunk megold�st tal�lni a probl�m�ra…

- V�gre egy �pk�zl�b �tlet - jegyezte meg egy komor hang el�tt�k.

A k�t, kiss� fak� cip� �s cseppet viseltes nadr�g ker�lt el�sz�r a l�t�ter�kbe, �gy feln�ztek, kihez is tartozhat az egy p�r l�b. Arthur Weasley �llt f�l�tt�k, �s arca gondterhelt volt - meg persze haragos, ahogy Siriusra n�zett. �gy t�nt, � sem hajland� elfelejteni a goromba szavakat.

- Arthur…

A f�rfi kiny�jtotta mindk�t kez�t, felk�n�lva �ket kapaszkod�nak, �s felh�zta �ket.

- Menj�nk �t az �tkez�be. A t�bbiek is igyekeznek odagy�lni.

Anyja festm�nye m�r csak tomp�n motyogott, mert siker�lt el�je r�ngatni a f�gg�nyt, Sirius m�gis a l�pcs� ir�ny�ba pillantott. T�vol t�le, a f�lhom�lyban k�t alak �llt. �lt�z�k�k s�t�t volt ugyan, de sz�ps�ges, l�ngv�r�s hajuk m�g �gy ragyogott a sz�rkes�gben. Az egyik�k vigasztal�n �lelte a zokog� m�sikat, �s Siriusnak nem esett nehez�re kital�lni, hogy csak az ikrek lehetnek azok.

�ppen ekkor j�tt le az emeletr�l a m�r le�polt arc� Lamerin, tele v�ral�fut�sokkal �s sebtapaszokkal. Meg�llt egy pillanatra, �s tal�lkozott a tekintet�k. Majd szemei arra a f�ldszinti pontra v�ndoroltak, amit Black eddig figyelt. Amint megpillantotta a fi�kat, l�lekszakadva rohant le hozz�juk, mindkettej�ket egyszerre �tkarolva.

Patrick nyugodt, m�lt�s�gteljes temp�ban szelte a l�pcs�fokokat, majd lent meg�llt, a h�rom fi�t figyelve, de t�bbsz�r is v�gigm�rte Siriust.

- Rowena, kedves, k�rem, j�jj�n ide az asztalhoz - t�rte meg a nyomaszt� csendet McGalagony hangja.

Dareling professzor azonban mintha s�ketnek tettette volna mag�t.

Sz�ps�ges �s habk�nny� ruh�j�ban �cs�rg�tt, egy sz�ken, felh�zott l�bakkal, az ablakn�l. Kib�jt k�nyelmetlen cip�ib�l, finom harisny�ja azonban m�r sz�tfoszlott, ahogy a padl� deszk�in m�szk�lt. L�bujjai �s sarka kil�gtak a hatalmas lyukakon, de az anyag t�bbi r�sz�n is t�bb sz�l felfutott m�r. Keszty�i is itt-ott foszl�snak indultak, arca pedig m�g mindig kormos volt. Megpr�b�ltat�saik �ta nem mosakodott meg. Felt�zdelt haja tincsenk�nt kezdte megadni mag�t, �s omlott rendezetlen�l v�llaira. Olyan volt, mint valami megt�p�zott t�nd�r. Szemei �resen �s f�nytelen�l csillogtak a kis�rt k�nnyekt�l. �gy t�nt, most azonban nincs m�r ereje semmire. Csak b�mult kifel� az ablakon a hajnalod� Londonra.

- Rowena - k�hintette McGalagony ism�t, kiss� t�relmetlen�l.

Sirius azonban k�rlelve fel�je pillantott, �s megr�zta a fej�t.

Sz�rny� keser�s�g mardosta bel�lr�l, ahogy a n�re n�zett. Felel�snek �rezte mag�t trag�di�j��rt. Elvesztette a kedves�t - �jra. Olyasmi t�rt�nt vele, ami m�g a hal�ln�l vagy az Azkabann�l is rosszabb. Egy v�mp�r harap�sa… Amit�l Perselus eg�sz �let�ben �dzkodott…

Patrick hasonl�k�ppen n�m�n szeml�lte a sz�m�ra ismeretlen h�lgyet. A n�t, aki imm�r �tvette megboldogult n�v�re hely�t Perselus �let�ben �s sz�v�ben… Lamerin mindent elmes�lt neki odafenn, �s nem tudta bevallani mag�nak, mit is �rez val�j�ban Rowena l�tt�n.

- �s most… - emelkedett fel sz�k�b�l Dumbledore, lepillantva a t�rsas�gra - hallani szeretn�k mindent. Ahogy t�rt�nt. Minden p�rt�l. Miss. Granger. Kezdj�k �n�k.

Ahogy a jelenl�v�k helyet foglaltak, a l�ny szer�nykedve felemelkedett.

- Ron �s �n… negyedikk�nt �rkezt�nk - mondta bizonytalanul, hiszen nem is tudta, mit v�r t�le az igazgat�. - Mindent �gy tett�nk, ahogy az a szerep�nkben le volt �rva… Egyszer f�l f�llel hallottuk is, miket besz�l r�lunk egy t�rsas�g… Minden rendben volt… Annyit t�ncoltunk, amennyit illett… Tartottunk h�rom sz�netet is - biccentett, mintha ez meger�s�tette volna mondanival�j�t. - Azt�n… l�ttuk, hogy az ifjabbik Rabenstein felk�ri Marie-t, �s…

- �rtem - sz�lt k�zbe Dumbledore. - Miss. Salboux? - fordult a francia l�nyhoz, felk�rve, hogy folytassa. Hermione meglepetten hallgatott el, �s �lt le Ron mell�.

- Nem �rtett�k, mi�rt ilyen tolakod� Lord Rabenstein… az ifjabbik… - kezdte Marie. - M�r amikor meg�rkezt�nk, elkezdett b�mulni engem, mert…

Itt elhallgatott.

- Igen, Miss. Salboux? - k�rdezte McGalagony.

- �n besz�lt vele? - k�rdezett vissza a l�ny v�lasz helyett. - L�tta a szemeit…?

- Nem igaz�n figyeltem… - felelte a tan�rn� kiss� zavartan.

- �n nagyon is j�l l�ttam. �s nagyon megijedtem… Mert ugyanolyanok voltak, mint az eny�mek…

Remus sz�ra nyitotta a sz�j�t, hogy hozz�tegye, Harry valami hasonl�t pr�b�lt elmagyar�zni nekik, de Dumbledore leintette.

- �s �n elfogadta a t�ncot?

- Igen - b�lintott a l�ny. - Mert Harry �gy id�t nyert, �s k�r�ln�zhetett Siriusszal…

Mindenki Blackre pillantott, mintha azt v�rn�k, hogy �tveszi a sz�t.

- �s mondott valamit Larichs, mik�zben t�ncoltak? - folytatta a vallat�st az igazgat�.

- Azt hiszem, ki akart szedni bel�lem valamit…

- Azt hiszi?

- Igen, uram… Mert neki is felt�nt szemeink hasonlatoss�ga, ebben biztos vagyok. Azt k�rdezte, az �desany�mt�l �r�k�ltem-e a szemeim sz�n�t…

Dumbledore alig l�that�an felvonta a szem�ld�k�t, de nem sz�lt.

- De m�st nem k�rdezett vagy mondott… Egy t�nc ut�n visszak�s�rt. Ekkor j�tt a sz�ke fi� az iskol�b�l…

- Ifj� Mr. Malfoy, ha nem t�vedek…

- Igen, uram… Annyira furcsa volt � is… Mint aki nincs mag�n�l teljesen… Nem tudta, hogy ker�lt a b�lba… Majdnem �sszeesett a meglepet�st�l…

Remus gyanakv� pillant�st vetett McGalagonyra.

- Lehets�ges lenne, hogy az Imperius-�tok alatt �llt? - k�rdezte.

- A jelek el�g hasonl�ak - tette hozz� Sirius halkan, mert l�tszott, hogy Dumbledore nem �r�l k�zbesz�l�saiknak.

- Harry pedig k�zben elment Siriusszal - pillantott Marie fel�je.

A f�rfi b�lintott, �s elmes�lte, hogyan kutatt�k v�gig a fels� szintet.

- Ott volt. Voldemort…

A n�v hallat�n szinte mind �sszerezzentek, Remus pedig megd�rzs�lte a hal�nt�k�t.

- �s k�t �jabb hal�lfal�val gazdagodott.

- Hogy n�zett ki? - k�rdezte az igazgat� f�radtan.

- Ahogy… eddig - nyelte le Sirius a keser� gomb�cot, ami a tork�ban form�l�dott. Tudta, hogy mindenki hasonl�k�ppen fesz�lt. - Legal�bbis nem l�tszott rajta, hogy nagyon megt�rte volna a tavaszi p�rbaj… Harry sz�rnyen f�lt… - tette hozz� szomor�an. - Alig b�rtam vele. Szinte vacogott a r�m�lett�l, amikor megl�tta… Iszony� volt v�gign�zni a beavat�st… Az id�sebb Piton�t, �s Aldemar von Rabenstein�t…

- Hogyan? - hunyor�tott Mordon, k�k szeme pedig sebesen p�r�gni kezdett a foglalatban. Patrick igyekezte lek�zdeni enyhe h�nyinger�t a dolog l�tt�n. - Pitont beavatt�k?

- Az id�sebbiket. A nagyapj�t - b�k�tt Lamerin fel�.

- Ott volt a nagyap�m? - k�rdezte a fi� sz�rny�lk�dve.

- Ne akard tudni, k�ly�k - mondta Sirius keser�en. - Iszony� az az alak… V�mp�r, a legrosszabbik fajt�b�l val�. Miatta akarta az ap�d, hogy elhozzalak. Att�l f�lt, meg�rzi benned, hogy a rokona vagy…

Lamerinnek �jra k�nnyek sz�ktek a szemeibe.

- Miel�tt elvitt�k… te volt�l az utols� gondolata… El sem tudod hinni, milyen sz�rny� volt l�tni, ahogy… r�vetik magukat, �s elkezdik harapni…

- De h�t ez biol�giailag lehetetlen - sz�lalt meg Patrick, az este folyam�n el�sz�r. - Az emberi v�r… alkalmatlan az em�szt�sre. Nem t�pl�l�k… - pr�b�lt magyar�zatot keresni a v�mp�rs�gra. - S�t… �letvesz�lyes lenyelni, ha �gy vessz�k. Mik�nt lenne k�pes b�rmi ez�ltal �r�kl�tre szert tenni, �s v�rsz�v�v� v�lni?

Senki sem sz�lt, hiszen tudt�k, hogy ez csup�n egy mugli �rtetlenked�se. M�g egy ok, ami�rt a var�zstalanok nem tudhatnak a var�zsvil�gr�l…

- Kedves Patrick - mondta v�g�l Dumbledore szel�den -, a mi vil�gunkban sz�mos olyan t�rv�ny uralkodik, mely nem �rv�nyes�l a muglik vil�g�ban…

- De… nem �rtik - r�zta meg a fej�t a f�rfi. - F�lret�ve a jelenlegi probl�m�t… Ha a var�zsl�k vil�g�ban az ilyen t�nyez�k, biol�giai folyamatok m�k�dnek, akkor nem elz�rk�zni kellene, hanem… megosztani a tud�st. Kutatni a dolgok mi�rtj�t. Lehet, hogy a mugli betegs�gek fel�re tal�ln�nak ellenszert…

- Ez nagyon nemes gondolat, de sajnos most fontosabb teend�ink is akadnak… Perselus eml�tette mag�nak valaha, hogy mag�ban hordozza a hajlamot a v�mp�rl�tre?

Patrick megr�zta a fej�t.

- Nem, soha. Voltak dolgok, amiket sosem eml�tett…

- Az apja, az id�sebbik Piton - vette �t a sz�t �jra Sirius - k�l�n ezt a feladatot kapta Voldemortt�l… Hogy b�ntesse meg a fi�t az �rul�s�rt… Perselus ez�rt tartott att�l, hogy a fi�t is elkaphatj�k - mutatott �jra Lamerinre. - De nem adta azt a parancsot, hogy �lj�k is meg… Lehet, hogy m�g �letben van…

- Hogyne lenne �letben… - mondta m�g�tte Rowena rekedtes hangon.

Sz�kek csikordultak, ahogy mindenki h�tra pr�b�lt fordulni, hogy l�thassa.

- Ezent�l �r�kre �lni fog…

Senki sem mert megsz�lalni, mindenki egy�tt�rz�en figyelte, mond-e m�g valamit. Lamerin azonban fel�llt, �s lassan odabicegett hozz�. Let�rdelt el�, �s megfogta a kezeit, mire a n� �res tekintete is visszat�rt a jelenbe. Akadoz� mozdulattal megsimogatta a fi� arc�t, �s lassan letette a l�bait. Patrick a gondolataiba mer�lve figyelte �ket.

- Azt�n kit�rt a p�nik - folytatta Sirius. - Ahogy lef�leltek minket. Mire le�rt�nk Harryvel, szinte m�r mindenki kimenek�lt a b�lteremb�l. A t�bbiek - pillantott v�gig a b�loz� rendtagokon - csak minket v�rtak… L�ttuk, hogy Malfoy kir�ngatja Marie-t…

Mindenki �jra a l�nyra n�zett.

- �n sem �rtettem, mi�rt - jegyezte meg az. - Megv�dett, mikor Larichs el akart r�ncig�lni… Mi�rt tenne ilyet? Hiszen gy�l�li Harryt.

- Harry megmentette az �let�t azzal, hogy megakad�lyozta kar�csonykor, hogy hozz�d �rjen… �s tartozik neki ennyivel. Val�sz�n�leg ez�rt tette… - ecsetelte Remus. - Azt viszont tov�bbra sem �rtem, hogy tudott most meg�rinteni an�lk�l, hogy baja esett volna…

- �n sem…

- �s ha minden j� sz�nd�k csak �lca? Ha t�nyleg Imperius-�tok alatt �llt, lehet, hogy azt a feladatot kapta, hogy nyerje el Harry bizalm�t, �s csalja el �t valahogy…

- Hova? - vonta �ssze a szem�ld�k�t Arthur. - Ha Tudjukki ott volt a kast�lyban, hova kellett volna vinnie Harryt? Senki sem tudhatott arr�l, hogy Harry jelen lesz a b�lon. Malfoynak ott kellett szembes�lnie vele… �s ha Tudjukki is �rtes�lt volna valahogy r�latok, akkor meg minek b�zta volna Malfoyra a feladatot, ha maga is el tudja int�zni…? R�ad�sul prec�zebben, mint m�s…

R�j�ttek, hogy a vita medd�v� v�lt.

Dumbledore nagyot s�hajtott, majd felemelkedett a sz�kb�l.

- Javaslom, pihenjenek egy keveset. T�bbet fogunk tudni, ha meg�rkeznek sz�tk�ld�tt rendtagjaink…

Az esti b�loz�k kimer�lten t�rtek vissza kensingtoni otthonukba, er�tlen�l cipelve egykor izgatottan v�rt, ma m�r azonban cafatokk� szakadt, �nnepi ruh�ikat.

Ron �s Hermione le�ltek szomorkodni a vend�gszob�ba, ahol el voltak sz�ll�solva, �s csendben n�zt�k egym�st, az ablakon besurran� napsugarakat, vagy a finom, vajsz�n� padl�sz�nyeg kitaposott foltjait. Tudt�k, hogy felesleges lenne b�rmi sz�: az Harryt ilyen t�volb�l nem tudn� seg�teni.

Tonks is csal�dottan hajtogatta �ssze saj�t �s kedvese ruh�it. �lm�ban sem gondolta volna, hogy az akci� ilyen fordulatot vesz majd. Minden j�l indult, noha cseppet izgatottan: olyan t�volinak t�nt m�r, hogy Remus megk�rte a kez�t… �s ebbe belegondolva, annyira let�rt volt, hogy nem is tudta �jra �t�rezni azt a boldogs�got, amit akkor, a kocsiban.

Senkinek sem mondt�k el, de mi�rt is tett�k volna? Mindenki a szerencs�tlen�l j�rt Harryvel �s Perselusszal volt elfoglalva - m�g p�rja is. Alkalma sem volt megbesz�lni vele a r�szleteket, hogy is tervezte k�z�s j�v�j�ket.

A Weasley-ikrek is elk�s�rt�k �ket a sz�p, nagy h�zba, noha nem nagy kedvvel. Dumbledore azzal b�zta meg �ket, hogy ha h�rt kapn�nak az elt�ntek fel�l, �k legyenek azok, akik k�zvet�tik azt a Grimmauld t�ri Rendtagok fel�.

A fi�k persze sz�ba se �lltak Siriusszal, �s ha pillant�suk tal�lkozott, Fred mindig elkapta a szem�t sz�gyen�ben, m�g George szinte r�vicsorgott h�zigazd�jukra. Az ifjabbik iker sz�m�ra am�gy is �ngyilkos-hangulatban telt az eg�sz d�lut�n. M�g George idegesen j�rt-kelt a nappaliban, n�m�n t�prengve helyzet�k�n, addig Fred a l�pcs� alatti fotelban kesergett, felh�zott l�bakkal, �s teljes m�rt�kben hib�snak �rezte mag�t.

A veszeked�s �ta ott �v�lt�z�tt a f�l�ben Sirius hangja, �jra elharsogva a v�dakat �s szidalmakat - � pedig kezdte egyre jobban hinni, hogy van val�s�galapjuk.

Hiszen val�ban… vil�g�let�kben bolondok voltak ikerb�tyj�val: t�rsra leltek egym�sban a h�lyes�ggel, soha nem �rdekelte �ket, mint mond, vagy gondol r�luk m�s; a felel�ss�g mindig t�voli �s k�dbe vesz� sz�nak t�nt, amivel addig nem kell foglalkozniuk, m�g meg nem �sz�lnek… Most azonban… Most Fred �gy �rezte, �sszeroskad felel�tlens�g�nek s�lya alatt.

Hiszen Dumbledore olyan vil�gosan elmondta feladatuk minden apr� r�szlet�t! �gy hangs�lyozta, hogy kell� komolys�got �s �retts�get k�v�n! Tiszt�ban voltak a lelketlen feladattal: hogy csak saj�t utasaikat tarts�k szem el�tt, mindenki m�s pedig �gy boldogul, ahogy tud. �s � otthagyta az � kis utas�t…

Nem mert az�ta a feln�ttek szemeibe n�zni - mert a kudarc �rz�se valahogy �jra inkompetens gyerek �rzet�t keltette benne. Buta iskol�sfi�nak �rezte mag�t, noha messze semmi k�ze nem volt m�r a Roxforthoz. M�gis azt k�v�nta, b�r lenne… B�r ne hagyt�k volna ott az iskol�t az utols� �vben… Mennyivel k�nnyebb volt elmenek�lni, �s fittyet h�nyni a szab�lyokra, mint elviselni Umbridge tan�rn� kegyetlen h�z�sait… Annyira �nz�k voltak mindketten: hiszen �ccs�knek, Ronnak, �s bar�tainak hasonl�an neh�z lehetett elviselni az �lland� b�ntet�seket, m�gis kitartottak, m�gis ott maradtak. R�j�tt, hogy a cs�nyekkel folyamatosan a feln�ttkor felel�ss�gteljes magatart�sa el�l menek�ltek, �s �gy v�lte, nagyon ideje lenne m�r ezen v�ltoztatni.

V�r�sl� szemekkel n�zte a tenyer�ben csillog�, arany f�nixmed�lt, �sszetartoz�suk jel�t. Szinte �gette a b�r�t, �gette az �nv�d miatt, �s tudta, hogy semmit sem tett, amivel r�szolg�lhatott volna. Most is: ahelyett, hogy odakinn lenne, hogy legid�sebb b�tyjaival inform�ci�morzs�k ut�n kutasson, itt �cs�r�g egy nappaliban, egy hom�lyos sarokban, �s saj�t butas�g�n kesereg. Keser�en szorult �k�lbe a marka, majd �t�lelte a t�rd�t, hogy elrejtse arc�t a k�v�ncsiskod� tekintetek el�l.

Persze, nem � volt az egyetlen, akit lelkiismeret-furdal�s gy�t�rt.

Sirius karba tett k�zzel �lldog�lt az erk�lyen, melyen kor�bban Ron �s Hermione gyakorolta a t�ncol�st. A ny�ri nap forr� sugarai puha ujjk�nt cir�gatt�k arc�nak b�r�t. Elmer�lt a h�ts� kertek nyomaszt� panor�m�j�ban, melyek mind mintha �sszepr�selni igyekeztek volna egym�st.

Ez �m az �nnepl�s, gondolta. Szerencs�tlen k�ly�k �gy ment el otthonr�l, hogy csak egy szelet s�tem�nyt tudott megenni, hiszen oly sok el�k�sz�letet ig�nyelt a Rabenstein-est�ly.

�tkozta is ezt a nevet el�gszer. A k�t n�met kutya ugyan�gy Voldemort csatl�sa, ahogy a t�bbi, s�t�t alak. A Nagy�r pedig… mintha ereje telj�ben lenne �jra. Mit lehet m�g tenni, hogy elpuszt�ts�k ezt a sz�rnyeteget? Nem �rt neki sem �tok, sem b�jol�s… Sirius egy pillanatig m�g azt is felt�telezte, hogy a penge is kicsorbulna a rettegett feketem�gus b�r�n.

�rtatlan gyermek, remegett meg, ahogy �jra Harryre gondolt. Mi�rt b�zott meg abban az �tkozott Malfoy-k�ly�kben? Mi�rt nem pr�b�lt meg maga elhoppan�lni? Biztos siker�lt volna neki…

Ahogy lepillantott a kertbe, l�tta, hogy a padon k�t alak �l: Lamerin a karf�n, nagyb�tyja pedig el�rehajolva a deszk�kon, �sszekulcsolva ujjait. Halkan besz�lgettek, �s nem lehetett felismerni szavaikat, de m�g �ket n�zte, Sirius elgondolkozott azon, hogy vajon akkor ki az, aki Rowena lelk�t pr�b�lja vigasztalni…

A n� sz�tlanul tett-vett szob�j�ban. Miut�n lemosta mag�r�l a kormot, �s a v�rt, ami m�g a kast�lyban tapadt b�r�re, �t�lt�z�tt, �s lass�, vontatott mozdulatokkal pakol�szott. T�relmesen b�bel�d�tt b�li ruh�j�nak fordaival �s masnijaival, m�g �ssze tudta hajtani, �s bepr�selte a k�z�s szekr�nybe. Itt azonban, miel�tt becsukhatta volna annak ajt�sz�rnyait, megakadt a tekintete p�rj�nak ruh�in. T�tov�n megemelte a kez�t, hogy meg�rintse �ket, de ahogy b�re �jra azok anyag�t tapintotta, �jra el�t�rt bel�le a csukl�sszer� s�r�s.

Kivett egy fekete, addig sz�pen �sszehajtogatott inget, kibontotta, �s azt �lelgetve az �gyra �lt. K�nnyei csak �gy koppantak a finoman vasalt anyagon, melyb�l m�g mindig �rezni lehetett Perselus test�nek jellegzetes, kellemes illat�t. A n�t megrohant�k az eml�kek, minden egy�tt t�lt�tt kedves �s szerelmes pillanat, mely most annyira f�j� volt… melyt�l csak m�g rettenetesebb volt a f�rfi hi�nya.

�jra meg �jra megjelent a szemei el�tt a k�p, ahogy egy s�t�t alak p�rj�nak kez�be m�lyeszti hegyes fogait. Ahogy Perselus felord�t a k�nt�l, �s elsz�nez�dik a szeme… Ahogy magukkal hurcolj�k, hogy sz�tt�phess�k, vagy v�rt itassanak vele… Bele se mert gondolni a borzalmakba, melyeken kedves�nek �t kellett esnie. Mily sz�rny� sors a v�mp�rl�t… L�tnia kell majd szerelm�nek megv�n�l�s�t, gyermek�nek hal�l�t, mik�zben � tehetetlen�l tengeti mindennapjait, v�gtelen szomor�s�g�ban…

Kigombolta a sz�p, fekete inget, beleb�jt, hogy k�r�lvegye annak megnyugtat� illata, majd eld�lt az �gyon �s lassan �lomba s�rta mag�t.

A konyh�ban, l�tsz�lagos er�ss�get sz�nlelve Marie mosogatott. Mivel most nem volt ott Harry tan�rn�je, hogy seg�tsen neki, kicsit t�bb munk�ja akadt a megszokottn�l, de ebben legal�bb ki�lhette szomor�s�g�t. T�l sokat s�rt m�r ahhoz, hogy most is ott h�pp�gj�n valamelyik kanap�n, l�bait �lelgetve. S�padtan ugyan, �s reszket� k�zzel t�r�lgette a kanalakat, melyek mindegyik�n megcsillant arca - m�gsem �rezte �gy, hogy veszett �ggyel �lln�nak szemben.

Felemelte az egyik ev�eszk�zt, csillog�ra t�r�lte, �s belepillantott annak f�mes domborulat�ba. Saj�t, p�tty�s, s�rga szemeit l�tta benne visszat�kr�z�dni - m�gis, mintha egy villan�sban Larichs von Rabenstein kacsintott volna vissza r� csib�szes mosoly�val. Elpirult a gondolatra, �s �ssze is rezzent. �rezte a csontjaiban a f�lelmet, de tudta, hogy nem tehet m�st. Ez az egyetlen lehet�s�g arra, hogy megmentse Harryt.

Meg fok sz�kni.

Ma �jjel.