Az �ratoronyban d�lut�n kett�re kongattak. Nem sokkal k�s�bb Lupin pedig indulni k�sz�lt.

- Nos, akkor dologra, Harry! – mondta tettetett vid�ms�ggal. – Megfogadom a tan�csod �s felkeresem azt az Amp�kot, b�r nem lesz k�nny� – felpillantott Mordonra. – Azt hiszem, az lesz a legegyszer�bb, ha elfogatom magam, ahogy Leonard tette.

- Az�rt csak vigy�zz magadra – recsegte Mordon �s rekedten s�hajtott. – Nem tudlak elk�s�rni.

- �n vigy�zok magamra, te pedig vigy�zol Tonksra, rendben? – r�zott kezet az �reggel, majd Harryhez �s Ginnyhez fordult. – Ti pedig egym�sra vigy�zzatok!

Azzal v�ll�ra kanyar�totta sz�rke tal�rj�t �s siet�s l�ptekkel t�vozott a gyeng�lked�b�l. Harry agg�dva n�zett ut�na. Mordon �szrevette ezt �s igyekezett b�ztat� szavakkal lelket �nteni bel�, Harry azonban szinte meg se hallotta amit mond. Egyre csak a viharos gyorsas�ggal k�zeled� fenyeget�s j�rt az esz�ben.

Ginny j�form�n az eg�sz d�lut�nt vele t�lt�tte, fittyet h�nyva Madam Pomfrey folytonos t�rekv�s�re, hogy kizavarja �t a gyeng�lked�r�l azzal az indokkal, hogy jelenl�te felzaklatja a beteget. Harry egy�ltal�n nem �gy �rezte. Az, hogy itt van vele Ginny, t�bbet haszn�lt, mint Madam Pomfrey kotyval�kai, persze ezt rem�nytelen lett volna meg�rtetni a javasasszonnyal.

Miut�n Lupin �s k�s�bb Mordon is t�vozott, Ginny elmes�lte neki, hogy mi t�rt�nt az iskol�ban az el�z� nap �ta.

- A fel�gyel� bizotts�g vette �t az ir�ny�t�st – mondta a l�ny. – Eml�kszel Madam Marchbanks-ra, aki az RBF vizsg�kon szokott itt lenni?

- � van McGalagony helyett? – k�rdezte Harry.

- Igen – v�laszolta Ginny. – Kedves asszony, b�r egy kicsit s�ket – nevetett a l�ny.

- � tan�totta Dumbledore-t is, nem? – r�mlett fel Harrynek egy r�gi eml�k a vizsg�i el�ttr�l.

Vacsoraid� el�tt Harry �s Ginny hallotta, amint Madam Pomfrey a gyeng�lked� r�snyire nyitott ajtaj�n�l veszekszik valakivel, s csakhamar kider�lt, hogy Neville, Luna �s Susan Bones akartak bejutni hozz�, n�h�ny els�- �s m�sod�ves l�nnyal, akik �t akart�k adni Harrynek jobbul�st k�v�n� k�peslapjaikat. Madam Pomfrey azonban m�r �pp el�gg� paprik�s kedv�ben volt Ginny miatt, aki �rdekes m�don azzal fenyegette meg a javasasszonyt, hogy ha ki meri �t k�ldeni, v�gk�pp letesz a gy�gy�t�i p�ly�r�l �s nem lesz az asszisztense. Harry igencsak meglep�d�tt ezen a kijelent�sen. Ginny csak annyit mondott neki, hogy meg�ri j�ban lenni az iskola-szem�lyzettel.

V�g�l Madam Pomfrey m�giscsak elk�ldte Ginnyt vacsor�zni, s ez alatt Harrynek �jabb kezel�sen kellett �tesnie. A l�ny este m�g visszaj�tt hozz� j� �jt k�v�nni, kilenckor azonban Harry ism�t egyed�l volt a gyeng�lked�ben egy kupa g�z�lg� �lomitallal az �jjeli szekr�ny�n, melyet r�vid unszol�s ut�n egy h�z�sra kiivott �s m�ly �lomba mer�lt.

*

Nem tudta mi �bresztette fel, csak azt vette �szre, hogy a szemh�ja helyett a plafont b�mulja. S�hajtott egyet �s arra gondolt, hogy mindj�rt megjelenik Madam Pomfrey, hogy beledikt�lja a h�romf�le var�zsf�zetet, ami szerinte elengedhetetlen�l sz�ks�ges a fel�p�l�s�hez.

J� p�r m�sodpercbe beletelt, mire a l�t�sa annyira kitisztult, hogy �szrevette, m�g �jszaka van. Ez furcsa volt. A teli poh�r �lomitalt�l eg�szen reggelig aludnia kellett volna, �lomtalanul, t�k�letes nyugalomban. Mikor tudatosult benne, hogy az �jszaka k�zep�n �bredt fel, egyszerre a hall�sa is r�gt�n visszat�rt �s meghallotta a l�p�seket a szob�ban.

H�ziman�k lenn�nek? – furcs�llta Harry. De r�gt�n a m�sodik l�p�sre bebizonyosodott sz�m�ra, hogy cip�k l�p�seit hallja. Kez�vel kiny�lt oldalt az �jjeli szekr�nye fel� �s kitapogatta var�zsp�lc�j�t. Felemelte a p�lc�t �s l�ngot gy�jtott rajta, hogy megl�ssa a s�t�tben �ll� alakot. A f�ny egy pillanatra elvak�totta, de l�t�sa hamar visszat�rt.

Piton �llt el�tte s�t�t tal�rj�ban, mint egy �jfekete szobor. S�padt arccal, fekete szemeivel �rzelemmentesen n�zte az �gyban fekv� Harryt, aki l�tt�ra lejjebb eresztette a p�lc�t.

- Maga az… - nyugt�zta Harry, ink�bb t�bb undorral, mint megk�nnyebb�l�ssel.

- Megint nem azt tetted, amit mondtam – susogta Piton k�sz�n�s helyett �s lassan els�t�lt az �gy el�tt.

Harry egy sz�t sem sz�lt, ut�lkozva n�zett a f�rfira.

Piton folytatta:

- Vil�gosan elmondtam, hogy a Roxfortba menjetek, mindh�rman… Ehelyett elk�ld�d a bar�taidat szagl�szni.

- �gy gondoltam – k�sz�r�lte meg a tork�t Harry -, hogy jobb k�t nyomon elindulni. Regulus Black vagy a t�rsai megtal�lhatt�k azt az utols�…

- Csend! – csattant fel Piton, s egy ideig haragosan n�zett Harryre. Azt�n el�h�zta a p�lc�j�t (Harry nyugtalanul pislogott), �s Madam Pomfrey irod�j�nak ajtaj�ra szegezte.

- Disaudio… - suttogta a var�zsig�t majd eltette a p�lc�t �s k�zelebb ment Harryhez. – �gy gondolod, �n nem j�rtam ut�na, meddig jutottak el �k? T�bbet tudok r�luk, mint amennyit az turb�kol� p�rocska kider�thet – mondta megvet�en.

- Akkor esetleg elmondhatn�, hogy mit tud r�luk. Sokat seg�tene vele… 

- Semmit se seg�ten�k vele! – f�rmedt r� visszafojtott hanggal Piton.

Harry egy pillanatra meglep�d�tt ezen a kirohan�son. M�r �pp meg akarta k�rdezni, hogy mi �t�tt bel�, mikor Piton folytatta.

- Ismertem mindannyiukat – mondta. – �s biztos vagyok benne, hogy nem is tudtak arr�l, hogy mi lehet az utols� darab.

Harry feljebb torn�zta mag�t az �gyban. H�t�ban egy pillanatra ki�jult az �les f�jdalom, de nem t�r�d�tt vele.

- Hogyan j�tt r� Regulus, hogy Vo… hogy Tudjaki csin�lt ilyeneket?

Piton legyintett.

- Regulus Black akkor se j�tt volna r�, ha az orra al� dugnak egyet! – morogta halkan.

Harry idegesen s�hajtott, de lecsillap�totta mag�t.

- Tal�n jobban tenn�, ha nem becs�ln� le folyton a Blackeket.

- Nem becs�l�m le �ket – v�laszolta f�lv�llr�l a f�rfi. – De � azt�n sose j�tt volna r�… K�z�pszer�, sz�nalmas var�zsl� volt, m�g a testv�r�n�l is gyatr�bb.

Harry elfojtott mag�ban egy k�romkod�st �s ink�bb a helyzet�kre koncentr�lt.

- A lev�lben azt �rta…

- Milyen lev�lben? – k�rdezte fintorogva a var�zsl�.

- Amit Tudjakinek hagyott h�tra a hamis horcruxban – v�laszolta Harry. – Direkt mondta, hogy azt akarja, Tudjaki tudja, hogy � lopta el a horcruxot �s � j�tt r� a titk�ra.

Bizonytalans�got l�tott megcsillanni a var�zsl� hunyorg� fekete szem�ben, majd a felismer�s �lt ki fak� arc�ra. Harry �rezte, hogy valami �jat mondott ezzel, de Piton ragaszkodott a v�lem�ny�hez:

- Nem � volt.

- Akkor ki volt az? – k�v�ncsiskodott Harry.

Piton h�tat ford�tott az �gynak �s s�t�lt p�r l�p�st a s�t�t k�rteremben. V�g�l meg�llt �s karba tett k�zzel r�videt s�hajtott.

- A feles�gem – v�laszolta v�g�l.

Harry szem�ld�ke l�tv�nyosan megemelkedett.

- Nem tudtam, hogy n�s – n�zett r� �s m�g jobban fel�lt az �gyban.

Piton halkan szusszant.

- Csak voltam – v�laszolta gyorsan. – M�r meghalt. A sz�let�sed el�tt nem sokkal.

- Sajn�lom – mondta minden sajn�lat n�lk�l Harry.

Piton szeme goromb�n villant.

- Tartsd meg magadnak az �res szavaidat, Potter!

Egy darabig csak n�zt�k egym�st, azt�n Piton feld�ltan elfordult.

- Mes�ljen r�la – k�rte Harry, mikor a var�zsl� megint j�rk�lni kezdett. – Hogy h�vt�k?

Piton meg�llt �s az �gy fel� fordult. Szem�ben m�g mindig a j�l ismert megvet�s l�tszott.

- Aurora – v�laszolta lust�n. – Aurora Black. Egy �vvel alattam j�rt a mardek�rba. Az iskola ut�n �n bel�ptem a hal�lfal�k k�z�, nem sokkal k�s�bb pedig �sszeh�zasodtunk…

- �s mi t�rt�nt?

Piton t�relmetlen�l s�hajtott, de tov�bb besz�lt:

- Pr�b�ltuk titokban tartani a h�zass�gunkat – mondta. – De a Nagy�r gyorsan r�j�tt.

Harry �rtetlen�l n�zett r�.

- De h�t maga hal�lfal� volt! – t�rta sz�t a karj�t. – M�rt volt ez baj?

Piton ekkor s�t�ten elmosolyodott �s �jra karba fonta a kez�t.

- Nem egyszer�en hal�lfal� voltam, Potter – susogta. – Hanem a legjobb hal�lfal� voltam mind k�z�l.

- M�g mindig nem �rtem – vallotta be Harry.

Piton k�rbe-k�rbe s�t�lt �s v�gigh�zta hossz� mutat�ujj�t az ajk�n.

- Eml�kszel m�g r�, mit mondtam a k�t k�l�nf�le hal�lfal�r�l?

Harry visszaeml�kezett a Voldemorthoz hal�lig h� emberekre �s azokra, akik megtagadt�k �t, hogy megmenek�ljenek az azkabani fogs�gt�l.

Gyorsan b�lintott.

- Helyes – nyugt�zta Piton. – A S�t�t Nagy�r m�sk�nt gondolkodik, mint a t�bbi ember. Holott � maga is ember – vagy legal�bbis az volt valamikor r�gen -, �pp az teszi �t olyan f�lelmetess� a k�z�ns�ges var�zsl�k �s boszork�nyok szem�ben, hogy annyira idegen t�l�k. Egyesek puszt�n azt mondj�k r�la, hogy a gonoszs�g �s hatalomv�gy vez�rli �t. De enn�l sokkal bonyolultabb a helyzet.

Harry el�re d�lt �lt�ben, kez�vel a t�rd�re t�maszkodott, �gy figyelte Piton szavait.

- Nagyon kevesen v�lasztj�k azt az utat, amit Tom Denem j�rt v�gig. Sz�z�vente tal�n ha egy olyan ember sz�letik, aki �gy d�ntene az �lete fel�l. Ez az�rt van, mert az � gondolkod�sm�djuk nagyon k�l�nb�zik mindatt�l, amit mi, k�z�ns�ges emberek norm�lisnak tartunk. Egy s�t�t nagy�r sosem keres bar�tokat, sosem lesz szerelmes, sosem k�ti hozz� mag�t senkihez.

Viszont � mindig �rdekl�d�tt a tehets�ges var�zsl�k �s boszork�nyok ut�n – term�szetesen az�rt, hogy a saj�t p�rtj�ra �ll�tsa �ket. Mesterien �rt a manipul�l�shoz �s mindig vonzotta a kih�v�s. Azt azonban tudta, hogy addig nem v�lhat olyan nagy hatalm� var�zsl�v�, mint Dumbledore, am�g nem kezd el tan�tani… Igen, tan�tani, Potter – tette hozz�, Harry k�tked� arckifejez�s�t l�tva.

- A tan�t�s a legnagyobb pr�b�ja a tud�snak – folytatta Piton. - Megtanulni valamit k�nny�, ha valaki tehets�ges �s szorgalmas… de tov�bbadni azt m�r sokkal nehezebb. A tan�t�s pr�b�ja az alkalmazkod�snak �s annak, hogy valamit vagy valakit form�ljunk, alak�tsunk – egy sz�val: alkossunk. �s ez fontos volt a S�t�t Nagy�rnak, de rajta k�v�l m�g sok m�s nagy var�zsl�nak. El�g, ha megn�zed Dumbledore-t, vagy Horatius Lumpsluckot… Mindannyian kerest�k a tehets�ges di�kokat – elt�r� okokb�l persze -, mert �ltaluk �k is t�bb� v�lhattak.

�gy ker�ltem �n is nagy�r figyelm�nek a k�z�ppontj�ba, s rajtam k�v�l ugyanezen okokb�l az id�sebbek k�z�l Valter Wildung, Evan Rosier… a harc utols� �veiben pedig az any�d.

- Mi? – Harry azt hitte, rosszul hall. Az �desanyja �rdekelte Voldemortot? – De h�t � mugli sz�rmaz�s� volt…!

- Ennek nincs semmi jelent�s�ge – mondta Piton. – Tehets�ges boszork�ny volt, akiben a nagy�r megl�tta a lehet�s�get. Azonban, mint tudjuk, Lily Evans visszautas�totta �t…

-… h�romszor – fejezte be helyette Harry.

Piton r�videt b�lintott �s csendben maradt. Harry agya m�g csak kezdte felfogni a hallottakat, de siker�lt visszaeml�keznie a r�la sz�l� j�slat soraira: „Azoknak sz�letik, akik h�romszor dacoltak vele…” Kor�bban mindig �gy k�pzelte el, hogy a sz�lei h�rom alkalommal sz�lltak harcba Voldemort ellen �s megmenek�ltek el�le. Tal�n az �desapj�val vagy Neville sz�leivel �gy lehetett, de az �desanyja val�ban dacolt vele. Visszautas�totta, hogy a hal�lfal�i k�z� fogadja egy var�zsl�, aki a legnagyobbnak tartotta mag�t a vil�gon. Voldemort ezt alighanem val�s�gos s�rt�snek vette.

- Felaj�nlotta neki, hogy �letben hagyja �t… - mondta csendesen Harry. – Ha �tad neki engem… H�t ez�rt akarta �letben hagyni…!

- Igen – helyeselt Piton. – Nem sz�vesen pazarolt el egy lehets�ges tan�tv�nyt, de tal�n bel�tta, hogy semmi es�lye maga mell� �ll�tania Lily Evanst, azok ut�n, hogy meg�li az ap�dat meg t�ged.

Harry egy percig m�g csendben �lt az �gyon �s megpr�b�lta elk�pzelni, hogyan akarta Voldemort maga mell� �ll�tani az �desanyj�t. Azt m�r k�nnyebben elk�pzelte, hogy Lily milyen v�laszokat adhatott, azok alapj�n, amit Piton mereng�j�ben l�tott, meg amit Lumpsluck professzor mes�lt neki r�la – aki szint�n t�bbsz�r hangoztatta a v�lem�ny�t, hogy Lilynek az � h�z�ba kellett volna ker�lnie.

Kezdte �rezi az �sszef�gg�st k�zt�k, s ugyanakkor a k�l�nbs�geket is tiszt�n l�tta Voldemort, Lumpsluck �s Dumbledore k�z�tt. Mindh�rman m�s-m�s vonalat k�pviseltek �s mindnek megvoltak a saj�t hib�i. Voldemort ugyanolyan sz�rnyetegekk� akarta tenni az embereket, mint � maga. Lumpsluck a h�rn�v �s kimagasl� tehets�g ut�ni v�gy rabjak�nt elsiklott olyanok felett, akiknek a tehets�ge m�g a felsz�n alatt volt, v�rva, hogy valaki kibontakoztassa �ket… – �s v�g�l Dumbledore, aki annyira szabadnak hagyta a di�kjait, hogy sokan k�z�l�k a rossz ir�nyba t�vedtek.

Harry nem akart tov�bb ezen t�prengeni, visszaford�totta figyelm�t Piton fel�.

- De m�g mindig nem �rtem, hogy m�rt �lte meg a maga feles�g�t – mondta.

A var�zsl� nem t�relmetlenkedett, csak karba fonta a kez�t �s fekete szemeivel Harryre n�zett.

- A S�t�t Nagy�r nem �rti ezt az �rz�st, a ragaszkod�st, mivel � senki ir�nt nem �rez ilyet. Ha valamelyik hal�lfal�j�t tan�tani akarja, azt igyekszik olyann� tenni, mint � maga. Dumbledore professzor ismerte Tom Denemet �s ez volt az egyik oka, hogy nem engedte a Roxfortban tan�tani. Ezt nyilv�n neked is elmondta.

Harry gyorsan b�lintott. Piton tov�bb besz�lt.

- Nem engedi a tan�tv�ny szem�lyis�g�t kibontakozni, ink�bb megpr�b�lja r�er�ltetni a saj�tj�t. Velem is ez volt a c�lja �s elmondhatom neked, j�l v�gezte a dolg�t – jegyezte meg Piton. – Nem olyan voltam, mint most, sokkal ink�bb olyan, mint �… Ha eml�kszel, mit mondtam a b�jitaltan k�nyvemr�l, l�thatod, hogy m�r engem is vonzott a tan�t�s �s ir�ny�tott a b�szkes�g. Var�zslatokat alkottam �s v�gytam r�, hogy tov�bbadjam a tud�st.

A nagy�r tan�t�s�ban azonban sokkal t�bb szerepelt, mint arra sz�m�tottam – mint arra b�rmelyik tan�tv�nya sz�m�tott. Azt mondta, hogy szabaduljunk meg a szeretteinkt�l, mert csak gyeng�tenek, sebezhet�v� tesznek minket. Nekem azonban eszem �g�ban nem volt elszakadni Auror�t�l, akit gyerekkorom �ta szerettem �s a Roxfort ut�n elvettem feles�g�l. Ez�rt azt�n, mikor a nagy�r r�j�tt, hogy Aurora �s k�ztem m�g a bar�ts�gn�l is szorosabb k�tel�k van, �gy d�nt�tt, hogy a „saj�t �rdekemben” megszabad�t t�le.

- �s meg�lte? – n�zett r� elk�pedve Harry. – Meg�lte, csak mert a feles�ge volt?

Piton f�lrehajtott fejjel v�laszolt.

- El�sz�r is: nem hiszem, hogy tudta, hogy a feles�gem. � csak a k�zt�nk l�v� �rz�seket l�tta, mikor legiliment�lt �s m�r az is el�g volt neki, hogy �gy d�nts�n a sorsom fel�l. M�sodszor pedig: nem � �lte meg saj�t kez�leg, hanem parancsba adta h�rom prib�kj�nek.

Harry a homlok�t r�ncolta.

- Mi�rt?

- Tal�n �gy gondolta, hogy akkor r�gt�n ki is t�lt�m a d�h�met Aurora gyilkosain �s meg�l�m �ket – vonta meg a v�ll�t Piton. – Ak�rhogy is, nem �gy t�rt�nt, ahogy v�rta. Nem volt alkalmam meg�lni �ket… megtette helyettem Mordon. – mondta ki fogcsikorgatva az �reg auror nev�t.

Harrynek egyszerre beugrott, mit mes�lt R�mszem Mordon Piton letart�ztat�s�r�l. N�gy hal�lfal� halt meg akkor �s elkapt�k Valter Wildungot is.

- Akkor tart�ztatta le mag�t, ugye? – k�rdezte.

Piton b�lintott.

- Azt mes�lte, hogy akkor n�gy hal�lfal� halt meg… - folytatta Harry.

- H�rom. – jav�totta ki Piton. – Aurora nem volt tagja a hal�lfal�knak, de a Black csal�d tagjak�nt k�zel �llt hozz�juk. �s nem mindegyik hal�lfal� volt a t�mad�nk. Az egyik�k – Traversnek h�vt�k – �gy hiszem, ugyan�gy seg�tett Auror�nak a horcruxok keres�s�ben, mint Regulus Black.

Harry kezdte �rteni a t�rt�nteket.

- Sz�val a feles�ge volt az, aki r�j�tt, hogy Vo, m�rmint Tudjaki feldarabolta a lelk�t?

- Igen – b�logatott Piton. – De hogy hogyan j�tt r�, azt nem tudom. Tal�n soha nem tudhatjuk meg, hiszen m�ra mindenki meghalt azok k�z�l, akik szabadulni akartak a Nagy�rt�l. Travers meghalt, mikor v�deni pr�b�lta a feles�gemet, Regulus az�rt, mert el�tte ostoba m�don k�z�lte a Nagy�rral, hogy ki akar sz�llni – �gy hiszem, Aurora ekkor kereste fel �t, hogy a seg�ts�g�t k�rje a med�l megszerz�s�hez, hiszen azt csak k�t m�gus lophatta el egy�ttes munk�val. Egy m�sik t�rsukat a Borgin & Burkes alatti laborat�riumban l�ttuk. �t sem ismertem, nem is biztos, hogy hal�lfal� volt.

- De hogy-hogy nem avatta be mag�t? – k�rdezte Harry.

Piton kifejez�stelen arc�n valami b�ntudatf�le suhant �t - olyan, amilyent Harry akkor l�tott rajta, mikor Dumbledore meggyilkol�s�r�l besz�lt.

- Pont amiatt, aki akkor voltam – v�laszolta halkan. – Egy h� hal�lfal�, aki itta a mestere szavait. Tudtam, milyen sokra vihetem �t szolg�lva �s nem vettem �szre, amit Aurora igen. Hogy ha nem �ll�tj�k le a S�t�t Nagyurat, el�bb vagy ut�bb olyann� v�lok, mint �. Meg akart menteni engem. �s ez jobban siker�lt neki, mint arra sz�m�tani mert volna. Csakhogy ehhez az kellett, hogy � meghaljon a szemem l�tt�ra. Ma annyira gy�l�l�m a Nagyurat, amennyire tal�n csak te vagy k�pes…

Piton elhallgatott �s n�m�n n�zett Harryre. Odakint vil�g�tott a fogy� hold, de lassan felh�k gy�lekeztek az �gen, m�g nagyobb s�t�ts�gbe vonva a t�jat. A gyeng�lked� cs�ndj�t csak nagy ritk�n t�rte meg a baglyok huhog�sa, t�csk�k ciripel�se.

- Magamat hib�ztattam a t�rt�ntek�rt – folytatta Piton. - A mai napig �gy �rzem, hogy az �n ostobas�gom �s nagyra v�gy�som vezetett a hal�l�hoz, ez nem is vit�s. De hossz� id� kellett, hogy eljussak erre a pontra. Akkoriban m�g �gy �reztem, hogy az �rulkod� �rzelmeim miatt t�rt�nt minden, ami�rt nem tudtam el�gg� elrejteni �ket az okklumencia �tj�n. Ez�rt azt�n lassan hozz�szoktattam magam az �rz�seim elrejt�s�hez �s ez elvezetett a t�k�letes okklumenci�hoz. �gy tudtam haszn�ra v�lni Dumbledore-nak is, aki kihozott az Azkabanb�l, miut�n megbizonyosodott az �t�ll�somr�l.

Harry elgondolkozott a halottakon �s visszaeml�kezett a festm�ny szavaira. Nevet�sen felhorkantott, mikor r�j�tt, hogy a professzor megint nem mondott el neki mindent.

- Mi az? – n�zett r� gyanakv�an Piton.

- Semmi – sietett a v�lasszal Harry. – Csak az jutott eszembe, hogy mit mondott az �t�ll�s�r�l Dumbledore. Azt mondta, hogy Tudjaki mag�ra usz�totta az embereit, hogy l�ssa, maga mennyire er�s.

Piton szobormerev arccal n�zett r�.

- �s tal�n nem ez t�rt�nt? – k�rdezte.

Harry nem tudta, mit feleljen.

- Pontosan err�l van sz� – fejtette ki Piton b�vebben. – Tudni akarta, mennyire vagyok er�s. Vajon el�g er�s vagyok, hogy kib�rjam, ha meg�li a feles�gemet? A v�lasz pedig nem. De � ezt nem tudja… � gyenges�gnek tartja azt, ha valaki egy m�sik ember hal�la miatt feladja az �let�t. Csakhogy ez a gyenges�g puszt�totta el �t is… - hunyorgott Harryre.

Az �desanyja �ldozata, ami megmentette az �let�t – gondolta Harry. � ugyan�gy feladta az �let�t, hogy megmentse �t, ahogy Piton is feladott minden addigit a bossz�j��rt.

Harrynek r� kellett d�bbennie, hogy Piton igazat mondott. T�nyleg megfizette ugyanazt az �rat, amit �, Harry. � is elvesztett mindent, egy teljes �letet �s att�l kezdve minden Voldemortr�l sz�lt. Mindkettej�ket ugyanaz a bossz�v�gy hajtja, ugyan�gy �leteket k�vetelt egy-egy meggondolatlan cselekedet�k, s b�rmennyire is viszolygott a gondolatt�l, emiatt igenis hasonl�tanak egym�sra, ahogyan Hermione mondta.

- Ez�rt b�zott mag�ban Dumbledore, ugye? – k�rdezte Pitont�l. – Mert l�tta, hogy valami miatt �tkozza saj�t mag�t, hogy bel�pett k�z�j�k. Igaz?

Piton lassan b�logatott.

- Azt mondta, nem tudta, hogy mit tervez a feles�ge. Hogyan j�tt r� minderre? – �rdekl�d�tt tov�bb Harry.

- Ahogyan Granger �s Weasley – v�laszolta, s erre Harry felkapta a fej�t.

Piton �jra elmosolyodott.

- Granger kisasszony a Black h�zban meg a miniszt�riumi nyilv�ntart�sban nyomozgatva r�j�tt, hogy kik lehettek a t�rsai Regulus Blacknek. Nem sok�ig tartott, hogy eljusson Auror�ig, rajta kereszt�l pedig hozz�m. De ezzel egy�tt azt is sajn�lattal k�zl�m, hogy az ismeretlen horcruxhoz egyetlen l�p�ssel sem vagyunk k�zelebb! – r�tta meg �jra Harryt, aki azonban gyorsan m�sra terelte a besz�lget�st.

- Teh�t maga is Regulus r�v�n j�tt r�?

- Igen – felelte �s �jb�l elgondolkozva v�gigsim�tott az ajkain. – Aurora egy �jszaka Regulusszal �ll�tott haza, aki borzalmas �llapotban volt. Egyfolyt�ban ord�tozott a testv�r�r�l, hogy bocs�sson meg neki.

- Siriusr�l? De h�t mit bocs�sson meg neki? – k�rdezte Harry.

- Term�szetesen azt, hogy a sz�lei kedv��rt be�llt a hal�lfal�k k�z�. Nem sokan voltak, akik k�vett�k volna a p�ld�j�t abban az id�ben. A S�t�t Nagy�r ereje telj�ben volt eg�szen addig a pillanatig, am�g v�get nem vetett�l a hatalm�nak. Amennyire vissza tudok eml�kezni, egyed�l h�rman voltak, akik �szint�n megb�nt�k, hogy k�vett�k �t. Regulus Black, Travers �s �n.

- �s Karkarov? – eml�kezett vissza Harry a Durmstrang egykori igazgat�j�ra, aki sok t�rs�t feladta, k�zt�k Rookwoodot is, s�t mag�t Pitont is k�sz lett volna el�rulni.

- Igor Karkarov egy sz�nalmas �t�d�tt volt. Eml�kszem r�, milyen buzg�n hangoztatta a s�rv�r�ek �s muglik eltipr�s�t, de mihelyt a tettekre ker�lt a sor, meghuny�szkodott.

Harry v�giggondolta a hallottakat �s el kellett ismernie, hogy ez nagyon is beleillik a Karkarovr�l eddig alkotott k�p�be.

- �s azt�n mi lett Regulusszal? – t�rt vissza a besz�lget�s fonal�hoz.

- � itta ki a med�lt v�d� b�jitalt, ami valamilyen m�don k�nozta az elm�j�t – magyar�zta Piton. – Olyan volt, mintha egy mumus �l�sk�dne rajta, csak sokkal er�sebb volt ann�l. De siker�lt meggy�gy�tanom n�h�ny f�zettel.

- �s azt�n…?

- Abb�l, amit mondt�l – foglalta �ssze a var�zsl� -, arra gondolok, hogy meggy�zte Auror�t, hadd v�llalja mag�ra a horcrux ellop�s�t �s elpuszt�t�s�t. Tal�n v�deni akarta ezzel az unokatestv�r�t, nem tudom. Val�sz�n�leg ez�rt is �rta meg azt a levelet, amit elrejtett a hamis med�lban. A hocrux-szal azt�n visszament a sz�lei h�z�ba, de miel�tt elpuszt�thatta volna, megjelentek a hal�lfal�k.

- M�rt nem puszt�totta el r�gt�n? Hiszen csak egy p�lcaint�sbe ker�lt az eg�sz! – csod�lkozott Harry.

- Nem vagyok benne biztos… - gondolkozott Piton. – Mint mondtam, csak tal�lgathatok a t�rt�ntekr�l, de lehet, hogy nem is akart�k r�gt�n elpuszt�tani. Tal�n �t akarta adni Dumbledore professzornak. De mint tudjuk, ez nem siker�lt. A hal�lfal�k �pp akkor t�rtek r� �s meg�lt�k.

Harry m�r mindent �rtett. Nem hitte mag�r�l, hogy valaha is k�pes lesz ilyen tiszt�n l�tni maga el�tt azt az embert, akit a legut�latosabb tan�rai k�z�tt tartott sz�mon els��ves kora �ta, Sirius hal�la �ta pedig egyenesen gy�l�lt. Most azonban ez a gy�l�let apadni l�tszott, s Harry ennek nem �r�lt. Szerette volna tov�bb gy�l�lni Pitont, mert ez mindent sokkal egyszer�bb� tett sz�m�ra. Most, hogy �rtette, mi motiv�lja �t, saj�t �rz�sei csapd�j�ba ker�lt. Igyekezett megint szabadulni ezekt�l a gondolatokt�l, legal�bbis addig, am�g el tudja mag�ban rendezni a gy�l�let�t.

- Mi t�rt�nt Ronnal �s Hermion�val? – k�rdezte t�le, hogy m�sra terelje a figyelm�t. - Tal�lkozott vel�k, ugye?

- Igen – mondta a var�zsl�. – A Black-h�zban vannak. Adtam nekik egy kis feladatot… - mosolyodott el Piton a r� jellemz� vicsorg�snak is beill� m�don.

- Milyen feladatot? – k�rdezte gyanakodva Harry.

- Van n�h�ny �rdekes tervrajz a nagy�r iratai k�z�tt, amit elhoztak a laborat�riumb�l. Egy hasonl� helyet keres�nk, mint a barlang, ahol elrejtette a med�lt. Tal�n �gy megtal�lhatom az ismeretlen darabot.

- Sz�val �k is tudj�k, amit nekem mondott el?

Piton b�lintott. Harry �gy �rezte, itt az ideje, hogy el�adja a k�r�s�t, ami az �ta foglalkoztatta, hogy Piton megjelent a gyeng�lked�n.

- Megtenn�, hogy beavat m�g valakit? – n�zett r� rem�nykedve. – Mondja el Ginny Weasleynek. � is tudna se…

- M�r el is mondtam – v�gott a szav�ba Piton. – K�nytelen voltam, azok ut�n, hogy l�tta, megmentetted az �letemet. A Black-h�zb�l besz�ltem vele a keresztap�d t�kr�n �t.

Harry nem sz�m�tott erre. Azt hitte, hosszan gy�zk�dnie kell, hogy mondjon el mindent Ginnynek. Tudta, hogy Pitont nem k�ti esk�, ami miatt titkol�znia kellene, � az egyetlen, aki besz�lhet az �sszeesk�v�sr�l.

- De Hagridnak nem mondhattam semmit – tette m�g hozz� a var�zsl�. – �t meg kell hagynunk a k�ts�gek k�zt. De Weasley kisasszony �gyesen meggy�zte, hogy tartsa a sz�j�t.

Harry ezzel egyet �rtett.

- Wildungot elint�zte m�r? – jutott esz�be a titkos t�rsas�g legfurcs�bb tagja.

- Nem volt r� alkalmam – vallotta be a var�zsl�. – De amint ad�dik olyan helyzet, amiben nem der�l ki, hogy ki �s mi�rt �lte meg, �gy elint�zem.

- El fog �rulni minket, amint teheti… - fogalmazta meg aggodalm�t Harry.

Piton horkantott.

- Tudod j�l, hogy nem teheti. �pp te gondoskodt�l r�la – mutatott r� hossz� ujj�val.

- �s ha tal�l valami kib�v�t?

- Nincs al�la kib�v� – mondta hat�rozottan Piton. – Semmi m�don nem k�z�lheti a titkot a nagy�rral, mert meghalna.

Harrynek ez nem sokat jav�tott aggodalm�n, de igyekezett elhessegetni balj�s gondolatait. Valami�rt ugyanis azt �rezte, mintha kifelejtett volna valamit. Valami fontosat… ami miatt m�g nagyobb vesz�lyt jelent r�juk ez a t�lont�l ambici�zus m�gus…

- �s mi lett mag�val? Maga m�g az Els�? – igyekezett megtudni min�l t�bb r�szletet a h�tt�rben foly� esem�nyekr�l.

- M�r nem – j�tt a v�lasz. – Mint mondtam, a nagy�r nem t�ri a kudarcot. Megb�ntetett a hib�m�rt, de m�g mindig jobban j�rtam, mint Lucius Malfoy, mikor nem siker�lt elhoznia a j�slatot. Nem az volt az els� bakl�v�se. Neki m�r komolyan van f�lnival�ja.

- �s akkor ki most az Els�?

Piton megvonta a v�ll�t.

- Nem tudom. Nem is biztos, hogy van. Nem mindig emel valakit a t�bbiek f�l�…

Harry elgondolkozott rajta, hogy megk�rdezze-e t�le, nem jelentett �jabb b�ntet�st a tegnap �jszakai balfog�suk, mikor h�rom hal�lfal� meghalt, egyet pedig elfogtak, de miel�tt sz�l�sra nyitotta volna a sz�j�t, Piton megel�zte:

- Potter, indulnom kell, a t�bbit megbesz�lj�k a k�vetkez� tal�lkoz�sunkkor – sz�lt. - Lehet, hogy v�ltoztatnunk kell a feladataink sorrendj�n, de err�l majd m�skor besz�ln�k.

Beny�lt tal�rja zseb�be �s kivett egy csillog� arany galleont.

- Addig is itt van ez… - ledobta Harry �gy�ra a p�nz�rm�t. – Ha tal�lkoznunk kell, �zenek ezen kereszt�l… - �s m�r indult is.

- M�g egy k�rd�sem lenne - �ll�totta meg Harry a var�zsl�t, mikor hirtelen esz�be jutott, mit �g�rt Susannak.

- Mi lenne az? – fordult vissza Piton.

- �rdekelne, hogy ki �lte meg Amelia Bones-t. �s hogy mi�rt…

Piton �sszevonta a szem�ld�k�t, majd lassan v�laszolt.

- Tudom�som szerint a S�t�t Nagy�r v�gzett vele, szem�lyesen.

- Sz�val igaz, amit az �js�gokban �rtak? – r�ncolta a homlok�t Harry.

Piton b�lintott.

– H�t, ez el�g furcsa… - elm�lkedett tov�bb Harry. – Alig telt el p�r h�t a leleplez�d�se �ta �s visszavonult a h�tt�rbe, hogy a hal�lfal�kra meg az �ri�sokra b�zza a munk�t. Akkor mi�rt t�madott meg egy k�ztudottan nagy erej� boszork�nyt?

- Annyit tudok r�la, amennyit a nagy�r k�z�lt vel�nk – magyar�zta Piton. - Madam Bones r�j�tt a b�v�hely�re �s majdnem leleplezte az aurorok el�tt. Tal�n nem tudod Potter, de a nagy�r Sz�zf�l�-f�zet seg�ts�g�vel rejt�zik el a muglik k�z�tt. Mindig m�snak az alakj�t �lti mag�ra.

- Arra m�r t�bbet nem lesz sz�ks�ge – jegyezte meg Harry visszaeml�kezve az erd�ben l�tottakra. – Visszanyerte a r�gi alakj�t. L�tta m�r az�ta, hogy n�z ki? – n�zett fel a f�rfira.

Piton a fej�t cs�v�lta.

- Nem, m�g rajta van a k�t�s - v�laszolta. - De Dumbledore professzor mereng�j�ben l�thattad, hogyan n�zett ki r�gen.

Harry b�logatott, s mikor Pitonra n�zett, l�tta, hogy az menni k�sz�l. A gyeng�lked� fal�n f�gg� �ra hajnali n�gy �r�t jelzett, Pitonnak val�ban ideje volt elhagynia a Roxfortot, miel�tt a h�ziman�k vagy �rszolg�latos aurorok felfedezik.

- Viszl�t – mondta a f�rfi �s sarkon fordult.

Elhagyta a k�rtermet, ugyanolyan �szrev�tlen�l, mint ahogy j�tt. Harry pedig sok-sok �ve el�sz�r �gy n�zett ut�na, hogy nem �rzett a lelk�ben semmilyen mardos� gy�l�letet.