- Nos, meg�rkezt�nk – mondta Harry, mikor meg�lltak a 4-es sz�m� h�z el�tt.

Az �p�let – aminek l�tv�nya egy�ltal�n nem t�lt�tte el Harryt kellemes �rz�ssel, sem nosztalgikus gondolatokkal – ugyan�gy n�zett ki, ahogy legut�bb l�tta. Ron v�gigm�rte a Dursley-h�zat, �s egyfolyt�ban mosolygott az�ta, hogy meg�rkeztek a k�rny�kre. Harry azon a v�lem�nyen volt, hogy ak�r Mr Weasley is �llhatna mellette, annyira hasonl�tott Ron az apj�ra a szem�ben csillog� k�v�ncsis�g miatt.

- Gyer�nk, kopogj be! – b�ztatta Ron.

Harry s�hajtott �s az ajt� el� l�pett. Miel�tt megnyomta a cseng�t, keze meg�llt a leveg�ben, �s elgondolkozott, hogy mit is fog mondani egy�ltal�n? Mi lesz, ha becsapj�k az ajt�t az orra el�tt? M�g kar�csonyi aj�nd�kot se hozott, aff�le m�zesmadzag gyan�nt. Azt�n az is esz�be jutott, hogy Dursley-�k �gyse fogadn�nak el t�le semmit, mert azt hinn�k, hogy az aj�nd�k�t�l mindh�rman varanggy� v�ltozn�nak. Harry elk�pzelt egy k�v�r, lila k�p� varangyot Vernon b�csi harcsa bajusz�val, s k�zben megnyomta a cseng�t.

Jellegzetes kondul�s hallatszott, s r�videsen l�p�sek zaja sz�r�d�tt ki az el�t�rb�l. Kattant a z�r, kiny�lt az ajt�, �s m�g�tte Harry egy pillanatig l�tta Vernon b�csi arc�t – majd az ajt� azon nyomban bev�g�dott.

Harry h�trapillantott Ronra, aki felvont szem�ld�kkel figyelte a fejlem�nyeket. Harry megcs�v�lta a fej�t, majd bekopogott.

- Vernon b�csi! – sz�lt Harry.

- T�nj el, k�ly�k! – mordult a b�csi az ajt� m�g�tt, s a hangokb�l �t�lve h�t�t az ajt�nak vetette, hogy s�ly�val torlaszolja el azt, nehogy egykori nevelt fia valamilyen alattomos tr�kkel bejusson a h�zba.

- Petunia n�nivel szeretn�k besz�lni… - folytatta rem�nytelen�l Harry.

- Nem – j�tt az elutas�t�s. – Semmi k�z�nk hozz�d! El�g bajt hozt�l m�r a fej�nkre. Takarodj!

Most egy m�sik hang is megsz�lalt az el�szob�b�l:

- Mi t�rt�nt? – k�rdezte egy f�rfi k�v�ncsian.

Vernon b�csi hebegve v�laszolt – val�sz�n�leg fesz�jezte a dolog, hogy egy vend�g el�tt kell jelenetet rendeznie.

- Se-se-semmi, nem fontos… csak egy kellemetlen ismer�s… semmi gond.

Harry k�v�ncsian ben�zett a bej�rati ajt� melletti kis ablakocsk�n, s Vernon b�csi ajt�t t�maszt� alakja mellett megpillantott egy hossz�, barna haj� f�rfit, aki konyakos poharat fogott a kez�ben.

„H�t ez meg ki a csuda?” – csod�lkozott Harry. M�g sose l�tta ezt az illet�t, pedig Dursley-�k gyakran fogadtak vend�geket a h�zukban – Vernon b�csi �gyfeleit, Petunia n�ni bar�tn�it, Dudley bar�tait, meg azok sz�leit.

- Nah�t, csak nem… - kezdte a f�rfi, mikor megpillantotta Harry arc�t az ablakban, de Vernon b�csi gyorsan eltakarta roppant test�vel a kis ablakot.

Harry s�hajtott �s megcs�v�lta a fej�t, �s Ronra t�vedt a szeme. Bar�tja el�h�zta p�lc�j�t, �s az ajt�ra szegezte. M�sik, �k�lbe szor�tott kez�nek ujjait gyorsan sz�tt�rta, s k�zben k�rd� tekintettel n�zett Harryre. Arra volt k�v�ncsi, hogy felrobbantsa-e a bej�ratot.

Harry t�gra ny�lt szemmel megr�zta a fej�t, �s jelzett Ronnak, hogy tegye el a p�lc�t. Bent folytat�dott a besz�lget�s.

- Petunia, ez nem az unoka�cs�d, az a Harold? – k�rdezte a f�rfi.

- De… de � az… - ismerte be kelletlen�l Petunia n�ni, akinek halk hangja a nappali fel�l hallatszott.

- M�rt nem engeditek be? Odakint van vagy m�nusz �t fok, r�ad�sul kar�csony van… Dursley �r, legyen sz�ve…

P�r m�sodpercig nem hallatszott semmi, Vernon b�csi gondolkodott – ez k�ztudottan igen nehezen ment neki. Harry szinte maga el�tt l�tta a b�csi arc�n lej�tsz�d� sz�nv�ltoz�sokat: a s�padts�got, mikor vend�g�k �szrevette �t, a lilul�st, ahogy visszafojtott l�legzettel tanakodott, v�g�l a v�r�s�d�st, ahogy m�rgesen, meggy�z�d�se ellen�re kinyitja az ajt�t �s beengedi Harryt.

Mikor az ajt� kit�rult, Harryt �s Ront a m�rges Vernon b�csi mellett a s�patag, b�gyadt Petunia n�ni, Dudley k�v�ncsi, majd Ron l�tt�n ijedt k�pe fogadta, valamint a vend�g, aki l�farokba fogott hossz�, barna haj�val kicsit Dumbledore-ra eml�keztette Harryt. A f�rfi k�v�ncsian n�zte �ket, Vernon b�csi pedig bemutat�s n�lk�l beterelte a k�t fi�t a nappaliba.

- Sziasztok… - motyogta Harry zavartan, �s egy halv�ny mosolyt eresztett meg Petunia n�ni fel�. A n�ni nem viszonozta azt. Harry felpillantott a mennyezetre.

- J� napot, Ron Weasley vagyok – mutatkozott be Ron mindenkinek, k�zt�k a vend�gnek is.

- Boldog kar�csonyt – mosolygott a f�rfi �s � is bemutatkozott: - Marcus Leonard vagyok, Petunia r�gi iskolat�rsa, m�g a gimn�ziumb�l… Te pedig…?

- Oh, h�t �n csak elk�s�rtem Harryt. Meg akarta l�togatni a nagyn�nj�t, �s…

Vernon b�csi megvet�en felmordult, de nem sz�lt.

- Uhm, Harry mi is? – k�rdezte Leonard Harry fel� fordulva. Hossz�k�s arca volt, melyen egyetlen apr� borost�nak se volt nyoma, szemei hideg k�ken csillogtak.

- Potter, uram – v�laszolta, s kiny�jtotta a kez�t.

Mr Leonard kezet fogott vele, de jobb kez�t burkol� vastag keszty�j�t nem vette le.

- Rem�lem, megbocs�tasz, hogy ilyen udvariatlan vagyok, de egy rendk�v�l k�nos b�rbetegs�gben szenvedek – magyar�zkodott a f�rfi, �s kortyolt az italb�l.

Dudley is le�lt a kanap�ra, s pr�b�lt �gy tenn�, mintha nem r�m�ten� hal�lra a magas v�r�s haj� Ron jelenl�te. Bekapcsolta a t�v�t, �s �gy tett, mintha ott se lenne, de Harry tudta, hogy csak �gy tesz, mintha nyugodt lenne – a t�v�ben ugyanis egy kam�leonokr�l sz�l� ismeretterjeszt� film k�pei peregtek, Dudley azonban ut�lt mindenf�le term�szet-filmet.

- Na j�, mi�rt j�tt�l? – el�gelte meg a besz�lget�st Vernon b�csi. Tekintete el�rulta, hogy nem tartja j� �tletnek, hogy egy var�zsl� kezet fog a vend�g�vel a h�z�ban.

Harry egy sz�r�s pillant�st k�ld�tt fel�, eml�keztetve, hogy Petunia n�nihez j�tt, nem pedig hozz�, de a b�csi nem vette a lapot.

- Kib�kn�d v�gre? – t�relmetlenkedett Vernon. Szerette volna min�l el�bb h�zon k�v�l tudni unoka�ccs�t.

- Petunia n�nivel akarok besz�lni – jelentette ki Harry ellentmond�st nem t�r� hangon.

Marcus Leonard kettej�k k�zt kapkodta a tekintet�t. Ron nem zavartatta mag�t, elfoglalta az egyik fotelt. Vernon b�csi arca erre v�szesen r�ngat�zni kezdett.

Harry megel�gelte a dolgot, �s a nappali ajtaj�ban �lldog�l� Petunia n�nihez l�pett. A n�ni h�tr�lt egy l�p�st, amit azt�n a konyh�ban akadt s�rg�s teend�nek pr�b�lt �lc�zni. Harry ment ut�na �s a mosogat� mellett �lltak meg.

- El�sz�r is, boldog kar�csonyt – kezdett bele Harry, s lehalk�totta a hangj�t, hogy a nappaliban maradtak ne hallj�k, mir�l besz�lnek. Ron �s Mr Leonard besz�lgetni kezdtek – Harry nem hallotta mir�l, de nem is figyelt.

Petunia nem viszonozta a gesztust, eleresztette a f�le mellett, �s kom�tosan mosogatni kezdett. Vagy megv�ltozott a v�lem�nye a j�lius v�g�n t�rt�nt besz�lget�s�k �ta, vagy csak folytatja a sz�nj�t�kot a f�rje el�tt. Harry ez ut�bbiban b�zott, s r�gt�n belekezdett a mondand�j�ba. �szt�n�sen tudta, hogy nem szabad sok f�l�sleges locsog�ssal terhelnie Dursley-�ket, mert annak nincs j� v�ge.

- K�rdezni akarok t�led valakir�l… Nemr�g hallottam n�h�ny �rdekes dolgot a nagymam�r�l.

Petunia n�ni kez�b�l kiesett egy t�ny�r, de Harry gyorsan elkapta �s visszaadta nagyn�nj�nek.

- M�rt nem besz�lt�l soha Rose nagyir�l? – k�rdezte Harry, s igyekezett nem szemreh�ny� hangot meg�tni.

Petunia r�m�lten a sz�ja el� kapta a kez�t, mintha Harry valami cs�ny�t mondott volna.

- Mi van?

- Ne… ne mond ki a nev�t…

- Mi?! – h�rd�lt fel Harry suttogva, s ez azt eredm�nyezte, hogy hangj�nak goromba, sziszeg�s felhangot adott.

- Nem… nem az�rt… csak nem akarom, hogy visszaj�jj�n…

- Vissza? De h�t…?

Harry fej�ben kezdtek �sszekusz�l�dni a gondolatok. Kib�mult az ablakon, aminek p�rk�ny�n egy fekete mad�r m�szk�lt fel-al�.

Harry megcs�v�lta a fej�t, hogy tiszt�n tudjon gondolkodni.

- Mikor l�ttad utolj�ra a nagyit?

Petunia n�ni m�lyet s�hajtott.

- Minek akarod tudni? – k�rdezte szerencs�tlen hangon.

- Nagyon fontos lenne, de nem mondhatom el, mi�rt – jelentette ki Harry.

Petunia n�ni m�rges-b�szk�n felszegte a fej�t �s fojtatta a mosogat�st.

- K�rlek! Musz�j tudnom! – k�rlelte Harry suttogva.

A k�rlek hatott, Petunia n�ni letette a t�ny�rt �s a szivacsot, majd Harryhez hajolt �s olyan halkan kezdett besz�lni, hogy a fi� alig hallotta.

- Akkor l�ttam utolj�ra az any�mat, miel�tt Lily meghalt – suttogta. – P�r h�ttel el�tte keresett fel, de el�tte l�ttam meghalni… - Petunia n�ni megborzongott.

- �gy �rted k�s�rtet volt?

- Fogd be! – csattant fel a n�ni, mire a nappalib�l mind a n�gy fej fel�j�k fordult. Marcus Leonard �sszeh�zta a szem�t.

- Nem olyan… nem olyan volt, mint el�tte… - vallotta be a n�ni. – �tl�tsz� volt… Uramisten, miket besz�lek �n neked! – olyan szigor�an n�zett Harryre, mint m�g soha. Gy�l�lte, hogy kik�nyszer�tik a vallom�s�t.

- �s mondott valamit? – puhatol�zott Harry.

- Azt… azt k�rte, hogy hadd lakjon n�lunk – mondta a n�ni �s megint l�tv�nyosan megr�zk�dott. – Nem tudtam, hogy ilyen lehets�ges, de h�t gondolhatod, hogy elk�ldtem!

- Elk�ldted? - d�bbent meg Harry.

- M�gis mit tehettem volna? – fortyant fel a n�ni. - Mi lett volna, ha a szomsz�dok �szreveszik? Ha megl�tj�k, hogy �tl�tsz� �s kih�vt�k volna a t�v�seket, meg a doktorokat! Sose �lt�k volna t�l azt a sz�gyent.

Harry �sszeszor�totta a sz�j�t, nehogy kimondja azt, ami a nyelve hegy�n van.

- M�rt t�ged keresett fel? M�rt nem any�hoz ment? – k�rdezett tov�bb Harry.

- Az�rt, mert fogalma sem volt r�la, hogy hol van a dr�ga j� any�d! – d�rrent r� Harryre. – Pedig Lilynek kellett volna t�r�dni vele, � �rtett ehhez a h�kuszp�kuszhoz, meg hogy mi a baja… De neeem, neki fontosabb volt az az ostoba h�bor�tok!

M�rgesen lecsapta a t�rl�rongyot, s cs�p�re tett k�zzel v�gre Harry fel� fordult.

- Att�l f�ltem visszaj�r majd k�s�rteni – folytatta borzongva a n�ni. – Ez�rt azt�n sose besz�ltem r�la, a f�nyk�peit is el�gettem. Megmondtam m�r a ny�ron is, hogy �n szak�tottam azzal a vil�ggal! Semmi k�z�m hozz�! – emelte fel a hangj�t Petunia. - Se nekem, se Vernonnak, se Dudleynak. M�shogy �l�nk, mint te meg Lily, meg any�m… Ti meg folyton belekevertek az ostoba dolgaitokba!

- Sz�val egyszer�en kidobtad… - kezdte v�dl�n Harry, de Petunia feltartotta a kez�t �s visszafordult mosogatni, jelezve, hogy nem akar hallani v�dakat.

- �s nem eml�tett m�g valamit? – t�rt r� az �jabb k�rd�sre Harry. – Hogy hov� megy, mit fog csin�lni?

- Honnan tudhatn�m, hov� ment? Biztos valami �don kast�lyba ment k�s�rteni… Az az � st�lusa… Jellemz� lenne…

Harry megcs�v�lta a fej�t �s h�tat ford�tott nagyn�nj�nek. Azt�n megint visszafordult hozz�.

- Akkor nincs t�bb dolgunk egym�ssal – mondta. – Elmegyek �s soha t�bb� nem j�v�k vissza. Nem kell f�lned, nem foglak belekeverni t�bb� semmibe…

- M�r meg is tetted! – d�rrent r� Petunia, �s egy percig farkasszemet n�ztek Harryvel.

Harry arra gondolt, hogy a nagyn�nje a sok-sok incidensre c�loz, amit Harry jelenl�te okozott Dursley-�knek, s szil�rdan �llta a n�ni tekintet�t. Nem �gy Petunia: szeme oldalra rebbent. Harry nem �rtette, de Petunia n�ni �jra oldalra pillantott, mintha jelezni akarna valamit.

Harry k�vette a tekintet�t, ami egyenest a nappaliban �cs�rg� vend�gre siklott – Marcus Leonard elm�ly�lten besz�lgetett Ronnal r�la, Harryr�l. Bar�tja �pp azt mes�lte, hogy Harry milyen fura alak, legt�bbsz�r ideges �s hirtelen harag�, de nagyon j� bar�t.

- A fen�be, m�r itt is… - morogta Harry, ahogy leesett neki a tantusz. A miniszteri prib�kek m�r megint a nyom�ban vannak. „Srimgeour m�r sose tesz le r�lam, meg a F�nixekr�l?!”

- Reggel j�tt – b�lintott Petunia. – Azt mondtam Vernonnak, egy r�gi ismer�s�m, de m�g sose l�ttam. Ez az ember megfenyegetett… - motyogta hal�ls�padtan Petunia. – R�d volt k�v�ncsi, tudta, hogy idej�ssz ma.

- Honnan tudhatta? – d�bbent meg Harry. – Senki sem tudta! M�g a bar�taimnak is csak az indul�s el�tt egy perccel mondtam…

- Neked k�ne tudnod, elv�gre a te fajt�d! – morogta a n�ni. – J� lenne, ha miel�bb elt�nne innen. Ha elmentek, � is elmegy.

Harry mag�ban k�romkodott, s halk kopog�sra lett figyelmes. Az ablakp�rk�nyon gubbaszt� varj� �temesen kopogtatta az �veget.

- H�t akkor neked is boldog kar�csonyt Petunia n�ni! – mondta fennhangon Harry, s Ron fel�llt a fotelb�l. �rtette Harry jelz�s�t, Marcus Leonard pedig m�g jobban �sszeh�zta a szem�ld�k�t. S�t�t �br�zattal n�zett r�juk. Harry, ha nem hallotta volna Petunia n�ni figyelmeztet�s�t, m�r �gy is gyanakodni kezdett volna r�.

- M�ris mentek? – tettetett csod�lkoz�st a f�rfi, s � is fel�llt.

- Igen, otthon v�rnak, nem maradhatunk tov�bb – sietett a magyar�zattal Harry.

Harry felkapta kab�tj�t, nyaka k�r� kanyarintotta a s�lat �s m�r ment is az el�szoba fel�. Marcus Leonard �rny�kk�nt k�vette. Szinte �rezte a tark�j�n a f�rfi perzsel� tekintet�t. Idegesen babr�lt a z�rral �s kinyitotta, majd azon nyomban ki is surrant rajta, Ronnal a nyom�ban.

Utolj�ra m�g h�trafordult, s Leonardot l�tta Dursley-�k gy�r�j�ben. A f�rfi a cip�j�t n�zte, nem pillantott fel.

Harry intett a Dursley-csal�dnak.

- Akkor sziaszt…

PAFF. Vernon b�csi becsapta az ajt�t Harry m�g�tt, a huzata les�p�rte a j�rd�r�l a havat.

Harry egy pillant�st se vetett t�bbet a h�zra �s elviharzott a j�rd�n, vissza a szok�sos �ton. Ron zavart arckifejez�ssel loholt mellette.

- Mi t�rt�nt? Valami baj volt? – k�rdezte idegesen.

- Ron, mit mondt�l neki r�lam? – t�rt ki a v�lasz el�l Harry.

Ron �sszer�ncolta a homlok�t.

- Semmit – ismerte be. – Csak �ltal�noss�gokat… milyen ember vagy, hogy ideges term�szet, meg ilye… Na ne! – ki�ltott fel hirtelen Ron.

Harry megtorpant.

- Mi t�rt�nt? – k�rdezte most Harry.

Ron m�g mindig olyan k�pet v�gott, mint aki nem hisz a f�l�nek.

- Ez nem igaz… nem, nem lehet v�letlen… - motyogta zavartan. – Harry, azt hiszem �n nem �nsz�ntamb�l besz�ltem.

- Mi?

- Megbabon�zott! – csattant fel Ron. – �szre se vettem �s kik�nyszer�tette bel�lem, hogy mes�ljek r�lad!

Harry leveg� ut�n kapkodott �s idegesen visszapillantott a h�z fel�. Ott nem mozdult semmi, bent �gett a villany, semmi nem utalt r�, hogy mindj�rt ut�nuk rohan egy miniszteri auror, hogy letart�ztassa �ket tiltott rokonl�togat�s v�dj�val…

- Furcsa… - d�nny�gte Ron.

Harry k�rd�n bar�tj�ra pillantott.

- T�nyleg nem k�rdezett semmi konkr�tat. Arra volt k�v�ncsi, milyen ember vagy. Hogyan viselkedsz, milyen a hangulatod… nem �rtem, m�rt volt r� k�v�ncsi…

- Tal�n Srimgeour meg akar ismerni – tal�lgatott Harry. – M�r ha val�ban miniszt�riumi volt az az alak…

- Az volt – jelentette ki egy hang Harry�k m�g�tt, mire mindketten megp�rd�ltek p�lc�val a kez�kben.

Muriel n�ni �llt el�tt�k, nagyon komor arccal, s egy fekete tollat szedett ki gubancos, v�r�ses-barna haj�b�l. – Fr�nya tollak…

- Muriel n�ni! Mit csin�lsz itt? – lep�d�tt meg Ron, s Harryvel egy�tt leeresztette a p�lc�t.

- A dolgomat – mondta term�szetes hangon. – Vigy�zok r�tok, ahogy tudok.

- �n volt az a varj� a p�rk�nyon, igaz? – kapcsolt Harry, mikor l�tta, hogy a n�ni egy m�sik tollat is kih�z a haj�b�l.

- Igen, de m�r nem megy olyan j�l az anim�gia, mint kor�bban. Folyton hullik a tollam… - panaszolta.

– Sz�val… – k�sz�r�lte a tork�t a n�ni. – Az az alak egy miniszt�riumi auror volt. Annak a csoportnak a tagja, akiket a miniszter �r a te �s a Rend ut�ni szagl�sz�sra k�ld�tt. Fogsz m�g vele tal�lkozni, att�l tartok.

Harry halkan szitkoz�dott, ahogy Ron is.

- Hogy besz�ltek? – sz�lt r�juk a n�ni. – Nem lesznek jobbak a dolgok, ha ilyen goromba megjegyz�seket tesztek! Az nem j� semmire. De majd mondok valamit, ami felvid�t kicsit. – tette hozz� a n�ni, s Harry�k abbahagyt�k a zs�rt�l�d�st. – Na gyertek, menj�nk haza.

*

Harry, Ron �s Muriel n�ni legk�zelebb a m�gikus hat�rvonal el�tt sz�ltak egym�shoz, mert a gyalogl�s alatt mindenki em�sztgette mag�ban a t�rt�nteket. A vonal el�tt �llva azonban Harry kifakadt.

- Musz�j megint elk�b�tanotok? – k�rdezte. – Nincs valami m�s m�d, Muriel n�ni?

- De van. Ha az jobban megfelel, bog�rr� v�ltoztatlak, �s akkor nyugodtan �ts�t�lhatsz a vonalon, mert szerintem egy rovar �szbeli k�pess�gei nem hatnak Tudodki�re…

Harrynek azonban nem volt kedve bog�r k�p�ben szeml�lni a vil�got, egy r�pke percig sem, �gyhogy ink�bb bev�llalta a k�b�t� �tkot.

A h�zba �rve mindenki k�rdezgetni kezdte, hogy mi t�rt�nt, de Harry�k mentes�ltek a besz�mol� al�l, Muriel n�ni mindent elmes�lt Leonardr�l.

- Na j�l van, mindj�rt eb�did� – fejezte be mondand�j�t Muriel n�ni -, addig gyere fel egy percre a dolgoz� szob�mba Harry. Besz�dem van veled.

Harry �sszepillantott Ronnal, bar�tja megvonta a v�ll�t, Harry pedig elindult a n�ni ut�n. Az �regasszony meglep�en f�rg�n szedte a l�pcs�fokokat, s ahogy fel�rt, lend�letesen kiv�gta a szoba ajtaj�t �s beviharzott rajta. Harry is bel�pett a t�kr�s szob�ba, s csendben v�rakozott, am�g a n�ni a t�kr�kben n�zegette mag�t, s tenyer�vel apr� sim�t�sokat v�gzett a csillog� fel�leten. Harry �mulat�ra a t�kr�k�n �r�sok t�ntek fel – olyan, mint amikor valaki p�r�t f�j az ablakra, s azon megjelennek az ujjal r� rajzolt dolgok.

A t�kr�k�n sebt�ben fel�rt jegyzetek szerepeltek, ilyenek, mint: „jelent�sek Mr Caarog-nak, jelent�sek Mr Robardsnak, jelent�sek Mr T�kkel�t�ttnek”… - Harrynek valami�rt az a gyan�ja volt, hogy a T�kkel�t�tt Srimgeour-re utal.

Voltak kifejezetten titokzatos feljegyz�sek is, ezek csak egy pillanatra t�ntek fel, s Muriel n�ni nyomban el is t�ntette, hogy Harry k�v�ncsi szemei ne vizslass�k �ket: „anti-dement�l� tart�ly tervek, l�lekgy�jt� tervek, Demonstrate feljegyz�sek”… s voltak eg�szen h�tk�znapiak is: „Molly h�sgomb�c receptje, pergamen, f�nyk�palbum”.

Muriel n�ni el�h�zta hossz� fap�lc�j�t �s ez ut�bbi t�k�rre szegezte. Arr�l elt�nt az �r�s �s a t�k�rk�p, s egy sz�k kis fi�k jelent meg m�g�tte, melyben pap�rhalmok, k�nyvek voltak. A n�ni kivett egy b�rk�t�ses mapp�t, majd visszaz�rta a t�kr�t.

- Gyere, ez �rdekelni fog – mutatta Harrynek a mapp�t �s letette az �r�asztalra, majd hellyel k�n�lta Harryt. Miut�n mindketten helyet foglaltak, Muriel n�ni sz�tnyitotta a lapokat. Egy r�gi f�nyk�palbum volt.

- Hallottam, mir�l besz�lgettetek Petuni�val – mondta a n�ni, s Harry meglep�d�tt, milyen k�zvetlen hangot �t meg az �regasszony, mikor az � nagyn�nj�t eml�tette. – Hozz�m kellett volna fordulnod… persze nem tudhattad.

Harrynek egy pillanatra t�tva maradt a sz�ja.

- Ismerte a nagymam�mat? – k�rdezte d�bbenten.

- �vfolyamt�rsak voltunk �s k�zeli bar�tn�k – b�lintott a n�ni. – �n a holl�h�tba j�rtam, � meg a griffend�lbe. Persze nem minden �r�ra, hiszen Rosie mugli volt, tudod?

Harry b�lintott.

- Igen, hallottam Dumbledore-t�l.

Muriel n�ni sokatmond�an hunyorgott, s k�zben az albumot lapozgatta. Hamarosan meg�llt egy nagyon r�gi csoportk�pn�l, mely az al� �rt feljegyz�s szerint a Roxfort 1955-�s �vfolyam�t �br�zolta.

- N�zd csak! – mutatott az �regasszony a csoport h�ts� sor�ban �ll�kra. Azok engedelmesen arr�bb s�t�ltak, s egy p�ros k�l�n�lt el t�l�k. Egy v�r�s haj�, barna szem�, magas, k�k d�sztal�ros l�ny, s mellette egy g�nd�r, barna haj�, csillog� z�ld szem� l�ny, aki j�val alacsonyabb volt n�la �s v�r�s d�sztal�rt viselt. Fej�k�n csillog� s�veget viseltek. A k�t bar�tn� egym�sba karolva �csorgott �s integettek.

- Dumbledore mindent elmondott r�la? – k�rdezte a n�ni.

Harry most cs�ndben maradt. Nem tudta, mennyit mondhatna el Muriel n�ninek – hiszen a horcruxokat nem eml�theti… vagy igen?

- Elmondta, hogy beteg volt Rosie? – k�rdezett �jb�l Muriel n�ni.

- Igen, azt el… Elmondta, hogy meggy�gy�totta, meg hogy visszament a muglik k�z�. �s hogy nem tudja, mi t�rt�nt vele… Azt… azt mondja meghalt, de…

Muriel n�ni b�lintott �s mosolygott.

- Sz�val � is tudta – d�nny�gte a n�ni. – Nem vagyok meglepve…

Harry �sszeh�zta a szem�ld�k�t.

- M�rt nem besz�lt eddig nekem r�la? – k�rdezte Harry.

- Meg�g�rtem Rose-nak, hogy nem besz�lek r�la. Se Lilynek, se Dumbledore-nak. Nem akarta, hogy �gy l�ss�k �t. � persze nem tudta akkor m�g, mi t�rt�nt Lilyvel, azt se tudta, mi�rt bujk�lnak… �s valljuk be, �n se tudom, a mai napig, csak azokat a szedett-vedett pletyk�kat hallani… – jelent�s�gteljes pillant�ssal n�zett Harryre, de a fi� nem v�laszolt neki. Mikor k�s�bb visszagondolt erre a besz�lget�sre, elmosolyodott rajta, hogy ugyanazt az �vatos, kiv�r� taktik�t v�lasztotta, mint Muriel n�ni a miniszterrel folytatott besz�lget�s elej�n.

- Akarsz vele tal�lkozni? – k�rdezte hirtelen a n�ni.

Harry azt hitte, rosszul hall.

- �n tudja, hol van?

- Igen. Miut�n a mugli l�ny�n�l kudarcot vallott, hozz�m fordult. Fogalma sem volt, mi t�rt�nt vele – magyar�zott a n�ni. - Valamilyen mugli betegs�gben szenvedett, s egyszercsak azt vette �szre, hogy kisz�llt a test�b�l, �s nagyon f�jt mindene. �n pedig bez�rtam �t egy k�l�nleges t�k�rvil�gba addig, am�g gy�gym�dot nem tal�lok r�. De… nem j�rtam sikerrel. M�g azt sem tudom, mi baja lehetett, sose hallottam ilyen esetr�l kor�bban…

- �s azt�n mi t�rt�nt? – k�rdezte moh�n Harry, s pulzusa a dupl�j�ra n�tt – � ugyanis nagyon j�l tudta, mi baja volt a nagymam�j�nak.

Muriel n�ni �sszecsukta az albumot �s visszatette a t�k�rbe. Szomor� arccal fordult �jra Harryhez.

- Legut�bb, mikor besz�ltem vele, arr�l kellett besz�molnom, hogy a l�nya meghalt – v�laszolta Harrynek. – Sokkot kapott a h�rt�l �s t�bbet nem �llt sz�ba velem. �sszet�rtem az ikert�kr�t, amin �t besz�lgett�nk… Sz�val a nagymam�d Harry, att�l tartok t�nyleg meghalt. Olyan helyen van, ami… h�t… - Muriel n�ni zavarba j�tt, vissza�lt az �r�asztal�hoz �s idegesen t�rdelte a kez�t.

- Azt mondta, tal�lkozhatok vele – eml�keztette Harry a n�nit.

- V�g�l is… igen, tal�lkozhatsz vele. Tal�n m�g besz�lni is tudtok. R�d k�v�ncsi lesz.

- Mikor tud elvinni hozz�? – pattant fel Harry a sz�kb�l.

Muriel n�ni elmosolyodott �s intett Harrynek, hogy nyughasson.

- Az �nnepek ut�n elviszlek hozz�. Most m�g nem tudlak, mert… sz�ks�g van n�h�ny el�int�zked�sre – mondta titokzatoskodva a n�ni.

Harry �sszevonta a szem�ld�k�t.

- Hogy-hogy? H�t nem itt van ezek k�zt? – mutatott k�rbe a sok t�k�rre.

- Neeem, Harry. Tudod, �n tud�s vagyok, �s megpr�b�ltam seg�teni rajta. Az a t�k�rvil�g a Miszt�rium�gyi F�oszt�lyon van. �s olyankor tudlak elvinni oda, ha el�tte megszervezt�k a F�nix Rendj�vel. Egy vagy k�t h�t, Harry… Addig k�rlek, csillapodj.