6. L�lektemet�

Amikor bel�pett a h�zigazd�ja szob�j�ba, nem sz�lt semmit, csak elvette a k�nyvet, hogy tanulm�nyozza a var�zslatot, amit v�gre kell hajtania, ha meg akarja szabad�tani Pitont a furcs�n viselked� l�lekdarabt�l.

Piton sem mondott semmit, csak figyelte, ahogy bef�szkeli mag�t egy fotelba, majd a p�lcamozdulatokat gyakorolja, �s a var�zsig�ket memoriz�lja.

- Minden speci�lis hozz�val� megvan? – k�rdezte Harry f�l�ra m�lva. Mag�nak is nehezen vallotta be, de m�g mindig kifog�sokat keresett. Tudta j�l, hogy ez a var�zslat Piton utols� �s egyetlen es�lye, m�gis f�lt, mert az � v�ll�n nyugodott minden felel�ss�g. Egy rossz mozdulat, �s meg�li a f�rfit, akinek rengeteget k�sz�nhet. Pozit�v �s negat�v dolgokat egyar�nt, de az ut�bbi id�ben szerencs�re a pozit�v oldal fel� billent a m�rleg nyelve. R�ad�sul ez a var�zslat igen nagy koncentr�ci�t ig�nyel, neki meg rendszeresen elkalandozik a figyelme Erd�lybe. Felippe hogy mehetett bele Flammy eszement �tlet�be?

- Igen – z�kkentette vissza a gondolatait a val�s�gba Piton halk v�lasza. – Viszont van m�g egy fontos dolog. A var�zslat akkor m�k�dik a legjobban, ha olyan helysz�nen hajtj�k v�gre, ahol... hogy is fogalmazzak... ahol er�sebb a s�t�t energia. B�r ez olyan fekete var�zslat, ami nem felt�tlen�l gonosz is, de az, hogy valakinek kisz�vj�k a lelk�t, mindenk�ppen fekete er�t k�v�n.

- Csak egy hely jut az eszembe, ahol r�gebben rengeteg embert megszabad�tottak a lelk�t�l – n�zett fel Harry a k�nyv�b�l, �s m�ris gyorsan j�rt az agya, hogyan is tudn� megszervezni az odajut�st.

- K�sz�n�m, Mrs. Octondon – h�l�lkodott m�g egy sort, majd a kandall�ba l�pett �s megadta az �tir�nyt. Kez�ben egy k�l�nleges enged�lyt szorongatott, amit a n� auror f�rje seg�ts�g�vel kapott meg ilyen gyorsan.

A kandall�b�l kil�pve azonnal a sz�llod�hoz sietett, ahov� Pitont helyezte el arra a n�h�ny �r�ra, am�g int�zkedett.

- J�l van? – faggatta a s�padt f�rfit.

- Soha jobban – vicsorgott Piton, �s nem hagyta, hogy Harry seg�tsen neki az �lt�zk�d�sben.

Amikor mindennel v�geztek, a szob�b�l hoppan�ltak. Harry er�sen tartotta Pitont, aki egyed�l nem lett volna k�pes erre a m�veletre. A c�ln�l rosszul is lett, de Harry megitatott vele egy er�s�t� f�zetet.

A v�z ism�t h�borgott, mint r�gen, amikor Harry m�r j�rt itt Hermion�val �s Ronnal. Akkor bet�rtek az Azkabanba, most viszont �r�sos enged�ly�k volt a l�togat�sra.

Egy r�v�sz sz�ll�totta �t �ket a szigethez, majd el�j�k j�tt egy �r azon a rejtek�ton, amely egy var�zslat hat�s�ra t�nt el� a meredek szikl�n. K�nyelmesen fels�t�ltak, Piton is er�re kapott a b�jitalt�l, vagy az elsz�nts�gt�l, �gy r� se kellett v�rni.

Harry igyekezett �gy viselkedni, mintha mindent most l�tna el�sz�r, �s �r�lt, hogy most biztosan nem kell dementorokkal tal�lkoznia. A h�bor� v�ge �ta nem b�ztak meg ezekben a l�nyekben, �gy m�s m�dszert tal�ltak a rabok f�ken tart�s�ra. Ez nem volt ugyan kellemesebb, mint a dementorok t�rsas�ga, de sokkal biztons�gosabb volt.

Harry ink�bb nem k�rdezte, most hol vannak a dementorok, csak pletyk�kat hallott, miszerint egy rezerv�tumot nyitottak sz�mukra, ahol szinte fogolyk�nt �ltek.

- L�thatn�m az enged�ly�ket? – l�pett hozz�juk egy magasabb rang� �r, mire Harry a kez�be nyomta a friss iratot. A f�rfi p�r percig tanulm�nyozta, majd visszaadta. – Ez rendben van. Draco Malfoy cell�ja a D sz�rnyban volt, odavezetem �n�ket. Sz�val az Aurorparancsnoks�g �gy sejti, elrejtett valamif�le s�t�t t�rgyat a cell�j�ban, amit �n�knek kell megkeresni�k?

- �gy van – b�lintott Harry, Piton meg felvonta a szem�ld�k�t. Neki nem mes�lte el, milyen �r�ggyel k�rt bel�p�t a vesz�lyes b�n�z�ket fogva tart� Azkabanba.

- Nem k�rnek seg�ts�get? K�ld�k p�r �rt, akik �ppen nincsenek szolg�latban. T�bb szem t�bbet l�t.

- Gondolja, hogy n�zel�dni fogunk? – mordult fel Piton er�lyes hangon. – Ha csak n�zel�dni k�ne, nem k�ldtek volna ide minket. Speci�lis var�zslatot fogunk v�grehajtani, ami nagy koncentr�ci�t �s szaktud�st ig�nyel. Ha valakit a nyakunkra k�ld, az csak zavarja a m�velet sikeress�g�t.

- Mivel letelt a b�ntet�se, Draco Malfoy szabadl�bra ker�lt, de ha most tal�ln�nk valami terhel�t r� n�zve, tal�n visszaker�lne ism�t a r�csok m�g�. Nem gondolja, hogy minden t�l�nk telhet�t el kellene k�vetn�nk, hogy egy vesz�lyes hal�lfal� megkapja, ami j�r neki? – vette �t a sz�t Harry.

Az �r b�lintott, �s nem akad�koskodott t�bbet.

J� t�z perc s�ta ut�n meg�rkeztek a z�rka el�. Ez nem �gy n�zett ki, mint Mundungus Fletcher�, fallal volt k�r�lv�ve, amellyel elk�l�n�tett�k a rabot a szomsz�dos cell�ban raboskod�kt�l.

Harry nem b�nta a dolgot: nem akart n�z�k�z�ns�get. A cell�k lak�i ugyan �veges szemmel b�multak maguk el�, de nem tudhatta, mennyire �szlelik a k�lvil�got.

- Hogyan �rik el a rabokn�l ezt az �llapotot? – mutatott k�v�ncsian az egyik cellalak�ra. El sem tudta k�pzelni, mi�rt ilyen kezes b�r�ny mindenki dementorok n�lk�l is. Nem sikoltoztak, jajongtak, mint r�gebben, arcukon m�gis az l�tszott: nincsenek �ppen j� b�rben.

- Vannak sz�rny�bb dolgok is, mint a dementorok �s a rossz gondolatok – titokzatoskodott az �r. Nem volt hajland� t�bbet el�rulni, Harry pedig r�hagyta a dolgot.

Megkapt�k a z�rka kulcs�t, majd magukra maradtak.

- V�gre – s�hajtott fel Piton, �s le�lt a priccs sz�l�re, ahol egy �ven kereszt�l Draco Malfoy hajtotta �lomra a fej�t. – M�r azt hittem, sz�t ejtetek a b�rt�n k�lts�gvet�s�r�l is – r�tta meg Harryt.

- Bocs�nat – sz�gyellte el mag�t a fi�, hogy nem gondolt Piton rossz �llapot�ra. – K�v�ncsi voltam, de persze nem mondanak semmit. Ennyit �r a h�rnevem... – j�tszotta a s�rt�d�ttet.

- Szerintem fel sem ismert – gonoszkodott Piton. – Egy �ve b�ke van, m�r nem sz�m�tasz olyan nagy �rdekess�gnek. De neki�lln�nk a var�zslatnak? Nem maradhatunk sok�ig, mert az gyan�s lenne. �r�lhet�nk, hogy egy�ltal�n siker�lt bejutnunk ide. Jobb helyen nem is lehetn�nk!

- Kev�s hely van a vil�gon, ahol t�bb l�lek hagyta volna el tulajdonos�t, mint itt, ahol rabok ezrei szenvedtek a r�cs m�g�tt a dementorok fel�gyelete alatt.

Harry kirakta a zseb�b�l azt az egy-k�t kell�ket, amire sz�ks�g�k volt, majd megk�sz�r�lte a tork�t.

- Mivel nem biztos, hogy sikerrel j�runk, arra gondoltam, hogy elmondom, �r�l�k, hogy megismertem mag�t – kezdett a vallom�s�ba. – Maga rendk�v�li ember, �s b�nom, hogy r�gen olyan sok kellemetlens�get okoztam.

Piton nem sz�lt semmit, csak biccentett. Nem az a t�pus volt, aki el�rz�keny�l egy ilyen vallom�st�l.

- Nem szeretne �n is mondani valamit, esetleg �zenni valakinek... – k�rdezte �vatosan Harry.

Piton el�sz�r megr�zta a fej�t, majd m�gis megsz�lalt:

- �zenem Miss Grangernek, hogy fegyelmezze a di�kokat kem�nyen, k�l�nben a fej�re n�nek – b�kte ki vil�gmegv�lt� szavait. – Neked meg azt tan�csolom, hogy a s�t�t var�zslatokhoz f�z�d� �j kelet� �rdekl�d�sed sohase menjen a norm�lis szint f�l�. Az egy dolog, hogy tal�lt�l egy j� var�zslatot a l�badra, �s engem is egy s�t�t var�zslattal igyekszel megmenteni, de ne hidd, hogy egyik b�b�j sem hordoz mag�ban enn�l nagyobb vesz�lyt. Ha egyszer elveted a sulykot, akkor m�r nincs meg�ll�s. �rted? Tanulj, de ne felejts el n�ha gondolkodni se – tette hozz�, majd intett, l�ssanak neki a L�leksz�v� b�b�jnak.

Harry �sszeszedte a gondolatait, megk�sz�r�lte a tork�t, �s megigaz�totta izzadt tenyer�ben a v�mp�rok �ltal k�sz�tett, gy�ny�r� p�lc�t.

Els� �zben egy hangtalan�t� b�b�jt vont maguk k�r�. Elr�gta azt a n�h�ny sz�r�tott gy�gyn�v�nyt, ami a var�zslat sikeres v�grehajt�s�hoz sz�ks�ges, majd Piton el� l�pett.

El�sz�r suttogva ejtette ki a szavakat, majd egyre jobban k�zel�tett a rendes emberi besz�d hangerej�hez. A var�zslat sz�veget latinul volt, �s arr�l sz�lt, hogy k�ri a s�t�t er�ket, ragadj�k ki az el�tte �ll� f�rfi lelk�t.

M�g k�zelebb l�pett Pitonhoz, �s mutat�ujj�val meg�rintette a homlok�t. Apr� k�r�ket �rt le vele, majd lejjebb cs�sztatta ujj�t a f�rfi mellkas�ig, a sz�ve f�l�. Ott �jabb k�r�ket rajzolt, majd �vatosan elh�zta a kez�t. Ujjai v�g�hez fekete, ny�l�nk massza ragadt, amelyet mag�val vont, egyre t�volabb Pitont�l. Ez volt a f�rfi lelke, amely lassan, de biztosan ki�ramlott az egyre ritk�bban emelked�-s�llyed� mellkasb�l.

Harry ekkor kezdett bele a k�vetkez� var�zsig�be. Fontos volt, hogy azt ne is t�l kor�n, de ne is t�l k�s�n mondja el. Ha azut�n pr�b�lkozna, hogy Piton teljes lelke ki�ramlott, akkor m�r nem �rne el semmit vele.

A szellemt�r�s ideje k�vetkezett el – megpr�b�lta Piton lelk�b�l elt�vol�tani Voldemort l�lekdarabj�t olyan m�don, hogy lehet�leg ne haljon bele �s a j�zan esze is megmaradjon.

M�g ujjain tov�bbra is ott cs�ng�tt Piton lelke, addig m�sik kez�ben a var�zsp�lc�val bonyolult mozdulatsort �rt le, majd elmondott egy �jabb var�zsig�t.

- Geest Perdifiato!

Az eddig fekete l�lek kett�v�lt, �s �gy t�nt, lassan megpr�b�l alakot �lteni. Csavarodott, ny�lt, hajlott, de amikor �gy n�zett ki, v�gre v�get �r a mut�ci�, �jra m�s form�t �lt�tt.

Harry arra gondolt, tal�n most k�zd a l�lek a hely�rt, ahol musz�j megmaradnia, mert ha nem siker�l neki, akkor Voldemort utols� darabk�ja is v�gleg elt�nik a semmiben.

�gy �rezte, egyre t�bb erej�t sz�vja el a var�zslat, de kitartott. Nem mozdult, pr�b�lta tartani mag�t, ujjain Piton lelk�vel, de egyre hom�lyosabban �rz�kelte a k�lvil�got. A cella sarkai mintha vad t�ncba kezdtek volna, �s a plafon is egyre k�zel�tett, de csak az�rt, hogy azt�n hirtelen visszaugorjon a hely�re. H�trad�lt, hogy elker�lj�n egy fel� tart� oszlopot, de azt�n megijedt, hogy elszak�tja Piton lelk�t, �gy gyorsan korrig�lta a mozdulatot. Ez t�ls�gosan is j�l siker�lt: nagyon el�rehajolt, feje Piton fej�nek koccant, �s most m�r csillagokat is l�tott.

Miel�tt �sszeesett volna, m�g �rz�kelte, hogy a l�lek v�gleges form�t �lt�tt, �s a var�zslat a v�g�hez k�zel�t. Nem tehetett r�la, a f�ldre zuhant. Utols� gondolata az volt: ha siker�lt el�g sok�ig kitartania, Piton �letben marad.

Arra t�rt mag�hoz, hogy valaki az arc�t paskolgatja.

- Harry! – �szott be lassan a tudat�ba az er�lyes hang, mire kinyitotta a szem�t.

A f�ny er�sen b�ntotta a szem�t, �gy motyogva k�rte, kapcsolj�k le a villanyt, �s er�sen behunyta a szem�t.

- Harry, az Azkabanban vagyunk! – halotta �jra a hangot. K�s�rtetiesen hasonl�tott Piton�ra, �gy �jra pr�b�t tett szem�nek kinyit�s�ra.

Most m�r rendesen l�tott. F�l�tte Piton t�rdelt, �s a cella �jra a megszokott f�lhom�lyba burkol�zott.

- L�bra tudsz �llni? – k�rdezte Piton.

- Nem tudom – suttogta Harry, �s �gy �rezte, m�r egy hete nem ivott. Sz�ja nem egyszer�en kisz�radt, hanem felrepedezett a v�zhi�nyt�l. A v�r �ze kicsit mag�hoz t�r�tette, �gy lassan �rz�kelni kezdte teste t�bbi r�sz�t is. – Kegyetlen�l g�rcs�l a l�bam – mondta ki azonnal, amit �rzett.

- Biztos r�est�l a rossz l�badra – �ltette fel Piton, �s megt�masztotta a h�t�t. – K�sz�n�m a kitart�sodat. Nagyon rosszul n�zt�l ki, de siker�lt addig tartanod a var�zst, m�g sikeresen v�grehajtottad.

- Ezek szerint v�ge, k�sz vagyunk?

- Minden bizonnyal. A lelkem visszat�rt a hely�re, �s �gy �rzem, nem vesztettem el a j�zan eszem sem. Gyenge vagyok, de j�l vagyok – b�lintott Piton. – De most gyorsan �ssze k�ne szedn�nk magunkat, �s elmenni innen. Egyik�nknek sem tesz j�t ez a hely. A l�badat majd otthon megvizsg�lom. Hozt�l magaddal valamit, amivel kisz�rhatjuk az �r�k szem�t?

Harry �rtetlen pillant�st vetett, majd lassan felfogta, mire gondolhat a f�rfi.

- �gy �rti, valami var�zst�rgyat, amir�l azt mondjuk, Malfoy hagyta itt, �s mi megtal�ltuk?

Piton b�lintott.

- Nem, azt kell mondanunk, hogy nem alapoz�dott meg a gyan�nk. M�gsem tehetj�k meg, hogy visszajuttatjuk �t ide koholt v�dakkal. B�r igaz, ami igaz, nem vesztene vele semmit a vil�g!

Harry�k olyan gyorsan hagyt�k el az Azkaban sziget�t, ami m�g nem volt gyan�s. Egym�st t�mogatva hoppan�ltak haza, majd mindketten visszavonultak a saj�t szob�jukba. Egyszer�en nem voltak olyan �llapotban, ami lehet�v� tette volna, hogy azonnal megbesz�lj�k a t�rt�neteket. Alapos alv�sra volt sz�ks�g�k.

Harry k�t�r�nyi �nk�v�let ut�n t�rt mag�hoz. Lebicegett a konyh�ba, ahol tejet ivott �s bekapott p�r falatot is. Piton m�g nem ker�lt el�, �gy elment zuhanyozni, h�tha att�l majd mag�hoz t�r.

A f�rd�ben a l�b�ra esett a pillant�sa, �s nem �r�lt a l�tv�nynak. A s�r�lt jobb l�ba egy ponton olyannyira megk�k�lt, hogy az szinte m�r fekete volt, ezek ut�n nem csod�lta, hogy ennyire f�j.

Kicsit �tkoz�dott, hogy mindig ezt a l�b�t �ri a baj, de nem foglalkozott vele t�l sokat, l�v�n m�s dolga is, majd gyorsan v�gzett a zuhanyz�ssal.

Kis hezit�l�s ut�n bekopogott Pitonhoz: rem�lte, hogy csak alszik, de jobbnak l�tta, ha leellen�rzi. Am�g az �llapota nem indul jelent�s javul�snak, addig bizonytalan a var�zslat sikeress�g�t illet�en.

- Szabad – hallotta, �gy bebicegett. Egy t�lc�n vacsor�t is vitt, hogy legyen valami k�zzelfoghat� indoka az ellen�rz� l�togat�s�nak.

M�g Piton evett, nem v�ltottak t�l sok sz�t.

- Jobban �rzi mag�t?

- Igen – b�lintott Piton k�t falat k�z�tt. – �s a te l�bad?

- Csak be�t�ttem – r�zta a fej�t Harry. – Holnap reggel elmegyek Granger�khez. Nem lesz baj, ha n�h�ny �r�ra mag�ra hagyom? Hagyok itt egy figyel� b�b�jt.

- Nem gond, j�l vagyok – r�zta a fej�t Piton. – Ink�bb azt mondd el, mi t�rt�nt tegnap, ami ennyire felzaklatott. Gondolom k�ze van Falmmyhoz vagy Hermion�hoz, ha Granger�khez m�sz.

- Flammy kicsit jobban van, �s lenne j� p�r dolog, amit meg k�ne besz�ln�nk – k�d�s�tett Harry, de Pitont nem olyan f�b�l faragt�k, aki hagyja mag�t.

- Mit takar az, hogy kicsit jobban van? Elmondta v�gre, hogy mi a baja?

Harry hezit�lt egy darabig, hogy elmondja-e Pitonnak, amit Flammyt�l megtudott, de semmilyen k�zzelfoghat� �rvet nem tudott, ami�rt titkolnia kellene a f�rfi el�l. Eddig foghatta volna az �llapot�ra, vagy esetleg arra, hogy Flammy majd elmondja szem�lyesen. �m j�l tudta, az egyetlen igazi indok, ami�rt nem akarja elmondani, az az volt, hogy teljess�ggel felel�snek �rezte mag�t a t�rt�ntek miatt. �s j�l tudta, hogy igaza van, elv�gre, ha nem kiab�l k�gy�t-b�k�t Flammyre, tal�n nem ment volna el a v�mp�rokhoz. Hi�ba nyugtatta mag�t, hogy lehet, hogy ez en�lk�l is bek�vetkezett volna, volt egy olyan rossz �rz�se, hogy minden csak rajta m�lt.

Ezt a hib�t m�r nem tudja helyrehozni, �gy k�teless�ge legal�bb mindent megtenni az�rt, hogy Flammynek k�nnyebb legyen ezent�l – ami, most fogta fel igaz�n -, azt jelenti, hogy meg kell tan�tania az alapvet� dolgokra, okklumenci�ra, �s m�g ki tudja mi mindenre. A legrosszabb az eg�szben az volt, hogy �gy j�val t�bb id�t fog Flammy t�rsas�g�ban t�lteni, �s persze min�l t�bbet l�tja a l�nyt, ann�l nagyobb lesz a b�ntudata. �rd�gi k�r.

- Elment Felipp�hez Erd�lybe – b�kte ki v�g�l nagy nehezen. �gy t�nt, Pitonnak nem kellenek a k�telez� k�rd�sk�r�k, en�lk�l is r�j�tt m�r, hogy mit tett Flammy.

- �tkozott, felel�tlen fiatals�g – d�nny�gte, majd les�jt� pillant�st vetett Harryre, aki ett�l csak m�g rosszabbul �rezte mag�t, m�r ha ez lehets�ges volt egy�ltal�n.

M�gsem sz�lt semmit, teljesen igaza van Pitonnak, ha felel�ss�gre vonja minden�rt. De a f�rfi is hallgatott.

- Tudom, hogy az eg�sz az �n hib�m! – t�rt ki Harryb�l minden b�ntudat. – Ha nem kiab�ltam volna vele, � nem ment volna el Erd�lybe, �s most nem lenne olyan v�r�s szem� sz�rnyeteg, mint �n. Hi�ba k�v�nom, nem tudom meg nem t�rt�ntt� tenni!

- Harry…

- Ha el�bb gondolkoztam volna, mint ahogy kinyitom a sz�m, most nem itt tartan�nk…

- Harry… - pr�b�lt Piton k�zbe sz�lni, de a fi�, mintha meg sem hallotta volna, folytatta saj�t maga szapul�s�t.

- Egy idi�ta vagyok, egy k�t l�bon j�r�, nagy rak�s szerencs�tlens�g!

- Harry! – kiab�lt r� a f�rfi er�teljesen, ami v�gre megakasztotta. – T�ny, hogy k�vett�l el n�h�ny hib�t, de ez nem indok arra, hogy minden�rt te viseld a felel�ss�get. Vannak dolgok, amiket nem ir�ny�thatunk, �s mint l�tod, Flammy is ilyen. Nem te k�ldted el Erd�lybe, ez az � d�nt�se volt.

Harry meg akar sz�lalni, de Piton nem hagyta.

- Ez persze nem azt jelenti, hogy a te felel�ss�ged kisebb a dologban, de nem v�llalhatsz magadra mindent, meg�rtetted?

A fi� megszeppenten b�lintott, �s bel�tta, igaza van Pitonnak, b�r ett�l nem �rezte mag�t jobban.

- �s most menj, pihenj, holnap v�lhet�en hossz� napod lesz. Arr�l nem is besz�lve, hogy �n is f�radt vagyok.

- De ez ugye nem olyan f�radts�g, mint…

- Nem, ez most nem szellemi f�radts�g, megnyugodhatsz. �s a szemem se lesz olyan, mint a tied.

Harry imm�r kicsit nyugodtabban b�lintott, majd, mikor Piton m�g mindig kitart�an szugger�lta �t �s az ajt�t felv�ltva, vette a burkolt �zenetet, �s mag�ra hagyta a f�rfit.

Miut�n bez�rult az ajt� Harry m�g�tt, Piton lass�, �vatos mozdulatokkal v�gigny�lt az �gy�n. Hi�ba �rezte mag�t szellemileg teljesen frissnek, a teste mintha nem akarta volna ezt tudom�sul venni, �s h�zta az �gy fel�.

Nem is igaz�n akart aludni, egyszer�en csak pihenni, �gy kez�be vette az �gya mellett hever� �ppen aktu�lis k�nyvet, �s olvasni kezdett. Percekkel k�s�bb f�radtan d�rzs�lte meg szemeit, hogy jobban l�ssa az �sszefolyt �r�st, de a k�p nem v�ltozott, ugyanolyan kusz�k maradtak a sorok. Mellkas�ra engedte a s�lyos k�tetet, �s lehunyta a szem�t. V�rt egy kicsit, majd ism�t olvasni pr�b�lt, de bossz�s�g�ra minden bet�t dupl�n l�tott.

F�radts�g�val nem t�r�dve d�h�sen felpattant, �s a b�jitalos szekr�ny�hez sietett, hogy valami friss�t�t vegyen mag�hoz. Nem jutott el a megk�nnyebb�l�st jelent� italig, egyszer�en elernyedt minden izma, �s �sszeesett. Hi�ba volt �ntudat�n�l, m�gsem �rezte, hogy be�t�tte volna ak�r egyetlen tagj�t is, ami rendk�v�l term�szetellenes volt, hiszen �ppen az im�nt v�g�dott el, nem kis lend�lettel.

Tekintete v�gigsiklott a test�n, ami fura m�don m�gsem tartozott hozz�, hanem kifacsarodva fek�dt a f�ld�n, m�g � fel�lr�l n�zett le �nmag�ra. Agy�ban k�rd�sek ezrei kezdtek kibontakozni, de egyszer�en semmi �rtelmes magyar�zatot nem tal�lt r�, hogy mi t�rt�nik vele. D�bbenete csak fokoz�dott, amikor len�zett a saj�t kez�re, �s azon majdnem teljesen �tl�tott. Mintha egy Longbottom-f�le L�thatatlann� t�v� Elix�rt ivott volna meg, halv�ny dereng�s vette k�r�l az ujjait, amit�l azok egy bizonyos fokig l�that�ak voltak, �m m�gsem teljesen.

Mint egy szellem, has�tott bele a felismer�s, �s miel�tt m�g elgondolkozhatott volna azon, hogy mi �s hogyan t�rt�nhetett, hirtelen els�t�t�lt a vil�g, �s szinte azonnal egy f�nyrobban�ssal fel�r� vil�goss�g vak�totta el.

Percekig csak lebegett, �s ide-oda imbolygott a tudatlans�g �s a tudatoss�g k�z�tt, mint egy haldokl�, aki az utols� l�legzeteit veszi. Valami h�zta el ebb�l a vil�gb�l, mintha � nem ide tartozna, hanem m�shova, �s b�r maga sem tudta, hogy hol van az a „m�shol”, engedett a k�s�rt�snek.

Mintha csak parancssz�ra v�rt volna a testetlen �nmaga, a vil�g nem �llt �ssze a szemei el�tt �jra. Egyszer�en lebegett, mintha semmi s�lya sem volna, �s ami a legjobban aggasztotta, hogy szemernyi f�lelmet sem �rzett, minden fenntart�s n�lk�l v�rta, hogy mi fog t�rt�nni vele.

Ism�t teljesen elvak�totta a f�ny, �s maga sem tudta, hogy meddig, de lebegett a j�les� tudatlans�gban. Mikor legk�zelebb kinyitotta a szem�t, v�rnia kellett n�h�ny percet, m�g szemei hozz�szoktak a f�nyhez. Pupill�ja teljesen kit�gult a d�bbenett�l, amikor felismerte a f�l� hajol� arcot.

Albus Dumbledore-�t.