5. V�r�s szemek

FIGYELEM, CS�NYA SZAVAK!

- Szent Merlin! – s�padt el Harry Piton t�k�rk�p�re b�mulva.

- Mit keresel itt? – mordult r� a f�rfi, �s kezdett �sszezavarodni. Ez a k�zj�t�k pont annyira vonta el a figyelm�t, hogy elfelejtse, mit �lmodott az el�bb. Arra eml�kezett, hogy nagyon fontos �lom volt, de otromba lak�ja sikeresen kiverte a fej�b�l. – Hallott�l m�r a kopog�sr�l?

- Megfigyel� b�b�jt helyeztem az �gy�ra, mert agg�dtam – menteget�z�tt a volt griffend�les, Piton megl�t�sa szerint el�g rosszul. – Amikor �reztem, hogy felkelt, idehoppan�ltam. Mondja azt, hogy rosszul l�ttam az el�bb! – k�rlelte idegesen.

- Mi�rt, mit l�tt�l? – j�tszotta Piton a meglep�d�ttet. Nagyon is j�l eml�kezett arra, hogy mit l�tott a t�k�rben �bred�se pillanat�ban. Csak az �lm�t ne felejtette volna el!

- V�r�s szemeket – suttogta Potter.

- Neked m�g sohasem volt v�r�s a szemed a kialvatlans�gt�l?

- Na ne sz�rakozzon! Sohasem felejtem el, hogy milyen volt Ron szeme, miel�tt meghalt volna, rendben? – kezdett el kiab�lni a fi�. – Hetekig hitegetett, hogy j�l van, mik�zben tudta, hogy a sz�fn�l l�lekhurcol�v� v�lt! M�gis mikor akart sz�lni? �s egy�ltal�n hogyan lehets�ges ez?

- Fogd be, Potter! – kiab�lt vissza Piton, de k�zben meg kellett kapaszkodnia a mosd�kagyl� sz�l�ben, mert felett�bb gyeng�nek �rezte mag�t. – Szerinted, ha tudtam volna, hogy l�lekhurcol� vagyok, eltitkolom? M�gis mi a fen��rt tettem volna ezt? Mi hasznom sz�rmazott volna bel�le?

- Ezek szerint, maga is most tudta meg – d�lt az ajt�f�lf�nak Harry, �s �gy n�zett ki, mint aki sokkot kapott.

Pitont zavarta, hogy Harry Potterre nagyobb hat�st tett ez az �j inform�ci�, mint r�. Az � b�r�r�l van sz�, m�gis Potter zuhan �ssze! Ugye nem v�rja el, hogy most m�g � kezdje megvigasztalni?

- Igen, most – �t�tt meg m�gis enyh�bb hangot. Nem akarta megb�ntani a k�lyk�t, �s az ut�bbi id�ben �gyis t�l sokat vitatkoztak.

- De hogy lehet? – k�rdezte �jb�l Harry, mik�zben visszamentek a szob�ba, mert Pitont nem b�rta el a l�ba.

- Fogalmam sincs. Most, hogy Voldemort halott, a holtteste felhaszn�lva a v�mp�rok �ltal, a horcruxai megsemmis�tve...

- Kiv�ve a kelyhet.

- Az is elpusztult, nem eml�kszel? Elt�nt, miut�n v�grehajtottam a var�zslatot.

- �gy t�nik, a benne l�v� l�lekdarab m�gsem t�nt el, ink�bb mag�ba sz�llt. De akkor hogyan t�vol�tsuk el? �s mi fog t�rt�nni, ha teljesen �tveszi az uralmat a teste felett? A l�lekhurcol�k eddig Voldemorthoz akartak eljutni, de � m�r nincs az �l�k sor�ban. Lehets�ges, hogy lelk�nek egy darabja valahol m�gis kinn kering?

- Nem, lehetetlen – r�zta meg a fej�t Piton. – Egyetlen l�lekdarabja maradt hal�lakor, �s �gy t�nik, az itt van bennem. Vagy kiszedj�k valahogy, �s elpuszt�tjuk, vagy meghalok, �s � is velem hal – foglalta �ssze a lehet�s�geket t�m�ren.

- �szre kellett volna vennem! Az ut�bbi id�ben agressz�vabb volt a szok�sosn�l. Igaz�b�l gondoltam is arra, hogy a mag�ba sz�llt, de annyira hinni akartam, hogy nem �gy t�rt�nt, hogy... hogy v�g�l hittem is.

- �n is kiz�rtam ezt a lehet�s�get – b�lintott Piton. – De most ne keseregj�nk. Fogalmam sincs, mennyi id�nk van, �s mi fog t�rt�nni, ha a l�lekdarab �tveszi az uralmat felettem. Ha hajland� vagy seg�teni, ink�bb kutassunk a szakirodalomban megold�s ut�n. Ha nem tal�lunk semmit, majd akkor lehet k�ts�gbe esni.

- Megk�rhetj�k Hermion�t, hogy � is seg�tsen – �llt fel Harry tettre k�szen. – A Roxfort k�nyvt�r�ba folyamatosan �rkeznek �jabb k�tetek, tal�n tal�l valamit, amit mi m�g nem l�ttunk.

- Nem – r�zta a fej�t ellentmond�st nem t�r�en Piton. – Hermione nem tudhat semmir�l. Ha � tudja, megtudhatja McGalagony is, majd az eg�sz F�nix rendje. M�s se hi�nyzik nekem!

- M�r k�s�. �rtam neki, hogy rosszul lett �s el�jult. Szerintem amint megkapja a baglyot, azonnal idej�n.

- Akkor majd hazudsz neki.

- Nem szoktam hazudni Hermion�nak! – s�rt�d�tt meg a fi�.

- Nem mondtam, hogy csin�lj rendszert a dologb�l. Mondd azt, hogy t�lreag�lt�l egy egyszer� f�rads�got, �s k�sz. Ennyit csak r�d b�zhatok? – �lcel�d�tt vele Piton, mik�zben odalent – v�gsz�ra - megsz�lalt a kapucseng�.

Harry b�lintott, �s indult ajt�t nyitni.

Harry rossz �rz�sekkel telve megnyugtatta Hermion�t �s visszak�ldte oda, ahonn�t j�tt. El�tte csak arra ker�tett sort, hogy p�r sz�ban kifaggatta Flammyr�l, aki az ut�bbi id�ben Hermione megl�t�sa szerint egyre jobban volt, de m�g mindig nem volt hajland� elhagyni a szob�j�t, hogy besz�ljen a csal�dj�val.

�gy �rezte, Hermione tud�sa n�lk�l m�ris h�tr�nyba ker�ltek, de t�nyleg nem akarta � sem, hogy Lupin, vagy a t�bbi Rendtag aggodalmaskodva k�rbevegye Pitont.

Att�l egy percig sem tartott, hogy a Rendtagok Piton miatt em�sztett�k volna magukat. Els�sorban Voldemort visszat�rt�nek lehet�s�ge ijesztette volna meg �ket, emellett minden bizonnyal Harryt akart�k volna elt�vol�tani a vesz�lyforr�s mell�l.

Amikor kinyitott�k a 42-es sz�fet, akkor is tal�lkoznia kellett a r�gi band�val, �s besz�molt nekik arr�l, hogy minden a lehet� legnagyobb rendben ment. A t�bbiek m�g azzal sincsenek tiszt�ban, hogy egy �ve Pitonn�l h�zza meg mag�t, azt az inform�ci�t pedig m�g ink�bb nem akarta a tudom�sukra hozni, hogy m�gsem volt olyan sima az a sz�fbeli var�zslat, mint ahogy azt el�adta.

Lupin �gy is egyfolyt�ban a j�v�j�r�l faggatta, �s kihaszn�lta az alkalmat arra is, hogy megh�vja Tonksszal k�tend� esk�v�j�re.

A p�ros az�rt csak most tartja meg az esk�v�j�t, mert Tonks el�g komolyan megs�r�lt a Voldemort elleni harcban. Nem is testi eredet� baja t�madt, hanem ink�bb lelki: t�bb id�t t�lt�tt a szent mung�beli l�lekgy�gy�t�kn�l, mint otthon. K�t h�napja teljesen rendbej�tt, �gy v�gre kit�zt�k az esk�v� id�pontj�t. A gy�gy�t�k mind�ssze annyit k�t�ttek ki, hogy lehet�leg hagyja abba az aurori munk�t, �s ker�lje az izgalmakat, akkor �lete v�g�ig rendes �letet �lhet. Lupin az eset �ta a sz�lt�l is �vta menyasszony�t, �s ez volt az egyetlen ok, ami�rt nem er�ltette, hogy Harry k�lt�zz�n hozz�juk, am�g teljesen a saj�t l�b�ra nem �ll.

Harry a szob�j�ban �sszeszedte azokat a k�nyveket, amiket els� k�rben �t akart lapozni, majd visszat�rt a nappaliba. Feltett sz�nd�ka volt tal�lni valamilyen megold�st Piton probl�m�j�ra. Ron �s Rara hal�la �ppen el�g volt: nem akart m�g egy �ldozatot Voldemort gonoszs�g�nak olt�r�n.

K�t h�t telt el az�ta, hogy r�d�bbentek: Piton l�lekhurcol�v� v�lt. Nem siker�lt kider�teni�k, hogy az�rt t�rt�nt-e a trag�dia, mert Piton el akarta var�zsolni a l�lekdarabot, vagy az�rt, mert ez volt az utols� horcrux, �s ez�rt k�l�nleges tulajdons�gokkal b�rt.

Egy biztos volt: t�l gyorsan t�rt�nt minden. A l�lekdarab nagyon gyorsan vette �t az uralmat Piton felett, aki egyre inger�ltebb volt, egyre t�bbet kiab�lt �s szurk�l�dott.

Harry tudta, hogy nem tehet r�la, m�gis n�h�ny megjegyz�s �rz�kenyen �rintette: ezek t�ls�gosan is igazak voltak, mintsem hogy hallani akarta volna �ket.

Piton k�zd�tt ellene, legt�bbsz�r igyekezett visszanyelni mindent, �s meg sem sz�lalni, m�gis egyre kev�sb� tudott uralkodni mag�n.

El�rkezett az az id� is, amikor Harry szinte m�r csak egyed�l tudott kutatni, mert Piton percek alatt kif�radt.

- Holnapig v�rok – jelentette ki hat�rozottan Piton �gya mellett. – Ha holnapig nem bukkanok egy haszn�lhat� var�zslatra, akkor sz�lok mindenkinek, hogy seg�tsenek. Nem fogom v�gign�zni, ahogy belehal!

Piton nem reag�lt semmit, m�r ehhez is t�l gyenge volt. T�bb b�jitalt is folyamatosan ivott, hogy k�sleltesse a gyors folyamatokat, de ezek nem tettek j�t az eg�szs�g�nek. M�gis v�llalta a kock�zatot: ink�bb volt beteg �s gyenge, mint v�r�s szem� �s �r�lt.

Ebben a pillanatban ism�t megsz�lalt a kapucseng�.

Harry fels�hajtott, �s titkon megk�nnyebb�lt, hogy Hermione ilyen hirtelen felbukkant. Jobb, ha most azonnal elmes�l mindent, �s nem v�r holnapig.

�ri�si volt a meglepet�se, amikor az ajt�ban Flammy �llt.

A l�nyra alig lehetett r�ismerni. Sov�ny volt, b�re fak�, haja tart�s n�lk�l l�gott, eg�sz megjelen�s�b�l k�ts�gbeesetts�g �radt.

- Bemehetek? – k�rdezte sut�n, �s Harry h�ta m�g� k�mlelt. L�that�an megk�nnyebb�lt, amikor l�tta, hogy a fi� egyed�l van.

- Mi t�rt�nt veled, Flammy? – k�rdezte csupa agg�d�ssal a hangj�ban, �s �jra el�t�rt az er�s lelkiismeret-furdal�sa. Az elm�lt napokban nem sokat gondolt a l�nyra Piton miatt – igaz, Ginnyre sem volt ideje.

- Azt hiszem, valami �ri�si butas�got csin�ltam – s�rta el mag�t a l�ny, �s levette a napszem�veg�t. – Sokat gondolkodtam az elm�lt id�szakban. Igaz�b�l m�st nem is igen tettem, csak gondolkodtam. R�j�ttem arra, amire m�r kor�bban r� kellett volna j�nn�m: felesleges volt a sok szenved�s.

- Szenved�s? – ijedt meg Harry m�g jobban. – Szent Merlin, mondd m�r el v�gre, hogy mi t�rt�nt veled!

- Azt hittem, amikor azt mondtad, t�l k�l�nb�z�ek vagyunk, �s te t�l vesz�lyes vagy r�m n�zve, azt arra �rteted, hogy te f�lv�mp�r vagy, �n meg mugli. Logikus l�p�snek t�nt, hogy elmenjek Erd�lybe, �s...

- Te elment�l Erd�lybe?! – s�padt el Harry. – Mi�rt? Megkerested a v�mp�rokat, hogy besz�lj vel�k?

- Igen – suttogta Flammy.

- De ugye nem b�ntottak? Hogy lehetett annyi eszed, hogy odam�sz a v�mp�rok k�z� v�dtelen�l! Azt hittem, t�bb eszed van ann�l, mint hogy ekkora vesz�lynek teszed ki magad! – kiab�lt a fi�.

Flammy dacosan felszegte a fej�t. Alaposan feld�h�d�tt azon, hogy Harry megint lekezeli, mintha egy buta kisl�ny lenne.

Lelki�llapota az arc�ra volt �rva, �s Harry m�g leveg�t venni is elfelejtett d�bbenet�ben, amikor megl�tta Flammy szem�t.

A l�ny szeme a d�ht�l v�r�ss� v�ltozott, pupill�ja f�gg�leges vonall� h�z�dott.

- Te... – ny�gte elkeseredetten, �s a fiatal l�ny is �szrevette, hogy mit n�z. Ijedten sz�ja el� kapta a kez�t, majd sarkon fordult, �s kirohant a h�zb�l.

Harry gyorsan mag�hoz t�rt, �s ut�na akart rohanni, hogy visszah�vja, �s megbesz�lj�k a dolgot, de az emeletr�l tompa puffan�st hallott.

- Flammy, hogy tehett�l ilyen h�lyes�get – suttogta maga el�, de v�g�l bez�rta az ajt�t, �s az emelet fel� indult. Most Pitonnal kell foglalkoznia, m�r nincs sok idej�k. Flammy v�rhat. Ha eddig kib�rta f�lv�mp�rk�nt, �s egyed�l, a szob�j�ba z�rk�zva �lte �t az �tv�ltoz�s k�njait, egy nap k�s�s m�r nem a vil�g v�ge. Arra gondolni se mert, mit fog mindehhez sz�lni Hermione.

L�lekszakadva rohant felfel� a l�pcs�n, amennyire csak f�j� l�ba b�rta, �s minden eshet�s�get figyelembe v�ve, megragadta a zseb�ben lapul� p�lc�j�t is. Berontott Piton szob�j�ba, nem t�r�dve holmi udvarias kopog�ssal, �s a holts�padt, zih�l� f�rfi mellett termett, aki az �gyra t�maszkodva pr�b�lt fel�llni.

Harry egy l�p�ssel mellette termett, a h�na al� ny�lt �s k�nnyed�n az �gyra emelte.

- Mi t�rt�nt? – k�rdezte egyre n�vekv� idegess�ggel.

- Ezt �n is k�rdezhetn�m – pr�b�lta Piton elterelni a sz�t.

- Majd k�s�bb elmes�lem, most pedig b�kje ki, hogy mi t�rt�nt! – parancsolt r�.

- Tal�ltam valamit, �s sz�lni akartam neked, de rosszul lettem. Val�sz�n�leg m�r nem b�rom tov�bb, Voldemort lelke �t fogja venni az ir�ny�t�st a testem felett.

Harry teljesen els�padt, ahogy belegondolt, mennyire kev�s ideje van h�tra, m�gis abba a halv�ny rem�nysug�rba pr�b�lt kapaszkodni, hogy a f�rfi tal�lt valamit, ami tal�n seg�thet.

- Mit tal�lt?

Piton remeg� ujjakkal mutatott a f�ldre, egy groteszk p�zba csavarodott k�nyvre. Harry az es�st�l megt�p�zott k�tetre meredt, majd lassan - mintha f�lne, hogy a var�zs elillan vagy kit�rl�dnek a lapjai – �rte ny�lt.

Egy pillanatig m�g n�zte a f�rfit, majd csak azut�n emelte r� a szemeit a k�nyvre. J�l ismerte ezt a vaskos k�tetet: az egyik kedvence volt, hiszen minden olyan s�t�t var�zslatot tartalmazott, amire egy valamire val� s�t�t var�zsl�nak sz�ks�ge lehet az �letben. Egy pillanatra elszontyolodott, hiszen ennyire nem lehet egyszer� a var�zslat, hogy ebben a k�nyvben benne legyen.

- Mit keressek? – k�rdezte remeg� hangon.

- A l�leksz�v� var�zslatot.

Harry teljesen elcs�ggedt.

- M�r gondolkoztam rajta �n is, de semmit sem �r. Hi�ba pr�b�ljuk kisz�vni a lelk�t, a l�lekdarab... maga is tudja, hogy teljesen hozz�n�, jobb sz� h�j�n mondhatjuk, hogy szimbiontak�nt viselkedik a maga szellem�vel. Semmit sem �r�nk el ezzel, csak azt, hogy belehal! – morogta, majd becsapta a k�nyvet.

- Igen, tudom, de lefejtheted a l�lekdarabot valamilyen szellemt�r� var�zslattal.

- Teljesen meg�r�lt?! – ugrott fel Harry, miut�n felfogta, hogy mire gondol Piton. – Nem csak a testi �ps�g�vel, hanem a szellemivel is j�tszik? Elment a marad�k esze is, vagy annyira okosnak tartja mag�t, hogy n�mi agyk�rosod�s eset�n is kell�en emberi maradhat?!

- Ne kiab�lj velem, szemtelen k�ly�k! Tiszt�ban vagyok vele, hogy mi a t�t! Jobban tetszik az a vari�ci�, hogy belehalok?!

- Nem, �s ezt maga is tudja, de �n nem vagyok hajland� ezt megcsin�lni. Egyetlen rossz mozdulat, �s legjobb esetben is belehal! Legrosszabban pedig elmegy az a cs�pp, marad�k esze is, amit m�g mag��nak tudhat!

Piton olyan hirtelen �llt fel, hogy Harrynek h�tr�lni sem volt ideje. A f�rfi megragadta k�pzeletbeli gall�rj�t, �s d�h�sen megr�zta - volna, ha nem � lett volna er�f�l�nyben, mint mindig.

- Ne mer�szelj s�rtegetni, te h�l�tlan k�ly�k! Befogadtalak a h�zamba, megmentettem az �leted, mindenben seg�tettem, amiben csak tudtam, �s te m�g annyira sem vagy k�pes, hogy most seg�ts rajtam, amikor a legnagyobb sz�ks�gem lenne r�!

Az utols� szavakat m�r csak suttogta, �s Harrynek �t kellett karolnia, hogy �ssze ne essen.

- Tudja, hogy b�rmit megtenn�k – motyogta halkan. – Az �letemet is odaadn�m, de ne k�rje, hogy vegyem el a mag��t. Csak a k�ts�gbees�s besz�l mag�b�l, biztosan van m�s megold�s is. Olyan aminek nem felt�tlen�l mell�khat�sa az, hogy belehal! Csak annyit k�rek, hogy gondolja �t m�g egyszer: az Adava Kedavra legal�bb nem f�j! – d�h�ngte, �s �gy is gondolta. Tudta, hogy Piton nem �ln� t�l ezt az eg�sz tort�r�t, hiszen az eg�sz fel�r egy dementorcs�kkal.

Harry visszaseg�tette az �gy�ra a t�molyg� f�rfit, majd sarkon fordult, �s megpr�b�lt min�l gyorsabban kimenni a szob�b�l, hogy Pitonnak reag�lni se legyen ideje.

Elk�sett. M�r a kez�ben volt a kilincs, amikor a f�rfi �jra megsz�lalt:

- Tudod, hogy nincs m�s megold�s.

- Mindig lennie kell m�sik megold�snak – felelte Harry les�jtva, �s becsapta maga m�g�tt az ajt�t.

Lebotork�lt a l�pcs�n, �s teljesen c�ltalanul elindult a konyha fel�, v�g�l visszajutott a l�pcs� alj�hoz. A falnak t�masztotta a fej�t, majd d�h�sen lefejelte azt, mintha az b�rmir�l is tehetne, v�g�l tehetetlen�l cs�szott le, �s t�r�k�l�sbe �lt. Ekkor vette �szre, hogy bal kez�ben m�g mindig szorongat valamit: Piton szob�j�nak kilincs�t. Idegesen arr�bb l�kte, majd �t�lelte mag�t, mint egy kisgyerek, �s lassan ringat�zni kezdett.

- Nem, nem, k�rlek, nem – ism�telgette percekig.

A bej�rati ajt�n kopogtak, de �, mintha meg sem hallotta volna, tov�bb b�mult maga el�. A kopog�s er�s�d�tt, m�g d�r�mb�l�ss� nem v�lt, v�g�l Hermione rontott be egy j�l ir�nyzott Alohomora ut�n.

- Harry James Potter, te merlin�tkozta idi�ta – kezdte a l�ny d�ht�l eltorzult arccal. – Mit csin�lt�l m�r megint Flammyvel? V�gre kij�tt a szob�j�b�l, �s �gy t�nt, el akar mondani mindent, de azt mondta, el�bb besz�lni akar veled. Most meg hazament, �s megint bez�rk�zott! Nem hajland� kij�nni, mert mondt�l neki valamit!

De Harry nem figyelt, egy sz� sem jutott el hozz�. Valami halv�ny sejt�se volt, hogy Hermione Flammy miatt van kiakadva, de �gy �rezte, mintha gomb�c n�tt volna a tork�ban, amit�l nem tudott megsz�lalni. De nem is akart semit: csak csendet �s mag�nyt.

- Harry, figyelsz r�m?! – kiab�lt r� a l�ny, �s l�b�val idegesen toppantott, de Harry nem reag�lt, csak m�g er�sebben �lelte mag�t, mert f�lt, hogy ha laz�tana a szor�t�son, minden bels� szerve k�v�l tal�ln� mag�t.

�gy t�nt, Hermione v�gre k�pes �tl�tni a d�h k�d�n, �s �szrevette, hogy Harry nagyon nincs j�l.

- Harry? – k�rdezte furcs�n agg�d� hangs�llyal. – Harry, mi t�rt�nt? Hol van Piton? Vele t�rt�nt valami? Harry! – kiab�lt r�, �s a fi� v�gre r�emelte a tekintet�t.

Lassan elengedte mag�t, de hirtelen er�s h�nyinger t�rt r�. F�lretolta a l�nyt, �s megpr�b�lta el�rni a legk�zelebbi mell�khelyis�get.

- Mi t�rt�nt? – szegezte neki a k�rd�st Hermione, miut�n kibotladozott a helyis�gb�l. – Mi t�rt�nt Flammyvel?

- F�lv�mp�r lett – b�kte ki egy percnyi hallgat�s ut�n.

Ezut�n a l�nyon volt a rosszull�t sora, b�r � jobban tartotta mag�t, mint Harry azel�tt, �s a fi� tudta, hogyha most besz�molna Pitonr�l, Hermione teljesen kiakadna, �gyhogy ink�bb m�lyen hallgatott. Neki is t�l nagy megpr�b�ltat�s volt ez m�ra, nemhogy a l�nynak.

- �n, �n... �n ezt nem �rtem – motyogta Hermione.

- �gy gondolta, hogy csak az �ll k�z�nk, hogy �n f�lv�mp�r vagyok, � pedig nem az. �gy t�nt, ut�lag m�r bel�tta, hogy butas�got csin�lt, de mivel ez visszaford�thatatlan...

- Szent Merlin, hogy lehetett ennyire felel�tlen? – suttogta elborzadva.

Harry nem sz�lt semmit, ink�bb a konyh�ba s�t�lt. P�r percig �gyk�d�tt ott, majd egy b�gre meleg, nyugtat� te�t nyomott a l�ny kez�be. Mag�nak is k�sz�tett egyet, amibe j�val t�bb gy�gyn�v�ny ker�lt. Egyszer�en sz�ks�ge volt r�, mert nem akart �jra kiborulni Hermione el�tt: megvolt most a l�nynak a maga baja.

Remeg� k�zzel szorongatta a b�gr�j�t, �s le�lt Hermion�val szemben.

- Holnap besz�lek Flammyvel – pr�b�lta megnyugtatni a l�nyt.

- Mi�rt nem ma? – tette fel Hermione a mag�t�l �rtet�d� k�rd�st.

- Ma m�g van n�mi elint�znival�m – gondolt Piton �r�lt �tlet�re. – Holnap kor�n reggel elmegyek, �s mindent megbesz�lek vele. K�rlek, egyel�re ne riogasd a sz�leidet, hagyd, hogy Flammy mondja el nekik, rendben?

- Rendben, de mit kell elint�zned? – n�zett r� �sszesz�k�lt szemekkel. – Az nem �r r� holnap?

- B�r r��rne – s�hajtotta, majd belekortyolt az imm�r kev�sb� forr� te�j�ba, �s pr�b�lta elnyomni minden rossz �rz�s�t �s a felt�rni k�sz�l� d�hroham�t.

�rezte, hogy sz�ve �r�lt m�dj�ra kalap�l, �s nem kell ahhoz f�lv�mp�rnak lenni, hogy b�rki meghallja, ahogy d�b�r�g. Gyomra m�g mindig g�rcs�sen �ssze-�sszeugrott, tenyere izzadt �s teljesen s�padt volt.

- J�l vagy, Harry? – sz�lalt meg Hermione egy kis id� m�lva.

- Persze, csak egy kicsit felzaklatott Flammy – mondta a f�ligazs�got.

Hirtelen �gy �rezte, mindent el kell mondania Hermion�nak, hiszen a l�nynak joga van tudni mire k�sz�lnek, vagy ha akar, joga van elb�cs�zni Pitont�l. De b�rmennyire f�jt is, k�nytelen volt bel�tni, hogy Hermion�nak most jobb, ha hallgat. Pedig olyan j� lenne valakivel megbesz�lni ezt az eg�szet. Nem akarta elvesz�teni Pitont, �s b�r halv�ny es�ly m�gis volt a megmenek�l�sre, egyszer�en b�rmilyen optimist�n �llt hozz� a t�nyekhez, nem l�tott kiutat.

Tekintet�t ide-oda kapkodta, de nem n�zett meg semmit t�zetesebben, egyszer�en csak pr�b�lt norm�lisan gondolkozni. V�g�l szembetal�lta mag�t Hermione szomor�, barna szemeivel.

- Ne haragudj, Hermione, tudom, hogy az eg�sz az �n hib�m. Ha tudtam volna, hogy ez lesz...

- Nem haragszom, Harry – felelte a l�ny �szint�n. – Nem te tehetsz r�la, de k�rlek, gyere min�l el�bb, hogy besz�lhess vele.

- Rendben, mindent megteszek – mondta halkan, mik�zben Pitonra gondolt.

- K�sz�n�m.

Hermione fel�llt, �s t�vozni k�sz�lt, amikor megl�tta a f�ld�n hever�, semmir�l sem tehet� kilincset.

- Harry? – n�zett a fi�ra magyar�zatra v�rva.

- Ne akard tudni – ny�gte k�ts�gbeesetten, �s tudta, hogy minden elveszett.

Hermione tekintete a kilincsr�l a l�pcs�re v�ndorolt, majd a fi�ra, v�g�l hirtelen megindult az emelet fel�. Harry megragadta a karj�t, �s nem hagyta, hogy a l�ny k�t fokn�l t�bbet megtegyen.

- Ne, Hermione – pr�b�lta menteni a menthet�t. – Menj haza, foglalkozz ink�bb Flammyvel.

- Ne parancsolgass nekem! – kapta fel a vizet a l�ny.

Harry v�g�l elengedte, �s Hermione elindult a l�pcs�n felfel�.

- Jobban tenn�d, ha nem keveredn�l bele – sz�lt ut�na v�g�l.

- Mi?! Mibe?

- Semmibe.

- Harry...

- Piton rosszul van – mondta ki v�g�l. – Nagyon rosszul. Legyen el�g ennyi, menj haza Flammyhez, ha b�rmit tudsz seg�teni, sz�lni fogok, esk�sz�m.

- De mit keres a kilincs a padl�n? – mutatott a b�n�s t�rgyra.

- V�letlen�l a kezemben maradt.

- V�letlen�l – ism�telte Hermione g�nyos felhanggal. – Harry, neked v�letlen�l nem szoktak kilincsek a kezedben maradni.

- Akkor sz�nd�kosan kit�ptem az ajt�val egy�tt, bevertem vele Piton orr�t, majd r�d�nt�ttem az ajt�t, most jobban �rzed magad?!

Hermione teljesen elh�lt.

- Harry, szerinted ez vicces?

- Nem, Hermione, nem vicces – kiab�lta. – Kibaszottul nem vicces!

- Hogy besz�lsz?! �s mi van veled?

Harry nyugalmat er�ltetett mag�ra.

- Hossz� napom volt, �s m�g k�zel sincs v�ge. �r�ln�k, ha nem nehez�ten�d meg a dolgom, csak tedd meg, hogy hazam�sz, rendben? Holnap mindent elmondok, mindenr�l besz�molok, de most foglalkozz a h�goddal, neki nagyobb sz�ks�ge van r�d.

- Rendben, Harry – b�lintott a megszeppent l�ny, de l�tszott rajta, hogy ezt nem hagyja annyiban. V�g�l elindult a kij�rat fel�. Utolj�ra visszan�zett a remeg� fi�ra, �s csendben t�vozott.

- Ezt j�l megcsin�ltad – d�nny�gte mag�nak Harry.

M�ly leveg�t vett, �s lassan elindult felfel� a l�pcs�n. Egyetlen porcik�ja sem k�v�nta az elk�vetkezend� esem�nyeket, de sajnos nagyon j�l tudta, hogy nincs m�s v�laszt�sa.