25. fejezet

oO - Tr�nterem - Oo

Harry, ahogyan k�vette bar�tait, elm�ly�lten n�zte maga el�tt az utat a p�lca f�ny�n�l. Teljesen belemer�lt a gondolataiba.

Legsz�vesebben fel�bredt volna ebb�l a r�m�lomb�l, amibe cs�ppent.

Ha nem lenne ez a sz�rny� rejt�ly, otthon �ln�nek a kandall� el�tt, �s apj�nak �pp arr�l mes�lne, milyen j�l �rezte mag�t a szombati kiruccan�son. Tal�n Natalie v�gre megb�k�lne egy kicsit, �s tal�n megmondhatn� apj�nak, hogy igen, Natalie az � l�nya.

De nem. Az esem�nyek aggaszt�an rossz ir�nyba fordultak. Natalie valamilyen rejt�lyes okb�l hal�los beteg, r�ad�sul lehet, hogy ma meghal…

S most r�, Harryre is lehetetlen feladat v�r, egy nagyon er�s gonosz var�zsl� l�p a sz�nre, aki m�g Voldemort sz�vets�gese is lesz. M�r a gondolatt�l is kir�zta a hideg. Egyetlen es�lye van: megtal�lni Amad�t, � biztosan seg�teni fog. S�t, a j�s biztosan �ll�totta, hogy mikor a v�gs� csat�ra sor ker�l, Amade m�r mellette lesz.

A mereng�sb�l hirtelen egy r�nt�s �bresztette r�, hol van.

- Vigy�zz, m�g a v�g�n megl�tnak minket! Nox! – mondta Hermione d�h�sen, �s Harry p�lc�ja kialudt.

- Ne haragudj, Hermione, csak elgondolkodtam egy kicsit – menteget�z�tt Harry.

Hermione intett Ronnak �s Draconak, hogy guggoljanak le m�g�j�k. A s�t�tben m�g az a ritk�s bokor is eltakarta �ket, �gy a menet, ami el�tt�k haladt el, nem vette �szre �ket.

- Hogyan tov�bb? Valahogy be kell jutnunk – k�rdezte suttogva Harry, �s elrejtette tal�rj�ban a p�lc�j�t.

Hermione egy darabig n�zte a t�voz� alakokat, csak azt�n sz�lalt meg.

- Ha j�l l�tom, sem var�zslat, sem �rs�g nem v�di a kaput, szerintem k�nnyed�n be lehet jutni - suttogta, �s intett Ronnak, hogy j�jj�n k�zelebb. – Ron, azt hiszem, k�nnyed�n be tudunk jutni. Mondd, Malfoy, tudsz valamit a v�delemr�l, vagy �rs�gr�l?

Draco, aki eddig csak n�m�n meredt maga el�, most g�nyosan elmosolyodott.

- Mondd, Granger – ut�nozta Hermione hangj�t -, szerinted lenn�k olyan idi�ta �s bes�t�ln�k csak �gy, ha tudn�m, hogy v�dik?

�gy t�nt, Hermione mindj�rt felpofozza Malfoyt, de azt�n vett egy nagy leveg�t.

- B�rmilyen hihetetlen, igen, �gy gondolom – v�gott vissza m�rgesen, majd tov�bb faggat�zott. – Sz�val, van valaki, vagy valami, ami v�di?

Harry m�r azt hitte, most Malfoy fog Hermion�nak ugrani, de nem �gy t�rt�nt. Ron viszont izgatottan v�rta az alkalmat, hogy elp�holhassa a mardek�rost.

- Nem volt egy�rtelm� a v�laszom, Granger? Nem v�di semmi �s senki! – mondta Malfoy, csaknem ord�tva.

- Felfogtuk – jelentette ki Harry, azt�n Hermion�hoz fordult. – Akkor csak egyszer�en bes�t�lunk, �s k�sz.

- Rem�lem is, hogy ilyen egyszer� lesz – mondta Hermione, �s p�lc�j�t maga el�tt tartva fel�llt.

Harry �s a t�bbiek k�vett�k Hermion�t, �s lass�, de biztos l�ptekkel mentek a kapu ir�ny�ba. Harry folyton h�tran�zett, nem j�nnek-e hal�lfal�k abb�l az ir�nyb�l. V�g�l megnyugodott; �gy n�zett ki, minden harc n�lk�l bejutnak.

Ron �s Malfoy f�lretett�k az ellens�gesked�s�ket egy kis id�re, legal�bbis addig, am�g el nem �rt�k a kaput. Malfoy �jra piszk�l�dni kezdett, mire Ron �jra nekiugrott volna, de Harry k�z�j�k �llt; �gy Malfoy ment h�tul, el�tte pedig Ron �s Hermione.

El�rt�k a kaput, ami t�rva nyitva volt. A fa, amib�l k�sz�lt, szinte �jnak t�nt, pedig Harry megesk�d�tt volna r�, hogy t�bb, mint t�zezer �ves.

V�g�l be�rtek az el�t�rbe. Hatalmas volt. N�gy�k p�lc�ja volt az egyetlen f�nyforr�s, azt�n ahogy beljebb �rtek, hirtelen vil�goss�g t�lt�tte be a hossz� folyos�t.

- Ez meg hogy…? – k�rdezte �rtetlen�l Ron, ahogy figyelte a falakon fellobban� f�kly�kat.

Hermione mosolyogva k�zelebb l�pett az egyik ilyen f�kly�hoz.

- Ez egy rendk�v�li f�klya, de az �si var�zsl�k k�r�ben nagyon is term�szetes – Harry �s Ron csod�lkozva n�ztek r�, mire Hermione m�g hozz�tette: - Jaj, fi�k! Pedig �n m�g azt hittem, mostan�ban figyeltek Binns �r�in!

- Persze, figyelt�nk… - v�gta r� Ron.

- Igen, csak �pp nem jutott esz�nkbe ez a r�sz – fejezte be Harry. – A f�kly�kban ezek szerint valami olyan anyag van, ami �rz�kel minket?

Ha tekintettel �lni lehetett volna, akkor Harry �s Ron m�r halottak lettek volna.

- Esk�sz�m, ha egyszer hazat�r�nk innen, akkor meg�ratok veletek egy el�g hossz� essz�t az �si var�zsl�k eszk�zeir�l! – mondta d�h�sen Hermione.

- Granger, nyugodj m�r meg! – v�gott k�zbe morogva Draco. – Nem a Roxfortban vagyunk, hogy az okoskod�saidat hallgassuk!

Harrynek meg kellett ragadnia Hermione karj�t, mert �gy t�nt, a l�ny elvesztette higgadts�g�t.

- Net�n akarsz m�g egy monoklit? – k�rdezte g�nyosan Hermione, mire Ron is elvigyorodott.

- Menj�nk m�r, ne t�rt�nelem �r�t tartsunk! – mondta Draco, mint aki meg sem hallotta Hermione k�rd�s�t.

V�g�l Hermione is �gy tett, mintha Draco nem lenne ott. Harry m�g egyszer r�n�zett az el�tt�k l�v� f�kly�ra, azt�n tov�bb indultak, majd Hermione mell� sietett, �s r�gt�n faggatni kezdte.

- Hermione, akkor ezek szerint ez egy olyan kast�ly, ahol �si var�zsl�k laktak? – k�rdezte halkan.

- Igen, Harry. Nem nyilv�nval�? – k�rdezett vissza, mire Harry nemet intett a fej�vel. – N�zz csak k�rbe! A falak szinte mind meleg sz�nben pomp�znak, m�r ez az �si var�zsl�k �p�t�szet�re vall. A f�kly�k is bizony�tj�k ezt. Eged�l �k haszn�ltak olyan f�kly�kat, amikben olyan alapanyag van, ami a rezd�l�seket jelzi.

- Akkor igazam volt – mosolyodott el Harry, ahogy esz�be jutottak a muglieszk�z�k.

- Igen, ez�rt is �si kast�ly. L�tt�l mostan�ban olyan �p�letet n�lunk, ahol csak�gy fellobbannak a f�kly�k? – k�rdezte Hermione lelkesen.

- Nem eml�kszem – felelte bizonytalanul Harry.

- �gy igaz, mert egyszer�en nem adt�k tov�bb ezt a tudom�nyt a mostani embereknek – magyar�zta tov�bb Hermione. Meg�lltak egy kicsit, hogy Ron�k be�rj�k �ket. – De hiszen err�l is besz�lt Binns. Tudod, a h�rom legnagyobb �rtett az ilyesmihez legjobban.

Harry hirtelen felkapta a fej�t.

- Micsoda? A h�rom legnagyobb? – k�rdezte �rtetlen�l.

- Igen, Harry. �gy teszel, mintha t�nyleg �rdekeln�nek az �si var�zsl�kr�l sz�l� legend�k – csod�lkozott el Hermione.

- Persze, hogy �rdekelnek – mondta halkan Harry, azt�n intett a l�nynak, hogy j�jj�n k�zelebb. – M�g nem mes�ltem el neked teljesen, mit mondott nekem Nitus.

- Az az �regember, aki szint�n �si var�zsl�? – k�rdezte Hermione �rtetlen�l. – Elmes�lt�l mindent nek�nk…

- Nem mindent – helyesb�tett Harry. – Egy dologr�l nem, vagyis k�t dologr�l nem sz�ltam. Csak neked akartam elmondani a teljes igazs�got, mert nem szerettem volna, ha Natalie vagy Ron megtudja.

Hermione agg�d� tekintettel n�zett r�. Nem volt d�h�s, csak sejtette, hogy Harry nem j� h�rrel fog szolg�lni.

- Mondj el akkor mindent – mondta v�g�l.

Egy kicsit el�r�bb mentek, lehagyva Ront �s Malfoyt. A folyos� nagyon hossz�nak t�nt. Harry �gy sz�m�totta, �ppen be tudja fejezni mondanival�j�t, mire a v�g�re �rnek.

- A l�nyeg, hogy ha Natalie t�l is �li a mai �jszak�t, m�g mindig fenyegeti a betegs�ge – kezdett bele Harry -, de a betegs�gre is van gy�gym�d.

- Ez j� h�r! – mondta mosolyogva Hermione.

- Nem olyan egyszer�, mint gondolod, Hermione – mondta szomor�an Harry, mire Hermione arc�r�l lehervadt a mosoly. – Egy k�l�nleges med�l tud seg�teni rajta. Ezzel menthetem meg ism�t az �let�t…

- Ism�t? – v�gott k�zbe Hermione, mire Harry r�j�tt, hogy elsz�lta mag�t. – Hogy �rted ezt?

Harry nem sz�lalt meg, csak a f�ldet n�zte, ahogy haladtak a folyos� v�ge fel�.

- Harry! Nehogy azt mondd, hogy te akarsz ott lenni, �s kinyitni a kaput? Akkor te fogsz meghalni! – mondta a l�ny k�ts�gbeesetten.

- Nem biztos, Hermione. Lehet, hogy megint meg�szom, tudod, mint az elm�lt �t �vben – k�z�lte Harry, mosolyt er�ltetve az arc�ra.

Hermione viszont cs�ppet sem volt vid�m.

- Harry, ez nem vicces! K�l�nben is, csak Natalie nyithatja ki a kaput! – mondta felh�borodottan. – K�l�nben is, hogy…

Hirtelen elhallgatott. �gy t�nt, r�j�tt arra, amire Harry csak akkor, mikor Nitus r�mutatott.

- Ti testv�rek vagytok, ezek szerint ez azt jelenti…? – k�rdezte ijedten, mire Harry b�lintott egyet. – Harry, nem kell ahhoz meghalnod! Lehet, hogy csak meg kell v�gnod a kezed!

- Nem hiszem – suttogta Harry, mikor esz�be jutott az �lma a k�sr�l �s Natalie seb�r�l. – Tudod, az �lmom.

- Jaj ne… - Hermione nyelt egyet, azt�n hirtelen t�m�t v�ltott. – Mit mondott m�g a j�s?

Harry felemelte tekintet�t a f�ldr�l, �s a l�nyra n�zett.

- �jabb gonosz j�n, aki Voldemorttal egyes�lve m�g hatalmasabb lesz.

- Remek… Egy�b j� h�r? – �rdekl�d�tt d�h�sen, �s elkapta tekintet�t, mikor Harry r�n�zett.

Harry m�g l�tta szem�ben a m�ly f�jdalmat, ahogy r�n�zett. Hermione nagyon agg�dik �rte, de ezt pr�b�lja el�le eltitkolni…

- V�g�l is van egy halv�ny rem�nysug�r. Sz�nre fog l�pni Amade, aki majd seg�t megv�vni a v�gs� harcot. Igaz, � azzal az m�sik gonosszal fog szemben�zni.

- Amade? M�rmint az az Amade? – k�rdezte csod�lkozva Hermione. – Biztos j�l eml�kszel a n�vre?

- Igen! Egy�rtelm�, hogy megjegyzem annak a nev�t, aki megmenthet benn�nket! – v�gott vissza t�relm�t vesztve Harry. – Mi�rt, mi van?

- H�t csak annyi, hogy � h�rmak egyike.

- Igen, ezt tudom – mordult fel Harry.

- Na j�, de Harry… Amade a leger�sebb, �s leg�sibb, aki r�ad�sul m�g
legy�z�tt egy nagyon er�s ellens�get is, ez mind sz�p �s j�. Csak �pp m�r nem �l!

- Pedig sz�nre fog l�pni, mikor szint�n egy er�s ellens�g csatlakozik Voldemorthoz. Amit Nitus mond, az mind val�ra v�lt eddig. �n nem k�telkedek benne.

- Biztos…?

Harry h�tran�zett, megvannak-e m�g Ron�k. Ron �s Draco elm�ly�lten t�rsalogtak valamir�l, �s m�g nem estek egym�snak. Harry �jra visszan�zett a l�nyra.

- Igen, biztos. Nitus szerint ha meg is hal Amade, �jra visszat�r, �s �jra itt lesz, ha sz�ks�g van r� – magyar�zta Harry -, �s amit m�g nem mondtam, hogy szint�n � a kulcs Natalie megment�s�hez.

- Ezt meg hogy �rted?

- Az � med�lja az, ami megmentheti – b�kte ki v�g�l Harry.

Hermione, ahelyett, hogy tov�bbi k�rd�sekkel bomb�zta volna Harryt, a f�ldet fiksz�rozta. V�g�l azt�n elsz�ntan n�zett vissza Harryre.

- Nitus megmondta, hol tal�ljuk ezt a med�lt?

- Nos, nem igaz�n – vallotta be Harry. – Annyi t�mpontot adott, hogy Angli�ban van…

- Ha ezen t�l vagyunk, minden er�nkkel ezt a med�lt fogjuk keresni. L�tezik, �gy meg is lehet tal�lni.

- Ismered a med�lt? – k�rdezte Harry �rtelmetlen�l, mire Hermione m�r megint �gy n�zett r�, mint aki meg tudn� fojtani.

- Harry – itt s�hajtott egyet -, arr�l a med�lr�l mindenki hallott, akit egy kicsit is �rdekelt az �si var�zsl�k eszk�zei. Egy nagyhatalm� med�l, amely b�rmilyen j� dologra haszn�lhat�, m�g gy�gy�t�sra is. Bele sem akarok gondolni, mi lenne, ha Voldemort kez�be ker�lne.

Harry nyelt egyet, majd csak egy kis id� m�lva tette hozz�:

- Van m�g valami, amit Nitus ezzel kapcsolatban mondott… Voldemortnak is kelleni fog a med�l.

- Ezt nem hiszem el. Minden ellen�nk esk�d�tt? – k�rdezte szomor�an Hermione, �s kiss� lejjebb eresztette a p�lc�j�t.

Harry �szre sem vette, hogy Ron sz�l neki.

- Harry! Figyelj m�r ide!

Harry d�h�sen fordult meg, �s szinte csak n�h�ny centire �llt Ront�l.

- Mi van? – k�rdezte inger�lten.

Ron csak a h�ta m�g� mutatott az ujj�val.

- Az van! – sziszegte d�h�sen.

Harry �s Hermione egy emberk�nt n�ztek Ron �s Draco h�ta m�g�. Harry sz�ve egyre gyorsabban vert, a t�volban �jra felgyullad� f�kly�k l�tv�ny�t�l. A f�kly�k ugyanis kialudtak, mihelyst elmentek el�tte…

- Valaki j�n… - rebegte Hermione, �s elkapta Harry karj�t.

- Akarod mondani, j�nnek – pontos�tott Harry, ahogy hallotta, hogy a nagy folyos�n visszhangzik a l�ptek zaja.

- Szarban vagyunk – tette hozz� Draco. – Tud esetleg valaki valami kiutat?

Ron inger�lten k�zelebb l�pett Malfoyhoz, aki nem h�tr�lt meg a fenyeget� alakkal szemben.

- Kiutat? Neked k�ne tudnod! Nem eml�kszel? Lett�l volna olyan idi�ta, hogy egyed�l j�ssz ide! – v�gta a fej�hez Ron.

- Fogd be, Weasley! – sz�lt vissza Malfoy, �s �jra a t�volba n�zett. – Szerintetek mennyi id�, m�g ide�rnek?

- K�t perc – v�gta r� Harry, �s a falhoz fordult. – Ki kell tal�lnunk valamit!

Szinte minden k�vet megtapogatott.

- Remek, Potter most kezd meg�r�lni – g�nyol�dott Malfoy.

- Esetleg van jobb �tleted? – k�rdezte Harry kih�v�an, mire Draco csak megvonta a v�ll�t. – Gondoltam. Ez egy kast�ly, biztos tele van titkos �tj�r�kkal.

Hermione is ott termett, �s szem�gyre vette a falat.

- Harry, ez �gy nem fog menni – mondta ijedten, majd maga fel� r�ntotta Harryt. – Meg kell pr�b�lnunk m�st. Vegy�l egy m�ly leveg�t, �s csukd be a szemed.

- Hermione, m�gis mit m�veltek? – �rdekl�d�tt Ron, mire Hermione egy pisszen�ssel elhallgattatta.

Harry lehunyta a szem�t, �s ahogy Hermione mondta, vett egy nagy leveg�t.

- �gy, �s most koncentr�lj er�sen a kast�lyra… �rzed az er�s v�delmet ny�jt� falakat, a leveg�t, amely �tj�rja a kast�ly folyos�it… �rzed?

- Igen, azt hiszem – suttogta Harry.

T�nyleg olyan volt, mintha visszautazott volna az id�ben… �rezte az oly ismer�s, m�gis �j illatokat. A friss tavaszi leveg�t…

- Koncentr�lj er�sen a falakra… megvan? Pr�b�lj a szerkezetre koncentr�lni.

Azokra a r�szekre gondolj, ahol �rzed a hideget, egy m�sik helys�get….

- Igen, azt hiszem, megvan – mondta Harry, �s gondolatban megmozd�tott egy k�vet, amely egy ilyen hideg helys�g el�tt lehetett.

- Azt hiszem, siker�lt, Harry! – mondta lelkesen Hermione, �s a t�loldalra mutatott, ahogy egy k� �llt ki a falb�l, k�zvetlen�l egy f�klya alatt.

Malfoy �rtetlen�l n�zett hol Harryre, hol a falra.

- Ezt meg hogy csin�ltad, Potter?

- Nem tudom…

Hermione viszont kih�zta mag�t, �s b�szk�n n�zett Harryre.

- � sok mindenre k�pes, benne van a v�r�ben… de Malfoy, ezt te akkora �sszel nem foghatod fel…

- Gyertek m�r! – sz�lt r�juk Harry, aki id�k�zben a ki�ll� k� el� �llt, �s meg�rintette azt.

A k�, mihelyst a fi� keze hozz��rt, elt�nt, s ut�na a t�bbi szomsz�dos k� is, am�g v�g�l egy ajt� rajzol�dott ki. Odabent s�t�t volt, �s szinte csontig hatolt a hideg.

- J� �tlet ez…? – k�rdezte volna Malfoy, de Ron �s Hermione ber�ntott�k a helys�gbe, ahol szint�n fellobbantak a f�kly�k, mikor bel�ptek.

Harry tan�cstalanul n�zte az ajt�t.

- Hermione, nem tudod, hogy kell bez�rni? – s�rgette Harry, mert l�tta, hogy a folyos�n az alakok egyre k�zelebb �rnek. M�r t�l k�zel j�rtak.

- Nem tudom, Harry. Ha valaki be tudja z�rni, az csak te vagy! – bizonygatta a l�ny. – Pr�b�lj meg koncentr�lni!

- Nem tudok koncentr�lni, mindj�rt ide�rnek!

V�g�l Harry m�giscsak becsukta a szem�t, �s vett egy nagy leveg�t, hogy megnyugodjon, �s koncentr�lt…

- Siker�lt! – hallotta Ron hangj�t, mire azt�n � is meggy�z�d�tt r�la, hogy az el�tte l�v� ajt�nak semmi nyoma, csak egy fal van ott.

- Miut�n t�lestetek az �rzelg�s �nnepl�sen, megk�rdezn�m, mi a francot csin�lunk itt? �s egy�ltal�n meddig lesz�nk itt? – k�rdezte g�nyosan Malfoy. – Weasley, most m�r igaz�n visszaadhatn�d a p�lc�mat.

- M�g gondolkodok rajra – morogta Ron. – Egy�rtelm�. Addig v�runk itt, am�g azok el nem mennek.

- �gy igaz – helyeselt Hermione, azt�n el�vette a p�lc�j�t, �s Harry sz�m�ra ismeretlen var�zsig�t mormolt el.

A padl�t bor�t�, tal�n t�bb ezer �ves por a leveg�be sz�llt, �s egy �ra alakj�t felv�ve, mutatta az id�d.

Harry gyomra hirtelen g�rcsbe r�ndult.

M�r t�z �ra.

- Te j� �g – suttogta Hermione. – Nem maradhatunk itt sok�ig, nemsok�ra �jf�l.

Harry odal�pett az ajt�hoz. M�r hallotta a l�pteket.

- Hermione, te is �gy gondolod, hogy �jf�lkor kell kinyitni a kaput?

Hermione csak b�lintott, majd n�m�n odament Harry mell� hallgat�zni.

Egy darabig nem hallottak semmit, majd lassan kivehet�v� v�lt k�t idegen hangja.

- Igen, a S�t�t Nagy�r biztos benne, hogy el�bb-ut�bb meg fog t�rni a l�ny. Vissza�rt m�r Mundungus? Tudod, kir�l besz�lek!

- Nem tudom, val�sz�n�leg az erd�ben van m�g, de nemsok�ra � is csatlakozhat hozz�nk a tr�nteremben.

Ahogy j�ttek, �gy t�voztak a hal�lfal�k.

Harry �s Hermione csak n�m�n n�ztek egym�sra. Ron v�g�l r�juk sz�lt:

- Na mi van? Mit hallottatok?

- Nem sokat. Azt hiszem, Natalie-t k�nozz�k – itt Harry elhallgatott egy pillanatra. - A tr�nterembe kell majd menn�nk.

- Ha k�nozn�k, akkor te sem lenn�l j�l – eml�keztette Hermione.

- Mi�rt lenne Potter rosszul? – �rtetlenedett Malfoy, l�tszott, hogy nincs �ny�re, hogy kihagyj�k a besz�lget�sb�l.

- Csak tudod, nagyon kedvelik egym�st, mint bar�tok, �s �gy meg�rzik egym�st, ha besz�lyben vannak – hazudta Hermione, mire Malfoy �sszesz�k�lt szemmel n�zett r�.

- Ugye, nem gondolod, hogy beveszem ezt a h�lyes�get?

- Senkit sem �rdekel, mit hiszel, �s mit nem – d�nny�gte Harry, �s egy pillanatra sz�d�l�s fogta el.

A rosszull�t nem tartott sok�ig, mert a hirtelen j�tt f�jdalomt�l �sszeg�rnyedt, �s a f�ldre rogyott.

- Harry! – ki�ltott fel Hermione, �s let�rdelt mell�. – Mi az, mi a baj?

- J�, hogy emlegeted… azt hiszem, most m�r k�nozz�k… - sz�rte a fogai k�zt Harry. Egyre er�sebb hull�mokban t�rt r� a f�jdalom.

Egy kis id� m�lva v�g�l felismerte az �rz�st.

A cruciatus �tok.

A f�jdalom, amely �geti az ember b�r�t, mindenhol �tj�rta.

- Gyer�nk, Harry, ki tudod szor�tani a tudatodb�l a f�jdalmat – biztatta Hermione. – Hiszen nem t�ged �tkoztak meg! Csak �t�rzed!

- K�nny� azt mondani – suttogta rekedten Harry, �s pr�b�lt mag�n er�t venni, elszigetelni a f�jdalmat.

Csak egy kicsit lett jobb, az �get� �rz�s nem m�lt el teljesen.

- Az meg mi a fene? – k�rdezte Malfoy. Mikor kinyitotta a szem�t, Harry is megl�tta, mir�l besz�l.

A bal karja ez�st f�nyben ragyogott, olyasform�n, mintha egy lumost mondott volna ki. Legal�bbis egy kisebb fajt�t.

- Harry, rajtad is van egy ilyen kark�t�, ami Natalie-n? – k�rdezte csod�lkozva Hermione.

Meg sem v�rta a v�laszt, hanem felh�zta Harry karj�n a tal�rj�t. A v�kony ez�st kark�t� teljes eg�sz�ben izzott.

- Igen, az… - felelt Harry. �rezte, hogy Natalie-t m�r nem s�jtja az �tok, de a tagjaiban m�g mindig cik�zott a f�jdalom.

Hermione m�lyet s�hajtott.

- Ez azt jelenti, re�lis es�ly van r�, hogy r�nk tal�ljanak.

- De h�t az csak azt jelzi ap�mnak, hogy bajban vagyok – bizonygatta Harry, mire Hermione csak legyintett egyet.

- Azt hiszed, egy ilyen kark�t� csak erre j�? Piton nagyon er�s var�zsl�, meg fogja tal�lni a m�dj�t, hogy visszafel� is m�k�dj�n.

- Na, m�r megint az okoskod� Grangert hallottuk – sz�lt k�zbe Malfoy, �s Ron f�l� tornyosult. – Na gyer�nk, Weasley, add ide a p�lc�mat!

Ron v�g�l vonakodva kivette a tal�rj�b�l a p�lc�t, amit Harry nekiadott meg�rz�sre.

- Tess�k. – �tny�jtotta; Malfoy d�h�sen kikapta a kez�b�l - Azt�n ha r�nk t�madsz, megb�nod. Amint ez t�l�lt�k.

M�g miel�tt Malfoy visszav�gott volna, a fal megint elt�nt, �s megjelent az ajt�.

- Nem �n voltam! – mondta Harry t�gra nyitott szemmel.

- Szerintem kiny�lt, mikor �gy gondolta, elm�lt a vesz�ly – v�lekedett Hermione.

- Ja perszeeee – g�nyol�dott Malfoy, �s Harryvel egy�tt kil�pett a folyos�ra.

- Sz� ami sz�, ilyesmire gondoltam – mondta Harry egyenesen Malfoy szem�be. – Tal�n az�rt is volt �gy. Viszont most m�r menj�nk, mert az id� egyre fogy.

V�g�l, mikor elhagyt�k a kamraszer� helys�get, kialudtak a f�kly�k, �s az ajt� hely�n �jra csak a fal volt l�that�. A folyos� ism�t olyan elhagyatott volt, mint eddig, csak az � l�pteik nyom�n lobbant fel a f�klya.

Harry kiss� imbolyogva s�t�lt Hermione ut�n, aki v�g�l megfogta a karj�t, �s �gy t�mogatta tov�bb.

Legal�bb t�z percig s�t�ltak, am�g azt�n egy olyan kaput pillantottak meg, amely hasonl� volt a bej�rati ajt�hoz. T�rva nyitva �llt. �gy t�nt, rengetegen vannak bent.

Harry r�gt�n az egyik ajt�sz�rny m�g� szaladt, nyom�ban bar�taival. A sz�ve eszel�s sebess�ggel vert.

„Hogy fogunk bejutni? Odabent rengetegen vannak!”

- Hogyan tov�bb? – k�rdezte remeg� hangon Hermione, k�zvetlen�l Harry mellett.

Harry csendre intette. S mikor odafigyelt�k, meghallott�k azt az undor�t� hangot, amit Harry nagyon nem akart hallani.

- T�rsaim! Nemsok�ra egy jelent�s esem�nyen vehettek r�szt, melynek d�szvend�ge a kedves Lupin kisasszony lesz! Igen, � fogja v�r�t adni e nemes c�l�rt! Persze egy ilyen esem�ny elk�pzelhetetlen volna vend�gek n�lk�l! Macnair! L�gy sz�ves, k�s�rd be Pottert �s bar�tait!