12. fejezet: Kar�csony

A delel� nap m�r szinte teljesen aranys�rga sz�nben vonta a szob�t, mikor Harry fel�bredt. Lassan fel�lt, ny�jtozott egy nagyot.

S majd miut�n az �lmoss�got siker�lt neki kid�rzs�lni a szem�b�l szem�gyre vette a szob�t, ijedten vette �szre az �gy�n �l� alakot aki nem m�s volt, mint az � apja... Piton.

A f�rfi feje az �gyon nyugv� karjain fek�dt. Megijedt, mit is keres � egy szob�ban Pitonnal.

De azt�n lassan agy�ban felr�mlettek az el�z� n�h�ny nap esem�nyei...

A besz�lget�s a tan�rral, mikor is elmondta neki, hogy � az apja. �s � annyi rosszat fej�hez v�gott aznap amikor a hal�lfal�k el�l menek�ltek, m�g csak meg sem hallgatta a tan�ra indokait...

Majd a Grimmauld t�ren meg a f�rfi szem�hez v�gta, hogy � soha nem fog neki megbocs�tani.
Napokon �t minden egyes nappala �s �jszak�ja gondolkod�ssal �s nyugtalankod�ssal telt.

K�t �rz�s k�zd�tt benne, egym�s ellen. Egyr�szt nem tudta felfogni azt, hogy akkor ha t�nyleg a fia akkor mi�rt viselkedett vele eddig olyan igazs�gtalanul. �s mi�rt nem mondta el neki...

Hisz mindig is a legh�bb v�gya azt volt, hogy legyen v�gre egy igazi csal�dja, vagy legal�bb egy ember aki �nmag��rt szereti �t... egy otthona ami b�k�t szeretet �s biztons�got ny�jt neki...
Emiatt akkor m�g gy�l�lte Pitont...

De v�g�l a sz�ve m�ly�n r�j�tt arra, hogy nem csak neki lehetett sz�rny� ez az eg�sz, hiszen Pitonnak is ki tudja meddig abban a tudatban kellett �lnie, hogy van egy fia, egy fia, aki gy�l�lte �t, s�t ha elmondja neki az igazat tal�n akkor benne majd ism�t felpattannak a harag �s a gy�l�let szikr�i...

R�j�tt arra, hogy meg kell adnia a f�rfinek �s mag�nak is az es�lyt egy d�nt�ssel...

S � tegnap d�nt�tt. Megpr�b�lja elfogadni Pitont, mint az apj�t, s �gy mindketten megkapj�k azt, amire a tal�n a legjobban v�gynak, egy csal�dot.

Mosolyogva n�zte a f�rfit, az �... az � apj�t. Igen az �v�t, olyan neh�z volt neki megszoknia a gondolatot, hogy van m�g �l� csal�dtagja, aki m�ghozz� a tulajdon apja.

�gy l�tszott, hogy az �jjel nem is nagyon aludt, tal�n eg�sz �jjel virasztott mellette.egyszer�en nem volt sz�ve fel�breszteni...
De egy m�sik gondolat, azt s�gta, hogy tegye meg, hiszen m�g annyi tiszt�zni val�juk van, s az id� tal�n oly kev�s...

- Ap… tan�r �r… - suttogta Harry. – �bredjen, m�r reggel van..

Mosolyogva n�zte, ahogy a tan�r lassan �bredezett. Piton az �gy sz�l�re tette a fej�t, �s �gy aludt el, azonban az �t �bresztget� hangra fel kapta a fej�t.

- Harry… �bren vagy? – k�rdezte, �s ny�jt�zott egyet. – J�l �rzed magad? Nem f�j az oldalad?

- Nem f�j, csak egy kicsit f�radt vagyok… Jaj ne! – hirtelen fel�lt s az ablakokra n�zett. – Ugye, nem csak �lmodtam?

- Nem, Harry. T�nyleg majdnem elint�zted az eg�sz h�zat – b�lintott Piton. – De ne agg�dj, nem t�rt�nt semmi baj.

Harry visszafek�dt a p�rn�ra, a b�jitalok mestere, pedig egy var�zslattal felmeleg�tette az �jjeliszekr�nyen tal�lhat� b�gre tartalm�t.

- Tess�k, idd ezt meg. Mrs. Weasley f�zte neked az este, csak te m�r nem �bredt�l fel.

- K�sz�n�m. Valamit k�rdezhetek?

- Persze Harry – v�laszolta a tan�r.

- Mi�rt szabadult el a var�zser�m ennyire? – k�rdezte Harry, azt�n �jabbat kortyolt a te�j�b�l.- M�g az erd�ben is siker�lt p�lca n�lk�l var�zsolnom, pedig azt m�g csak most fogjuk tanulni…

- Var�zsolt�l p�lca n�lk�l? – sz�lt k�zbe Piton.

- Igen… Az egyik hal�lfal�t elk�b�tottam. Csak reflexb�l volt…

A b�jitalok mestere h�trad�lt a sz�ken, �s s�hajtott egyet. Harry csod�lkozva n�zett r�.

- A j�slatban sz� volt egy er�r�l, amit a S�t�t Nagy�r nem ismer. Val�sz�n� ez az eset el�hozta ezt az er�t – k�z�lte h�v�sen a tan�r.

- Na, ne… - motyogta Harry. – Ne juttasa eszembe a j�slatot, szerint gyilkos leszek, vagy �ldozat…

- Pedig el�bb-ut�bb sor ker�l r�… De ezt a t�m�t majd k�s�bb megvitatjuk. Biztos j�l �rzed magad?

Harryt annyira meglepte a professzor t�lzott agg�d�sa, zavar�ban mag�ra �nt�tte a te�ja marad�k�t

- Persze… Remek�l vagyok, egy�ltal�n nem f�j az oldalam, mint m�r mondtam.

- �r�mmel hallom – Piton elvette a b�gr�t t�le. – Akkor m�r hamarosan fel is kelhetsz az �gyb�l…

- Mondtam, hogy j�l vagyok! – makacskodott Harry. – Legal�bb l�togat�kat fogadhatok?

A b�jitaltan tan�r kicsit el�re d�lt a sz�ken, �s r�t�maszkodott az �gy sz�l�re.

- Igen, ha Granger kisasszonyra �s Weasleyre gondolsz.

- R�juk, persze… Natalie nem t�lti itt a kar�csonyt? – jutott esz�be hirtelen.

- Lupin l�nya itt t�lti a kar�csonyt, csak m�g neki is �gyban kell maradnia, mint neked.

A fi� �rtetlen arckifejez�s�t l�tva A professzor hozz�tette:

- Harry… azt hiszem hozz�d hasonl�an � is ugyanolyan rosszul �rzi mag�t, mint amikor te s�r�lsz meg. Teh�t most � is l�badozik.

- Hogy lehet az? Na ne…

- Val�sz�n�, k�lcs�n�s a szeretet – v�gta r� Piton,a fi� pedig elv�r�s�d�tt.

A b�jitalok mestere elmosolyodott, azt�n az �jjeliszekr�nyr�l felvette az �sszes �res �vegcs�t.

- Harry, most mennem kell. M�g a Szent Mung�ban is van dolgom, de �g�rem est�re itt leszek – a professzor az ajt� fel� indult. – K�rlek, maradj m�g az �gyban, �s pihenj.

A professzornak a keze m�r a kilincsen volt, mikor Harry vette egy nagy leveg�t, �s ut�na sz�lt:

- Igen… apa.

A b�jitalok mester hirtelen megfordult a tengelye k�r�l. Az arca ragyogott a boldogs�gt�l – ezt Harry le tudta olvasni.

- Csak m�g annyit… A bar�taimnak mit mondjak? – k�rdezte bizonytalanul.

- Amit szeretn�l… fiam – azzal becsukta maga m�g�tt az ajt�t.

------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Harry unalm�ban m�r azokat tank�nyveket olvasta, amikben fel voltak adva sz�nid�re a feladatok. Egy id� ut�n azt is megunta, �s csak n�zett ki az ablakon. Nagy pelyhekben sz�lling�zott a h�, m�r alig l�tszottak a padok.

„Vajon Piton hoppan�lva ment a Szent Mung�ba, vagy csak s�t�lva?” Harrynek m�r mindenen j�rt az esze unalm�ban. Elk�pzelte Piton olyan orvosi ruh�ban, mint a mugliknak szokott lenni. „Na, ne… ott biztos nem ilyen van, k�l�nben is hogy �llna neki a feh�r?”

A gondolataib�l egy halk ajt� nyikorg�s z�kkentette ki. Ron �s Heminone l�ptek be. A l�ny r�gt�n odarohant hozz�, �s j� szorosan �t�lelte.

- Jaj, Harry! �gy �r�l�k, hogy j�l vagy! – ki�lltott fel, majd miut�n j�l �t�lte a megszeppent fi�t, le�lt mell� az �gyra.

- T�nyleg jobban n�zel ki! – jegyezte meg Ron. – Ideje is, mert holnap m�r kar�csony lesz…

- K�sz Ron. Csak m�g Piton mondta, hogy maradjak �gyban, �s pihenjek.

A k�t bar�t �rtetlen�l n�zett bar�tukra.

- Azt hiszem, valamit el k�ne mondanom – kezdett bele a fi�, de Ron f�lbe szak�totta.

- Harry, nem kell ennyire dr�mainak lenned – mondta vigyorogva.

- Ron! Valami fontosat akar mondani, nem l�tod! Mit akart�l mondani nek�nk?

- Igen… Pitonnal kapcsolatban. Sz�val, kider�lt valami r�lam…

A l�ny k�v�ncsi tekintettel figyelte Harryt, de Ron m�r d�h�sen n�zett.

- Nem vagyok k�v�ncsi arra a v�n denev�rre…

- Piton az ap�m… - b�kte ki v�g�l a fi�.

Mindketten �gy n�ztek r�, mintha nem lenne �pp elm�j�.Hermione sz�lalt meg el�sz�r.

- Harry, ezt nem mondod komolyan…

- Persze, hogy nem. Viccelt – v�gott k�zbe Ron vigyorogva.

Hermione ellenben nem mosolygott, hanem elgondolkodott.

- Ezek szerint… de Lily Evans volt az any�d, nem?

- Igen – motyogta Harry, f�lve Ron kit�r� d�h�t�l.

De Ron m�r fortyogott a d�ht�l, kapkodva n�zett hol az egyikre, hol a m�sikra.

- Hermione ezt komolyan elhiszed? Harry! Piton biztos megitatott valami szerrel, hogy annak hidd magad! – most m�r �v�lt�tt a d�ht�l.

- Ez egy�ltal�n nem igaz! – ord�totta vissza a fi�, �s felkelt az �gyb�l.

A l�ny r�m�lten kettej�k k�z� �llt, nehogy valami baj legyen.

- L�gy sz�ves hagyd abba Ron. Harrynek biztos van bizony�t�ka, Piton pedig j� ember – ezt m�r t�bbsz�r is bizony�totta!

- Igeeen? – k�rdezte ep�sen Ron. – Egy hal�lfal� gyerek vagy? Piton egy gonosz ember, fogd �r f�l Harry! �s te m�g hagyod, hogy � vigy�zzon r�d? Na neee…

- Egyszer �let�ben hozott egy rossz d�nt�st! K�l�nben is tudod j�l, hogy k�mkedik nek�nk!

- Ezt hiteti el vel�nk… - v�gott vissza Ron.

- Fi�k! Fejezz�tek be! Ron nincs igazad! Piton att�l m�g hogy…

A d�h�s fi� most a l�ny arc�ba ord�tott:

- Persze! Majd azt�n elrabolja �t, �s �tadja Tudjukkinek!

- Ron, l�gy sz�ves menj el! Elegem van bel�led! Tudom, nem kedveled, de az�rt ne besz�lj �gy r�la!

- Mocskos…

- Ron! – sz�lt r� Hermione, de a fi� tov�bb folytatta.

- … hal�lfal�!

Harry lassan kezdett kij�nni a b�ket�r�sb�l. Hermione l�tta, ha most nem r�ncig�lja ki a d�h�s bar�tj�t, akkor nem lesz j� v�ge a dolognak.

- Ron, gyere. Hagyd pihenni – a l�ny elkezdte h�zni mag�val Ront.

- Igen. Azt hiszem, m�r megyek is… Nem akarom zavarni a csal�di idillt, ha esetleg megj�nne az a hal�lfal�!

- Ne nevezd �gy! Piton az ap�m! Fogadd el! – �v�lt�tt Harry, pr�b�lt nem gondolni a d�hre, f�lve a szabadj�ra engedett m�gia miatt.

- Ezek ut�n v�rhatod, hogy sz�ba �lljak veled! Rem�lem j�l kij�ssz az �j csal�dtagoddal!

Egy durran�s hallatszott, amit�l mindenki �sszerezzent. A szekr�nyeken a k�l�nf�le �veg t�rgyak �sszet�rtek.

- Kifel� innen Ron! Ne is gyere vissza addig, am�g nem viselkedsz rendesen az ap�mat illet�en!

- M�r megyek is! – �v�lt�tte vissza az �rintett, �s felt�pte az ajt�t. Egy m�sodperccel k�s�bb pedig bev�gta Hermione orra el�tt.

Mindketten megr�k�ny�dve �lltak csendben, am�g Harry el nem kezdett sz�d�lni.

- Harry… mi a baj? – k�rdezte a l�ny �s elkapta az �ppen �sszes� fi� karj�t.

- Nincs semmi – bizonygatta Harry, azt�n lefek�dt az �gyba.

A l�ny gondosan betakarta, �s le�lt mell� az �gyra.

- Hozzak valamit? Vagy esetleg sz�ljak Pitonnak? – k�rdezte.

- Nem kell Hermione… Pitonnak ne sz�lj… hal�lra r�m�lne.

- J�l van. De esetleg elmondhatn�d neki… Ami Ront illeti, nem csod�lkozom, hogy ilyen h�ly�n viselkedik.

- Hagyjad. Nem �rdekel – mondta Harry rekedten. – Most lett elegem bel�le. Nem ismeri Pitont. Nem tudhatja, hogy milyen ember is rejlik a gonosz b�jitaltan tan�r �lca m�g�tt. Majd egyszer tal�n r�j�n.

Hermione szomor�an n�zett Harryre, majd fel�llt.

- Ne hozzak valami f�zetet?

- Nem k�sz. J�l vagyok. Csak azt hiszem, alszom egy kicsit.

- J�, akkor nem is zavarlak – mondta halkan Hermione, �s becsukta maga ut�n az ajt�t.

Harry ahogy lehunyta a szem�t, pillantok alatt el is nyomta az �lom.

------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Mikor m�r az ablakon csak az utca f�nye �radt be, akkor �bredt f�l. Nem mozdult, csak n�zte, ahogy sz�lling�znak a h�pelyhek.

A bal oldal�ra fordulva nyakig betakar�zva n�zte m�r ki tudja mennyi ideje a n�ptelen utc�t, mikor valaki halkan becsukta maga m�g�tt az ajt�t.

Harry �rezte, ahogy a f�rfi le�l mell�, majd a hideg kez�t a homlok�ra fekteti. Majd meggy�jtotta az �jjeliszekr�nyen l�v� kisl�mp�t, melynek f�ny�nek k�sz�nhet�en az eg�sz szoba narancss�rg�ban �szott.

- Harry, �bren vagy? – hallotta Piton hangj�t.

A fi� megfordult az �gyon, �s a b�jitalok mester�re n�zett. A professzor tekintete nagyon agg�d� volt.

- Igen – felelte rekedten. – Csak nagyon f�radtnak �rzem magam.

- Nem csod�lom, hiszen megint l�zas vagy.

Piton a zseb�be ny�lt egy �vegcs��rt, �s Harry sz�j�hoz emelte, aki engedelmesen kiitta.

- Ma megmondtam Ronnak �s Hermion�nak az igazat…

- Hallottam r�la. Weasley a fejemhez v�gta nemr�g, mikor meg�rkeztem – k�z�lte halkan a professzor.

Harry �jra kinyitotta a szem�t, �s d�h�sen n�zett Pitonra.

- Veszekedt�nk – mondta suttogva. – Mindenf�le rosszat mondott �nr�l…

- Harry… ink�bb aludj, ki vagy mer�lve – szak�totta f�lbe a tan�r, �s jobban betakarta a fi�t.

- Honn�t tudja, hogy ki vagyok mer�lve? Nem csin�ltam semmit…

- Ha a szekr�nyen l�v� dolgokra gondolsz… Igen, arr�l tudok. Granger kisasszony volt kedves besz�molni a dolgokr�l, t�bbek k�zt arr�l is, hogy rosszul lett�l. Mrs. Weasley pedig azt mondta, nem ett�l semmit ma.

- Nem lettem rosszul… csak meg sz�d�ltem – tiltakozott Harry. – Nem b�rn�k lenyelni egy falatot sem.

- Mivel megint hagytad feld�h�teni magad. L�gy sz�ves pr�b�lj meg aludni – �jra a fi� homlok�ra fektette a kez�t. – M�g mindig magas a l�zad. Itt maradok �jszak�ra, nehogy valami baj t�rt�njen.

- De h�t m�r biztos r�g�ta nem aludt – suttogta Harry, �s �jra kinyitotta a szem�t.

- Ne t�r�dj velem Harry. K�l�nben is, idevar�zsolok m�g egy �gyat – mosolygott Piton. – Aludj m�r.

- Megpr�b�lok – motyogta a fi�, �s �tfordult a m�sik oldal�ra. – J� �jszak�t…

- J� �jt, fiam. - suttogta bele nem sokkal k�s�bb Piton a szob�ra telepedett csendbe.

------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Reggel mikor fel�bredt, nem volt senki a szob�ban. Fel�lt, �s csod�lkozva n�zte a szemben l�v�, gondosan rendbe rakott �gyat.

Fel�llt, �s a szekr�nyhez l�pett. Kivett egy farmert, pul�vert �s egy p�r zoknit, majd gyorsan fel�lt�z�tt. Mosolyogva n�zett ki az ablakon, mivel �pp egy fiatalember vitt egy feny�f�t.

Kar�csony van – j�tt r�.

„Pitonnak kellene valami aj�nd�kot adni…” Harry lassan r�j�tt, hogy m�r semmilyen bolt sincs nyitva ilyenkor.

Meg�llt a szoba k�zep�n, �s a l�d�j�t f�rk�szte. Egy pillanat m�lva m�r a l�da mellett termett.

- Itt kell lennie – morogta, mikor m�r kipakolta a l�da tartalm�t.

„ Ha nem tal�lom meg a f�nyk�palbumot, akkor mit adok az ap�mnak kar�csonyra?” k�rdezte mag�ban. B�r az utols� k�t sz�t kiejteni el�g furcsa volt.

Am�g l�badozott, ebbe a szob�ba hordt�k �t a dolgait. Most m�r a szekr�nyben kotor�szott, sehol sem lelve az albumot.

Legal�bb egy �r�ja kereste, amikor egy ismer�s hangot hallott maga m�g�tt:

- Merlinre, Harry! Ha nem tetszik az, ahogy a szoba be van rendezve egyszer�bb m�dja is van a v�ltoztat�snak. Nem gondolod?

Harry megfordult, �s szembe tal�lta mag�t Pitonnal, aki sz�rny�lk�dve n�zett k�rbe a k�l�nf�le dolgokon.

- Kerestem valamit…

- Azt l�tom… ez meg mi? – k�rdezte a professzor �rdekl�dve.

Harry egy pillanatra megijedt, mivel a b�jitalok mestere egy barna pergament szorongatott a kez�ben, melyet Harry r�gt�n megismert: Tekerg�k T�rk�pe.

- Az… az…

- Igen? – lassan kihajtotta a pergament. – Valahonnan ismer�s…

- Az a Tekerg�k T�rk�pe – k�z�lte Harry. „Hisz el�bb-ut�bb �gyis r�j�n” – A Roxfort t�rk�pe…

Piton rendesen kihajtotta a t�rk�pet, �s megpillantotta rajta a cikorny�s bet�ket.

- �, m�r tudom. Akkor sejtem mit csin�lt�l �jszaka k�zep�n ezzel a zsebedben. Gondolom, nem �rulod el nekem, hogyan m�k�dik… Sebaj – azzal visszaadta Harrynek. – Gyere, egy�l valamit reggelire. Tegnap sem ett�l.

- Megyek – tette hozz� Harry, mik�zben a t�rk�pet gyorsan a l�da m�ly�re rejtette. – Ugye Ron nincs lent?

- Nincs. �ll�t�lag m�g alszik, �gyhogy nyugodtan lej�hetsz – azzal kinyitotta a fi� el�tt az ajt�t.

Mindketten lementek az eb�dl�be, ahol Hermione m�r az asztaln�l �lt.

- J� reggelt! – �dv�z�lte �ket, �s becsapta a kopott k�nyvet, amit eddig tanulm�nyozott. – �s persze boldog kar�csonyt!

- Neked is Hermione! – mondta Harry, �s le�lt a l�ny mell�.

A professzor kiment a konyh�ba, Harry r�gt�n oda fordult hozz�.

- Mondd, Hermione, nem l�ttad valahol a f�nyk�palbumomat? Nagyon kellene…

- De igen! �n vittem el… Tudod, a sz�leimnek meg akartam mutatni a bar�taimat. Nyugi, m�r visszahoztam!

Harry s�hajtott egyet, �s h�trad�lt a sz�ken.
- Akkor j�.

- Mire kellene neked? – �rdekl�d�tt a l�ny.

- Tudod, szeretn�k valami j� aj�nd�kot az… ap�mnak – suttogta Harry, amilyen halkan csak tudta.

- Aj�nd�kot az �rul�nak? – a hang eg�szen k�zelr�l j�tt, a tulajdonosa pedig Ron volt.

Harry lassan megfordult, �s igyekezett k�z�mb�s arcot v�gni. Egy pillanatra a konyha fel� sand�tott, de Piton m�g nem j�tt.

- Van valami k�z�d hozz�? – k�rdezte Harry fenyeget�en.

- Nem sok, most, hogy �gy mondod – tette hozz� Ron, szemmel l�that�lag megmarkolta a zseb�ben a p�lc�j�t.

Hermione is l�tta, ez�rt gyorsan felugrott, �s a k�t bar�tja mell� �llt.

- Pedig �n m�g azt hittem, a kar�csony a szeretet �nnepe! De ti m�g ilyenkor is veszekedtek!

- �n nem veszekszem, csak kifejeztem agg�d�somat egy bizonyos �j csal�dtag ir�nt – k�z�lte �rtatlanul Ron.

Harry igyekezett er�t venni mag�n, hogy ne legyen annyira ideges.

- Nem. Kell. Agg�dnod – sziszegte a fogai k�z�tt. – L�gy sz�ves akkor egy�l, amikor m�r mi befejezt�k!

- Ahogy �hajtod. Addig bemegyek Nataliehoz, ha nem b�nod.

- Nem b�nom. Csak rem�lem Natalie �szreveszi, hogy mennyire a nyak�n l�gsz, �s folyton zaklatod – „H�, ezt nem kellett volna…”

- Obstructo! –ki�ltotta hirtelen Ron.

Harryt v�ratlanul �rte a t�mad�s: h�traesett az eb�dl�asztalra, onn�t pedig legurult az asztalon l�v� t�rgyakat mag�val sodorva, k�t sz�kre – amik �sszet�rtek az es�st k�vet�en.

K�vetkez� fejezet