16. fejezet: Kimondva, kimondatlanul…

- Mit sz�ln�l, ha �rn�k r�lad egy k�nyvet?

Harry iszonyodva meredt Rita Vitrolra. K�s� d�lut�n volt – novemberi m�rc�vel m�rve –, a lenyugv� nap f�radtarany sugarai lust�n �ml�ttek a Nagyterem poros padl�j�ra. A l�ny �s � a mardek�ros asztaln�l �ltek, �s mint a t�bbi vagy k�t tucat di�k a teremben, a h�zi feladataikon dolgoztak. (Harry legal�bbis �gy tett, �s mindezid�ig meggy�z�d�se volt, hogy Rita is k�veti a p�ld�j�t.)

- Nem! – v�gta r� a legm�lyebb megbotr�nkoz�s hangj�n.

Rita elszontyolodva biggyesztette le az ajk�t. – Mi�rt nem?

- Mert… – Harry �jra nekiveselkedett: – H�t mert… – h�pogta. – M�r megbocs�ss, de ez hogy jutott eszedbe?

- Szerintem k�zenfekv� gondolat – vont v�llat Rita. – �s szeretn�m, ha meg�llapodn�nk, miel�tt m�s is lecsapna r�d.

- Meg�llapod�s?

- Jaj, Harry – csattant fel a l�ny –, egyszer�en add az enged�lyed!

Harry m�ly leveg�t vett, hogy ezzel is �rz�keltesse, a m�sik mennyire felb�sz�tette a k�ptelen �tlet�vel. – Megmondtam: nem!

- Deh�t… – Rita bizalmaskod�an k�zelebb cs�szott hozz�, �s suttog�ra fogta a hangj�t. – Mi�rt �dzkodsz t�le ennyire?

- Ezernyi oka van – biztos�totta a fi� nagy’ komolyan.

- Csod�s. Fejtsd ki az egyiket!

- Van fogalmad r�la, nekem ez milyen k�nos volna?

Rita k�z�ny�sen, b�rmif�le egy�tt�rz�s n�lk�l pislogott r�. – Ez a leger�sebb �rved?

- Ha elt�lten�l egy �r�csk�t a vil�gomban… az �n b�r�mben – pontos�totta –, meg�rten�d. Csak annyi k�ne, hogy v�gigs�t�lj az Abszol �ton vagy kereszt�l a kast�ly parkj�n… Persze itt is megb�mulnak, de nem olyan �csing�zva, nem olyan er�szakosan, �s f�leg nem f�lelemmel vagy ellens�gesen. Nekem pont el�g h�rn�v az „id�utaz� csodafi�”-nak lenni…

- Ki mondta? – kuncogott Rita.

- Lily Evans – felelte Harry szomork�s s�hajjal. – Nem hi�nyzik, hogy mellette m�g az otthoni h�stetteimen is cs�mcsogjanak.

- Aki ismer, nem vetemedne ilyesmire.

- �s aki nem ismer? – Hat�rozottan megr�zta a fej�t. – Szeretn�k kiv�telesen, csak a pr�ba kedv��rt egyszer�en Harry lenni, nem Kis T�l�l� vagy a Kiv�lasztott… �pp ez�rt – nagyot s�hajtott, azt�n kimondta – nem akarom, hogy valaki olcs� ponyv�t kre�ljon az �letemb�l.

Rita savany�an h�zta el a sz�j�t, �s elt�n�dve b�logatott. – Ezen �ppens�ggel megs�rt�dhetn�k, de ma szerencs�s napod van. Elismerem, hogy a vil�godbeli �nemmel k�z�s m�ltad, meg amit eddig feltehet�en tudsz az itteni… mondjuk �gy munk�ss�gomr�l, nem a legjobb aj�nl�lev�l. Amit a kviddicsmeccsek alatt csin�lok, azok a szenz�ci�hajh�sz kis komment�rok…

- �n b�rom �ket – sietett lesz�gezni Harry.

Rita elmosolyodott. – Nos, sz�rakoz�snak megteszi. A k�z�ns�g vev� r�, �s nem �ll�tom, hogy �n magam nem �lvezem, de igaz�b�l m�sfajta h�rn�vre v�gyom. – Harry felvonta a szem�ld�k�t. – Igenis v�gyom r� – k�z�lte a l�ny durc�san. – De valami komolyabbra �s tart�sabbra, mint amit a pletykarovatok adhatn�nak. – A fi�ra sand�tott. – Eddig el�g meggy�z�? – �rdekl�d�tt �vatosan.

- Alakul. B�r ink�bb csak �rdekesnek mondan�m.

- Tudod… Neked tal�n el�rulhatom, mert biztos nem kotyogod ki… �n tulajdonk�ppen �rtam m�r egy k�nyvet.

- Kir�l?

- Nem kir�l – r�zta a fej�t a l�ny –, mir�l. – L�tta, hogy Harry figyelme teljesen az �v�, ez�rt folytatta: – Elemeztem a Teszlek S�veg dalait. Nemcsak az utols� h�t �v�t, hanem az �sszeset, persze ameddig vissza tudtam keresni. Az �vk�nyvek elej�n mindig id�zik, 1876 �ta. K�r, hogy nem hasonl�thatom �ssze azokkal, amiket a te vil�godban �nekelt ebben az id�szakban – s�hajtotta. – �h, pedig izgalmas lenne…

- Belen�zhetn�k?

- A k�ziratomba? – Rita az �ll�t a tenyer�be t�masztva m�g mindig az elszalasztott lehet�s�gen t�prengett keseregve, �gy h�t kiss� k�b�n pillantott a fi�ra. – Te lenn�l az els�…

- Megtiszteltet�snek tekinten�m – h�zelgett Harry.

- Azt el is v�rom – b�lintott a l�ny fens�bbs�gesen. – Holnap elviszem �tv�ltoztat�stanra, ott majd megkapod. – P�r m�sodpercnyi hallgat�s ut�n hozz�f�zte: – Nem hittem volna, hogy felkelti a k�v�ncsis�godat.

- Mi�rt? – h�zta ki mag�t Harry s�rt�d�tt arckifejez�ssel. – Nem szerethetek olvasni?

- Dehogynem… – v�gta r� a l�ny nem sok �t�l�ssel – ak�r szerethetsz is… Milyen k�nyvet nyitott�l ki �nsz�ntadb�l az ut�bbi �vekben a Kviddics �vsz�zadain k�v�l?

- �n…

- Aminek nem volt k�ze a h�bor�hoz vagy a tanulm�nyaidhoz.

- Nem sokat… Na j�, tal�n egyet se – adta meg mag�t Harry. – De mindig annyi minden m�ssal volt tele a fejem… Most f�lretehetem ezeket egy kicsit, �s kider�thetem, mi �rdekel, miket csin�lok sz�vesen… Azt m�r most kijelenthetem, hogy a vil�godr�l �r�mmel tudn�k meg min�l t�bbet.

- T�lbesz�lt�k – mosolyodott el Rita. – T�rj�nk vissza a m�sik �gy�nkh�z: mi lesz a te k�nyveddel?

Harry belem�rtotta a penn�j�t a tintatart�ba. – Semmi. – A lap f�l� emelte a kez�t, de nem kezdett �rni, hanem Rit�t n�zte. – Nem akarom, hogy ilyesmiken fant�zi�lj, mert ebbe sose r�ngatsz bele.

- J�l �rvelek, �s levakarhatatlan vagyok – figyelmeztette a l�ny.

- Igen, az ut�bbit m�r tapasztaltam – felelte Harry keser� grimasszal.

Rita csak nevetett rajta. – Els�k�nt gondolkodj el a k�vetkez�n: �n mindenben kik�rn�m a v�lem�nyed, ha elk�sz�l�k egy-egy r�sszel, megmutatn�m, hogy ellen�rizhesd… Ha m�s csin�ln� meg, a t�voz�sod ut�n, nem volna belesz�l�sod. Akkor nagy es�llyel t�nyleg p�nz�hes k�tbalkezesek – vagy ink�bb k�tbaltollasok – �ruja lenne az �letedb�l, amit viszont �n aj�nlok, ink�bb aff�le dokument�ci�. Nos?

Harry meg�rintette �s kiss� megemelte a l�ny �ll�t, mik�zben eg�szen k�zel hajolt hozz�. – Nem. – Elh�z�dott Rit�t�l, �s gy�zedelmes vigyorral n�zte a bosszankod� griffend�lest. (Egyre term�szetesebbnek �s sz�rakoztat�bbnak �rezte a mardek�ros �letform�t.)

- Most nyilv�n azt k�pzeled, ez volt az utols� szavad – jegyezte meg Rita ravaszkodva.

- �, �gy v�led, t�vedek? – �rdekl�d�tt a fi� finom k�tked�ssel a hangj�ban.

- Hamarosan r�d�bbensz mekkor�t – v�laszolta a l�ny sejtelmes mosollyal. – �sszecs�p�gtetted a pergament – b�k�tt az �ll�val Harry f�lk�sz dolgozat�ra. A tekercs k�zep�n csinos, egyre n�vekv� tintapaca d�szelgett.

A fi� elr�ntotta a kez�t a lap f�l�l, k�zben pedig a Ront�l eltanult k�romkod�sok leg�zesebbje cs�szott ki a sz�j�n.

Rita kuncogva figyelte, hogyan igyekszik fogcsikorgatva mindent tintamentes�teni maga k�r�l. – Ez az el�bbi… kit�n� c�m volna az el�sz�nak, amiben v�zalom a k�nyv l�trej�tt�nek neh�zs�geit.

Harry felmordult, de jelenleg s�rget�bb feladata is volt, mint Rit�val vitatkozni. – Nincs m�s dolgod, mit engem trakt�lni a s�letlens�geiddel?

Rita vid�man megr�ntotta a v�ll�t. (K�zben az�rt maga el� h�zta az asztron�miak�nyv�t.) – Semmi halaszthatatlan.

***

Harry �pp csak fordult egyet – visszavitte a k�nyveit �s a jegyzeteit a heted�vesek h�l�term�be –, m�gis mire vissza�rt a Nagyterembe, az eg�szen m�s k�pet mutatott. Az asztalok megteltek a k�zelg� vacsora kell�keivel, a hossz� padokat pedig az eddig ki tudja merre b�kl�sz� di�kok serege foglalta el. Az ismer�s, vid�m zsibong�s m�rhetetlen�l messze �llt att�l a b�gyadt, est�be fordul� nyugalomt�l, amit Harry alig h�sz perce, egy r��r�s s�t�val kor�bban otthagyott.

�gy t�nt, minden a szokott mederben halad. T�ny�rok, k�sek �s vill�k cs�r�mp�ltek – n�h�nyan unalmukban vagy t�relmetlens�g�kben az ev�eszk�z�kkel j�tszadoztak –, besz�d �s nevet�s egym�sba olvad� zsong�sa k�szott a b�v�s mennyezet fel�… A tan�rok – azok, akik rendszeresen a di�kokkal egy�tt �tkeztek – m�g nem �rkeztek meg, �s a h�zak asztalain�l is akadtak �res helyek, fogh�jas t�rsas�gok.

Azt�n Harry a mardek�rosok fel� k�zeledve felfigyelt egy furcsas�gra. A h�zt�rsai k�z�l t�bben, tulajdonk�ppen az �sszes els�- �s m�sod�ves, valamint egy kiz�r�lag l�nyok alkotta csoport tagjai megbabon�zva meredtek a Narcissa Black mellett �l�, beauxbatons-os fi�ra. A Hugrabug asztal�t�l is sokan odafordultak, mintha egy �rdekes t�rt�net vagy csevej vonzan� �ket, csakhogy a fi� nem besz�lt. A nyak�t beh�zva, sunyi mosollyal pillantott v�gig �jra meg �jra az �t t�tott sz�jjal figyel�k�n.

Harry l�tott m�r hasonl�t. Az � vil�g�ban Fleurt szokt�k ugyanilyen leplezetlen�l �s ekkora �h�tattal b�mulni. Mire ezt v�giggondolta, volt egy kit�n� tippje arra, kicsoda a fi�, �s a mardek�rosok mi�rt h�vt�k maguk k�z�.

- EUGENE! – Philippe Delacour viharzott el mellette, �s franci�ul kiab�lt m�g valamit az �ccs�nek, de Harry azt persze nem �rtette. A hangs�ly viszont egy�rtelm�en mutatta, hogy parancsr�l van sz�, �s �rulkodott az id�sebb testv�r indulat�r�l is.

Eugene azonnal engedelmeskedett, de a zavarbaejt� mosoly nem t�nt el az arc�r�l, s�t ink�bb kisz�lesedett, mik�zben a fi� b�logatva hallgatta a b�tyja d�rgedelmeit.

Harry merengve n�zte �ket. B�r testv�rek voltak, nem is lehettek volna k�l�nb�z�bbek. Philippe – ahogy azt m�r a bajnokok kiv�laszt�s�n�l meg�llap�totta – a k�lsej�t tekintve hasonl�tott Fleurre; a l�ny�ben hordozta a v�la-lesz�rmazottakra jellemz� b�jt �s ragyog�st. Eugene viszont… Harryt legink�bb a muglik katedr�lisainak oromzat�n str�zs�l� v�zk�p�kre eml�keztette. A selymes, reszketeg gyertyaf�ny pedig csak kiemelte a fi� arc�nak koboldszer� von�sait.

- Engedd el �ket! – suttogta Bellatrix, mire Harry �sszerezzent ijedt�ben. Fogalma sem volt, mikor lopakodott m�g� a l�ny, vagy egy�ltal�n honnan ker�lt el�.

- Tes…?

- Philippe ezt mondta az el�bb. Engedd el �ket!

- �… Nem tudtam, hogy a v�la-b�b�j kisebb gyerekekn�l egyar�nt hat a fi�kra �s a l�nyokra – jegyezte meg Harry.

- �n se – r�ntotta meg a v�ll�t Bella –, de eddig nem is t�prengtem rajta. Azt hallottam, a kis kobold – b�k�tt az �ll�val Eugene fel� – meg�ri a p�nz�t.

„Sz�val nem egyed�l nekem jutott eszembe ez a hasonlat” – gondolta Harry sz�rakozottan.

- Az � l�nya volt az egyik ellenfelem – felelte a fej�t kicsit oldalra d�ntve. Azt�n �szbekapott. – �gy sutyorgunk, mint holmi �sszeesk�v�k.

Bellatrix erre elmosolyodott, �s ell�pett t�le. – Nem megy�nk oda hozz�juk? – k�rdezte imm�r norm�lis hanger�vel.

Philippe l�that�an feladta az egyoldal� vit�t. Lemond�an megcs�v�lta a fej�t, majd finoman arr�bb tuszkolta az �ccs�t, �s most � �lt le Narcissa mell�.

Harry b�lintott. – De… persze, menj�nk.

Bell�val az oldal�n az asztalhoz s�t�lt, �s n�mi fogcsikorgat�s, sziszeg�s rendezked�s �r�n siker�lt megszerezni�k a franci�khoz legk�zelebb es� k�t helyet – a m�ltatlankod� tulajdonosok nem kis bossz�s�g�ra.

- Ha k�v�ncsi vagy, mi�rt nem k�rdezel engem? – k�rdezte �pp Philippe, mik�zben vid�m biccent�ssel nyugt�zta, hogy �j tagokkal gazdagodott a k�r�j�k t�m�r�lt t�rsas�g. – Senkit�l nem tudn�l meg r�lam t�bbet, mint t�lem.

- B�rkit�l t�bbet tudn�k meg – v�gott vissza Narcissa pimaszul, mire Philippe elnevette mag�t.

Harry orr�t megcsapta a fi� ruh�j�b�l �rad� saj�tos, neh�z illat – a g�z�s, f�lledt pinceb�li laborok jellegzetes szaga volt –, fortyog�, b�v�s l�tty�k, �s felapr�tott, f�z�shez el�k�sz�tett �sszetev�k k�p�t h�vva el�. Philippe k�lseje is t�k�letesen illeszkedett ehhez: a tal�rja ujj�t k�ny�kig felt�rte a f�z�csk�z�shez – az�ta tal�n meg is feledkezett r�la, mindenesetre nem kezdte igazgatni –, a haja csapzott volt, az arca pedig kipirult.

- Honnan tudtad, hogy mit m�vel? – Kyra a szeme sark�b�l haragosan m�regette Eugene-t.

- Meg�reztem. Egy v�la, m�g egy f�lv�r is, mint �n, mindig �szreveszi, ha hozz� hasonl� ker�l a k�zel�be, f�leg ha az illet� nem �tallja ilyen nyilv�nval� �s �lnok m�don felhaszn�lni az erej�t.

Ezt hallva t�bben moh� el�gt�tellel n�ztek egym�sra. Nehezteltek a fiatalabb Delacourra ami�rt kiszolg�ltatott� �s nevets�gess� tette �ket, �s �r�mmel tapasztalt�k, hogy van aki megtorolja a s�relm�ket – m�g ha Eugene-r�l nyilv�nval�an lepergett is mindenf�le nevel�si c�lzat� szurk�l�d�s.

- Honnan rohant�l ide ilyen l�lekszakadva? – �rdekl�d�tt a fi�. (Val�sz�n�leg nem annyira a v�lasz �rdekelte – �gyis r�j�tt, ha csak feleolyan alaposs�ggal vette szem�gyre a testv�r�t, mint Harry –, sokkal ink�bb az, hogy valahogy megint mag�ra terelje a figyelmet.)

- B�jitalokat f�ztem.

- T�nyleg? – kapta fel a fej�t Perselus. (Harrynek eddig fel se t�nt, hogy � is a k�zelben van, holott majdnem szemben �lt vele – beleolvadva a k�bult-rosszkedv� als�bb�vesek t�meg�be.) – Pontosan milyen…

- Majd k�s�bb megbesz�litek – v�gott k�zbe Bellatrix durv�n, de r�gt�n azut�n r�j�tt, hogy � is valami hasonl�ra k�v�ncsi. – Mif�le b�jitalokat? – k�rdezte elv�r�s�dve.

- �, h�t ezt is, azt is – mosolygott Philippe titokzatosan.

- J�, de m�gis – unszolta Bella, �s Narcissa is v�rakoz�an n�zett a fi�ra. (Harry d�bbenten konstat�lta, hogy a l�ny csillog� tekintete, majdnem olyan hat�sos – ha nem is a beauxbatons-ossal szemben –, mint a v�la-b�b�j.)

- Nem is tudom – r�ncolta a homlok�t a fi� megj�tszott t�tov�z�ssal. – Kiadhatja az egyik bajnok a praktik�it a m�siknak?

Bellatrix fel�l�nk�lve hajolt k�zelebb hozz�. – De mennyire!

- Cser�be te is el�rulod, hogyan k�sz�lsz az els� pr�b�ra?

A l�ny pirulva hajtotta le a fej�t. – M�g nincsenek hat�rozott elk�pzel�seim.

Term�szetesen szemtelen hazugs�g volt. Harry esk�dni mert volna, hogy Bella m�r akkor kital�lta, milyen m�don edz a Tus�ra, amikor a nev�t a Serlegbe dobta.

Philippe hi�ba csak r�vid ideje ismerte a l�nyt, szint�n hasonl�an gondolhatta, mert h�travetette a fej�t, �s hars�nyan felkacagott.

Bellatrix �sszefonta a karj�t �s s�rt�d�tt fintorral meredt a fi�ra.

- Engeszteld ki Bell�t, mondd el, milyen f�zeteket k�sz�tett�l! – k�rlelte Narcissa kedvesen Philippe-et.

- �s azt is, hogy mi�rt! – f�zte hozz� durc�san a n�v�re.

- Sz�val – adta meg mag�t a fi� – �n arra gondoltam, a pr�b�n, ak�rmi lesz is az, j�l j�het, ha tartok a zsebemben p�r hasznos f�zetet. – K�rben�zett �s a d�bbent arcok l�tt�n magyar�zni kezdte. – A szab�lyok nem tiltj�k a b�jitalok alkalmaz�s�t, persze el�tte egy szak�rt� gondosan megvizsg�lja �ket… Bellatrix �gy l�tom, n�lk�lem is tudta. – A l�ny b�szk�n b�lintott. – K�sz�teni akarok sebforraszt�-szirupot, f�jdalomcsillap�t�t, altat�f�zetet, na meg… – m�ly leveg�t vett, �s m�shogy folytatta, mint eredetileg tervezte – n�h�ny tr�kk�s kotyval�kot. Azt hiszem, m�r �ppen eleget fecsegtem. – Sz�rakozottan megkavarta a t�ny�rj�ba mert f�zel�ket. – Besz�ltem a professzorotokkal – a fej�vel Lumpsluck fel� intett –, �s enged�lyezte, hogy minden d�lut�n egy-k�t �r�t haszn�lhassam a b�jitaltantermet.

Bellatrix �sszesz�k�tett szemmel, spekulat�van m�regette a h�zvezet� tan�rukat, azt�n az �nmag�val folytatott n�ma eszmecsere lez�r�sak�nt megr�zta a fej�t. – Az �n m�dszerem m�s.

- Szabad megk�rdeznem, pontosan micsoda?

- Hogyne.

- �s esetleg v�laszolsz is r�? – puhatol�zott tov�bb a fi�.

Bella kelletlen�l megr�ntotta a v�ll�t.

- Akkor vedd �gy, hogy megtettem!

- Fejlesztem a reflexeimet, �j var�zslatokat tanulok, �s dolgozom a r�giek er�ss�g�n – foglalta �ssze Bella sz�kszav�an.

- Vagyis p�rbajozol.

- Ha akad kivel – felelte a l�ny. – Az �st f�l�tt g�rnyedni… h�t az nem az �n asztalom.

Philippe meg�rt�en b�logatott, azt�n v�ratlanul az �ccs�hez fordult. – Z�lds�get is egy�l! �s szedj egy kicsit t�bb rizst!

- Fogd be! – morogta Eugene. Az eddigin�l is jobban �sszeh�zta mag�t, eg�szen r�hajolt a t�ny�rj�ra, �s esz�be se jutott a b�tyja utas�t�sait k�vetni.

Yan zuttyant le az asztalhoz, a zajos �rkez�ssel feloldva a hirtelen t�madt, kellemetlen csendet. – Nah�t, vend�geinek vannak? Igaz�n �r�l�k. – Philippe-re vigyorgott, azt�n kotor�szni kezdett a t�sk�j�ban, miut�n pedig megtal�lta, amit keresett el�gedetten dobta le, a pad al�.

Perselus, akit �pp azoknak a rejt�lyes „tr�kk�s kotyval�kok”-nak a k�rd�se izgatta, amikre Philippe sz�sz�ty�rs�ga m�r nem terjedt ki, eddig rosszkedv�en, duzzogva gubbasztott a hely�n, a bar�tja felbukkan�s�t�l viszont �jra fel�l�nk�lt. – Merre j�rt�l?

Yan f�jdalmas arccal szor�totta a kez�t a mellkas�ra. – �, ez azt�n sz�p, mondhatom. Mostan�ig fel se t�nt a hi�nyom? – �rdekl�d�tt elk�mpicsorodva, s�r�sra g�rb�lt sz�jjal.

- Nos… mit felelhetn�k? Nem – vonta meg a v�ll�t Perselus, majd egy cseppnyi lelkiismeret-furdal�s n�lk�l visszafordult a vacsor�j�hoz.

Yan belet�r�d�en fels�hajtott, azt�n mintha mi se t�rt�nt volna, megv�laszolta a k�rd�st, amivel fogadt�k. – Remus �s Peter v�gzett egy kis kutat�st, amolyan felm�r�sf�l�t. Megpr�b�lj�k kik�vetkeztetni, nagyj�b�l milyen feladatokra lehet sz�m�tani a Tus�n. Tudod, egy kis statisztika: mif�le pr�b�k voltak, mennyire r�gen, adottak-e hozz�juk a felt�telek… ilyesmi. �sszefutottam vel�k a k�nyvt�r el�tt, �s mikor elmes�lt�k, mivel t�lt�tt�k a d�lut�nt, gondoltam, „h�, ez j� �tlet, �s �rdekes is lehet”, �gyhogy lem�soltam a list�t. Az�rt k�st�nk ennyit mindh�rman.

Val�ban, Harry, aki Yan mond�k�ja k�zben a szeme sark�b�l a griffend�leseket figyelte, l�tta Petert �s Remust befurakodni a bar�taik mell� – ut�bbi pedig az �telt egyel�re pillant�sra se m�ltatva, fennhangon magyar�zott valamit a t�tott sz�jjal b�mul� Jamesnek �s az elm�ly�lten b�logatva falatoz� (am�gy r�juk se n�z�) Siriusnak.

- Nem baj, hogy ezt �k is hallott�k? – b�k�tt Perselus a Delacour-testv�rekre.

- Persze, hogy nem – kuncogott Yan, �s h�tba veregette a fi�t. – Ennyire az�rt ne legy�nk mardek�rosak…

Akik �rtett�k a tr�f�t, felnevettek vagy elmosolyodtak, Philippe azonban kiss� zavartan pillantott Bellatrixre �s Narciss�ra.

- Yan Mardek�r Malaz�rnak, a h�zunk n�vad�j�nak a lesz�rmazottja – magyar�zta meg a sz�ke l�ny a vid�man.

- T�nyleg – mormolta az eml�tett teli sz�jjal, mire Petunia az oldal�ba k�ny�k�lt (Regulus Black pedig puszta kedvtel�sb�l a l�ny�ba) –, mi a helyzet a Beauxbatons-nal? – Lenyelte a falatot, �s inger�lt pillant�st vetett a t�mad�j�ra, aki viszont m�r a m�sik szomsz�dj�val volt elfoglalva.

- Helyzet? – ism�telte Philippe.

- Aha – sietett a seg�ts�g�re Perselus –, tudod, merre van?

- Hasonl�t a Roxfortra?

- Ott is sz�tosztj�k a di�kokat?

�s a k�rd�sek csak �gy z�poroztak a megr�k�ny�d�tt fi�ra.

- Engedj�tek m�r sz�hoz jutni! – dorg�lta meg Narcissa a kiab�l�kat.

Philippe h�l�san r�mosolygott, azt�n megk�sz�r�lte a tork�t. – Nos… Mivel is…? – motyogta t�prengve, a mutat�ujj�t az ajk�ra szor�tva. – �, megvan… A Beauxbatons j�val k�s�bbi alap�t�s�, mint a Roxfort. �s itt most �vsz�zadokr�l besz�lek. Abban az id�ben, mikor a ti iskol�tokat l�trehozt�k – �s azt megel�z�en hossz�-hossz� ideig – az orsz�gunk nem volt egys�ges. Nem is igaz�n lehetett orsz�gnak nevezni… K�l�n�ll� tartom�nyok osztoztak a frank ter�leteken, t�bb sz�z is, kisebbek �s eg�sz hatalmasok, az �l�k�n �ll� f�urak pedig kir�lyi jogokat gyakoroltak. T�bben k�z�l�k var�zsl�k voltak, vagy ha �k maguk nem is �ztek m�gi�t, sokszor tudtukon k�v�l boszork�nnyal h�zasodtak vagy h�zas�tott�k �ssze a fiaikat… �s a tan�csad�ik k�r�ben is sz�psz�mmal akadtak var�zshaszn�l�k. �gy – fels�hajtott – a mugli vil�g megosztotts�ga �tterjedt a var�zsn�pre is. Voltak persze iskol�ink, ami azt illeti t�bb is, mint amire m�s k�r�lm�nyek k�zt sz�ks�g lett volna… de ritkas�gsz�mba ment, ha egy m�gusk�pz� vonz�sk�re legal�bb k�t-h�rom ter�letre kiterjedt. A Capeting h�zb�l val� uralkod�k idej�n azt�n lassan javult a helyzet, csakhogy a var�zstud�k visz�lykod�sa tov�bb h�z�dott a muglik�n�l, hiszen… – megr�ntotta a v�ll�t – az �let�nk is hosszabb �s �gy messzebbre ny�lik az eml�kezet�nk… A tizen�t�dik sz�zadban, mikor a renesz�nsz hat�s�ra sokakat elragadott a tud�s- �s alkot�sv�gy, a m�gikus vil�gban egyre t�bben kezdt�k rebesgetni, hogy sz�ks�g lenne egy francia var�zsl�iskol�ra, m�lt�ra az olyan h�res el�d�kh�z, mint a Roxfort �s a Durmstrang. Az ezer�tsz�zas �vek eleji „Beauxbatons-terv” volt az els� igaz�n nagyszab�s�, �s tal�n pont ez�rt, sikeres pr�b�lkoz�s. K�l�n erre a c�lra �p�tettek egy kast�lyt, a Loire mentieket mint�j�ra egy…

- Nincs akcentusod! – jelentette ki Harry hirtelen, mindenf�le el�zm�ny n�lk�l.

- De sok�ra esett le, Potter! – g�nyol�dott John Stanvick, a Mardek�r (saj�t s�r�n hangoztatott v�lem�nye szerint) els�sz�m� hajt�ja.

- Nincs – �rtett egyet Philippe vigyorogva.

- De szer’hetn�d ’ogy l�gyen? – �rdekl�d�tt Eugene egy szelet gy�m�lcskenyeret csipegetve. – Mer’ht megold’�t�.

- Miattam igaz�n nem kell – szabadkozott Harry. – Csak meglep�dtem, ennyi.

- Egy b�jital seg�ts�g�vel k�sz�b�lt�k ki – k�z�lte Petunia fontoskodva. – Hallottam, mikor Lucius megk�rdezte az egyik �t�d�vest�l.

- Ink�bb kihallgattad – jav�totta ki Regulus rosszall�an.

Petunia inger�lten �sszepr�selte az ajk�t.

- Leskel�dsz ut�na, folyton k�veted – v�daskodott tov�bb a fi�; l�that�an elhat�rozta, hogy min�l megal�z�bb helyzetbe hozza a kisl�nyt.

- Nem igaz!

- De igenis az.

- Reg, szerintem… – kezdte Narcissa, de mivel nem bizonyult kell�en er�lyesnek, nem hagyt�k, hogy v�gigmondja.

- Akkor viszont te is leskel�dsz ut�nam – csattant fel Petunia. – K�l�nben honnan tudn�d?

- Ugyan, hiszen az el�bb szinte bevallottad. �s nincs, aki ne vette volna �szre m�r r�ges-r�gen. Malfoy is l�tja, �s nyilv�n j�t r�h�g rajtad. Meg is �rdemled, amilyen buta �s sz�nalmas vagy!

Petunia felpattant az asztalt�l. – Ki nem �llhatlak, Regulus Black! – kiab�lta k�nnyes szemekkel. – Ilyeneket mondani… �s �gy hogy mindenki hallja… H�t mif�le bar�t vagy te? – Azzal sarkon fordult, �s kirohant a teremb�l.

Harry �s a t�rsai megk�v�lten figyelt�k a k�t els�s k�zt lej�tsz�d� jelenetet. Megszokott dolog volt, hogy Petunia �s Regulus ugratj�k, piszk�lj�k egym�st, sokszor durv�bb vagy �pp gyerekesebb m�don az elfogadhat�n�l, de ezid�ig mindketten lenyelt�k a s�relmeket, �s �gy t�nt, a v�gtelens�gig is k�pesek lenn�nek folytatni a bizarr j�t�kot. Regulus azonban az im�nti akci�j�val elvetette a sulykot – �t mag�t d�bbentette meg tal�n a legjobban, hogy ez megt�rt�nhet.

Egy ideig m�g tan�cstalanul b�mult arra a pontra, ahol kor�bban a l�ny �llt, azt�n �sszeszedte a b�tors�g�t �s visszafordult az asztalhoz, hogy rosszall�, hitetlenked�, �s – ami a legink�bb sz�ven �t�tte – az unokan�v�rei r�sz�r�l csal�dott tekintetek keresztt�z�ben tal�lja mag�t.

- Megkeresem, �s bocs�natot k�rek – vetette fel �vatosan.

- Majd akkor, ha k�pes leszel tisztess�gesen csin�lni – intette le Bellatrix h�v�sen.

Regulus most m�r komolyan megr�m�lt. – Bella…

- Jobb, ha hallgatsz. Ma m�r eleget j�rtattad a sz�dat, egyet�rt�nk?

A kisfi� sz�gyenkezve b�lintott.

- A kast�lyn�l tartott�l – eml�keztette Bella Philippe-t, olyan ellentmond�st nem t�r� szigorral, mintha �pp a tananyagot k�rdezn� ki egy engedetlen, lusta di�kt�l.

- �n… – a fi� fut�lag a vacsor�j�t turk�l�, mag�ba roskadt Regulusra pillantott, de mivel senki m�s nem foglalkozott a gyerekkel, s�hajtva adta be a derek�t – igen. Teh�t… az �p�let egy�ltal�n nem hasonl�t erre – feln�zett a mennyezeten kavarg� ez�st�s felh�kre –, nem viseli ennyire mag�n a m�gia b�lyeg�t, v�g�l is mugli st�lust ut�nozva emelt�k, egy eg�szen m�s �rt�kek �s szab�lyok szerint szervez�d� korban…

- Jaj, hagyd m�r a tank�nyvi maszlagot! – legyintett Eugene t�relmetlen�l, az utols� falat s�tem�nyt r�gcs�lva. – Mes�lj ink�bb a parkr�l meg Madame L’Honret folyos�ir�l, ahol csak l�bujjhegyen szabad j�rni, mert k�l�nben… – Fenyeget�en megl�b�lta a vill�j�t a mardek�rosok fel�. – Otthon se azt v�rj�k majd, hogy ledar�ld nekik azt a k�nyvet, a… – tan�cstalanul vakarta meg a fej�t – tudod… Madame Maxime adta az �t elej�n… a… a Roxfort t�rt�net�t. – Gy�zedelmesen pillantott k�rbe, arra sz�m�tva, hogy igazat adnak majd neki, de csal�dnia kellett.

- Nek�nk ez is �rdekes – jegyezte meg Anna Weawer, az egyet�rt� mormog�s bizonys�ga szerint mindenki nev�ben.

- Igen, p�ld�ul �n se sokat tudok a Roxfortr�l – tette hozz� Philippe kioktat�an –, �pp csak az alapokat, �s k�nnyebb, ha valaki sz�ban �sszefoglalja a l�nyegesebb r�szleteket.

- �gy van – helyeselt egy hatod�ves fi�.

Eugene nem mutatta, hogy k�l�n�sebben elcs�ggedt volna. Sajn�lkoz�-belenyugv� mosollyal r�ntotta meg a v�ll�t: – Fel�lem… – Azzal a s�tem�nyes t�lca fel� ny�lt, hogy egy szelet csokitort�val k�rp�tolja mag�t.

- El�g m�r! – sz�lt r� Philippe szel�den. (Volt azonban a hangj�ban m�s is, valami fedd� �s kioktat� z�nge. Harry �rezte, ahogy Eugene is – err�l tan�skodott az arc�t el�nt� d�h�s v�r�ss�g.) – Azzal a rengeteg �dess�ggel elrontod a gyomrod.

- Te csak ne agg�dj! – v�gott vissza a kisebb fi�. – Er�s a szervezetem.

Philippe te�tr�lisan sz�tt�rta a karj�t. – Ahogy gondolod.

- �gy gondolom – morogta Eugene, akit a v�gletekig felhergelt a b�tyja �lszent gesztusa.

Ez�ttal Harrynek se esett nehez�re leford�tani az �zenetet, hiszen az a hangsz�n, a dallam �s az arcj�t�k univerz�lis nyelv�n „sz�lt”: ha ilyen makacs vagy, edd csak degeszre magad, majd a saj�t k�rodon megtanulod, hogy igazam volt; �n mindenesetre figyelmeztettelek, megtettem a k�teless�gemet.

Eugene pedig ut�lta �t ez�rt. Harry �rtette, �s l�tta Philippe viselked�s�nek a fon�ks�gait is, de tiszt�ban volt vele, hogy amit � k�pes �szrevenni �s �rtelmezni csak a felsz�ne egy sz�m�ra idegen �s kibogozhatatlanul finom sz�ved�k� viszonynak.