14. fejezet: Bajnokok

- Nem voltam �szn�l – ism�telte Joel m�r vagy sz�zadszorra, mik�zben holtrav�lt arccal mas�rozott fel-al� a heted�vesek h�l�term�ben.

- H�t nem – morogta Rudolph. T�r�k�l�sben �lt az �gy�n, az �l�ben egy k�nyvt�rb�l k�lcs�nz�tt m�zs�s k�tettel. Mozgott a sz�ja mik�zben olvasott, �s az ujj�val k�vette az utols� sorokat. Mikor a sz�veg v�g�re �rt, el�gedetten b�lintott, majd becsukta, �s maga mell� dobta a k�nyvet.

- N�gy s�rk�nykokt�l ut�n senki nem lett volna – jegyezte meg Robert megnyugtat�sk�ppen.

- Vitrol�k dolga lett volna, hogy �szrevegy�k, valami nincs rendben �s odafigyeljenek r�d – jelentette ki Iustus -, de �gy l�tszik, a griffend�leseknek nincs �rz�ke az ilyen finoms�gokhoz. M�r bocs – pillantott Harryre, aki erre csak legyintett.

- Ugyan…

- Gondolom, kifejezetten j� po�nnak tartott�k, hogy bedobod a neved a Serlegbe, �s ink�bb felcukkoltak, minthogy megpr�b�ltak volna visszafogni – fejtegette Rudolph t�rgyilagosan. – B�rmit tesznek is, egy�ltal�n nem t�r�dnek a k�vetkezm�nyekkel, s�t, szerintem azzal se sz�molnak, hogy lesznek olyanok.

- Nem voltam �szn�l – sop�nkodott Joel, mintha egy sz�t se fogott volna fel a t�bbiek besz�lget�s�b�l.

- Remek – csapta �ssze a tenyer�t Iustus, mire a m�sik fi� �sszerezzent, de az�rt rend�letlen�l j�rk�lt tov�bb, szomor� k�ts�gbees�ssel a von�sain. – Ezt mondd majd a var�zsb�r�s�g el�tt is.

- Ha fellebbezel, biztos be fognak id�zni – b�logatott Rudolph. – Kik�rdeznek t�ged, azt�n a szemtan�kat, minden �rintettet �s hozz��rt�t…

- Szabot�lod a tus�t – folytatta Robert komoly, szemreh�ny� hangon -, egy hosszadalmas huzavon�val, ami am�gy teljesen �rtelmetlen, mert tudod…

- A Serleg m�gikus szerz�d�se felbonthatatlan – fejezte be Harry tud�l�kosan, azt�n elvigyorodott, mire mindannyiukb�l kirobbant a nevet�s.

- Nagyon k�sz�n�m! – k�pte Joel, �s hatalmas ny�g�ssel lerogyott az �gy�ra. Mivel a g�nyos k�rus nem akart csitulni, a k�ny�k�re t�maszkodva sz�r�san k�rbepillantott. – Jaj, fogj�tok m�r be! – fakadt ki inger�lten, azt�n visszahanyatlott a p�rn�ra.

El�z� nap volt az �v els� olyan roxmortsi „kir�ndul�sa”, amin Harry is r�szt vehetett. Csal�ka, hol szeles, hol napf�nyes, cir�gat�an meleg id�ben baktattak le a falucsk�ba (� p�ld�ul Bellatrix oldal�n, a teljes kviddicscsapat k�s�ret�ben, a kapit�ny leg�jabb javaslatait hallgatva), ami szinte ugyanolyan volt, mint az, amit otthon annyiszor – hol enged�llyel, hol an�lk�l – megl�togatott.

Szembet�n� k�l�nbs�get egyed�l a Szellemsz�ll�s hi�nya jelentett. Maga az �p�let persze megvolt, ugyanott �llt, mint Harry vil�g�ban, de �pen, gondozottan, �s senki nem h�vta azon a n�ven, ami a fi�nak �szt�n�sen j�tt a sz�j�ra, mikor megl�tta. Itt a szokv�nyos, v�szj�sl�nak m�g igencsak nyakatekert logik�val is nehezen nevezhet� Manz�rdos Torony c�met viselte, �s Harry eg�szen biztos volt abban, hogy nem vezet bel�le titkos j�rat a roxforti birtokra.

Nem volt ugyanis sz�ks�g arra – ezt Remus k�t b�gre tea k�zt, s�r� szipog�ssal meg orrf�j�sokkal tark�tva a h�ten mes�lte el neki -, hogy a „v�rfarkast” kivigy�k a kast�lyb�l. Az egyik r�g�ta haszn�laton k�v�li, lez�rt folyos� egyik term�t �talak�tott�k �gy, hogy csak – ak�r a Griffend�l klubhelyis�g�be – egy portr� �ltal �rz�tt ny�l�son kereszt�l lehessen bejutni.

A jelsz�t kiz�r�lag Tom �s Madam Pomfrey ismerte, a bej�rathoz f�ggesztett festm�ny t�rsas�gker�l�, marcona lak�ja pedig am�gy se lett volna hajland� beereszteni m�st, �lljon el� az illet� ak�rmilyen �sszer� vagy �pp sz�vszaggat� t�rt�nettel.

A Sz�rnyas Vadkan �zemelt, b�r term�szetesen nem Aberforth keze alatt, �s valamivel jobb h�rn�vnek �rvendett, mint a m�sik vil�gbeli p�rja. (Mindenestre a vend�gek nyugodtan fogyaszthatt�k az italukat a kocsma poharaib�l, nem k�t�tt�k a lelk�kre agg�d� ismer�s�k vagy tan�rok, hogy ink�bb saj�tot vigyenek.)

Joel is ott id�z�tt szombat d�lut�n, Rita Vitrol, Henry Macmillan, Marius Scrimgeour �s m�g k�t-h�rom holl�h�tas t�rsas�g�ban. Ut�bbiak hamar – valamikor Joel els� kokt�lja ut�n – elk�sz�ntek t�l�k, mondv�n, hogy m�g be kell n�zni�k n�h�ny �zletbe. A h�trahagyott komp�nia tagjai nem d�delgettek ilyen terveket… Egy kis mulatoz�st k�vet�en, s�t�ted�skor �rtek vissza a kast�lyba, �s megakadt a szem�k – azaz Joel szeme – az el�csarnok mag�ny�ban bar�ts�gos, h�vogat� f�nnyel t�ncol� l�ngokon.

Ami ezut�n j�tt, az m�r – ahogy Harry nagy’ b�lcsen id�zte az ide vonatkoz� mugli mond�st – t�rt�nelem.

A s�rk�nykokt�l tr�kkje abban �llt, hogy az ember ak�rmennyit fogyaszthatott bel�le, az ital csak kellemes �s – �ltal�ban – kezelhet� b�dults�got okozott. Az igazi hat�s�t alv�s ut�n fejtette ki. A kieszel�je szerint „olyan lesz, mintha egy mennyd�rg� alaposan megcs�cs�lt volna, �s most a saj�t t�z�n s�t�getne”. Harry, akinek a vil�g�ban ismeretlen volt ez az „alkot�s”, �rdekl�dve hallgatta a szobat�rsai besz�mol�j�t, amibe Joel ny�sz�rg� panasz�radata vegy�lt.

A fi� iszony� fejf�ssal �bredt, �s – erre nem mulasztotta el minden f�l percben eml�keztetni az egy�tt�rz�sb�l k�szs�gesen mellette marad� t�rsait – �gett az �sszes porcik�ja. �m igaz�n pocs�kul – se �, se Harry�k nem hitt�k, hogy az addigiakat lehet m�g fokozni – csak azut�n �rezte mag�t, hogy esz�be jutott, mivel koron�zta meg a roxmortsi kiruccan�st.

***

- Az�rt t�k j� lett volna, ha siker�l megt�rn�nk a v�d�b�b�jokat. – James a padon t�rdelt, �s a t�ny�rok, poharak, kancs�k k�zt k�ny�k�lt kereszt�lhajolva az asztalon, �s Yannal meg Perselusszal besz�lgetett.

- De ha egyszer nem ment – vonta meg a v�ll�t Yan tan�cstalanul.

- Pedig mindent megpr�b�ltunk – t�rta sz�t a karj�t Sirius.

- Igen. – Perselus cs�ggedten t�masztotta a tenyer�be az �ll�t.

Persze esz�k �g�ban sem volt bedobni a nev�ket a napok �ta �hesen lobog�, m�gikus t�zbe – amint azt James �s Remus meglehet�sen durc�san k�z�lt�k a nyakukban lohol�, aggodalmaskod� Harryvel -, �m tucatnyi remeknek kiki�ltott �tlet�k volt r�, hogyan hozhatn�k Tom tudom�s�ra, hogy siker�lt �tk�zdeni�k magukat a Serleget vigy�z� var�zslatokon.

- H�! – �l�nk�lt fel James. – Legk�zelebb m�r mi is benevezhet�nk.

Peter bizonytalanul r�ncolta a szem�ld�k�t. – Nem is tudom. Akarunk?

- �n mindenk�pp.

- �n is – v�gta r� hevesen Sirius.

- �n… - Perselus megr�zta a fej�t. – Annyira nem ragaszkodom hozz�, de az�rt a Durmstrangot sz�vesen megn�zn�m.

- Egy�rtelm� – helyeselt James. – Ha csak egyik�nk is megy, a t�bbiek se maradhatnak itt.

Peter elgondolkodva rajzolgatott az asztal lapj�ra a mutat�ujj�val. – Denem egy�ltal�n hajland� lesz mag�val vinni?

- Szerintem igen – felelte Yan a lehet�s�geket latolgatva.

James elvigyorodott. – Ha m�s�rt nem is, hogy szem�lyesen tarthasson szemmel.

- POTTER!

A csattan� hang� megsz�l�t�sra James lust�n megfordult – vesz�lyeztetve egy te�skanna �ps�g�t, �s forr� itallal val� el�raszt�ssal riogatva egy t�lca s�tem�nyt -, �s v�gigm�rte az �jonnan �rkezett csoport tagjait. – �h, Dawlish! – A falfeh�r Joelre sand�tott. – K�telkedtem, hogy ide tudj�tok cs�b�tani a Vadkan kanj�t, b�r… ha kiv�lasztj�k, Denem ak�rmilyen eldugott zugb�l el�r�ngatn�…

- Nem fogj�k kiv�lasztani – sziszegte Iustus, gondosan hangs�lyozva a szavakat.

- Nem. Ebben egyet�rtek – ingatta a fej�t James der�sen. – Ne vedd s�rt�snek! – sz�lt Joelhez. – Eszes vagy meg minden, de m�gsem az a bajnokalkat.

- Aha – motyogta a fi� b�gyadtan, mik�zben a szeme sark�b�l �llhatatosan a tan�ri asztal el�, pontosan k�z�pre �ll�tott, csendesen serceg� Serleget fix�rozta ellens�gesen.

- Mit tehet�nk �rtetek? – fordult vissza James Dawlish-hoz.

- Lekophattok – k�z�lte Rudolph fenyeget�en. – Ez ugyanis a mi hely�nk.

James t�ntet�en v�gign�zett a szinte �res asztalon, majd lecsusszant a padr�l. – Ahogy parancsolj�tok, �, naaagy, ijeszt� heted�vesek! – hajolt meg g�nyos al�zattal, azt�n vigyorogva Harryre kacsintott. – Leszel megint a bajnokunk?

Harry vid�man megr�zta a fej�t. – Ki van z�rva. Szerencs�re. – Le�lt Joel �s Robert k�z�, �s a szemben – Yan �s Perselus mellett �cs�rg�, a fi�kat gyanakv�-rosszall� oldalpillant�sokkal bomb�z� Luciusr�l p�ld�t v�ve – hozz�l�tott, hogy k�sz�tsen mag�nak egyp�r szendvicset.

***

- Naaa, �rulj�tok el v�gre, kik jelentkeztek! – k�vetel�z�tt Narcissa.

- �n el�rulom… – kezdte Lucius, mire Petunia sikkantott, �s r�m�lten a sz�ja el� kapta a kezeit – … hogy nem jelentkeztem.

A kisl�ny kif�jta a bennrekedt leveg�t, azt�n helyesl�n b�lintott, mintha pontosan ezt v�rta volna a fi�t�l.

Narcissa d�h�sen legyintett, �s elfordult Luciust�l, aki gy�zedelmes vigyorral �jabb szelet kenyeret vett ki a k�zeli kos�rb�l, �s neki�llt megvajazni. (� maga r�g v�gzett a vacsor�val, most m�r csak aff�le p�tcselekv�sk�nt �zte a szendvicsgy�rt�st, j�llakatva a m�veivel a k�rnyezet�ben �l�ket.) – Valaki m�s? Lehet�leg olyan, aki hajland� norm�lisan v�laszolni a k�rd�semre.

- �n – ny�sz�r�gte Joel s�ri hangon. – �n megtettem.

Narcissa az ajk�t biggyesztve grimaszolt. – Igen, mes�lt�k. Sz�val… te vagy az egyetlen rem�ny�nk arra, hogy mardek�ros k�pviselje az iskol�t? – Fanyalogva m�ricsk�lte a fi�t, igyekezve felbecs�lni a benne bujk�l� k�pess�geket.

- Biztos akadnak m�sok is, csak �k kev�sb� felt�n�en int�zt�k – m�l�zott Rudolph gonoszkodva oldalba b�kve Joelt.

Narcissa v�gigfutatta a tekintet�t a h�zt�rsain, de ha rejt�ztek is k�zt�k bajnokjel�ltek, nem siettek felfedni magukat.

- �s a t�bbi h�zb�l? – Regulus lehuppant nem messze az unokan�v�r�t�l, �s megnyalva az ajk�t harapnival�t keresett. – Err�l hallottatok valamit?

- Frank p�ld�ul bedobta a nev�t – r�ntotta meg a v�ll�t Lucius. – Meg azt hiszem, Alice is. Tudj�tok az a l�ny, aki �jabban egy percre se sz�ll le r�la…

- Csak nem vagy f�lt�keny? – b�gta Iustus csipkel�dve.

- �n?! Ugyan dehogy. – Lucius m�r nem kente, sokkal ink�bb csapkodta a kenyeret a k�ssel. – Puszt�n arr�l van sz�, hogy j�l esne – �s ezt Nikolas �s Ralph nev�ben is mondom -, ha kicsit t�bb id�t t�ltene vel�nk, a bar�taival.

- Nos, tal�n… - Rudolph k�nytelen volt f�lbehagyni a mondatot, mert az igazgat� a figyelm�ket k�rte.

- El�rkezt�nk a Tusa tulajdonk�ppeni els� pr�b�j�hoz – fogott bele Tom. – Percek m�lva kider�l, a Serleg kiket �t�lt a leg�rdemesebbnek arra, hogy megk�zdjenek a Trim�gus Kup��rt.

A kisebbek t�relmetlen�l mocorogtak, az id�sebb tanul�k pedig egym�s arc�t f�rk�szt�k, ki tal�lgatva, ki b�ztat�an, ki megnyugtat�s�rt k�ny�r�gve…

A Serleg ugr�l� l�ngnyelvei hirtelen k�ken lobbantak fel vak�t�an feh�r, t�pett cetlit k�pve Tom kiny�jtott kez�be.

- A Beauxbatons bajnoka… – A f�rfi Madam Maxime-ra pillantott, majd hat�rozott hangon bejelentette: – PHILIPPE DELACOUR.

Harry, aki az elm�lt napokban teljesen megfeledkezett arr�l, hogy ut�na akart j�rni, t�nyleg akad-e ilyen vezet�knev� di�k a franci�k k�z�tt, most �rdekl�dve m�rte v�gig a griffend�les asztal mell�l felk�sz�l�d� fi�t.

J�val magasabb volt ann�l, akit a beoszt�skor, a h�roml�b� sz�ken l�tott kuporogni, �s a haja se fekete volt, hanem eg�szen vil�gos, m�r-m�r sz�k�be hajl� barna…

Harry f�l�t meg�t�tte az asztaluk v�ge fel�l terjed� sutyorg�s – „Eugene b�tyja” -, de sz�m�ra ez kev�sb� volt �rdekes inform�ci�, mint azoknak az izgatottan forgol�d� negyed�veseknek, akik nyilv�n k�zelebbr�l is ismert�k a fiatalabb Delacourt.

Philippe ek�zben kis�t�lt a terem elej�be, �s az �tbaigaz�t�st k�vet�en tov�bbindult abba a szob�ba, ahol a bajnokok gy�lekeztek.

Harry pontosan eml�kezett a folyos�ra, amin a fi�nak v�gig kellett mennie, ahogy arra is, neki milyen �rz�s volt, �s igaz, hogy ez�ttal nem k�s�rt�k volna d�bbent, ellens�ges h�rd�l�sek, boldog megnyugv�ssal t�lt�tte el, hogy nem kell k�vetnie Philippe-et.

A Serlegben ism�t magasra csapott a t�z. Fenrir Greyback ell�kte mag�t a sz�ke t�ml�j�t�l, �s fesz�lten meredt a n�gy asztalhoz sz�tsz�rt di�kjaira.

Tom kig�ngy�lte az �sszecsavart pergamendarabk�t, �s elolvasta a nevet. – A Durmstrang bajnoka: NADIA SLOWSKY.

Greyback sz�ja sz�les mosolyra h�z�dott, jelezve, hogy a f�rfi t�k�letesen el�gedett az eredm�nnyel.

Az �j bajnok arc�n ellenben alig t�kr�z�d�tt �r�m, igaz, a von�sai nem �rulkodtak m�sf�le �rzelemr�l se. K�teless�gtud�an, rideg m�lt�s�ggal engedte, hogy n�h�nyan a k�zel�ben �l�k k�z�l megragadj�k �s megr�zz�k a kez�t.

Nem is ment, ink�bb vonult el�re, oda, ahol az igazgat�helyettes, Sinistra v�rta. Mint minden vend�g, � is a saj�t iskol�j�nak egyenruh�j�ban fesz�tett, aminek a felkarj�ra holl�h�tas sz�nekben vir�t� szalagot varrtak.

Mivel Iustusb�l �s Rudolphb�l szinte egyszerre szakadt fel egy elragadtatott, �rulkod� „�!”, Harry is szem�gyre vette a l�nyt, �s el kellett ismernie, hogy Nadia vit�n fel�l �ll�an gy�ny�r�. A sz�ps�ge azonban h�v�s volt, elz�rk�z� �s t�voli, �s messze nem olyan ragyog�, mint odahaza Narcissa Malfoy� vagy Fleur�. Mellett�k tulajdonk�ppen jelent�ktelennek �s jellegtelennek t�nt volna, �s Harry �gy gondolta, egy esetleges „rangsorban” m�g Bellatrixot �s – minden elfog�dotts�g n�lk�l – Ginnyt is el� helyezn�.

- H�, Harry! – r�zta meg a karj�t Robert. – Mi j�v�nk. – A hangja elf�lt a fesz�lts�gt�l.

Harry balj�n Joel hatalmasat nyelt, majd k�ts�gbeesett kis nyikkan�st hallatott, mikor a Serleg t�ze k�kre v�ltott, �s a harmadik, �gett sz�l� pergamencetli Tom tenyer�n landolt.

- A Roxfort bajnoka – a f�rfi m�ly leveg�t vett, �s feln�zett, egyenesen a mardek�rosokra -, BELLATRIX BLACK.

- Micsoda? – bukott ki Harryb�l.

� legal�bb csak suttogta, n�h�nyan viszont ki�ltott�k a k�rd�st. A t�bbiek – a Marek�r �s a m�sik h�rom h�z lak�i vegyesen – nemes k�nnyeds�ggel azonnal t�ll�ptek a probl�m�n, �s �dvrivalg�sban t�rtek ki. (Mindannyiuk k�z�l Joel Flint ujjongott a legvadabbul.)

Harry a f�l�hez kapta a kez�t, mikor a k�zelben valaki �leset f�ttyentett… J�p�ran felpattantak a hely�kr�l, hogy �gy tapsoljanak, vagy csak l�ss�k Bell�t. Lucius is felemelkedett kiss� a padr�l, �s a jobbj�t ny�jtotta a l�nynak, szertart�sos gratul�ci�t mondva k�zben, amib�l azonban Bellatrix egy sz�t se hallhatott az �ri�si hangzavar miatt. Kicsit t�volabb Kyra �s Stephen, a mardek�ros kviddicscsapat k�t hajt�ja egym�s csukl�j�t markolva ugr�ndozott, sebt�ben k�lt�tt versik�t skand�lva, ami mindenf�le r�met �s ritmust n�lk�l�zve a kapit�nyt �ltette �s a kevesebb edz�s �g�ret�r�l reg�lt.

Narcissa haragv�, megb�ntott pillant�ssal pr�b�lta elkapni a testv�re tekintet�t, Bella azonban mostanra lek�zd�tte a boldog, v�v�d� megillet�d�tts�get, �s s�padtan meredve maga el�, lassan fel�llt.

Narcissa v�g�l letett az eredeti felel�ss�grevon� sz�nd�kr�l, �s mosolyogva figyelte, ahogy a l�ny elsz�ntan s�t�l a tan�rok asztala fel�.

- Cissy – Regulus kaj�n vigyorral cs�szott oda az unokan�v�r�hez -, figyeld Siriust! – b�k�tt az �ll�val a Griffend�l asztal�ra.

Harry is k�v�ncsian fordult arra, �s m�g �pp tan�ja volt, ahogy James �s Remus a fuldokolva k�h�csel� Sirius h�t�t veregetik, Peter pedig a fi� kez�b�l kicsavart kup�nak keres helyet a zs�folt asztalon, s�t�t�kl�-cseppeket r�zogatva az ujjair�l.

�gy t�nt, Siriust k�sz�letlen�l, iv�s k�zben �rte a bejelent�s, hogy Bellatrix lesz az iskola k�pvisel�je a Tus�n, �s m�lys�ges megr�k�ny�d�ssel – meg f�lrenyelve – fogadta a h�rt.

Sinistra mosolyogva �rintette meg Bella v�ll�t, �s finoman az oldalt ny�l� ajt� fel� tolta a l�nyt… Amint Bellatrix elhagyta a Nagytermet, Tom sz�l�sra emelkedett, b�r nyilv�n sejtette, hogy csek�ly figyelmet �ldoznak majd a szavaira.

Narcissa a nyak�t ny�jtogatta. – �gy l�tom, rendben van a b�ty�d – f�jta ki a leveg�t, �s most m�r � sem b�rta visszatartani a kacag�st.

Regulus f�lig �r� sz�jjal b�logatott. – Lily bar�tn�j�n�l mintha lett volna f�nyk�pez�g�p. Rem�lem, lekapta – jegyezte meg �br�ndosan.

- A Trim�gus Tusa els� pr�b�j�ra kar�csony el�tt h�rom h�ttel, december m�sodik�n ker�l sor…

Az illatok, sz�nek, a sz�zhang� fecseg�s �s a f�radhatatlanul d�b�rg� taps elragadt�k Harryt, �s mik�zben �ntudatlanul �t�tte �ssze a tenyer�t �jra meg �jra � is, �vekkel kor�bbi rosszeml�k� pillanatba vitt�k…

Tom �pp valami z�r�besz�df�l�t mondott arr�l, hogy b�ztass�k �s t�mogass�k a bajnokokat, � pedig �rezte, hogy a sz�ve egyre sebesebben ver. Pislog�s n�lk�l, szorongva b�mult a T�z Serleg�re, rettegve, v�rva, hogy ism�t felcsapjon a l�ng, �s egy negyedik cetlit rep�tsen az igazgat� kez�be, amin az � neve �ll…

- J� �jt! – Tom ell�pett a sz�k�t�l, majd megv�rta, hogy a m�sik k�t igazgat�, valamint Barty Kupor �s Rodolphus Lestrange is fel�lljanak, �s a t�rsas�gukban t�vozott az alacsony ajt�n �t.

Sinistra el�var�zsolta az ismer�s, ez�st�s leplet �s a Serlegre bor�totta. A pillanat ezzel tovasz�llt, �s Harry fell�legezve fordult vissza a h�za t�bbi tagj�hoz, hogy r�szt vegyen az este esem�nyeinek kit�rgyal�s�ban.