Ism�t egy m�jusi szombat reggel. Ron sz�ve �r�m�ben majd kiugrott a hely�r�l. Dumbledore professzor �ppen kihirdette a z�r�vizsg�k eredm�nyeit. A R. A. V. A. Sz. vizsg�kat t�l�lt�k. Mind �tmentek, �gy az asztalokn�l euforikus kiab�l�s vette �t az uralmat. Egyik tan�r sem pr�b�lta valamilyen m�don megsz�ntetni a hangzavart, a hangzavart, egy�bk�nt sem j�rtak volna sikerrel. Harry is Ron �s Hermione k�z�tt cs�szk�lt a sz�ken. Ki b�rt volna ilyen esem�nyek ut�n egy nyugodt reggele gondolni? Ezen az est�n volt a nagy z�r�b�l.

Hermione �veges tekintettel meredt Ron mell� a semmibe.

- H�, Hermione! Ne n�zz olyan megd�bbenten! Laz�ts m�r! Siker�lt! Ugye, nem k�telkedt�l komolyan abban, hogy siker�l neked? – vigyorgott a l�nyra.

Hermione megk�nnyebb�lten nevetett vissza. Valami�rt tegnap, a vizsga alatt, v�gig nagyon k�nl�dott. �s, hogy az utols� h�t kevered�sei mellett k�telkedett-e abban, hogy levizsg�zik?! �szrev�tlen�l a tan�ri asztal fel� bandzs�tott. A legt�bb tan�r egy r�vid id�re ink�bb elhagyta a nagytermet. M�r csak Dumbledore professzor �s McGalagony professzor maradt a teremben, akiket l�tsz�lag nem k�sz�tett ki annyira di�kjaik �r�me, hab�r McGalagony professzor �gy festett, mint, aki azon gondolkodik, hogy nem lenne-e j� �tlet a f�l�be egy vattacsom�t t�mni.

Csak lassan nyugodtak meg �jra a di�kok, �s n�h�ny tan�r vissza mert �vakodni a hely�re. Hermione a szeme sark�b�l l�tta, hogy Piton professzor t�vol maradt. S�hajtott. Tal�n jobb is �gy.

A baglyok szok�sos m�don meg�rkeztek a nagyterembe �s magukkal hurcolt�k a post�t. Ma alig valaki t�r�d�tt azzal, hogy mit dob el� egy mad�r, szemreh�ny�an zajos l�rm�val tovasuhanva.

Hermione hirtelen felki�ltott. Ki�lt�st elnyomta az euf�rikus zsivaj. De Harry �s Ron a l�ny el�tt lev�, remeg� �s r�zk�d� piros bor�t�kra b�mult.

- Oh nem, Hermione, mit tett�l? Nem vitt�l vissza a k�nyvt�rba h�t �v alatt egy k�nyvet? – Harry k�v�ncsian el�rehajolt. – Ink�bb most azonnal bontsd fel, k�l�nben csak rosszabb lesz – tan�csolta.

- �n is tudom! – sziszegte a l�ny �s hirtelen Deja-vu �rz�se t�madt. Term�szetesen tudta, kit�l j�tt a rivall�. Hermion�nak nem maradt ideje �tgondolni a dolgokat. Remeg� k�zzel a bor�t�k ut�n ny�lt, de a piros lev�l t�relmetlen�l �s vadul sziszegve elsz�k�tt el�le. B�rmely pillanatban felrobbanhat. Mindenk�ppen meg kellett akad�lyoznia, nem itt akarta kibontani. Merlinre – b�rmit, csak ezt ne! T�l k�s�! A f�st�lg� piros iz�b�l egy r�vid, inger�lten hull�mz� pergamentekercs lett.

Minden di�k a tan�ri asztalra n�zett, mikor Piton professzor zeng� hangja bet�lt�tte a termet. �s minden fej zavartan fordult Hermione fel�, amikor vil�goss� v�lt, hogy a b�jitaltan�r hangja nem a tan�ri asztalt�l j�n, mivel nem �l ott.

“Miss Hermione Granger! 100 pont a Griffend�lt�l az arc�tlan k�s�rlet�rt: f�nyes nappal akarta elcs�b�tani a b�jitaltan�r�t. Az ilyen szem�rmetlen magatart�s egyszer�en nem elfogadhat�, m�g az �vfolyam legjobbj�t�l, az elviselhetetlen mindent-jobban-tud�t�l sem.

Azonnal v�rom az irod�mban, hogy tiszt�zzuk ezt a botr�nyos esetet. Hi�nytalan magyar�zatot v�rok el az ind�t�kair�l az esettel kapcsolatban.“

Mindenki a l�nyra meredt. Hermione csak az asztalon el�tte sziszeg� hamu kupacra b�mult. Azt k�v�nta, b�r megny�lna alatta a f�ld, hogy els�llyedhessen. Dumbledore professzor t�rte meg a cs�ndet egy zavart k�h�csel�ssel.

Hermione zajosan h�tratolta a sz�k�t �s siet�sen kiviharzott a teremb�l. Kintr�l m�g hallotta, hogyan lesz a teremben egyre hangosabb �s hangosabb a besz�lget�s. A gyomra forogni kezdett. Egy�ltal�n nem akarta tudni, mit gondolnak a t�bbiek �s mit mondanak az ajt� m�g�tt r�la. D�h�sen indult a pince fel�, a l�ptei egyre gyorsabbak lettek, v�g�l m�r rohant.

Nem sokkal k�s�bb, kifogyva a szuszb�l, szinte a pinceajt�nak �tk�z�tt. Kopog�s n�lk�l beviharzott a terembe. Zeng� robajjal csuk�dott be m�g�tte az ajt�.

A f�rfi az �r�asztal�nak d�lve �llt, kezeit k�nyelmesen �sszefonva a fels�teste el�tt �s �rd�gi mosollyal n�zett a l�nyra.

- Teljesen kifulladva, Miss Granger? Megk�n�lhatom egy poh�r v�zzel?

Hermione el� �llt �s d�h�sen neki kezdett:

- Hogy tehette ezt velem? Ez egy kegyetlen hazugs�g �s ezt pontosan tudja!

- Val�ban? – Piton ell�kte mag�t az asztalt�l �s egy l�p�ssel a l�ny el�tt termett.

Hermione d�h�sen hadon�szott a kezeivel �s m�r b�nta, hogy var�zsp�lc�j�t a nagyteremben hagyta.

- Ott marad, ahol van! – ki�ltott k�ny�r�gve. – Hogy �llok el�j�k? Mit fognak r�lam gondolni?

A f�rfi nem hagyta, hogy a vad gesztikul�ci� befoly�ssal legyen r� �s m�g k�zelebb l�pett. Egy hirtelen mozdulattal elkapta a l�ny kez�t, �s mag�val h�zta az �r�asztal�hoz. Vill�mgyorsan �tfogta a cs�p�j�t �s durv�n az asztalra �ltette. Kezeivel m�g egy kicsit a cs�p�j�n id�z�tt, majd lassan l�p�sr�l l�p�sre feljebb cs�sztatta �ket. Hermione egy halk, halv�nyan tiltakoz� s�hajt�ssal reag�lt.

- Akkor kvittek vagyunk, Miss Granger? – suttogott rekedten Piton Hermione f�l�be, de nem hagyott lehet�s�get v�laszolni.

V�ge