Hogy mi�rt is hat�roztam el, hogy mindent elmondok? Oly egyszer�: �gyis r�j�nne, hogy valami nincs rendben. M�g soha nem l�tezett olyan furcsa kapcsolat ember �s ember (?) k�z�tt, mint a mi�nk. Hisz l�that�, nem rendezek jelenetet, s � sem k�nnyezik, m�g csak meg sem pr�b�l b�nb�n�nak t�nni: tudja, mit gondolok a v�tk�r�l �s viszont, ez a dolog l�nyege. Minek is bonyol�tsuk?

A v�lasz m�sik, meglehet�sen kev�sb� publikus r�sze az, hogy imm�r hetek �ta azzal az �rz�ssel �bredek �s fekszem, hogy � a m�sik felem, s mint ilyen, szerves r�sze lett tudatomnak –m�rpedig az embernek ne legyenek titkai saj�t maga el�tt. F�k�pp ne egy slytherinnek: j�tszm�ink kisz�m�totts�g�t, elm�nk agyaf�rts�g�t, s ezzel jelent�s el�ny�nket �pp a magasfok� �nismeret adja. Tiszt�ban kell lenn�nk saj�t korl�tainkkal, hogy a nyilv�noss�g el�tt j�l leplezhess�k azokat; ismern�nk kell tehets�g�nk ir�nyvonal�t s k�pess�geink hat�rait ahhoz, hogy megfelel�en –�s k�ny�rtelen�l- kihaszn�lhassuk �ket a vil�g ellen v�vott �r�k harcban.

Nem tudhatom, csup�n sejthetem �s sz�m�tgathatom, hogy fogadja majd a h�rt: mindig is eny�m volt. Az persze csak hab a tort�n, hogy azok, kiket mindezid�ig sz�leinek hitt, hitv�ny csal�k.

K�v�ncsi vagyok, mit sz�l majd ahhoz, hogy a Nagy�r becses kis aj�nd�kak�nt tartja sz�mon f�l Roxfort �s egy csapat hal�lfal�. Hab�r ne t�lozzunk: a s�t�t k�r�kben meglehet�sen kevesen ismerik a titkot. Roxfortr�l meg annyit, hogy ha azt vessz�k sz�m�t�sba, ki mennyit �r ebben a k�cer�jban –val�ban tudja mindenki, aki sz�m�t. Dumbledore, Mcgalagony �s �n.

Teh�t egyfajta perverz k�v�ncsis�ggal n�zek szembes�t�se el�be. Meg�t majd? Oh, hagyjuk a melodr�m�t! K�nnyezni fog? Ugyan, eg�szs�ges, ereje telj�ben l�v� n�, mif�le okb�l kifoly�lag lenne k�nnycsatorna-meghib�sod�sa?
Fak�pn�l hagy? Nem lenne j� �tlet –saj�t szob�j�b�l t�vozni k�s� d�lut�n?
A leg�sszer�bbnek az a megold�s t�nik, hogy kidob.

- �lj�nk le. –aj�nlom higgadt magabiztoss�ggal –p�r perc m�lva m�r �gyis csak nekem lesz ilyesmim ebben a szob�ban.
Csendben sz�t fogad –term�szetesen �rzi, hogy itt �s most a helyzetnek s�lya van.
Szerett�l volna egy b�k�s gyermekkort? Sosem lesz m�r r� lehet�s�ged, s mindj�rt elveszem az es�lyt arra is, hogy legal�bb a kamaszkorod ilyen legyen. Nem kedvelt tiszts�gem ez; de m�r hozz�szoktam, hogy nekem kell bet�ltenem a Rossz H�r-hoz� szerep�t, �gy h�t van gyomrom a feladathoz.

- Honnan tudtad meg? Egy gy�l�sen? –k�rdi halkan, a b�ntudat n�h�ny csepp m�rg�vel hangj�ban, mintha m�g�tt�nk lopakodna holmi Lupin vagy Potter a feh�r oldal gyilkos b�rdj�val kez�ben.
Lopva meg�rintem bal csukl�m –persze, m�r l�thatta a Jelet. Vajon elgondolkodott rajta, mit is jelent pontosan? Elt�n�dik n�ha, micsoda keserny�s filoz�fi�ja, fanyar humora, savany� sz�j�ze van ennek a be�getett hitnek? K�sz �zkavalk�d, s m�gis �rz�ketlens�gbe s�ppedve �lek. H�t nem gy�ny�r� paradoxon ez?

Alig �szrevehet�en b�lintok, s � meg�rti: nem akarok enn�l b�vebben besz�lni tud�som szerz�s�nek k�r�lm�nyeir�l. Testi kommunik�ci�nk finomabb �s rejtettebb, mint b�rmely m�s emberi l�ny�, ki e f�ldfoly� sar�t tapossa.
Szem�ben a Mikor k�rd�se ki�lt, s ezernyi m�s balsejtelem �s gondolat, amir�l nem veszek tudom�st –nem akarok, most nem. �gy k�nyelmesebb (s kev�sb� megterhel�) az �szintes�g –melyet am�gy sem s�r�n gyakorlok.

- Tudom, hogy Thomas McCinson �s feles�ge hal�lfal�. –b�lintok ism�t, nyomat�kul mondatom v�g�n. –De azt is, hogy a sz�leid nem.
Ahogy sejtettem: szem�ld�k�t felvonva, diszkr�t csod�lkoz�ssal n�z vissza r�m.

- Hm. Ebb�l arra kell k�vetkeztetnem, hogy nem �k a sz�leim. –�llap�tja meg h�v�s k�z�nnyel. Zseni�lis konkl�zi�.
- Valahogy �gy. –vonom meg a v�llam, �s k�nytelen vagyok �llni furcs�lkod� tekintet�t.
- Kifejten�d ezt b�vebben? –k�rdi vontatottan, s szem�ben egy ismer�s vill�mot l�tok cik�zni: hazugs�g ut�n kutat.
- Ahogy k�v�nod. –enged�lyezek magamnak egy g�nyos fintort, majd folytatom. –A Nagy�r elraboltatta az any�dat. Kiv�teles tehets�g� boszork�ny volt, de szerencs�tlens�g�re Dumbledore oldal�n �llt. A S�t�t Nagy�r megitatta egy k�l�nleges hat�s� b�jitallal, melyet m�g te sem ismersz. –jegyzem meg cinikusan. –S egy j�l ir�nyzott felejt�s�tok ut�n vissza is engedte a saj�t �let�be. Nemsok�ra teherbe esett a f�rj�t�l –legal�bbis val�sz�n�s�tem, hogy t�le. Hadd ne menjek bele a m�hek �s vir�gok szoros kapcsolat�nak boncolgat�s�ba… megsz�lett�l te, a b�jital hat�sa k�vetkezt�ben m�dos�tott tulajdons�gokkal. Arra vagy hivatott, hogy megfelel�en hasonl�ts r�m s ugyanakkor elt�rj t�lem –r�viden: nekem lett�l teremtve, az �n �zl�semhez �s adotts�gaimhoz illeszkedsz.

Fut� pillant�st vetek az elf�gg�ny�z�tt ablakra, majd tekintetem visszat�r a l�ny megny�lt arc�ra.
�rdekl�dve figyelem, ahogy azon a kezdeti megd�bben�st lassan felv�ltja a j�zan kombin�l�s: illesztgeti a kirak� darabk�it.
- �s McCinson-�khez adott nevel�sre. –suttogja keser�en. –Mikor � elt�nt, nem tudtak velem mit kezdeni… Menek�ltek, de magukkal vittek… h�tha visszat�r.

- Elm�s k�vetkeztet�s. Ennyire nem r�z meg a dolog? –�rdekl�d�m fanyar f�lmosollyal, utalva higgadt, er�sen elgondolkod� tekintet�re, mely mentes mindenfajta feld�lts�gt�l.
- Hagyj most egy kicsit. –hadarja f�lv�llr�l. –�s… aha… amikor….igen. Meg azt�n… �, a j� �des kurrrva…
- Na itt hagyd abba a t�k�letesen �sszef�gg� mondatr�szek gy�rt�s�t. –v�gok k�zbe megvet�en.
- Te csak ne besz�lj! V�gig tudtad! �s nem j�tt�l el �rtem!
- P�r h�napja tudom csup�n, �s mellesleg, semmi jogod engem v�dolni. Nem az �n �tletem volt, hogy a Nagy�r alkosson nekem egy t�rsat.

Szavaim l�gva maradnak a leveg�ben. A t�rs sz� szinte itt vibr�l az arcunk el�tt, s�rt�en, de �szint�n �s egyszer�en r�mutatva, mit is jelent ez a furcsa szerzet nekem. B�r olykor val�ban k�v�ntam valami ilyesmit magamnak, legt�bbsz�r j�l esett az egyed�ll�t, s most valahogy nem tesz boldogg�, hogy az �des nyugalom �lvez�se helyett egy zaklatott lelket kell ist�polnom.

- �rdekes vagy. –mondja mosolyogva. M�gis k�pes meglepni n�ha.
Felvont szem�ld�kkel jelzem, hogy kiv�telesen nem �rtem, mire pr�b�l utalni.
- Nekem lenne okom a s�rtetts�g �rz�s�re, ehelyett te h�borogsz itt jogokr�l �s v�dakr�l. Hihetetlen, de ki tudod hozni minden helyzetb�l azt, hogy te legy�l a k�rvallott f�l. Ez igen figyelemrem�lt� tehets�g.
- �r�l�k, hogy tetszik. -f�jtatok cinikusan, s hagyom, hogy az a k�vetel�z� f�lmosoly ki�lj�n a sz�m sark�ba.
- �r�l�k, hogy �r�m�t okoztam. –h�zza el a sz�j�t � is. Itt vigyorgunk egym�sra, mint k�t idi�ta.
Erre val�sz�n�leg Nemesis is r�j�tt, az�rt rendezte olyan gyorsan arcvon�sait. Hallgat�sba burkol�zunk, s id�nk�nt �rdekl�dve pillantunk egym�sra, n�mi halv�ny reakci�ra v�rv�n.

- Eddig sem voltak gy�kereim –most m�r hivatalosan sincsenek. –vonja meg a v�ll�t v�g�l.
- Viszont… -folytatja elgondolkozva. –A sz�leimet meg�lt�k… igaz?
Hagyom, hogy k�z�nk k�sszon a cs�nd. Ez most nem az a pillanat, mikor nagy szavakra �s b�tor�t�sra van sz�ks�g.
- Milyenek voltak? –�rdekl�d�, groteszk m�don m�r-m�r csillog� szemekkel b�mul r�m, mint egy hat�ves k�ly�k, aki mes�t v�r az �let igazs�gai helyett.
- Nem igaz�n ismertem �ket. –k�zl�m vele a rideg val�s�got.

Ajk�t lebiggyeszti a csal�d�s. De m�gis mit mondhatn�k? T�nyleg nem ismertem �ket! Az anyj�t a kiv�gz�s�n n�ztem meg magamnak jobban el�sz�r. Z�rtk�r� rendezv�ny volt; magas tiszts�gemnek k�sz�nhet�en lehettem jelen.
Nem volt nagy felhajt�s; p�r k�r, �s hagytuk meghalni. A Nagy�r kifejezetten hum�nus volt; persze mag�hoz k�pest. Gyan�tom, hogy k�v�nta a n�t, mindenesetre nem adta jel�t annak, hogy k�r is bel�le. M�g csak azt sem engedte, hogy mi, t�bbiek sz�rakozzunk vele: hamar megadta a jelz�st az Adav�ra.

Most mondjam el mindezt Nemesisnek?

Nem hinn�m, hogy d�jazn� az �szintes�gem. Ink�bb szor�tkozzunk a t�nyek ismertet�s�re.
- Ha minden�ron k�v�ncsi vagy a sz�leidre, azt el�rulhatom, hogy any�d sz�ke volt. –jegyzem meg g�nyos mosollyal.
- Ne s�rtegesd a most felfedezett rokonaim! –v�g vissza hasonl�an kedves arcmimik�val.
- T�nyleg az volt. –viszem be a v�gs� tal�latot.

Nemesis elfintorodik eme k�ptelens�g hallat�n. Elv�gre vil�g�let�ben �jfekete haja volt; hogy is tudn� elk�pzelni, hogy egyenes �gi rokonainak egyik�t olyan tejf�lsz�ke hajzat �kes�tette hajdan�n, mint a p�r �r�ja megismert Malfoy-fi�t?
- Sz�p volt? –k�telked� arcot v�gva teszi fel a k�rd�st, mint aki t�k�letesen k�ts�gbe vonja ama lehet�s�get, hogy egy sz�szi sz�p lehet.
- Nem tudom. –felelem elgondolkozva. –Csak egyszer l�ttam…
- Att�l m�g tudnod kell. –v�g a szavamba szemreh�ny�an.
-… de h�t Cruciatus ut�n m�r el�g neh�z meg�llap�tani az emberr�l, hogy �ltal�ban mennyire szokott eszt�tikus lenni. –folytatom szenvtelen�l.
- Oh. –konstat�lja meglep�dve.
- Ahogy mondod. –morgom s�t�ten. Nem hiszem el, hogy k�pes ennyire neh�z felfog�s� is lenni. Val�sz�n�leg csak �gy tesz, mintha nem k�vetkeztetett volna ki mindent el�re, �s egyfajta �nim�datorient�lt tervet sz� ellenem, hogy bebizony�tsa: t�ltesz rajtam ravaszs�gban.
�m nekem is van m�g n�h�ny meglepet�sem sz�m�ra.

- Esetleg nem �rdekel a neve? –�rdekl�d�m diszkr�ten, enyhe h�ts� sz�nd�kkal.
- Mi�rt �rdekelne? Egy n�v nekem nem mondana semmit. Nemigen ismerem m�g a var�zsvil�g dics� polg�rait.
- Nemeseit. –jav�tom ki sz�rakozott arckifejez�ssel.
- �h�. Vil�gos. –biccent k�z�ny�sen. Ideje felr�zni az �rdektelens�gb�l.
- Larissa Malfoy. –k�zl�m a fallal. –K�l�n�s divat d�lt akkoriban az arisztokrata csal�dok k�zt. El�szeretettel licit�lt�k t�l egym�s k�ptelen n�vad�si �tleteit. Az � gyermekeiket k�pez� nemzed�k keresztnevei hemzsegnek az sz-ekt�l �s a m�toszbeli asszoci�ci�kt�l. Lucius, Severus, Andromeda, Narcissa, Sirius, Rodolphus, �s a t�bbi… M�g szerencse, hogy M�dea nem akadt k�zt�nk. Lucius neve mag�t�l �rtet�d�en Luciferre enged k�vetkeztetni; h�ga, Larissa sz�let�sekor pedig Malfoy-�k �gy d�nt�ttek, t�lsz�rnyalj�k Black-�k Narcissa nev� l�nyk�j�nak neg�des keresztnev�t. M�rpedig v�lem�nyem szerint a Narkisszosz n�v n�i megfelel�j�t sznobs�gban lehetetlen megel�zni.

- Na �s te? Csak nem Szent Severinus ut�n kereszteltek el? –k�rdezi Nemesis enyhe g�nnyal.
- Valami olyasmi. –ismerem be, m�lt�s�gteljesen viselve eme sz�gyent –De a nevem a finnugor n�pek nyelv�n Perseus-�val rokon, aki a m�tosz szerint szerelembe esett Androm�d�val, �s Larissa v�ros�ban meg�lte saj�t nagyapj�t. L�tod, itt mindenki kapcsolatban �ll mindenkivel. –teszem hozz� keser�en.*
- T�nyleg szerelembe est�l Androm�d�val? –k�rdezi huncutul mosolyogva.
- Nem estem �n vele sehov�. Egy s�rv�r�h�z ment f�rjhez. Gondolom, min�l messzebb akart ker�lni a pomp�s csal�dj�t�l. –jelentem ki mar� g�nnyal.
- � is Malfoy? –�rdekl�dik hitetlenked� arccal.
- Rosszabb. Black. –v�gom r�. –Oh. Bocs�nat. –h�zom el a sz�m, �s ism�t a falat kezdem n�zegetni.
- Fel�lem nyugodtan szidhatod �ket. –vonja meg a v�ll�t.
F�lmosolyra h�zom a sz�m. M�g mindig nem tudsz semmit…

- Ok�. �sszegzem az eddigieket. Larissa Malfoy l�nya vagyok, akinek van egy b�tyja, Lucius. �s l�teznek Black-ek is, b�r nem tudom pontosan, mi�rt…
- L�tom, kedvess�gb�l neked is kijutott. –jegyzem meg elismer�en, ut�bbi mondat�nak len�z� hangs�ly�ra utalva.
- Kinek hogyan. Van m�g egy�b csal�dfa is, amit meg akarsz osztani velem? –�ll�t jobb kez�nek k�t ujj�val cir�gatva, sz�monk�r�en n�z r�m. Hat�sosabb lenne a k�p, ha rendelkezne Igor nevets�ges kecskeszak�ll�val.

- Esetleg el�ruln�m azt a kellemes, ny�lt titkot, hogy az a Draco Malfoy, akivel nemr�g olyan j�l meg�rtett�tek egym�st, Lucius egyetlen fia.
- Remek. –Nemesis v�g egy elkeseredett fintort, �s abbahagyja az �lla babr�l�s�t. V�gre. M�r kezdtem azt hinni, hogy r�k�ld�m a szak�lln�veszt� �tkot.

- Azt nem akarod elmondani esetleg, hogy ki az ap�m? Vagy var�zsl�k�r�kben ez az apr� inform�ci� nem sz�m�t?
- Val�ban nagyobb hangs�lyt fektet�nk a sz�l�anya szem�ly�re, mint a sz�nalmas muglik, hisz nem mindegy, ki hordja mag�ban kilenc teljes h�napig a magzatot. –sziszegem vissza s�rtetts�get sz�nlelve. -De ez nem jelenti azt, hogy a nemz� neve elsikkadhat.
- Akkor? Ki vele! Miel�tt elk�pzelem, ahogy �ppen nagy hangs�lyt fektetsz valakire…
- K�m�lj meg a humorod eme purit�n oldal�t�l. –felelem enyhe cinikus felhanggal.
- V�rok, v�rakozom… De csak nem hallom tisztelt nemz�m nev�t. Tudok �m hosszabb alliter�ci�t is. Nemes nemz�m neve nem zeng…
- Felk�rlek az egy�ttm�k�d�sre. –t�relmetlen�l dobogok lel�g� l�baimmal az �gy melletti sz�nyegen. Megpr�b�lom nem elk�pzelni, milyen r�hejesen festek most.
- Vagyis?
- Felk�rlek arra, hogy HALLGASS.
Jelent�s�gteljesen b�lint egyet, �s f�rk�sz�en r�mn�z.
Sz�tlanul p�szt�zom nyugodt, m�r-m�r k�z�mb�s arc�t.

- Na mi lesz? –hangja durv�n kett�has�tja a csendet, �s e pillanatban gy�l�l�m ezt a l�nyt.
Amint v�gigmondta, lehorgasztja fej�t, �s zavartan babr�lni kezd ujjaival.
- Bocs�nat. –suttogja. –Ez nagyon… bunk�n hangzott. Olyan… emberesen. Pedig mi nem vagyunk olyanok, mint �k.
Elmosolyodom. � is �rzi, amit �n; teh�t nincs minden veszve.
- Amikor azt mondtam, felk�rlek az egy�ttm�k�d�sre, teh�t hallgass, arra utaltam, hogy �n is hallgatni fogok. –viszem be a tal�latot. Nem vesz tudom�st r�la.

- Sz�val… ki az ap�m? –teszi fel a kiss� ostob�n hangz� k�rd�st.
H�z�dozom, pedig elhat�roztam, hogy megmondom az igazat. De olyan neh�z… A m�lt eml�kei v�gig-v�gigp�r�gnek most az elm�men, ahogy eszembe jut az a szem�t… �s nem akarom, nem, NEM AKAROM, hogy Nemesis tudja, kit�l �r�k�lte a haj�t… Milyen apr�s�gnak t�nik ez… De ha jobban belegondolunk, igenis �rthet�, hogy nem tetszik nekem a helyzet. �ppen el�g elviselni a gondolatot, hogy haja sz�n�t �s form�j�t, eg�sz st�lus�t, a tincsek zil�lt, v�zes�sszer� al�hull�s�t v�llg�dre rejtek�be, mind-mind att�l a… szem�lyt�l �r�k�lte. �s a makacss�ga! Az az �rt� g�ny, amit m�sokkal szemben el�szeretettel haszn�l… Sz�letett p�khendis�ge, megj�tszott bek�pzelts�ge… S b�r ezeket a von�sokat megtanultam szeretni Nemesisben, csak ann�l jobban gy�l�l�m �ket az apj�ban.
De el�g legyen! Nem hagyhatom, hogy szappanoper�v� fajuljon ez a k�nyes szitu�ci�. Megmondom �s k�sz.

- Nem akarod. H�t legyen. –s�hajtja, �s elt�k�lten megcs�kol. Beleborzongok a cs�kba, ahogy �rzem azt a pokoli, b�n�s megk�nnyebb�l�st, hogy egyel�re megtarthatom magamnak a titkot.
A hajamban kezd babr�lni finom ujjaival, �s a szemem mellett cs�kolgatja arcom. Ez m�r nem az �szt�n�kr�l sz�l; ez �rz�sis�g, �s m�g valami, amire nagyon r�g�ta nem v�gyom m�r: szeretet.
Lehunyom szemem, hogy ajkai ide is utat tal�ljanak, �s �gy egym�shoz b�junk, mintha nem lenne sz�munkra senki m�s a vil�gon. Pr�b�lok nem gondolni arra a mell�kes apr�s�gra, hogy t�nyleg nincs.

Azt hiszem, j� ez most �gy. Csendben �s b�k�ben, k�rd�sek �s vit�k n�lk�l. Unalmasak lenn�nk? �men. Legyen. Val�sz�n�leg mindig is ez hi�nyzott az �letemb�l. Egy j� adag unalom, a maga k�nyelmes volt�val egy�tt.

- Severus… -s�hajtja a v�llamba, mikor m�r tal�rom valahol f�l�ton van a l�t �s a neml�t k�z�tt; a k�nnyebb meg�rthet�s�g v�gett, f�lig a v�llamon l�g, f�lig a derekamon, b�r rejt�ly, hogy k�pes a k�t dologra egyszerre.
- Mhm? –�rdekl�d�m, mik�zben k�nyelmesen cs�kolgatom a tenyer�t; az im�nt kaptam el a kez�t, mikor lassan, de biztosan siklott a derekam fel�. �gy gondoltam, most semmik�pp se kapkodjuk el; kiv�telesen tengernyi id�m van.

Belecs�kol a v�llg�dr�mbe, mire �nk�ntelen s�haj hagyja el a sz�mat. Az ilyen esem�nyekben az az �rdekes, hogy az ember sosem tudhatja, mikor k�vetkeznek be, �s tulajdonk�ppen mi c�lb�l. Az persze jelen esetben egy�rtelm�, hogy nem k�zl�s jelleg� megnyilatkoz�s volt r�szemr�l.

F�lig kinyitom az im�nti v�gigbizserg�s gy�ny�r�t�l bez�rult szemeimet, �s elsz�rnyedve l�tom, hogy Nemesis m�g kifog�stalanul fel van �lt�zve –ami ellen �n igenis kifog�st emeln�k, �s fogok is. K�jesen lelass�tva minden mozdulatot, gombolni kezdem a nemes ruhadarabot, mire � azzal v�laszol, hogy…. Felpattan �s az ajt�hoz sz�guld?!

Ez nem volt betervezve.

- Mit m�velsz? –sziszegem felajzottan �s inger�lten egyszerre. Rejt�ly, hogy siker�lt a k�t hangnemet p�ros�tanom.
- Kopogtattak! –suttogja Nemesis aggodalmasan, �s hol az ajt�t, hol engem n�z azzal a f�rk�sz�, k�ts�gbeesett tekintet�vel. Valljuk be, hogy � sem �ll a helyzet magaslat�n; norm�l esetben esz�be jutna az az egyszer� �s t�k�letes megold�s, hogy ajt�t nyit, mik�zben �n elb�jok a mosd�ban.
De. Esz�be jutott. Csak az nem, hogy visszagombolja a tal�rj�t.
Fut�l�p�sben c�lzom meg a mosd�t, m�g miel�tt ez az �r�lt a nyakamra hozza Umbridge-et vagy azt az erk�lcscs�sz Minerv�t.

- Hello. –hallom a h�tam m�g�tt az ismer�s l�nyhangot, mikor m�r a k�d (�s a f�rd�ajt�) rejteke m�g�l pislogva pr�b�lom hall�s �tj�n bet�jolni, hogy ki j�tt �s mit akar.
- Hello. Ismerj�k egym�st? –Nemesis megnyugtat� hangja.
- � igen. Ne is t�gy �gy, mintha nem ismern�nk. Mindent tudok. Hogy volt k�ped Exmemoriamot k�ldeni r�m?!

GRANGER! �, hogy az a… k�pes volt beazonos�tani mag�n a t�neteket? Nem hiszem el, hogy hat�stalan�totta az �tkot!

- Nem �rtem, mir�l besz�lsz. –sziszegi a kedves meglehet�sen vesz�lyt sug�rz� hangon.
- �, t�nyleg? De annak �rted a m�dj�t, hogy kell sz�rakozni Snape-pel, mi? M�r bocs, de ez el�g…
- Fogd be! –szak�tja f�lbe Nemesis fenyeget� hidegv�rrel. Nos, volt mit tanulnia t�lem…
- �n-nem-vagyok-h�lye. –mondja tagoltan Granger, mintha egy Down-k�roshoz besz�lne. –Hat�stalan�tottam az �tkot. P�r napomat ig�nybe vette a keresg�l�s, hogy hogyan is kell, de sebaj. Itt vagyok. �s szeretn�m k�z�lni veled, hogy senkinek nem mondtam volna el, amit l�ttam; nem is volt f�benj�r� b�n. Az viszont igen, hogy ahelyett, hogy megbesz�lted volna velem, hogy mi legyen, t�r�lted az eml�keimet a megk�rdez�sem n�lk�l! Pedig megmondhattam volna, hogy ezzel a tan�r-di�k kapcsolattal csak a saj�t �letedet sz�rod el, �s hogy nem szabadna az apakomplexusodat professzor Snape-re kivet�tened, mert…

Elhallgatott. De mi�rt? Tov�bb f�lelek, de �gy t�nik, hi�ba.

Egy hatalmas csattan�s.

Ideg�l� itt v�rakozni �s figyelni a semmitmond� zajokat.

�jabb csattan�s.

Kilesek.

Az �sszk�p a k�vetkez�: Granger a f�ld�n hever, nem messze a terjedelmes k�nyvespolct�l, Nemesis pedig rajta �l �s �ti, ahogy csak b�rja.
Nem mondhatn�m, hogy ez a legfrapp�nsabb slytherin terv, aminek valaha is szemtan�ja voltam.

Nincs kedvem ezt n�zni, �gy h�t nesztelen�l visszah�z�dom a f�rd�be �s v�rom, hogy elvonuljanak a barna haj� viharfelh�k. Vagy �gy, vagy �gy… Rem�lem, nem veri ki bel�le a lelket; val�sz�n�leg nekem k�ne bajl�dnom a pap�rmunk�val.*

- Any�…!
BUMM, CSATT, �s a t�bbi, pillanatnyilag nem jut eszembe t�bb hangut�nz� sz�. Sz�m�t�saim szerint Granger mag�hoz pr�b�lja ragadni a hatalmat.
- Ne, azt ne!! –Nemesis hangosan sikoltja ezt; szinte megh�l ereimben a v�r ezt hallv�n. M�g sosem hallottam ilyen k�ts�gbeesetten sikoltani. M�shogy igen, de nem hinn�m, hogy azt a fajt�t Granger k�pes lenne kiv�ltani.
- Igen? Akkor hagyd ezt abba!
- Rendben, besz�lj�k meg, Miss Griffend�l. De ha csak egyetlen apr� kis s�r�l�s is lesz rajta, �n kiv�gom a nyelvedet �s bef�z�m szulejk�nak.
- Abba nem is kell h�s.
- De a patk�nyfarok helyettes�theti benne a sz�r�tott k�r�mvir�got!

Lenyelem a kit�rni k�sz�l� tan�ri dics�reteket, �s tov�bb f�lelek.

- Ki vagy te �s mit akarsz t�lem? –k�rdezi hidegen Nemesis a t�loldalon.
- Tulajdonk�ppen a mondanival�m l�nyeg�t m�r elmondtam. Nem eg�szs�ges, ha n�lad id�sebbekhez vonz�dsz, mert az komplexusokat felt�telez…
- Na t�n�s.
- �s m�g…
- Kifel�!
- MEG AKARTAM K�RDEZNI, hogy ki vagy TE. Nem vagy roxfortos di�k, teh�t minden bizonnyal mag�ntanul� vagy valamelyik tan�r rokona vagy; de akkor mit keresel itt, Roxfortban?
- Semmit nem keresek, �s �rt�keln�m, ha te is ezt tenn�d, b�r tehetn�l egy kiv�telt az ajt�val. Tal�ld meg gyorsan, �s fedezd fel a k�lvil�g rejtelmeit, miel�tt ism�t eszembe jut egy kellemetlen �tok.

- Reeendben. –feleli Granger g�nyosan.
L�ptek zaja, �s a k�vetkez� pillanatban kit�rul b�rt�n�m ajtaja. Farkasszemet n�zek egy zil�lt k�lsej� tin�dzser l�nnyal, akiben az a legfelt�n�bb, hogy r�n�z�sre t�bb hajsz�l van az egyenruh�j�n, mint a feje tetej�n.
�szt�n�sen kiegyenesedem, �s karba teszem kezem, mik�zben el�veszem megfelel�en elmarasztal� n�z�seim egyik�t.
- Miss Granger. �n is csup�n megism�telni tudom a t�voz�s�ra ir�nyul� felsz�l�t�sokat.

R�m�lten n�z r�m –�s egyben csod�lkozva. �sszesz�k�tett szemmel m�regetem, majd lopva v�gign�zek magamon.
Ja persze. Tal�rom derekamig sz�tnyitva, ingem szint�n romokban, �s �rzem, ahogy hajam zuhataga zil�ltan, kusz�n ter�l sz�t h�tamon �s itt-ott meztelen v�llaimon.
Nem �ppen tan�rhoz m�lt� megjelen�s.

Tekintete m�g mindig rajtam j�r�r�zik, ami kezd kiss� bosszantani, f�leg ami a v�llaimat illeti. �gy mered r�m, mintha �ri�si �jdons�g lenne sz�m�ra, hogy vannak v�llaizmaim.
Vagy vegyem ezt h�zelg�snek?
Az elkerekedett szem� Grangerr�l egyb�l lekapom a tekintetem, ahogy egy m�sik d�vad ront a f�rd�be: Nemesis se n�z ki rendezettebben, mint a m�r benn l�v�k. Tal�rj�nak fels� k�t gombja kigombolva; r�n�z�sre h�rom darab le is van t�pve, hogy az ezel�tt b�k�sen h�tragumizott �llapotban l�v� haj�r�l ne is besz�lj�nk.

Mint egy t�mad�sra k�sz ragadoz�, m�ri fel kett�s�nket, �s p�r elny�jtott l�p�ssel mellettem terem. � is karba teszi kez�t, �s Grangert kezdi b�mulni; sejt�sem szerint a tekintete jelenleg fel�r k�t baziliszkusz�val. �rzem a test�b�l sug�rz� energianyal�bokat, melyek olykor meg-meglebbentik tal�rom lel�g� ujj�t. B�r a gyenge kinematikus k�pess�gek teljess�ggel megszokottak a var�zsvil�gban, ruh�m �s hajam egyre er�s�d� mozg�sa kezd aggaszt�v� v�lni sz�momra.

- Eleget l�tt�l. –suttogja Nemes’ rekedtes hangon, csendesen. –Menj el.
Granger tov�bbra is f�rk�sz�en n�z r�nk.
- �n szeretn�m ezt megbesz…
- Eleget besz�lt, Granger. Most �n besz�lek. Ha csak egyetlen sz�val is utalni mer�szel az itt t�rt�ntekre, ak�rki el�tt, lehet az a j� �des mugli �desanyja is, k�sz�lj�n fel arra, hogy gyors sz�rnyakon j� a hal�l, �s m�g gyorsabbakon j�v�k �n. Meg�rtette?! –sziszegem gy�l�lettel telt hangon; r�g r�j�ttem m�r, hogy az emberek t�bbs�g�vel szemben ez a hat�sos hangnem.

- Igen… persze… Nem mondom el senkinek. –hadarja k�ts�gbeesetten, �s besz�d k�zben elkezd kih�tr�lni a helyis�gb�l.
El�gedetten fordulok Nemesis fel�, aki azonban gondterhelten r�ncolja a homlok�t. Bizony�ra nem ismeri olyan j�l a griffend�lesek hib�it, mint �n. Ha egyszer valamit meg�g�rnek, ak�r az �let�k �r�n is megtartj�k.
K�zen fogom Nemesist, �s k�ts�gek k�z�tt sodr�dva kivezetem a h�l�ba. Ha viszont k�nyszerb�l �g�rnek meg valamit…
Meg�t�dve torpanunk meg, ahogy megpillantjuk Grangert a f�lig nyitott ajt�ban vacill�lni.
- Granger… -suttogom fenyeget�en. Nemesis is hozz�tesz valamit a hat�shoz a gyilkos tekintet�vel.
- �n csak… eln�z�st… �n… professzor Snape, nem k�rhetn�m meg arra, hogy… folytassa Harry okklumecia �r�it?

A k�vetkez� pillanatban –h�la egy k�nnyed p�lcamozdulatnak- az ajt� m�r z�rva, �s a l�gt�r t�k�letesen Granger-mentes. B�r itt hagyott n�mi kil�gzett sz�n-dioxidot, de ett�l megpr�b�lok elvonatkoztatni.
Hatalmasat s�hajtunk mindketten, szinte egyid�ben.

- Hol is tartottunk? –�rdekl�d�m enyh�n felvont szem�ld�kkel, s m�ris d�nt�m az �gyra a mellettem �ll� gondterhelt l�nyt, hogy ne �csorogjon m�r olyan szerencs�tlen�l.
Belet�rok a haj�ba, �s magamba sz�vom az illat�t, mik�zben � a mellkasomra sim�tja bal tenyer�t, �s savany� k�pet v�g –melyet egy centir�l szeml�lhetek.
- Derekasan helyt�llt�l, ne n�zz m�r ilyen keser�en! –morgom v�g�l, megunva a pofav�g�sait.
- De mi lesz, ha be�rul? –k�rdi Nemesis �rl�dve.
- Nem fog. Ismerem. –mondom ki a k�nyelmes f�lhazugs�got, csak hogy felejthess�nk v�gre egym�s karjaiban.
- Sz�t akarta t�pni az Amerikai trag�di�t. –suttogja durc�san. Vissza kell fognom magam, nehogy hangosan felnevessek. Bizarr dolog elk�pzelni, ahogy Granger egy k�nyv veszt�re t�r…
- Sajn�lom. �szinte r�szv�tem. –felelem g�nyosan, �s cs�kolni kezdem a nyak�t.
- Hmm… Severus! Z�rd be az ajt�t. A mai nap ut�n b�rmit el tudok k�pzelni.
- Alig v�rom ezeket az �p�t� jelleg� �tleteket… -suttogom kaj�nul a f�l�be, majd felt�p�szkodom �s elindulok az ajt� fel�, hogy r�tegyek egy er�sebb z�r�var�zst.
- �n speciel arra utaltam, hogy b�rmit fel tudok t�telezni a roxfortiakr�l, de mindegy. –v�laszolja g�nyosan mosolyogva, �s �lmosk�s mozdulattal sz�tt�rja a karj�t fekt�ben, majd hatalmasat ny�jt�zik, �gyes m��s�t�ssal vegy�tve.
- Jelenlegi poz�ci�mban �n is roxforti vagyok. –fesz�tem tov�bb a h�rt, csak hogy ideges�tsem; annyiszor ugr�lt m�r p�ros l�bbal az idegl�ceimen, hogy egyszer�en nem tudom elnyomni a k�sztet�st valami hasonl�ra. Visszafekszem az �gyra, �s a plafont kezdem k�mlelni: ki kell v�rnom, kap-e idegrohamot az �n Nem’-�m vagy sem.
- Ne besz�lj�nk most poz�ci�kr�l. –legyint t�relmetlen�l, �s k�zelebb g�rd�l hozz�m.

- Tudod, mit? –mondja elgondolkozva, mik�zben a mellkasomat cir�gatja valamif�le bizonytalan koreogr�fia alapj�n.
- Hm? –�rdekl�d�m rendk�v�l besz�desen. Nincs kedvem a semmir�l t�rsalogni.
- Ma �testem m�r p�r kr�zisponton… Eg�sz j� befogad�nak bizonyultam. –besz�d k�zben am�gy z�r�jelesen �tveti derekam felett bal l�b�t. – Sz�val ne rontsunk el t�bb est�t; mondd el most: ki volt az ap�m?

Meglepetten pislogok egyet, �s az �gre emelem tekintetem, h�tra lesz�ll onnan valaki �s seg�t.
Nem, semmi h�r az �giekt�l. Egyszeriben lefel� kezdek el k�mlelni a takar�n kereszt�l, mert h�t sz�p dolog a mennyorsz�g, de a pokolban t�bb az ismer�s.
- Severus. –dorg�l� hangj�t er�teljesen nyomat�kos�tja az a t�ny, hogy �tfogta a derekam.
- Ez most �rzelmi zsarol�s? –k�rdem szemreh�ny�an.
- Nem. Testi. –feleli vigyorogva.
- Hm. �s ha nem v�laszolok? –k�rdem h�v�sen.
- Akkor szeretkez�nk, �s visszat�rsz a lakr�szedbe.
- Ez esetben meg kell k�rdeznem: mi lesz, ha v�laszolok? –k�rdezem gyanakv�an.
- K�b� ugyanez. –h�zza el a sz�j�t, mintha v�llat vonna; de v�llat nem vonhat, mert rajta fekszik.

M�g k�zelebb h�z�dom hozz�; j�p�r m�sodpercig szeml�lj�k �t-hat centi messzes�gb�l egym�s komoly arc�t, mire a meg�llapod�s megsz�letik.
- Ny�ron �gyis l�tni fogod. –suttogom v�g�l megad�an.
- M�r l�ttam, Severus. –mosolyog Neme’ pajkosan, �s combj�val m�g szorosabban mag�hoz vonja a cs�p�m.
- De addig is, tal�n jobb, ha tudod. Elv�gre � m�g �l. –folytatom megad�an, �gyet sem vetve egyre vaskosabb humor�ra.
- � igen. –s�hajtja a f�lembe. Egyszer�en nem lehet vele mit kezdeni. Ha takar� ker�l a k�zel�be, elveszti az esz�t. �s a norm�lis humor�rz�k�t.

Majd �n let�r�m ezt az ostoba �r�mk�d�st. Hab�r m�r efel�l is k�ts�geim vannak: lehets�ges, hogy fogalma sincs, ki is �, �s a neve nem mond neki semmit. Rem�lem, hogy �gy lesz.

A f�lem m�g� sim�tja a hajam, �s megpr�b�l hal�losan komoly k�pet v�gni, de minduntalan ki�l a sz�ja szeglet�be az a boldog f�lmosoly. Kiss� megd�bbent�, hogy ezt az �n jelenl�tem v�ltja ki.

- Gondolom, azt tudod, hogy aranyv�r� vagy. –kezdek bele a szomor� h�r k�zl�s�be.
- Igen. –v�gja r� halkan.
- Nos, b�r az egyik csal�dtagod nemk�v�nt h�zass�gba keveredett egy s�rv�r�vel, a var�zst�rsadalom sz�m�ra ez a vezet�kn�v m�g mindig hal�lfal�kat �s aranyv�rm�ni�s v�n bolondokat jelent. –folytatom k�m�letesen.
- Remek. –konstat�lja Nemesis egykedv�en.
- Sz�val nem aj�nlom, hogy hirdesd a sz�rmaz�sod. Maradj meg a m�sodik �lnevedn�l.
- B�kd m�r ki! –morogja, �s mag�hoz von bal karj�val, t�relmetlen�l, csitrisen, ami egy�bk�nt szerencs�re nem jellemz� r�.

�lmatagon egy r�pke cs�kot nyomok �sszez�rt ajkaira, majd sorsomba belet�r�dve nekikezdek a fin�l�nak.
- Andromeda Black hozz�ment John Tonkshoz, Narcissa Black Lucius Malfoyhoz…
Nemesis a tark�m f�l�tt belet�r a hajamba, �s a nyakamat kezdi cs�kolgatni, majd hirtelen egy bossz�s kis harap�ssal jelzi, hogy ne tartsak ilyen hossz� sz�netet.
Nyelek egyet. Ki kell mondanom.
- Larissa Malfoy pedig Sirius Blackhez.

A nyakamon val� matat�s megsz�nik, �s eg

 yszeriben kedvesem megr�k�ny�d�tt tekintet�vel tal�lom szemben magam.






* T�nyleg van egy ilyen m�tosz Perseus (,,l" n�lk�l) h�siess�g�vel kapcsolatban...
*ld. HP5, 644. oldal