30. Tiszta vizet a poh�rba

A m�snap k�sz k�nszenved�snek bizonyult a fi�k sz�m�ra. Mind az �tkez�sek, mind a tan�r�k alatt nem volt lehet�s�g�k �gy besz�lgetni, hogy annak ne legyen legal�bb egy tucat f�ltan�ja.
Harryt majd elem�sztette a k�v�ncsis�g. A helyzeten nem jav�tott Luka szemtelen vigyora se, amihez id�nk�nt egy oldalra sand�t� tekintet is p�rosult.

Az egy dolog hogy a fi�, k�pess�geinek h�la, t�k�letesen tiszt�ban volt azzal, hogy mennyire szeretn� tudni, mire j�tt r� Hermione. Az meg egy m�sik, hogy mennyire ut�lja, ha folyton az orra al� d�rg�lik ezt.

Hermione id�nk�nt szigor� pillant�st vetett a duzzog� Harryre, valamint az egyre izg�g�bb Ronra.

K�nny� neki! – gondolta Harry. – � tudja, mir�l van sz�.

V�g�l az eb�dsz�netben az �tkezde helyett a Sz�ks�g Szob�ja fel� vett�k az ir�nyt.

A l�pcs�k�n rohan� n�gyest Harry vezette, �gy neki volt abban a kellemetlen �lm�nyben r�sze, hogy egy falisz�nyeg takarta �tj�r�b�l kibukkanv�n, teljes sebess�ggel belerohant az a m�g�tt tart�zkod� szem�lybe.

– Bocs�nat! – mormolta felt�p�szkodv�n a f�ldr�l.

– Nem l�tsz a szemedt�l, Potter?! – csattant fel egy arrog�ns hang.
Harry meglepetten felpillantott. A lehet� legkellemetlenebb szem�lybe futott bele: Draco Malfoyba.

A sz�ke haj� mardek�ros kiv�telesen egyed�l volt, de ez sem tartotta vissza �t, hogy el� ne vegye szok�sos Harry�knek sz�nt modor�t.

– Most m�r t�nyleg csak aj�nlani tudom, hogy csin�ltas �j szem�veget – vigyorodott el Draco. – �s ha m�r �gy benne vagy, akkor vehetsz egyb�l hozz� egy �j fejet is.

Harry szemei fenyeget�en �sszesz�k�ltek.

– Nem f�lsz Malfoy? – k�rdezte ironikus hangon. – Most nincsenek itt a gorill�id, hogy megv�djenek… M�g valaki be tal�lja verni azt a mocskos pof�dat.

Luka el�refurakodott, s Harry karj�t megfogva, elkezdte maga ut�n h�zni a fi�t.

– Hagyd! – suttogta. – Nem �r annyit, hogy miatta b�ntet�st kapjunk.

Hermione egyet�rt�n a fi� m�sik oldal�ra h�z�dott, s Harry szabad kez�be belekarolva kiterelte �t a „vesz�lyz�n�b�l”. Ron morgol�dva k�vette a sarkon befordul� h�rmast.

K�t folyos�val arr�bb Harry m�r k�pes volt a saj�t l�b�n menni, an�lk�l, hogy ne �rezne k�s�rt�st arra, hogy visszarohanjon, �s beh�zzon egy nagyot a mardek�rosnak.

A Sz�ks�g Szob�ja el� �rve ler�tta a falszakasz el�tti „k�r�ket”, ami elengedhetetlen volt ahhoz, hogy a terem megjelenjen. Fel-al� s�t�lgat�s k�zben egyre csak Luk�t figyelte. K�v�ncsi volt mit fog sz�lni a fonott haj� fi�, hisz � csak most l�tja el�sz�r a szob�t.
Az utols� l�p�s ut�n hirtelen megjelent a falban a bej�rat.

Hermione szinte felt�pte az ajt�t, majd bel�kd�ste a t�bbieket rajta.

– Sietn�nk kell, nehogy megl�ssanak minket! – sziszegte magyar�zatk�nt.

Luka t�tott sz�jjal b�multa az erdei tiszt�s k�p�t felvev� termet.

– Gondoltam, tetszeni fog neked – szabadkozott Harry az ajt�t becsukv�n.

– Ez t�k j�! – foglalta �ssze v�lem�ny�t a fonott haj� fi�. – Elkellene egy ilyen terem otthonra is – heveredett le a puha p�zsitra.
Ron morgol�dva huppant le Luka mell�.

– Mi bajod? –tette fel a k�lt�i k�rd�st Harry, hab�r volt egy biztos tippje, mi is lesz a v�lasz.

– Na mi?! – csattan fel Ron. – Malfoy. Az a kis g�r�ny…

– M�g most hagyd abba – fojtotta a fi�ba tov�bbi mondanival�j�t Hermione.

– Nem kell �szrevenni, akkor megunja – mormolta Luka.

A fi� behunyt szemmel fek�dt, �s �lvezettel szippantott a friss f�illat� leveg�be.

A veszeked� felek egy csap�sra eln�multak. Mindketten jelent�s�gteljesen Harryre pillantottak.

A fi� m�lyet s�hajtott, majd neki�llt egy kis feh�r vir�ggal babr�lni, mik�zben csak �gy mell�kesen feltett Luk�nak egy k�rd�st.

– Hogy b�rsz ilyen nyugodt lenni Malfoy k�zel�ben, azok ut�n amit az apja m�velt? – motyogta.

Luka sokatmond�an felpillantott.

– TE hogy b�rsz megmaradni a k�zel�ben azok ut�n, amit az apja m�velt? – k�rdezte furcsa hangs�llyal.

Harry zavartan tekintett bar�tj�ra. Mindenf�le v�laszra sz�m�tott csak erre nem.

– Neked m�r 6 �ve kell �t elviselned, nekem csak 6 h�napja – folytatta Luka.

K�nos csend t�madt a szob�ban. Harry gondolataiba mer�lve r�g�dott az im�nt hallottakon. Elm�lked�s�b�l Ron ideges f�szkel�d�se r�ntotta ki.

– Hogy ker�lt�l ide a Roxfortba? – �rdekl�d�tt a fi�. – �gy �rtem, egyfolyt�ban azt hangoztatod, hogy nem tudsz var�zsolni, meg �j vagy a m�gia vil�g�ban. Akkor, m�r megbocs�ss, de honnan az �tlet, hogy egy olyan helyre gyere, aminek a l�tez�s�r�l sem tudt�l eddig?
Luka p�r pillanatig elgondolkodott, majd a t�bbiek meglepet�s�re nem csak hogy hajland� volt a feltett k�rd�sre v�laszolni, hanem a fi� eddigi leghosszabb monol�gj�t hallhatt�k.

– Az eg�sz a ny�r elej�n kezd�d�tt – fogott bele. – Egyszer csak megjelent n�lunk Dumbledore, �s k�vetelte hogy engedj�k be a palot�ba. Mikor ap�m v�gre fogadta, nem kertelt egyb�l r�t�rt a l�nyegre... Elmondta, hogy tudom�s�ra jutott, miszerint bizonyos s�t�t m�gusok �jra a nyomomba eredtek. Maga Voldemort pedig mes�s jutalmat aj�nlott annak a hal�lfal�nak, amelyik �lve a sz�ne el� vezet engem – n�h�ny pillanatra sz�netet tartott, hogy Harry�k megem�szthess�k az eddig hallottakat. – Miut�n mindezt elmondta, Dumbledore felaj�nlotta, hogy j�jjek a Roxfortba, mert ahogy � fogalmazott az ittenieknek nagyobb tapasztalata van abban, hogyan is kell az eff�le helyzeteket kezelni – folytatta. – Ap�m el�gg� k�tkedve �llt a dologhoz. �gy gondolta, hogy a palota �s a sz�mos katona el�g v�delmet ny�jt sz�momra, �s semmi sz�ks�g az emberek seg�ts�g�re, pl�ne nem var�zsl�k�ra – a fonott haj� fi� hasra henteredett, majd lassan fel�lt. – Ha ap�m nem is rajongott az �tlet�rt, �n ann�l ink�bb. V�gre itt volt a k�n�lkoz� alkalom, hogy viszonylag norm�lis �letem legyen, hogy egyvalaki legyek a sok k�z�l... Olyan �nz� k�r�s ez? – pillantott a t�tott sz�jjal hallgat� h�rmasra.

Harry egyb�l tagad�an megr�zta a fej�t. Ha valaki, h�t � tudja milyen az, ha megb�lyegezik az embert. Sz�m�t se tudta, h�nyszor k�v�nta m�r, hogy b�rcsak m�s k�r�lm�nyek k�z� sz�letett volna, hogy ne � legyen a h�res Harry Potter, a Fi� Aki T�l�lte.

– Kerek-perc kijelentettem ap�mnak, hogy ha elenged, ha nem, �n megyek. Ha kell �n megsz�k�m – folytatta a t�rt�net�t Luka. – A dologb�l, mint az v�rhat� volt, �ri�si veszeked�s kerekedett, minek eredm�nyek�nt �sszedob�ltam a cuccaim, �s elmentem Dumbledore-ral otthonr�l – a fi� az eml�k hat�s�ra elfintorodott, majd mintha �nmag�val vitatkozna valamin, megr�zta a fej�t. – Mindegy – motyogta. – Sz�val ott tartottam, hogy elj�ttem otthonr�l… Ezek ut�n Dumbledore egy londoni h�zba vitt, melyet valami fura b�b�j v�dett: csak az l�thatta, akinek az igazgat� megmondta, hogy egy�ltal�n ott van.

– Fidelius b�b�j – vetette k�zbe Hermione.

– Igen. Azt hiszem, �gy h�vt�k – helyeselt a fi�.

Harry egyre idegesebben v�rta a besz�mol� fojtat�s�t. Az utols� mondatok ugyanis fel�bresztett�k k�v�ncsis�g�t. Egy sz�m�ra hihetetlen gyan� kezdte �t hatalm�ba ker�teni.

– Az eg�sz nyarat abban a h�zban t�lt�ttem Remusszal, aki…

– Kivel? – ki�ltott fel Harry nem tudv�n mag�t tov�bb t�rt�ztetni. – Remusszal? Remus Lupinnal?

– Igen – b�linott Luka. Nagyon kedves… �s sokat mes�lt r�latok is. �gy mire a Roxfortba mentem, olyan volt, mintha m�r ismern�lek titeket.

– Lupin professzor… London… Fidelius b�b�jjal v�dett h�z… – motyogta Hermione elgondolkodva. – Te j� �g! Te a nyarat a rend f�hadisz�ll�s�n t�lt�tted!

Luka mosolyogva biccentett.

– �s mit csin�lt�l ott eg�sz ny�ron, ha szabadna tudnom? – sz�rta k�zbe Ron k�v�ncsian.

– Tanultam. Mi m�st? – hangzott a felelt. – Ne felejtsd el, el�tte �n vajmi keveset tudtam a var�zsl�k vil�g�r�l. Hogy val�ban el tudjuk hitetni, hogy �n egy roxfortos di�k vagyok, k�nytelen voltam az eddigi anyagokat megtanulni… Ha semmit se tudok, egyb�l lebuktam volna.

Ron olyan hangot adott ki, mint egy fuldokl�, aki l�tja az orra el�tt el�szni a ment�cs�nakot, de nem tud semmit tenni, hogy el is �rje azt.

Hermione arckifejez�s�r�l pedig reg�nyt lehetett volna �rni.

– Te k�t h�nap alatt megtanultad azt, mit mi �t �v alatt? – k�rdezte a l�ny remeg� hanggal.

– Igen – v�laszolta Luka olyan hangnemben, mintha mi sem lenne term�szetesebb enn�l.

Hermione nyelt egy nagyot, mik�zben �gy meredt a fonott haj� fi�ra, mintha most l�tn� �t el�sz�r.

Harryt mag�t nem lepte meg oly drasztikusan ez a kijelent�s. M�r els� nap felt�nt neki, milyen k�nnyen meg Luk�nak a tanul�s, �s milyen hihetetlen mem�ri�ja van.

�t eg�szen m�s dolog zavarta. �gy t�nt a t�bbiek �tsiklottak egy nagyon is fontos r�szlet f�l�tt.

– Te eg�sz ny�ron Remusszal volt�l? – sz�lalt meg hirtelen, mag�ra vonva ezzel bar�tai figyelm�t. – De hisz az nem lehet! Remus v�rfarkas, �s mint olyan hihetetlen�l vesz�lyes… – hirtelen elhallgatott. Nem volt sz�ks�ge Luka sejtelmes mosoly�ra, hogy r�j�jj�n nem vett sz�m�t�sba egy letagadhatatlan r�szletet. – H�t persze! – csapott a homlok�ra. – A v�rfarkas csak emberre vesz�lyes. Te pedig ak�rhonnan is n�zz�k a dolgot nem vagy az.

– Ha �gy n�zz�k egym�sra vigy�ztunk Remusszal – merengett el Luka. – �n vigy�ztam, hogy � ne menjen ki a h�zb�l, � meg arra hogy �n ne.

– Mi�rt ne mehett�l volna ki a h�zb�l? – k�rdezte Ron �rtetlenkedve.
Hermione olyan pillant�ssal jutalmazta a fi�t, hogy egyb�l elv�r�s�d�tt, s �rthetetlen szavakat motyogott az orra alatt.
– Eg�sz ny�ron �sszesen h�rom alkalommal hagytam el a h�zat – s�hajtotta Luka. – Egyszer mikor az iskolai akt�mba sz�ks�ges pap�rokat int�zt�k, egyszer mikor elment�nk az Abszol �tra megvenni a cuccaim, �s… �s egyszer mikor kisz�ktem a h�zb�l.

V�rakoz� tekintettel meredt az �t hallgat� h�rmasra, �gy t�nt azzal sz�molt, hogy alapos kioktat�st kap, ami�rt elsz�k�tt. De v�rt szentbesz�d elmaradt. Harry t�k�letesen meg tudta �rteni, mi�rt hagyta el bar�tja enged�ly n�lk�l a h�zat. Csoda, hogy nem �r�lt bele a ny�r folyam�n a bez�rts�gba.

Kiv�telesen Hermione is tartotta a sz�j�t.

– Mindh�rom alkalommal… – folytatta Luka, l�tva hogy a fejmos�s elmaradt. – …mindig ah�nyszor elhagytam a h�zat, visszafel� menet megt�madtak. Az utols� alkalommal, mikor egyed�l voltam, csak annak k�sz�nhetem az �letem, hogy a szokv�nyosnak �pp nem nevezhet� zajok miatt a k�rny�kbeliek kih�vt�k a rend�rs�get. H�rom rend�raut� �s k�t motoros rend�r j�tt a helysz�nre, mire a hal�lfal�k jobbnak l�tt�k, ha visszavonul�t f�jnak.

A be�ll� fesz�lt csend szinte s�rtette Harry f�l�t. Luka oda-vissza j�ratta tekintet�t bar�tai k�z�tt, majd l�tv�n, hogy milyen zaklatott� v�lt a hangulat, hirtelen elmosolyodott.

– Nem kell ilyen hal�losan komolyan venni a dolgot! – legyintett. – V�g�l is itt vagyok. Nem?

A k�rdezett h�rmas zavartan b�lintott.

�jabb cs�nd �llt be. Mindegyik�j�ket t�ls�gosan lefoglalta a saj�t gondolataik rendez�se.

Ron mag�ban motyogva �jra �tvette a hallottakat.

Hermione vizslat� tekintettel fiksz�rozta Luk�t, aki ezt rezzen�stelen�l �llta.

Harry pedig egy �jabb vir�got kezdett el „vizsg�lgatni”, ez�ttal egy s�rg�t.

– Sz�val k�t h�nap alatt megtanultad az �t �ves anyagot – sz�lalt meg hirtelen Hermione.

Ron l�tv�nyosan fels�hajtott, Harry pedig halv�nyan elmosolyodott. Hihetetlen, hogy Hermion�t az eg�sz t�rt�netb�l ez „zavarja” a legjobban.

– Igen – v�laszolta Luka. – De csak azokat, amik a vizsg�kon el�fordultak…

– Vagyis mindent – sz�rta k�zbe Ron alig hallhat�an.

– M�r eml�tettem, hogy egy�bk�nt lebuktam volna – vonta �ssze szem�ld�k�t Luka. – �gy is volt egy pont, ahol nagyon rezgett a l�c.

– Rezgett a l�c? – Hermione arc�r�l egyik pillanatr�l a m�sikra elt�nt a gyerekes dac �s f�lt�kenys�g. – Az �tv�ltoztat�stanra gondolsz?
Luka csal�dottan b�lintott.

– Ez az egyetlen tant�rgy, ahol nem tudok megh�z�dni a sarokba. B�b�jtanon �s S�t�t Var�zslatok Kiv�d�s�n megtehetem, hogy csendesen gubbasztok, ha olyan var�zslatr�l van sz�, amit nem tudok imit�lni. A vizsg�kat meg �gyis csak n�vlegesen kell megcsin�lnom… �tv�ltoztat�stanon viszont m�r els� �r�n kider�lt volna, hogy k�ptelen vagyok var�zsolni. Ez�rt mondtuk azt mindenkinek, hogy m�r megvan az �sszes vizsg�m, �s emiatt nem kell �r�ra j�rnom.

– De h�t mikor Malfoy k�vetelte, hogy mutasd be a tud�sod… – kapcsol�dott be a besz�lget�sbe Harry is. – ,akkor k�nnyed�n �vegr�zs�t csin�lt�l egy mar�k homokb�l.

Luka lassan elmosolyodott. Tekintete Hermion�ra v�ndorolt. A l�ny arc�ra szint�n sz�les mosoly �lt ki.

– Azt hiszem innent�l �tadom a sz�t Hermion�nak – nevetett Luka. – Hisz el�rkezt�nk ahhoz a dologhoz, amit � kem�ny munka �r�n megtudott.

Harry �s Ron el�bb d�bbenten, majd moh�n a l�nyra meredtek.
Teljesen megfeledkeztek arr�l, hogy val�j�ban mi�rt is j�ttek a Sz�ks�g Szob�j�ba.

Hermione vett egy m�ly leveg�t, majd lassan kif�jta azt.

– Sz�val… – fogott bele. – A legegyszer�bb, ha azzal kezdem, amit megtudtam, majd azut�n visszat�r�nk az �vegr�zs�ra – p�r pillanatig elmerengett, majd gondolatait rendezv�n belev�gott a magyar�zatba. – Ha j�l eml�keztek a k�nyvem szerint hat hatalomkrist�ly l�tezik. Egy-egy minden term�szeti elemhez: a F�ldh�z, a Sz�lhez, a V�zhez, a Vill�mhoz, a J�ghez �s a T�zh�z. �m mikor Ron megeml�tette, hogy Luka krist�lya tal�n m�s mint a t�bbi, �s ez�rt akarj�k a hal�lfal�k annyira, eszembe jutott valami. Mintha r�gen m�r olvastam volna egy mugli k�nyvet az �kori mitol�gi�r�l, amiben eml�t�st tettek term�szeti elemeket ir�ny�t� nagyhatalm� amulettekr�l…

– Egy mugli k�nyvben? – csod�lkozott el Ron.

– Igen – b�lintott Hermione. – A var�zsl�k kit�rlik azokat az adatokat, amikre nincs bizony�t�k, vagy amelyek m�r el�v�ltek.

– �s ez mi�rt fontos? – �rtetlenkedett tov�bbra is Ron.

– Esetleg ha hagyn�d, hogy befejezem a mondanival�m! – torkolta le a fi�t Hermione. – Sz�val t�bb mint h�romezer �vvel ezel�tt az egyiptomiak ismert�k a hatalomkrist�lyokat. Ami ha engem k�rdeztek �rthet�, hisz t�rt�nelm�k folyam�n nem egy a birtokukban is volt… DE!... – vett egy m�ly leveg�t a l�ny. – Itt j�n az a r�sz, ami minden, m�gus �ltal �rt, k�nyvb�l hi�nyzik... Az egyiptomiak szerint ugyanis nem hat, hanem nyolc hatalomkrist�ly van. A hat term�szeti elemet ir�ny�t�, �s k�t m�sik az Istenek Szem�nek nevezett krist�ly, amely az el�z� hatot uralja. Ez a kett� a F�ny-krist�ly �s a S�t�ts�g-krist�lya – izgatottan az ajk�ba harapott. – Luka med�lja egyike az Isten Szem�nek… �v� a F�ny-krist�ly.