18. A rejt�ly kulcsa
  

– Merlinre! – fakadt ki Ron. – Mi j�het m�g? Vagy ink�bb ki j�het m�g?

– Ezek szerint igaz volt, amit Luka a csal�dj�r�l mondott – k�ny�k�lt az asztalra Harry. – T�nyleg van egy h�ga. Teh�t akkor a t�bbi dolog, amit akkor mes�lt is igaz. Gondolt�tok volna?

Ron v�laszk�nt csak megvonta a v�ll�t. Hermione viszont �gy t�nt m�g a k�rd�st se hallotta. A l�ny �res tekintettel meredt maga el�, szeml�tom�st teljesen m�shol j�rtak a gondolatai.

– Hermione, j�l vagy? – h�zta el tenyer�t a l�ny arca el�tt Ron.
Hermione meglepetten pislogott p�rat, mint aki azt se tudja, hogy ker�lt a klubhelys�gbe, majd komoly tekintettel a fi�kra meredt.

– Tudom, hogy meg�g�rt�k Luk�nak, hogy nem nyomozunk ut�na – kezdte bizonytalanul. – De azt hiszem, r�j�ttem, hogy k�pes var�zsolni.

Azzal a l�ny felpattant sz�k�r�l �s se sz� se besz�d felviharzott a l�nyok h�l�termeibe vezet� l�pcs�n. Nem telt bele f�l perc m�r a visszafel� igyekv� l�ptei d�ngtek a fokokon.
Egy hatalmas k�nyv csap�dott az asztalra elsodorv�n p�r kisebb pudingoskelyhet, Hermione diadalittas arccal �llt f�l�tte.

– Ezt a k�nyvet a sz�netre vettem ki, hogy legyen mit olvasgatnom lefekv�s el�tt – magyar�zta mik�zben izgatottan lapozgatott a f�lt�gla vastags�g� irom�nyban.

A k�t fi� l�legzetvisszafojtva v�rta a folytat�st. F�ltek, hogy ha b�rmit is mondan�nak a l�ny visszakozna �s megtartan� mag�nak felfedez�s�t.

– L�tt�tok mi volt Luka apj�nak a nyak�ban? – k�rdezte Hermione, m�g mindig vadul lapozva.

– Nyakl�nc, gondolom �n – vonta meg a v�ll�t Ron.

Hermione tekintete egy pillanatra d�hvel telt meg, �m a l�nynak siker�lt �rr� lennie felt�r� haragj�n.

– A med�lra gondoltam. Arra a krist�lyra – mondta a fi�nak, majd Harryhez fordult. – Eml�kszel, mes�lted, hogy van Luk�nak egy Nap alak� �vegmed�lja – a k�rdezett n�m�n b�lintott. – Az nem �veg, hanem krist�ly.

– �s mi k�ze ennek, ahhoz, hogy Luka mik�ppen tud var�zsolni? – sz�lt k�zbe Ron.

– Nem var�zsol – r�zta meg a fej�t Hermione, mik�zben ujj�val a k�nyv sorai k�zt keresg�lt.

 – Csak �gy t�nik, mintha var�zsolna.

– Hogy �rti ezt m�r megint? – fintorgott Ron. – Ez a csaj mindig r�buszokban besz�l. Nem lehet hogy valamelyik felmen�je szfinx volt?

– Itt van! – ki�ltott fel Hermione.

A k�t fi� k�v�ncsian a k�nyv f�l� hajolt.

– „Hatalomkrist�ly” – olvasta Hermione. – „K�l�nleges nagy erej� krist�ly. Az eg�sz vil�gon �sszesen 6 db l�tezik bel�le. Mindegyik krist�ly rendelkezik egy-egy term�szeti elem ir�ny�t�si lehet�s�g�vel, amelyet ha el�g er�s hordoz�ja, k�nnyed�n kiakn�zhat. A krist�lyok minden esetben maguk v�lasztj�k hordoz�jukat, akikhez k�zvetlen�l sz�let�s�k ut�n ker�lnek valamilyen �kszer form�j�ban, �s �let�k v�g�ig kiz�r�lag �ket szolg�lj�k. Egy krist�ly csak egy term�szeti elem ir�ny�t�s�ra k�pes a hat k�z�l. Ezen hat term�szeti elem: F�ld, Sz�l, V�z, Vill�m, J�g �s T�z…” – a l�ny b�szk�n pillantott fel. – �rtitek m�r? Luka med�lja egyike a 6 hatalomkrist�lynak! Emiatt hiszi mindenki azt, hogy var�zsol, val�j�ban valamilyen term�szeti elem erej�t ir�ny�tja! Az �jszakai s�t�nkra visszaeml�kezv�n, Luka eleme a t�z!

Harry nagyot f�jva huppant vissza a hely�re, a hallottakat em�sztgette.

Ron ellenben elem�ben volt.

– Biztos vagy te ebben? – mutatott a k�nyvre. – Csak a t�z seg�ts�g�vel nem csin�lhatta volna meg azt a sokf�le var�zslatot. Gondolj csak a szuperer�s pajzs�ra!

Hermione t�tott sz�jjal meredt a fi�ra, majd Harryre.

– Vak ty�k is tal�l szemet! – vont v�llat Harry.

– Ron! – kezdte Hermione. – Ha van eszed, mi�rt nem haszn�lod m�skor is?

A k�rdezett �rtetlen�l meredt a l�nyra.

– Hagyjuk! Nem fontos! – legyintett Hermione.

Harry �rdekl�dve h�zta maga el� a k�nyvet.

– M�g van t�bb is – sz�lalt meg, mag�ra vonva az egym�st d�h�sen m�reget� p�ros figyelm�t. – N�zz�tek csak!... „A krist�ly �s hordoz�ja k�lcs�n�sen v�dik, seg�tik egym�st. Am�g visel�je �l a hatalom krist�ly senki m�snak nem engedelmeskedik, idegenek m�g csak meg sem �rinthetik, mert azt t�mad�snak veszi �s egyb�l v�dekezik.”

Harry egy pillanatra elmer�lt gondolataiban. Felvillant el�tte annak a hajnalnak a k�pe, mikor Luk�val besz�lgetett. A fi� kit�r�se a med�l fel� ny�l� keze el�l, s ijedt tekintete. Luka nem a med�lt f�ltette, hanem att�l tartott, hogy akaratlanul is megsebes�theti �t, r�ad�sul a nyakl�nc furcsa viselked�s�vel mag�t is leleplezte volna.

– Mi�rt hagytad abba? – szak�totta f�lbe mereng�s�t Ron k�rd�se.

– Majd �n folytatom – vonta mag�hoz a k�nyvet hat�rozottan Hermione. – „A krist�lyok eredete m�ig ismeretlen, csak�gy mint az is, hogy mi szerint v�lasztja ki hordoz�j�t, illetve hov� t�nik annak hal�la ut�n” – olvasta a l�ny. – „Koruk t�bb ezer �vre tehet�. Els� �r�sos feljegyz�s, amely felmaradt r�luk az i.e. 3. �vezredb�l sz�rmazik, az �kori Egyiptomb�l. Nyomon k�vet�s�ket tov�bb nehez�ti, hogy kin�zet�k hordoz�juk szem�lyis�g�hez igazodik, �gy visel�nk�nt m�s �s m�s form�ban jelennek meg. A t�rt�nelem folyam�n csup�n �t szem�lyr�l tudjuk biztosan, hogy rendelkezett az egyik hatalomkrist�llyal: II. Ramszesz, egyiptomi f�ra� t�zkrist�lyt, Attila, a hunok vez�re pedig a vill�mkrist�lyt birtokolta, melyeket el�szeretettel haszn�ltak csat�ik �s h�d�t�saik sor�n is. Triton, a sell�k legend�s uralkod�ja a v�z ereje, egy erdei t�nd�r pedig a leger�sebb elem, a f�ld, ereje f�l�tt rendelkezett. Az egyetlen var�zsl�, akir�l tudjuk, hogy visel�je volt egy hatalomkrist�lynak, az a h�res m�gus Merlin volt. A t�rt�netek szerint gy�r�j�ben a t�z ereje lapult.”

Hermione a sz�veg v�g�re �rv�n v�rakoz�an feltekintett a megs�rgult lapokb�l.

Ron elismer�en f�ttyentett.

– Ezt nevezem! – b�k�tt a k�nyvre. – Egy hatalom, mi er�sebb a var�zslatn�l, �s m�g p�lca sem kell a haszn�lat�hoz. Egy ilyen krist�lyt sz�vesen elfogadn�k, az m�r tuti!

– B�rki elfogadn� – tette hozz� Harry. – �ppen ez�rt nem lenn�k annak a hely�ben, ki birtokol egyet. Gondoljatok bele! Mindenki megpr�b�ln� megszerezni mag�nak!

– De a krist�ly csak az �ltala v�lasztott visel�j�nek engedelmeskedik. M�s m�g csak hozz� sem �rhet! – eml�keztette a fi�t Hermione.

– A s�rk�ny sem szel�d�thet�, m�gis van aki megpr�b�lja – �rvelt Harry. – Egy ekkora er� cs�b�t�s�nak neh�z ellen�llni. R�ad�sul a muglik, s�t m�g a mitol�gia fajok is haszn�lhatj�k a krist�lyt. Te kihagyn�l egy ilyen lehet�s�get, hogy ekkora hatalomhoz juthass?

– Igazad van – mormolta Hermione cs�ndesen. – Az emberek �nz�k, �s hatalomv�gyuk sokszor elvak�tja �ket – Elgondolkozva megpiszk�lta a k�nyv sark�t. – Azt hiszem megtal�ltuk a v�laszt arra is, hogy mi�rt �ld�zik a hal�lfal�k Luk�t – sz�lalt meg v�ratlanul. – A hatalomkrist�ly�t akarj�k!

– Mi�rt, ha nem tudj�k haszn�lni? – �rtetlenkedett Ron. – R�ad�sul az apj�nak is van egy. �t mi�rt nem �ld�zik?

Hermione �s Harry k�rd�n egym�sra pillantottak. Ron megint r�tapintott a l�nyegre.

– Nem tudom – bizonytalanodott el Hermione. – Tal�n nem tudj�k, hogy az apj�nak is van egy… V�g�l is mekkora az es�lye, hogy a hat hatalomkrist�lyb�l kett� is van egy csal�dban? Egy a milli�rdhoz?... M�g az is ritka, hogy egy fajhoz ker�l, nem hogy egy csal�dba!

– Igen! – b�lintott Harry, a l�ny gondolatmenet�t k�vetve. – �s lehet, hogy Luka valamilyen m�don leleplez�d�tt, s r�j�ttek, mi van n�la… Emiatt bujk�l!

– Vagy csak az � krist�lya egyszer�en m�s, mint a t�bbi – tette hozz� Ron mintegy mell�kesen.

Hermione �gy meredt a fi�ra, mint aki szellemet l�t.

Ronnak hihetetlen �rzeke volt, hogy �szrevegyen olyan dolgokat is, amiket m�sok nem. Az m�r m�s k�rd�s, hogy a fi� nem mindig tudta, mit is tal�lt.

Hermione arc�ra ki�lt a d�bbenet Ron szavai nyom�n, �s m�g valami m�s: �gy t�nt a l�ny el�tt hirtelen minden vil�goss� v�lt.

A k�t fi� nem kis ijedts�g�re hirtelen felpattant az asztalt�l, majd kiviharzott a klubhelys�gb�l. A K�v�r D�ma sip�tozva kiab�lt a l�ny ut�n, mert az nagy siets�g�ben nyitva hagyta a festm�nyt.

– H�t ez meg hov� megy? – n�zett csod�lkozva Hermione ut�n Harry.
Ron lassan elh�zta a sz�j�t.

– Oda, ahov� ilyen alkalmakkor szokott… A k�nyvt�rba.

– Nem kellene ut�na menn�nk? – k�rdezte Harry bizonytalanul.

– Ugyan, hagyd csak! – legyintett bar�tja. – Gyere ink�bb sakkozzunk! – sz�ja mosolyra h�z�dott. – Fogadjunk, p�r perc alatt megverlek!