1. Bet�rt ablak

Koroms�t�t volt, az �gen �les kontrasztk�nt ragyogtak a csillagok. Az utca kihalt volt, az �t sz�l�n �ll� f�k meghajoltak a hangosan s�v�lt� sz�lben. Egyetlen m�s hang sem hallatszott, a h�zakat hom�ly fedte, lak�ik m�r leoltott�k az �sszes l�mp�t �s most �gyukban �lmatlanul forgol�dva v�rt�k az �t�letid� v�g�t, a reggelt, amikor majd �jra kis�t a nap...

A sarkon �ll� h�z legsz�ls� ablaka felrobbant. Egy l�mpa felgyulladt az egyik szob�ban.

Az erd� fel�l, ahol szabad szemmel m�g a f�k halv�ny k�rvonalait sem lehetett kivenni, fekete ruh�s alakok k�zeledtek. Mindannyian csukly�t viseltek, tart�suk egyenes �s b�szke volt. Hossz�, hat�rozott l�ptekkel haladtak a sz�trobbant ablak� h�z fel�, k�peny�k meg sem rezd�lt az ork�n er�ss�g� sz�ll�k�sekt�l. Egyik�k sem sz�lt, amint oda�rtek, a legel�l halad� alak el�vett egy hossz�k�s p�lc�t a ruh�ja al�l �s az ajt� fel� intett vele, mire az egy hang n�lk�l, r�snyire kiny�lt. Az alak h�tran�zett t�rsaira, majd habozva bel�pett. K�vett�k.

A nappaliban �lltak. Hal�los csend vette k�r�l �ket, m�g egyszer csak egy v�kony, t�r�keny alak t�nt fel a l�pcs�n, annak a szob�nak az ir�ny�b�l, amelyben a robban�st k�vet�en felkapcsolt�k a villanyt. Magas, tizenh�t �v k�r�li, �jfekete haj� l�ny n�zett vel�k szembe, eleinte �lmos, majd egy csap�sra riadtt� v�l� tekintettel. A l�ny, amint felm�rte, kikkel �ll szemben, sarkon fordult �s megpr�b�lt visszarohanni a szob�j�ba.

A legh�tul �ll�, g�rnyedt h�t�, undor�t�, vad�llatok�ra eml�keztet� szagot �raszt� csukly�s egy szempillant�s alatt el�resz�kkent, f�lrel�kte az els� alakot �s a l�nyra vetette mag�t. Ugr�s k�zben f�lrecs�szott az arc�t takar� k�peny �s els�k�nt k�t hegyes fog, m�r-m�r agyar t�nt fel, majd, miut�n a f�rfi f�ldet �rt, gubancos, sz�rke haja, amely az arc�t �s a v�ll�t is eltakarta, v�g�l pedig halotts�padt b�re �s v�rszomjas vigyora - ez volt a legels�, amit a l�ny megpillantott. Amikor a f�rfi az ugr�s v�g�n neki�tk�z�tt �s lesodorta �t a l�pcs�r�l, alaposan beverte a fej�t a korl�tba - ekkor �jra felt�ntek el�tte a s�rga agyarak, amint el�villannak a sz�j keskenny� pr�sel�d�tt vonal�b�l. Felsikoltott.

A l�pcs� melleti ajt� �gy t�nt, kor�bban az ablakhoz hasonl�an most szint�n felrobbant: k�t ember rontott ki rajta �s amint megpillantott�k �ket, a csukly�sokra vetett�k magukat.

Ketten k�zd�ttek n�gy ellen: az �t�dik a l�nnyal volt elfoglalva, aki most t�rd�vel arcon r�gva t�mad�j�t, �jra megpr�b�lt felm�szni a l�pcs�n.

A n� a legel�l �ll� f�rfit t�madta meg els�k�nt. Var�zsp�lc�ja megvillant a szemk�zti ablakon �t besz�r�d� halov�ny holdf�nyben, mik�zben felemelte. Az alak szabad szemmel szinte k�vethetetlen sebess�ggel kit�rt a v�r�s f�nysug�r �tj�b�l, eleg�nsan megp�rd�lt �s fej�t felszegve a n� fel� fordult.

- Everti static! - ki�ltotta a n� mellett �ll� f�rfi, mire az egyik csukly�s alak felemelkedett �s a bej�rati ajt�nak csap�dott. A m�g�tte �ll� azonban m�ris t�mad�sba lend�lt �s �tvette kiesett t�rsa hely�t.

- Rictusempra! - A f�rfi h�r�totta az �tkot, majd �jra a hal�lfal�nak szegezte p�lc�j�t.

- Petrificus totalus! - ord�totta, mire az alak s�b�lv�nny� meredt �s a f�ldre esett.

- Ez most valami vicc? - ki�ltotta a f�rfi vid�man. - Ti lenn�tek a h�res hal�lfal�k? H�t ennyire ellustultatok a Nagyuratok t�voll�te alatt?

A k�vetkez� pillanatban a l�pcs�n felfel� m�sz� l�ny fel� pillantott �s azonnal elkomorodott. A csukly�s, ugatva nevet� alak m�r csaknem utol�rte �t. 

- Crucio! - mondta halkan, szinte l�gyan a n�vel k�zd� f�rfi. V�kony, v�r�s f�nysug�r t�rt el� a p�lc�j�b�l �s a n�nek �tk�z�tt. Az felsikoltott, megg�rnyedt, majd eltorzult arccal a f�ldre rogyott �s vonaglani kezdett. A csukly�s alak kifejez�stelen arccal, szinte szenvtelen�l figyelte �t, a f�rfi azonban felord�tott �s a var�zsl�ra vetette mag�t. Az egyetlen p�lcalegyint�ssel a szemben l�v� falon f�gg� t�k�rnek l�kte �t, ehhez azonban meg kellett szak�tania a k�nz�st. A n� felt�rdelt �s m�g mindig f�lig vakon a f�jdalomt�l a p�lc�ja ut�n tapogat�zott.

A l�pcs� ir�ny�b�l valaki felsikoltott. Mindh�rman (�s a negyedik hal�lfal� is) abba az ir�nyba fordultak. A l�ny bok�j�t elkapta a m�g�tte m�sz� f�rfi �s most megpr�b�lta visszar�ntani �t a sz�nyegre. A l�ny hi�ba kapaszkodott a korl�tba, ha m�sb�l nem, a k�ts�gbeesett sikolt�sb�l kit�nt, hogy nem sok�ig b�rja m�r megtartani mag�t. Az �t k�vet� f�rfi karj�r�l f�lig lecs�szott a k�peny: el�villant sz�rke b�re �s hatalmas, s�rga karmai.

- Ez Fenrir Greyback! - sikoltotta a f�ld�n �l� n�. - James! Seg�ts neki! Florence...

- Capitulatus! - ki�ltotta a hal�lfal�, mire a n� p�lc�ja a kez�be rep�lt.

- Everti static! - ord�totta ism�t James. A hal�lfal� a falnak csap�dott, de szinte azon nyomban fel is ugrott. K�penye f�lrecs�szott, minek k�vetkezt�ben arca v�gre el�t�nt a s�t�ts�gb�l: a s�padt, vil�gos b�r, a lefel� g�rb�l� orr �s a v�llig �r�, sz�ke haj.

- Lucius Malfoy... - suttogta a f�rfi egy pillanatra megtorpanva.

- Avada Kedavra! - A negyedik hal�lfal� most sz�lalt meg els� �zben. A n� egy hang n�lk�l a f�ldre esett �s t�bb� nem mozdult.

Egy pillanatra mindannyian megtorpantak. James els�padt, arca hitetlens�get �s riadalmat t�kr�z�tt. A hal�los csendet n�h�ny m�sodperccel k�s�bb Florence �jabb sikolt�sa t�rte meg a l�pcs� fel�l. Fenrir m�r csaknem teljesen ler�ntotta �t mag�hoz �s mik�zben dulakodtak, hossz� karmaival v�gigsz�ntott a l�ny h�l�ingb�l kil�g� karj�n. A sebb�l v�r patakzott. 

Odakintr�l ki�ltoz�s hallatszott, a k�vetkez� pillanatban pedig kiv�g�dott az ajt�. K�t f�rfi rontott be rajta. Egyik�k beesett arc�, kopott, �ssze-vissza foltozott tal�rt visel�, tal�n negyven �ves var�zsl� lehetett, a m�sik n�la j�val �regebb, arca tele sebhellyel �s forrad�ssal, egyik szeme hely�n sebesen p�rg� �veggoly�val.

- Mordon! - ki�ltotta James. 

A k�vetkez� n�h�ny m�sodperc leforg�sa alatt t�bb minden t�rt�nt is gyors egym�sut�nban: a k�t �jonnan �rkezett var�zsl� a m�g eszm�let�kn�l lev�  hal�lfal�kra rontott, Malfoy - t�rs�val ellent�tben - k�nny�szerrel kit�rt el�l�k, Fenrir pedig elg�ncsolta a menek�lni k�sz�l� Florence-t, f�l� hajolt, el�villantotta r�miszt�en hegyes fogait �s �les, ugat� hangon felnevetett. Sem Remus Lupinnak, sem Alastor "R�mszem" Mordonnak, sem pedig az �desapj�nak, James-nek nem volt m�g csak rem�nye sem arra, hogy id�ben oda�rjen �s megakad�lyozza, hogy megharapja a l�nyt.

- Globus Igneo! - ki�ltotta Malfoy. P�lc�j�b�l hatalmas t�goly� l�vellt ki �s telibe tal�lta Fenrirt. A v�rfarkas eleresztette a l�nyt �s eszm�letlen�l lebucsk�zott a l�pcs�n.

Malfoy sarkon fordult �s elviharzott a h�z t�ls� v�ge fel�. Mordon ut�na rohant, a negyedik hal�lfal�t Lupinra hagyva.

Kisv�rtatva visszat�rt. D�h�snek t�nt.

- Megl�pett - k�z�lte m�ly, recseg� hangon. - Val�sz�n�leg ki�rt �s azonnal dehoppan�lt.

- Be kell sz�ll�tanunk a Szent Mung�ba - mondta Lupin az eszm�letlen Florence-t vizsg�lva. - S�rg�sen.

R�mszem s�t�ten b�lintott.

- Megmentette - mondta Lupin felemelve a fej�t.

Mordon ism�t b�lintott, ha lehet, m�g s�t�tebb tekintettel, mint az im�nt.