Hermione sok�ig nem tudott szabadulni az �nnepl�k k�z�l. Valaki j�rhatott Roxmortban, mert rengeteg vajs�r�s �veg, l�ngnyelv whisky, �s mindenf�le �dess�g ker�lt el�. A konyh�r�l is hoztak n�mi vacsor�nak val�t, mert senkinek nem volt kedve lemenni a Nagyterembe. Mivel Hermione le akart menni, v�g�l n�h�nyan m�g ut�na indultak, hiszen igen sz�rakoztat� elfoglalts�gnak tal�lt�k a m�r d�h�ng� mardek�rosokat m�g tov�bb bosszantani. A H�ll�h�t �s a Hugrabug di�kjai sem voltak �ppen boldogok, hiszen az � di�kt�rsuk is indult, de �k legal�bb annak �r�lhettek, hogy nem a Mardek�r nyert.

Hermione �gy �rezte mag�t, mintha valami szt�r lenne, aki m�g leveg�t sem vehet egyed�l. Eddig nem gondolt bele, hogy a t�bbieknek ennyit jelent ez a verseny. Persze, neki is fontos volt, mert nagyon szerette volna a Pr�b�t megn�zni, �s nem utols� sorban Malfoyt legy�zni. Ezek azonban szem�lyes indokok voltak, nem sejtette, hogy h�za di�kjai ennyire mellette �llnak. Kicsit elt�volodott t�l�k az ut�bbi id�ben, hogy a b�jitaltan�rn�l lakott, n�ha �gy �rezte, sehov� sem tartozik…

A vacsora alatt sem volt nyugta, minduntalan odal�pett valaki, hogy m�g egyszer gratul�ljon. Kezdte elveszteni a t�relm�t, mert pihenni szeretett volna. Ahogy feln�zett a tan�ri asztalra, h�rom alak is felkeltette a figyelm�t. Az els� Perselus volt, aki m�g mindig d�h�sen n�zett r�. �sszeh�zott szem�ld�kkel, vonall� fesz�l� ajkakkal, megvet�en reag�lt a l�ny pillant�s�ra.

Rosszul �rezte mag�t ett�l a n�z�st�l, sejtette, hogy a versennyel �rdemelte ki. Nem tudta, hogy tan�ra az�rt haragszik, mert legy�zte kis kedvenc�t, vagy az�rt, mert a k�nyvb�l vett recept alapj�n dolgozott. Kiss� f�lve gondolt a r� v�r� est�re. Nagy nehezen elszakadt a fekete szemekt�l, �s a f�rfi mellett �l� n�re n�zett. Nem �rtette, mit akar t�le a B�jitalmestern�. Vajon t�nyleg az �rz�je lenne? B�r ha nem az, akkor a kapcsolat is meglep�, �s a j�l�rtes�lts�ge is. Mondjuk, ha k�pes telepatikus �ton besz�lni vele, akkor ak�r ki is olvashatta fej�b�l az inform�ci�kat. Maga sem �rtette mi�rt, nem b�zott Leayben. Azon gondolkodott, ha t�nyleg az �rz�je, vajon k�pes lesz benne valaha �gy megb�zni, mint Ilena Lilasban?

A pillant�s�t nem viszonozt�k, mivel a n� �ppen Perselusszal volt elfoglalva. Pr�b�lta felkelteni a f�rfi figyelm�t, egy t�lc�t ny�jtott fel�, majd b�jos mosolyt arc�ra �ltve besz�lget�st kezdem�nyezett. A kapott v�laszok l�that�an nem nyert�k el a tetsz�s�t. A f�rfi r� se n�zett, tov�bbra is Hermion�t b�v�lte szikr�z� szemmel. A k�k szemekben lassan harag, majd gy�l�let f�nye t�kr�z�d�tt, arc�r�l lehervadt a mosoly. Nem sz�lt t�bbet a mellette �l� tan�rhoz, hanem mag�ba roskadva, enyh�n durc�s arckifejez�ssel vacsor�zott.

A griffend�les l�ny mindezt furcsa �rz�sekkel n�zte v�gig. Az �rz�j�nek tetszik Perselus? Most a f�rfi tudom�st se vesz r�la, de k�s�bb, ha m�r nem fog d�h�ngeni? F�lt�keny volt, tiszt�n �rezte. Neki nem tetszett ez a felem�s helyzet, hogy tan�ra ker�lte, ha tehette. A fizikai k�zels�g el�l pedig szinte menek�lt…

Mialatt ezen gondolkozott, meg�rezte, hogy valaki n�zi, gyorsan felpillantott, �s egy barna szemp�rral tal�lta mag�t szemk�zt. Az SVK tan�r szem�ben t�kr�z�d� �rzelmeken nem igazodott ki, kapcsolatot pedig sem az �rz� jelenl�te miatt, sem a sejt�sei miatt nem mert kezdem�nyezni. Amikor a f�rfi �szrevette, hogy a l�ny is �t n�zi, gyorsan elkapta a pillant�s�t.

Hermione �gy �rezte, kellemetlen este v�r r�, semmi kedve nem volt Perselusszal, vagy Leayjel besz�lni. Furcsa volt neki, hogy sem Ron, sem Harry nem ker�lt el� a vacsor�n�l. Agg�dott �rt�k, de �gy gondolta, majd holnap n�z ut�na, merre lehetnek, m�ra van el�g baja n�lk�l�k is.

Kedvetlen�l elindult a pince fel�, �s �tk�zben legnagyobb �r�m�re Malfoyjal akadt �ssze. Sejtette, hogy ezt nem �szhatja meg annyival, hogy kiker�li, de az�rt megpr�b�lta.

- �llj meg, Granger! – r�ntotta vissza a fi�. – Tudom, hogy valamit csalt�l a versenyen. M�g sehol nem tal�ltam azt a f�zetet, amit te k�sz�tett�l – n�zett v�dl�n a l�nyra.

- Csak az�rt, mert nem j� k�nyvekben kerested, m�g nem csaltam – felelt nyugodtan.

- Megtal�ltam volna, ha le van �rva valahol.

- M�gis mi�rt vagy benne olyan biztos? Gondolom, sok k�nyvet �tolvast�l, de ahhoz, hogy ennyire biztos legy�l, pont ezt a b�jitalt kellett volna keresned – reag�lt kiss� meglepett hangon. T�nyleg nem �rtette az akad�koskod�st.

- Val�ban? – k�rdezett vissza felh�zott szem�ld�kkel a mardek�ros.

- Te tudtad! Tudtad, hogy melyik f�zetet kell elk�sz�teni?! – Biztos volt benne, hogy nem t�ved. A fi� olyan hat�rozottan �ll�totta, hogy megtal�lta volna a b�jitalt, mintha direkt ezt kereste volna.

- Bizony�tsd, s�rv�r�! – nevetett fel hidegen, majd tov�bb indult. Hermione �rezte el�sz�r egy pillanatra az ijeds�get, majd azt, hogy Malfoy er�t vesz mag�n, �s minden �rzelmet elz�r. Vajon honnan tudhatta? – gondolkodott el.

Tov�bb ballagott a v�gzete fel�, halkan felnevetve, hiszen m�r nem el�sz�r k�zeledett ezekkel a gondolatokkal az �j szob�ja fel�. Az ajt� el�tt azonban megtorpant, mert bentr�l kiab�l�st hallott.

- Itt biztosan nem maradsz! – hallotta b�jitaltan�r d�h�s hangj�t. A f�rfi �gy kiab�lt, ahogy m�g a di�kokkal sem sokszor.

- M�r mi�rt ne maradn�k? Hiszen a v�leg�nyem vagy! – reag�lt a n� alig halkabban.

- Az m�r nagyon r�g volt, felejtsd el!

- Te elfelejtetted? – pr�b�lt a n� cs�b�t�an besz�lni, de ez kiab�l�s k�zben nem egyszer�.

- El! B�r soha ne ismertelek volna.

- De ismersz, nem tagadhatsz le. Szerett�l.

- Te pedig becsapt�l. Soha t�bb� nem maradok a k�zeledben tov�bb, mint sz�ks�ges. Innen is el fogsz menni, amint besz�lt�l Hermion�vel – ezt m�r nyugodt hangon mondta, de �gy, hogy a m�siknak esz�be ne jusson ellenkezni.

- M�rpedig maradni fogok. Ak�r tetszik, ak�r nem. Nem hiszem el, hogy csak �gy elfelejtett�l! – A hallgat�z� l�ny meglep�d�tt, ilyen hangon m�g � sem mert volna Perselusszal besz�lni. Egyre rosszabbul �rezte mag�t, tudta, hogy amit tesz, az nem helyes, de majdnem �sszeesett, amikor meghallotta, hogy a f�rfi v�leg�ny volt. Err�l az iskol�ban senki nem tudott.

- Nem felejtettem el semmit. Azt sem, hogy becsapt�l, �s sz� n�lk�l elment�l. Csak mert �ppen az �llt �rdekedben. S�t, azt sem felejtettem el, hogy lett�l B�jitalmestern�. Ha nem t�nsz el m�g ma, m�soknak is esz�be fog jutni – hangja fenyeget� volt, de m�g mindig nyugodtnak t�nt.

- Nem tudod bizony�tani! – a n� hangja megremegett, hallatszott, hogy megijedt.

- Nem? Biztos vagy benne? Akkor kock�ztass! Csak maradj itt reggelig… - sziszegte v�laszul a b�jitaltan�r.

- Rendben, most gy�zt�l, elmegyek, ha besz�ltem az �rz�vel. De meg�g�rem, be fogom bizony�tani, hogy szeretsz m�g. Engem nem lehet elfelejteni! – felelt mostm�r kiss� megnyugodva Leay.

- Az ostoba j�t�kaid… - reag�lt g�nyosan nevetve Perselus.

Hermione el�rkezettnek l�tta az id�t, hogy bekopogjon, mert ha m�g sok�ig �ll az ajt� el�tt, biztosan �szreveszik.

- J�jj�n, Granger! – hallotta tan�ra hangj�t. Mostm�r semmi nem �rz�d�tt az el�bbi veszeked�sb�l a hangsz�n�n. Azonban, ahogy bel�pett m�g l�tta a p�rt a k�t vitatkoz� arc�n.

- Miss Leay, mir�l kellene besz�ln�nk? – fordult hidegen a n�h�z. Nem k�nny� t�ltenni mag�t azon, hogy ez a n� kor�bban a b�jitaltan�r mennyasszonya lehetett.

- Az �rz�d vagyok. M�g nagyon sokat kell tanulnod. Melletted kellene maradnom.

- Ilena minden tud�s�t �tadta. A Roxfort pedig biztons�gos, �s felt�n�st keltene, ha itt maradna. – Ugyan nem vallotta be mag�nak, de meg akart szabadulni a n�t�l. T�nj�n el Perselus k�zel�b�l, amint lehet, k�v�nta minden porcik�ja.

- Nem hagyhatlak magadra, a feladatom a te �rz�sed – pr�b�lt a B�jitalmestern� meggy�z� lenni.

- Akkor eddig hol volt? – k�rdezett vissza a l�ny, cseveg� hangon.

- A feladat akkor l�p �letbe, ha a k�pess�ged napvil�gra ker�l – felelt nyugodtan.

- Nincs sz�ks�gem a seg�ts�g�re. A Roxfortot pedig biztosan el kell hagynia.

- Ha a v�leg�nyem nem tiltakozna, maradhatn�k – mosolygott m�z�desen Perselusra.

- Nincs v�leg�nyed – reag�lt a f�rfi visszafojtott d�hvel, els�t�t�l� arccal.

- Ha �gy gondolja, nem tudom megv�deni magam, ellen�rizze! – pr�b�lta megoldani a k�rd�st a griffend�les. Semmi kedve nem volt a vit�t hallgatni. M�r �gy is t�l sokat hallott, olyan �rz�se volt, mintha sz�ve megfagyott volna.

- Rendben. Perselus, lenn�l olyan dr�ga, hogy engedn�d, hogy kapcsolatba l�pjen veled? – fordult ism�t mosolyogva a m�g mindig d�h�s tan�rra.

- Nem.

- Maga mi�rt nem alkalmas? – fordult �rz�j�hez, a n��hez hasonl� m�mosollyal az arc�n.

- Val�ban, Lora, lehetn�l te az alany. Legal�bb azonnal �rzed, hogy mire k�pes, �s nem elmond�s alapj�n kell meggy�z�dn�d – t�mogatta di�kj�t g�nyosan mosolyogva Perselus.

- Te is tudod, hogy meg�rzem, ha kapcsolatba l�p valakivel… de legyen. Ha ennyire sem vagy k�pes a kedvem�rt.

- A kedved�rt? Ne nevetess… - hangzott a lekezel� v�lasz.

- Rendben, Hermione, kezdheted. Ne lep�dj meg, v�dekezni fogok.

A l�ny koncentr�lni kezdett, �s a n� pillant�s�t kereste, majd ahogy a barna �s k�k szemp�r tal�lkozott, megsz�nt sz�m�ra a k�lvil�g. �rezte az ellen�ll�st, egy falk�nt jelent meg el�tte, de nem jelentett neki akad�lyt. Er�sen koncentr�lt, �s a fal lassan elt�nt. Megl�tta a n� �rzelmeit, �s nagyon meglep�d�tt. Gy�l�letet l�tott, mag�nyt, elveszetts�get, �s valami v�gyakoz�st, amit nem tudott beazonos�tani. A gy�l�letben biztos volt, Perselus az oka. Majd kereste az �nmag�val kapcsolatos �rzelmeket, de azok nagyon m�lyre voltak elrejtve. Ahogy egyre beljebb hatolt, �rezte, hogy a n�nek m�r f�jdalmat okoz, de m�gsem hagyta abba, tudnia kellett. Majd megtal�lta, sz�m�t�sra lelt, �s hatalomv�gyra. A n�nek c�lja volt vele, amit n�lk�le nem �rhetett el. Sz�ks�ge volt r�. Meg�rezte, hogy m�r nem sok�ig v�jk�lhat ilyen m�lyen, �vatosan visszah�z�dott, majd megszak�totta a kapcsolatot.

- �rezte ugye? – fordult hidegen a n�h�z. – Tudom, hogy mit akar t�lem. T�nj�n el!

- Ezzel m�g nem fejezt�k be, kedvesem – mosolyodott el hidegen a n�. – Az �rz�d vagyok, sz�ks�ged lesz r�m. – V�g�l, mivel a v�lasz csak k�t j�ghideg pillant�s volt, egy fekete �s egy barna szemp�rt�l, az ajt�hoz l�pett, �s gyorsan t�vozott. Mag�ban fortyogott a d�ht�l, hogy ez a kis csitri, ez a kis senki ennyire m�lyen belel�tott. El kell cs�b�tania Perselust, �s el kell nyernie a l�ny bizalm�t, ha c�lba akar �rni...

A pince m�ly�n, egy hideg szob�ban ketten maradtak. A leveg� m�g mindig fesz�lts�ggel volt tele, �s egyik�knek sem akar�dzott megsz�lalni. Hermione �vatosan a f�rfira n�zett, majd f�radtan az egyik fotelhez s�t�lt, �s kiss� �gyetlen�l lerogyott. Nagyon kimer�tette az el�bbi kapcsolat, akkor nem is vette �szre, mennyire. Arca els�padt, kifutott bel�le minden er�.
A b�jitaltan�r lassan r�n�zett, de megl�tva feh�r arc�t, �s arckifejez�s�t, sietve mell� l�pett.

- J�l vagy? – hangja nem �rult el �rzelmeket, de ez a l�nyt legkev�sb� sem �rdekelte. D�h�s volt r�, hogy nem besz�lt a n�r�l. V�leg�ny?!

- Nem – felelt egyszer�en. Nem akart besz�lgetni. Amit mondott volna, ahhoz nem volt joga.

- Ha nem mondod meg, mi bajod, nem tudok seg�teni – mordult r� ridegen a f�rfi.

- Seg�teni? Esetleg az este folyam�n m�g bemutathatn�d a t�bbi szeret�det is. Az biztosan sokat seg�tene… - hangja hideg volt, de legbel�l remegett. Nem tudott mag�n uralkodni. F�radt volt, ideges, �s nagyon megviselte, amit hallott �s l�tott. Most nem b�rta elviselni a f�rfi ridegs�g�t.

- A szeret�imhez semmi k�z�d! – sz�rte a v�laszt a fogai k�z�tt. Val�j�ban meg�rtette a l�ny d�h�t, de sose mutatta volna ki. Vele ilyen hangon senki nem besz�lhet! Egy�bk�nt is, mit gondolt ez a l�ny, nincs m�ltja?

- Val�ban �gy v�led? Semmi? – hangj�ra nyugodts�got er�ltette, de t�le szokatlan m�don fenyeget�en hangzott. Ezt nem hagyja annyiban, ebben biztos volt. Ha Perselus nem hajland� beismerni, hogy fontos neki, akkor majd m�sk�nt k�zel�ti meg a k�rd�st. Ha j�tszani akar a f�rfi, h�t j�tszani fog.

- Pontosan – felelt nyugodtan a b�jitaltan�r. Bel�l � is olyan fesz�lt volt, mint di�kja, de gyerekkora �ta �lc�zta �rzelmeit, most sem esett nehez�re. Most m�g k�nnyebben is ment, hisz Lora felbukkan�sa feleleven�tett benne minden r�gi eml�ket. A n�nek csak arra kellet, hogy hatalmat szerezzen, �s tud�st. Kihaszn�lta a seg�ts�g�t, �s ellopta f�zeteit. Majd, mikor minden kider�lt �s megv�dolta, sz� n�lk�l, nyomtalanul elt�nt. A Nagy�r pedig megtiltotta, hogy megkeresse, mert egy Hal�lfal�t nem ir�ny�thatnak az �rzelmei…

- Rendben. Tudod, m�r mondani akartam, hogy ez a kilenc �ra nem megfelel� nekem. Te is tiszt�ban vagy vele, hogyha tal�lkozni akarok valakivel, az s�t�tben sokkal romantikusabb. Emellett olyan kellemetlen csak az�rt visszaj�nni, mert neked nem tetszik, ha t�zkor j�v�k – �rtatlanul mosolygott az egyre jobban els�pad� f�rfira. K�v�ncsi volt, mikor robban fel a m�sik a visszafojtott �rzelmekt�l.

- Nem! Nem tal... Marad a kilenc �ra. Nem k�sz�lhat kedve szerint a kast�lyban – v�laszolt hidegen. Mag�z�sra v�ltott ism�t, �gy k�nnyebb volt t�vols�got tartani. M�r sokadszor �rezte, hogy nem tudja eld�nteni, hogy legsz�vesebben megfojtan�, vagy megcs�koln� a l�nyt. Tudta, hogy Hermione �szinte, �s nem hazudna neki, de � akkor sem b�zott benne. Albuson k�v�l senkiben sem b�zott, �s � halott. Pedig most mindent megadott volna, hogy besz�lhessen vele.

- Ism�t mag�zol? F�lsz t�lem? – l�pett egyet a tan�ra fel�. – Tal�n tartasz att�l, ha m�st mondasz, olyan is kider�lhet, amit nem akarsz mondani? Csak, mert neked nincsen mag�n�leted, �s m�g teszel is ellene, hogy legyen, engem nem korl�tozhatsz be.

- Nem korl�tozlak, de az otthonom nem �tj�r�h�z. Megegyezt�nk a szab�lyokban.

- Val�ban? Ha j�l eml�kszem, abban is, hogy �rv�nyes a mag�ntulajdon. De kett�nk k�z�l ezt valaki nem tartotta be – hangja m�g mindig nyugodt volt, de �rezte, m�r nem sok�ig tud uralkodni mag�n. Egyre jobban d�h�tette a f�rfi.

- El kellett volna mondanod, akkor nem olvastam volna el.

- Mert te azt�n mindent elmondasz nekem, ugye? – utalt vissza a kor�bbi vit�ra Leayjel.

- Nem tartozott r�d.

- Ha nem tartozik r�m, akkor ne korl�tozz. Azzal �s akkor tal�lkozom, akivel, �s amikor akarok – szemei szikr�ztak a d�ht�l, arca kipirosodott, haja kibomlott a versenyre k�sz�tett kontyb�l. Perselus �gy �rezte, m�g sosem l�tta ilyen gy�ny�r�nek.

- Nem. Azt teszed, amit mondok. A tan�rod vagyok – n�zett fenyeget�en, hangja megremegett a visszafojtott indulatokt�l.

- Ha te megszegheted a szab�lyokat, akkor �n is – reag�lt emelt hangon. – Nem sz�lhatsz bele az �letembe. Nincs hozz� jogod! – A b�jitaltan�r m�r sz�l�sra nyitotta a sz�j�t, de Hermione szinte leveg�v�tel n�lk�l folytatta. Sz�rnyen d�h�s volt. – Hogy akarsz megakad�lyozni? Pontot vonsz le? Azt �gyis megteszed �r�kon, m�r csak az�rt is, mert leveg�t veszek – fejezte be g�nyosan felnevetve. Majd, mintegy befejezve a vit�t kis�t�lt.

Az ajt�ig nyugodtan l�pkedett, hogy ne �ruljon el semmit az �rzelmeib�l. Amint azonban �tl�pte a k�sz�b�t, futni kezdett, ki a parkba, hogy egyed�l lehessen. N�h�ny di�kot fell�k�tt, akik d�h�sen kiab�ltak ut�na, de nem foglalkozott vel�k. Senki nem �rdekelte.

Perselus csak d�bbenten �llt a szob�ban. Elk�pzel�se sem volt, mit tehetne. Nem volt hozz�szokva, hogy valaki szembesz�lljon az akarat�val. M�sr�szt d�h�s volt, hogy a l�ny ostoba di�kokkal akar tal�lkozgatni. M�g mit nem… Csak fel-le s�t�lt d�h�sen a szob�ban, �s mag�ban morgott. Szidta Lor�t, Hermion�t, a versenyt, mindent �s mindenkit.

A l�ny v�g�l a t� mellett meg�llt, majd lefek�dt a hideg f�be. Rem�lte a cs�nd megnyugtatja. Olyan d�h�s volt, mint m�g soha. Mag�ban szidta a makacs f�rfit, ami�rt nem hajland� vele �rtelmesen besz�lni. Mi�rt kell �gy tennie, mintha semmi se t�rt�nt volna? Mintha semmit nem �rezne? Majd egy pillanatra elkeseredett. Ha val�ban nem �rez semmit… gondolatait itt egy vontatott hang szak�totta f�lbe.

- Granger, m�r hi�nyoltalak. Most nem fogsz elmenek�lni. Elbesz�lget�nk… - suttogta fenyeget�en Malfoy. Majd p�lc�j�t a l�nyra szegezve a f�ldb�l gy�kereket var�zsolt, amik szoros k�t�lk�nt fogva tartott�k a griffend�les kez�t, hogy ne ny�lhasson a p�lc�j��rt. Hermione megrettent, hisz p�lca n�lk�l nem tudja mag�t megv�deni.