39. Kicsi k�gy�, nagy falat

Harry - maga el�tt tartva p�lc�j�t - a csata s�r�je fel� haladt. A h�z sark�n�l befordulva szinte leter�tett egy hal�lfal�t, akinek a karjai k�z� szaladt. Vill�mgyorsan talpra ugrott, �s m�r emelte is fel p�lc�j�t egy t�mad� �tokra, amikor a csuklya al�l Piton n�zett r�. K�rd�n villant a szeme, mire Harry apr�t biccentett, hogy jelezze, Nagini nincs t�bb�. Izmai megfesz�ltek, ahogy arra gondolt, Pitonnak most az a k�ldet�se, hogy �t elfogja, de azt�n a pillanat elm�lt, �s t�bbet nem figyelve egym�sra, a k�t ellenkez� ir�nyba indultak. Harry igyekezett megfigyelni, hogyan van �lt�zve a f�rfi, nehogy v�letlen�l �t tal�lja el harc k�zben, vagy ha �tkot is k�ld r� a l�tszat kedv��rt, az ne legyen hal�los.

Hermione egyszerre k�t hal�lfal�val k�zd�tt, mik�zben a mellette harcol� Lupinnak magyar�zott. Harry mell�j�k k�zd�tte mag�t, �s nekik is jelezte egy halv�ny mosollyal, hogy ezent�l m�r Nagini gyilkosak�nt is sz�mon tarthatj�k.

Mikor volt lehet�s�g�k egy pillanatnyi sz�netre, Hermione f�l�be s�gta, hogy Piton is egy�tt �rkezett a hal�lfal�kkal.

- Fenn kell tartani a l�tszatot – magyar�zta a l�nynak -, �gy ha szembeker�lt�k, k�ldj r� valami �tkot, rendben? Ezt � is meg fogja tenni, ebben nem k�telkedem.

Hermione b�lintott, majd �gyesen leter�tett egy csukly�s alakot olyan gyorsan, hogy Harry m�g pislantani sem tudott.

A k�zdelem nem tartott sok�ig, t�bbsz�r l�tt�k Pitont, ahogy �mmel-�mmal r�szt vesz a harcban, de arra figyelt, hogy egy Rendtag se kapjon v�gzetes s�r�l�st. � maga komoly �tkokat kapott, de szerencs�re mindet sikerrel kiv�dte.

Harry �szrevett egy alakot, aki igyekezett kih�zni mag�t a k�zdelem al�l, �s ink�bb arrafel� settenkedett, ahol � Naginit meg�lte. Ut�na osont, mert a j�r�sa nagyon ismer�s volt.

Csak akkor torpant meg, amikor �szrevette Mordont, aki a sarokba szor�totta Pitont egy olyan helyen, ahov� m�s nem l�thatott oda. Megd�bbenve l�tta, hogy amikor Piton felfedi arc�t t�mad�ja el�tt, Mordon nem engedi le p�lc�j�t, hanem tov�bbra is t�mad�lag viselkedik.

- Mit csin�l ez a barom? – gondolta d�h�sen, mik�zben k�zelebb sietett. – Nem volt el�g vil�gos neki a gy�l�sen, hogy Piton a mi oldalunkon �ll?

Ahogy k�zelebb �rt, m�r a besz�lget�st is ki tudta venni.

-…a k�ly�k lehet, hogy olyan h�lye, hogy beveszi a mes�det, de �n nem – h�r�gte elborult aggyal az auror. – Meg foglak �lni, �s veled jobb munk�t v�gzek, mint a kis feles�geddel! – f�zte hozz�, �s annyira koncentr�lt az el�tte sakkban tartott Pitonra, hogy m�g m�gikus szem�vel sem vette �szre Harryt.

A fi� tudta, hogy azonnal cselekednie kell, �gy h�tulr�l tarol��tkot k�ld�tt a f�rfira, majd egy nyugtat� b�b�jt, hogy elveszett �nuralma visszat�rjen. Hitt benne, hogy ha logikusan v�giggondolja Mordon, r�j�n, hogy nem akarja b�ntani Pitont.

Mordon a f�ldre zuhant, majd egy darabig nem mozdult. Piton r�fogta a p�lc�t, majd amikor l�tta, hogy imm�ron nem t�mad, Harry fel� fordult. �ppen sz�l�sra nyitotta volna a sz�j�t, amikor Mordon h�tba t�madta egy Stuporral.

- Ak�rki ak�rmit mond, most meghalsz, hal�lfal�! – �v�lt�tte a f�ldr�l.

Harry teljesen �sszezavarodva elt�ntette Pitonr�l az �tok hat�s�t, majd Mordon fel� fordult, de a m�sik kett� gyorsabb volt n�la. Az auror �tka mellkason tal�lta Pitont, akinek p�lc�j�b�l z�ld f�nycs�va tal�lta el ugyanabban a pillanatban ellenfel�t.

Harry r�gt�n l�tta, hogy a f�rfi halott, �gy Pitonhoz ugrott.

- Menj innen! – sziszegte r� d�h�sen, de gyeng�n. Harry nem foglalkozott vele, ink�bb egy enyhe var�zslattal megk�nny�tette a l�gz�s�t.

- Dehoppan�ljon, ezzel a s�r�l�ssel m�r senkinek sem lesz gyan�s – magyar�zta. – Esetleg a holttestet is vigye mag�val, abb�l baj nem lehet, legal�bb l�tj�k, hogy �lt is.

- Harry – suttogta Piton, �s megk�nzott tekintettel n�zett a szem�be. Azonnal �rtette, hogy mire gondol.

- Meg�rdemelte – szor�totta meg egy pillanatra a f�rfi v�ll�t. – A feles�g��rt, �s a mostani�rt is. Emiatt ne legyen lelkiismeret-furdal�sa.

Felt�mogatta, �s figyelte, siker�l-e dehoppan�lnia, majd tov�bb sietett a kor�bban kifigyelt hal�lfal� ut�n. K�zben v�giggondolta a kor�bbiakat, �s r�j�tt, sz�v�b�l besz�lt, amikor az el�bb igyekezett megnyugtatni Pitont. Ha addig �l is, t�le nem fogj�k megtudni, hogy � �lte meg Mordont. Sajn�latos eset, de n�ha vannak jeltelen kar�, magukat j�nak �rz� hal�lfal�k is, �s egy ilyen csat�ban k�nnyen belehalhat egy elt�vedt �tokba.

A hal�lfal� a vizes�rok k�rny�k�n kutatott, amikor leter�tette h�tulr�l. K�zelebb l�pett, �s m�r nem is lep�d�tt meg, amikor F�regfark n�zett a szem�be. Ugyan melyik m�sik hal�lfal� menek�lne el �gy a gyilkol�si lehet�s�g el�l gy�vas�gb�l?

- Harry – motyogta a f�rfi, �s k�ny�rg�en �sszekulcsolta a kez�t. – Dr�ga Harry, ne b�nts!

A fi� undorodva n�zett le r�, majd k�teleket var�zsolt k�r�. B�r harc helyett a k�ny�rg�st v�lasztotta, az�rt nem b�zott abban, hogy nem kapja el� b�rmelyik pillanatban a p�lc�t. Len�m�totta, majd visszament az egyre kev�sb� intenz�vebb csat�ba, ahonnan a kiss� m�r f�radtnak t�n� Hermion�t mag�val r�ngatta Pettigrew-hoz, mert esz�be jutott egy j� �tlet.

- Hatot hat�stalan�tottam, te h�nyat? – k�rdezte a l�ny, akinek arca kipirult az izgalomt�l, �s keze remegett a rengeteg kisz�rt var�zsig�t�l.

- Egyet – ismerte be Harry, majd F�regfarkra mutatott, akihez id�k�zben oda�rtek. – Arra gondoltam, el k�ne vinni valamilyen nyugalmas helyre, majd kik�rdezni.

- Honnan szerzel Veritaserumot a Rend tudta n�lk�l?

- Nem pont arra gondoltam. Nincs annyi id�nk. Ha kisz�rom r� az Igazmond�s K�nz� �tk�t…

- Harry, ne mer�szeld! – sikoltott fel a l�ny, mik�zben F�regfark egyre r�m�ltebb szemmel n�zte vit�jukat. – Az egy s�t�t var�zslat, egy�ltal�n honnan tudod?

- Piton tan�tott meg r� – magyar�zta, mik�zben r�eszm�lt, most nagy hib�t k�vetett el. Ha F�regfark elmenek�l, Pitonnak annyi. – De Pettigrew tudja, el�g, ha igazat mond, �s akkor nem f�j egy cseppet sem. Szerintem nem k�ts�ges, hogy egy�ttm�k�d� lesz.

Hermione s�padtan r�zta a fej�t, de t�bbet nem ellenkezett. A l�ny az elm�lt �r�ban hat hal�lfal�t �s kor�bban Nagini k�t k�s�r�j�t k�nozta �tkokkal, lehet, hogy valamelyik�k bele is hal, �s nem �ri meg az Azkabant. Most � ellenkezzen, ha m�s teszi ezt, �s ezzel k�zelebb juthatnak Voldemort legy�z�s�hez?!

Harry a hallgat�s�t beleegyez�snek vette, �s dehoppan�ltak a kast�lyt�l t�volabbi tiszt�sra, ahol m�r kor�bban is j�rtak egy felder�t� k�r�tjuk sor�n.

F�regfarkot lerakt�k a f�ldre, tov�bbra is g�zsba k�tve, majd Harry elv�gezte a var�zslatot, ahogy Piton elmagyar�zta, m�g valahol Erd�lyben.

Els�re sikerrel j�rt, �gy igyekezett gyorsan �sszeszedni a gondolatait. �gy d�nt�tt, valami egyszer�, bemeleg�t� k�rd�ssel kezdi.

- Mi�rt �rultad el a sz�leimet?

Pettigrew ny�sz�rg�tt egy darabig, de azt�n �gy d�nt�tt, jobban j�r, ha v�laszol.

- Mert a Nagy�r hatalmat �g�rt. A Tekerg�k k�z�tt mindig oldalker�k voltam, egy kis senki, akit �lland�an ugratni �s ugr�lgatni lehet! – fr�cs�gte meglep� d�hvel.

- �s mondd csak, meg�rte? – �rdekl�d�tt Harry, mik�zben f�jdalom has�tott a sz�v�be. Milyen kicsinyes ember hever a l�ba el�tt! Mivel � sohasem volt k�pes tenni valamit, m�sok pusztul�s�ban lelte �r�m�t. Mint az �llatk�nz�k: ha az emberek k�z�tt egy kis senki vagy, m�g lehetsz �let �s hal�l ura, ha megk�nzod a kuty�dat, aki semmir�l sem tehet. Ez el�gt�tel ugyan, de mire j�?

- Igen – v�laszolta F�regfark, �s n�ma maradt, azaz nem hazudott v�lasz�val.

- Tudsz arr�l a var�zslatr�l, amire Voldemort k�sz�l? – k�rdezte Hemione.

A f�rfi arca megr�ndult a s�t�t var�zsl� kimondott nev�re, majd elmondott mindent, amit tudott.

- Annyit tudok, hogy minden hozz�val�ja megvan, m�r csak te hi�nyzol. J�, mi? Ha le akarod gy�zni, szemt�l szemben kell �llnod vele, de neki pont ez a j�!

- N�la van a kehely is? �s ha igen, hogy n�z ki?

- Melyikre gondolsz? Kett� is van bel�le. Az egyik egy apr� aranyserleg, m�g a m�sik j�val nagyobb, �s ak�rmit t�ltesz bele, az v�r�ss� v�lik.

Harry csal�dottan Hermione fel� fordult.

- N�la van a Hugrabug kehely, az az apr�, aranyb�l k�sz�lt. A m�sik a v�mp�rok kelyhe lehet, az nagynak t�nt, amikor l�ttam, hogy elvitt�k. Most mit tegy�nk?

- Hol van most a kisebbik kehely? – fordult a l�ny a patk�nyemberhez.

- Biztos helyen elrejtve. �n nem tudom, de ha elj�n az ideje, �gyis megtudj�tok! A megh�v� Harry Potter nev�re lesz c�mezve – nevetett fel keser�en.

- Nagyszer� – h�zta el a sz�j�t az eml�tett, majd �jabb, fontos k�rd�seken t�rte a fej�t. - Mi Voldemort gyenge pontja? – k�rdezte v�g�l, nem nagyon rem�nykedve tartalmas v�laszban.

- Nem b�zik senkiben, mindent maga akar csin�lni, ez�rt b�r rengeteg h�ve van, val�j�ban egyed�l van – v�gta r� F�regfark gondolkoz�s n�lk�l. – Csak a k�gy�j�t engedi k�zel mag�hoz.

- � m�r halott – k�z�lte Harry a f�rfival, majd �gy d�nt�tt, nem k�rdez egyel�re t�bbet.

Hermione f�l�be suttogott, aki b�lintott v�laszul.

- Invito bef�ttes �veg! – intett p�lc�j�val a kast�ly fel�, �s p�r perc m�lva meg is �rkezett egy m�retes darab.

T�z perc m�lva b�relt h�zukba hoppan�ltak, kez�kben egy t�r�sg�tl� b�b�jjal kezelt bef�ttes �veggel, amelyben egy felett�bb ideges patk�ny kucorgott.

A h�zban f�radtan vetett�k le magukat a kanap�ra, mik�zben a foglyul ejtett patk�nyt �vegest�l lerakt�k egy sarokba.

Harry m�r m�sodszor �rezte, hogy valami mocorog a zseb�ben, �gy sz�rakozottan beleny�lt, hogy megigaz�tsa. �gy kapta ki kez�t egy pillanat alatt, mintha dar�zsf�szekbe tenyerelt volna. Let�pte mag�r�l a tal�rt, majd a szoba k�zep�re haj�totta. Kivont p�lc�val, �vatosan k�zel�tett fel�, amikor Hermione ijedten felsikkantott, mert a ruhaanyag mozogni kezdett.

- Mi a … - kezdte, de nem tudta befejezni, mert a tal�r sz�l�n�l egy fiatal gabonasikl� dugta ki a fej�t. �vatosan k�r�lpillantott, majd egyenesen Harry szem�be n�zett. Szeme nem illett fiatal test�hez, mert b�lcsess�get �s kort sug�rzott.

- K�sz�n�m, hogy megszabad�tott�l, kis t�l�l� – suttogta a kis k�gy� megillet�d�tt hangon, �s �gy t�nt �vatosan �sszeh�zza mag�t, mint aki t�mad�sra sz�m�t.

- Ki vagy? – �rdekl�d�tt Harry, de lelke m�ly�n tudta a v�laszt. Megint elrontott volna valamit? Az nem lehet, ott volt a szeme el�tt a l�lekdarab, �s megsemmis�tette!

- Valamikor r�gen nem volt nevem, de az ut�bbi, j� hossz� id�ben a Naginire hallgattam – magyar�zta.

- Ez hogy lehet? H�rom m�ter hossz� k�gy� volt�l… Most meg k�ly�k vagy �s kicsi – k�rdezte Harry, de p�lc�j�t nem engedte lejjebb. Hermione k�vette p�ld�j�t annak ellen�re, hogy � semmit sem �rtett a furcsa, sziszeg� hangokb�l.

- Var�zslat – n�zett r� lesajn�l� tekintettel a volt-Nagini. – Pici voltam �s tapasztalatlan, amikor a Nagy�r r�m tal�lt. Megk�rdezte, lenn�k-e a bar�tja, �s mivel szimpatikusnak t�nt, igent mondtam. Boldogg� tett, hogy �rti, amit besz�lek. Nem sokkal k�s�bb bel�m rakott egy var�zslatot, amivel nagy lettem �s er�s. Sok-sok �vig �lveztem ezt, de a Nagy�r egyre jobban elsz�vta az er�m, egyfolyt�ban a fejembe k�lt�z�tt, �s �lland�an ir�ny�tani akart. Szerettem volna fell�zadni, de nem engedte, �vente meger�s�tette rajtam a var�zst. Most is az�rt voltam ilyen v�dtelen, mert �ppen l�badoztam a var�zslata miatt – magyar�zta egyre jobban felb�torodva.

- Ez�rt nem t�madt�l r�m? Mert untad m�r a Voldemort melletti �letet?

- Igen. T�bbsz�r k�rtem, engedjen el, de azt mondta, akkor hamar meghalok, mert csak egy gy�nge kis k�gy� leszek �jra. De ez engem m�r r�gen nem �rdekel, hossz� �letem volt, ha kell, felk�sz�l�k a hal�lra! – sziszegte b�szk�n, de szomor� szemekkel. – Ha nem b�ntotok, ha… ha kaphatn�k egy sarkot valahol a h�zatokban, csendben megh�zn�m magam, nem okozn�k nektek gondot – h�zelgett. – Csak hetente egyszer k�ne valami ennival�t szereznetek, mert �n m�g sohasem gondoskodtam magamr�l �n�ll�an, f�lek, m�r nem tanulom meg, hogyan kell… F�lelmetes �rz�s a szabads�g!

- Hogyan hihetn�nk neked? Lehet, hogy Voldemort csapd�ja vagy!

- �n? Hogyan? Vizsg�ljatok meg, m�r semmi var�zser� sincs bennem. Olyan vagyok, mint amikor megsz�lettem. Csak eml�kekb�l van sz�momra egy rak�s, �s ha akarj�tok, veletek is megosztom �ket. Haragszom a Nagy�rra, mert sokszor k�rtem, m�gsem k�ny�r�lt meg rajtam. Nem akarom, hogy meghaljon, de �n szeretn�k b�k�ben meghalni!

- Harry, engem is beavatn�l, mi folyik itt? – vesztette el Hermione a t�relm�t, mire Harry mindent elmagyar�zott neki. � is k�tkedve cs�v�lta a fej�t, de leellen�rizte a sikl� �ll�t�sait. – Nincs semmilyen m�gia k�r�l�tte – �ll�totta egy kis vizsg�l�d�s ut�n.

- Hisztek nekem? – sz�lalt meg �jra a k�gy�, aki engedelmesen t�rte a vizsg�latokat.

- Nos, egyel�re igen – nyugtatta meg Harry. – De annyira nem, hogy ne rakjunk r�d egy megfigyel� b�b�jt. Amint valami olyat teszel, ami gyan�s, megb�nod, meg�rtetted? – k�rdezte, mik�zben �gy �rezte, m�zs�s s�ly esik le a sz�v�r�l. Ha hihet ennek a sikl�nak, ha minden igaz, amit �ll�t… Akkor siker�lt �jabb �ldozat n�lk�l elpuszt�tania egy l�lekdarabot, �s m�r csak kett� van h�tra: maga Voldemort, �s a kehely!

F�l �ra m�lva a k�gy� kapott egy dobozt a nappali egyik sark�ban, majd, mivel Rend-gy�l�st jelzett az �rm�j�k, mag�ra hagyni k�sz�ltek.

- Azt�n j�l viselkedj – aj�nlotta Harry a k�gy�nak, akire nem tudott haragudni Nagini kor�ban elk�vetett tettei miatt. Hisz most m�g szinte csak gyerek!

- �hes vagyok – ny�g�sk�d�tt erre a sikl�, mosolyt csalva Harry arc�ra.

– N�zz k�r�l a h�zban, �s szolg�ld ki magad valamilyen ennival�val – aj�nlotta, majd dehoppan�ltak, mag�ra hagyva vend�g�ket.

A Rend tagjai komoly arccal gy�lekeztek egyik�k b�v�hely�n.

- H�rman haltak meg az esti �sszecsap�s miatt – kezdte Schacklebolt a gy�l�st. – Mordon, Kluxman �s Onyx. Valaki tud r�szletekkel szolg�lni? – n�zett v�gig az egybegy�lteken.

- Onyxot legy�rte k�t hal�lfal� – mondta Fred Weasley. – A seg�ts�g�re akartam sietni, de m�r halott volt, mire oda�rtem.

- �n l�ttam Kluxmant, amint �ld�z�be vesz egy hal�lfal�t, �s elt�nnek a f�k k�z�tt – inform�lta t�rsait egy Harry�k sz�m�ra ismeretlen Rendtag.

- �s Mordon? �t l�tta valaki? – n�zett v�gig a t�rsas�gon a Rend vezet�je.

Harry f�szkel�dni kezdett az �l�sen, mire Hermione k�rd� tekintettel r�n�zett. Megk�sz�r�lte tork�t, �s fennhangon k�z�lte:

- �n l�ttam. Adava Kedavra v�gzett vele – mondta kisz�radt torokkal, majd hozz�tette: - Egy hal�lfal� volt, de nem tudom, melyik, �s meghalt-e k�s�bb. �ppen Pettigrew nyom�ban voltam.

A Weasley csal�d felh�rd�lt, amikor meghallott�k ezt a nevet, t�ls�gosan f�j� eml�k volt nekik el�sz�r Percy, majd Ron „h�zikedvence”.

- Meg�lted?

- Nem, foglyul ejtettem, �s kik�rdeztem – magyar�zta kiss� nyugodtabban.

- �s hol van most? – k�rdezte George Weasley.

- Otthon, egy bef�ttes �vegben – s�t�tte le a szem�t, majd l�tva a d�bbent tekinteteket, gyorsan hozz�f�zte: - Anim�gus alakban van, nem tud elsz�kni.

- J� lenne, ha elmondan�d, mit tudt�l meg, majd nek�nk is megmutatn�d – aj�nlotta Lupin.

Harry b�lintott, �s elmes�lte az inform�ci�kat, amit a nap folyam�n tudott meg. Pitonon k�v�l mindenr�l besz�molt.

A Rend morogva vette tudom�sul, hogy hi�ba kerest�k az elm�lt id�szakban Hugrabug Helga kelyh�t, majd berekesztett�k a gy�l�st.

- Elmehetn�nk most Peter Pettigrew-�rt? – l�pett a fiatalok mell� Schacklebolt, Lupin t�rsas�g�ban.

- Hogyne, j�jjenek.

A lak�sba l�pve a bef�ttes �veghez s�t�ltak, de megd�bbenve vett�k �szre, hogy az �veg eld�lt, a teteje nincs rajta �s �res.

A k�t Rendtag azonnal �tvizsg�lta a h�zat, rejt�zk�d� hal�lfal� ut�n kutatva, de nem tal�ltak semmit.

Harry majdnem sz�vrohamot kapott, amikor r�d�bbent, hogy mi t�rt�nhetett.

- Hermione – fordult idegesen a l�nyhoz. – Tudod, hogy mivel t�pl�lkoznak a gabonasikl�k?

- Persze. Hetente egyszer el�g nekik egy eg�r, vagy egy patk�ny, de ak�r hat h�tig is kib�rj�k n�lk�le.

- �lve? – s�padt el m�g jobban a fi�.

- Att�l f�gg, milyen k�nyes a k�gy�. A legt�bb megeszi d�gl�tten is, de �ll�t�lag �lve sokkal finomabb falat. De akkor �gyis megfullad az �ldozat, ha eg�szben lenyeli egy sikl�… Mi�rt? Csak nem gondolod, hogy… - szaladt ki hirtelen minden v�r az arc�b�l.

Harry b�lintott, �s odal�pett Nagini doboz�hoz, ahol a kis k�gy� hatalmas hassal m�r nekil�tott az em�szt�snek.

A k�t fiatal a kanap�hoz t�ntorgott, majd d�bbenten �ltek le.

- �n mondtam neki, hogy egyen, amit tal�l a lak�sban – mondta Harry. – Nem tudhatta, hogy egy hal�lfal�t evett meg!

Hermione csak b�lintott, �s a sz�ja el� szor�totta a kez�t.

- Mi folyik itt? – n�zett r�juk Schacklebolt megd�bbenve. – J�l �rtem, amit mondtok? A h�zi�llatotok megette Pettigrew-t?

- Igen, � Szissz – tal�lt ki egy nevet gyorsan Harry. M�g nem akarta el�rulni, hogy a r�gen Naginik�nt �l� k�gy� a leg�jabb lak�t�rsa. – M�g kicsi, nem tudja, mit lehet, �s mit nem! Szent Merlin! – suttogta elborzadva.

Meglepet�s�kre Lupin felnevetett.

- Ak�r sz�vtelen, gonosz alaknak is hihettek, de szerintem �gy csak oda ker�lt, ahov� �rdemelte! Sok hasonl�an finom falatot Szissznek! – emelte fel k�pzeletbeli pohar�t, mintha k�sz�nt�t mondana, majd intett Kingsley-nek, hogy menjenek, itt m�r nincsen t�bb dolguk.

- Nagini, tudsz r�la, hogy megett�l egy hal�lfal�t? – fordult az �ppen �bredez� k�gy�hoz Harry elz�ld�l� arccal.

- Pettigrew? – k�rdezte, mire a fi� b�lintott. – Rem�lem nem k�r �rte – n�zett r�juk Harry meg�t�l�se szerint b�nb�n�an, b�r sejtette, soha sem fogja megtudni, hogy mit�l volt ez az �rz�se.

- M�sra m�r �gyse lett volna j� – nevetett fel. – Csak meg ne fek�dje a gyomrodat!

A k�vetkez� h�nap mindenki sz�m�ra csendesen telt, Harrynek szinte minden nap agg�dva, hogy vajon Piton hogyan veszi az �j akad�lyokat, �s mennyire t�relmes m�g vele szemben Voldemort. N�ha azon kapta mag�t, hogy az ujjait t�rdeli idegess�g�ben, m�skor viszont maga volt a megtestes�lt nyugalom. A Rend folyamatosan kutatott a kehely ut�n, h�tha el tudj�k lopni a S�t�t Nagy�r orra el�l, de nem jutottak eredm�nyre. Harry �gy d�nt�tt, ink�bb bujk�l mindenki el�l, �s az a legjobb, ha m�g Piton se tudja, hol lakik.

Egyik este �ppen idegesen kapkodta a tekintet�t egy �sr�gi k�nyv elkopott lapjain, amikor mell� k�szott Nagini, akinek az�ta tal�ltak valami kev�sb� felt�n� nevet, a Nagit. Senki sem k�rdezte, hogyan ker�lt hozz�juk, nekik pedig esz�k �g�ba sem volt k�rkedni vele.

- Mit olvasol? – k�rdezte a kis k�gy�, aki az ut�bbi napokban valahogy t�l sokat �regedett, �s valamivel nagyobbra n�tt.

Nagi nagyon sok dolgot mes�lt Voldemortr�l, ami �nmag�ban is el�g volt ahhoz, hogy meggy�zze a fiatalokat arr�l, hogy semmi rosszat nem akar, de igyekezett nem l�b alatt lenni, �s semmi f�lre�rthet� dolgot tenni.

Fura volt neki, hogy a legnagyobb s�t�t var�zsl� ut�n annak ellens�g�hez ker�lt. Neh�z volt hozz�szoknia, hogy nem kell meghajolnia, ha Harry azt k�ri, hogy h�z�djon arr�bb, mert �tban van, vagy nem kell folyton sz�rakoztatnia gazd�j�t.

- Fogalmam sincs – v�laszolta Harry a feltett k�rd�sre.

- �gy l�tom, ideges vagy – sziszegte neki a kis k�gy�.

- Az nem kifejez�s – felelte a fi�, mik�zben ujjait t�rdelte.

- Mi a baj? – k�rdezte.

- Nem tudom, Nagi, nagyon rossz �rz�sem van. Azt hiszem, ezt Voldemort sug�rozza fel�m, de nem tudom, mi�rt.

- Tal�n csak egy megt�veszt�s, vagy manipul�ci�. Nem csod�lkozn�k rajta, sohasem volt a Nagy�r egy felel�tlen ember, �s semmit sem tett ok n�lk�l. Biztos vagy benne, hogy � teszi ezt veled?

- Nem, csak egy sejt�s – mondta Harry, majd nagyot s�hajtott, �s megd�rzs�lte a szem�t, amit zavart az ablakon besz�r�d�, m�jusi, lemen� Nap f�nye. Fel�llt, �s beh�zta a f�gg�ny�ket, hogy jobban l�sson a szob�ban.

- Mi�rt zavar a napf�ny? – k�v�ncsiskodott Nagi.

- Mert nem vagyok teljesen ember – felelt Harry kit�r�en, b�r nem f�lt elmondani, ink�bb csak nem akart r�la besz�lni.

- M�r megint sziszegtek? – j�tt Hermione hangja a fi� h�ta m�g�l.

- Baj? – k�rdezett vissza Harry m�rgesen.

- Nem, dehogyis. J�l vagy? Idegesnek t�nsz.

- Mert az vagyok. Nagyon rossz �rz�sem van.

Hermione m�r �ppen megsz�lalni k�sz�lt, amikor a zseb�ben jelezni kezdett az �rme. Miut�n megn�zte, teljesen els�padt, �s Harry tekintet�t kereste, aki csak nyelt egy nagyot, �s �gy t�nt, m�rlegeli, hogy mit tegyen.

Egy pillanattal k�s�bb m�r p�lc�val a kez�ben �llt indul�sra k�szen, kez�ben az �rm�vel, amit megbabon�zva b�mult, h�tha m�gis v�ltozik, de az kitart�an annyit jelzett, hogy D!

Harry rossz �rz�se egyre csak n�tt, �s m�r mag�ba im�dkozott, hogy a Dursley csal�dnak semmi baja se legyen.