23. Piton gyermekei k�r�ben

Harry f�l �r�t t�lt�tt egyed�l a szob�ban, �s amikor �gy �rezte, k�szen �ll b�rmire, ami m�lg ezen a napon �rheti, visszament a nappaliba.

Meglepet�s�re Hermione �s Piton egym�ssal szemben �ld�g�ltek egy asztaln�l, �s elm�ly�lten besz�ltek valamir�l.

- Zavarok? – k�sz�r�lte meg �vatosan a tork�t.

- Igen – mondta Piton, de most l�tszott rajta, hogy csak megszok�sb�l k�t�zk�dik.

- Nem, dehogy Harry! – mosolygott r� Hermione. – Gyere, �lj le, neked is k�z�d van ahhoz, amir�l sz� van – n�zett megrov�an a f�rfira, aki erre szint�n biccentett, hogy le�lhet.

- Holnap kir�ndulni megy�nk – k�z�lte Piton, majd, mivel nem mondott m�st, a l�ny �tvette t�le a sz�t.

- Miut�n mes�lt�l a l�tom�sodr�l, agg�dni kezdtem a sz�leim miatt – vallotta be. – H�napok �ta nem tal�lkoztunk, �s ha Ron csal�dj�val pr�b�lnak meg minket sakkban tartani, akkor k�nnyen el�vehetik �ket is!

- De azt mondtad, biztons�gba helyezted a sz�leidet! – lep�d�tt meg Harry.

- Persze, ut�na olvastam a t�m�nak, �s a t�lem telhet� legjobb v�d�var�zslatokat helyeztem a h�zra, ahov� ny�r elej�n k�lt�ztek. Mugli m�dszerekkel is igyekeztem a lehet� legjobban elrejteni �ket, de ha Voldemort akar valamit, a legjobbakat fogja bevetni a megtal�l�suk �rdek�ben. Ennyire az�rt nem b�zom a saj�t k�pess�geimben! �s ha m�r itt van Piton professzor, aki n�lam nagyobb tapasztalattal rendelkezik a s�t�t var�zslatok �s kiv�d�s�k ter�n, megk�rtem, hogy seg�tsen a sz�leimet jobban elrejteni, �s � volt olyan kedves, hogy igent mondott – magyar�zta Hermione.

Pitonnak az arc�ra volt �rva, milyen sz�vesen egyezett bele, de a kedves sz� elhangz�sakor szinte az asztalon koppant az �lla. Harry mag�ban vigyorgott, mikor ezt �szrevette. Val�sz�n�leg nem sok olyan alkalom lehetett eddig a f�rfi �let�ben, amikor a kedves sz� �s a neve egy mondatban szerepelt.

- Nagyon megtisztel�, Miss Granger, hogy ennyire megb�zik bennem– s�hajtotta v�g�l. – �n az �n hely�ben nem �rultam volna el egy hal�lfal�nak a sz�leim lakhely�t.

Hermione elpirult, de felszegte a fej�t, �gy v�laszolt.

- B�zom �nben, �s rem�lem, nem fog csal�d�st okozni. �s k�sz�n�m sz�pen, hogy hajland� elj�nni a sz�leimhez, akik muglik, �gyhogy rem�lem ez nem jelent gondot.

- Az �n ap�m is mugli volt – felelte Piton, majd magukra hagyta a fiatalokat, �s a b�jitallaborj�ba sietett.

- Ezt nem �gy mondta, mint aki b�szke r� – mondta Hermione zavartan.

- Nem hinn�m, hogy az a baja az apj�val, hogy mugli - nyugtatgatta Harry a l�nyt. – Ink�bb az, ahogy viselkedhetett vele meg az anyj�val.

- Harry, te tudsz valamit, amit �n nem? – lep�d�tt meg a boszork�ny.

- Nem – hazudta a fi�. – Csak k�nnyen el tudom k�pzelni, hogy egy vegyes h�zass�gban lehetnek gondok a sz�rmaz�ssal kapcsolatos k�rd�sekben – improviz�lt gyorsan valamit, mert nem akarta elmes�lni azt a jelenetet, amit r�gen Piton eml�keiben l�tott.

- �rtem – b�lintott Hermione, de l�tszott rajta, hogy nem hisz a fi�nak, csup�n van annyi esze, hogy ne faggat�zzon. – Azt hiszem, felmegyek, �s �sszecsomagolok. Piton azt aj�nlotta, az �t egy r�sz�t mugli m�don tegy�k meg, mert vesz�lyes lenne egyenesen a sz�leimhez hoppan�lni, r�ad�sul ti nem is tudj�tok az �ti c�lt. �gy legal�bb h�rom napig ellesz�nk. Azt�n arra gondoltam, hogy k�sz�tek a csal�domnak is valamilyen riaszt� �rm�t, amit var�zser� n�lk�l is aktiv�lhatnak, ha bajba ker�lnek. Ez kiteszi a mai napomat – mosolyodott el, majd � is mag�ra hagyta Harryt.

Harry a napot egyed�l, gyakorl�ssal t�lt�tte. Hermion�t nem akarta zavarni a szob�jukban, �gy a nappaliban maradt. Olyannyira elmer�lt az �sszpontos�t�sban, hogy �szre se vette, mikor l�pett be Piton a helyis�gbe.

- Ha n�gy var�zsige kombin�ci�j�t akarod alkalmazni, akkor rosszul pr�b�lod – sz�lalt meg.

Harry d�h�sen felmordult, de azt�n m�gis viszonylag nyugodt hangon k�rdezte meg.

- Akkor maga szerint hogyan csin�ljam?

- �llj ide mell�m, �s megmutatom – aj�nlotta a f�rfi.

A p�lcamozdulatok, amiket tett, sokkal kifinomultabbak voltak, mint amit S�t�t Var�zslatok Kiv�d�se �r�n l�tott t�le. A f�rfi �szrevehette meglepet�s�t, mert magyar�zni kezdett.

- Amit az iskol�ban tan�tanak, annak a fele szemf�nyveszt�s: felesleges mozdulatok, felesleges var�zsig�k. Csak arra j�k, hogy a kis pisisek is �rezzenek egy kis siker�lm�nyt, had higgy�k azt, hogy �k is �rtenek a var�zslatokhoz. Ha els�ben minden ig�t nonverb�lisan kezden�nek el tan�tani, lassabban �rn�nek el sikereket, m�gsem k�ne mindent k�tszer megtan�tani a di�koknak. El�g lenne azokat kiv�logatni, akiknek semmik�ppen nem megy nonverb�lisan, �s azokat k�l�n tan�tani a verb�lis ig�kre.

- Most pont ford�tva megy – �llap�totta meg Harry. – Csak azok �llnak neki a nonverb�lis var�zsl�snak, akiknek megfelel� az RBF oszt�lyzata.

- Pontosan. �s lehet, hogy valaki nagyon �gyes a verb�lis ig�khez, a nonverb�lishoz m�gsem �rt majd egy cseppet sem, vagy ford�tva – morogta Piton. – De t�rj�nk vissza a var�zsig�k kombin�l�s�hoz. Mi volt a legt�bb, amit kihozt�l magadb�l? L�tom, n�gy k�l�nb�z� ig�t szeretn�l egyszerre alkalmazni. Ezek szerint h�rommal boldogulsz?

- Nem minden esetben, de igen – b�szk�lkedett Harry.

Piton csak megvet�en elh�zta a sz�j�t, �s legyintett.

- Ha csak besz�l�nk r�la, akkor �n itt felesleges vagyok. Mi lenne, ha gyakoroln�nk is? – k�t�zk�d�tt.

- Akkor �lljunk neki – lelkesedett fel Harry. – Mutassa, mit tegyek!

Az �r�k rep�ltek, �s csak akkor hagyt�k abba a gyakorl�st, amikor egy felett�bb �hes l�ny m�rte �ket v�gig megrov�an.

- Reggelig gyakorl�s lesz, semmi vacsora? Ha �n nem f�z�k, akkor meg�ll az �let? – k�rdezte, de Harryt nem tudta becsapni. Szem�ben b�szkes�g sug�rzott: b�szke volt arra, hogy k�t lak�t�rsa f�lretette ki�llhatatlan st�lus�t, �s v�gre �rtelmes dolgokkal foglalkozott, r�ad�sul egy�tt.

Ha tudta volna, mi mindenben t�ved! Am�g � a szob�ba b�jva az �rm�ivel k�s�rletezett, nem hallatszott fel hozz� az a rengeteg ord�t�s, s�rteget�s, acsarkod�s, ami v�gigk�s�rte a gyakorlatokat.

Piton szidta Harryt, ahogy csak tudta, m�g a fi� minden v�dat megkontr�zott, de k�zben nem hagyt�k abba a munk�t, �s meg kellett hagyni, nem volt eredm�nytelen k�z�s t�nyked�s�k. Harry nem csak tanult p�r sz�p �j sz�t az agykapacit�sa �s az �rtelmi k�pess�ge jellemz�s�hez, de a var�zslatok kombin�l�s�ban is �j t�vlatok ny�ltak meg el�tte. Annyit tanult egyszerre, mint r�gen egy nap alatt, amikor m�g heteken kereszt�l Hermione j�tszotta a kik�pz�t b�relt lak�sukban. �s mindezt csak annak k�sz�nhette, hogy m�r nem vette olyan komolyan tan�ra st�lus�t �s a besz�l�sait.

Harry b�nb�n�an elsietett vacsor�t k�sz�teni, �s meglep�dve vette �szre, hogy keze remeg a sok meger�ltet� gyakorlat ut�n. Most d�bbent r�, mi hi�nyzott az elm�lt napokban. Piton feles�g�nek hal�la �ta alig gyakorolt, pedig ez volt az egyik legjobb m�dja annak, hogy �jra rendesen talpra �lljon, �s teljes �rt�k�en vegye fel a versenyt Voldemorttal.

Piton vacsor�n�l meglep� dolgot m�velt.

- A mai nap ut�n, miut�n most v�gre tiszt�ban vagyok Potter k�pess�geivel, meg kell, hogy dics�rjelek – fordult Hermion�hoz. – Szerintem a lehet� legt�bbet kihoztad bel�le, amikor tan�tani kezdted abb�l a k�nyvb�l, amit a Fon� soron adtam. Egy �vnyi S�t�t Var�zslatok Kiv�d�se tan�t�sa ut�n nem gondoltam volna, hogy ennyire tan�that� – f�zte hozz�.

- H�, ez a valaki itt van! Nem k�ne �gy besz�lnie, mintha egy t�rgy voln�k! – s�rt�d�tt meg Harry, pedig j�l estek neki a f�rfi szavai.

V�laszul Piton g�nyosan felnevetett, majd fel�llt az asztalt�l. �gy t�nt, az � hangulat�nak is j�t tett a t�bb �r�s gyakorl�s �s a megszokott veszeked�s.

- J� �jt. Reggel tal�lkozunk, addig aludjatok is egy kicsit, mert f�raszt� utunk lesz. Hozzatok sok meleg holmit, mert hideg van odakint! – mondta, majd elment a h�l�szob�ja fel�, k�t d�bbent griffend�lest hagyva maga m�g�tt.

A vonaton nyugalom volt, ebben a cudar id�ben nem sokan v�llalkoztak utaz�sra, �gy a f�lk�ben nem is volt rajtuk k�v�l senki m�s.

Hermione �s Piton mugli sakkot j�tszott egym�ssal, m�g Harry csak b�multa a havas t�jat az ablakon kereszt�l. Gondolatai elkalandoztak, most �ppen egy m�sik vonat�ton j�rt az esze, amit Godric’s Hollow fel� tett meg Hermion�val �s Ronnal. Akkor m�g h�rman voltak, most pedig �jra h�rman vannak, de milyen m�s is ez a csapat! Piton �s �, amint egy�ttm�k�dnek – azaz igyekeznek nem t�bbet vitatkozni, mint ami elviselhet� - ezt sem gondolta volna m�g a ny�ron.

K�v�l�ll�k�nt figyelve a j�t�kot, Pitont is m�s szemmel tudta n�zni. Hermion�val sem volt kedvesebb, mint vele, de most, hogy szavai nem a fi� ir�ny�ba sz�ltak, jobban el tudott gondolkodni a bels� mondanival�j�n, ami �t�t�tt a g�nyon. Mik�zben k�r�rvend�en nevetett �s megjegyz�seket tett Hermione egy-egy nem a legjobban siker�lt l�p�s�re, �szre kellett vennie, hogy ha furcsa m�don is, de tan�tja a l�nyt. De ami enn�l is meglep�bb volt, az a szavak m�g�l n�ha felsz�nre bukkan� cinizmus, ami szinte m�r-m�r humor volt.

Mikor elnevette mag�t Piton egyik besz�l�s�n, k�t d�bbent szemp�r szegez�d�tt r�.

- Bocs – menteget�z�tt r�gt�n. – Csak elk�pzeltem, amit Piton mondott!

A f�rfi szeme megvillant, amikor Harry Pitonnak h�vta, de k�v�ncsis�ga er�sebbnek bizonyult.

- Mit is?

- H�t azt, hogy ha Hermion�nak enn�l is gyeng�bb lenne a mem�ri�ja, akkor reggel a fej�re h�zta volna a… a feh�rnem�j�t… nem m�shov� – v�r�s�d�tt el, de az�rt nevetett.

- Nem �ppen ezt mondtam – h�zta ki mag�t hidegen Piton, de sz�ja sz�le gyan�san remegett.

- De az �rtelme ez volt – nevetett tov�bb Harry, mire Hermione is elmosolyodott, pedig � volt a besz�lget�s szenved� alanya.

- Ha �gy tettem volna, bizony�ra m�r sz�lt volna valamelyik�t�k – nevette el mag�t.

- Ki tudja…? - v�laszolta Harry.

A j�kedv�k csak lassan m�lt el. A parti befejez�se ut�n nem kezdtek �j j�tszm�ba, �gy csend telepedett a f�lk�re. Ahogy egyre s�t�tedett a d�lut�ni �gbolt, Piton kedve is ann�l gy�szosabb lett. A fiatalok nem lep�dtek meg ezen: a f�rfi hangulatv�lt�sai teljesen term�szetesnek t�ntek gy�sz�ban. Ink�bb azon csod�lkoztak, hogy n�ha siker�lt feledtetni�k vele a szomor� gondolatokat.

Miut�n lesz�lltak a vonatr�l, egy sz�llod�hoz siettek. Id�k�zben nagy pelyhekben hullani kezdett a h�, �s j�ghideg sz�l s�v�tett a h�zak k�z�tt. Alig v�rt�k m�r, hogy fed�l legyen a fej�k felett.

- K�t egybe ny�l� szob�t szeretn�k kivenni – sz�lalt meg hivatalos hangon Piton, miut�n odal�ptek a recepci�s pulthoz.

- Milyen n�vre? – k�rdezte egy h�goly�nak �lt�z�tt termetes asszonys�g.

- �n Steve Stevenson vagyok, �k pedig a gyermekeim, Ginewra �s Ronald – mondta Piton k�m�letlen�l.

- Rendben, itt �rja al�, k�rem. Az �n�k� a hetvenes �s a hetvenegyes szoba, a negyedik emeleten, j� �jszak�t k�v�nok! – b�jolgott a n�, majd �tadott k�t kulcsot.

- K�sz�nj�k ezt a felesleges kegyetlens�get – t�madt r� Hermione a liftben, amikor v�gre h�rmasban maradtak.

- M�gis mi zavar? Az, hogy a gyerekeimnek mutattalak be benneteket? Jobb lett volna, ha a feles�gemk�nt mutogatlak, Potter meg a fogadott fiunk lenne? – g�nyol�dott.

Hermione elpirult a gondolatra, de azt�n d�h�sen kiosztotta a f�rfit.

- Tudja j�l, hogy nem a csal�di �llapot zavar minket, hanem az �tmeneti nev�nk! Milyen jogon nevezett el minket olyan emberekr�l, akik k�z�l az egyik meghalt, m�g a m�sik sz�ba sem �ll vel�nk?

Piton nem v�laszolt azonnal, mert az els� emeleten meg�llt a lift, �s �jabb utasok l�ptek be mell�j�k. M�gis, l�tszott az arc�n, hogy nem b�nta meg tett�t.

- Apuci, meg�g�rted, hogy ma este m�g elmehetek moziba a l�nyokkal – kezdett el csicseregni b�jos hangon Hermione, mogyor�barna szemeit a k�v� dermedt Pitonra szegezve. – Na, apuci, l�gyszi, l�gyszi…

Harry �gy �rezte, csak azt kapja Piton, amit meg�rdemel, �gy a l�ny seg�ts�g�re sietett.

- �n is elmegyek fater – k�z�lte. – Randim van a csajommal. Te addig k�t�gess a szob�ban, �g�rem reggelre vissza�rek. Ne agg�dj, m�g nem csin�lok neked unok�t, �vatos leszek! – fejezte be. – Ugye nem gond?

Pitonra m�r nem csak k�t szemp�r szegez�d�tt v�rakoz�an, hanem m�g plusz h�rom - a t�bbi utas a liftb�l.

- Menjetek csak – ny�gte ki a hal�lra v�lt f�rfi v�g�l. – De el�tte besz�dem lenne veletek a szob�ban - itt jelent�s�gteljes pillant�st vetett a t�bbi utasra –, n�gyszemk�zt.

- De b�csi, h�rom embernek hat szeme van – sz�lt be egy p�tt�m kisl�ny az anyja szokny�ja mell�l.

- M�r nem sok�ig - vicsorgott r� Piton, eg�szen k�zel hajolva a r�m�lt gyerekhez.

A liftajt� kiny�lt, �gy az �jdons�lt csal�d v�gre kil�phetett. A kisl�ny b�mb�lve s�rni kezdett, m�g anyja a mellette �ll� n� fel� fordulva megjegyezte:

- Az �n f�rjem horgolni szokott. Ha tudn�, milyen sz�p csipketer�t�ink vannak… - a mondat t�bbi r�sze elveszett Harry�k sz�m�ra, mert bekanyarodtak egy folyos�ra.

- Ez mire volt j�? – �llt meg paprikav�r�s fejjel Piton, a falnak szegezve „fogadott gyermekeit”.

- Szemet szem�rt – v�laszolta Hermione.

- A bossz� cs�nya dolog, de j�t tesz az �nbecs�l�snek – f�zte hozz� Harry, majd f�lres�p�rve Pitont tov�bbindult a folyos�n.

A f�rfi egy pillanatig dermedten �llt, majd a fiatalok nyom�ba szeg�d�tt.

- Azt az�rt elmondhatn�tok, mit jelent k�tni – sz�lt ut�nuk. – B�r muglik k�z�tt voltam kisgyerek, err�l a hobbir�l sohasem hallottam.

- Jobb is nek�nk – motyogta maga el� Harry.

Miut�n az �jszak�t nyugodtan �tv�szelt�k, reggeli ut�n elindultak, hogy megtegy�k �tjuk utols�, mind�ssze egy�r�s szakasz�t.

Hermion�t ritk�n lehetett ilyen izgatottnak l�tni. Amint bes�t�ltak a sz�les, csal�di h�zakkal �vezett utc�ba, alig b�rt mag�val. Nem jelezte el�re �rkez�s�t, �gy a h�z csendesnek �s kihaltnak t�nt messzir�l.

Ahogy k�zel�tettek a bej�rati ajt� fel�, elhaladtak egy r�snyire nyitott ablak el�tt, ahonnan f�r� csikorg�sa hallatszott ki, majd olyan hang, mintha valaki hiszt�rikus hangon pr�b�lna s�rni, de tele van a sz�ja.

- Itthon vagyok – mosolyodott el �r�m�ben Hermione, �s r�tenyerelt a cseng�re.

A f�r�hang elhalt, csak a panaszos szipog�s hallatszott nyom�ban, majd egy ajt� becsap�dott.

Egy kopasz fej kukkantott ki �vatosan az ajt�n, majd egy pillanat m�lva Joseph Granger egy szem l�ny�val a nyak�ban ugr�lt.

- Rosary! Flammy! – kiab�lt be a lak�sba �r�m�ben, mik�zben m�g csak v�letlen�l sem engedte el l�ny�t.

Piton ut�lkozva n�zte a l�tv�nyos – �s sz�m�ra val�sz�n�leg �zl�stelen – szeretetkit�r�st, csendesen megh�z�dva a h�tt�rben. N�h�ny pillanat m�lva megjelent Hermione �desanyja is, aki szint�n a l�ny nyak�ba ugrott.

Az emeletre vezet� l�pcs�n egy borzas haj�, fiatal, ny�l�nk l�nyka s�t�lt le, aki sz�lesen elmosolyodott, amikor megl�tta Hermion�t.

- Flammy! – ki�ltott a l�ny, �s meg�lelte a fel� szalad� h�g�t. – Nagyon hi�nyozt�l!

Harry tal�n csak egyszer tal�lkozott a csal�ddal, �gy azok ugyan felismert�k, de nem sok dolgot tudtak r�la, �s viszont.

R�mosolygott a f�l�nk Flammyre, aki szend�n visszamosolygott ugyan, de semmi k�l�n�sebb jel�t nem adta, hogy folytatni szeretn� az ismerked�st.

Hermione gyorsan bemutatott mindenkinek mindenkit, igyekezett senkit sem kihagyni a sorb�l, b�r Pitont Steve Stevensonk�nt �s aurork�nt mutatta be, elker�lend� a k�nyes t�m�kat.

- Nem is tudtam, hogy Grangernek van h�ga – suttogta Piton halkan Harrynek, mire az elmosolyodott.

- Lassan tizenhat �ve. Egy�bk�nt nem sok embernek dicsekedett el vele, csak n�h�nyan tudunk r�la. M�g �n se tal�lkoztam vele, csak Hermione mes�lt r�la, b�r nem t�l sokat.

Piton halv�nyan b�lintott, majd visszak�rdezett.

- Nincs var�zsereje? – k�rdezett �jb�l, mire Harry tagad�lag megr�zta fej�t.

- Hermione azt mondta, egy Vingardium Levios�ra sem k�pes, de nagyon okos, m�g �t is t�lsz�rnyalja. Legal�bbis �ll�t�sai szerint.

Piton elk�nzott k�pet v�gva megforgatta a szem�t.

- Bel�le m�g egy is sok – d�nny�gte.

- H�, b�ntotta mag�t valaha is Hermione, hogy �gy besz�l r�la? – k�rdezte Harry felh�borodva.

- Nem – h�zta el a sz�j�t. – Csak ne v�gna fel folyton azzal a sok esz�vel.

- Irigykedik? – nevette a fi�.

- Tess�k? Mondt�l valamit, Potter? – n�zett r� lekezel�en.

- Nem, Mr. Stevenson, csup�n arra pr�b�ltam r�mutatni, hogy maga sem t�k�letes – vigyorgott, majd motyogva hozz�tette. – T�volr�l sem. Nagyon, nagyon t�volr�l sem.

- Potter… – kezdte, de a fel�j�k k�zeled� Joseph miatt nem folytathatta a szid�st.

- Uraim, k�rnek egy te�t, vagy esetleg k�v�t? – k�rdezte ked�lyesen.

Harry illemb�l elfogadott egyet, majd a lehet� legt�volabb h�z�dott Mr. Stevensont�l, �s ink�bb Flammyt kezdte faggatni.

- Te mi�rt nem vagy most iskol�ban? – k�rdezte el�sz�r.

- Kicsit megf�ztam, a h�ten itthon kell maradnom – v�laszolta a l�ny csendesen.

- �rtem. Milyen iskol�ba j�rsz?

Ilyen, �s ehhez hasonl� k�rd�sekkel bomb�zta Harry a megszeppent l�nyt, aki illemtud�an v�laszolt, de soha nem mondott t�bbet, mint amit a fi� k�rdezett.

Hermione szak�totta f�lbe �ket, le�lt mell�j�k egy sz�kre, �s mes�lni kezdett Flammyr�l, aki ett�l v�szesen pirulni kezdett. Harry mindent megtudott, ami a l�ny beiskol�z�s�t illeti, azt is, hogy k�t �vvel fiatalabb Hermion�n�l, �s a sz�let�snapja napok m�lva lesz. A sok inform�ci� Harry egyik f�l�n bement, �s a fele azonnal t�vozott is a m�sikon. �sszess�g�ben aranyos l�nynak tartotta Flammyt, de t�ls�gosan mag�nak val�nak, visszah�z�d�nak.

M�r j�csk�n a d�lut�nban j�rt az id�, amikor fel�llt, �s k�zelebb s�t�lt a besz�lget� feln�ttekhez, akik �rdekl�dve n�ztek r�, mint egy kis k�v�ncsi gyerekre, aki hallgatni akarja a nagyok besz�lget�s�t. Harry nem t�r�dve a mosolyg� sz�l�kkel �s a m�g mindig kiss� haragos Pitonnal, mell�j�k �llt.

- Tudok valamiben seg�teni? – k�rdezte t�l�k, mire Joseph a v�ll�ra tette a kez�t.

- Nem, fiam, ezt b�zd a feln�ttekre.

Harry m�rgesen les�p�rte a f�rfi kez�t a v�ll�r�l, majd Piton fel� fordult, k�rd� arccal.

- De tudsz, Potter - mondta Mr. Stevenson.

Harry h�l�s volt, ami�rt Piton nem kezeli �gy, mint Mr. Granger: gyereknek. B�r lehet, hogy csak meg akarja bosszulni az el�bbi viccel�d�s�t.

Elindultak az emeletre, hogy k�rben�zzenek, mire lesz sz�ks�g�k a v�d�b�b�jokhoz, amikor Harry a bej�rati ajt� ablak�n kereszt�l megl�tott az �t t�loldal�n egy ismer�s foltot. Egy mozdulattal megragadta Pitont, �s az ajt� el� r�ntotta, hogy � is megn�zhesse, majd d�h�sen a f�rfihoz fordult.

- Mit keres itt Lucius Malfoy?!