Az augusztusi est�n a Grimmauld t�ren csendesen esett az es� a sz�l j�rta h�zak k�z�tt, �s nem volt egy l�lek sem az utc�n. Kiv�ve egy szakadt ruh�s embert, aki a t�zes sz�m fel� igyekezett – majd f�l�ton elt�nt. A Black–k�ria viszont nem volt ilyen csendes; lak�i k�r�ben zajlott az �let.

Befel� menet Lupin professzor el�gedetten n�zte a k�p hely�t, ahol valaha Sirius anyja rik�csolt. Bent viszont lelkes fogadtat�s �dv�z�lte.

– Szia Remus! – k�sz�nt neki Harry, aki �pp var�zsl�sakkot j�tszott az eb�dl�asztalon Ronnal, mik�zben Hermione a k�vetkez� „Var�zsl�stan k�z�pfokon” c�m� k�nyvet olvasgatta nagy �rdekl�d�ssel.

– J� napot, Lupin professzor! – sz�lt Hermione, mik�zben kilesett egy pillanatra a tank�nyvb�l.

– F� naffot tan�r �r…– Ront nemigen lehetett �rteni, mik�zben csokib�k�t evett.

– Sziasztok! – biccentett Lupin, �s felakasztotta a kab�tj�t a fogasra. – Merre van Molly?

- �pp a vacsor�t f�zi… - itt Ron egy �jabb csokib�k�t kapott be – a konyh�ban.

– �rtem – mosolygott r� Lupin, majd elindult a konyha fel�, ahol egy m�rges Mrs. Weasleyvel tal�lta mag�t szemben. Ijedten h�z�dott f�lre a d�h�s n� �tj�b�l.

– H�nyszor mondjam, Ronald! Vacsora el�tt nem esz�nk �dess�get! – fenyeget�en meglengette a kez�ben tartott fakanalat. – M�r kisgyerekkorod �ta pr�b�llak leszoktatni err�l!

– �... Csak n�h�ny darabot akartam enni, m�r el�g �hes vagyok…– v�laszolta az eml�tett.

Harry nem b�rta meg�llni mosolyg�s n�lk�l, mik�zben bar�tja pr�b�lta a marad�kot a zseb�be gy�m�sz�lni.

– M�gis mennyit ett�l meg? Na v�rj csak… – itt r�fogta a p�lc�j�t – Invito csokib�k�k!

Ekkorra a marad�k, amit a fi� megpr�b�lt elrejteni, mind az anyja kez�ben landolt, pontosabban kett� leesett, mivel el�g sok volt bel�le.

– N�h�ny?! – Mrs. Weasley m�r kapkodta a leveg�t. – Ez legal�bb 10 darab!
Harry most m�r hangosan nevetett – Lupinnal egy�tt, Hermione pedig ki sem n�zett a k�nyv�b�l.

– Most akkor sz�pen velem j�ssz – itt megragadta Ron karj�t –, �s seg�tesz megter�teni! De m�gia n�lk�l!

– De anya! �s ha �sszet�r�k valamit? – k�rdezte Ron rem�nykedve, �s k�vette anyj�t a konyha fel�.

– Majd kezded el�lr�l az eg�szet! Ha j�l sz�molom, tizenh�rom ter�t�k kell…

– Tizenh�rom…? – bukott ki a k�rd�s Harryb�l. – De h�t mi�rt lesz�nk ilyen sokan?

Mrs. Weasley megfordult a konyhaajt�ban, �s mosolyogva r�n�zett.

– A Rend tagjai is vel�nk esznek, �s ha j�l tudom, lesz egy vend�g�nk is – ezzel bement a konyh�ba, ahol Ronnal vitatkoztak m�g egy ideig.

Harry k�rd�n tekintett Hermion�ra, aki megvonta a v�ll�t, �s olvasott tov�bb. Lupin – mivel Mrs. Weasley el�gg� elfoglalt volt –, le�lt Harry mell�.

– Mi �js�g, Harry? J�l vagy?

– K�sz�n�m, Remus, megvagyok… – felelte, mik�zben pr�b�lta elrakni a b�bukat, de azok menek�l�re fogt�k. – �s te, Remus?

– K�sz�n�m, j�l vagyok. Egy�bk�nt ma este Dumbledore is vel�nk vacsor�zik…

Egy koppan�ssal kiborultak a m�r elpakolt b�buk, melyeket Harry igyekezett felszedni a f�ldr�l.

– Dumbledore professzor… is vel�nk vacsor�zik? – nyelt egyet Harry.

– Igen, �s m�g egy p�ran a Rendb�l. – Itt f�rk�sz�en n�zett Harryre. – Tal�n valami baj van?

– Nem… csak a m�lt �v v�g�n volt egy nem �ppen kellemes besz�lget�s�nk…

De mihelyst folytatta volna, Ron j�tt be egy oszlopnyi t�ny�rral, �s – egyens�lyozva – siker�lt s�rtetlen�l letennie az asztalra.

– H�! El fogunk f�rni itt ennyien? Harry, seg�tesz?

– Persze – mondta Harry, elvette a t�ny�rokat Ront�l, �s elkezdte az asztalra rakni �ket.

– Harry dr�g�m – hallatszott a konyh�b�l – Ron egyed�l is meg tud ter�teni!

Harry letette a m�g n�la l�v� t�ny�rokat, Ron pedig duzzogva pakolta �ket tov�bb. Mrs. Weasley kij�tt a konyh�b�l egy nagy ed�ny h�slevessel, �s egy s�hajjal letette az asztal k�zep�re.

– Remus, mondani akart�l valami fontosat? – k�rdezte, majd Harryre pillantott – Harry, felvinn�d a szob�tokba a var�zsl�sakkot?

– Persze, Mrs. Weasley – azzal felkapta a m�r �sszeszedett b�bukkal egy�tt a t�bl�t, �s a szob�k fel� indult.

– Igen… a vend�g�nkkel kapcsolatosan... – Harry visszafordult, h�tha kider�l valami a titokzatos vend�gr�l, de azt�n �nk�ntelen�l elindult az ajt� fel�.

– �, szia Perse… vigy�zz Harry! – ki�ltott fel figyelmeztet�en Lupin, de m�r k�s� volt.
Harry egyenesen nekiment Pitonnak, aki �pp egy t�lc�nnyi b�jitallal egyens�lyozott, de a fi� fell�kte. Piton m�g pr�b�lta elkapni az es� �vegeket, de eredm�nytelen�l. Harry ezzel szemben elkapott kett�t, de a sakk-k�szlet leesett a f�ldre, mik�zben a b�buk menek�ltek az �ppen kifoly� b�jitalok el�l.

– Potter! Mi az �rd�g�t m�vel? – Piton mag�b�l teljesen kikelve tornyosult Harry f�l� – M�gis mit k�pzel? N�zzen az orra el�!

– Bocs�nat tan�r �r… nem figyeltem… – azzal odaadta Pitonnak a k�t �vegcs�t. Piton egy lend�lettel elvette t�le, majd a marad�kot pr�b�lta megmenteni.

– Van r�la fogalma, Potter, milyen fontos b�jitalok voltak? – ord�totta Piton, de azt�n pr�b�lta visszafogni mag�t. – V�gtelen �r�mmel t�lt el, hogy legal�bb kett�t megmentett, csak sajnos nem azt, amelyiket kellett volna!

– Perselus! Harry csak nem figyelt oda, nem kell vele ordib�lni! – sz�lt k�zbe Lupin, �s odament seg�teni.

Harry ek�zben v�gign�zett mag�n – valami z�ldes sz�n� l�tty �ktelenkedett a pul�ver�n. Majd Pitonra pillantott, ellen�rizve, hogy �t mennyire siker�lt le�nteni. Egy pillanatra elt�totta a sz�j�t… Piton – fekete farmerben? A farmering eg�sz j�l �ll neki, vagyis �llt.

– N�ha eml�keztetnem k�ne r� Pottert, milyen fontos a b�jitalok elk�sz�t�se – egy gyors tiszt�t� b�b�jjal elt�ntette az ingj�r�l a foltokat –, mivel ezek k�z�l nem is egy f�zet k�t h�nap alatt �rik meg!

– Mondtam, tan�r �r… bocs�nat. Nem volt sz�nd�komban – pr�b�lta kimagyar�zni mag�t. – Csak nem vettem �szre…

– Akkor gondoskodjunk r�la, hogy a j�v�ben �szrevegyen – k�z�lte Piton egy g�nyos mosollyal. – Ha elkezd�dik a tan�v, egy h�ten h�romszor lej�n b�jitalt k�sz�teni!

Harry pr�b�lt k�z�mb�s arcot v�gni, de bel�l m�r d�h�ng�tt, mik�zben Lupin seg�ts�g�vel felszedte a b�bukat. Fel�llt.

– Igen, tan�r �r – felelte. – De ha valamilyen m�s programom lesz…

– Nem fogadok el semmit kifog�s gyan�nt, Potter! Semmi kviddicsmeccs, vagy hasonl�k!

– Perselus, ne l�gy m�r ilyen szigor�! – oktatta ki Lupin. – Ha esetleg �n mentem volna neked, engem is b�ntet�munk�ra �t�ln�l?

– Lupin, ne sz�lj bele a tan�t�si m�dszereimbe!

Mivel m�r �gy is el�g fesz�lt volt a hangulat, Mrs. Weasley pr�b�lta oldani a fesz�lts�get.

– Mondd, Perselus, mikor j�nnek a t�bbiek?

– Mindj�rt itt lesznek, �s Dumbledore professzor is hamarosan meg�rkezik. – morogta Piton. – Csak elmennek m�g valaki�rt…

– �, t�nyleg, Molly. Akartam is mondani, a vend�g�nk nemsok�ra meg�rkezik. – Remus szavait m�g fesz�ltebb cs�nd k�s�rte.

Harry, aki m�r v�gk�pp fel akart menni a szob�ba, megint megtorpant, Hermione pedig – aki eddig idegesen figyelte a jelenetet –, szint�n Lupinra tekintett.

– �s ki az? – k�rdezte cseveg� hangon Mrs. Weasley. – Egy �jabb rendtag?

– Jaj nem, Molly. Harry�k �j iskolat�rsa lesz szeptembert�l. – Ekkor Piton is felkapta a fej�t, mivel eddig a b�jitalok maradv�nyait pr�b�lta �sszeszedni, nem t�l nagy sikerrel. – Tudod, mes�ltem neked Natalie-r�l.

Mindenki k�rd�n n�zett Lupinra, csak Mrs. Weasley nem, aki m�r szinte kiugrott a b�r�b�l.

– Natalie? El fog ide j�nni? De j� lesz! Majd megismeritek, Ron, nagyon aranyos l�ny!

– Na de anyu, ki az a Natalie? – �rdekl�d�tt a fi�, �s k�v�ncsian anyj�ra n�zett.

– Ja igen, ti nem tudhatj�tok… Nos, Natalie Lupin professzor l�nya.

Harry megint elt�totta a sz�j�t, Ron �s Hermione csod�lkozva n�ztek Lupinra. Piton sz�lalt meg el�sz�r a kijelent�st k�vet�en.

– Lupin, neked van egy… l�nyod? – pr�b�lta kipr�selni mag�b�l a szavakat. – De h�t mi nem is tudtunk r�la!

– Persze, hogy nem, Perselus. Titokban kellett tartanom. – Remus m�g mindig mosolygott. – �s most szeptembert�l ide fog j�rni a Roxfortba…

Lupin val�sz�n� folytatta volna a mes�l�st, de ekkor nagy robaj k�s�ret�ben Dumbledore l�pett ki a kandall�b�l. Leporolta �gsz�nk�k tal�rj�t, �s k�r�ln�zett. Piton – kez�ben a megmentett b�jitalokkal –Harry mellett �llt, aki �pp a z�ld mocskot pr�b�lta leszedni mag�r�l. Hermione az eb�dl�asztaln�l �lt Ronnal, �s mindenki Lupinra szegezte a tekintet�t.

– Sz�p j� est�t, h�lgyeim �s uraim – k�sz�nt�tte �ket Dumbledore.– L�tom, m�g nem �rkezett meg mindenki… mi t�rt�nt?

– Lupin k�z�lte, hogy van egy l�nya, akit eddig eltitkolt mindenki el�l – v�laszolt Piton enyhe g�nnyal a hangj�ban.

– �, igen. Mindj�rt meg�rkezik a t�bbiekkel, mivel �k zsupszkulccsal j�nnek, csak �n k�zlekedtem a Hopp-h�l�zaton kereszt�l – ezzel k�zelebb l�pett, de r�gt�n h�trah�k�lt a Pitonb�l kirobban� indulatt�l.

– Maga! Maga tudta! – �v�lt�tte Piton. – Maga mindig mindent tud! Mi�rt nem mondta el!?

– Perselus, ez r�m �s Remusra tartozik….

– Gondolhattam volna! – v�gott k�zbe Piton, �s vigyorogva hozz�tette: – Mit sz�lt hozz� a t�bbi v�rfarkas?

– Semmi k�z�d hozz�, Perselus – v�laszolta nyugodtan Lupin. – K�l�nben, a k�vetkez� tan�vre visszamegyek tan�tani a Roxfortba.

– Micsoda? – k�rdezt�k egyszerre h�rman is, de tal�n Piton hangja volt a leghangosabb.

– Ezt m�gis hogy gondolja, Albus?

– Perselus, majd k�s�bb megbesz�lj�k, most ink�bb arra koncentr�lj, amir�l legut�bb besz�lt�nk.

Piton l�that�an visszafogta mag�t, �s elindult a Rend �jonnan kinevezett laborja fel�, de m�g visszasz�lt:

– Albus, ami a k�rt b�jitalokat illeti, m�g v�rnia kell r�juk k�r�lbel�l egy h�napot, mivel, khm… valaki elt�rte �ket.

Harry pr�b�lt apr�ra zsugorodni, �s ker�lni a felt�n�st, mik�zben m�r el is v�r�s�d�tt, de Dumbledore egy�ltal�n nem szidta le.

– Semmi baj, Harry, m�s is elt�rhette volna v�letlen�l. N�zd el Perselusnak, hogy ilyen hirtelen harag� – n�zett a b�jitalok mestere ut�n, aki k�zben elt�nt a l�pcs� fel� vezet� �ton.

– Albus, �pp most lett k�sz a vacsora, de nem lesz itt az �sszes Weasley – azzal Ron fel� fordult: – L�gy sz�ves, hozd be a t�bbi ev�eszk�zt, �s a szalv�t�kat. �s Harry, te �lt�zz �t.

– J�, hozom – k�vette Ron Mrs. Weasleyt a konyh�ba, Harry pedig elindult a szob�ba.

– Szerintem foglaljunk helyet – sz�lt Dumbledore, �s le�lt az asztal hossz� v�g�hez. – Granger kisasszony, hogy van?

Harry m�r nem hallotta a v�laszt, hanem felment az emeletre, ahol a b�jitallal bor�tott sakk-k�szletet letette a szekr�nyre. Majd a l�d�j�b�l el�vett egy s�t�t farmert, �s �t�lt�z�tt. Mire le�rt az konyh�ba, m�r szinte mindenki meg�rkezett.
El�g nagy zsivaj volt. Az asztaln�l m�r ott �lt Kingsley, Mr. �s Mrs. Weasley, Mordon, Tonks pedig �ppen Ginnyt, Hermion�t, �s egy idegent sz�rakoztatott, akit nem ismert. De r�j�tt, hogy � Lupin l�nya, mivel mellette �lt, �s a f�rfire mosolygott.

Gyorsan helyet foglalt � is Ron �s Dumbledore k�z�tt, ahol m�g k�t szabad hely volt. Vele szemben �ltek a l�nyok, akik m�r nagyon hangosan nevettek Tonkson, amint a haj�t v�ltoztatgatja hol cs�kosra, hol kock�sra. Harry most jobban szem�gyre vette Natalie-t. Sz�p volt: fekete haja leomlott a v�ll�n, �s barna szeme csillogott. �gy, hogy mosolyog, eg�sz csinos – �llap�totta meg.

De �lmodoz�s�b�l egy suhog� tal�r z�kkentette ki – melynek gazd�ja mellette foglalt helyet. R�m�lten vette �szre, hogy aki mell� �lt, nem m�s, mint Piton, imm�r a fekete tal�rj�ban. Ron is ijedten n�zett az �ppen helyet foglal� tan�rra, de � nem vett r�luk tudom�st. Dumbledore megk�sz�r�lte a tork�t.

– �dv�zl�k minden jelenlev�t! – v�gign�zett az asztaln�l �l�k�n/jelenl�v�k�n, �s ism�t megk�sz�r�lte a tork�t. – Most, hogy m�r mindenki itt van, l�ssunk hozz� a vacsor�hoz! J� �tv�gyat k�v�nok!

– J� �tv�gyat! – v�laszolta mindenki k�rusban, �s m�r csak az ev�eszk�z�k cs�r�mp�l�s�t lehetett hallani. Azt�n az els� fog�s ut�n lassan elkezdett emelkedni a zajszint.

Harry kiss� oldalra n�zett: bal k�z fel�l �lt Piton, az �telre meredve. A tan�r nem t�nt j� kedv�nek, szinte csak turk�lt az �telben, �s a leveshez sem igen ny�lt az el�bb. Ezzel szemben Ron csak�gy t�mte mag�ba a krumplit.

– Harry, szerinted mit�l van ilyen rossz hangulata Pitonnak? – k�rdezte szinte alig hallhat�an Ron, azt�n bekapott egy falat h�st is.

– Szerintem mindig ilyen rossz kedve van. Vagy t�nyleg felideges�tettem ma – s�gta vissza.

– �ll�t�lag t�rt�nt valami, de senki sem besz�l r�la. Eddig nem is l�ttuk Pitont eg�sz ny�ron, most meg itt vacsor�zik – Ron bekapott egy �jabb falatot. – A rendtagokt�l hallok n�h�ny sz�t, de semmi fontosat. �s Dumbledore is nagyon titokzatos Pitonnal kapcsolatban.

– T�nyleg? �n nem vettem �sz… – elhallgatott, mert Piton – mintha hallan� – r�n�zett. De a tekintet�ben nem volt semmi harag, ink�bb csak szomor�s�g. Harry zavar�ban elkezdte felszeletelni a h�st, �s igyekezett �gy tenni, mint aki eddig nem �t figyelte.

Miut�n mindenki v�gzett a vacsor�val, a rendtagok a szokott m�don kizavart�k �ket a konyh�b�l, �gy Harry, Hermione, Ginny, Ron, �s Natalie felmentek a fi�k szob�j�ba, besz�lgetni egy kicsit. Mikor fel�rtek, Hermione oda�llt Harry el�.

– Mivel ti m�g nem ismeritek egym�st – kezdte, �s intett Natalie-nak –, � Harry Potter, � pedig Natalie Lupin.

– �rvendek – sz�lt Natalie, �s kezet ny�jtott.

– Szia – Harry kezet fogott Natalie-val, de furcsa �rz�s ker�tette hatalm�ba, �s gyorsan visszah�zta a kez�t.

– Na, mes�ljetek! Ti sem tudt�tok, hogy Remus visszaj�n tan�tani? – k�rdezte Harry.

– Persze, hogy nem tudtuk – sz�gezte le Hermione –, de legal�bb nem kell agg�dnunk amiatt, hogy a s�t�t var�zslatok kiv�d�se tan�runk nem lesz norm�lis.

– De ott van Piton – sz�lt k�zbe Ron. – Lehet, hogy ezek meg�lik egym�st a tan�v v�g�re.

– Nem hiszem. Annak a… Piton tan�r �rnak b�jitalt kell f�znie ap�mnak. Szerintem j�l meglesznek.

Mindenki hitetlenkedve n�zett Natalie-ra. Hermione sz�lalt meg a d�bbent cs�ndet k�vet�en.

– Ezek szerint te m�g nem ismered Pitont. Nem tartozik a kedves tan�rok k�z�…

– Igaz, m�g nem tudhatok semmit sem a tan�raimr�l.

– Majd megl�tod - d�nny�gte Ron. – Harry, m�g miel�tt lefeksz�nk aludni, le k�ne zuhanyoznod. Khm… �rdekes szagot �rasztasz…

– Persze. Nem kell elviselned a szagomat – vigyorgott vissza Harry. Felkapta a t�r�lk�z�j�t, �s elindult a f�rd�szob�ba, de Mrs. Weasley el�llta az utat.

– Ti m�g nem vagytok �gyban? – h�pogta. – L�nyok, kifel� a fi�k szob�j�b�l, �s mars mindenki aludni! Natalie, neked szint�n a l�nyok szob�j�ban vetettem �gyat.

– K�sz�n�m, Mrs. Weasley – b�lintott Natalie, �s a t�bbiekkel egy�tt nyugov�ra indult.

Ron beb�jt az �gyba, de m�g nem aludt el, mert meg akarta v�rni bar�tj�t. Harry, miut�n v�gzett a zuhanyz�ssal, pizsam�ban ballagott fel a l�pcs�n. De azt�n megtorpant, mivel hangokat hallott a l�pcs� alj�b�l.

Ment volna tov�bb, ha nem Dumbledore �s Piton besz�lgettek volna fojtott hangon. K�v�ncsian f�lelt, �s lejjebb l�pett egy l�pcs�fokot. Levette a papucsot, nehogy zajt csapjon.

– M�r mondtam Albus, nem fog nekem soha megbocs�tani… – hallatszott Piton szomor� hangja.

Harry l�legzet visszafojtva v�rta, h�tha kider�l, kir�l van sz�.

– Perselus, hidd el, egyszer minden seb begy�gyul.

– Nem fog! Ha egyszer kider�l, soha t�bbet nem �ll velem sz�ba! – v�gott vissza inger�lten a b�jitalok mestere.

– Pedig – meg kell mondjam – most sem sokat besz�lgettek. Pr�b�ld meg, meg fogja �rteni. Te sem tudtad az igazat, �s te is d�h�s volt�l…

– De �n magamra voltam d�h�s, Albus! Hogy lehettem ilyen idi�ta! Ha nem �llok Voldemort szolg�lat�ba, minden m�shogy alakult volna! – Piton hangja m�r ink�bb keser� volt, tele b�nattal, mintsem d�hvel.

�rdekes, m�g sosem hallottam �gy besz�lni – gondolkodott el Harry. M�g egy l�pcs�fokot l�pett lefel�, hogy jobban l�ssa �ket.

– Vannak dolgok, melyeknek meg kellett t�rt�nnie ahhoz – folytatta Dumbledore, de Piton suttogva f�lbeszak�totta.

– Tudod, Albus, nem vagyok t�bb, mint egy rak�s szerencs�tlens�g! Ha ezt tudom el�re! Hogy �l valaki, aki… – na tal�n most kider�l, rem�nykedett Harry.

De Pitonnak elcsuklott a hangja, �s gyors l�ptekkel elhagyta a Black k�ri�t. Az ajt� hangosan csap�dott be m�g�tte. Dumbledore csak megk�v�lten �llt. Harry l�tta, hogy m�g �csorog n�h�ny percig, majd a kandall�n kereszt�l – z�ld szikr�k k�s�ret�ben – t�vozik.

Harry s�hajtott egyet, le�lt a l�pcs�re, �s elgondolkodott a hallottakon. Piton ir�nti gy�l�lete hely�t �tvette valami m�s, eg�szen m�s. D�bbenten vette �szre, hogy sajn�lja Pitont, aki – �gy l�tszik –, m�gis ember.

Harry m�g �lt ott egy darabig, hallgatta az es� kopog�s�t. Majd felvette a papucs�t, �s felment a szob�ba – ahol Ron m�r r�g aludt. 

K�vetkez� fejezetre