Perselus, j� szok�s�hoz h�ven h�rmat kopogott fia ajtaj�n. K�zben megigaz�totta mag�n az inget �s a tal�rt.

Odabentr�l �gynyikorg�st, majd tompa, k�zeled� l�pteket hallott. V�g�l r�snyire kiny�lt az ajt�. Fia a f�lf�ba �s az ajt� vas�ba kapaszkodva �llt, olyan arckifejez�ssel, mint aki m�g mindig meg van s�rt�dve valami miatt.

- Szia - k�sz�nt r� apja, miut�n v�gigm�rte.

A fi� teljesen mugli �lt�z�kben vir�tott: egy farmer �s egy p�l� fedte csup�n a test�t. Zokni nem volt rajta, de l�tszott is, hogy f�zik a l�ba, hiszen talp�nak �l�n �llt, hogy min�l kisebb b�rfel�let �rintkezzen a padl� hideg k�v�vel.

- Hell�.

- Nem akarsz j�nni Roxmortsba? Ez az utols� h�tv�ge iskolakezd�s el�tt…

- Nem, k�szi. Vend�gem van.

- �h - �rte meglepet�sk�nt a professzort a v�lasz. L�bujjhegyre emelkedett, �s szinte �szt�n�sen pr�b�lt belesni az ajt�n. Arc�n a k�v�ncsis�g a huncuts�g kavarodott �ssze egy bizarr mosolyban.

- Miel�tt tov�bb folytatn�d a tal�lgat�st: Harry az - t�rta ki az ajt�t Lamerin sz�lesebben. - Pihen.

A b�jitalok mestere visszaz�kkent a sark�ra, �s kiss� �rtetlen�l n�zte az �benfekete, k�cos haj� griffend�lest, aki fi�nak �gy�ban, betakarva fek�dt. K�rd�n pillantott csemet�j�re.

- Mit keres n�lad?

- Ny�g�s - vakarta meg a tark�j�t Lamerin. - Egyed�l �rzi mag�t, hogy Marie hazament. Semmi kedve most p�rocsk�kat l�tni…

- �rtem… Sz�val akkor nem j�ssz?

- Nem. De neki hozhatn�l egy kev�s csokol�d�t.

Piton arca elkomorodott.

- Majd hoznak neki a bar�tai.

- Rendben, akkor hozz nekem, �s majd �n neki adom a r�szemet! Hogy sajn�lhatsz egy szomor� gyerekt�l egy kis �dess�get?!

Apja lehunyta a szemeit, elsz�molt �tig, majd megr�zta a fej�t.

- Most mi a bajod?

- Hogy k�rdezhetsz ilyet? Emberb�l vagyok, �s nekem is lehetnek �rz�seim! Megs�rt�dtem!

- Egy apr� kis h�lyes�gen! Semmi kedvem veszekedni veled! De nem is hagyod, hogy tisztess�gesen megbesz�lj�k, ha valami nincs rendben! Csak makacskodsz is magadban! Jobb ez �gy?

- �n nem makacskodom! Nem is akarsz meg�rteni!

- Tal�n mert nem is k�nny�!

- Menj csak Roxmortsba, �s igyatok valami finomat Madame Puddifootn�l!

A b�jitalok mestere elvesztette a t�relm�t. Sarkon fordult, �s megindult a folyos�n, hangosan zs�rt�l�dve.

- Ink�bb csin�ltam volna sz�ket! Arra legal�bb le lehet �lni!

- Helyes! - ki�ltotta ut�na fia dacosan, becsapva az ajt�t.

- Helyes!

Odabent Lamerin hozz�simult az ajt�hoz. Harry fel�lt az �gyon, �s �sszetart� szemekkel n�zte. Nagyon f�radtnak t�nt.

- Mi�rt veszekedtetek?

- �h, csak… h�lyes�g - indult meg az �gy fel� bar�tja, �s elny�lt Harry mellett. A p�rn�n egy szintbe ker�lt a fej�k.

- Mi van veled?

- �n csak… folyton azon morfond�rozok mostan�ban, milyen lehet olyan nagy csal�d tagja lenni, mint amilyenben Ron �s a t�bbiek �lnek. Olyan sokan vannak… H�t testv�r… sosem voltak f�lt�kenyek egym�sra?

- Dehogynem. Ron egyfolyt�ban az - felelte Harry mosolyogva.

- Te sose v�gyt�l arra, hogy legyen testv�red?

- Dudley mellett ett�l igencsak elmegy a kedve az embernek… De kiskoromban, valamikor biztos szerettem volna… Mi�rt k�rdezed? Csak nem…?

- �h, nem. M�g nem… De f�lek, hogy teljesen bedilizn�k, ha igen.

Harry belen�zett a fi� csod�latosan k�k szemeibe.

- Abb�l, amit l�ttam, azt hiszem, elmondhatom, hogy �desap�d nagyon gondoskod� ember… aki egy csepp szeretetet sem sajn�lna a gyermek�t�l. M�g ha sz�letne is kisbab�juk, sem hanyagolna el t�ged. B�r nem hiszem, hogy m�g egyet bev�llalna…

- Mi�rt nem? M�g nem �reg…

- Az�rt, mert veled is el�g baja van, te l�ke - hunyta le a szemeit Harry. - Ember legyen a talp�n, aki kiismer egy Pitont. Ahhoz egy �let is kev�s… Ne sz�rd el…

Nagyot s�hajtott, �s �gy t�nt, f�lig m�r �lomra is szender�lt.

Lamerin n�zte egy kicsit, hogyan mozdul a teste minden leveg�v�teln�l, majd mosolyogva lehunyta a szemeit.

M�g aludtak, mikor a professzor visszat�rt. Halk motoszk�l�sa sem keltette fel �ket, de k�ts�gk�v�l kellemes volt k�s�bb az �bred�s, k�r�lv�ve a M�zesfal�s legcsod�latosabb finoms�gaival…

- Na, �s nem �gett le az arcod a sok s�el�st�l? - k�rdezte Harry, mik�zben szobat�rsai, kik nem az iskol�ban t�lt�tt�k a sz�nid�t, a l�d�ikban kotor�sztak, �s igyekeztek rendet tenni.

- Nem - hallatszott valahonnan a l�da m�ly�r�l Dean hangja. - Mindig bekentem azzal a ken�ccsel, amit Bimba professzorn�l k�sz�tett�nk.

- Le�gni? - bukkant fel az �gy al�l Neville.

- A h� miatt az emberek arca el�gg� lepirulhat, ha nem vigy�z.

�gy t�nt, szobat�rsa nem volt valami el�gedett a v�lasszal.

- Mi a po�n a s�el�sben? K�t deszk�n cs�szni a hegyoldalon… �s m�g le is barnul k�zben az ember. Enn�l �rtelmesebb id�t�lt�st nem tudtak kital�lni a muglik?

- A mugli sportban ne keress logik�t - intette le Ron. - Az is, mikor vagy h�szan ott szaladg�lnak a f�ben, �s valami toj�st rugdosnak… hogy is h�vj�k… buci?

- Foci! - ny�g�tt Dean f�jdalmasan, �s rojtos sz�l� Westham-plak�tj�ra pillantott. - Ron, egyszer komolyan kiny�rlak!

�m ekkor kopogtattak az ajt�n.

- �dv, bej�hetek? - dugta be a fej�t Ginny az ajt�n.

- M�g sz�p - �lelte meg Harry f�lig �r� mosollyal. - Minden rendben? - k�rdezte halkabban.

A l�ny bizonytalanul b�lintott, majd kit�r� �r�mmel a nyak�ba vetette mag�t.

- L�tom, valakinek j�l telt a sz�nid� - jegyezte meg Neville.

- Mi a fen�t tudt�l csin�lni eg�sz t�len? Nem unatkozt�l azzal a… mi is a neve…?

- �… - n�zett k�rbe h�ga zavartan - Rosalie - ny�gte gyorsan.

- Biztos? Mintha azt mondtad volna, hogy valami Margarethez menn�l…

- �… h�t… � is j�tt. H�rman voltunk.

- Mindegy - vonta meg a v�ll�t Ron, ezzel le is z�rva a t�m�t. - Ink�bb maradt�l volna itt. Sokkal izgalmasabb volt.

- K�pzelem - lesett Ginny Harry fel� sunyin.

�jra kiny�lt azt ajt�, �s Hermione l�pett be rajta. Leszak�totta a frissen kit�z�tt c�dul�t.

- „Zeusz k�ztetek �l”? Most �szint�n, sr�cok, valakinek komoly probl�m�i lehetnek… Fogadjunk, hogy te volt�l, Seamus. Az eg�sz sz�nid� alatt egy fecnit se l�ttam az ajt�n. L�tszik, hogy visszaj�ttetek…

M�g Harry �s Ginny kuncogva megn�zt�k a pap�rdarabot, melyen m�g a „P�valak”-felirat is ott d�szelgett, Seamus oldalba b�kte Ront. A t�le megszokott vigyor cs�cs�lt ajkain.

- Na? Valami el�rel�p�s?

- Mire gondolsz?

A fi� arc�r�l lefagyott a mosoly.

- Rendben, l�tom �n… - legyintett. Majd alig halhat�an megjegyezte. - Hogy lehet valaki ennyire mamlasz?

Hermione nagyon is �rtette, mire ir�nyult a k�rd�s, mert zavar�ban elpirult, de annyira, hogy m�g az � szepl�i is l�tszottak, ami ritka jelens�gnek sz�m�tott. S�rt�d�tten fordult el, �s vonult volna ki a szob�b�l, de a cic�j�ban majdnem elesett.

- Szia Cs�mp�s! - guggolt le az �llathoz Ginny. - J�l telt a sz�net? Rem�lem, az�rt nem b�ntottad a szalamandr�mat, m�g odavoltam…

Hermione olyan t�vol �lt le az asztalhoz, mintha a fi�k lepr�sak lettek volna. R� se n�zett Ronra, annyira megb�ntotta Seamus tapintatlans�ga. Harry, ha nem lett volna j�rtasabb a n�i l�lek rejtelmeiben, maga is meglepetten �llt volna bar�tja mellett, �gy azonban odak�ldte a l�nyhoz Ginnyt, h�tha annak siker�l el�zni Hermione rossz kedv�t.

- Mit is mondt�l, Dean, merre voltatok?

- Olaszorsz�gban.

- �s ettetek is rendes, olasz pizz�t? - hajolt �t hozz�juk Justin a m�sik asztalt�l.

- Ah, �n m�g olyan finomat �letemben nem ettem! Egyszer itt is tarthatn�nak a h�ziman�k egy olasz napot, amikor csak d�li finoms�gokat szolg�lnak fel! - ny�gte a s�t�t b�r� fi� m�morosan.

Harrynek is esz�be jutott a ny�r v�gi falatoz�sa Pitonnal, �s elmosolyodott. F�l szemmel a tan�ri asztal fel� pillantott, ahol oktat�ik nagy r�sze m�r helyet foglalt. L�tta, hogy a b�jitalok mestere ked�lyesen cseveg Dareling professzzorral, �s szinte r�gt�n meg�rezte saj�t kedves�nek �get� hi�ny�t. Nem volt azonban ideje elkomorodni, mert egy bar�ti k�z megveregette a v�llait.

- �dv - �lt le mell�j�k Lamerin. - Mi�rt vagy ilyen b�skomor?

- Megint f�jt a sebhelyem… a m�ltkor, mikor Marie hazament… - mondta Harry halkabban, hogy a t�bbiek ne hallhass�k.

- Nyugtass meg, hogy nem �n vagyok az els�, aki tud r�la.

- Dumbledore ott �llt mellettem, el�tte nem lehet az ilyesmit titokban tartani…

- De?

- De nyugtalan�t az eg�sz, mert pont azut�n t�rt�nt, hogy Marie elindult…

- Annak m�r k�t napja, Harry. R�g otthon van m�r; itt, Angli�ban m�r nem eshetett baja.

- M�gsem �rzem, hogy minden rendben lenne… Valami fog t�rt�nni… Voldemort… �r�lt… vagy d�h�ng�tt… M�r nem �rzek k�l�nbs�get a kett� k�zt. Ha bossz�s, akkor is ott lappang benne az �r�m kicsi szikr�ja… Hiszen tudja, hogy a sebhelyemen kereszt�l f�jdalmat okoz nekem. �s �lvezi ezt. Ut�lok �gy lefek�dni… Hogy nem tudni, milyen sz�rny�s�g fog v�rni reggel…

Lamerin hallgatott egy kicsit, �s v�gigm�rte �t.

- Nos… Ma m�r �gysem tehet�nk semmit, Harry - mondta l�gyan. - Egy�l ink�bb…

A b�ztat�s ellen�re mindketten kiss� keser� sz�j�zzel piszk�lt�k a h�st t�ny�rjaikon.

Mintha csak n�mas�gukra v�laszolt volna a hirtelen d�r�mb�l�s, mely nyomban elnyomta a nagyterem halk duruzsol�s�t. Sz�kek �s padok csikordultak, ahogy n�h�nyan megemelkedtek, hogy l�ss�k, ki is rontott be ily h�vatlanul.

Egy bojtos sipk�t visel�, meglehet�sen marcona k�p�, magas f�rfi lihegett a foganty�t szorongatva. Egyik kez�ben egy pisl�kol� l�mp�st tartott, melyet a kinti, t�li sz�l majdnem kioltott. A ruh�j�t is igencsak tetemes mennyis�g� h�pihe bor�totta, tal�rja pedig t�rdig nedves volt. Mikor v�gre elengedte a kilincset, nyelt egyet, �s v�gigsim�totta hossz� szak�ll�t, mely ugyanolyan sz�rke volt, ak�rcsak haja. Biccentve k�sz�nt�tte a tan�rokat, �s totyogva k�zelebb l�pett. A Mardek�r asztal�t�l lehetett ugyan hallani egy kev�ske g�nyos kacajt, de a di�ksereget ink�bb letagl�zta az �polatlan k�lsej� f�rfi l�tv�nya, mintsem mulattatta.

Harry fel�llt, f�l t�rd�t tov�bbra is a padon tartva, �s d�bbenten �llap�totta meg, hogy vacsor�juk megzavar�ja nem m�s volt, mint a Sz�rnyas Vadkan kocsm�rosa. R�gt�n Hermionera pillantott, aki szint�n felismerte a f�rfit, hiszen alig egy �ve abban az iv�ban tartott�k a DS alap�t� �l�s�t.

Dumbledore felemelkedett a sz�k�b�l, �s megigazgatta a tal�rj�t, ahogy a tan�rok sz�ke m�g�tt ell�pdelt. �m nem �rhetett oda a j�vev�nyhez, mert Madame Rosmerta sz�lf�tta f�k�t�j�ben �s k�nt�s�ben szint�n megjelent.

- Nincs id�nk magyar�zkodni! Igazgat� �r, k�rem! Seg�teni�k kell…!

M�g vagy h�rom, hasonl�an zil�lt falubeli p�tyolgatott k�t s�t�t alakot az el�t�rben. �k is kez�ket t�rdelve v�rt�k, hogy az iskolabeliek reag�ljanak.

Az egyik g�rnyedt h�t� alak el�botork�lt a f�lhom�lyb�l, de l�bai nem b�rt�k megtartani. A vastag ajt�nak t�maszkodva araszolt el�re, fenyeget� v�rcs�kot h�zva maga ut�n. Hossz�, l�ngv�r�s haja csapzott volt a v�rr�g�kt�l, arca �s ruh�ja kormos, mintha meg�gett volna. Ahogy teste megadta mag�t a f�jdalomnak, ny�gve esett �ssze. Madame Rosmerta sikoltva ugrott oda hozz�, hogy elkapja.

- Dumbledore professzor! - l�pett el�re az egyik id�sebb roxmortsi f�rfi. - Ezek az �n di�kjai, �gy tudjuk… A fogad�ban tal�ltunk r�juk… Nem tudjuk, mi t�rt�nhetett - dadogta szabadkozva.

Ron lassan �llt fel hely�r�l, �s hunyorogva meredt az ajt�ban lej�tsz�d� jelenetre, mert nagyon rossz �rz�se t�madt. Amikor hossz� haj� f�rfi elter�lt a f�ld�n, sok l�ny nem is pal�stolta ijedts�g�t, �s egym�s k�zt tal�lgatt�k, vajon ki is lehet a titokzatos alak. A f�rfi haj�nak v�r�s sz�ne azonban t�l ismer�s volt Ron sz�m�ra… Hal�losan ismer�s…

- B-Bill? - motyogta halkan, rem�lve, hogy nem saj�t testv�r�t l�tja el�l v�rbe fagyva.

Erre m�r Ginny is felpattant, �s a padra �llva pr�b�lta bizonygatni mag�nak, hogy Ron t�ved. Lassan megjelentek az els� k�nnycseppek a szemeiben, �s a kez�t a sz�j�ra tapasztotta, �gy r�zta a fej�t, tiltakoz�sa jel��l.

- Bill! - szaladt Ron b�tyja fel�. Bossz�san l�kte f�lre az �tj�ba ker�l�, b�m�szkod� alakokat, akik nem �rtett�k, honnan ismerheti. Hermione �s Ginny hamar k�vette, de Harry k�v� dermedve �llt a hely�n.

P�r holl�h�tas a szomsz�d asztalt�l k�rdezgette, mi lehet Weasley�kkel, �s Seamus�k pr�b�lt�k elmagyar�zni nekik, hogy a s�r�lt f�rfi Ron �s Ginny egyik b�tyja, de a hangzavar egyre csak er�s�d�tt, �gy nehezebb� v�lt minden �jabb sz� meg�rt�se. Harry sz�m�ra azonban elhalkult a vil�g. Borzalm�ban nem tudott m�sra gondolni, mint arra, hogy a Bill-lel t�rt�nt sz�rny�s�gnek k�ze lehetett a sebhely�hez. �tkozta mag�t, ami�rt �nz� m�don csak a szerelm�vel t�r�d�tt: ami�rt azt hitte, hogy rossz dolog csak a l�nnyal t�rt�nhet, �s hogy mindenki m�s biztons�gban van. Pedig megint meg�rezte, hogy baj lesz. Mi�rt nem jelent meg el�tte tiszt�bban, hogy mindenki felk�sz�lhessen a fenyeget�sre? B�rmi t�rt�nt is, Bill, akit �tokt�r� munk�ja miatt v�gtelen�l b�tornak �s kiv�l� var�zsl�nak v�lt, borzalmasan megs�r�lt… Bele sem mert gondolni, milyen sorsra juthatott akkor Mr. �s Mrs. Weasley.

Arra eszm�lt csak fel, hogy Lamerin remeg� kezekkel m�szik ki mell�le, �s bizonytalan l�p�seket tesz a s�r�lteket t�mogat� tan�rok fel�.

- George? - rebegte olyan s�padtan, amilyennek Harry m�g apj�t sem l�tta.

Remus �pp a m�sik sebes�ltet igyekezte megtartani, mert az is meglehet�sen d�l�ng�lt.

- A szents�git! - k�romkodott Harry, ahogy az ifj� Piton ut�n futott.

- A vacsora v�gezt�vel a prefektusok vezess�k vissza h�zaik di�kjait a klubhelyis�gekbe! - zengett fel Dumbledore tekint�lyt parancsol� hangja. - Miss. Patil, Mr. Thomas, ma �n�k vezetik a griffend�leseket - fordult a prefektus n�lk�l marad� Griffend�l-asztalhoz.

- Megleptek minket - ny�gte Bill, ahogy Madame Pomfrey tisztogatni kezdte m�ly sebeit. A teste tele volt v�g�sokkal �s k�k-z�ld foltokkal, melyeket eg�szen biztosan az �t eltal�l� �tkok okoztak. - Dolgunk v�gezt�vel visszat�rt�nk az Od�ba, ahogy utas�tott minket, Dumbledore professzor.

Nem f�lt, hogy illet�ktelen f�lek is meghallhatj�k szavait, hiszen a Rend tagjain k�v�l csak a javasasszony tart�zkodott az eg�sz k�rh�zi r�szlegen.

- Hajnal lehetett, mire meg�rkezt�nk - sz�lt n�ha k�zbe George is, akit Rowena �polgatott. A n� felk�t�tte Madame Pomfrey egyik feh�r k�peny�t, nehogy �sszev�rezze sz�p ruh�it. - Senki sem volt otthon… szerencs�re any��k nem voltak otthon - r�zk�dott meg, ahogy a f�jdalom g�rcs�sen bel�markolt.

- Fleur Ginny szob�j�ba ment pihenni, Fred Ronhoz, m�g mi Charlie-val megbesz�lt�k a r�szleteket. Akkor �rkeztek… K�vethettek minket… �gy jobb is, hogy nem Londonba ment�nk… K�nnyed�n lef�lelhettek volna mindenkit. B�r megeshet, hogy tal�n… Emmeline-t �s Andrew-t is k�vett�k…

Dumbledore n�m�n McGalagonyra pillantott, aki b�lintott.

- Azonnal ut�nan�zek - mondta, majd elhagyta a k�rtermet.

- Azt�n… - folytatta volna Bill, de �sszeszor�totta a fog�t, ahogy a javasasszony fert�tlen�t� b�jitalt �nt�tt a v�ll�ra.

Piton tettre k�szen �llt az �gy v�g�ben, de a n� intett, hogy ennyi is b�ven el�g lesz, nem kell t�bbet f�znie. A f�rfi megrend�lten n�zte csemet�j�t, aki George �gya mellett �lt, fogva a fi� kez�t. Nagyon eml�keztette saj�t mag�ra: ny�ron � ugyan�gy �lelte Harry kez�t, mikor a fi� oly szerencs�sen megmenek�lt a hal�lfal�k el�l.

- Mindent ellepett a f�st… - ny�gte George. - Leszakadt az eg�sz gal�ria… a l�pcs�k…

- Nem tudtunk felmenni Fredhez… �s Fleurhez…

- Hallottuk, hogy kiab�lnak… de mire hoppan�ltunk, m�r nem l�ttunk semmit… a szob�ikban… csak hatalmas l�ngokat… Charlie alatt beszakadt a padl�…

- Nagyon �sszet�rte mag�t… pr�b�ltuk kih�zni a h�zb�l, de az egyik gerenda r�nk omlott… mindketten meg�gett�k magunkat…

- L�ttuk, hogy… csukly�s alakok a kezein�l fogva kih�zz�k a h�zb�l…

- Elvitt�k magukkal… a t�bbiekkel nem tudjuk, mi lehet - takarta el a kez�vel Bill k�nnyes szemeit.

Ginny nyelt egyet, �s megfogta b�tyja kez�t. Adott r� egy �vatos cs�kot, majd megpr�b�lt bizakodva mosolyogni. Bill reszket� ujjai megcir�gatt�k k�nny�ztatta arc�t. Eg�szen meghitt hangon sz�lalt meg.

- Ne f�lj, kicsi Ginny… Any��k j�l vannak… Isteni szerencs�tek volt, hogy nem l�tt�tok… hogy nem voltatok ott… - mondta szipogva.

- �, Bill…

Ron hossz� ideje hallgatott. Oda volt a h�zuk. A kicsi, sz�p csal�di f�szek, ahol mind feln�ttek, ahol annyit j�tszottak, s�rtak �s nevettek. Minden eml�k�k, szem�lyes holmijuk el�gett a t�zben. A t�zben, ahol… �sszepr�selte a szemeit. Be akarta mes�lni mag�nak, hogy Fred �s Fleur nem a l�ngnyelvek k�zt lelt�k hal�lukat, �s hogy Charlie-t m�g nem k�nozt�k hal�lra fogvatart�i. M�g �lnek… �lni�k kell…

K�zben Remus jelent meg, �ppen egy sz�pen megmunk�lt t�kr�t tett el tal�rja zseb�ben.

- Igazgat� �r - suttogta. - Arthur �s Molly v�laszoltak… vel�k minden rendben…

Szinte b�nt�an halk volt a hangja. Mivel rajta k�v�l senki sem besz�lt, mindenki hallott minden egyes sz�t, ami csak m�g rettenetesebb atmoszf�r�t teremtett az eg�sz gyeng�lked�n.

- A Miniszt�rium emberei szerint a h�z porig �gett… alig maradt m�s, mint a k�falak… m�g a muglik is �szrevett�k a f�st�t… A S�t�t Jel… ott lebegett f�l�tte…

Hermione lehunyta a szemeit, �s m�g m�lyebben f�rta mag�t Ron v�ll�ba. M�r akkor f�lelem mart a csontjaiba, mikor a saj�t szemeivel l�tott egy S�t�t Jelet a Kviddics Vil�gkupa ut�ni �jszak�n. Pedig akkor m�g messze volt Voldemort fenyeget�se. Most, hogy mindez Ron csal�dj�val is megt�rt�nt, sokkal k�zelibbnek t�nt minden vesz�ly.

Harry messze �llt t�l�k, eg�szen s�t�tben. Arca szobormerev volt, �s minden egyes sz�, ami elhangzott, egyre csak er�s�tette az elhat�roz�s�t. V�rta, hogy r�juk telepedjen az �jszaka, �s mindenki nyugov�ra t�rjen…

Ronnak siker�lt valamelyest meg�riznie a tart�s�t, ahogy visszaballagtak a griffend�les klubhelyis�gbe. A l�nyok vel�k egy�tt ballagtak fel a h�l�szob�ba, melynek ajtaj�n kiv�telesen egy szemtelen cetli sem �ktelenkedett. Benyitottak, �s igyekeztek halkan k�zlekedni, mivel azt hitt�k, hogy a t�bbiek m�r r�gen alszanak. Meglepet�s�kre Dean, Neville �s Seamus, kieg�sz�lve Parvatival, Lavenderrel �s a Creevey-testv�rekkel �bren v�rt�k �ket.

- Te j� �g, hol voltatok ilyen sok�ig?

- Harry, mi t�rt�nt?

- Hogy vannak a testv�reid, Ron? - faggat�ztak mind.

- J-j�l - �lt le Ron az �gy�ra f�radtan. - Fel fognak �p�lni…

- Ginny, mi t�rt�nt? - k�rdezte Parvati �vatosan.

- Felgy�jtott�k a h�zunkat a hal�lfal�k… - mondta a l�ny s�ri hangon.

A k�t bar�tn� ijedt�ben sikkantott egyet.

- Csendesebben! Ne kelts�tek fel a szomsz�d szob�ban alv�kat! - figyelmeztette �ket Neville.

- �s… a sz�leitek? �k… j�l vannak?

- Igen… - biccentett Hermione a testv�rek helyett. - �k szerencs�re nem voltak otthon…

- Tudod - sz�lalt meg Ron hirtelen el�g �ber hangon -, Ginny, kicsit csod�lkozom azon, hogy ti mi�rt nem voltatok otthon.

Mindenki elcsendesedett, �s k�rd�n n�zett a l�nyra.

- Tal�n azt szeretted volna, hogy mi is benn�gj�nk? - emelte fel h�ga a hangj�t inger�lten.

- Nem, az �g szerelm�re. Csak �rdekelne, hogy… ha nem otthon volt�l, akkor hol…

- Mondtam! A sz�nid�t a bar�tn�immel t�lt�ttem!

- �s egy napra sem j�tt�l haza? Anya mikor mosta ki a ruh�idat, �s hogy k�sz�tett neked �traval�t? K�tlem, hogy a tank�nyveidet is mind magaddal vitted volna!

Erre a l�ny elharapta az ajk�t. Seg�lyk�r�en n�zett Harryre, aki gondolatban valahol eg�szen m�shol volt. Lehajtotta a fej�t, �s megadta mag�t.

- Nem voltam a l�nyokn�l. Egy napot sem. V�gig egy mugli csal�dn�l laktam.

- A sz�leid elb�jtattak egy muglin�l? - k�rdezte Lavender kereked� szemekkel.

Ginny szerette volna bevallani, hogy �gy nem teljesen igaz a dolog, de Lavender sz�j�b�l hihet�nek t�nt annyira, hogy tal�n mindenkit meggy�zz�n vele.

- I-igen. Tudj�tok… ap�nak is, �s a b�ty�imnak is olyan sok munk�ja van, hogy egyik�k sem tudott volna velem t�r�dni a sz�netben… �s egyed�l sokkal nagyobb vesz�lyben lehettem volna, mint egy var�zstalan csal�dn�l…

- Igen? �s any��k mi�rt nem sz�ltak nekem err�l? - k�rdezte Ron v�dl�n.

- Ha nem tudsz r�la, nem is tudod, hol keresd - sz�lalt meg v�g�l Harry halkan. - Ha ma reggel otthon lett volna, a h�god is ugyan�gy benn �gett volna, mint ahogy lehet…

- Fred �s Fleur nem haltak meg! - pattant fel az �gy sz�l�r�l Ron. - Ne mondj ilyet!

Harry nem k�rt bocs�natot. Nem tudhatt�k, mi t�rt�nt a k�t szerencs�tlennel, �gy b�rmelyik�k t�vedhetett.

- Ahogy nem tudt�l r�la, �gy nem tudhatt�k a hal�lfal�k sem, hogy Ginny nincs a h�zban… Nem is kerest�k…

Bar�tja bossz�san megt�r�lte a szemeit.

- �n azt mondom, aludjunk - sz�lalt meg v�g�l Hermione. - Holnap �gyis t�bbet fogunk tudni…

Mind helyeselt�k az �tletet, �gy akik nem abban a szob�ban aludtak, sz�p csendben kisziv�rogtak, j� �jszak�t k�v�nva.

Ekkor Hermione v�ratlan dolgot k�rdezett p�rj�t�l.

- Szeretn�d, hogy itt maradjak?

A n�gy m�sik szobat�rs egy emberk�nt d�bbent le, de tal�n mind jobban zavarba j�ttek, mind Ron. A fi� csak b�lintott, majd leh�zta a cip�j�t, �s elt�nt a l�nnyal az �gy f�gg�nyei k�z�tt.

Seamus n�m�n, de hevesen gesztikul�lva integetett a szoba t�ls� v�g�ben �ll� Harrynek, hogy �k most akkor tulajdonk�ppen mit csin�ljanak, de az csak megvonta a v�ll�t, �s szint�n ruh�stul, befek�dt az �gyba.

- Neville, l�ttam, hogy n�ha f�ldug�val alszol - sutyorogt�k a fi�k. - Nincs v�letlen�l…

- Seamus, fogd be! - kiab�lt ki a f�gg�ny�k m�g�l Hermione m�rgesen.

Harry, noha vacsora el�tt m�r kiss� �lmos volt, most egy�ltal�n nem �rzett hajland�s�got az alv�s ir�nt. A takar�t f�lrer�gva meredt �gy�nak boltozat�ra; egyik keze a feje alatt pihent. �r�k �ta v�rt m�r. Hatodik �ve �lt egy�tt a fi�kkal, �gy nagyj�b�l tudta, melyik mikor alszik el. Ismerte a szuszog�sukat, tudta, milyen m�lyen szund�tanak. De Hermione alv�sritmusa ismeretlen volt sz�m�ra, �gy nem mert t�l hamar mozgol�dni. Tudta, hogy a l�ny t�l eszes ahhoz, hogy kij�tssza �t, ha �gy esne, hogy lebukik. Azt pedig semmik�ppen sem kock�ztathatta meg. �jjel kett� �ra k�r�l azonban, nem sokkal azut�n, hogy kett�t pittyegett az �r�ja, �gy v�lte, m�r biztos m�lyen alszik � is. �vatosan fel�lt, hogy a neszre reag�l-e valaki, de szerencs�je volt. L�bujjhegyre ereszkedve m�szott ki az �gyb�l. Leguggolt, hogy alulr�l, a matrac alatti peremr�l el�kotorhassa apja l�thatatlann� tev� k�p�nyeg�t, illetve a Tekerg�k T�rk�p�t. Majd el�hal�szta azt a pulcsit, amit �pp id�n kar�csonyra kapott Mrs. Weasleyt�l, �s egy jel�l�s n�lk�li, fekete tal�rt. A cip�j�t a ruhakupac tetej�re tette, �gy pr�b�lt meg kilop�zni a szob�b�l. �gyesen kiker�lte azt a deszk�t, ami mindig recseg, ha r�l�pnek, �gy �szrev�tlen�l kijutott. A klubhelyis�gben senkit sem tal�lt, csak a n�m�n pattog� t�zet. Az egyik fotelbe �lve fel�lt�z�tt, majd fel�lt�tte a k�p�nyeget, �s l�thatatlann� v�lva kiosont.

Minden sarkon �s el�gaz�sn�l ellen�rizte, nem j�rk�l-e valaki el�tte. K�l�n�sebb baj n�lk�l eljutott a gyeng�lked�re. Odabenn m�r Madame Pomfrey is nyugov�ra t�rt, �gy zavartalanul odaevick�lhetett a s�r�lt Weasley-fi�k �gy�hoz. L�tta, hogy a par�nyi gyertya f�ny�n�l George-nak v�gre siker�lt elaludnia, �m Bill m�g mindig �bren volt. �resen meredt a plafonra.

- Bill, k�rlek, ne ijedj meg - sz�l�totta meg Harry kedvesen.

A fiatal f�rfi meglepetten t�rt vissza gondolataib�l a val�s�gba. Megpr�b�lt felk�ny�k�lni, de ereje cserbenhagyta.

- Ki… az? Ki van itt?

Szemeivel kereste p�lc�j�t, de nem l�tta az �jjeliszekr�nyen.

- Ne f�lj, csak �n vagyok az… - folytatta a fi�, azzal lekanyar�totta v�llair�l a k�penyt, majd a tal�rt is -, Harry.

L�tta, hogy Bill �szint�n meglep�dik a csod�latos holmi l�tt�n.

- Hogy �rzed magad? - k�rdezte, mosolyt er�ltetve fak� arc�ra. Le�lt az �gy sz�l�re.

- Jobban - fek�dt vissza Bill. - Mondd… mit keresel itt?

- Elb�cs�zni j�ttem - komolyodott meg Harry.

- Mert? Hova m�sz? Harry, te…!

�m a fi� csendre intette.

- Az eg�sz az �n hib�m. A csal�dod m�r �gy is t�l sokat szenvedett miattam. Ti nekem… nagyon fontosak vagytok - tette a sz�v�re a kez�t. - Befogadtatok magatok k�z�, �s �letemben el�sz�r egyenrang�k�nt viselkedtetek velem. Olyan volt, mintha… csal�dom lett volna. Ez�rt nem hagyhatom, hogy m�g t�bb rossz t�rt�njen veletek.

- Meg akarsz sz�kni? Harry! Egyed�l nem lenn�l k�pes tenni semmit! Nem… Nem engedem, hogy elmenj! - �lt fel er�lk�dve. - H�vom Madame Pomfreyt, ha m�g egy gyan�s…

- A legv�g�n… �gyis egyed�l kell majd szemben�znem mindennel… - mondta Harry olyan hangon, ami arr�l �rulkodott, hogy nem lehet lebesz�lni sz�nd�k�r�l. - Ezt te is j�l tudod. Nem �llhattok ott mellettem, �s nem foghatj�tok a p�lc�mat, amikor Voldemort ellen harcolok…

- De nem mehetsz el! Gyerek vagy m�g! Nem veheted fel a versenyt V… vele! Tanulj m�g! R��rsz…

- Nincs t�bb id�m! - suttogta a fi� k�zel hajolva. - Nem b�nthatnak m�g t�bb embert! Ennek most kell v�get vetni.

Fogta a tal�rt, �s �sszegombolta mag�n.

- George j�l van?

- Nem igaz�n… Nem nagyon tudja feldolgozni, hogy Fred tal�n… Ne haragudj! - mondta keser�en, �s megt�r�lte a szemeit. - Nem b�rn�m elviselni, ha b�rmelyik�k… ha… m�r nem �ln�nek…

- T�nyleg szereted Fleur-t… - jegyezte meg Harry. - Hogy t�rt�nhetett, hogy � �s Charlie…?

- Azt hiszem, ez az �tka annak, ha az embernek id�sebb testv�re van… - felelte Bill szomork�san. - Sosem nehezteltem Charlie-ra, ami�rt… Sz�val ami�rt Fleur ink�bb �t v�lasztotta. �gy t�nik… s�rk�nyokkal dolgozni sokkal rosszfi�sabb dolog, mint… hossz� hajjal l�fr�lni, s�rk�nyfoggal a f�l�nkben… Most m�gis �gy �rzem, egyik�nk sem �rdemli meg �t igaz�n… nem tudtuk megv�deni…

- Mindent megteszek, hogy kider�tsem, mi t�rt�nt vele - biccentett Harry. - Mennem kell… Csak �gy tudok kijutni a falub�l �szrev�tlen�l, ha pirkadat el�tt megl�gok…

- Harry, utolj�ra k�rlek, ne menj!

A fi� azonban �tdobta a v�ll�n a t�sk�j�t, �s �tra k�szen meg�llt el�tte.

- Mit mondhatn�k…?

- K�v�nj szerencs�t! - kacsintott Harry. Majd fogta a l�thatatlann� tev� k�p�nyeg�t, �s elb�cs�zott. Hogy megbizonyosodjon arr�l, hogy Bill nem fogja k�vetni, elf�jta a gyerty�t.

A legnagyobb s�t�ts�gben tipegett ki a folyos�ra, �s hang n�lk�l bez�rta a gyeng�lked� ajtaj�t. M�r �pp azon volt, hogy beb�jik a k�peny al�, mikor valami hozz��rt a kez�hez.

- M�gis mit k�pzelsz, hova m�sz?

Harry azt hitte, meg�ll a sz�ve. A s�t�tben csak egy ragyog� szemp�rt l�tott.

- Piton professzor! - ny�gte rekedten. - Mi a fen�t keres itt?!

- Tudtam, hogy el fogsz ide j�nni! �s tudtam, hogy le akarsz majd l�pni! - n�zett v�gig megrov�an a di�kj�n. - Norm�lis vagy?

- De h�t… h�t…

- Nem m�sz sehova! Hogy juthatott eszedbe egyed�l elindulni? Lumos!

A fi� v�gigm�rte tan�r�t. Az is �tra k�szen �llt: utcai tal�rban, jobb�ra s�t�t ruh�kban.

- Maga hova megy?

- �n megyek helyetted!

- Hova? Voldemorthoz?

- Nem hozz� szem�lyesen! De ki kell der�tenem, mi t�rt�nt Charlie Weasleyvel, �s…

- Rendben, akkor mag�val megyek!

- Egy fr�szt j�ssz velem! Takarodj vissza a klubhelyis�gbe!

- �n is a Rend tagja vagyok!

- Nem az�rt adtam a med�lt, hogy ilyen ostoba akci�kra pazarold az �letedet!

- Maga nem mehet! Gyereke van!

- Na �s? Vele m�r megbesz�ltem mindent!

- Lamerin… elengedte? De h�t ez… vesz�lyes.

- Tudom, hogy az - v�gta r� Piton t�relmetlen�l. - Ez�rt semmi keresnival�d itt!

Harry elszontyolodva meredt r�. Az eg�sz est�je a tervezget�ssel ment el, m�g Billt�l is illend�en elb�cs�zott, erre a kivitelez�sn�l elbukott.

- �n… akarok… - motyogta. - Mi lesz mag�val? Roxfortos tan�r, nem mehet el csak �gy!

- Ebben az �vben m�r �pp el�g bajba keveredtem, megjegyzem nagyr�szt miattad, ahhoz, hogy kir�gjanak, �gy ez a kis t�voll�t tulajdonk�ppen semmit sem sz�m�t.

- De akkor ki fog minket tan�tani?

- M�s tan�rral az anyag fel�n�l sem j�rn�tok. Semmi fontosat nem fogtok elmulasztani, m�g vissza nem �rek. Honeybourne veszi �t az �r�kat.

- Ezt nem gondolhatja komolyan!

- Ebbe neked nincs belesz�l�sod. Mit magyar�zkodok itt egy�ltal�n? - k�rdezte mag�t�l inger�lten. - Menj vissza a klubhelyis�gbe, k�l�nben…

Harry dacosan felvonta a szem�ld�k�t.

- Rendben - k�hintett a professzor. - �tven pont a Griffend�lt�l!

A fi� felh�borodva meredt r�, majd a hang ir�ny�ba, mely jelezte, hogy �tven krist�ly elhagyja a Griffend�l �veg�t, �s visszacsorog a k�z�sbe.

- Ha nem akarsz m�g �tvenet, most indulsz visszafel�!