24. Fejezet - Bizalom

”Valakinek f�jdalmai vannak”Has�tott bele Harrybe a felismer�s. Arra �bredt, hogy valaki hangosan ny�g�tt egyet mellette. Megpr�b�lta felemelni a fej�t, de hamar bel�tta, hogy ezzel m�g v�rnia kell egy kicsit. Mindene f�jt. Id�k�zben arra is r�j�tt, hogy ki fekszik a m�sik oldal�n. Ism�t meg er�ltette mag�t �s v�gre siker�lt megfordulnia.

Piton m�r nem fek�dt, hanem egy f�nak t�maszkodva, t�rdeit felh�zva s �tkarolva meredt a semmibe, azonban mikor a fi� megmozdult, r�emelte tekintet�t.

-         V�gre magadhoz t�rt�l – kezdte a szok�sos hangs�llyal, de hirtelen megfesz�ltek arcizmai, mintha valami rosszat tett volna – Hogy vagy? – folytattam, imm�r t�le elt�r� hangnemben.

-         T�rhet�en – mondta, de az igazs�g az volt, hogy borzalmasan �rezte mag�t. Minden porcik�ja sajgott, �s enyhe �melyg�ssel vegy�tve, m�g sz�d�lt is. – Hol vagyunk? – terelte el a sz�t, mik�zben k�r�ln�zett. Az im�nt m�g nem tudatosult benne, de �gy t�nt, hogy egy erd�ben vannak. Azonban v�lasz helyett egy �jabb k�rd�st kapott.

-         Milyen �rz�sek kavarognak benned? – k�rdezte a f�rfi, amivel igaz�n meglepte a fi�t.

Harry p�r pillanatig csak pislogni tudott. Itt �lnek egy erd� k�zep�n, ki tudja hol, kettesben Pitonnal �s �, az �rz�sei fel�l �rdekl�dik.

-         �h… - els� pr�b�lkoz�sra enn�l t�bbet nem tudott kiny�gni. Ha jobban belegondolt, volt alapja a f�rfi k�rd�s�nek. Furcsa �rz�sei voltak, amit val�sz�n�leg a hely v�ltott ki bel�le. – Valahogy… - mondta v�gre – nyugtalannak �rzem magam, mintha valami k�zeledne.

-         J�l fogalmazt�l – sz�lt Piton s�t�ten – Ez a hely a Nyugtalans�g V�lgye. Egyiptomban vagyunk, Luxor nyugati partj�n, egy Kir�lyok V�lgye, nevezet� helyen. Voldemort eddigi tal�n legnagyobb „m�v�ben.” A muglik el�l, term�szetesen rejtve van, kiv�ve, ha sz�nd�kosan k�ldenek ide valakit. Hatalmas b�rt�n ez, ahol egy mag�nyos ember �r�kon bel�l k�pes meg�r�lni. Az erd� k�r�l egy mugli turista k�zpont van, de a hat�rt lehetetlen el�rni. – hangj�t b�rmennyire pr�b�lta kontrol�lni, valami m�gis �rz�d�tt rajta. Harry figyelm�t ez most elker�lte. Sokkolt�k a hallottak. Percekig nem tudott megsz�lalni.

-         Van es�ly�nk? – k�rdezte v�g�l.

-         Csak egy esetben… de ahhoz te is kellesz. – Fekete tekintet�t a fi�ra emelte – Meg kell b�znunk egym�sban. Ha t�retlen a bizalom, �s van kihez besz�lnie az embernek, van es�lye, hogy kiker�lj�n innen, �p esz�t meg�rizve. Ha nem lesz�nk r� k�pesek, akkor v�g�nk. – a fi� m�g sosem hallotta �gy besz�lni tan�r�t, �s azt is �rezte, hogy val�ban komoly a helyzet�k.

-         Maga volt m�r itt?

-         Igen, egyszer… Akkor siker�lt kijutnom innen. Ut�na ker�ltem Voldemort emberei k�z�.

-         Hogyan? – k�rdezte Harry. �rz�kelte, hogy k�rd�se �rz�keny pontot �rint, de h�t Piton mondta, hogy sz�ks�g van a bizalomra.

-         A k�ztudattal ellent�tben, Roxfort ut�n nem rohantam azonnal Voldemorthoz, �s ezt � nehezm�nyezte. Meg akart leck�ztetni. Ide k�ld�tt minket, hogy pr�b�ra tegye a kitart�sunkat. V�g�l kijutottunk…

-         Siker�lt megf�leml�tenie mag�t? – tette fel �vatosan a k�rd�s�t a fi�.

Piton azonban csak egy figyelmeztet� szemvillan�ssal v�laszolt.

-         Kivel k�ldte ide? – pr�b�lkozott megint.

-         Susan Rayel.

Harrynek leesett az �lla.

-         De h�t, nekem �gy t�nt, hogy nem igaz�n kedvelik egym�st. M�gis meg tudtak b�zni egym�sban?

A f�rfi nem v�laszolt azonnal.

-         Megoldottuk. – sz�lt r�viden. – Neki azonban m�g a t�rt�ntek ellen�re is volt el�g b�tors�ga ahhoz, hogy ne engedelmeskedjen.

Ezt az utols� mondatot, mintha csak mag�nak mondta volna. Szemei a t�volba r�vedtek.

-         �rtem – sz�lt a fi�. Nem k�rdezett t�bbet, pedig sz�mtalan k�rd�s kavargott a fej�ben. J�l tudta, hogy a f�rfinak nehezebb dolga lesz. Nem �gy ismerte, mint aki b�rkit is k�nnyen a bizalm�ba fogad. Hossz� percek ut�n Piton sz�lalt meg �jra.

-         Ez m�g a kellemesebb fele a v�lgynek – mutatott k�rbe – min�l beljebb haladunk, ann�l nehezebb lesz kitartanunk. Er�s�dni fognak a rossz �rz�sek. Legut�bb t�bb mint k�t hetet t�lt�tt�nk itt, pedig akkor egy velem majdnem azonos erej� boszork�ny volt mellettem. Jobb, ha elindulunk… - mondta, �s fel�llt.

Harrynek esz�be jutott valami.

-         De, ha ez az erd� sz�le, nem lenne okosabb, ha a m�sik ir�nyba induln�nk?

Nem hallhatta a f�rfi reakci�j�t, de val�sz�n�leg nem volt t�l kedves jelz�.

-         M�g mindig nem �rted a l�nyeget? Ennek a b�rt�nnek nincs v�ge! Sehol! A v�gkimer�l�sig bolyonghatna ak�rki, ha nincs szerencs�je, vagy nem tudja, hogy hova tartson.

-         Hova tartunk?

-         Csak a c�lom van meg, az utat nem ismerem. �szre vessz�k, ha oda �r�nk. K�ptelens�g szavakba �nteni.

-         �rtem – mondta, mik�zben � is fel�llt.

�jra k�r�ln�zett, �s v�gre r�j�tt, hogy mi az egyik zavar� t�nyez�. Az a nyomaszt�, �tv�ghatatlan csend, ami k�r�l vette �ket. Azonnal tudatosult benne, hogy ezen a helyen a legnagyobb ellens�ge, saj�t maga, amit nem tartott t�l megnyugtat� gondolatnak, �gy h�t nem is foglalkozott tov�bb vele.

Egy id� ut�n r�j�tt arra is, hogy ez a hely b�rkit k�pes lenne megt�rni. M�g a leger�sebb akarat� var�zsl�t is. Tekintete egyre csak a f�k k�z�tt kalandozott, azokr�l m�gsem a sz�ps�g jutott esz�be. Az els� sz�, amire gondolt, a f�kat n�zve a „gonosz” volt. Ahogy tov�bb haladtak, valami�rt sz�get �t�tt a fej�be egy �jabb kifejez�s: „F�jdalmasan gy�ny�r�”- gondolta.

B�r lassan, de �rezhet�en, mindkett�j�kben n�tt a fesz�lts�g.

-         �lljunk meg – sz�lalt meg hirtelen Piton.

-         Mi t�rt�nt? – k�rdezte ijedten a fi�.

-         Musz�j bizonyos id�k�z�nk�nt meg�llni, hogy ne forduljunk teljesen magunkba – magyar�zta.

-         �rtem. – mondta, mik�zben ide – oda kapkodta tekintet�t.

-         Tudom, nem k�nny� k�r�s, de pr�b�lj megnyugodni. – mondta a f�rfi halkan – rajtam lassabban uralkodik el ez az aura, mert k�pes vagyok magamat kontrol�lni. Haszn�ld az okklumenci�t!

Egyre jobban ideges�tette a helyzet. Tudta, hogy a fi�, sokkal gyeng�bb, �s ez az er�ltetett kedvess�g is zavarta... De vajon t�nyleg er�ltetett?

 „Nem lehet m�s” -