Miut�n Mrs. Weasley volt oly kedves, �s megmutatta Hermione szob�j�t, a fiatal n� elkezdte kipakolni m�retes utaz�l�d�ja tartalm�t. K�zben pedig nem tudta eld�nteni, hogy s�rjon-e, avagy nevessen, hiszen Patrick megjelen�se kiss� felbolygatta eddig sem nyugodt lelkivil�g�t.
Persze ez nem is csoda, hisz volt id�, nem is olyan r�gen, mikor nyugodt sz�vvel hozz�k�t�tte volna �let�t a f�rfi�hez, �gy a csal�d�s, amelyet Patrick, �s az a m�sik n� egy �gyban val� tal�l�sa okozott, m�g f�jdalmasabb volt.
Miut�n Hermione d�h�ngve, �v�lt�zve magyar�zatot k�vetelt, �s folyamatosan az ilyenkor megszokott „mi�rt?” k�rd�st hangoztatta, a f�rfi csup�n annyit felelt: kellett. Jutalmul m�g az el�bbin�l is hatalmasabb pofont kapott, majd az eljegyz�s felbont�sa ut�n Patrick elt�nt Hermione �let�b�l, eg�szen ma estig.

A l�ny �gy ut�lag k�ptelen volt r�j�nni, hogy mit is szeretett a f�rfiban. Ennyi id� eltelt�vel m�r tudta j�l, hisz megtapasztalta, hogy Patrick Dawn nagy manipul�tor, k�nnyed�n j�tszadozik a k�r�l�tte �l�k �rzelmeivel, a k�vetkezm�nyek pedig egyszer�en nem �rdeklik.
Hermione remeg� kezekkel ny�lt �jabb �s �jabb ruhadarabjai�rt, hogy elhelyezze azokat a szekr�nyben.
Tudta, hogy itt lesz, Piton elmondta neki.
M�gis… �jra l�tni Patricket, �s besz�lni vele – a pofonr�l m�r nem is besz�lve -, fel�rt a l�ny sz�m�ra egy sokkter�pi�val. Ilyen az �let. Hi�ba nem szeretsz m�r valakit, a k�t�d�s megmarad, mert az eml�kek nem engednek. �m ha ez a szem�ly megb�nt, akkor sokkal intenz�vebben marad fent ir�nta az a bizonyos k�t�d�s is.
Ha gyenge vagy, akkor egyszer�en csak meggy�l�l�d �t, �s beleveszel a kicsinyes bossz�hadj�ratodba, hogy legal�bb egy icipicit visszav�ghass neki. Minden�tt �t l�tod, neki akarsz f�jdalmat okozni, �gy pr�b�lva felh�vni magadra a figyelm�t, hogy l�ssa, tudja, �rezze mit vesz�tett el veled. �s itt hib�zod el a dolgokat. Mert a jobbik esetben csup�n a v�gletekig felideges�ted �t, �s rajtad �s az �rtelmetlen bossz�don nevet majd a bar�taival. De ha a rosszabbik v�gletbe esel, akkor megpr�b�lja majd visszak�ny�r�gni mag�t hozz�d, �s te ott �llsz majd b�szk�n, egyenes h�ttal, �s k�ny�rtelen�l a szem�be mondod: Nem. Nem kellesz. �s ez lesz az a pillanat, amikor elveszel. Elveszel, mert p�r �ra, esetleg nap ut�n r�j�ssz, hogy tal�n m�gis jobban tetted volna, ha visszafogadod, mert hiszel a szerelm�ben, �s abban, hogy �rted, miattad k�pes lesz megv�ltozni. �s szenvedsz, de �gy, hogy majd’ belepusztulsz, �s �r�k �letedre b�nni fogod, hogy nem adtad meg neki a m�sodik es�lyt, mert elhiteted magaddal, hogy tal�n minden m�s lett volna.
Viszont, ha er�s vagy, akkor fel�lt�d magadra a k�z�ny j�ghideg �larc�t, �s �gy teszel, mintha k�nnyed�n tov�bb l�pn�l, de bel�l m�gis �rl�dsz, k�nl�dsz, �s egy kicsit bele is halsz a f�jdalomba, az eml�kekbe, a megal�ztat�sba. M�gis �gy j�rsz jobban, mert nem lovalod bele magad feleslegesen a d�h�dbe, hanem ha lassan, apr� l�ptekkel is, de elt�volodsz az egykor szeretett szem�lyt�l, �s hossz� id� m�lt�n nem marad meg m�s benned, csup�n egyetlen, alig �szrevehet� kis t�ske, ami m�r f�jdalmat sem okoz, csup�n a tudatot, hogy ott van.

Hermione akkor, azon a tavaszi napon az ut�bbit v�lasztotta, er�s volt. Miut�n d�he csillapult, felbontotta az eljegyz�st, �s n�h�ny napnyi �l�holt �llapot ut�n a munk�j�ba temetkezett, mely el�g sok v�ltozatoss�got k�n�lt a fiatal n�nek ahhoz, hogy mag�n�leti probl�m�i elt�rp�ljenek mellette. T�ltette mag�t Patricken, �s ebben nagy szerepe volt egy m�sik f�rfinek, Philippe-nek.
A l�ny m�ly, f�jdalmas s�hajt hallatott, ahogy esz�be jutott a sz�ke f�rfi. Le�lt az �gya sz�l�re, kez�ben az egyik bl�z�val, �s elmer�lt az eml�kekben.

Philippe Hermione �let�ben egy olyan ember volt, aki t�bb volt, mint bar�t, de kevesebb, mint szeret�. Ezen k�t �llapot k�z�tt, valahol nagyon m�lyen helyezkedett el a piszkossz�ke, halv�nyk�k szem�, mindig vid�m, mosolyg�s, fiatal f�rfi. Hermione �s � egyszer�en im�dt�k egym�st, sose tudtak betelni a m�sikkal. Ott voltak egym�snak, mikor a l�ny elvesztette a sz�leit, �s akkor is, mikor Philippe-nek megsz�letett a kisfia. Egy�tt vad�sztak fekete m�gusokra, egy�tt �nnepeltek, s�rtak, �s nevettek. Hermion�nak nagyon j� volt a kapcsolata a fiatal, mind�ssze huszonhat �ves f�rfi feles�g�vel is, aki sz�vesen l�tta a P�rizsban egyed�l �l� l�nyt �nnepekkor is, �gy Hermione nem t�lt�tt egyed�l egyetlen kar�csonyt, vagy sz�let�snapot sem. Borzaszt�an szerette kebelbar�tj�t, mert Philippe-el lehetett lelkizni, k�nyvekr�l, tudom�nyos t�m�kr�l vitatkozni, mindig tudtak egym�snak valami �jat mondani, �s ez nagyon sokat jelentett a l�nynak.

Azt�n… Azt�n egy napon Philippe meghalt.

Hermione m�g most sem tudta teljesen felid�zni, hogy mi is t�rt�nt azon az �jszak�n, a sokk egyszer�en megb�n�totta az elm�j�t. Mind�ssze arra eml�kezett, hogy Philippe �s � az egyik k�r�z�tt m�gus ut�n eredtek, aki bemenek�lt egy s�t�t, romos h�zba. V�llt v�llnak vetve k�vett�k a z�r�s �gyeir�l ismert f�rfit, �m amikor az egykor jobb napokat is meg�lt h�z nappalinak t�n� r�sz�be �rkeztek, nyolc m�gus �llta k�rbe �ket, mind r�juk fogt�k a p�lc�jukat. Hermione �s Philippe felm�rt�k a helyzetet, majd �vatos pillant�sokkal kommunik�ltak. M�g Hermione a mihamarabbi visszavonul�st s�rgette volna, addig a mindig vakmer� Philippe �gy gondolta, hogy a nyolcan kett� ellen nagyon j� ar�ny, sikeresen befoghatj�k az �sszes jelenl�v�t, s, mivel a f�rfi volt a rangid�s, �gy az � kez�ben volt a d�nt�s. Hermion�nak nem volt m�s v�laszt�sa, amikor Philippe elind�totta a t�mad�st, abban a pillanatban � is kil�tt egy �tkot a hozz� legk�zelebb �ll� var�zsl�ra. A harc tov�bbi r�szleteib�l nem sok maradt meg az eml�kezet�ben, mind�ssze annyi r�mlett halov�nyan neki, hogy Philippe-el elszakadtak egym�st�l, �s sorra ker�lgette ki az �tkokat, ront�sokat, mik�zben sz�rta a saj�tjait. M�r �pp sikeresen padl�ra k�ldte az utols� ellenfel�t is, mikor meghallotta azt a k�t sz�t, amit p�lyafut�sa alatt szeretett volna min�l ink�bb elker�lni. H�trafordult, �s l�tta, amint az a f�rfi, akit eddig a h�zig �ld�ztek, a nappalib�l az emeletre vezet� kis l�pcs�sor k�zep�n �llva Philippe-re szegezi a p�lc�j�t. Er�teljes, vak�t� z�ld f�ny villant, �s a k�vetkez� percben Philippe m�r a f�ld�n fek�dt. Mindig mosolyg�s, v�zk�k szemei �lettelen�l tekintettek a vil�gra. Ez volt az a pillanat, mikor Hermione sz�m�ra meg�llt az id�. Nem eml�kezett semmire, nem tudta, mikor �rt oda az er�s�t�s, mikor vitt�k el mell�le bar�tja holttest�t, �s nem tudta, mikor, s mik�nt ker�lt ki abb�l a borzalmas h�zb�l.
Egyszer�en nem hitte el, hogy Philippe meghalt, se az esze, se a sz�ve nem volt k�pes elfogadni a t�nyt. Csup�n akkor tudatosultak benne a dolgok, mikor a ravataloz�ban �llt, �s Philippe feles�ge, karj�n az alig f�l �ves Jerome-mal odas�t�lt hozz�, �s zokogva a nyak�ba borult, mik�zben alig egy m�terrel el�tt�k a f�rfi nyitott kopors�ja fek�dt.

Hermione megr�zta mag�t. Tudta, hogy nem szabad erre gondolnia, nem szabad elvesznie a gy�szban. �pp az�rt j�tt vissza Angli�ba, hogy felejtsen, nem andaloghat itt is az eml�kei �sv�ny�n, mert akkor a lelke v�gk�pp, �s menthetetlen�l elveszik.
M�g egy utols� s�hajt hallatott, majd fel�llt az �gyr�l, �s folytatta a pakol�st. M�r �pp v�gzett a ruh�k elrendez�s�vel, ny�lt volna a k�nyvei�rt, mikor minden el�zm�ny n�lk�l kit�rult az ajt�, �s egy sikolt�sszer� „Hermione!” felki�lt�s ut�n egy v�r�s hajzuhatag eltakarta el�le a vil�got.

- �gy �r�l�k, hogy v�gre itt vagy! – ujjongott m�g mindig Ginny, imm�r az �gyon �lve.
- Hidd el, Ginny, �n is borzaszt�an �r�l�k – mosolygott Hermione a l�nyra. – J� v�gre egy kis londoni leveg�t sz�vni.
- Azt elhiszem!
- De mes�lj! – fogta meg bar�tn�je kez�t Hermione. – Mi t�rt�nt itthon, am�g �n t�vol voltam?
- H���t… val�j�ban nem sok minden. Vagyis – nevetett fel Ginny -, t�l sok minden, de ink�bb k�rdezgess, �gy k�nnyebb elmes�lni!
- Nos, j� – n�zett boldogan csillog� szemekkel a v�r�s haj� l�nyra Hermione. – Harryvel mi �js�g van? Egy�tt vagytok m�g?
- �, nem, m�r r�gen nem. Nem sokkal azut�n, hogy elk�ldtek t�ged P�rizsba, Harry �s �n szak�tottunk – mondta a legifjabb Weasley, de arc�n nem l�tsz�dott se csal�dotts�g, se b�nat. – Ha eml�kszel m�g, nem sokkal azel�tt, hogy elment�l, besz�lt�nk r�la, hogy �n m�r nem b�nn�m, ha Harryvel komolyabbra ford�tan�nk a kapcsolatunkat.
- I… Igen – b�lintott Hermione, ahogy halv�nyan felr�mlett el�tte az eml�k.
- Nos – s�hajtotta Ginny -, nem sokkal k�s�bb elj�tt a megfelel� pillanat, �s Harryvel hozz�kezdt�nk a khm… sz�val a dologhoz. M�r majdnem ott tartottunk, hogy megt�rt�nik, amikor Harry egyszer csak felugrott r�lam, �s tot�lis zavarban kijelentette, hogy � ezt nem k�pes megtenni, ak�rmennyire is szeret engem.
- De… mi volt a baj? – n�zett �rtetlen�l Hermione a m�sik l�nyra.
- Ahh… - s�hajtotta Ginny, ahogy eld�lt az �gyon. – Az, hogy hi�ba volt bel�m szerelmes, a Ronnal val� szoros bar�ts�ga miatt k�ptelen volt �gy hozz�m �rni. Sokkal ink�bb tekintett engem egy testv�rnek, mint bar�tn�nek.
- Sajn�lom, Gin.
- Jajj, ugyan m�r! – �lt fel hirtelen a v�r�s haj� l�ny. – Hidd el, tal�n jobb is �gy, �s m�r am�gy is r�gen volt. Harry az�ta megtal�lta a boldogs�got, �s �n ennek nagyon �r�l�k!
- T�nyleg? �s, ki a szerencs�s? – n�zett huncutul Hermione.
- Pansy.
- Pa… Pansy? Milyen Pansy? Azt ne mondd, hogy Parkinson!
- De, de. � bizony – nevetett r� a d�bbent l�nyra Ginny.
- De h�t az lehetetlen! – kacagott fel Hermione, �s v�rta, hogy a m�sik l�ny is vele egy�tt nevessen. �m ez nem k�vetkezett be.
Weasley�k egy szem l�nya vigyorogva elter�lt az �gyon.
- Tudom, hogy neh�z elhinni, de mi�ta Pansy itt �l, volt alkalmunk kicsit jobban megismerni, �s, b�r m�g mindig egy hisztis liba, de Harryt m�gis megfogta.
- Itt �l? – Hermione azt hitte, enn�l nagyobb meglepet�s nem �rheti. Pedig de. – Nah j�, kezdj mindent a legelej�r�l, mert �gy nem �rtek semmit!

- Sz�val, az �gy volt – kezdett bele Ginny -, hogy miut�n Draco… jajj, Hermione, ne n�zz r�m ekkora szemekkel! Igen, Draco, mert �sszetegez�dt�nk. Teh�t Draco �t�llt a mi oldalunkra, miut�n az apja el�g cs�ny�n elb�nt vele, mert el akarta od�zni a beavat�s�t. Nem volt sz�p l�tv�ny, mikor megjelent itt, �s telev�rezte a padl�t, meg a sz�nyeget. Miut�n � �tp�rtolt hozz�nk, �s elb�jtattuk itt, n�h�ny nap m�lva megjelent Blaise, mondv�n, hogy ahol a haverja van, neki is ott a helye. Ezt k�vet�en pedig Pansy pitizett egy sort az ajt�ban, hogy � el nem mozdul, am�g be nem vessz�k a band�ba, mert ha nem l�thatja t�bb� az � Draco-cic�j�t, abba belepusztul. �gy gyarapodtunk h�rom f�vel, alig egy h�t alatt. Azt�n… H�t, nem tudom, hogy t�rt�nt, de Blaise-zel �s Drac�val eg�sz j� lett a viszonyunk, de el�g sok id�be tellett, viszont – ahogy v�rhat� volt - Pansy eg�sz nap j�tszotta a kiskir�lyl�nyt, �s b�r m�r valamivel nyugisabb, m�g mindig csap n�ha kisebb-nagyobb pat�li�t. De mi�ta Harry �s � tavaly �sszej�ttek, valahogy laz�bb lett az eg�sz csaj. Ha m�gis kiakad valamin, �s �sz n�lk�l elkezd megint maga k�r�l mindenkit s�rv�r�zni, meg v�r�rul�zni, Harrynek el�g csak r�n�znie, �s m�ris abbahagyja. T�k aranyosak egy�tt.
- Nah j� – s�hajtotta Hermione. – Azt hiszem, ez nekem egy kicsit t�l sok egy napra. Ezek ut�n meg sem merem k�rdezni, hogy a t�bbiekkel mi van.

Ginny ism�t felnevetett, l�tva a barnahaj� l�ny elk�pedt arckifejez�s�t.
- �n viszont megk�rdezn�m – hajolt k�zelebb a l�nyhoz -, hogy mi is volt k�zted, �s a mi Patrick�nk k�z�tt? – vonta fel a szem�ld�k�t.
- Ehh – fintorgott Hermione. - Semmi eml�t�sre m�lt�… Vagyis… T�l sok minden, de nem igaz�n �rdemes besz�lni r�la.
- �n az�rt szeretn�m hallani – h�z�dott k�zelebb a l�nyhoz Ginny.
- Patrick �s �n P�rizsban ismerkedt�nk meg – kezdett bele a t�rt�netbe Hermione. Azt�n pedig csak mes�lt, �s mes�lt, �s mes�lt. Nem r�szletezte a dolgokat, nagyvonalakban adta el� az elm�lt k�t �s f�l �v esem�nyeit, Ginny pedig meg�rt� tekintettel hallgatta v�gig bar�tn�je besz�mol�j�t. Hermione sz�t ejtett Philippe-r�l is, de nem r�szletezte a dolgokat, t�l f�jdalmas volt m�g neki az eml�k, hi�ba m�lt el t�bb, mint �t h�nap az�ta. Mikor a l�ny a v�g�re �rt a besz�mol�nak, p�r percnyi csend ereszkedett a kis szob�ra.
V�g�l Ginny sz�lalt meg els�k�nt:

- H�t, azt hiszem, te sem unatkozt�l az elm�lt id� alatt.
- H�t, nem – mosolygott Hermione, de a gesztusb�l hi�nyzott a j�kedv. – Viszont borzaszt�an f�radt vagyok, �gyhogy, ha nem b�nod, lefek�dn�k aludni.
- Persze – pattant fel azonnal Ginny. – De el�tte m�g tartok neked egy gyors eligaz�t�st, hogy tudd: mit �s kit hol tal�lsz.
- Ok�.
- Teh�t. El�sz�r is a h�z �lland� lak�ir�l. Itt, a harmadik, illetve a negyedik emeleten vannak kijel�lve a mi szob�ink. Harmadik emelet a l�nyok�, negyedik a fi�k�. �ten �l�nk itt l�nyok, Luna, Pansy, te, �n �s legnagyobb sajn�latunkra Lavender. R�la majd holnap ejtek p�r sz�t, addig ink�bb pr�b�ld elker�lni a tal�lkoz�st vele. Hat f�rfilak�nk van, m�r ami a fiatalabbakat illeti: Neville, Ron, Harry, Blaise, Draco, �s Patrick. �ket egy emelettel fentebb tal�lod. Itt �lnek m�g any��k, valamint Kingsley, Tonks, �s Lupin, az �v�k az alattunk l�v�, teh�t a kettes szint. �tj�r� vend�geink is vannak, �k csak n�ha-n�ha maradnak egy �jszak�ra, ilyen p�ld�ul Ernie, aki, ha eml�kszel m�g, a Hugrabug prefektusa volt. Azt�n Hannah, a Patil ikrek, sat�bbi, sz�val el�g sokan. A lak�kr�l nagyj�b�l ennyi, a t�bbi m�g menet k�zben kider�l. A folyos� m�sik v�g�n, bal oldalt tal�lod a f�rd�szob�t, Lavender miatt �rdemes m�g este t�z, valamint reggel t�z el�tt elmenni f�rdeni, mert ut�na �gy bepacsulizza mag�t, �s az eg�sz helyis�get, hogy zokogva menek�lsz ki onnan, a h�rom �r�s f�rd�si miz�ri�t pedig m�r meg sem eml�tem. Reggeli nyolckor van, a vacsora este hatkor…

Ginny m�g elmondott p�r dolgot, majd mag�ra hagyta a t�m�nytelen inform�ci�mennyis�gt�l elnehez�lt agy�, hullaf�radt Hermion�t, aki eld�lt az �gyon, �m miel�tt feldolgozhatta, vagy ak�r csak felfoghatta volna az elhangzottakat, elnyomta az �lom.