- Nem! Nem �s nem! - ki�ltom imm�r k�ts�gbeesetten Albus lehetetlen k�r�s�re. Igaz, szinte minden k�r�se eszel�s, �s teljesen irre�lis volt, de ez a mostani mindegyiken t�ltesz. D�h�s vagyok, nem csak Helen�ra, most m�r Albusra is. - �n, mint APA? Hogy k�rhet t�lem ilyet? �s m�gis, mi�rt?

- Perselus, tudom, hogy neh�z elfogadnod a helyzetet - mondja Albus nyugodtan, mintha m�r gy�z�tt volna.

- Tulajdonk�ppen gy�z�tt is - ismerem el magamban. - Mindig gy�z. Nem is �rtem mi�rt ellenkezem egy�ltal�n?

- A fiadnak rendes otthonra van sz�ks�ge. R�d van sz�ks�ge.

- �n nem tudom megadni neki azt, amit az anyja adhat - mondom gondolkod�s n�lk�l, �s igazam van. Egy kis h�zban lakom, az �sszes szomsz�dom mugli, tan�tok… k�ptelen vagyok igazi apa-fi� kapcsolatra.

- Tudod egy�ltal�n, hogy most hogyan �l? - k�rdezi Albus lassan. - L�ttad m�r egy�ltal�n?

- Helena elhozta, �s megmutatta miut�n megsz�letett - vallom be vonakodva. Helen�val nem tartom a kapcsolatot, a gyereket nem l�togatom, de a nagyobb �nnepeken k�ld�k neki aj�nd�kot. - Mennyi id�s is pontosan? �t �ves… m�r �t �ves.

- Perselus, k�rlek. - Azok a k�k szemek szinte �td�fnek. Ez a szel�d er�szak egyszer�en… f�lelmetes.

- Rendben van, elhozom - adom be a derekamat. Ekkor �jabb ment�-�tletem t�mad. - �s mit csin�lok vele �vk�zben? Ide nem hozhatom.

- Hozhatod, de Arabell�n�l is hagyhatn�d - hangzik a k�zenfekv� v�lasz.

- M�g mit nem - gondolom, de hangosan csak az utols� sz�t ejtem, �s folytatom. - Nem b�zom benne, mellesleg sosem nevelt m�g gyereket.

Albus elmosolyodik.

- Esetleg �tk�lt�zhetn�l Roxmortsba. Adhatn�k egy man�t napk�zben. Am�g te tan�tasz, vigy�zhat a gyerekre. Este pedig te hazamehetsz, hogy egy�tt lehess a fiaddal. De jobban �r�ln�k a legels� vari�ci�nak. 

- �rd�gi csapda. Ezzel nem lehet mit kezdeni…

- Ha rendk�v�l lefoglal h�zvezet�i st�tuszod, Minerva vagy �n r�n�z�nk.

- Na j�, �n elmentem.

Albusnak igaza volt… mint mindig. Minden ellen�rz�semet lek�zdve elmentem Helena sz�leinek a h�z�ba, hogy elhozzam a fiamat. Mikor a h�ziak megtudt�k l�togat�som c�lj�t, egyszer�en a kezembe nyomt�k a gyereket, s a h�z ura kitess�kelt az ajt�n.

- Matthew Maladictus Piton - mondta a f�rfi �s bev�gta az ajt�t.

Most itt �llok, az ajt�ra meredve, karomban a fiammal. �get� d�h�t kezdek �rezni a h�z lak�i ir�nt. Matthew Maladictus annyit tesz: Isten �ldatlan aj�nd�ka. V�g�l m�gis siker�l lecsillapodnom.

- Matthew… - suttogom.

�rzem, ahogy az a kis test megmozdul a kezemben. Elszak�tom tekintetemet az ajt�r�l, �s egyenesen az � szem�be n�zek. Lerakom a f�ldre �s leguggolok el�. Most n�zem meg el�sz�r rendesen. Feh�r b�r, r�vid fekete haj… �s mindene olyan… kicsi. Lesz�m�tva k�t, szinte fekete szem�t.
Mialatt �t n�zem, eszembe jut a saj�t gyermekkorom. �gy t�nik, eddig nem igaz�n k�l�nb�zik a fiam�t�l… nem akarom, hogy �gy folytat�djon.

- Gyere, hazaviszlek  - mondom halkan, mik�zben fel�llok. B�lint. Megfogom a kez�t �s elindulok vele. - Maladictus… sosem fogom �gy h�vni.

Furcsa �rz�s f�l�ltetni a sepr�re. Meggy�z�d�sem, hogy nem akart ebben a h�zban feln�ni, de hogy ink�bb elmegy egy vadidegennel, minthogy maradjon?
F�l �r�ja rep�l�nk, mikor el�sz�r megsz�lal.

- Te k�ldte nekem az aj�nd�kokat? - k�rdezi alig �rthet�en.

- �n - felelem zavartan. - Tudja egy�ltal�n, hogy az apja vagyok?

- Sz�pek voltak, k�sz�n�m. - Kis hallgat�s ut�n �jra megsz�lal. - Te vagy az apuk�m?

- Igen, �n. Mindj�rt meg�rkez�nk. - A t�volban lassan kirajzol�dnak a Roxfort tornyai.

Agyamban l�zasan kutatok, mit is mondhatn�k neki. V�g�l nem mondok semmit.

P�r perccel k�s�bb m�r az iskolai lak�som fel� haladunk az alagsor egy s�t�t folyos�j�n. Ny�r k�zepe van, lassan odakint is bes�t�tedik. Kit�rom el�tte a lak�s ajtaj�t. El�sz�r �vatosan k�rbepillant, csak azut�n l�p be. �n is bel�pek, beh�zom az ajt�t, levetem az �tik�penyemet, �s f�radtan huppanok a kandall� el�tti fotelek egyik�be. Mindek�zben magamon �rzem a fi� tekintet�t. Feln�zek. M�g mindig �ll, �s ahogy sejtettem, engem n�z. Kiss� el�re d�l�k a fotelban.

- Nem ny�lhatsz a k�nyvekhez, csak ha �n adom oda - mondom hirtelen �tlettel. - Nem mehetsz a laborat�riumba, �s ne hangoskodj. Ha ezeket a szab�lyokat betartod, j�ban lesz�nk.

- Mi az a laborat�rium? - k�rdezi hangj�ban �rdekl�d�ssel. - �s mit csin�lsz benne?

- B�jital-f�z� helyis�g, �s b�jitalokat k�sz�tek benne. - Szavaim hallat�n mintha megcsillann�nak a szemei. K�zelebb j�n hozz�m, �gy t�nik, kezd felold�dni.

- Milyen sz�n�t? - k�rdezi. - Amikor beteg voltam k�keset vagy pirosat kellett innom.

- Mindenf�l�t - felelem er�ltetett k�z�nnyel. D�bbenten tapasztalom, hogy b�szkes�get �rzek, az arc�ra ki�l� csod�lat l�tt�n. Nem �rtem az eg�szet. Ez a k�ly�k sem m�s, mint a t�bbi, ugyanolyan bosszant� kis dumag�p. Mi�rt pr�b�lok �n kedves lenni? Mert a fiam? Mert nem akarom, hogy olyan �lete legyen, mint nekem? Tal�n.

M�l�z�somb�l ismer�s kopog�s r�nt ki.

- Szabad - s�hajtom, s – Milyen meglep�! – Albus l�p a szob�ba. - J� est�t Albus.

- J� est�t uram - hallom a fi� hangj�t is.

Albus r�mosolyog. - J� est�t Matthew, Perselus, neked is.

- Foglalj helyet - mormogom visszas�llyedve a gondolataimba. Albus a gyerekhez besz�l, hozott neki valamit… tal�n egy medv�t. Egen, egy j�t�kmedv�t. Err�l eszembe �tlik, hogy egyetlen tisztaruha n�lk�l hoztam el. Sz�val m�g egy jelent�s kiad�s-es�re is sz�m�thatok… remek.

- Perselus, ideje f�lmenni vacsor�zni - sz�l�t meg Albus, ism�t kiragadva a m�l�z�sb�l.

- Persze. - Kelletlen�l talpra �llok. Csak most kezd tudatosulni bennem, hogy mennyi gondom lesz a fi�… Matthewval. R�n�zek, �s fel� ny�jtom a kezemet. - Gyere. 

Matthew m�g betakarja a medv�t egy p�rn�val, csak azt�n fordul fel�m. Megfogja a kiny�jtott kezemet. Mindig is �tlagos nagys�g� tenyerem volt, m�gis, most hat�rozottan nagynak �rzem az �v�hez k�pest. Ahogy �sszez�rom az ujjaimat, az a kicsi k�z szinte teljesen elt�nik. Furcsa.

Albus mosolyogva m�reget minket. El�rte, amit akart, mit mindig most is. L�m, neki lett igaza. Kellemetlen�l �rzem magamat tekintet�nek t�zvonal�ban.

Akkor is �gy n�zett r�m, mikor tizenk�t �vvel ezel�tt felaj�nlottam neki a h�s�gemet. M�r j� ideje hal�lfal� voltam… el�g ideig ahhoz, hogy megut�ljam az eg�szet. M�ig nem �rtem, hogy lehettem olyan bolond, hogy csatlakoztam a S�t�t Nagy�rhoz. Rettenetesen megb�ntam, m�r az els� n�h�ny nap ut�n. Teljesen m�shogy k�pzeltem el mindent. A gyilkol�sz�st �s a k�nz�st. Nem tudtam milyen �rz�s �r�letig k�nozni vagy hidegv�rrel meg�lni m�sokat… hallgatni a sikolyaikat. Albus megbocs�tott nekem, �s felvett tan�rnak. A Nagy�r m�g gratul�lt is, hogy az � emberek�nt/k�mek�nt, bef�rk�ztem a v�n bolond kegyeibe. Szerencs�mre v�gig megmaradt ebben a hit�ben. Ellenkez� esetben m�r halott lenn�k, �s… �rzem, hogy Matthew megtorpan. Egy pillanattal k�s�bb r�j�v�k mi�rt. A Nagyterem megb�v�lt mennyezete teljesen megig�zte.

- Itt nincs tet�? - k�rdezi hitetlenkedve. - �s ha esik az es�?

- Van tet�, csak elvar�zsolt�k, hogy az �gboltot mutassa - felelem, mire r�m n�z, majd a tan�ri asztal fel�.

- �k kicsod�k?

- McGalagony Professzor, vagy ha �gy jobban tetszik McGalagony tan�rn�, �s Rubeus Hagrid - besz�d k�zben kicsit megh�zom a kez�t, jelezve, hogy indulok tov�bb. Engedelmesen megindul m�g�ttem, figyelm�t �jra a mennyezet fel� �sszpontos�tva… tetszik neki. Magamban elmosolyodok. Valami azt s�gja, nem fogom megb�nni, hogy magamhoz veszem.

A ny�r folyam�n csak �ten �l�nk a kast�lyban. Albus, Minerva McGalagony, Argus Frich, Hagrid �s �n – hab�r Minerv�nak, Albusnak �s nekem van saj�t h�zunk, nem sz�vesen hagyjuk el az iskol�t. �gy, hogy Matthew is itt lesz, hatra gyarapodott az �l�k sz�ma, a rengeteg k�s�rtet k�z�tt. Azaz �rz�sem, ez hossz� �vekig nem fog megv�ltozni. Ilyenkor csak egy kis, kerek asztal mellett �tkez�nk, mivel Frich est�nk�nt nem �tkezik vel�nk, Matthew az � helyt foglalja el, t�lem balk�z fel�. Minerva v�gigm�rt az oldalamon �l� fi�t, �gy t�nik, tetszik neki amit l�t. Hagrid, mivel val�sz�n�leg m�r fel�nt�tt a garatra, a szok�sosn�l is ked�lyesebb, �gy Matthew-val �s velem is. Az �tkez�s alatt nemigen sz�lunk egym�shoz, �gy ism�t alkalmam ny�lik v�giggondolni a t�rt�nteket, �s sorra venni a teend�ket.

A vacsora v�gezt�vel k�zen fogom a fiamat �s elindulunk a lak�som fel�.

M�g f�l�ton sem j�runk, mikor Matthew feje el�rebillen. A karj�n�l fogva siker�l megtartanom, erre mag�hoz t�rt… egy darabig. M�g k�tszer j�tsszuk el a dolgot, azt�n �gy d�nt�k, ink�bb nem t�rl�m v�gig vele a folyos�t �s felveszem. A cipel�se egy�ltal�n nem okoz gondot. M�r az el�z� alkalommal �szrevettem, milyen k�nny�. A bej�rati ajt�ig viszem, azt�n fel�breztem, hogy meg�lljon a l�b�n, m�g beengedem magunkat. �lmosan k�v�lyog eg�szen a kanap�ig, ahol a medv�t hagyta. Bemegyek a h�l�szob�mba, �s a ruh�sszekr�nyb�l v�konyabb inget h�zok el�, majd visszat�rek a szalonba. Matthew a kanap� sz�l�n �l, egyik kez�vel a medv�t szorongatja, a m�sikkal pedig a szem�t d�rg�li. Kifejtem szor�t�s�b�l a j�t�kot, �s �t�lt�ztetem. �pphogy ezzel v�gzek, mintha parancsra tenn�, eld�l, mint egy zs�k.

V�gign�zek rajta. B�k�sen alszik, abban a m�g nekem is kiss� b� ingben, kusza fekete hajjal, fej�t a p�rn�ba f�rva. �vatosan betakarom, azt�n �n is lefekszem. M�r v�rom a m�snapot, hogy elvihessem v�s�rolni. Magamban elhat�rozom, hogy mostant�l mindent meg fogok adni neki, amire csak lehet�s�g van… persze az�rt elk�nyeztetni nem fogom. De nem hagyom, hogy az �lete csak egy kicsit is hasonl�tson az eny�mre.