45. Visszasz�ml�l�s
  

L�gy puhas�g �s meleg �lelte k�r�l. Teste s�lytalanul lebegett az �t k�r�lvev� v�gtelen s�t�ts�gben. A nyugalom �s a b�ke tengere volt ez; egy vil�g, ami csak az �v�.

A v�ratlanul megjelen� �les hangok durv�n visszar�ngatt�k a val�s�gba az �lomvil�gban egyre ink�bb elmer�l� Harryt.

A fi� bossz�s ny�sz�rg�s k�s�ret�ben a fej�re r�ntotta p�rn�j�t.

– �breszt� �lomszusz�k banda! – s�v�tett f�l�be Hermione hangja.

Harry feladta a hi�baval� pr�b�lkoz�st, miszerint tov�bb aludjon. Halk s�haj k�s�ret�ben fel�lt, s a hang forr�s�t keresve k�rben�zett.

Hermione pontosan ezt a pillanatot v�lasztotta az ablakot takar� f�gg�nysz�rnyak sz�tr�nt�s�ra.

A szob�t egy�ntet� m�ltatlankod�s t�lt�tte be. A h�l�termet birtokl� n�gy fi� egy emberk�nt ny�lt p�rn�ik ut�n, csakhogy ugyanazzal a mozdulattal az �lmaikat megzavar� l�nyhoz v�gj�k azt.

– �llati viccesek vagytok… Egyt�l-egyig! – f�jta m�rgesen Hermione, arr�bb rugdosva a k�r�l�tte magasl� �gynem�halmot.

– Ez egy fi�szoba! – d�nny�gte Ron f�l�lomban. – El�ruln�d, mi a nyavaly�t keresel itt, mikor m�g mindannyian alszunk?

– R�ad�sul mi m�g a l�nyok l�pcs�j�nek k�rny�k�re se mehet�nk – f�zte hozz� szemreh�ny�an Neville.

– Elm�lt egy �ra – k�z�lte Hermione sz�razon, szeml�tom�st cseppet se zavartatva mag�t. – Ideje hogy �sszeszedj�tek magatokat! Gondolom, m�g akartok eb�delni, miel�tt j�nnek a vend�gek.

A mindeddig �lmosan �s�toz� Luka, f�lig ny�jt�zkod� helyzet�ben megdermedt. A fonott haj� fi� l�tv�nyosan fels�hajtott, majd hangos puffan�s k�s�ret�ben visszahanyatlott �gy�ba.

Neville semmit sem �rt� tekintettel figyelte szobat�rsa k�nl�d�s�t, majd k�rd� tekintettel Harryre pillantott, t�le v�rv�n Luka furcsa viselked�s�re a magyar�zott.

A k�rdezett csup�ncsak legyintett, elod�zv�n a v�laszad�st.

– Esetleg kif�radn�l, hogy fel�lt�zhess�nk? – morogta az �gyb�l kik�sz�l�d� Ron.

– T�z percet kaptok… ut�na m�r er�s�t�ssel j�v�k vissza – mosolyodott el Hermione, majd kir�lyn�i tart�ssal kil�pdelt az ajt�n.

Alig tette ki l�b�t a k�sz�b�n, Ron m�ris becsapta m�g�tte az ajt�t, majd dacos f�jtat�ssal elford�totta a z�rban a kulcsot.

– Remek! – morogta. – Ezek ut�n alhatunk bez�rk�zva… Ez a csaj az �vek mult�val egyre dilisebb� v�lik.

Harry a szeme sark�b�l Luk�ra pillantott. A fonott haj� fi� arc�n sejtelmes vigyor ter�lt el, mik�zben sokatmond�an Ron fel� intett.

– De legal�bb el�rte, hogy t�nyleg felkelj�nk – sz�lalt meg csendesen Neville, elej�t v�ve szobat�rsai vihog�s�nak. – Meg az se volt semmi, ahogy az �jszakai bulit p�r �ra leforg�sa alatt megszervezte.

– Ja, a bulit… – visszhangozta a v�r�s haj� fi�, mik�zben l�d�j�hoz csoszogott. – Meg kell hagyni az t�nyleg nagyszer� volt.

– �n m�g mindig nem t�rek magamhoz az �mulatb�l – sz�lt k�zbe izgatott hangon Luka. – Egyszer�en hihetetlen volt. G�z�m sincs, hogy k�sz�nhetn�m meg mindezt… M�g soha nem volt hasonl�ban r�szem.

– M�g sose volt sz�linapi bulid? – n�zett r� hihetetlenkedve Neville.

A k�rdezett zavartan elhallgatott.

Harry maga se tudta, hogy mit lehetne erre a k�rd�sre v�laszolni. Neville �s a t�bbiek ugyanis abban a tudatban gy�ltek �ssze a Sz�ks�g Szob�j�ban, hogy Luka sz�let�snapj�t �nneplik meg. Ez volt az egyetlen olyan indok, ami hirtelen esz�kbe jutott, �s amellyel nem kellett a leanfayt leleplezni�k, csakhogy az utols� szabad est�j�t elronts�k.

A fi� felszabadultan sz�rakozhatott, besz�lgethetett t�rsaival, abban a biztos tudatban, hogy legk�zelebb m�r nem lesz r� alkalma, hogy ak�r egy sz�t is v�lthasson valamelyik�kkel, an�lk�l hogy az ne n�zne r� t�tott sz�jjal.

�s mindez Hermion�nak k�sz�nhet�.

A l�ny �rd�gi szervez�k�szs�gr�l tett tan�bizonys�got. Az egy dolog, hogy cirka k�t �ra leforg�sa alatt megszervezte a bulit, de m�g McGalagony enged�ly�t is kij�rta, �gy b�ntetlen�l fent lehettek eg�szen hajnali h�romig.

Az �tv�ltoztat�stan tan�rn� ezen p�ld�tlan enged�kenys�ge mindenkib�l megr�k�ny�d�st v�ltott ki, s minimum h�szszor visszak�rdeztek: „Biztos hogy megengedte?”

A buli maga �t�t� sikert aratott. Nem el�g hogy siker�lt a k�s�i �ra ellen�re a konyh�r�l s�tem�nyeket �s vajs�rt szerezni, de Hermione a f�l Roxfortot odacs�d�tette. A teljes DS valamint j� p�r holl�h�tas �s hugrabugos jelen volt, Luka nem kis zavarodotts�g�ra.

A fi� zavar�t betet�zend�n Dean vigyorogva �llap�totta meg, hogy a r�sztvev�k t�bb mint h�romnegyede n�nem�. Ahogy � mondta: Egy kviddics meccs nem vonz ennyi n�z�t…

Kijelent�se el�rte hat�s�t, mindenki felszabadultan felnevetett, s innent�l kezdve mintha elf�jt�k volna a jelenl�v�k szorong�s�t.

Annyira j�l sz�rakoztak, hogy �szre se vett�k, milyen gyorsan elrep�lt az id�. Negyed n�gykor maga McGalagony parancsolt ki mindenkit a teremb�l, s zavart �gyba.

A toronyba vissza�rv�n m�g vagy egy �r�n �t besz�lgettek �s vihor�sztak, m�g v�g�l siker�lt r�sz�nni magukat az alv�sra.

– Nem tudj�tok, mikor j�nnek a vend�gek? – k�rdezte Neville, mik�zben f�lig �s�tozva beleb�jt pul�ver�be. – Irt� k�v�ncsi vagyok m�r r�juk. Amekkora titkol�z�s van k�r�l�tt�k…

– K�s� d�lut�n – szak�totta f�lbe a fi� �radoz�s�t Luka unott hangja. – K�zvetlen�l vacsora el�tt.

– McGalagony azt mondta, hogy f�l hatkor kell felsorakozni a fogad�sukra – b�lintott Harry is.

– Tiszt�ra mint a Trim�gus Tusa idej�n – vigyorgott Ron. – Biztos vagyok benne, hogy a meglepet�s is lesz legal�bb akkora… Ha nem nagyobb.

– Mir�l besz�lsz? – pislogott �rtetlen�l Neville.

– ���… – A v�r�s haj� fi� egyb�l r�j�tt, hogy az el�bb elsz�lta mag�t. K�ts�gbeesetten pr�b�lta menteni a menthet�t, de semmi �rtelmes kib�v� jutott az esz�be. – Semmi k�l�n�sr�l… ���… Csak gondoltam, biztos ez is �rdekes lesz, �s h�t… Sz�val…

Luka se sz�, se besz�d �ts�t�lt a k�t griffend�les k�z�tt, majd egy k�nnyed mozdulattal elford�totta a kulcsot a z�rban, s kit�rta az ajt�t.

– Nem j�tt�k? – n�zett vissza a k�sz�b t�loldal�r�l. – Ha �gy haladunk, nem marad semmi, mire le�r�nk a Nagyterembe – sokatmond�an elvigyorodott. – Arr�l nem is besz�lve, hogy mindj�rt itt lesz Hermione az er�s�t�ssel.

Ron kapva-kapott az alkalmon, s a kell�k�ppen �sszezavart Neville-t mag�ra hagyv�n szab�lyszer�en kimenek�lt a szob�b�l.

Harry �s Luka �sszen�zett, majd mosolyogva a v�r�s haj� fi� nyom�ba szeg�dtek.

Neville p�r pillanatig megk�v�lten meredt ut�nuk, majd �szbekapott, s kiab�lva a kij�rat fel� rohant.

– H� sr�cok! V�rjatok meg! �n is j�v�k.

A h�l�terem ajtaja egetver� d�nd�l�ssel becsap�dott. Hangja m�g m�sodpercekig visszacsend�lt az �res szoba falir�l.

*

– Gyer�nk, gyer�nk szapor�n! – csend�lt fel McGalagony szigor� hangja. – Nem szeretn�k egy griffend�lesre se panaszt hallani, m�g itt tart�zkodnak a vend�geink. Elv�rom mindannyiukt�l, hogy a h�zukhoz m�lt�an viselkedjenek!

A klubhelys�gben �sszegy�lt t�meg izgatott duruzsol�ssal elindult kifel�. A di�kok egyes�vel kim�sztak a portr�lyukon, csakhogy az udvaron felsorakozott t�rsaikhoz csatlakozzanak.

Harry k�ts�gbeesett tekintettel pillantott hol a kij�ratn�l �ll� tan�r�ra, hol a fi�k h�l�termei fel� vezet� l�pcs� ir�ny�ba.

Mellette �lldog�l� Hermione �s Ron, egy ideig hangtalanul figyelt�k bar�tjukat, v�g�l a l�ny volt az aki nem b�rta tov�bb n�zni a t�tlens�get.

– Menj oda McGalagonyhoz, �s mond meg neki, hogy te majd k�s�bb j�ssz ut�nunk! – parancsolt a fi�ra.

Harry halv�nyan b�lintott, majd �pp indult volna az �tv�ltoztat�stan professzor fel�, mikor Ron hirtelen elkapta a karj�t.

– Biztos ezt akarod? – k�rdezte. – �gy lemaradsz az �rkez�s�kr�l.

– Tudom – s�hajtotta Harry. – De m�gis ink�bb itt maradn�k.

Bar�tja minden tov�bbi ellenkez�s n�lk�l elengedte a karj�t, majd oldal�n Hermion�val maga is a t�bbiek nyom�ba szeg�d�tt.

– Brown kisasszony! – csattant fel McGalagony. – Ha enn�l t�bb sminket kent volna mag�ra, akkor azt m�r vakol�snak lehetne nevezni – m�rte v�gig d�h�sen a l�nyt. – Az els� mosd�ban lemossa mag�r�l ezt a nevets�ges fest�ket!... Ne vihogjon, Patil, hanem ink�bb szedje ki a haj�b�l azt a nevets�gesen giccses kacatot!

Harry t�relmesen megv�rta, m�g sz�p lassan ki�r�lt a klubhelys�g, majd az utols�k k�zt l�pett oda a portr�lyukhoz, �s a mellette szobroz� McGalagonyhoz.

– Tan�rn�… – k�sz�r�lte meg a tork�t.

– Majd �tk�zben elmondja mit �hajt, m�r �gy is k�s�sben vagyunk – sz�lt k�zbe az id�s n�.

– De �pp err�l szeretn�k besz�lni – fakadt ki Harry. – �n nem megyek le. Itt maradok, �s majd k�s�bb csatlakozok a t�bbiekhez a vacsor�n�l.

McGalagony pengev�konyra �sszepr�selt ajkakkal m�regette p�r percig, majd von�sai megenyh�ltek.

– J�l van – mondta v�g�l. – De ha �tban van, azonnal ut�nunk j�n!

Harry mosolyogva b�lintott, s h�tra se pillantv�n felrohant a szob�juk fel� vezet� l�pcs�n.

A h�l�terem ajtaja el�tt azonban v�ratlanul lec�vekelt. T�tov�n a kilincs fel� ny�lt, majd meggondolva mag�t ink�bb halkan kopogott.

P�r m�sodpercig n�ma csend �lte meg a folyos�t, majd…

– Ki az? – csend�lt fel egy k�rd� hang az ajt� t�l oldal�r�l.

– Harry vagyok. Rem�lem nem zavarok, de…

Szolid kattan�s hallatszott, s az ajt� nyikorogva utat engedett a bizonytalanul bel�pdel� fi�nak.

– Minek kopogtatsz? – vigyorgott r� Luka. – Ez a te szob�d is.

Harry g�pies mozdulatokkal becsukta az ajt�t, majd nekid�lt. �gy �llt ott, mint akire kimondt�k a s�b�lv�ny �tkot. �gy t�nt m�g leveg�t venni is elfelejtett, mik�zben elkerekedett szemekkel meredt az el�tte �ll� leanfayre.

Luka megjelen�se teljesen letagl�zta. Annak kin�zete ugyanis csak nyomokban hasonl�tott arra a fiatal fi��ra, akivel nap, mint nap egy�tt volt.

Hi�nyzott r�la az oly megszokott fekete tal�r, ugyanakkor az alatta hordott h�tk�znapi holmijai is elt�ntek.

Farmerj�t v�kony sz�vetb�l k�sz�lt m�lyk�k nadr�gra cser�lte. E f�l�tt azonos sz�n� h�romnegyedes ujj� p�l�szer� ing h�z�dott. Mindkett� �gy omlott al�, mintha foly�kony selyemb�l lenn�nek. Harrynek �gy kellett er�vel visszatartania mag�t, hogy ne �rintse meg legal�bb az egyiket, megbizonyosodv�n r�la hogy szil�rd, s nem folyik ki az ujjai k�z�l. �m ruh�zat�nak legszembet�n�bb r�sz�t m�giscsak a cs�p�j�re simul�, t�rdig �r� kend� alkotta, melynek �l�nkez�st sz�ne szinte vonzotta a szemet. A jeges ez�st�s anyag k�zep�n b�szk�n rejt�z�tt a leanfay kir�lyi csal�d s�t�tk�k c�mere, egy stiliz�lt felkel� Nap.

A l�tv�ny betet�z�sek�nt a fi� hajviselete is mer�ben elt�rt a megszokott�l.

Hajfonat�nak imm�ron nyoma se volt, �jfekete tincsei szabadon hullottak h�t�ra, eg�szen a fenek�ig. A szem�be hull� rakonc�tlan f�rt�ket egy a homlok�t �tszel�, ujjnyi sz�less�g� v�sett aranyp�nt zabol�zta meg, mely t�k�letesen ellens�lyozta az �bensz�n� hajzuhatagban imitt-amott megb�v� leheletv�kony aranysz�lak szolid csillog�s�t. 

– Mit keresel itt? – k�rdezte Luka mosolyogva, mik�zben egy a homlokp�ntj�val azonos mint�zat� lapos l�ncot pr�b�lt valahogy a csukl�j�ra �gyeskedni. – Azt hittem, lem�sz a t�bbiekkel.

– Eh… – Harry ak�rhogy t�rte mag�t, k�ptelen volt ak�rcsak egy hangot is kipr�selni a tork�n. V�g�l kiny�gte az els� esz�be jut� �rtelmes gondolatot. – A hajad… – mutatott a leanfayre. – T�bb h�napja egy�tt lakunk, de m�g soha nem l�ttam kibontva a hajad.

– Ennyire letagl�z� l�tv�ny? – sz�lesedett ki a leanfay mosolya. – Befonjam?

Harry n�m�n megr�zta a fej�t, mik�zben lass� l�ptekkel bar�tja fel� indult.

– Hihetetlen l�tv�ny – �sszegezte v�lem�ny�t. – Mintha nem is te lenn�l. Ugyan�gy megvan a fekete haj, a feh�r f�lek, meg minden, de akkor is…

– Ha �gy n�zz�k nem �n vagyok – vont v�llat Luka. M�g mindig a csukl�p�nttal pepecselt, �gy t�nt az apr� kapocs kifogott rajta. – Akit magad el�tt l�tsz nem m�s, mint a leanfayek hercege – majd vigyorogva hozz�tette: – Skizofr�n�l hangzik mi?

Harry halv�nyan elmosolyodott, majd egyenesen a leanfayhez l�pett, s egy gyors mozdulattal a fi� csukl�j�ra kattintotta a makacskod� �kszert.

– K�szi – biccentett Luka, majd f�radt s�hajjal lehuppant az �gy�ra. – Annyira hi�nyzik ez nekem, mint halottnak a be�nt�s – mormogta.

Harry eddig b�rta. �ktelen�l hahot�zva a leanfay mell� t�ntorgott, s maga is helyet foglalt a viseletes matracon.

– �gy l�tszik csak a csomagol�s m�s, a tartalom viszont mindig ugyanaz – mondta nevet�st�l el-elcsukl� hangon.

V�laszul egy h�l�s tekintetet, �s egy �szinte mosolyt kapott.

– El tudom k�pzelni, milyen neh�z ez most neked – ford�totta komolyra a sz�t a griffend�les fi�. – Arr�l is van n�mi fogalmam, hogy milyen reakci�t v�lt majd ki a l�tv�nyod a t�bbiekb�l… DE!... De biztos vagyok benne, hogy �k is hamar r�j�nnek, hogy a megv�ltozott k�ls� ugyanazt a szem�lyt takarja. A ma �jszakai buli ut�n k�tlem, hogy b�rmelyik�k is sik�tva menek�lve el�led, avagy �tkokat sz�rva �ld�zne. B�rhogy is n�zel ki, b�rki is legy�l, te ugyanaz a Luka vagy, akit az elm�lt h�napokban alkalmunk lehetett megismerni.

Bar�tja alig tudott megsz�lalni a meghatotts�gt�l. �gy t�nt Harry volt az els�, akit�l ak�rcsak hasonl�t is hallott.

– �n… – kezdte zavartan. – �n nem is tudom, hogy k�sz�njem meg az eddigieket. Te volt�l az els� ember, aki felt�tel n�lk�l elfogadott �gy, ahogy vagyok. St�lusosan mondva: sz�r�st�l-b�r�st�l.

– Tudsz r�la, hogy nem vagy komplett? – vigyorgott a leanfayre Harry.

– Err�l vagyok h�res – hangzott a v�lasz.

P�r pillanatig n�ma csend uralkodott a szob�ban, majd a k�t fi�b�l egyszerre t�rt ki a nevet�s.

Az egyre ink�bb emelkedett zajszinthez egy �les, �m hat�rozott kopog�s is csatlakozott.

A k�t fiatal mintegy vez�nysz�ra megdermedt �s komoran az ajt� fel� fordult.

– Ki az? – sz�l ki Luka, nem kev�s gyanakv�ssal a hangj�ban.

– Levin – j�tt a v�lasz a vastag deszk�k t�loldal�r�l. – Az apja k�ld�tt.

– B�jj be! – s�hajtotta a fi� lemond�an.

Az ajt� lassan kiny�lt, r�l�t�st engedve a m�g�tte v�rakoz�ra.

Harrynek egy csap�sra vil�goss� v�lt, mi�rt is haszn�lta Luka a „B�jj be!” kifejez�st.

A bel�p� leanfay j� k�t m�ter magas lehetett, s ezzel egyszersmind t�ln�tte azt a m�retet, amellyel sim�n bes�t�lhat az ajt�n. Ha nem akarta beverni a fej�t, enyh�n le kellett hajolnia.

Amint �tl�pte a k�sz�b�t lec�vekelt, majd merev h�ttal kih�zta mag�t.

– Fiatal�r! �r�l�k, hogy �jra l�thatom. – �gy �llt az ajt� el�tt, mint aki kar�t nyelt. – Az elm�lt h�napok unalmasak voltak maga n�lk�l.

Luka l�tv�nyosan elfintorodott.

– H�nyszor mondjam m�g, hogy tegezz nyugodtan, ha nincs az ap�m a k�zelben?

A magas leanfay foltos f�lei megrezd�ltek, arc�ra zavart, megr�k�ny�d�tt kifejez�s �lt ki.

– J�l tudja, hogy ez… – kezdte volna, �m Luka egyb�l k�zbe sz�lt.

– Adjam parancsba? – vigyorgott a feszeng� f�rfire.

Harry halkan felkuncogott a jelenet l�tt�n. Arra m�r eddig is k�nny�szerrel r�j�hetett, hogy bar�tja nem kifejezetten rajong a posztj��rt, de imm�ron a Napn�l is vil�gosabb� v�lhatott sz�m�ra.

– Mit keresel idef�nt? – intette k�zelebb a frissen �rkezett leanfayt Luka.

Levin p�r m�sodpercig habozott, majd a fi�kkal szembeni �gyhoz s�t�lt, s lassan leereszkedett r�.

– Az apja engem k�ld�tt k�s�ret�nek – mondta.

– Vagyis test�rnek? – szemtelenkedett Luka. – Vagy ink�bb b�bics�sznek…

– J�l tudja… tudod, hogy ez bevett dolog – v�laszolta Levin. – Egy herceg nem j�rhat mag�ban szabadon fel, s al�. Ahogy a kir�ly se. Legal�bb egy katona mindig vele van.

Luka szeme huncut csillog�ssal telt meg, egy�rtelm� volt hogy k�sz�l valamire.

– Egy katona mindig vele van? – visszhangozta. – V�rj, kital�lom! Most is, mint mindig Ellos j�tssza a mogorva test�r szerep�t... Mibe fogadjunk, hogy l�ngv�g�val se lehet ap�mr�l leszedni?!

A f�rfi eddig h�siesen �llta a sarat, de imm�ron � se b�rta tov�bb, sz�les mosoly ter�lt sz�t az arc�n, darabokra t�rve a zord katona �larcot. Zavartan rendezgette derek�ra k�t�tt s�t�tk�k kend�t, mik�zben elsz�ntan pr�b�lta �jra felvenni a p�kerarcot.

– H�ny katon�t hozott mag�val az ap�d? – pillantott k�v�ncsian bar�tj�ra Harry. – A f�l udvartart�s�t mag�val hozta? Az lenne �m a l�tv�ny!

Luka v�llat vont, majd k�rd�n Levinre pillantott, tov�bbadva a k�rd�st.

– Velem egy�tt csak �t leanfay j�tt el vele, meg k�t farkas – hangzott a v�lasz. – Nem akart akkora felt�n�st kelteni.

– Milyen figyelmes – morogta a hossz� haj� fi�, majd nagyot f�jva felt�p�szkodott. – M�r v�rnak minket! Ideje v�s�ri l�tv�nyoss�got csin�lni magamb�l.

– Ez volt az egyik oka, ami�rt itt maradtam – sz�lt k�zbe Harry. – Gondoltam lemehetn�nk egy�tt – majd vigyorogva hozz�tette: – �n m�r �gyis megszoktam, hogy �gy tekintetnek r�m, mint az �llatkert leg�jabb l�tv�nyoss�g�ra.