1. fejezet: A k�r�lm�nyek �ldozata(i)


- Nem �rtem, mi sz�ks�g van erre.

Dumbledore s�hajtva n�zett az el�tte �l� makacs fi�ra, aki �sszefonta a karj�t �s kih�v�an szegezte r� a tekintet�t.

- �n m�g csak tizenhat m�lt, Mr. Piton – magyar�zta az igazgat� t�relmesen. Soha nem engedte, hogy t�rdre k�nyszer�ts�k. Ha Grindelwaldnak �s Voldemortnak nem siker�lt, a di�kj�nak sem fog.

- Egy �v m�lva nagykor� leszek. Nem l�tom be, mi�rt ne gondoskodhatn�k addig is saj�t magamr�l.

- A var�zsl�vil�gnak t�rv�nyei vannak – mondta szel�den Dumbledore. - �s ezen t�rv�nyek �rtelm�ben �nt a tizenhetedik sz�let�snapj�ig gy�ms�g al� kell helyezni.

- Tudtommal nincsenek �l� rokonaim – jegyezte meg Piton hidegen.

Dumbledore b�lintott.

- Tiszt�ban vagyok vele.

- Akkor m�gis mit sz�nd�kozik tenni? – �rdekl�d�tt a fi� g�nyosan. – Bedug egy int�zetbe?

Az igazgat� kuncogott, mintha �pp egy kit�n� viccet hallott volna.

- Sz� sincs r�la. Egy mugli int�zm�ny falai �nn�l kev�sb� k�pzett var�zsl�kat is csak bajosan tarthatn�nak vissza.

- K�v�ncsi lenn�k, ez esetben milyen megold�sra gondolt.

Piton hazudott. Cseppet sem �rdekelte, mit tal�lt ki Dumbledore, de h�zni akarta az id�t. Am�g ezt a semmitmond� eszmecser�t folytatj�k, lehet�s�ge ny�lik kital�lni, hogyan b�jjon ki a r� vonatkoz� tervek al�l, ak�rmik is legyenek azok.

- Szereztem �nnek gondvisel�t. Hamarosan meg�rkezik, �s akkor megismerkedhet vele.

Piton jelen pillanatban semmire nem v�gyott kev�sb�, mint erre a tal�lkoz�sra.

- Nem akarok senkit a probl�m�immal terhelni – pr�b�lkozott.

- �, biztos�thatom, hogy a bar�tom nem fogja ny�gnek �rezni az �nnel val� t�r�d�st. Ellenkez�leg. Otthont ny�jt mag�nak �s seg�t, hogy feldolgozza a sz�rny� vesztes�get, amit a sz�lei elveszt�se jelent.

Dumbledore gyan�totta, hogy a fi� k�zel se fogja ezt fel akkora trag�di�nak, mint term�szetes lenne. Ez, a t�bb�-kev�sb� �ltala is ismert okok ellen�re, aggaszt� jel volt, �s csak meger�s�tette elhat�roz�sa helyess�g�ben.

Piton k�nytelen volt tisztelettel ad�zni az igazgat� taktikai �rz�k�nek. Ha nem j�n el� a sz�l�-t�m�val, � j�tssza ki, mint legf�bb �t�k�rty�t – az el�z� megjegyz�s�vel m�r el�k�sz�tette a talajt -, �gy viszont az eg�sz teljesen m�s sz�nezetet kapott.

- Ha j�l l�tom, sehogy se ker�lhetem el, hogy „a bar�tja” – id�zte a megnevez�st – h�z�ba kelljen k�lt�zn�m.

- J�l l�tja – adott neki igazat Dumbledore. – S�t, mi t�bb. M�r ma este vele tarthat. Nem �gy k�zl�m, mintha ez �r�mh�r lenne, mert �n nyilv�nval�an nem �t�li annak, de engem megnyugtat, hogy j� kezekben �s biztons�gnak tudhatom.

„Milyen meghat�!” – Piton elh�zta a sz�j�t. De az „�regnek” legal�bb nincsenek ill�zi�i az � hozz��ll�s�val kapcsolatban.

- Hogyhogy ilyen hamar?

- Van n�mi befoly�som a Miniszt�riumban – felelte az igazgat� minden fennh�j�z�s n�lk�l. (Nem sok tiszts�gvisel� lett volna k�pes ilyen mutatv�nyra.) – K�l�nben se hagyhatt�k, hogy egy ifj� var�zsl�, f�leg az �n helyzet�ben, ak�rcsak egy �jszak�ra fed�l n�lk�l maradjon. De ha m�r a formas�gokat eml�ti – folytatta Dumbledore, �s �gy tett, mintha csak most kapna �szbe – szeretn�m, ha ezt al��rn� – miniszt�riumi pecs�ttel ell�tott, tele�rt pergament �s penn�t tolt a fi� el�.

Piton nem ny�lt �rt�k, de kicsit kih�zta mag�t, hogy elolvashassa az iraton szerepl� m�sik nevet. Csal�dnia kellett, mert a k�rd�ses helyet egyel�re �resen hagyt�k. Megfordult a fej�ben, hogy a leend� gondvisel�je gyan�tlanul �ll�t be, �s Dumbledore r� is �ppolyan v�ratlanul csap le, mint vele tette.

- Mi�rt t�tov�zik, Mr. Piton?

- Csak az jutott eszembe, nincs-e b�ntudata, ami�rt egy tin�dzsert s�z szeg�ny, mit sem sejt� bar�tja nyak�ba.

Dumbledore �gsz�nk�k szemei vid�man szikr�ztak.

- Teh�t r�j�tt. Brav�! – hogy nyomat�kos�tja az elismer�st, n�h�nyszor �sszecsapta a kez�t. Piton nem d�jazta a gesztust. B�rmelyik kicsit is �rtelmes mardek�rosnak szemet sz�rt volna a dolog. (Megkock�ztatta, hogy m�g egy-k�t holl�h�tasnak is.) – De ki kell, hogy �br�nd�tsam. Hamisan rem�nykedik, mert az illet�nek nem lesz ellen�re a k�r�sem. K�t - hogy is mondta – tin�dzser mellett egy harmadik m�r nem oszt nem szoroz.

Piton v�g�l elvette a penn�t �s a pergament az asztalr�l. Otthon, t�r�d�s – megvolt ezekr�l a v�lem�nye, de hogy szeg�lhetne szembe Dumbledore akarat�val? Hosszan n�zte a gy�ngybet�kkel r�tt sorokat. Az � �r�sa is hasonl�. Vajon szerz�dtetn�k a Miniszt�riumba? Soha nem akart ott dolgozni. �gy �rezte t�bbre hivatott enn�l, de nem akadt senki, akivel az effajta gondolatokat megoszthatta volna. Valaki, aki komolyan veszi, aki r�h�g�s n�lk�l v�gighallgatja… A tehetetlens�g r�g�ta fesz�tette bel�lr�l, �s nem tudott mit kezdeni vele.

Dumbledore t�relmesen v�rt. M�r gy�z�tt.

Piton a pergamenhez �rintette a penna hegy�t, de m�g nem �rt.

- Mi van, ha elsz�k�m t�l�k?

- Sz�ve joga – vonta meg a v�ll�t az igazgat�. – De a bar�tom meglehet�sen elsz�nt, ha a v�llalt feladatok teljes�t�s�r�l van sz�. A f�ld al�l is el�ker�ten� mag�t.

Piton szeme megvillant:

- Egy id� ut�n �gyis megunn� a fog�csk�t.

- K�tlem, de a vita kedv��rt t�telezz�k fel, hogy igaza van. Ler�zta �t. Mihez kezdene ut�na?

- Nem �rtem a k�rd�st, igazgat� �r – az els� teljesen �szinte mondata volt a besz�lget�s sor�n.

Dumbledore elmosolyodott.

- Ha nem tesz eleget a felt�teleimnek, ami jelen esetben mind�ssze annyi, hogy maradjon a helyen, ahov� k�ld�m, k�nytelen leszek eltan�csolni a Roxfortb�l. Ugyan, Mr. Piton! – fedte meg j�kedv�en. – Egyetlen ny�r az eg�sz. Annyit csak kib�r.

Piton nem figyelt r�. D�h�sen a megadott vonalra kanyar�totta az al��r�s�t, �s az igazgat� kez�be l�kte a pergament.

- Helyesen d�nt�tt.

Piton egy�ltal�n nem gondolta �gy, hogy lett volna v�laszt�si lehet�s�ge.

- Megv�rna itt, am�g v�ltok n�h�ny sz�t r�gi, kedves bar�tommal?

Piton rosszkedv� b�lint�ssal jelezte, hogy igen. „Persze, pr�b�ln�k csak kijutni innen!” – tette hozz� mag�ban.

- V�rjon! – sz�lt Dumbledore ut�n, mikor az igazgat� nyitotta az ajt�t. – Ha m�r ennyit besz�lt�nk arr�l az emberr�l, el�ruln� a nev�t?

- Milyen feled�keny vagyok! – csapott a homlok�ra az igazgat�. Piton nem f�z�tt ehhez komment�rt. Elv�gre nem kezdhet csak �gy szemtelenkedni a kor leghatalmasabb var�zsl�j�val, ak�rmennyire r� is szolg�lt, �s � ak�rmilyen d�h�s is r�. – Gerald Potternek h�vj�k.

Pitonnal megfordult a szoba.

„Ezt nem teheti velem! M�gis hogy k�pzelte?” – akarta kiab�lni, �s m�g sok minden m�st is, f�lret�ve az el�bbi tiszteletteljes hozz��ll�st, de nem hogy hang, m�g egy sz�nalmas kis nyikkan�s se j�tt ki a tork�n. A kez�be temette az arc�t, �gy azt sem l�thatta, ahogy n�h�ny portr�alak g�nyosan vigyorog rajta.

***

- Albus! – Gerald felf�ggesztette Fany�v� Frederickkel folytatott vit�j�t, s a k�zeled� igazgat�hoz fordult.

- F�lbeszak�tottam valamit? – �rdekl�d�tt Dumbledore, miut�n �dv�z�lte a f�rfit.

- Csak a szok�sos – legyintett Gerald. – M�g mindig nem siker�lt megegyezn�nk, az � �se vagy az eny�m gy�zte-e le azt a sik�t�szellemet – mes�lte, mik�zben lassan elindultak a folyos�n.

- Archibald Potter aljas hazudoz� volt – �v�lt�tte a m�sik f�l mellett�k loholva. – A nagyap�m is mindig mondta. Kocsonyak�nt reszketett az �gy alatt, m�g � hal�lmegvet� b�tors�ggal… - ekkor botlott bele egy csapat feld�h�d�tt trollt �br�zol� festm�nybe, �s b�lcsen �gy d�nt�tt, hogy ink�bb visszafordul.

- Mi�rt hivatt�l ide ilyen s�rg�sen?

- Musz�j �gy fogalmaznod? – k�rdezte Dumbledore megj�tszott bossz�s�ggal.

Gerald mosolyogva nyugt�zta, hogy az id�s var�zsl�nak igaza van. �tfogalmazta a k�rd�st:

- Miben lehetek a nagy Albus Dumbledore professzor szolg�lat�ra? – meg is hajolt hozz�, hogy a m�sik f�rfinak v�gk�pp ne lehessen kifog�sa a st�lusa ellen.

- Ha eml�kezetem nem csal, az utols� itt t�lt�tt �vedben m�r igazgat� voltam.

- Igaz – hagyta r� Gerald. – Teh�t, igazgat� �r?

- Azon t�n�dtem – v�gott bele Dumbledore -, ha olyan j�l elboldogulsz k�t tizen�vessel, r�d b�zhatn�k-e egy harmadikat is. – Gerald meg�llt, hogy a f�rfi szem�be n�zhessen. – A fi� sz�lei meghaltak, mikor a h�zukat megt�madt�k, �s porig �gett�k a hal�lfal�k.

Gerald elkomorodott.

- Ezek szerint �ppen gy�szol.

- Nem �gy fogalmazn�k. Nem hiszem, hogy t�ls�gosan megrend�tett�k volna a t�rt�ntek. – A bar�tja arckifejez�s�t l�tva hozz�tette. – Tudom, hogy sz�rnyen hangzik, de az � helyzet�ben… Nem minden csal�d olyan, mint a ti�d.

- Tapasztaltam – mondta Gerald szomork�san. – Sirius se ok n�lk�l menek�lt hozz�nk otthonr�l. Mes�lj a v�dencedr�l! Vagy… nevezhetj�k ak�r az eny�mnek is.

- Vonz�dik fekete m�gi�hoz – mindenekel�tt ebbe kellett beavatnia Geraldot. Tal�n m�r az is megfordult a fej�ben, hogy csatlakozik Voldemorthoz. Szerencs�tlen v�letlen, hogy a hal�lfal�k �pp az � falujukat szemelt�k ki c�lpontul, de ez esetleg megv�ltoztathatja a hozz��ll�s�t.

Gerald a gondolataiba mer�lve hallgatta, �s lassan b�lintott.

- Nem akarom, hogy elkall�djon – f�zte hozz� Dumbledore.

- Azt nem engedj�k. Ak�r tetszik a fiatal�rnak, ak�r nem – jelentette ki elt�k�lten. – �gy is t�l sok �tokfajzat �s idi�ta k�veti Voldemortot. �n ugyan nem k�nny�tem meg a dolg�t – miel�tt m�g nagyon belemelegedett volna a sz�noklatba, gyorsan megk�rdezte: - M�s, amit tudnom kell a fi�r�l?

- El�g mogorva term�szet.

- Ha Mrs. Blackkel elb�rtam, nem okozhat gondot – v�laszolta Gerald magabiztosan, azt�n a hangj�t elnyomta Frederick Archibald Pottert pocskondi�z� monol�gja.

***

Perselus rosszkedv�en baktatott a kast�ly udvar�t �tszel� �sv�nyen a kapu fel�. Eld�nt�tte – tulajdonk�ppen m�r j� el�re-, hogy nem fogja kedvelni Gerald Pottert. Egy kicsit se. �s az a pillanat, amikor kezet fogtak – mert �ll�that aki, amit akar, �t igenis j�modorra nevelt�k odahaza (A nevel�s m�dszer�re ink�bb nem gondolt.) -, biztos�totta az elhat�roz�s helyess�g�r�l. Volt a f�rfiban valami… t�ls�gosan… James-szer�. Amint k�v�l ker�ltek a Roxfortot v�d� var�zslatokon Gerald meg�llt, �s b�r Perselus sz�vesen tov�bbment volna, lehet�leg min�l messzebbre, k�nytelen volt ugyan�gy tenni.

- �zenek Karennek - „� lehet Mrs. Potter” – tippelt a fi� -, hogy az �rkez�sed ne �rje v�ratlanul. M�rmint Jameset �s Siriust – magyar�zta vigyorogva. – Ha szerencs�nk van addigra siker�l lenyugtatnia �ket.

Perselust nem k�l�n�sebben �rdekelte. „Mire j� az els� est�t baj n�lk�l meg�szni, ha ut�na heteken �t tart� k�nszenved�s k�vetkezik?” – tette fel mag�nak a k�rd�st rezign�ltan. Nem is figyelt oda, Gerald mit csin�l, csak akkor kapta fel a fej�t, mikor a f�rfi p�lc�j�b�l ez�st�sen f�nyl� r�ka sz�kkent el�j�k, �s az utas�t�sok elhangz�sa ut�n nyugat fel� iramodott.

Persze, a var�zsl�k gyakran haszn�ltak patr�nust �zenetek k�ld�s�re, de ennek az�rt voltak korl�tai.

- Nem a vil�g v�g�re megy�nk, Perselus – mosolyodott el Gerald,l�tva az arc�n a meglepet�st.

„Nem is. Csak a pokol legm�lyebb bugyr�ba” – gondolta a fi� komoran, azt�n �sszer�ncolta a homlok�t, mikor a megsz�l�t�s eljutott a tudat�ig. Ezt a f�rfi is �szrevette.

- Gond van?

Perselus k�z�ny�ss�get sz�nlelve megr�ntotta a v�ll�t:

- Senki nem szokott �gy h�vni. Ez minden.

A sz�lei persze kiv�telt jelentettek, az anyja legal�bbis. Az apja kreat�vabb volt. Minek ragadt volna le a Perselusn�l, ha a fi�ra vonatkoz� jelz�k ter�n sz�rnyalt a fant�zi�ja.

- A t�bbiek a vezet�knevemet haszn�lj�k, a tan�roknak pedig Mr. Piton vagyok.

- Tal�n nevezzelek �n is �gy?

- Ha megk�rhetem…

- Nem, nem k�rhetsz meg.

Gerald a kezeit a fi� v�ll�ra tette – Jamesnek is �gy szokott elmagyar�zni mindent – pontosabban csak akarta, de Perselus �szt�n�sen h�tral�pett. A f�rfi nem hagyta, hogy kiz�kkents�k.

- �n nem vagyok a tan�ra, Mr.Piton – dorg�lta meg vid�man. – �s fenntartom a jogot, hogy a saj�t h�zamban �gy sz�l�tsam, ahogy nekem tetszik. A becses keresztnev�n – f�zte hozz�, m�g miel�tt a fi� f�lre�rten�. – Most pedig, azt hiszem, ideje lenne elindulnunk.

***

Perselusnak h�nynia kellett, az eg�sz annyira ideges�t�en t�k�letes volt. Potter�k h�za – az �v�kn�l nagyj�b�l �tsz�r nagyobb (Nem mintha irigykedett volna r�. Neki soha nem kellett semmi, ami hasonl�v� tehetn� az egyik legnagyobb ellens�g�hez.) - a hatalmas udvarral, �s Karen Potter az arc�n azzal a m�z�s-m�zas mosollyal. Ha m�s k�r�lm�nyek k�z�tt l�tja, Perselus val�sz�n�leg nem ezt a jelz�t alkalmazza r�, s�t, megkock�ztatta, hogy m�g szimpatikusnak is tal�ln�. De �gy!

- James �s Sirius? – fordult Gerald a feles�g�hez k�t falat k�z�tt, mikor nyilv�nval�v� v�lt, hogy Perselusb�l egy sz�t sem fognak kih�zni.

- Nem akartak lej�nni – mes�lte Karen. – Azt mondt�k, �k ink�bb k�s�bb vacsor�znak.

- Mire te? –faggatta tov�bb Gerald cinkos mosollyal. Biztos volt benne, hogy a n� nem hagyta ennyiben az �gyet.

- K�z�ltem vel�k, hogy vagy esznek vel�nk, vagy ma este egy falatot se kapnak, �s gondoskodom r�la, hogy var�zslattal se szerezhessenek. Azt hiszem m�g n�h�ny perc �s csatlakoznak hozz�nk.

Perselus ezt hallva felny�g�tt, de pr�b�lta a hangot k�h�g�snek �lc�zni.

- Mit gondolsz, mennyi az es�ly r�, hogy megfullad? – s�gta az �pp megjelen� Sirius Jamesnek, de olyan hanger�vel, hogy Piton biztosan meghallja.

- T�l kev�s – morogta a bar�tja.

Nem mert�k folytatni, mert gyan�tott�k, hogy m�r az �dzkod�sukkal is �pp el�gg� kih�zt�k a gyuf�t. Vert sereg m�dj�ra telepedtek le egy-egy �res sz�kre, �s kiv�telesen teljes n�m�s�gban fogyasztott�k el a vacsor�t.

***

Piton el�sz�r nem �rtette, mi olyan szokatlan – a nyilv�nval� dolgokon k�v�l -, azt�n r�j�tt: Mr. �s Mrs. Potter m�g �bren voltak, m�gsem hallatszott fel ord�toz�s, se a falhoz csap�d� t�rgyak zaja… Fura volt, hogy �gy kell elaludnia. Ut�lta a csendet. Az �v�lt�z�sben, a h�l�terem hangjaiban legal�bb volt biztos pont, de ez… �res.

A holdf�ny is zavarta. Csak a szentiment�lis bolondok szeretik, �s � a legkev�sb� sem tartotta mag�t annak. Az ablakhoz ment, �s d�h�sen �sszer�ntotta a f�gg�nyt. D�dolni kezdett egy r�ges-r�g hallott dallamot, amir�l azt se tudta muglik vagy var�zsl�k szerzem�nye-e. Ett�l sem lett jobb.

Feladta.

Hi�ba is sz�ntetn� meg a pillanatnyi kellemetlens�geket, az a l�nyegen nem v�ltoztat: most a puszta l�tez�s f�jt.

***

Piton kialvatlanul v�nszorgott lefel� a l�pcs�n, �s a hangulat�n csak rontott, hogy megpillantotta Sirius Blacket, amint vigyorogva t�maszkodik az �tkez� ajtaj�nak. B�rmennyire ellenkezett is a term�szet�vel, most legsz�vesebben sarkon fordult volna, hogy visszamenek�lj�n - vagy az energiaszintj�b�l kiindulva ink�bb m�sszon – a szob�j�ba. M�sr�szt j�lesett volna kit�lteni valakin a keser�s�g�t, �s Black – r�ad�sul mag�nyosan – �pp megfelel� alany volt ehhez. Komoly dilemma el� ker�lt.

- J� reggelt, Pipogyusz! Elmondhatatlan �r�m l�tni t�ged, ezen a korai �r�n.

Ez eld�nt�tte a k�rd�st.

- Boldogg� tesz, ha egy kis sz�nt vihetek siv�r �letedbe.

Sirius a jelek szerint f�radt volt m�g a cseveg�shez, mert csak lassan reag�lt.

- Harap�s kedvedben vagy?

„A vak is l�thatja!”

- Mulats�gos egy kutya sz�j�b�l hallani ilyesmit – pr�b�lt nem t�l �rnyaltan fogalmazni, mert azt Black esetleg nem fogn� fel, �s akkor hol marad a sz�rakoz�s.

A m�sik fi� arckifejez�se vicsorba torzult, amit Piton t�lz�snak �rzett egy ilyen �rtatlan megjegyz�s miatt.

- Csak az�rt nem �tkozlak meg most r�gt�n, mert nem akarom elj�tszani Mr. �s Mrs. Potter bizalm�t.

Piton �gy gondolta, egy r�videbb mondat fenyeget�bb hat�st keltett volna, de nem vesztegette az idej�t r�, hogy err�l Blacket is felvil�gos�tsa. A szavai nyom�n egy�bk�nt is egy �tlet kezdett k�rvonalaz�dni a fej�ben.

- Nekem viszont minden v�gyam, hogy elzavarjanak innen.

Sirius ell�kte mag�t az ajt�t�l, �s a p�lc�j��rt ny�lt.

- Akkor mire v�rsz? T�madj r�m!

Piton k�szs�ggel megtette volna, de Karen felbukkan�sa megakad�lyozta ebben.

- J� reggelt mindkett�t�knek! Sz�p napunk van, nemde? – �gy tett, mintha �szre se venn�, hogy a k�t fi� �pp p�rbajozni k�sz�l.

Perselus ezt l�tva csal�dottan eresztette le a kez�t. Ennyit a nagyszer� tervr�l. Minek szegje meg a szab�lyokat, ha nem hajland�ak tudom�st venni r�la?

***

James �s Sirius az udvart szeg�lyez� alacsony k�falon �cs�r�gtek, egy k�rtefa �rny�k�ban.

- Feleslegesen h�ztad �gy fel magad.

- J�l van, na! – v�gta r� Sirius s�rtetten. – Azt mondta: kutya. Te a helyemben mire gondolt�l volna? Term�szetes, hogy els�k�nt az jutott eszembe, a kis f�reg valahogy r�j�tt, hogy anim�gusok vagyunk.

- M�gis mib�l tal�lhatta volna ki? – t�rt ki James. – A Roxfortban m�g nem tudta, k�l�nben r�g az Azkabanban �ln�nk, de legal�bbis ezzel zsarolna. Vil�gos, hogy a nevedre c�lzott. A Nagy Kutya csillagk�p legf�nyesebb csillaga, ahogy Sinistra professzor is mondta.K-U-T-Y-A! – olyan hangs�llyal ejtette ki, mintha ez �j inform�ci� lenne Sirius sz�m�ra.

- Ne tarts nekem asztron�mia�r�t! �n is pontosan tudom, hogy h�vnak – valamivel higgadtabban folytatta. – Pipogyi k�zels�ge bomlaszt�an hat a bar�ts�gunkra.

James egyet�rt�en b�logatott.

- Tenn�nk k�ne valamit, hogy er�s�ts�k az �sszetartoz�sunk.

- Remus �s Peter nev�ben is, mert b�r �k nem lehetnek vel�nk, l�lekben a t�volb�l is t�mogatnak – eg�sz�tette ki Sirius.

- Remus tal�n kev�sb�. Az a prefektusi jelv�ny… - s�hajtva cs�v�lta a fej�t. – Rossz hat�ssal van r�.

- K�teless�g�nk visszavezetni a helyes �tra… De - szak�totta f�lbe mag�t vid�man - messze m�g a szeptember. Koncentr�ljunk az aktu�lis probl�m�ra!

- Pipogyusz? – k�rdezett vissza James feleslegesen. – Mit javasolsz?

- V�gjuk le a haj�t! – ind�tv�nyozta �s v�rta a bar�tja mit l�p erre.

James k�vetkez� szavainak azonban k�ze se volt Sirius �tlet�hez:

- Nem �rtem, ap�m hogy hozhatta a nyakunkra!

Sirius arc�r�l lehervadt a vigyor.

- Ne b�sulj! – b�ztat�an veregette meg a bar�tja v�ll�t. – Tekintsd ink�bb aj�nd�knak! �gy nem j�v�nk ki a gyakorlatb�l. Hossz� �s gy�trelmes nyara lesz kedvenc mardek�rosunknak.

Nem is sejtette, hogy az emlegetett fi� m�r el�z� este eljutott erre a k�vetkeztet�sre.