30. Fejezet - A barlang
  

Malfoy k�zvetlen�l a V�lgy, hal�lfal�k �ltal ismert bej�rata el� �rkezett, k�t k�s�r�j�vel egy�tt. Egy nagyobb fajta homok d�ne �llt el�tt�k, amibe, mintegy be�gyaz�dva, egy ember nagys�g� k�t�bla fek�dt, amin egy k�l�n�s alak� reped�s kanyargott, �gy, ak�r egy k�gy�.

A sz�ke haj� f�rfi, k�rbe n�zett, majd tekintete megakadt, k�t t�rsa arc�n.

- Bemegy�nk – sz�lt szok�sos, vontatott hangj�n – A Nagy�r sikert v�r t�l�nk, de ti csak Potterrel foglalkozzatok! Nem adja mag�t k�nnyen, de nek�nk �lve kell! Majd �n foglalkozom Pitonnal. – fejezte be v�g�l. Miut�n ism�t megbizonyosodott arr�l, hogy egyed�l vannak, egyszer�en �tl�pett a k�t�bl�n, k�t t�rsa, pedig k�vette �t.

*

Piton k�ts�gbeesett temp�ban haladt el�re a s�t�tben. �rezte, hogy a kapcsolat, Potter �s � k�zte megsz�nt, ami semmi k�pen nem jelentett j�t. Ezen k�v�l m�g valami motoszk�lt a fej�ben, de nem tudatosult benne, hogy mi az, kiz�rta elm�j�b�l, �s csak az adott feladat�ra koncentr�lt – Meg kell tal�lnom Harryt – gondolta, majd a k�vetkez� pillanatban megcs�szott, de m�g idej�ben kapta el, a hozz� legk�zelebbi fa egyik er�s �g�t. H�tr�lt egy l�p�st, �s t�rdre ereszkedett. Lassan tapogat�zva araszolt el�re, am�g keze a semmibe ny�lt. Szemeit egyre csak meresztgette, m�gnem valami halv�ny dereng�s sejlett f�l a m�lyb�l. Nem habozott tov�bb, nyomban leereszkedett, hiszen addigra sejtette, hogy mi t�rt�nhetett Potterrel. Sejt�se beigazol�dott, ahogy le�rve megpillantotta az eszm�letlen fi�t. – „Az a bolond gyerek m�r a saj�t testi �ps�g��rt sem k�pes felelni” – gondolta d�h�sen, mik�zben oda sietett Harryhez, hogy megvizsg�lja. �letben volt, azt azonnal meg�llap�totta, de l�tszott rajta, hogy rettent�en gyenge. – „Albus k�rlek, seg�ts” – k�rlelte gondolatban bar�tj�t. M�g sosem fordult el� vele, hogy a k�ts�gbees�s eluralkodott felette, ez�ttal sem t�rt�nt meg, de �rezte, hogy gyomra g�rcsbe r�ndul, �s a tehetetlen d�ht�l, apr� verejt�kcseppek folynak v�gig tark�j�n.

Hirtelen a tal�rj�hoz kapott, �s �r�lt gyorsas�ggal kutatta �t zsebeit. Nem v�letlen�l � a b�jitalok mestere, szinte mindig tart mag�n�l gy�gy�t�, er�s�t�, esetleg Veritaserumot. Ez�ttal sem hazudtolta meg mag�t. Eddig is tudott a zseb�ben lapul� szerr�l, de az�rt nem sz�lt, mert ez is ronthatta volna a bez�rts�g alatti kapcsolatukat, hiszen, ha Harry megtudja, hogy mi van a tan�rn�l, �s m�gsem kap bel�le, azt is a szem�lye elleni t�mad�snak veszi, �s m�r sokkal kor�bban elszakadtak volna egym�st�l. Pedig Perselus az utols� pillanatig meg akarta �rizni, hogy csak a legnagyobb sz�ks�gben haszn�lj�k, persze, ezt meg sem pr�b�lta megmagyar�zni, egy �nsajn�latban elmer�lt tininek, f�leg, ha az a probl�m�s valaki, r�ad�sul, Harry Potter.

Leszedte a fiola tetej�t, �s tartalm�t az �jult fi� sz�j�ba csorgatta, majd v�rta a hat�st. A l�tv�nyos v�ltoz�s azonban elmaradt. M�g mindig mozdulatlanul fek�dt.

A f�rfi fels�hajtott, elemelte tekintet�t a fi�r�l, �s k�r�l n�zett. Most el�sz�r vizsg�lta meg k�rnyezet�t alaposabban. Amit eddig is tudott, hogy egy barlangban voltak. A falak fel�lete t�k�rsima volt, eltekintve, att�l a n�h�ny, szab�lyos bem�lyed�st�l, ami a helys�get d�sz�tette. Jobban megn�zve, a s�llyesztett form�k, r�n�kat alkottak, amikb�l Piton pont annyit �rtett, ami a l�nyeg volt, nincs es�ly�k. Felegyenesedett, hogy k�zelebbr�l is szem�gyre vehesse a falakat. Egy nyolcsz�glet�, k�r alak� helys�gben �llt, nyolc fallal k�r�lz�rva, amelyek el�tt, egy m�teres m�rv�nyoszlopok �lltak k�s�rteties f�nnyel k�r�lvonva. Az egyik oszlopot megker�lve, kez�t felemelve az egyik falhoz s�t�lt. Valami vonzotta, hogy meg�rintse, de a v�ratlan dolog t�rt�nt. �jai �gy hatoltak �t a k�falon, mintha az ott sem lenne. Visszar�ntotta kez�t, �s meg�tk�zve h�tr�lt egy l�p�st. -„Teh�t igazam volt. Voldemort rejteget valamit a v�lgyben”- gondolta, �s ism�t el�re l�pett, imm�r eg�sz test�vel �thatolva az �lakad�lyon.

A barlangnak egy �jabb s�t�t term�ben tal�lta mag�t, ahol egy forr�s csobogott csendesen, egy mesesz�p tavat k�pezve maga k�r�l, amelyet ugyan�gy k�rbevont az a f�ld�nt�li f�ny, ak�rcsak az oszlopokat. Piton ennek a t�nak a partj�n �llt.

*

�vatosan nyitotta ki a szemeit, majd lemond�an ism�t becsukta �ket. Kez�t a fej�hez emelte, �s tenyer�vel meg�rintette homlok�t. Nem �rezte mag�t l�zasnak – „Akkor nem lehet olyan rossz az �llapotom” – gondolta, majd lassan fel�lt. Eml�kezett arra, mikor lezuhant. Nem t�rt�nhetett t�l r�gen, de Pitonnak ennyi id� alatt utol kellett volna �rnie. Nem v�gyott a f�rfi t�rsas�g�ra, de elk�pzel�se sem volt, hogy hogyan juthat ki innen egyed�l. Nyugalmat er�ltetve mag�ra k�r�ln�zett �s szomor�an elmosolyodott – „Hermione ide te kellen�l” – gondolta a r�n�kra pillantva.

Fel�llt �s k�rbe s�t�lta a termet, egyenk�nt megvizsg�lva a m�rv�nyoszlopokat. Mindegyiknek n�gyzet alak� teteje volt, k�l�nb�z� alak� bem�lyed�sekkel. Volt egy, amelyik sz�lesebb volt a t�bbin�l, �s ugyanolyan nyolcsz�glet� bem�lyed�s volt rajta, mint maga a helys�g. Mikor hozz� �rt, ijedten l�pett t�volabb, mert az alakzat hirtelen megtelt valamilyen v�rv�r�s folyad�kkal, �s a m�g�tte l�v� falon �rthet�v� v�ltak a r�n�k. Egy verset k�peztek.

Remeg� k�zzel e t�lba ne ny�lj,

Ki r�m nem hallgat, elpusztul.

Borz, Sas, Oroszl�n, K�gy�,

Sorrendet tarts, hisz csak �gy j�.

T�rsaikat, ha er�d marad, kedved szerint alak�tsad.

Ha a s�rk�nyt v�lasztan�d,

Rab maradsz �s v�ged v�rn�d.

Ha a r�k�t a s�rk�ny el� helyezed,

Csontjaidat porr� �geted.

Ha a p�kot v�lasztod, kellemetlen lehet,

De �leted csak �gy mentheted.

Harry t�gra ny�lt szemekkel olvasta a sorokat, s k�zben m�g a l�legzet�t is visszafojtotta. – „Teh�t ki kell mernem a t�lb�l a folyad�kot, ez nem hangzik t�l bonyolultan… De a kezem nem remeghet… Mi�rt? Mi lehet ebben a t�lban, ami a f�ldre hullva �rthat nekem? Borz…” – gondolta, majd k�r�ln�zett. A legt�volabbi oszlopon helyezkedett el a megadott m�lyed�s…

*

Draco messze maga m�g�tt hagyta k�t t�rs�t. Nem v�letlen�l v�lasztotta �ket. El�g �gyesek ahhoz, hogy elkaphass�k Pottert, de el�g tapasztalatlanok ahhoz, hogy �t lehessen verni �ket. Az apj�t �s az anyj�t m�r elvesztette, nem engedhette, hogy Piton meghaljon. Tudta, hogy sz�rny� �rat fog fizetni, ha futni hagyja, de �gy �rezte, nem tehet m�st. Ennyivel tartozott a f�rfinak.

A h�rom alak neh�zs�gek n�lk�l haladt a v�lgyben, hiszen r�juk nem hatott, sem a s�t�ts�g, sem a nyugtalans�g �tka.

Draco hirtelen megtorpant, �s leguggolt. P�lc�j�t a f�ldre fektette, ami szinte azonnal p�r�gni kezdett, �v v�g�l Kelet fel� mutatva meg�llt. Felegyenesedett, �s a lemaradt hal�lfal�khoz fordult:

-         Erre – sz�lt, �s elindult a megadott ir�nyba.

*

Harry megpr�b�lta ki�r�teni az elm�j�t, hogy teljesen megnyugodhasson. Hossz� percekig tart� mozdulatlans�g ut�n r�n�zett k�zfejeire. Azok nem remegtek ugyan, de t�l nyugtalannak �rezte mag�t, m�g mindig. – „Nem h�zhatom tov�bb az id�t” – Parancsolt mag�ra gondolatban. Odal�pett a v�r�s folyad�k mell�, �s bele m�rtotta kezeit. Furcs�n meleg volt az oszlop tartalma, �s s�r�bb, mint a v�z. Ijedten h�k�lt h�tra, a felismer�s miatt – „V�r” – ezek ut�n azt sem volt neh�z kital�lnia, hogy kinek a v�re lehet. Kezeit, amiket eddig a k�t�l felett tartott, lassan leengedte, �s f�lelemmel, vegyes v�rakoz�ssal figyelte az �jhegye fel� fut� v�rcseppet. Mikor az f�ldet �rt, hirtelen a sz�v�hez kapott, ami hihetetlen sebess�ggel kezdett el verni, mintha ki akarna t�rni a fi� mellkas�b�l.