36. Rendes tal�lkoz�

Harry elkeseredetten �cs�rg�tt a szob�juk egyik k�nyelmetlen fotel�ben.

- N�zz�k a j� oldal�t, legal�bb m�r meg sem kellett keresn�nk azt a Seholsincs szent�lyt – d�nny�gte, a legkevesebb �t�rz�s n�lk�l, mik�zben az egyik �jjeliszekr�nyen �ll� l�mpa halov�ny f�ny�n�l, a fel s al� j�rk�l� Pitont figyelte..

- Megnyugtatt�l, Potter – vettette oda a f�rfi foghegyr�l, de nem hagyta abba a j�rk�l�st.

A fi� tekintet�vel megkereste az �gyon elter�lt Hermion�t, aki egykedv�en b�multa a plafont, �s val�sz�n�leg � is azon gondolkozott, hogy hogyan tov�bb.

- Megkereshetn�nk azt a f�rfit, aki elvitte a t�rt – kezdte, de Piton f�lbeszak�totta.

- Olyan el�nye van, amit nem tudunk behozni – lombozta le. Harry is pontosan ugyanerre gondolt k�t perce, de elvetette az �tletet.

- J�l gondolom, hogy m�r csak Harryre v�r Voldemort, �s k�sz is a halhatatlans�ga?

- Hacsak nem tal�l valami m�sik �si feh�r m�gi�t, �s engem meg sem h�v a szertart�sra – felelte a fi� az orra alatt motyogva, de tudta, hogy mindenki hallotta, amit mondott.

- T�l fontos vagy neki, sz�ks�ge van r�d – felelte Piton, tov�bbra is a szob�ban k�r�zve.

- Teh�t, el kell puszt�tanunk a marad�k k�t horcruxot �s meg�ln�nk, miel�tt m�g elkezden� a var�zslatot. Hugrabug kelyhe �gyis elpusztul, ha megcsin�lja az Aeternust, nem?

- Potter, ha megcsin�lja az Aeternust, akkor m�r felesleges arra gondolnunk, hogy a horcruxok b�rmi vesz�lyt jelentenek r�nk – sziszegte Piton.

- ���… t�nyleg – felelte a fi� ny�g�sen. Egyszer�en k�ptelen volt �sszef�gg�en gondolkozni. T�ls�gosan ideges �s csal�dott volt ahhoz, hogy most ennyire el�re tudjon tervezni. - Mennyi id�nk van m�g, miel�tt Voldemort h�vja mag�t?

- Legjobb esetben m�sf�l napunk. Legrosszabb esetben b�rmelyik percben jelezhet – v�laszolt Hermione a f�rfi helyett.

- Akkor tegy�k fel, hogy b�rmikor h�vhatja. Mit fog tenni?

- Azon gondolkozom, Potter!

- Hagyja m�r ezt a h�lye Potterez�st, �s ink�bb �lj�n le a fenek�re, �s t�rje a fej�t!

A f�rfi megtorpant, �s fekete szemeit a fi�ra emelte, akinek az �risze szinte l�ngolt, olyan v�r�s volt. �gy t�nt, ez egy kicsit �szhez t�r�tette, mert le�lt a Harryvel szembeni fotelba.

- Megint v�r�s a szemed – sz�lalt meg egy kis csend ut�n.

- Tudom, �rzem, ha v�ltozik – felelte Harry nyugodt hangon. – Zavarja?

Egy pillanat m�lva a fi� szemei m�r ism�t z�ldek voltak, �s Piton sz�ja enyh�n elny�lt.

- Ezt meg hogy csin�ltad?

- Okklumenci�val – felelte a fi�, majd ism�t hagyta, hogy v�r�ss� v�ljanak a szemei. – De ez sem megold�s mindenre.

Hermione m�g mindig d�bbenten n�zte Harryt.

- Olvastam a f�lv�mp�rokr�l, de m�g sohasem l�ttam egyet sem. F�leg nem azt, hogy mikre k�pesek, nem mutatn�d meg? – k�rdezte a l�ny.

- Azt hiszem, fontosabb dolgunk is van – felelt a fi�. – Ha mindent megbesz�lt�nk, sz�vesen megmutatom, nehogy tudatlan maradj – mosolygott a l�nyra.

- V�rj, v�rj, ezek szerint a farkasokn�l is, ha akartad volna, nem der�l r� f�ny, hogy f�lv�mp�r vagy? Direkt csin�ltad? – k�rdezte Hermione szinte felh�borodva.

- A farkasok tartanak a v�mp�rokt�l, m�g a f�lv�mp�rokt�l is, mert �n akkor v�ltozom �t, amikor csak akarok, �k viszont nem. Er�f�l�nyben voltam Zotmundhoz k�pest, r�ad�sul p�lc�m is volt, neki nem.

- �rdekes taktika, de �gy t�nik, bev�lt – mondta Piton, hogy v�gre lez�rhass�k ezt a vit�t. T�rj�nk vissza a probl�m�inkra. Tal�n jobb, ha azel�tt visszat�rek a Nagy�rhoz… - Itt Hermione sz�npadiasan s�hajtott, �s valami olyasmit motyogott, ami Harryt nagyon is eml�keztette a Voldemort sz�ra - … miel�tt megkapja a t�rt.

- De nem kiz�rt, hogy jobb, ha nem, mert �zekre szedi, ami�rt nem maga vitte el neki – sz�rta k�zbe a fi�.

- Ez is lehets�ges – felelte a f�rfi nyugodtan. – Mindenesetre itt k�l�nv�lnak �tjaink. Ti visszamentek Londonba, besz�ltek, akivel kell �s nyugton maradtok. Naginit el kell kapnunk, �n kider�tem, hogyan tudn�nk becserk�szni.

- Rendben – b�lintott Hermione, majd Harry is biccentett.

- Te pedig, Potter, k�l�n�sen vigy�zz a b�r�dre, mert ha a hal�lfal�k elkapnak, akkor neked annyi, �s a v�reddel �rod al� Voldemort halhatatlans�g�t – figyelmeztette a f�rfi, de � tudta, hogy a g�ny m�g�tt meglapul a f�lt�s. Annyira �r�lt ezeknek a szavaknak, hogy a szeme lassan visszav�ltozott z�ldre.

Tudta, hogy nem j� ez �gy, hogy r� vannak �rva az arc�ra az �rzelmei, �s eld�nt�tte, hogy ezent�l eleve nem hagyja, hogy a szeme v�r�ss� v�ltozzon, de most m�r nem tehette meg nem t�rt�ntt�. Piton arc�n egy pillanatra �tfutott az �rtetlens�g, de nem tette sz�v� a hirtelen v�ltoz�st. Ink�bb eld�nt�tte, hogy a t�rsas�gnak aludnia kell, �gy egy f�l �ra m�lva m�r mindenki az �gy�ban pihent, Harry Hermione mellett, Piton pedig egy k�l�n �gyon.

Harry m�g �r�k m�lva sem tudott elaludni, ink�bb �gy d�nt�tt, hogy felkel. Kis�t�lt a f�rd�szob�ba, megmosta az arc�t, �s szemben�zett t�k�rk�p�vel, aki agg�d�n tekintett vissza r�, �s � tudta, hogy mi�rt, vagy ink�bb ki�rt agg�dik annyira. Mag�nak is nehezen vallotta be, de nem akarta elengedni a f�rfit Voldemorthoz, egyszer�en nem b�rta volna elviselni, ha t�rt�nik vele valami. Tal�n az egy�tt t�lt�tt id�, tal�n az, hogy egy kicsit jobban megismerte, �s tal�n m�s okai is vannak, de f�lti. Annyira az�rt nem, mint Hermion�t f�lten�… vagy igen?

N�h�ny pislog�s ut�n �rezte, hogy ki�lnek arc�ra, szem�be az �rzelmei, ez�rt okklumenci�t haszn�lt, azt�n m�gis feladta, hiszen senki sem l�tja. Kis�t�lt a szob�ba, �s lerogyott abba a fotelba, amiben este �lt, majd sz�rakozottan sz�molgatni kezdte azokat a csillagokat, amiket a mellette l�v� ablakb�l l�tott, mik�zben hallgatta k�t lak�t�rsa �temes szuszog�s�t.

M�r t�l volt az �tsz�zadik csillagon is, de nem �s nem nyugodott meg, valahogy nem ment. F�radtan fels�hajtott, �s abbahagyta a sz�mol�st, ink�bb az okklumenci�ba menek�lt, m�g v�g�l lassan el nem nyomta az �lom a fotelban.

�rz�se szerint alig n�h�ny perccel k�s�bb arra �bredt, hogy Piton felny�g �lm�ban. Gyomr�t g�rcsbe r�ntotta a f�lelem, hogy a f�rfinak mennie kell, b�rmennyire is k�zd�tt, nem tudta elhitetni mag�val, hogy csak k�pzel�d�tt.

Piton ujjait a bal alkarj�ra szor�totta, �s Harry pontosan tudta, hogy nincs tov�bb, h�vja Voldemort. A s�t�tben is tiszt�n l�tta a f�rfi arc�n a k�nt, majd a felismer�st. Piton felk�sz�l�dott az �gyb�l, mag�ra r�ngatott egy fekete tal�rt, majd, mikor m�r teljesen fel�lt�z�tt, szem�vel keresni kezdte az �gyon fekv� k�t fiatalt, �s mikor megl�tta, hogy csak Hermione van ott, idegesen n�zett sz�t a szob�ban. Harry megk�nny�tette a dolg�t, �s megsz�lalt.

- Itt vagyok – mondta, majd zavar�ban megk�sz�r�lte a tork�t. Fogalma sem volt, hogy mit kellene mondania, vagy egy�ltal�n mit lehet tenni ilyenkor.

- Mennem kell – sz�lalt meg a f�rfi feszengve.

- Tudom – felelte Harry nagyot nyelve.

Piton biccentett, majd elindult az ajt� fel�, a fi� lehajtott fejjel v�rta a kilincs kattan�s�t, majd mikor hallotta, hogy ny�lik az ajt�, feln�zett a f�rfira.

- H� – sz�lt ut�na -, vigy�zzon mag�ra.

- Ti is vigy�zzatok egym�sra. Az �rm�n kereszt�l besz�l�nk.

Harry er�tlen�l b�lintott, �s v�gign�zte, ahogy Piton elhagyja a helyis�get. �sszekucorodott a fotelban, �s hallgatta a f�rfi cip�j�nek �temes kopog�s�t, ami m�g akkor is ott visszhangzott a fej�ben, amikor Piton m�r ott sem volt.

M�snap reggel Harry arra �bredt, hogy Hermione gyeng�den r�zza a v�ll�t.

- Harry, �bredj, nemsok�ra megy a g�p�nk, le fogjuk k�sni.

- Mir�l besz�lsz, Hermione? – k�rdezte, de egy mondatot sem fogott fel a tov�bbiakban, �gy a l�nynak m�g egyszer el kellett magyar�znia.

- Rep�l�vel megy�nk haza, innen, Budapestr�l Londonba – r�vid�tett Hermione.

- �rtem – ny�gte ki, mikor v�gre felfogta, mit akar mondani.

- Pitont �jszaka h�vta Voldemort? – k�rdezte Hermione, mire f�jdalmas fintort v�gva b�lintott.

- Ne agg�dj, Harry, tud vigy�zni mag�ra – mondta a l�ny, de a fi� tudta, hogy � is ink�bb csak saj�t mag�t nyugtatja vele.

- Mekkora k�zhely ez, hogy „tud vigy�zni mag�ra”. Voldemorttal szemben ez k�ptelens�g! - morogta fennhangon, �s Hermione nem c�folta meg.

N�h�ny p�lcaint�ssel �sszepakoltak, rendbe rakt�k a szob�t, majd az �sszezsugor�tott csomagokkal a zseb�kben elindultak a rept�rre, ahol Hermione elint�zte a jegyeket, �s alig k�t �ra m�lva m�r az egyik rep�l�g�pen �ltek.

Harry eg�sz �ton alig sz�lalt meg, nem k�rt semmi �telt a l�giutas-k�s�r� h�lgyt�l sem, egyszer�en csak b�mult ki a g�p apr� ablak�n, �s n�zte az alattuk �sz� p�rafellegeket. Egy id� ut�n nem b�rta nyitva tartani a szem�t, elnyomta az �lom.

Egy �r�val k�s�bb arra �bredt, hogy teljesen kitekeredett, �s f�j a nyaka, de amikor kicsit kiny�jtotta a tagjait, elm�lt a f�jdalom. A mellette olvas� Hermion�ra emelte a tekintet�t, aki egy pillanatra r�mosolygott, majd �jra visszat�rt a k�nyvh�z.

- Mennyi id� m�lva �rkez�nk meg? – k�rdezte.

- M�g egy f�l �ra – felelte a l�ny fel sem n�zve a lapokb�l. Harry �tlesett a l�ny v�lla felett, hogy mi ennyire �rdekes, azt�n r�j�tt, hogy csup�n n�h�ny bekezd�s van m�g h�tra a k�nyvb�l, az�rt nem teszi le. Megn�zte a k�nyv c�mlapj�t, �s megd�bbenve vette tudom�sul, hogy Hermione egy �jabb k�nyvet olvasott ki a f�lv�mp�rokr�l.

- Ezt itt olvasod? – ny�gte Harry.

- Senki sem tudja, hogy nem reg�ny – torkollta le a l�ny, �s Harry elismerte, hogy igaza van. Egy�bk�nt is a g�p utasainak a fele aludt, a m�sik fele pedig vagy telefon�lt, vagy a t�v�t b�multa.

- Besz�lni kellene Lupinnal, hogy mi h�r mostans�g Angli�ban – motyogta Harry, miut�n Hermione letette az olvasm�nyt.

- Majd �runk neki levelet – felelte a l�ny, majd el�vette a p�lc�j�t, �s elsuttogott n�h�ny b�b�jt maguk k�r�l, v�g�l a fi� fel� fordult. – Teh�t hallani szeretn�m, hogy mit tudsz, mint f�lv�mp�r.

- Neee, k�rlek, Hermione.

- Azt �g�rted, elmondod. Senki se l�t, senki se hall, mutathatod is – csillant fel a l�ny szeme a tud�sv�gyt�l.

- J�l van, rendben – egyezett bele Harry.

Az �t h�tral�v� r�sze azzal telt, hogy a fi� egyes�vel megmutatta, hogy mire k�pes. Megn�vesztette a k�rmeit, majd egy pillanat alatt visszah�zta a fekete szaruny�lv�nyokat. Elmes�lte, hogy milyen �rz�s volt felm�szni a sziklafalon Erd�lyben, majd kit�rt a saj�t tapasztalataira, amit nem olvasott a k�nyvekben. Hermione szinte teljesen megd�bbent, amikor a fi� k�lalakja mag�t�l v�ltozni kezdett. B�re kifeh�redett, szeme v�r�sek lettek, k�rmei �s fogai a t�bbsz�r�s�re n�ttek.

Miut�n a bemutat� v�g�re �rtek, m�r sz�llhattak is le a g�pr�l. Mivel egyik�j�k sem tudta, hova kellene menni�k, �gy d�nt�ttek, hogy egyel�re a Grimmauld t�ri h�z is megteszi, onnan majd eljutnak valahova, ahol tudnak vigy�zni magukra.

Mikor meg�rkeztek, szembe kellett n�zni�k az elm�lt h�napok minden por�val. �gy d�nt�ttek, nem f�rasztj�k magukat t�lzottan, �gy csak azokat a helyis�geket portalan�tott�k, amikr�l tudt�k, hogy haszn�lni fogj�k. Miut�n v�geztek, Harry el�kapott t�sk�j�b�l egy pergament �s egy �veg tint�t. Tudta, hogy k�nytelen lesz Sipor seg�ts�g�t k�rni, ha c�lba akarja juttatni a levelet, mert Hedvig jelenleg Lupinn�l vend�geskedik. Nagy k�nok �r�n a man� – morogva ugyan, de – elvitte a levelet.

M�g Lupinra v�rtak, addig sz�mba vettek minden lehet�s�get, hogy ezut�n hova menjenek, hol lenne �rdemes lakniuk, illetve mit tehetn�nek addig, am�g Piton nem jelentkezik.

Harry �ppen egy pergamenre firkantott valamit, amikor megsz�lalt a bej�rati ajt� cseng�je, mire Mrs. Black �ktelen rik�csol�sba kezdett. A fi� megforgatta a szemeit, hogy Lupin mi�rt nem tud bej�nni csendesen, m�gis fel�llt, �s elindult ajt�t nyitni, de �tk�zben d�h�sen intett a p�lc�j�val a portr� fel�, mire az elhallgatott. Harry megtorpant �s visszal�pett, hogy megn�zze, mi t�rt�nt Mrs. Blackkel, aki megmeredve �llt a keretben, mintha egy �leth� mugli festm�ny lenne egy k�l�n�sen d�h�s n�r�l. Harry gyorsan beh�zta a f�gg�ny�ket, majd ajt�t nyitott.

Amilyen lend�lettel kinyitotta, majdnem ugyanazzal a lend�lettel be is v�gta, amikor megl�tta, hogy ki, illetve kik �llnak az ajt�ban. Tonks halv�ny mosolyt ejtett meg, Shacklebolt biccentett, Mordon r�szegezte mindk�t szem�t, McGalgony pengev�kony ajkai m�g v�konyabb� v�ltak. Egyszerre ennyi ember f�rt a l�t�mezej�be, de tudta, hogy ez m�g csak a kezdet.

F�l perc alatt ellept�k a h�zat a k�l�nb�z� emberek, akik be tudtak j�nni a Fidelius ellen�re is, �gy Harry mindenkit ismert, aki csak bel�pett. M�r vagy a tizedik ember s�t�lt be l�bujjhegyen settenkedve, amikor a fi� megunta, �s otthagyta az ajt�t „mindenki be tud j�nni mag�t�l” morg�ssal. Lassan a konyh�ba s�t�lt Hermione mell�, aki �sszeh�zott szem�ld�kkel n�zte a bevonul� t�rsas�got.

- Kiny�rom Lupin professzort – motyogta, mikor Harry lehuppant mell�.

- Seg�tek – j�tt a mogorva felelet.

A Rendtagok lassan besorakoztak a konyh�ba, de senki sem sz�lalt meg, mindenki a n�m�n d�h�ng� Harryt n�zte. Lupin volt az els�, aki meg mert sz�lalni.

- �gy gondoltam, hogy tal�n a Rendre is tartozik, amir�l besz�lni szeretn�nk – mondta gy�moltalanul, mik�zben idegesen tekintgetett jobbra-balra, mint aki vesz�lyt �rez. �gy t�nt, nem sz�m�tott r�, hogy Harry ennyire m�sk�pp fog viselkedni, mint mikor otthagyta Angli�t.

- Cs�mp�s elvitte az �sszes p�lc�t, vagy m�r sz�ket is nekem kell var�zsolni, hogy le�ljenek? – k�rdezte �lesen, mik�zben a szeme megakadt egy csoportnyi v�r�s �st�k�n, amit�l csak m�g m�rgesebb lett. K�zben esz�be villant egy nem v�rt komplik�ci� is: eddig �gyesen megfeledkezett arr�l, hogy Lupin v�rfarkas, � pedig f�lv�mp�r. Nem tehetett r�la, de izmai megfesz�ltek a f�rfi t�rsas�g�ban, aki hossz� id�n kereszt�l mentora volt.

Hermione l�gyan megfogta a kez�t, �s a szem�be n�zett.

- Ne l�gy ilyen modortalan – suttogta halkan, mik�zben mindenki le�lt a saj�t maga, illetve a mellette �ll� �ltal var�zsolt sz�kekre.

- Hallgatom – n�zett Harry v�rakoz�n Lupinra, majd mikor az nem sz�lalt meg, Shackleboltra emelte a tekintet�t.

- Szeretn�nk mindent tudni a horcruxokr�l – kezdte a f�rfi.

- H�t ezzel nincsenek egyed�l – felelte Harry cseppet sem kedvesen, mire a Rend tagjai mocorogni kezdtek a sz�kekben. – Mit tudnak?

- Csak annyit, amennyit Lupinnak m�r elmondott – felelte McGalagony Harry bal oldal�r�l, �s �gy t�nt, er�sen vissza kell tartania mag�t, hogy meg ne szidja a fi�t neveletlens�g��rt.

- Teh�t tudj�k, hogy vannak horcruxok, meg a l�lekhurcol�k – mondta, mik�zben szem�t a Weasley csal�dra emelte, akik megszeppenten n�ztek vissza r�. – De gondolom, nem tudj�k, hogy kik voltak az eddigi hurcol�k, �s hogy melyik l�lekdarab pusztult el.

- Annyit tudunk, hogy Griffend�l l�ncingj�nek l�lekhurcol�ja Ron Weasley volt. Ett�l nem tudunk sokkal t�bbet.

Harry v�gre elszak�totta tekintet�t a Weasley csal�dt�l, �s az im�nt besz�l� Shackleboltra emelte a tekintet�t. Most vette �szre, hogy mennyi ember van ebben a sz�k konyh�ban, �s m�gis milyen s�ri csend uralkodik. Ezek az emberek mind t�le v�rj�k a seg�ts�get. �gy d�nt�tt, felesleges titkol�znia: elmond mindent.

- �sszesen h�t horcruxot k�sz�tett Voldemort – mondta, figyelmen k�v�l hagyva, hogy h�nyan kapnak sz�vrohamot a n�v hallat�n. – Minden horcruxra jut egy l�lekhurcol�, akibe �tk�lt�zik ez a l�lek, �s �gy meg kell halniuk, vagy visszaker�lnek Voldemorhoz, �s � �li meg �ket, de akkor a l�lekdarab megmarad. A mi szempontunkb�l az el�bbi a jobb eset – folytatta szenvtelen hangon. – Az els� l�lekhurcol�, akir�l tudok, Ginny Weasley volt…

Az eg�sz Rend egy emberk�nt h�rd�lt fel, az eml�tett pedig nagyot nyelt, �s lehorgasztotta a fej�t.

- …de t�l kezdetleges volt a horcrux, �gy az elpusztult, miel�tt igaz�n k�rt tehetett volna b�rkiben is. A m�sodik, a b�tyja, Ron Weasley, akir�l ugye mindenki tud. A k�vetkez�, akir�l tudok – itt elcsuklott a hangja, majd az asztallapot fix�rozta, mik�zben kimondta a nevet -, Dumbledore.

Mindenki leveg� ut�n kapkodott, �s halk moraj indult meg a helyis�gben, de Harry nem foglalkozott vele, folytatta a felsorol�st.

- A negyedik egy Rara Avis Piton nevezet� h�lgy, akit Rara Avis Black n�ven ismerhetnek.

�gy t�nt a Rend sz�m�ra ismeretlen a n�v, de a Pitonra mindenki kapkodni kezdte a fej�t. Harry a szeme sark�b�l l�tta, hogy McGalagony a sz�ja el� kapja a kez�t.

- Merlinre – suttogta a n�, �gy mindenki fel� fordult, v�laszt v�rva, de ehelyett Harry adta meg a kegyelemd�f�st.

- Piton feles�ge volt. N�h�ny h�napja halt meg, miut�n tizenh�t �vig k�m�ban volt, amely �llapotba az aurorok juttatt�k – mondta, mik�zben els�t�t�l� tekintet�t Mordonra szegezte. - Csup�n annyi b�ne volt, hogy el akarta puszt�tani Voldemortot. Ha akkor hagyj�k besz�lni, akkor most lehet, hogy nem lenne dolgunk Voldemorttal, mert r�g legy�zte volna a Rend.

- Az a n�… - pr�b�lt megsz�lalni Mordon, de Harry leintette.

- Nem �hajtok vit�t nyitni arr�l, kinek mi a hib�ja, mert �t�letnapig itt �lhetn�nk – s�hajtott, majd folytatta. – Voldemort k�gy�ja, Nagini is l�lekhurcol�, val�sz�n�leg � a kezdetekt�l fogva is az, ez�rt b�r felette ekkora hatalommal. A Nagy�r maga is l�lekhurcol�, hiszen az egyik horcruxot felhaszn�lta, amikor felt�madt. De nem tudjuk pontosabban, hogy az �gy megsemmis�lt l�lekdarab Hugrabug kelyhe volt-e, vagy egy m�sik, amelyr�l semmit sem tudunk, �gy azt sem tudjuk, melyiket keress�k.

Mikor a termen egy �jabb moraj futott v�gig, Harry �sszef�zte maga el�tt a kez�t �s h�trad�lt a sz�ken. Kicsit hangosabban sz�lalt meg, hogy mindenkihez eljusson a mondanival�ja.

- De a horcruxokt�l van most nagyobb probl�m�nk – kiab�lta t�l a morajt. Miut�n elcsendesedtek, halkabban folytatta. – �s az inform�ci��radat itt m�g nem �r v�get, �gyhogy �r�ln�k, ha mindenki nyugton maradna.

- V�rj, Harry, azt mondod, hogy van valami, ami ett�l is rosszabb? – sz�lalt meg Lupin, aki eddig csendben �lt az ajt� egyik oldal�n.

- J�l hallotta – felelte a fi�. - Szeretn�m, ha minden olyan tag kimenne, aki nem hajland� letenni a Megszeghetetlen Esk�t, miut�n mindent elmondok.

Ism�t morajlani kezdett a konyha, �s Harry megk�sz�r�lte a tork�t.

- Az itt elhangzottak szigor�an titkosak, mert �letek f�ggnek a titoktart�st�l – mondta, miut�n r� figyeltek.

Senki sem mozdult, �gy Harry megk�rte Hermion�t, hogy z�rja be az ajt�t, hogy senki ne mehessen ki, m�g le nem tette az Esk�t. A fi� maga is meg tudta volna tenni, de jobbnak l�tta nem mutogatni az �j p�lc�j�t, mert az egyre t�bb k�rd�st vetett volna fel, amire most nem szeretett volna v�laszolni.

- J�l sejtem, hogy senki sem tudja, hol j�rtam az elm�lt h�napokban – kezdte halkan, �s miut�n Lupin b�lintott, folytatta. – Azt hiszem, az lesz a legjobb, ha az elej�t�l kezdem. Miel�tt Ron meghalt – mondta lehajtott fejjel, �s hirtelen megremegett, de felemelte a fej�t, �s nyugodt hangon mondta tov�bb -, bet�rt�nk a Roxfortba, azzal a c�llal, hogy besz�lj�nk az igazgat�val, de fogalmunk sem volt r�la, hogy a portr� m�g nem tud a saj�t hal�l�r�l. Az igazgat�n� irod�j�b�l elloptam k�t eml�ket �s egy c�met, Perselus Piton lak�s�nak c�m�t. N�gyen ment�nk el erre a helyre, ahol Ginny bajba jutott, de Piton k�zbeavatkoz�s�nak seg�ts�g�vel �lve meg�szta.

A teremben mindenki felh�rd�lt, �s Ginny talpra ugrott.

- Hermione mentett meg, mi k�ze ehhez Pitonnak?!

- Ginny, m�g t�ged a fon�sz�k �tka fojtogatott, �n Pitonnal besz�ltem az emeleten. Ideadott egy k�nyvet, amiben benne volt az ellenvar�zslat – felelte Hermione olyan nyugodtan, mintha ez lenne a vil�g legterm�szetesebb dolga.

- De h�t mi�rt? – k�rdezte a v�r�s haj� l�ny idegesen.

- Mindent a maga idej�ben – felelte Harry, majd folytatta a megkezdett t�rt�netet. – Miut�n mindez megt�rt�nt, megszerezt�k Griffend�l kript�j�b�l a l�ncinget, amit Ron hordani kezdett. A temet�se napj�n akadt kez�nkbe az eml�k �jra, amit az igazgat�i irod�b�l hoztunk el. Az egyiket megn�zt�k, amiben Dumbledore professzor bevallja Perselus Pitonnak, hogy l�lekhurcol�, �s megk�ri, hogy �lje meg, mert csak �gy puszt�thatja el a l�lekdarabot.

�jabb felh�rd�l�s k�vette az esem�nyeket, �s mindenki egyszerre kezdett el besz�lni.

- Befogn�k? – ord�tott r�juk Harry v�gtelen�l d�h�sen, majd m�ly leveg�t vett, �s a d�bbent pillant�sokkal nem t�r�dve, csendesebben folytatta. – Id�k�zben egy �jabb nyomra akadtunk, ami elvezetett Rara Avis Blackhez, �s v�g�l elvezetett benn�nket Pitonhoz is. A feles�ge meghalt, �s � menek�lt, vel�nk egy�tt. Csak m�g � az aurorok, mi a Rend el�l bujk�ltunk, hogy ne kelljen elmondanunk semmit, hiszen azzal magunk alatt v�gtuk volna a f�t. Most m�r l�nyegtelen, mert Griffend�l l�ncingje valahogyan visszajutott Voldemorthoz, �s ezut�n m�r tudta, hogy keress�k a horcruxait. Ezek ut�n �gy d�nt�tt�nk, elt�n�nk mindenki szeme el�l, �gy egyik helyr�l a m�sikra k�lt�zt�nk, m�g bele nem botlottunk Lucius Malfoyba, aki szerencs�tlen m�don elhal�lozott, r�nk hagyva n�h�ny inform�ci�t egy kehelyr�l, amir�l mi azt hitt�k, hogy l�lekdarab. Mivel a kehely Erd�lyben volt, oda utaztunk, �s miut�n a hal�lfal�k ellopt�k azt a kelyhet, megtudtuk, hogy mire is kell az Voldemortnak.

- V�rj, ez akkor nem az a kehely? – sz�rta k�zbe Mordon, mire Harry megcs�v�lta a fej�t.

- Van egy var�zslat, aminek m�r nem eml�kszem a teljes nev�re, de Aeternusnak h�vtuk magunk k�z�tt. Gondolom, nem kell magyar�znom, hogy ez egy �jabb, m�g er�sebb k�s�rlet arra, hogy a Nagy�r halhatatlann� v�ljon. Sz�ks�g van hozz� egy fekete, modern m�gi�ra, amit megtestes�thetnek a horcruxok, k�t ez�st m�gi�ra, aminek egyik�t ez az el�bb eml�tett kehely jelenti, a m�sikat egy t�r, amit a v�rfarkasok �riztek, de tegnap �jszaka �tadt�k Voldemortnak. – A mondatra Lupin �rdekl�dve felkapta a fej�t, de azt�n nem sz�lt semmit. - Utols�k�nt pedig sz�ks�g van egy feh�r, �si m�gi�ra, amit - a Nagy�r szerint - az �n v�rem jelent. A n�gy r�szlet�b�l m�r h�rmat megkaparintott, �gyhogy nincs sok id�nk. Van k�rd�s?

Mindenki egyszerre kezdett el kiab�lni, amit�l Harry feje sz�t akart szakadni. F�radtan hajtotta arc�t a tenyer�be, �s v�rta, hogy mindenki �szrevegye mag�t. Mikor elcsendesedtek, Shacklebolt sz�lalt meg.

- Mit tehet�nk egy�ltal�n? Ha t�ged �riztet�nk, tal�n…

- K�sz�n�m, meg tudom v�deni magam – vetette ellen Harry. – Az utols� t�rgyban tartott l�lekdarabot kell s�rg�sen megszerezni �s elpuszt�tani, ezzel tal�n el�rhetj�k azt, hogy ne tudja v�grehajtani a var�zslatot.

- M�g, hogy meg tudod magad v�deni! Att�l, hogy tudsz p�lca n�lk�l var�zsolni, m�g nem b�rsz el t�bb hal�lfal�val – sz�lalt meg Lupin, mire Harry d�he �tcsapott valami furcsa, keser� �rz�sbe, amit tal�n csal�dotts�gnak lehetne h�vni. Szemeit a sarokban �cs�rg� Ginnyre emelte, �s �gy �rezte, a l�ny teljesen el�rulta. Egy apr� sz�r�s a sz�v�n, m�gis olyan m�ly sebet ejtett mindez. Elford�totta a fej�t, �s �jra Lupinra n�zett. Egyszer�en k�ptelen volt t�bbet a l�nyra n�zni, mert szinte f�jt a l�tv�nya.

- Nem �rdekel a v�lem�nye, nem fogok �gy t�ncolni, ahogy a Rend f�ty�l. Tudok vigy�zni magamra – mondta halkan, de hat�rozottan.

- Harry, nem k�rt�k, hogy �rts vel�nk egyet.

Ez volt az a pont, ahol elszakadt a c�rna. T�l sok minden gy�lt m�r benne ahhoz, hogy k�pes legyen visszafogni mag�t. Az el�tte hever� s�lyos asztalt egy k�nnyed mozdulattal az egyik sarokba v�gta, mire az nyekkent egyet, �s megad�an m�llott le az ezer�ves tap�t�val egy�tt.

Harry lehunyta a szem�t, hogy senki se l�ssa, hogy nem tudott uralkodni mag�n egy m�sodpercre, �s azok v�r�ss� v�ltak. Visszah�zta a k�rmeit, majd, imm�r sokkal nyugodtabban n�zett a megr�m�lt t�rsas�gra.

- Sohasem k�rt�k, hogy b�rkivel, vagy b�rmivel �rtsek egyet, csup�n d�nt�ttek a fejem felett. Most fordult a kocka, ha maguk nem fogadj�k el, hogy k�pes vagyok d�nt�seket hozni, fel is �t, le is �t, nincs sz�ks�gem h�tr�ltat�sra, abb�l m�r �gy is pont el�g! – k�z�lte hat�rozottan.