14. fejezet: Hull a pelyhes…

B�r a gyeng�lked�n m�g foggal-k�r�mmel tiltakozott a javaslat ellen, az �nnepek k�zeledt�vel Sirius is bel�tta, hogy a h�rneve nem szenved csorb�t, ha egy id�re be�ri a holdt�lt�s barangol�sokkal �s az udvaron v�vott h�goly�csat�kkal. Ut�bbib�l a Roxfortban tanul�k t�bbs�ge lelkiismeretesen kivette a r�sz�t, �gy a park m�g s�t�ted�s ut�n is zengett a kaotikus �v�lt�z�st�l �s sik�toz�st�l.

James �r�lt, hogy valami lek�ti a makacsul Lily fel� csapong� gondolatait, Peter ujjongott, hogy akad olyan elfoglalts�g, amire hivatkozva hanyagolhatja a tananyag bifl�z�s�t, �s Remus is csak kicsit ellenkezett, mikor t�li k�penybe bugyol�lva „kivonszolt�k” a kast�lyb�l.

Piton term�szetesen mereven elz�rk�zott az effajta, mint � mondta „gyerekes �s �rtelmetlen” id�t�lt�st�l. Sirius viszont – aki sz�vesen, �s t�retlen buzgalommal k�s�rletezett vele, hogy �t is r�besz�lje egy viadalra - nem keresett benne r�ci�t, �s am�gy is im�dott „gyerekes” lenni.

- Teljesen megsavanyodsz az �lland� benti �cs�rg�st�l – huppant le egyik este a mardek�ros asztalhoz Piton mell�. A maroknyi vacsor�z�-besz�lget� di�k sz�r�s pillant�st vetett r�, de egy�b m�don nem fejezt�k ki a nemtetsz�s�ket, Mallory �ta ugyanis �vakodtak a ny�lt konfliktusokt�l.

Sirius liheg�se rekedt nevet�sbe fulladt, mik�zben kigombolta a kab�tj�t, �s lecsavarta a s�lat a nyak�r�l. Az arca v�r�s volt a hidegt�l – valamint n�h�ny j�l ir�nyzott, jeges l�ved�kt�l -, a haja pedig csapzott az olvad� h�t�l. Ler�tt r�la, hogy �tkozottul j�l �rzi mag�t, �s cseppet sem zavarja, hogy �sszevizezi Piton �tv�ltoztat�stan-jegyzeteit.

- Vigy�zz, Black! – szisszent fel a fi� arr�bb r�ntva a pergameneket.

Sirius megkaparintotta az utols� f�nkot egy als�bb�ves el�l – a mardek�ros szitkoz�dva h�zta el� a p�lc�j�t, hogy mag�hoz lebegtessen egy m�sikat az asztal v�g�re helyezett t�lr�l -, �s moh�n beleharapott. – Hagyd a fen�be! Gyere vissza velem! – kuncsorgott.

- Nem – felelte a m�sik fel se n�zve. �tsat�rozta az egyik megjegyz�st, �s a kor�bbiakn�l is apr�bb bet�kkel f�l� k�rm�lte a p�lcamozdulatra vonatkoz� jav�tott utas�t�st.

Sirius a fej�t ingatta. – J�l sz�rakozn�l, hidd el. M�g Remus is �lvezi, „h�, de komoly �s �rett prefektus” l�t�re.

- Az nem garancia r�, hogy nekem is tetszene – mormolta Piton a munk�j�ba m�lyedve. - Nem gondolod, hogy a tud�s ir�nti vonzalom csek�ly �sszehasonl�t�si alap?

A m�sik megr�ntotta a v�ll�t. – A tud�s nem a „magol�s” szinonim�ja, hanem a k�vetkezm�nye – figyelmeztette. – Engem az els� szakasz rettenetesen untat, benneteket nem. Ez igenis k�z�s kett�t�kben.

- Legyen! – v�gta r� Piton inger�lten. A Nagyterembe besz�r�d� zsivaj miatt �gyse tudott rendesen koncentr�lni, erre most felbukkant Black is, �s hogy maxim�lisan kihaszn�ljon minden egyes percet, m�g kif�jja mag�t, �t ideges�tette. – Azonban ezt lesz�m�tva, Lupin meg �n egy�ltal�n nem hasonl�tunk. �… olyan, mint ti.

- H�t egy�tt t�lt�tt �v ut�n… – mosolyodott el Sirius nosztalgikusan, �s el�gedetten nyugt�zta, hogy a mellett�k elhalad� Regulus kis h�j�n hasra esik a kiny�jtott l�baiban, mik�zben elsz�ntan pr�b�lja nem �szrevenni �t. – De nem csak mi n�gyen vagyunk kinn. Ott a f�l iskola. Mardek�rosok is. S�t! Esk�sz�m, �gy egy �r�ja l�ttam a t�megben Bimb�t.

- Akkor ink�bb Lumpslucknak meg McGalagonynak k�ne sz�lnod, nem? – intett Piton a fej�vel a tan�ri asztal fel�. – Egy tan�r-di�k meccs? Csak r�lam sz�llj le v�gre!

- Ne k�resd m�r magad! – Sirius k�r�ln�zett, van-e m�g valami finoms�g a k�rny�k�k�n – a szemben falatoz� fi�cska f�lt�kenyen hajolt a t�ny�rja f�l� -, majd a nyaka k�r� tekerte a s�lat. – James el�bb meggy�zi Evanst, hogy randizzanak, mint �n…

- Na ugye! – szak�totta f�lbe Piton, �s a szemei gy�zedelmesen megvillantak. – Ezt pr�b�ltam meg�rtetni veled.

- Pitooon – fogta k�ny�rg�re a m�sik. – Kapsz valami griffend�les cuccot. Mondjuk ezt. – Megcsiklandozta a fi� arc�t a s�l bojtjaival. - �s t�madhatod a mardek�rosokat. – Vagy m�r nem is szeretsz vel�nk lenni? SOHA NEM IS SZERETT�L? – Zokog�st imit�lva borult az asztalra.

A k�zelben l�v�k nem tulajdon�tottak k�l�n�sebb jelent�s�get a kifakad�s�nak, egykedv�en folytatt�k a fecseg�st. A griffend�les, ha igaz�n belelend�lt, k�pes volt enn�l l�tv�nyosabb el�ad�st is produk�lni.

- Sirius! – Piton lecsapta a penn�t. – Az idi�ta, h�ban fetreng�s javaslatodon k�v�l, visszautas�tottam b�rmilyen programot az elm�lt hetekben?

A megsz�l�tott „h�pp�gve” egyenesedett fel. – Nos… nem.

�gy is volt, hi�ba szeretett volna ellent mondani Pitonnak. Visszatekintve, a fi� megd�bbent�en egy�ttm�k�d� volt. Nem fintorgott, j�val ritk�bban g�nyolta ki a Tekerg�ket, �s nem igyekezett azt sugallni, hogy �ri�si sz�vess�get tesz azzal, hogy elt�ri a t�rsas�gukat. Emellett az addigi �tlag�hoz k�pest sokkal hamarabb higgadt le, �s volt k�pes �jra t�rgyilagosan, m�r-m�r k�z�mb�sen besz�lgetni a t�m�r�l, ami felkorb�csolta a haragj�t.

- J� – b�lintott Piton. – Cser�be… - Hesseget�en az ajt� fel� intett. – K�rlek!

Sirius lelomboz�dva t�p�szkodott fel. - De h�tv�g�n lej�ssz Roxmortsba. – F�lig k�rdezte, f�lig parancsolta.

- Hogyne – s�hajtott Piton, a penn�t a tint�ba m�rtva.

- Nagyszer� – csapta �ssze a tenyer�t a fi�. – K�l�nben mikor venn�l nekem aj�nd�kot?

***

Peter a has�t fogva nevetett Jamesen, aki olyan elm�ly�lten b�multa az el�tt�k s�t�l� Lilyt, hogy megcs�szott a kem�nyre �s t�k�rsim�ra taposott havon, �s hanyatt esett.

- F�regfark! – pisszegett a fi� k�ts�gbeesetten. – Fejezd be!

Egyre t�bben gy�ltek k�r�j�k, �s mutogattak r� �sszes�gva, k�r�rvend�en vih�ncolva.

- Kelj fel! – tan�csolta Remus h�v�sen. – Akkor helyetted r� fognak furcs�n n�zni. Lily �gysincs m�r itt.

- �s ha maradt volna, se venn� a f�rads�got, hogy megmentsen a cs�nya, gonosz di�kokt�l – f�zte hozz� Piton, a megjegyz�s tartalm�t�l �lesen el�t�, sz�ntelen hangon, mik�zben v�gyakozva n�zte a Roxfort tornyait.

- Mindenkit megv�d – ellenkezett James, t�k�letesen megfeledkezve a k�z�ns�g�kr�l. – Mi�rt pont �n lenn�k a kiv�tel?

- Mert tudja, hogy nem szorulsz r� – v�laszolta Piton k�szs�gesen.

- Mert te azt�n igen, �, F�lv�r Her… - James k�hintett, �s f�rg�n talpra sz�kkent.

A b�m�szkod�k csal�dottan fordultak el, hogy azt�n bukd�csolva leereszkedjenek a dombr�l.

Sirius felz�rk�zott Remus �s a k�nnyeit t�r�lget� Peter mell�, �s elkezdte ecsetelni, milyenek voltak azok a kar�csonyi v�s�rl�k�rutak, amikre az unokan�v�rei cipelt�k el, mikor m�g kicsi volt.

- Sajn�lom – suttogta James. – Nem akartam felhozni.

- Rendben.

- �n t�nyleg…

- Potter! – Piton megragadta a karj�t, �s meg�ll�totta. - Mondom, hogy rendben.

James t�tov�n b�lintott.

- Sima csipkel�d�s, amit a helyemben Black, Lupin vagy Pettigrew is megkapott volna. Ismerek m�r ennyire. – S�hajtott, �s elengedte a m�sikat. – Persze, kor�bban is hittem azt, hogy tudom, milyen vagy.

A fi� fel�l�nk�lt. – A r�gi v�lem�nyeddel tiszt�ban vagyok. De mes�lj, most milyennek l�tsz?

Piton elmosolyodott, �s elindult Sirius�k ut�n. - Legink�bb sz�nalmasnak. Amit Evans miatt m�velsz az, nem tudok m�shogy fogalmazni…

***

Sirius izgatottan d�rzs�lte �ssze a tenyer�t. – Na? Ki merre? �n beugrom Zonk�hoz.

- Megyek veled – kapott a lehet�s�gen James. - Fel kell t�ltenem a b�jital�sszetev�-k�szletemet. Az �zlet pont �tba esik.

- Akkor mindenki int�zze el, amit szeretne…

-… �s f�l �tkor tal�lkozunk a H�rom Sepr�ben – b�cs�zott Peter, azt�n a m�sik k�t fi�val egy�tt elvegy�lt Roxmorts kar�csonyi ny�zsg�s�ben.

- A Sz�rnyas Vadkan t�lzs�folt ilyenkor – magyar�zta Remus, mintha Piton panaszt emelt volna a helysz�n ellen. – A var�zsl�alvil�g kr�mje gy�lik ott �ssze, �s pr�b�lja a bet�ved�re tukm�lni a port�k�j�t. Mindenk�ppen megfosztanak a p�nzedt�l, rajtad csak annyi m�lik, szerzel-e cser�be valamit…

***

Piton egykedv�en futatta v�gig az ujj�t a kviddics-szakk�nyvek gerinc�n. Semmi kedve nem volt aj�nd�kokat v�s�rolni. Enn�l a tev�kenys�gn�l pedig csak att�l viszolygott jobban, mikor majd �t kell adnia �ket.

Senkinek nem mondta el, de �rt Geraldnak, �s k�rte, hadd maradhasson a sz�net alatt a kast�lyban. A keze m�g mindig �k�lbe szorult, ha felid�zte a f�rfi v�lasz�t.

Nem engedhetem meg, Mr. Piton. Ha m�sok lenn�nek a k�r�lm�nyek… Nem. Nem akarok hazudni. Akkor is azt akarn�m, hogy itt legy�l az �nnepek alatt, de tal�n belemenn�k, hogy t�rgyaljunk. �gy viszont, nincs min vitatkozni. Ne is er�lk�dj!

„Nyomorult, vigyorg� zsarnok!” Belelapozott az egyik kiadv�nyba, majd sietve vissza is rakta a hely�re. „Enn�l m�g �n is b�vebben �s hozz��rt�bben tudn�k �rni a kviddicsr�l.” R�gebben nem okozott neki k�l�n�sebb fejt�r�st az aj�nd�kv�s�rl�s. Az anyj�nak b�rmilyen apr�s�g megfelelt – tulajdonk�ppen biztos volt benne, hogy Karen is be�ri valamilyen, a sz�nd�kot jelk�pez� m�ty�rrel -, �s mindkettej�k �rdeke volt, hogy ne essenek t�lz�sba. Az apja pedig megk�vetelte, hogy minden �vben n�h�ny �veg p�linka v�rja a csenev�sz fa alatt. (Piton tudta, hogy a muglik is gyakran aj�nd�koznak egym�snak italt, de val�sz�n�leg nem az�rt, hogy aki kapta, m�g aznap led�ntse a tork�n az eg�szet.)

Nem is Gerald �s Karen jelentett�k az igazi kih�v�st, hanem James �s Sirius. „Meg Lupin �s Pettigrew. De nekik legal�bb post�zhatom, nem szem�lyesen kell �tny�jtani.” Kir�zta a hideg a csomagbontogat�s gondolat�t�l, pl�ne miut�n esz�be jutott, hogy nyilv�n �t is meglepik majd valamivel.

�jabb – a Caerpilly Catapultsot, James kedvenc csapat�t bemutat� - k�tetet emelt le a polcr�l. V�letlen�l tudta meg m�g a ny�ron, hogy a fi� kiknek szurkol, egy, a Reggeli Pr�f�ta tud�s�t�s�t k�s�r� kifakad�sb�l. James az�ta egyszer se eml�tette a klubbot – tal�n nehezen bocs�totta meg, hogy kiestek a bajnoks�gb�l -, �gy Piton �szint�n csod�lkozott, mikor r�j�tt, hogy eml�kszik egy ilyen l�nyegtelen inform�ci�ra.

- Szia!

Vill�mgyorsan a h�ta m�g� rejtette a vil�gosz�ld-pirosban pomp�z� k�nyvet, �s csak ut�na fordult a bizonytalanul mosolyg� Lily fel�.

- L�ttam, mir�l sz�l – k�z�lte a l�ny sejtelmesen.

Piton grimaszolt, majd visszatuszkolta a k�tetet a t�bbi hars�ny bor�t�j� m� k�z�. Nem szeretett volna udvariatlan lenni, ez�rt ink�bb nem k�rdezte meg Lilyt�l, mit akar t�le, csak �llt ott n�m�n, a m�sik von�sait tanulm�nyozva.

A l�ny nem n�zett r�. �gy tett, mintha a c�meket olvasgatn�.

Pitonon – ut�lta, att�l kezdve, hogy �szrevette mag�n - eluralkodott a v�gy, hogy besz�lgessen vele. „Legut�bb is eg�sz j�l ment. B�r… � arr�l nem tud.” Persze, nem akarta, hogy Lily megint Jamesk�nt kezelje, hogy a fi� ak�r csak sz�ba ker�lj�n k�z�tt�k… „Vagy tudom is �n!” B�rmit elfogadott volna, csak hogy kicsit a l�nnyal lehessen. Nem bar�tkozni akart, m�g kev�sb� Potter vet�lyt�rs�v� v�lni (b�r megvizsg�lva a saj�t �rz�seit, �s kik�vetkeztetve Lily�it, erre nem is k�n�lkozott re�lis es�ly). Egyszer�en csak vonzotta mindaz, ami kellemes volt, meghitt, f�nyes, nyugodt… M�s, mint a b�rt�n.

- Potternek sz�nod? – b�k�tt Lily az �ll�val a kor�bban forgatott k�nyv fel�.

Piton v�llat vont. - Ha jobb szeretn�d te megvenni neki, �tengedem.

- Kiz�r�lag Potter fant�zi�j�ban t�rt�nhet meg, hogy �n aj�nd�kot k�ld�k – h�zta fel az orr�t Lily felh�borodva.

„M�giscsak � lesz a t�ma.” - �s ha megs�gom, hogy te is kapsz t�le valamit, dr�ga Lily? – k�rdezte incselkedve.

- Akkor felvil�gos�talak, hogy ez �vek �ta �gy van – v�gta r� a l�ny k�nnyed�n.

Piton szemei elkerekedtek.

- �! – csapott le a m�sik diadalittasan. – Sz�val hazudt�l.

- Nem tudtam, hogy igazam van – helyesb�tett Piton s�rt�d�tten, ut�nozva a l�ny kor�bbi gesztus�t.

Lily gyanakodva, �sszesz�k�tett szemmel f�rk�szte. Volt m�r r�sze hasonl� st�lus� t�rsalg�sban: James viselkedett �gy, az els� �s – „�ldom �rte McGalagonyt!” – ezid�ig egyetlen k�z�s �rj�ratukon. „James?” Elhat�rozta, hogy amint alkalma ny�lik r�, alaposan kielemzi a fi� akkori magatart�s�t. „De nem most.” Intett a polc t�loldal�r�l k�v�ncsian a nyakukat ny�jtogat� bar�tn�inek, hogy induljanak el n�lk�le.

- Mi�rt nem mondod ki? – k�rdezte az eddigin�l komolyabb t�nusban.

- Mit? – Piton kiss� elbambult – az Azkaban �ta olykor megesett vele -, majd miut�n felfogta, mire c�loz a l�ny – �s titkon el�tkozta az �lesl�t�s�t -, megriadt.

- Amire el�sz�r gondolt�l – mondta Lily szigor�an.

- Tal�n, mert nem akarom, hogy elmenj – felelte a fi� belet�r�d�en.

„Igaz�n b�rhattad volna m�g. Csak p�r percig. Ne nyaggass!” A szemeib�l s�t�tt a k�ny�rg�s, Lily azonban �llta a tekintet�t.

„Smaragdz�ld… Keresnem k�ne egy k�nyvet, aminek ilyen a bor�t�ja. Potter biztos �rt�keln�.” - Ha ragaszkodsz hozz� – hajtotta le a fej�t. – Mit akarsz t�lem, Evans?

- M�r nem is Lily?

- Potter sem h�vhat �gy.

- � sok mindent nem tehet, amit szeretne – jelentette ki a l�ny f�l�nyesen.

„�lvezi, hogy a mark�ban tartja Pottert. Rideg, sz�m�t�, kegyetlen. A Griffend�l sz�gyene. Minden elismer�sem.”

- Mit akarsz t�lem, Lily? - D�h�tette, hogy ott �csorog az �zlet k�zep�n, ugyanazt a k�rd�st ism�telgetve.

A l�ny elpirult, �s zavartan ford�totta el r�la a pillant�s�t.

- Lily?

- �n… - K�rben�zett, hogy megbizonyosodjon r�la, senki nem figyeli �ket, majd k�zelebb l�pett a fi�hoz. – Azkabanr�l… Hogy Potter… Hogy �t ott… - hadarta ijedten.

Pitonnak fogalma se volt, mit reag�lhatna erre. Vallja be, hogy James majdnem megkapta a dementorcs�kot? „Potter azt nem �szna meg egyetlen pofonnal. M�sr�szt… Lily egyes helyzetekben el�g saj�tosan viselkedik.” Miel�tt eld�nthette volna, hogy viszonyul a ker�t�i szerepk�rh�z, a l�ny megr�zta a fej�t.

- Jobb, ha nem tudom. Esetleg majd… egyszer. Felejtsd el, j�? – A polc fel� p�rd�lt. – Te melyik csapatnak drukkolsz?

- Egyiknek se. Csak j�tszani szerettem.

A l�ny arckifejez�se ell�gyult. - Mi�ta nem…

- M�lt szombat. – Akkor m�g enyh�bb id� volt, �s kiv�telesen megengedte, hogy James�k kicsalogass�k magukkal a p�ly�ra. – Nem vagyok olyan sajn�latram�lt�, mint hiszed.

Lily szemei felcsillantak. „T�l griffend�lesen!” – Veled k�ne titkos viszonyt folytatnom. Te meg tudod v�deni magad Pottert�l, meg �gyis �tkozgatott m�r eleget, �gy… - Elharapta a v�g�t, �s r�m�lten n�zett fel Pitonra, aki meglepet�s�re elvigyorodott.

- Nem ink�bb Blackt�l?

A l�ny m�r csak az�rt sem vette zokon, hogy Piton figyelm�t nem a mondand�ja v�ge ragadta meg, mert ez is el�g �rdekes ir�nynak �g�rkezett, r�ad�sul azzal kecsegtetett, hogy igazolja a te�ri�j�t. - Potter se repesne az �r�mt�l, ha szeret�nek m�st szemeln�k ki helyette.

- Ki kell, hogy �br�nd�tsalak – cs�v�lta a fej�t Piton sajn�lkozva. – Ak�rmilyen cs�b�t� az aj�nlat, nem vonn�m magamra �jra a h�dol�d haragj�t. – R�g elvesz�tette a kontrollt a nyelve felett. M�s el�tt soha nem ejtett ki ilyen szavakat, �s azon a november eleji est�n is csak az�rt tette, mert �pp James b�r�ben volt. „Remek, de ez nem magyar�zat arra, hogy most mi�rt csin�lom.” Arra jutott, hogy Lily hib�ja, hiszen a l�ny r�ngatta bele ebbe a j�t�kba. (Val�j�ban csak elejtett egy �rtatlan megjegyz�st, �t pedig senki nem k�nyszer�tette arra, hogy ak�r csak tudom�st vegyen r�la.) Piton pedig elborzadva tapasztalta, hogy egy eff�le szitu�ci�ban k�ptelen m�shogy besz�lni vele. „Ajaj!”

„Elgondolkodtat� – morfond�rozott Lily - Hab�r… Mi�rt ne sz�molhatott volna be Jam… vagyis az a bek�pzelt fajank� az �rj�ratunkr�l? De… Vajon t�nyleg a mi �rj�ratunk volt?”

- Tudod – fogott bele Piton cseveg� hangon, mik�zben a kassz�hoz indult a kiv�lasztott k�tettel -, az hogy ilyesmiken t�r�d a fejed, felt�telezi, hogy az �lland� pocskondi�z�s puszt�n arra szolg�l, hogy leplezze a val�s �rzelmeidet.

- �gymint? – vonta fel a szem�ld�k�t Lily.

- Pottert�l hallottad el�gszer. Biztos, hogy t�lem is akarod?

Mikor fizetett a bolt tulajdonosa nagy szemeket meresztett r�. „Igen, szabadl�bon – vicsorgott Piton. – Lassan egy h�napja. �s sz�rnyen irrit�l�, ha �gy fix�rozz�k az embert, mint holmi cirkuszi attrakci�t, de ne is zavartassa mag�t!”

- Nos – fordult Lilyhez –, agg�dsz �rte, d�h�t ha bajba keveri mag�t, vagy olyasmit k�vet el, amit nem k�nny� neki megbocs�tani…

- Valami konkr�tabb? – akad�koskodott Lily.

- Kac�rkodsz vele – jelentette ki Piton.

- �n? Dehogy – h�r�totta el a l�ny a v�dat nevetve.

Piton – a kez�vel a kilincsen – megtorpant. – Cs�kot k�n�lni akkor micsoda? – Azzal kil�pett a kavarg� h�es�sbe.

Lily ajka lassan �rd�gi mosolyra h�z�dott. „Lebukt�l.”

***

-… �s olyan ideges voltam, hogy Dombors professzor s�veg�t belereptettem a l�ngba, amit Cynthi�nak kellett var�zsolnia – mes�lte Lily, mikor bel�ptek a H�rom Sepr�be. – Meg is l�tszott a b�b�jtan-eredm�nyemen. – Leverte a havat a kab�tj�r�l, �s l�bujjhegyre �llva, kutat�an n�zett k�rbe.

- A Kiv�l� mell� oda�rt�k, hogy „Kedves Miss Evans, ez�ton �rtes�tj�k, hogy a vizsg�ztat�ja ig�nyt tart egy �j fejfed�re. K�rj�k, mihamarabb t�r�tse meg a nemt�r�d�ms�g�vel okozott k�rt”? – tippelt Piton sz�rakozottan. Az els� pillanatban kisz�rta az egyik sarokasztaln�l szorong� Tekerg�ket, azok pedig �t, �gy m�r nem csak az udvariass�g k�vetelte meg, hogy magukhoz invit�lja Lilyt, hanem az a kil�t�s is, hogy ha ezt elmulasztja, James kitekeri a nyak�t. – Nincs kedved oda�lni hozz�nk? – �rdekl�d�tt s�hajtva.

- Ha m�r megh�vsz, tehetn�d lelkesebben is – jegyezte meg a l�ny der�sen. – Am�gy nem. – Lopva Jamesre sand�tott. – Mindannyiunkat megk�m�lem egy k�nos jelenett�l. Tapasztalhattad, hogy �ltal�ban botr�ny lesz abb�l, ha huzamosabb ideig kell Potter k�zel�ben lennem.

Piton meg�rt�en biccentett, majd miut�n elk�sz�nt t�le, kereszt�lfurakodott a t�megen a Tekerg�k asztal�hoz. B�r Sirius �s Peter arr�bb h�z�dtak, hogy helyet adjanak neki, nem �lt le azonnal, James arckifejez�se ugyanis semmi j�t nem j�solt. A szemei �rnyalatokkal t�ntek s�t�tebbnek, �s s�padtan, kifejez�stelen�l meredt maga el�. – Maradjak, vagy…

- Mi�rt? – motyogta James leforr�zva. – Mi�rt van az, hogy ti – mutatott el�bb Holds�pra, majd Pitonra – tudtok vele norm�lisan besz�lgetni, �n meg… - F�lbehagyta, �s reszketegen f�jta ki a leveg�t.

- Tal�n mert mi nem h�vjuk randira minden adand� alkalommal, r�ad�sul olyan st�lusban, mintha ez az aj�nlat a legnagyobb megtiszteltet�s lenne, ami �rheti? – merengett Remus, az �ll�t a tenyer�be t�masztva.

Piton lepakolta a csomagokat, azt�n levetette, �s a sebt�ben el�var�zsolt sz�k t�ml�j�ra ter�tette a k�peny�t. - Mi�rt nem pr�b�lod m�sk�pp?

- Mert �n ilyen vagyok. – A p�lc�j�val j�tszadozott. Ell�kte mag�t�l, majd visszagur�totta, miut�n a vajs�r�s palackoknak �tk�z�tt. – Ilyen is – pontos�tott elkeseredetten.

Piton m�r nyitotta a sz�j�t, hogy elmagyar�zza, ha sem James sem Lily nem v�ltoztat a magatart�s�n, �s vet v�get az �r�k�s civ�d�snak, elm�lik ez az �v is, �k pedig elszalasztj�k a lehet�s�get, hogy kider�ts�k egym�shoz val�k-e. - Lily k�r…

Az ajt� f�l� akasztott m�gikus harangocsk�k – meg a r�gt�n felhangz�, inger�lt „Csukd m�r be!” – ki�lt�s - �j vend�g �rkez�s�t adta h�r�l. A l�ny a keszty�j�vel babr�lt, mik�zben a tekintet�vel izgatottan keresett valakit.

- H�, Christina! – A heted�ves holl�h�tasok a fogad� t�ls� v�g�ben saj�t�tottak ki k�t nagyobb asztalt, �s hevesen integettek a l�nynak, hogy � is csatlakozzon hozz�juk.

Christina elmosolyodott, de nem mozdult.

- Sz�val – fogott bele Piton �jra. – Faggatott - vagyis csak akart, de ez nem fontos -, arr�l…

Remus lecsapta az addig szorongatott vajs�r�s �veget, majd elsz�ntan felpattant, a k�sz�b�n �csorg� holl�h�tashoz sietett, �s teket�ri�z�s n�lk�l megcs�kolta. James �s Sirius leesett �llal, tan�cstalanul b�mult�k a – val�sz�n�leg kifejezetten nekik sz�l� - „m�sort”. Pitont is v�ratlanul �rte a dolog, de � nem vette zokon, hogy Remus nem avatta be a sz�v�gyeibe, az�rt meg szinte h�l�s volt, hogy a fi� ilyen pazar el�ad�st rendezett az �js�g k�zl�s�re, mert �gy a sz�netre halaszthatta a Jamesnek sz�nt „kioktat�st”. „�gyis ny�gl�d�s lesz az els� perct�l az utols�ig.”

Peter durv�n Sirius oldal�ba k�ny�k�lt. - Remus titka – suttogta sz�les vigyorral.