19.fejezet

- T�nyleg nem akarja el�rulni, hogy mi�rt j�tt Ainsdale-be? – k�rdezte az els� szendvicse elfogyaszt�sa ut�n Hermione.

- �gysem hinn� el, �s nincs is hozz� k�ze – felelte kim�rten Piton, miut�n lenyelte a sz�j�ban lev� falatot. – Tudna adni egy poh�r vizet?

- Ink�bb nyissunk egy �veg bort! Legal�bb most megk�stolhat egy mugli k�sz�t�s�t…

- Igaz�n furcs�k ezek a muglik – jegyezte meg a f�rfi, mik�zben a l�ny a palack felbont�s�val bajl�dott.

- Mib�l gondolja?

- Itt van ez a rengeteg berendez�s, p�ld�ul a konyh�ban… M�g a Roxfortban sem zs�folt ennyire a konyha...

- A muglik ezekkel p�tolj�k a var�zslatok hi�ny�t. �k nem tudj�k egy p�lcaint�ssel felmeleg�teni az �teleket – vonta meg a v�ll�t Hermione.

- �s mi az a furcsa ablakos doboz a nappaliban? – �rdekl�d�tt Piton.

- Azt sem ismeri? Az a telev�zi�… Egy sz�rakoztat� eszk�z, filmeket lehet rajta n�zni… Olyasmi, mint a r�di�, csak k�p is van hozz�…

- Tudom, hogy mire j�, csak m�g soha nem l�ttam szem�lyesen ilyet – felelte inger�lten a f�rfi. – Nem vagyok teljesen ostoba.

- Az�rt ez furcsa… �n �gy tudtam, hogy az �desapja mugli volt…

- Az volt, de any�m h�z�ban �lt�nk, amit m�g az �seit�l �r�k�lt. Ap�m hamar r�szokott, hogy semmit sem kell tennie, hiszen any�m mindent el tudott v�gezni var�zslatokkal, �gy neki m�s elfoglalts�ga sem volt, csak az iv�s… - a f�rfi hirtelen elhallgatott, Hermione pedig sajn�lkozva n�zett r�.

- Biztos r�mes lehetett – azzal v�gigsim�tott a professzor karj�n.

- Az�rt ne v�rja, hogy most kis�rom magam a v�ll�n… - mordult r� Piton.

- Pedig a s�r�s n�ha seg�t, de persze nem felt�teleztem �nr�l, hogy b�rki jelenl�t�ben elpityeredne… - nevetett fel a l�ny.

- Megnyugtathatom, hogy ilyen m�g nem fordult el�…

- Ellenben maga miatt szoktak s�rni… - most Hermione harapta el a mondatot zavartan.

- Val�ban? – k�rdezte a f�rfi, az arc�n pedig el�gedetts�g t�kr�z�d�tt.

- H�t persze, a kegyetlen �rai s�rt�sek �s b�ntet�munk�k sok zokog�st eredm�nyeznek, f�leg a l�nyok k�r�ben…

- �s maga?

- Mi van velem? – k�rdezte tettetett �rtetlens�ggel a l�ny.

- Maga s�rt m�r miattam? – eg�sz�tette ki a k�rd�s�t Piton, mik�zben egy pillanatra sem szak�tottam a meg a szemkontaktust Grangerrel.

- Ez meglehet�sen indiszkr�t k�rd�s, professzor… - felelte szemles�tve Hermione.

- Akkor ezt igennek veszem - v�laszolta el�gedetten a f�rfi, majd felnevetett.

A l�ny annyira meglep�d�tt ezen a gesztuson, hogy �jra felpillantott Pitonra.

- �r�l�k, hogy a zavaromat ennyire sz�rakoztat�nak tartja…

- Eszemben sincs megs�rteni, m�g a v�g�n k�nnyekben t�rne ki… H�t j�, hogy l�ssa, nem vagyok mindig kegyetlen, nem hozom t�bb� sz�ba a k�nnyeit… egy ideig.

- �n igaz�n lovagias – nevetett r� Hermione. – Ha van kedve, k�rbevezetem a h�zban…

- Amennyiben a bort magunkkal vissz�k, nem tiltakozom…

F�l �ra m�lva m�r a l�ny �gy�n �lve besz�lgettek, mik�zben a bort kortyolgatt�k. Csupa semleges t�ma ker�lt sz�ba, mindketten el voltak foglalva a saj�t gondolataikkal, �gy a besz�lget�sre egyik�j�k sem koncentr�lt t�lzottan.

„Ezt se hittem volna, hogy Piton professzor egyszer majd az �gyamon fog �cs�r�gni… Persze azt sem gondoltam soha, hogy valaha is beleszeretek. Vele minden olyan term�szetes, ak�r �letem v�g�ig sz�vesen t�lten�m vele minden est�met. Mikor �gy elengedi mag�t, annyira emberi, nem az az ijeszt� „pince r�me”, amilyennek m�sok l�tj�k. �Vajon � mit gondol r�lam? Az el�bb olyan furcsa volt a tekintete, ahogy v�gign�zett rajtam… Olyan furcs�n csillog a szeme, most meg milyen gyeng�den n�z r�m. Tal�n el k�ne mondani neki, hogy mit �rzek… Tal�n nem nevetne ki, tal�n adna egy es�lyt… De ha most megmondom, akkor lehet, hogy t�bb� sz�ba sem akar �llni velem… Most l�tszik rajta, hogy valamin nagyon gondolkozik, legal�bb annyira �ssze-vissza besz�l, mint �n. Mi�rt lett hirtelen ilyen rosszkedve? Vajon �n mondtam valamit? De h�t oda se figyelt. Mi�rt n�z �gy r�m? Tal�n � is mondani akar valamit? Tal�n � is �rzi ezeket a k�ts�geket, amiket �n… Tal�n…”

„Mi�rt maradtam itt, hogy lehettem ilyen ostoba? Most �jabb est�t pazarolok el n� n�lk�l… B�r ki tudja… Tal�n ha Granger lenne az a n�, akkor t�bb� nem �lmodn�k r�la, hiszen csak annyi t�rt�nt, hogy megk�v�ntam… Nem, ez nem j� �tlet, mindenkinek kifecsegn�! Tal�n ha leitatn�m, reggel pedig m�dos�tan�m az eml�kezet�t… Ehh, ez t�l kock�zatos, ha r�j�nne, m�g fel is jelenthetne… Csak �gy lehetne, ha � is akarn�, �s megegyezn�nk, hogy kett�nk k�z�tt marad, de � nem az a t�pus, aki csak �gy belemegy egy egy�jszak�s kalandba… �s ha nem csak egy �jszak�r�l lenne sz�? �vek �ta � az els� boszork�ny, aki mag�t�l megcs�kolt… Na j�, az alkohol is hatott r�… De azt mondta, bel�m z�gott! Tal�n nem lenne rem�nytelen ez a kapcsolat, � �rtelmes, �s remek�l �rt a b�jitalokhoz… Csak �ppen soha nem lenne boldog egy ilyen megkeseredett emberrel. De ahogy n�z, l�tszik a szem�n, hogy mit akar t�lem, tal�n lenne es�ly�nk egy�tt… Nem, el�g, teljesen meg�r�ltem! � m�g csak egy �retlen kamaszl�ny, akinek t�l hamar kellett feln�nie, de ett�l m�g nem igazi feln�tt n�, �s ez legfeljebb csak egy fell�ngol�s a r�sz�r�l. Mellettem csak boldogtalans�g v�rna r�, �s � nem ezt �rdemli… Min�l el�bb ki kell �br�ndulnia bel�lem…”

- …az az �r�ja val�ban fantasztikus volt… - fecsegett tov�bb a l�ny.

- Azt hiszem itt az ideje, hogy induljak, m�r �gy is t�ls�gosan megv�rakoztattam a szeret�met… Nem t�l okos, de h�t egy n� nem is besz�lget�sre val�… Gondolom, �rti, mire c�lzok. Tov�bbi kellemes pihen�st, Miss Granger! – b�cs�zott a f�rfi szenvtelen arccal, �s m�r el is hagyta a szob�t, majd a h�zb�l kil�pve dehoppan�lt, v�g�l egy �jabb �jszak�t t�lt�tt el a Sz�rnyas Vadkan b�rpultj�ra d�lve…