|
24. Vendg
2007.03.17. 22:30
Hermione gy rezte, sajt megszokott vilga kifordult a ngy sarkbl. Szokatlan volt krltte minden.
Hermione gy rezte, sajt megszokott vilga kifordult a ngy sarkbl. Szokatlan volt krltte minden. Egyrszt, hogy mr nem rzett ksztetst, hogy llandan tanuljon. Persze gy is ktszer annyi idõt tlttt tanulssal, mint trsai, hisz kzeledtek a R.A.V.A.S.Z. vizsgk idõpontjai, mgis, mostmr rengeteg idõt tlttt lmodozssal is, illetve Perselusszal. Ez utbbi volt a legnehezebben megoldhat. Napkzben nem tallkozhattak, hiszen azt szrevettk volna, de vacsora utn sokszor egytt dolgoztak, s elg gyakran elõfordult az is, hogy a figyelmk elterelõdtt a munkrl.
Hermione s Ron kztti viszony vltozatlanul rossz volt, a fi csak nmn, megviselten figyelte a lnyt, de nem volt hajland mg ksznni sem. Valjban mr rg beismerte, hogy tvedett, s hinyzott neki a lny trsasga, de ms dolog nmaga elõtt bevallani, s ms Hermione elõtt. Emellett flt is, hiszen õ csak annyit tudott, hogy miatta szaktottak, s gy vgkpp nem volt elg btorsga a lny el llni.
Az rk voltak a legnehezebbek a bjitaltanr s dikja szmra is. Vglis Perselus mr megszokta a sznlelst, hogy nem mutathatja ki az rzelmeit, semmilyen krlmnyek kztt, mgis, amikor ott lt kzvetlenl elõtte csillog barna szemekkel, s minden lpst kvncsi pillantssal ksrte, tbbszr elkalandozott az õ fantzija is. Szmra az a nhny lopott ra is tbb volt, mint amit eddig valaha is kapott, s gy boldog volt, a maga mdjn. Nha szenvedett, mert meglelte, megcskolta volna, de a tbb ves rutinnal knnyedn elnyomta vgyait.
Ezzel ellenttben Hermione egyre nehezebben viselte a bezrtsgot, hogy nem beszlhetnek, amikor csak kedve tmad, hogy nem mosolyoghat r kvetkezmnyek nlkl a Nagyteremben. Egyre gyakrabban fordult elõ, hogy estnknt, mikor egytt dolgoztak, vagy beszlgettek, olyan apr dolgokon is megsrtõdtt, amiken korbban soha. Tl rzkeny lett, tlsgosan megviseltk a korltok, s nehezen viselte a nem kvnt szablyokat. Perselus ltta ezt, de nem tudott rajta segteni, hiszen abban biztos volt, hogy õ mr nem tud vltozni. Persze valamennyit mr gy is vltozott, de gnyos szavai megmaradtak, s most olykor megbntotta vele azt, akit a legkevsb szeretett volna. De hiba prblt msknt megszlalni, ha fradt volt, vagy ideges egyszerûen nem volt kpes kontrolllni nmagt.
Hermionban nem tudatosult, hogy mi zavarja, csak azt vette szre, hogy egyre rzkenyebb, szeszlyesebb, s egyre kevsb rdekli brki ms. Ginnyvel beszlgetett olykor, de alig maradt ideje a tanuls s Perselus mellett, s gy ritkn lazulhatott el a msik trsasgban. Tõle kapott ugyan btortst, de az mgsem volt az igazi, a lny ugyan elfogadta Hermione vlasztst, de tovbbra sem kedvelte Pitont.
Harryvel jformn nem is beszltek, a fi egyre jobban magba fordult, egyre inkbb elmerlt a kutatsban a horcruxok utn. Termszetesen Ronnal sok idõt tlttt egytt, s az ilyen alkalmak mr eleve nem adtak lehetõsget beszlgetsre.
A griffendles lny kezdte egyre jobban elveszteni a talajt a lba all, br csak nhny ht telt el megrkezsk ta. Most is egy hossz nap utn stlt a folyosn, magnyosan. Ahogy elgondolkodva lpkedett a flhomlyos pincefolyosn, egy stt alak bontakozott ki elõtte az egyik pncl mgl. Ijedten hzta elõ varzsplcjt, s csak nehezen llta meg, hogy ne sikoltson.
Majd ahogy az alak egyre jobban kirajzoldott, felismerte, hogy ki ll elõtte. A furcsa forma csak annak volt ksznhetõ, hogy kezben egy gyermeket tartott.
- Maga mit keres itt? – krdezte tmadan.
- Perselus segtsget grt, ha idehozom Rose-t. Nem volt egyszerû gy utazni, hogy a Nagyr ne leljen rnk – felelt kelletlenl. – Menj az utambl – mordult mg a lnyra.
- Nem, magval megyek – lpett a nõ mell, plcjt mindvgig kezben tartva. Nem bzott benne, s gy gondolta, ksõbb sem fog. – Perselus! – kopogott trelmetlenl, mikor az ajthoz rtek.
- Trelem, Miss Granger – hangzott a hideg felelt az ajt mgl. Hermione egy pillanatra megrzkdott, fjt neki a hangsly, majd gyorsan megrzta magt. Tudta, hogy azrt szl gy, mert ha kopog, azt jelenti, hogy nem egyedl van. Ismerte a jelszt, ha egyedl lett volna, mr belpett volna, krdezs nlkl. Mgis, a frfi olyan knnyedn szlt hozz gy, s nha gy rezte, komolyan is gondolja. – Jjjenek be! – trta ki az ajtt, szoksos kzmbs arct felltve a bjitaltanr. Majd megltva a msik vendget, szja enyhn megrndult, s szeme szikrzni kezdett az elfojtott dhtõl. Mg mindig gyûllte azt a nõt, brmit is grt, Hermione unszolsa miatt.
- Miss Leaybe botlottam a folyosn. Hozzd igyekezett – kezdte a griffendles, miutn biztonsgban voltak a kvncsi flektõl a frfi szobjban.
- Igen, ltom – felelt emelt hangon. Nem rlt a nõnek, egyetlen porcikja sem kvnta a jelenltt. Emellett kln beszlnie kellett McGalagonnyal s engedlyt krnie, hogy itt maradhasson.
Belenzett Hermione szemeibe, s rezte az aggodalmat, az enyhe fltkenysget. Kiismerte mr a barna csillogst, tudta, mikor milyen rzelmeket rejt. Amennyire tõle telt, megprblt megnyugtat pillantst kldeni, hogy ne tartson a nõtõl, nem jelent veszlyt rjuk nzve. Elg volt neki a volt mennyasszony, nem volt szksg a dikja felesleges idegessgre, vagy fltkenysgre.
- Hova tehetem le? – szaktotta flbe a kztk zajl nma prbeszdet Leay. Mindketten rnztek, Hermione ridegen, Perselus megvetõen. Vgl a tanr szlalt meg.
- Beszltem az igazgatnõvel, azonnal fel kell menned hozz, utna pedig kapsz egy szobt, az enym mellett. Mg McGalagony professzornl vagy, hagyd itt a lnyt, megvizsglom – hadarta alig rthetõen, trelmetlenl.
- Maradni szeretnk – knyrgtt a boszorkny.
- Nem – hangzott a felelet, de olyan hangon, hogy a nõ nem mert nemet mondani. – Merre van az igazgati iroda?
- Hermione hv egy hzimant, az majd megmutatja.
Az ideges boszorkny pillantst a kt nma alak kzt ugrltatva, zavartan lefektette a kicsit a frfi gyra, majd az ajthoz lpett, vrakozan. A griffendles Dobbyt krte meg, majd a nõ tvozsa utn varzslattal bezrta az ajtt.
- Meddig lesz itt? – hangslybl egyrtelmû volt, kire cloz.
- Amg fel nem bresztjk a lnyt.
- Segthetek? – krdezte, nyugodtan, szinte nem is vrva vlaszt.
Fel sem merlt benne, hogy kedvese elutastan. Mr az is elg volt mindkettejknek, hogy ez a nõ itt fogja rontani a levegõt napokig, vagy ha nincs szerencsjk hetekig. Nma blintst kapott vlaszul, majd a tanr a laborba ment, hozni a kenõcsbõl, hogy megvizsglja a lnyt.
Arca elkomorult, mikor a keze nem melegedett fel egy pillanatra sem a fej fltt, csak a szvnl jelzett enyhn. Mg egyszer vgighzta a kezt, most sokkal tbbet vrva, s gy a lnyka homloka felett egy nagyon apr vltozst rzkelt, de semmi tbb.
- Az rzelmei srltek, de te valsznûleg rendbe tudod hozni – kezdte enyhe krdssel a hangjban -, viszont a szellemet elûzte az tok. Egy nagyon apr tudattalan rsz mg jelen van, de semmi tbb. Valahogy vissza kell csalnunk a testbe… - tette hozz, mintegy nmagnak.
- Kezdhetem? – Ismt csak egy blints volt a felelet.
A gyerek mell lpett, s megprblt koncentrlni, elõszr megrezte a mellette ll frfi fel raml rzelmeit. Meglepõdtt, ltalban mr tudta az erejt annyira kontrolllni, hogy csak azzal a szemllyel teremtett kapcsolatot, akivel akart. Vagy a msik rzelmei ennyire erõsek lennnek, hogy mg az õ vdõfaln t is rzkelhetõek? rdeklõdve pillantott szeme sarkbl a stt ruhs alakra, majd ltva annak komor arct, inkbb a feladatra koncentrlt, kedvesvel rr ksõbb is „jtszadozni”.
Ahogy ismt a lny fel fordtotta minden figyelmt, lassan ltrejtt a kapcsolat, s Hermione majdnem eljult attl, amit ltott. Hasonl volt Perselushoz, s mgis ms. A frfi llekteste ezernyi sebbõl vrzett, s mgis tartotta magt szilrdan, mintha ez lenne a legtermszetesebb dolog a vilgon. Akkor a griffendles azrt jult el, mert nem tudta kezelni az erejt, s olyan sokat adott t, tudattalanul is, amennyit mr nem lett volna szabad.
Most figyelt, hogy ez ne trtnhessen meg, majd mg egyszer vgignzte a kicsiny testet. A gyerek idõsebbnek ltszott a valdi kornl, ahogy ott llt, s nagy, res szemekkel bmult a megjelenõ Hermionre. A teste sebes volt, s ha egy seb begygyult, azonnal nylt a testn egy msik, de a kicsi tudomst sem vett rla. Csak meredt maga el s folytak a knnyei. Arca kznyssget tkrztt, s a griffendles beleszrnyedt a gondolatba, hogy mita lehet ilyen llapotban, s mitõl. A lny mell lpett, s lgyan maghoz lelte. A szemek rnztek, de a pillants semmit sem vltozott.
Kezvel vgigsimtott a hegeken, s azok eltûntek, de hiba, mert a rgi helyett azonnal j sebek nyltak. S ha egy ilyen seb fl tette a kezt, az eltûnt, majd jra nylt egy msik. Belthatatlan harcba kezdett, ahogy egsz testfelletvel prblt gygyt energit adni, de hiba. Annyit rt el, hogy volt egy tiszta pillanat, mikor a szemek beren rvillantak, de akkor sem ltott mst csak magnyt, szenvedst. Nagyon erõsen koncentrlva sszeszedte minden erejt, hogy hosszabb idõre eltûntethesse a sebeket, htha megtud valamit. Ahogy ismt sikerlt egy kis idõre egssz tenni, a lny rnzett, s nhny kpet mutatott. Hermione felsikoltott, s megszaktotta a kapcsolatot. Nem brta tovbb.
Perselus mr egy ideje aggdva nzte szerelme egyre fehredõ arct, ahogy ltvnyosan egyre jobban frad, majd megdbbenve vette szre, hogy knnyezni, kezd, ekkor odalpett, hogy tlelje, s pont abban a pillanatban fonta krl karjaival, mikor felsikoltott. Egy zavaros, rmlt, rtetlen barna szempr kereste a pillantst. Szorosan maghoz hzta, s lgyan simogatta a htt, vrva, hogy megnyugodjon, s elmondja, mit lthatott. Ami a lny szmra kimertõ munka volt, s szinte rknak tûnt, valjban csak nhny percet jelentett.
Remegve simult a frfi karjba, s vrta, hogy rzelmei elcsituljanak. Megnyugtat volt az lels, a msik rintse, illata, lassan megszûnt testnek remegse, s a knnyei is elapadtak. Halk hangon szlalt meg, szinte suttogott.
- A lelke is szrnyû llapotban van, nem tudok segteni rajta. Azrt nem rzkelted a szellemt, mert egy fantziavilgot teremtettek szmra, amibõl nem tud kiszabadulni. jra s jra tli, ahogy desanyjt a szeme lttra megknozzk, s meglik, s nem tud semmit tenni ellenne.
- Biztos vagy benne? – krdezett vissza elgondolkodva a tanr. rezte, hogy olvasott mr valamit, ami ehhez kapcsoldik, de nem tallta a pontos emlket, hiba kutatott gondolatai kztt.
- A legnagyobb flelme lehet… rettenetes – suttogta a lny.
- Vrj! – kapta fel erre a mondatra a bjitaltanr a fejt. Mostmr tudta, hol olvasott errõl.
Gyorsan a knyveihez lpett, Hermione csak keserû arccal nzett utna, mg nem sikerlt elrendezni, amit ltott, s amit rzett. Mert br ezt nem mondta, rezte, amit a kicsi lny, amikor ltta a kpeket. A frfi kapkodva lapozott egy knyvet, majd elgedett kifejezssel lpett vissza a griffendleshez.
- Somnus Crucio, az tok neve. A lnyege az, hogy lmot bocst az ldozatra, aki nem kpes felbredni, s addig kell tlnie legnagyobb flelmt, mg bele nem õrl. Hasonl hats, mint a dementorcsk, csak ott a lelket kiszvjk, mg itt elmenekl – adta elõ, szoksos tanri modort elõvve. Hiba a sokves rutinbl nehz kiszakadni…
- Akkor nincs sok idõnk, mert mr alig kpes ellenllni – nzett rmlten a kicsire Hermione.
- Valamennyit segtettl, nhny pillanatra rzkelte a valsgot. Fel kell bresztennk, valahogy r kell jnnie, hogy ez csak lom.
Nmn nztek egymsra, kutatva az emlkeik kztt, hogy mi lehetne a megolds. Vgl a lny szlalt meg.
- Be tudom gygytani a sebeket, ha elg erõsen koncentrlok, taln hosszabb idõre is. Ha akkor itatsz vele egy erõstõ fõzetet, s valami stimull hatst, akkor taln felbredhet.
- A legerõsebb fõzeteket kellene elksztenem… - gondolkodott el a tanr. – S valamire neked is szksged lesz, erõstõ fõzetre is, s koncentrl kpessg nõvelõre is.
- Segtek, kezdjk.
- Ha jl emlkszem, az utbbit nem vagy kpes hibtlanul elkszteni – clzott egy cinikus mosollyal az elsõ rai katasztrfra.
- Az Malfoy volt! – felelt dhsen a lny.
Ahogy a frfi arcra nzett, rezte, nem kellett volna, mert azon nem csak gny ltszott, hanem fjdalom is, s keserûsg.
- A keresztfiam – szlalt meg hûvsen, majd a laborba indult.
Hermione szgyenkezve kvette. Miatta kerl majd a fi az Azkabanba, s Perselusnak vgig kell nznie. Nmn dolgoztak egyms mellett, fagyos hangulatban. Majd a lny mr nem brta tovbb, s a frfi mg lpett, aki ppen ksz lett, s csak nmn figyelte a fõzetet. Htulrl tkarolta, lbujjhegyre llt, s a flbe suttogott.
- Ne haragudj, nem gy gondoltam.
A tanr htranylt, s maga el hzta Hermiont, aki bocsnatkrõen nzett a rszegezõdõ fekete szemekbe. rezte a frfi fjdalmt, s nagyon nehezre esett, hogy ne prbljon meg rajta is segteni, mint a kicsi lnyon.
- Tudom – szlalt meg nagy sokra Perselus. – Lucius tl nagy befolyssal rendelkezett fltte. Most mg nem tudott lni – tette hozz kiss megakad hangon -, de a flelem nagy r. Hamar megtanuln…
Beletrõdtt mr, hogy Draco az Azkabanba kerl, mert eljtszotta utols eslyt. Mgis, brmit is tett, a keresztfia volt, ismerte, s a maga mdjn kedvelte is. A fi vgig kzdtt az apja befolysa ellen, de nem volt elg erõs, s mostmr vge.
Gondolatait egy lgy rints zavarta meg, ahogy az elõtte ll, hozzsimul lny lbujjhegyre llt, s btortalanul megcskolta. Maghoz szortva a kecses testet viszonozta a cskot, majd egy kopogs zavarta meg õket. Ijedten sztrebbentek, s Perselus elsietett ajtt nyitni.
- Beszltl az igazgatnõvel? – hallotta az elõtrbõl tszûrõdni a hideg szavakat.
- Igen, azt mondta, maradhatok, amg te jnak ltod – felelt behzelgõen a nõ. Kezdte visszanyerni rgi nmagt.
Meg akarta szerezni Perselust, hogy maga mell llthassa, s ha szembekerl a Stt Nagyrral, felajnlhassa az letkrt. Remlte, hogy fontos annyira a bjitaltanr, hogy elegendõ ldozat legyen. Habr a kis srvrûvel, mindenkppen… Rajta keresztl eljuthat Potterhez. Sok mindent hallott a Nagyr szeretõjeknt, s valamennyire kiismerte, hogy hogyan tudja befolysolni. A tanr azonban csak egy megvetõ fintorral reaglt a csbos mosolyra, s gyûllettõl izz hangon folytatta.
- Menj el, ha elrnk valamit, szlok.
- Segtenk… - nzett r rtatlan arccal a nõ.
- Nem. Azonnal menj innen, klnben nem teszek semmit.
- Perselus, ne lgy ilyen dhs. Krlek – hajolt a frfihoz egy cskot lehelve a szjra, majd eltipegett a szobja fel. A bjitaltanr csak megvetõen nzett utna, s ebben a pillanatban magt is lenzte, amirt bedõlt ennek a boszorknynak korbban.
Rosszkedvûen ment vissza a laborba, hogy folytassk a munkt, mg egy fõzet hinyzott, hogy megprblhassk felbreszteni Rose-t.
Ahogy dolgoztak, lassan enyhlt a hangulat, olykor vltottak egy-egy kedves pillantst, vagy ha ppen nem kellett a bjitallal foglalkozni, sszesimultak, hogy megnyugodhassanak a msik kzelsgtõl. Hermione valahogy mgis rosszul rezte magt, habr azt hajtogatta magban, hogy csak attl, amit a gyerek mutatott, valjban rosszat sejtett, amita a nõ betette ide a lbt.
Csak Egy Sz
Szûk szobban egy gyertya g
A vilg messze, csak Te s n
gõ arcunk sszer
Kint hûvs rnyak, kd szitl
A hangtalan jben senki sem jr
Csak nma imink vgya szll
Kezedben rzsa, tiszta hfehr
De bborban szik majd az egsz j
Mikor knnyek kztt a ktsg utolr
Felszll a hajnal, gyertynk elg
Egy utolst lobbanva erõtelnl mg
Lngja fstt lehelve nmn vget r...
Csak egy sz hinyzik: a kimondatlan
s elmlik minden, most hallgatsz velem
De a csendben rzem szvednek shajt
s ltom arcodon mit tesz velem
Ez az rzs, ez a kegyetlen
Itt van mindenem egyetlen percben
/ismeretlen szerzõ/
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
