Hermione nagyon nehezen aludt el, gondolatai folyamatosan a f�rfi k�r�l j�rtak. V�g�l, ahogy �lomba szender�lt, egy erd�ben tal�lta mag�t.

A napf�ny halv�nyan �ts�t�tt a levelek k�z�tt, de nem tudta feloldani az erd� s�t�t hom�ly�t. M�gsem �rezte nyomaszt�nak a k�rnyezetet, ink�bb biztons�gosnak.

- Itt nem tal�lnak r�nk, kincsem – mosolygott a mellette f�radtan l�peget� cs�pps�gre.

- Mama, sokat megy�nk m�g? Elf�radtam – panaszolta a kicsi.

- M�r nem sokat, keres�nk egy helyet, ahol alhatunk – pr�b�lta egy mosollyal f�radts�g�t rejteni, m�g l�ny�ra n�zett. Ahogy a kisl�ny fekete haj�n v�gigsim�tott a kez�vel, sz�v�be aggodalom ny�lalt.
�vatosan k�rbepillantott, de nem l�tott, nem hallott semmi szokatlant. M�gsem nyugodott meg, meg�rz�sei sosem csapt�k be.

- T�nd�rk�m, most j�tszani fogunk. Versenyz�nk, hogy ki b�rja tov�bb sz�tlanul. Ha te nyersz, mes�lek neked a nimf�kr�l – suttogta a kis fekete szem� l�ny f�l�hez hajolva.

A kisl�ny csak b�lintott, sz�j�ra tette az ujjait. Elhat�rozta, � fogja tov�bb b�rni, im�dta �desanyja mes�it. A n� ism�t k�rbefordult, gyermek�t szorosan mag�hoz �lelte, majd �rz�keit kiterjesztve pr�b�lta vizsg�lni a k�rny�ket. Majd meghallott egy hangot, egy l�p�s zaj�t, �s ahogy a hang ir�ny�ba fordult, m�r tudta ki az.

- Daniel… - suttogta olyan halkan, hogy m�g a cs�pps�g sem hallotta meg.

A f�rfi lassan k�zeledett, halkan l�pkedett, csak egy–egy apr� roppan�s �rulta el, hogy ott van. Majd s�t�t alakja el�bukkant egy fa m�g�l. Hermione csak n�zett r�, nem tudott megmozdulni. Kedvese odal�pett, �s sz� n�lk�l mag�hoz szor�totta mindkett�j�ket.

- Mi�rt j�tt�l? – k�rdezte suttogva a fekete szemekbe n�zve.

- K�vetnek titeket. M�r tudj�k, hogy itt vagytok. Nem engedem, hogy bajotok essen.

- Nem maradhatsz vel�nk. Ha itt tal�lnak, t�ged is meg�lnek.

- Nem hagylak el, am�g biztons�gban nem tudlak. Tudok egy helyet, ahol n�h�ny napot elt�lthettek. K�rlek! - n�zett k�ny�rg�en a n�re.

- Rendben, veled megy�nk – �rezte, hogy valami k�sz�l, azonnal el kell hagyniuk az erd�t.

Hoppan�ltak, �s egy �sr�gi visk� el�tt jelentek meg legk�zelebb. A h�z k�b�l �p�lt, moha �s borosty�n futotta be. Egy kiss� d�ledez� hat�st keltett, de ez most nem sz�m�tott. Gyorsan bel�ptek, majd mindketten felh�ztak egy v�d�k�rt, �s elmondtak m�g n�h�ny v�d� �s riaszt�var�zslatot. Hermione lefektette a kisl�nyt, �s elmondta a meg�g�rt mes�t. Miut�n �lomba szender�lt, besz�lgetni kezdtek.

- Honnan tudtad, hol vagyunk? – k�rdezte csod�lkozva kedves�t.

- Kutattak ut�natok, �s aki megtudta, hol vagy, m�g ad�som egy kor�bbi feladat �ta. Sz�lt nekem, miel�tt m�sok j�ttek volna.

- Nem lett volna szabad seg�tened. Nem lehetsz vel�nk… te is tudod. K�rlek, Daniel, k�rlek… – n�zett r� szomor�an a n�. Egy k�nnycsepp indult �tnak a szem�b�l.

- Gy�l�l�m, hogy menek�ln�t�k kell. Miattam…

- Nem miattad, te �letben hagyt�l. Miattad �lek, �l�nk.

Csak n�zt�k egym�st, majd szorosan �ssze�lelkeztek. �vek �ta nem tal�lkoztak, �s most is tal�n n�h�ny napjuk volt csak egy�tt. A f�rfi lehajolt, ajka a n� sz�j�t kereste, s ahogy megtal�lt�k egym�st, a Hermione lefoly� k�nnyei benedves�tett�k a kedvese arc�t is. �gy cs�kolt�k egym�st, mintha az �let�k m�lna rajta, mintha utolj�ra �rezn�k egym�s �lel�s�t, illat�t, cs�kj�t… Sosem tudhatt�k, hogy l�tj�k–e m�g egym�st valaha.

K�s�bb egym�s karj�ban aludtak el, a f�rfi mosolyogva szor�totta mag�hoz a n�t, akinek arc�n meg�ll�thatatlanul folytak a k�nnyek. � m�r d�nt�tt, ahogy Daniel elalszik, felkel, �s elhagyja a h�zat, l�ny�val egy�tt. Nem kock�ztatja az �let�t, mert ha egy�tt tal�lj�k �ket, kedves�t is meg�lik. Ahogy meghallotta az egyenletes l�legz�st, �vatosan kib�jt a karjai k�z�l �s fel�llt. Percekig csak �llt, �s n�m�n k�nnyezve n�zte a s�t�t tincseket, a feh�r, mark�ns arcot, a telt ajkakat, amelyek k�r�l boldog-keser� mosoly j�tszott. �vatosan, hogy az alv� ne �bredjen fel, v�gigsim�tott a lelk�n, otthagyva egy �rz�s lenyomat�t, saj�t szerelm�nek eml�k�t, majd hangtalanul a kisl�nyhoz s�t�lt. Karj�ba vette, �s vissza se n�zve, keser� vonall� fesz�l� ajkakkal, kil�pett az ajt�n. Gyorsan haladt, hogy el�rje a v�d�vonalak hat�r�t, ahonnan hoppan�lhat. Majd egy halk pukkan�ssal elt�nt.


Hermione f�l�lomba furcs�n �rezte mag�t. Mintha nem lenne egyed�l. Majd lassan kinyitotta a szem�t, �s k�rben�zett. Perselus ott �lt egy karny�jt�snyira t�le, �s keze az �gyon volt. Vagyis, ahogy jobban megn�zte, nem eg�szen az �gyon. Ekkor a f�rfi is fel�bredt, �s csod�lkozva n�zett r�, a l�ny halkan elk�hintette mag�t, �s sz�lt, hogy tal�n elvehetn� a kez�t. A f�rfi, ahogy felm�rte a helyzetet, felugrott �s kirohant. M�r megint… - gondolta mag�ban.

- Mi�rt ker�l�k mindig ilyen �r�lt helyzetekbe? Egy�ltal�n, mit keresett mellettem? Virrasztott volna?

�gy gondolta, nem lenne a legjobb �tlet megk�sz�nni, vagy csak megk�rdezni is, esetleg Perselus leharapja a fej�t, ha utal�st tesz a reggelre…
K�nyelmesen ny�jt�zkodott, megmosakodott, majd elbaktatott reggelizni. Bar�tai m�r ott voltak.

- Mi t�rt�nt Pitonnal? – k�rdezte vigyorogva Ron. – Az el�bb l�ttuk berohanni, de �gy n�zett, hogy nem sz�vesen ker�ln�k a szeme el�. N�zd, most is, mindj�rt legyilkolja a r�ntott�j�t – mutatott nevetve a tan�ri asztalra.

- Csak megk�rtem, hogy menjen ki, am�g fel�lt�z�m. Nem vette j� n�ven, hogy valaki kik�ldi a saj�t szob�j�b�l – pr�b�lta valami elfogadhat� mes�t kital�lni a l�ny.

- Maradt volna? A v�n k�jenc… - morgott erre v�r�s haj� bar�tja. Majd Hermione legnagyobb szerencs�j�re egy �ri�si r�ntottaadag �rdekesebbnek bizonyult.

Az els� �r�juk SVK volt, Hermione kicsit agg�dott, most tal�lkozik el�sz�r a Falleyval, az�ta, mi�ta el�jult. Hamar a terem el� �rtek, �s a fi�k lelkesen mes�lt�k neki, hogy milyen �rdekes volt a m�ltkori �ra. Mindenf�le �tkokat tanultak, de ellen�tokkal �s gyakorlattal egy�tt.

- Nagyon durva volt, az egyik �tokra felrobbant egy p�k! – hadarta el Ron egy szuszra. M�g mindig nem bar�tkozott meg a p�kokkal, �gy az eml�tett �tok az egyik kedvence lett.

Hermione csak elgondolkodva hallgatta �ket. Miut�n m�r mindenki �sszegy�lt a terem el�tt a barna haj� f�rfi is megjelent, kellemesen mosolyogva beinvit�lta a di�kjait. Szeme megakadt a k�cos, barna l�nyon �s r�mosolygott. Hermione m�ris szerzett mag�nak egy csom� heted�ves n�nem� ellens�get… akik az els� �ra �ta rajongtak a vonz� f�rfi�rt.

- J� reggelt! �r�l�k, hogy ilyen kor�n reggel megtisztelnek a figyelm�kkel – mondta nevetve az �lmosan pislog� di�kokra n�zve. – Ha a m�ltkori �ra elnyerte a tetsz�s�ket, akkor tal�n a maival is el�gedett lesznek. �tkokat fognak gyakorolni, egym�son. El�tte mindenkinek megtan�tok egy egyszer� v�d�pajzs�tkot, amellyel megv�dhetik magukat a gyakorl�s alatt.
�lljanak fel, a padokra ma nem lesz sz�ks�g. – Miut�n mindenki fel�llt, egy int�ssel elt�ntette az eml�tett fa �l�alkalmatoss�gokat.

A di�kok k�z�tt s�t�lt, am�g gyakoroltak. Amikor Hermione mell� �rt, �gy tett, mintha a l�ny t�k�letes mozdulat�t szeretn� kijav�tani, m�g� �llt, kez�t csukl�j�ra sim�totta, �s megmutatta a k�v�nt mozdulatot. Hermione ism�t j� p�r gyilkos pillant�ssal lett gazdagabb, �s sz�rnyen zavarba is j�tt, nem �rtette a tan�rt. Majd a f�rfi halkan suttogott valamit a f�l�be.

- �ra ut�n maradhatna p�r percet. Besz�lni szeretn�k mag�val, ha nem okoz probl�m�t.

- Term�szetesen – lehelte zavartan a v�laszt.

- Mostm�r t�k�letes a mozdulata, Miss Granger – mondta hangosan, majd arr�bb s�t�lt.

Nem sokkal k�s�bb az �r�nak v�ge lett, �s a di�kok vid�man besz�lgetve elhagyt�k a termet, b�r n�h�ny l�ny m�g mindig gyilkos szemeket meresztett Hermion�ra.

Sz�lt bar�tainak, hogy menjenek csak, � m�g el akar k�rni egy k�nyvet a professzort�l, �s maradt.

- K�sz�n�m, hogy maradt – kezdte kedvesen mosolyogva. – Csak meg szerettem volna k�rdezni, hogy jobban van–e? Esetleg seg�thetek valamiben? Nagyon megijesztett legut�bb – olyan szemekkel n�zett, mik�zben ezt mondta, hogy a l�ny barna f�rtjei alatt f�lig pirult zavar�ban.

- J�l vagyok k�sz�n�m. Csak kimer�lt voltam. Azt hiszem, nincs sz�ks�gem seg�ts�gre, k�sz�n�m – a tan�r szem�be n�zett, �s �vatosan megpr�b�lt kapcsolatot teremteni. Nem tudta, mi�rt, de m�g mindig tartott att�l a hideg s�t�ts�gt�l, amit a f�rfiben �rzett. Most is megtal�lta, ott volt m�lyen, elrejtve az �rzelmei f�l�. A legmeglep�bb az volt, hogy semmi �rzelmet nem tal�lt, ami vele kapcsolatos lett volna. Megd�bbent, akkor m�gis mi�rt ilyen kedves vele?

Ajt�nyikordul�s zavarta meg �ket, de nem fordultak oda. M�g mindig egym�s szem�be n�ztek. �rdekes l�tv�nyt ny�jtottak. A f�rfi, ahogy kedvesen mosolyogva �ll, �s a l�ny szem�be n�z. Hermione alig p�r m�terre, f�lig pirulva, tincsei valamennyire takarj�k az arc�t, �s zavartan n�z a m�sik szem�be.

- Megint megzavartam valamit? Ilyen az �n form�m. Sz�rnyen sajn�lom – sziszegte egy j�l ismert hang. A barna f�rt�k megremgetek, Falley Pitonra emelte a tekintet�t.

- Csak sz�lni akartam, hogy McGalagony professzor v�rja mag�t, most – mordult m�g oda, majd kiviharzott.

Hermione legsz�vesebben ut�na futott volna, el�re sejtette, hogy ha nem is kimondva, de ez�rt m�g fizetni fog a d�lut�n folyam�n, ha egy�tt kell dolgozniuk. Gyorsan elk�sz�nt, �s elsietett az eb�dl�be.

A f�rfi egyed�l maradt a teremben, �s d�h�sen meredt maga el�.

- Ez a Piton mindig megzavar, �gy nem lesz egyszer� k�zel ker�ln�m hozz�… - d�h�ng�tt.

Eb�d ut�n lassan visszaballagott Perselus szob�j�ba, hangosan s�hajtozva. Meg�g�rte, hogy ma d�lut�n seg�t. Az �lma esz�be jutatta a napl�t is, amit a lak�t�rs�n�l l�tott, illetve, ahogy belegondolt, esz�be jutott a m�sik k�nyv is, hiszen azzal se jutott el�r�bb.

V�g�l egy utols� s�hajjal bekopogott.

- J�jj�n, Miss Granger. L�tom hamar elszakadt a rajong�j�t�l – g�nyol�dott fel se pillantva a k�nyv�b�l a b�jitaltan�r.

A l�ny ink�bb lenyelte a nyelve hegy�re k�v�nkoz� ep�s megjegyz�st �s bes�t�lt a szob�ba. El�vette k�nyvei k�z�l azt, amit a bar�tai hoztak �s le�lt vele a szabad fotelbe. T�relmesen v�rt, h�tha a f�rfi m�g mond valamit, de miut�n m�g arra se l�tott hajland�s�got, hogy egy pillanatra a fej�t felemelje, megsz�lalt.

- Eln�z�st, de tegnap azt mondta, ha a seg�ts�g�re lenne sz�ks�gem, k�rdezzek – kezdett bele �vatosan.

- Igen? – n�zett fel meglepve. Granger nem tud valamit?

- Van egy k�nyv, amit nem tudok elolvasni. Megn�zn�? – tolta a k�nyvet �vatosan a f�rfi orra el�.

A fekete szemekben �rdekl�d�s csillant.

- Honnan szerezte? – k�rdezte szemeit v�gig a k�nyv�n tartva.

- Harry �s Ron hozta nekem, m�g ny�ron.

- �rtem, m�g nem tal�lkoztam ilyennel, de azt hiszem, olvastam r�la. Ha val�ban az, amire gondolok, lesz vele munk�nk, mire el tudjuk olvasni – majd reag�l�st se v�rva felugrott, �s a k�nyveihez s�t�lt. Teljesen elfelejtkezett arr�l, hogy haragszik a l�nyra, hogy ut�lja a jelenl�t�t. Csak a feladat lebegett a szeme el�tt, mindig is szerette a kih�v�sokat.

Egy percig csak �llt a polcok el�tt, majd �vatosan leemelt egy k�nyvet, �s k�t l�p�ssel ism�t Hermione mellett termett. � nem mert megsz�lalni, legsz�vesebben leveg�t se vett volna, nehogy megzavarja a f�rfit, aki teljesen elfelejtette, hogy ott van, mik�zben t�relmetlen�l lapozgatott a k�nyvben. Majd kicsit k�s�bb el�gedetten fels�hajtott �s h�trad�lt.

- Megvan – mondta, szinte �nmag�nak. Feln�zett, �s szeme �sszetal�lkozott egy csillog� barna szemp�rral. Mag�hoz t�rt, �szbe kapott, hogy nincs egyed�l.

- Ez a k�nyv egy k�l�nleges elj�r�ssal k�sz�lt. A l�nyege, hogy nem tint�val �rt�k, hanem egy b�jitallal. Csak abban az esetben v�lik olvashat�v�, ha pontosan azzal a b�jitallal meg�rinti az ez�st�s vonalakat. A f�zetet viszont ki kellene k�s�rletezn�nk.

- Mikor kezdj�k? – k�rdezte Hermione, Perselust is meglep� lelkesed�ssel.

- Amit m�ra sz�ntam, r��r. Azonnal? – k�rdezte, m�r majdnem mosolyogva. Most nem tan�r – di�k besz�lt egym�ssal, hanem k�t tud�sv�gyt�l �g� var�zsl�.

Indultak is a laborba, �s m�r �tk�zben arr�l vitatkoztak, milyen �sszetev�kkel kellene kezdeni. Eg�sz d�lut�n kem�nyen dolgoztak, minden lehets�ges vari�ci�t kipr�b�lva, de nem jutottak eredm�nyre. T�bb �ra munka ut�n Hermione gyomra hangosat kordult, amit mindketten j�l hallhattak, mivel �ppen n�ma csend borult r�juk. Tan�ra el�sz�r felkapta a fej�t, nem tudva, honnan sz�rmazik a furcsa zaj, majd a l�ny v�r�s arc�t l�tva lassan r��bredt.

- Esetleg hozathatok valami �telt a h�ziman�kkal. A vacsor�t m�r lek�st�k – fordult oda. T�rsa a javaslat hallat�n m�g jobban elpirult, de belegyez�en b�lintott. Nem sokkal k�s�bb Perselus szob�j�ban �ltek, �s teljes egyet�rt�sben falatoztak.

K�zben arr�l vitatkoztak, mit ronthattak el, ami�rt nem tal�lt�k meg a megold�st. Kicsit k�s�bb befejezt�k a vacsor�t, �s egyszerre �lltak fel. Ahogy a l�ny pr�b�lta kiker�lni a f�rfit, nem vette �szre, hogy � is �pp erre k�sz�l, �s �ssze�tk�ztek. A hirtelen lend�lett�l megbotlott, ha a tan�r nem tartja meg, elesik.

- K�sz�n�m – n�zett fel r�. Alig b�rt nyugodtan l�legezni, nem tudta mi�rt, de az, hogy a karjaiban tartotta, minden m�st kivert a fej�b�l. Csak �llt �s b�mult a fekete szemekbe.

A f�rfi sem volt jobb helyzetben, megb�v�lt�k a barna szemek, �s ahogy felemelte a fej�t, egy pillanatra meg�rezte a haj�b�l �rad� kellemes illatot. N�ztek egym�s szem�be, zavartan, akadoz� l�legzettel, majd Perselus lehajtotta a fej�t, �s szinte tudt�n k�v�l megcs�kolta a l�nyt. Percekkel k�s�bb v�ltak sz�t, pihegve, kipirultan.

- Azt hiszem, kezet akartam mosni – motyogta zavartan Hermione

Enn�l nagyobb h�lyes�get nem tudt�l volna mondani? – korholta mag�t azonnal.

A hangj�ra a f�rfi is kezdett mag�hoz t�rni, de tov�bbra is csak �llt, mag�hoz �lelte. Meg volt zavarodva. Nem �rtette, mi�rt tette ezt. Egyszer�en csak, musz�j volt, ahogy a l�ny hozz�simult, �rezte az illat�t, ahogy l�legzett, emelked� s�llyed� mellei minduntalan Perselus test�hez simultak. Elvesztette az esz�t, �s csak �lelte mag�hoz, nem akarta elengedni… Lassan kezdett r��bredni, mit tett, �s kivel.

Elengedte Hermion�t, �s csak n�zett r�, megbabon�zva.

- Nem megy? – k�rdezte lassan.

- Hova? – k�rdezte csod�lkozva. Majd esz�be jutott, mit is mondott az el�bb. – Megyek… - �s pillanatokkal k�s�bb m�r elt�nt a barna hajzuhatag a f�rd�ajt� m�g�tt.

Perselus leroskadt a sz�kbe, �s csak n�zett maga el�. Gondolkodni akart, de nem tudott, csak a l�ny illata, �rint�se, cs�kja ism�tl�d�tt meg benne �jra �s �jra. Majd esz�be jutott, hogy legut�bb, mikor valaki ilyen �rz�seket keltett benne, annak mi lett a v�ge, �s azonnal elkezdett bez�rk�zni.

- Nem szerethetek, � sem szeret engem. Hogy is szerethetne? Egy ilyen v�n, megkeseredett �rul�t. Csak �lmodozz, nem lehet ebb�l soha semmi - morogta mintegy �nmag�nak.

- Perselus, k�rlek ne – hallotta k�ny�rg� hangj�t, mik�zben k�t apr� k�z simult a v�ll�ra. – Ne z�rk�zz be �jra. Pr�b�lj meg egy picit b�zni bennem – k�rlelte szinte csak lehelve a szavakat.

Nem tudta, honnan van b�tors�ga kimondani ezeket, de �rezte, hogy a f�rfi h�zza vissza a falakat, �s nem akarta megengedni. Szinte nem is � d�nt�tt arr�l, hogy mit tesz, ink�bb csak az �lmok sor�n begy�jt�tt tapasztalatok alapj�n cselekedett. Ilena gy�gy�t� volt, �s ezt most felhaszn�lta.

�vatosan, l�gyan simogatta a v�ll�t, de nem mondott t�bbet. �rezte, hogy minden sz�val csak h�tr�ltatn� azt, amit el akar �rni.

- Nem tudom, nekem ez nem megy… - felelt Perselus. Fej�t nem emelte fel, nem tudott m�g a l�nyra n�zni.

- Csak ne z�rk�zz be, nem k�rek semmi m�st – majd �vatosan v�gigsim�tott a f�rfi test�vel egy�tt a lelk�n is, �s megpr�b�lta megnyugtatni.

Erre � hirtelen felugrott, �rezte, hogy a Hermione valahogy az �rzelmeivel j�tszik, �s ez feld�h�tette.

- Ezt ne mer�szeld m�g egyszer! Ne ny�lj hozz�m! – kiab�lta d�h�sen. A l�ny remegni kezdett. Nem gondolta, hogy ilyen hat�ssal lesz r�, csak seg�teni akart. Nem volt vele tiszt�ban, hogy ennyire �rz�keny, hogy meg�rzi, ha b�rmit tesz.

- Ne haragudj. Nem fordul el� t�bbet – suttogta halkan, majd kicsordult egy k�nnycsepp a szem�b�l.

A f�rfi nem sz�lt semmit, csak elfordult �s beviharzott a f�rd�be egy tal�rt felkapva. T�vol akart lenni t�le, amennyire lehet. �gy gondolta, nem kellene megint kiv�gtatnia, mert lassan m�r �j �sv�nyeket j�rna a kast�ly parkj�ba… Pr�b�lta elrendezni mag�ban az �rzelmeit, majd azzal nyugtatni mag�t, hogy ami �rez, az csak fizikai v�gy, semmi m�s.

- R�gen voltam n�vel, csak ez lehet – gy�zk�dte mag�t a t�k�rbe n�zve. Szinte v�rta, mikor kiab�l vissza t�k�rk�pe: hazudsz, �s ezt nagyon j�l tudod!

Hermione csak �llt, megzavarodva. Nem akarta megb�ntani. Amikor megcs�kolta, megsz�nt k�r�l�tte a vil�g. Lassan az �gy�hoz s�t�lt, �s le�lt. Nem akart ezen gondolkodni, �gy v�lte, �gysem � fog d�nteni…

A f�rfi sok�ig nem j�tt ki a f�rd�b�l, �gy kez�be vette Ilena napl�j�t �s olvasni kezdett. Nem vette �szre, hogy majd leragad a szeme, csak el akarta terelni a gondolatait. Sz�p lassan elaludt…

K�s�bb Perselus kis�t�lt a f�rd�b�l, m�r n�h�ny cs�p�s megjegyz�sen gondolkodva, de megl�tta az alv�t. M�g morcosabb lett, hogy nem vezetheti le rajta a fesz�lts�get, de nem akarta felkelteni. B�rmennyire sz�vesen kiosztotta volna, �gy elker�ltek egy k�nos szitu�ci�t.

Elt�ntette az asztalr�l az �teleket, majd Hermione �gy�hoz s�t�lt. Kivette a kez�b�l a k�nyvet, �s azon gondolkodott, hogy betakarja–e. A pinc�ben az �jszak�k nagyon hidegek voltak, �s tiszt�ban volt vele, mit kap McGalagonyt�l, ha a l�ny megbetegszik. �vatosan betakarta, majd ism�t a k�nyvre esett a pillant�sa. Szeme v�gigfutott a c�men.

K�v�ncsi lett, tudta, mit �g�rt, de di�kja m�lyen aludt. � pedig csak bele akart lesni egy kicsit a k�nyvbe. Olyan volt, mint egy kisgyerek, szeme sark�b�l az alv�ra pillantott, nehogy rajtakapja, majd ism�t a k�nyv�rt ny�lt. Az els� oldalr�l egy gy�ny�r� n� k�pe mosolygott r�. Miut�n kib�m�szkodta mag�t, elolvasta a k�p alatti verset, majd a nevet. Teljesen led�bbent.

- Ilena napl�ja? – suttogta maga el�. Majd gyorsan az �gyra n�zett ism�t, hogy nem keltette–e fel. – Hogy ker�l ez hozz�? Reggel besz�lgetni fogunk… – suttogta v�szj�sl�an maga el�.

Teljesen hidegen hagyta az �g�rete. Le�lt �s olvasni kezdett. Majd, ahogy kor�bban a l�ny, � is elaludt a k�nyv felett.


�g �s f�ld k�z�tt:


Sz�letni kell, �jra meg �jra,
Indulni kell a h�bor�ba,
�s harcolni kell, meghalni �s szeretni
M�g nem el�g.

Sz�letni kell minden nappal �jra,
�lmodni azt, ami nem v�lhat val�ra,
�s harcolni kell, meghalni �s szeretni
M�g nem el�g.

�g �s f�ld k�z�tt rep�lj velem,
Vezess �t az �leten,
Napot fess a sz�rke holdra!
�g �s f�ld k�z�tt rep�lj velem,
Vezess �t az �leten,
Vigy�l �t a t�ls� partra, igen!

Csak k�rbe-k�rbe forog velem.
Minden, ami egyszer volt s �jra lesz,
Csak k�rbe-k�rbe forog velem.
Te �lmodj tov�bb, kedvesem!

Nincs senki m�s, aki helyedre l�phet,
Itt sz�lett�l, �s itt kell �lned,
Nincs m�sik hely, nincs m�s id�,
Meghalnod is csak itt lehet.

Keresem a hajnali f�nyben,
Vak�t� nap t�z�ben,
Hol van az a csillag az �gen,
Vir�gom, el ne hervadj,
{...}, hogy megtal�llak

(Koncz Zsuzsa)