Felszaladt a szob�j�ba, �s �gy�ra rogyott. M�r nagyon nehezen viselte az �lland� megjegyz�seket, agg�d� pillant�sokat, k�rd�seket.

- Mi�rt nem k�pesek v�gre meg�rteni, hogy nem vagyok szerelmes Ronba? Ha � k�pes volt elfogadni, akkor �k mi�rt nem? Mi�rt hiszi mindenki azt, hogy csak n�i szesz�ly, hogy csak k�retem magam? Ron gyerek �s az is marad, egyszer�en nem ill�nk �ssze.

Minden d�h�s mondattal egy p�rna robbant sz�t, �s a tollpih�k belept�k a szob�t. Majd kopog�st hallott, tudta hogy t�lz�sba vitte, de m�r nem �rdekelte. M�r csak azt k�v�nta, hogy hagyj�k v�gre b�k�n.

- Egyed�l akarok maradni – kiab�lta ki m�g mindig igen emelt hangon.

- �n viszont besz�lni akarok mag�val. �s fogok is – hangzott a g�nyos felelet az ajt� t�ls� oldal�r�l.

Majd miel�tt �szbe kaphatott volna, a professzor be is nyitott a szob�ba. Ahogy bel�pett majd becsukta az ajt�t n�h�ny tollpihe r�libbent a tal�rj�ra, �s fekete haj�ra, eg�szen mulats�gosan n�zett ki. Persze mindebb�l semmit sem vett �szre, hiszen azzal volt elfoglalva, hogy gunyorosan k�rbehordozza pillant�s�t a szob�n:

- Ezt nevezi a kisasszony �gy, hogy „ura vagyok az �rzelmeimnek”?- Majd sokatmond�an felh�zta a szem�ld�k�t.

Hermione erre m�r nem tudott mit mondani, az eddig visszafojtott indulatok v�g�l egy �ri�si nevet�sben t�rtek ki bel�le. Piton professzor, amint lassan t�lap�k�nt ott �ll, �s sz�mon k�ri rajta, hogy nem viselkedik megfelel�en.

- �n… �n… meglehet�sen komoly var�zsl� benyom�s�t kelti… ebben a pillanatban- pr�b�lta elmondani �szrev�tel�t a d�bbent pillant�sra, amit a nevet�sre kapott v�laszul.

- Ezt is a maga felel�ss�gteljes viselked�s�nek k�sz�nhetj�k – suttogta v�szj�sl�an Piton, majd egy int�ssel rendbe hozta �nmag�t �s a szob�t. – Mellesleg egyet kell �rtenem mag�val, Weasley �rfi gyermeteg, �s az is marad – g�nyol�dott tov�bb.

- Most nem vagyunk a Roxfortban – v�gott vissza d�h�sen Hermione.– Vagy mondja el, mit akar, vagy t�nj�n el! – Egy pillanatra a hangja megremegett, szokatlan volt m�g neki is ez a st�lus �nmag�t�l. De nem b�rta m�r tov�bb elviselni Piton fennh�j�z� st�lus�t.

- Ezt nem fogom elfelejteni, kisasszony. Majd ha alkalom ad�dik, esz�be fog m�g jutni, hogy mit mondott. - Mosolyodott el Piton, de �gy, hogy Hermione �rezte, nem sok j�t v�rhat a k�vetkez� �v b�jitaltan �r�in.

- Ami�rt j�ttem, az az, hogy, b�r gondolom, szeretn�, nem lesz k�pes egyed�l elk�sz�teni a f�zetet. Valamilyen szinten mindenk�ppen sz�ks�ge lesz a seg�ts�gemre.

Innent�l a besz�lget�s norm�l v�g�nyra terel�d�tt vissza, �s Hermione is lassan megnyugodott, mik�zben az utas�t�sokra koncentr�lt.

Gondolataib�l a vonatablakon koppan� bagoly z�kkentette ki.

- Pulipinty tov�bbra sem �gyess�g�r�l h�res - nevetett fel mag�ban.

Gyorsan kinyitotta az ablakot, �s beengedte a baglyot. Elvette t�le a levelet, majd keresett ennival�ja k�z�tt valami bagoly sz�m�ra is ehet�t. Pulipinty h�l�san huhogott, majd gyorsan elrep�lt.

Hermione meglep�dve forgatta a pergament. Vajon ki �rt neki? Gyorsan kibontotta, �tfutotta, majd megnyugodva �lt vissza Cs�mp�s mell�. V�gre tudja, hogy Harry�k m�r a Roxfortban vannak, nem t�rt�nt semmi k�l�n�s vel�k, csak t�l k�s�n �rtek vissza, a vonatot m�r nem tudt�k el�rni.

Megnyugodva vett el� egy k�nyvet, rem�lve, am�g prefektusgy�l�sre nem kell mennie, nem fogj�k megzavarni. Ebben azonban t�vedett, mert negyed �r�val k�s�bb kedvenc sz�ke mardek�ros di�kja, �s alattval�i kopogtattak az ajtaj�n. Azaz kopogtattak volna, ha tanultak volna valami illemet. Ehelyett csak benyitottak, majd Malfoy szok�sos vontatott st�lus�ban megsz�lalt:

- Hol hagytad a bar�taid s�rv�r�? Vagy nem ismertek fel, mert nem f�s�lk�dt�l reggel? –Majd egy el�gedett mosollyal nyugt�zta Crak �s Monstro nevet�s�t. Felmer�lt benne egy pillanatra, hogy vajon �rti-e a k�t ostoba, hogy mir�l van sz�, vagy csak megtanult�k m�r, mikor kell nevetni�k. V�g�l ink�bb ism�t Hermion�ra n�zett, v�rva a reakci�t. M�r gondolatban j� kis �tkokat keresett, amivel az egyed�l tal�lt s�rv�r�t megk�nozhatn�.

- Malfoy, m�r nagyon hi�nyoltam a t�rsas�god. De ennyi el�g is volt bel�le – sz�lt vissza hidegen.– Ha nem t�nsz el azonnal a gorill�iddal egy�tt, tal�n elfelejtem p�r percre, hogy prefektus vagyok – tette m�g hozz�, felpillantva Malfoy meglep�d�tt arc�ra.

- A kis eminens fenyeget? Remegnek a l�baim, gyertek fi�k, tartsatok meg – sz�lt nevetve k�t test�r�hez. Azok hirtelen „�lomb�l �bredve”, ugrottak volna teljes�teni a parancsot, mire Malfoy d�h�sen r�juk mordult:

- Ostob�k, �lljatok meg.

- L�tom Malfoy, most nem �rsz r� velem foglalkozni, a test�reid tov�bbk�pz�se fontosabb tev�kenys�g – sz�lt oda rosszm�j�an nevetve Hermione, majd visszafordult a k�nyv�hez, ezzel elint�zettnek tekintve az �gyet. Legal�bbis k�v�lr�l �gy l�tszott.

Unta m�r Malfoy akad�koskod�sait, unta m�r hogy mindenki rajta k�sz�r�li a nyelv�t, �s neki hallgatnia kell. Valami kedves kis �tkon gondolkodott, amivel egy id�re t�vol tarthatn� a bek�pzelt sz�k�t.

- �tkokat, Ig�zeteket er�s�t� k�l�nleges b�jitalok? S�rv�r�, azt hiszed, ezzel majd j� pontot szerezhetsz Pitonn�l? – Majd egy p�lcaint�ssel mag�hoz h�vta volna a k�nyvet… De Hermione id�ben �szrevette a mozdulatot, �s megakad�lyozta.

V�gre megtanulta a non-verb�lis var�zslatokat, ez�rt igencsak elkerekedett szem� Malfoy �lt el�tte. Majd egy hanyag p�lcaint�s, �s Malfoy kirep�lt a kup�b�l.

- A prefektusgy�l�sen tal�lkozunk dr�ga, addig ink�bb oktasd a gorill�idat. P� �des! – intett kecsesen a p�lc�val, mire a kup� ajtaja bez�rult.

Malfoy led�bbenve �llt odakint majd d�h�sen elrohant. Meglepte a hirtelen j�tt ellen�ll�s, de kup�j�ba �rve m�r fontolgatta is a bossz�t…