27. A haj��t

M�snap reggel Harry �r�mmel �rz�kelte, hogy s�r�l�se lelohadt, �s �gy tudja mozgatni karj�t, mintha mi sem t�rt�nt volna.

Reggeli ut�n f�jdalmas b�cs�zkod�s vette kezdet�t Hermione �s csal�dja k�z�tt, mialatt Harry – Piton figyel� szeme el�tt – befejezte a f�lbemaradt v�d�var�zslatokat a ker�t�sen. Ezek ut�n gyalogosan elindultak a h�l�t�l latyakos utc�n egy buszmeg�ll� fel�. �gy d�nt�ttek, messzebbr�l hoppan�lnak csak.

- Ha m�r kir�ndulni megy�nk, akkor ugorjunk el az Abszol �tra is – mondta Piton. – Nem musz�j elk�s�rnetek, de jobban �rezn�m magam, ha lenne egy p�lca a k�zelemben – vallotta be feszengve.

Harry b�lintott, majd megk�rdezte:

- Mit kell venn�nk?

- Ha Erd�lybe megy�nk, nem �rt n�h�ny extra b�jital, ami j�l j�het. Nincs id�nk, hogy mindet magam f�zzem meg, �gy v�s�rolnunk kell.

- Akkor ott fel fogja venni Ron alakj�t? – k�rdezte Hermione idegesen.

- Nem, dehogy, az Abszol �ton t�l felt�n� lenn�k. Majd csak az orsz�ghat�ron k�v�l. Sim�n szerzek egy hajsz�lat valahol �t k�zben, ilyen r�vid id�re mindegy, hogy kinek adom ki magam – felelte a f�rfi.

Egy �r�val k�s�bb m�r a var�zsl�k v�s�rl�utc�j�ban s�t�ltak. Harry �s Hermione mellett egy alacsony, k�pc�s var�zsl� s�t�lt sz�ke hajjal �s �ri�si bibircs�kkal az orra mellett.

- Odan�zz, ki van ott! – r�ngatta meg figyelemfelkelt�en a l�ny Harry karj�t, mire az f�jdalmasan felszisszent. Ennyire az�rt m�g nem volt j�l. Hermione zavartan bocs�natot k�rt, majd �jra a t�volba mutatott. – Ott van Mrs. Octondon a f�rj�vel – magyar�zta.

- Ki ez a n�? – k�rdezte Piton. Hangja teljesen m�s volt, mint amit megszoktak t�le.

- Egy auror, aki m�r sokszor a seg�ts�g�nkre sietett – magyar�zta Harry.

- Olyan ismer�s – gondolkodott el Piton, de arca tan�cstalans�got t�kr�z�tt. Mimik�ja hagyott n�mi k�v�nnival�t maga ut�n, ilyen �br�zattal nehezebben tudta fenntartani a fapofa tekintetet. – Nem tudom, hol tal�lkoztam m�r vele, de majd csak eszembe jut. Az�rt lehet�leg ker�lj�k el a vele val� tal�lkoz�st, rendben?

- Rendben, �gyis a f�rj�vel besz�lget, nem hinn�m, hogy nagyon figyeln� az utc�t – b�lintott Harry, majd elsiettek a t�loldalon.

Egy �ra kellett, mire mindent beszereztek, amire sz�ks�g�k lehetett �tjuk sor�n.

- Mehet�nk? – �rdekl�d�tt Piton.

Harry zavartan megr�zta a fej�t, �s k�z�lte, lenne m�g egy kis dolga.

- T�z perc, �s j�v�k – �g�rte, �s elt�nt egy �llatkeresked�sben.

Ami�ta megl�tta egy kirakatban a hirdet�st, miszerint itt minden ig�nyt ki tudnak el�g�teni, ha �llatokr�l van sz�, egy �tlet motoszk�lt a fej�ben.

- Van olyan kuty�juk, ami nem okoz allergi�t? – fordult egy id�s �rhoz, aki �ppen egy bagoly kalitk�j�t takar�totta.

- Hogyne volna! – t�rt el� a f�rfib�l a keresked� v�r, �s egy katal�gust kapott le egy polcr�l. – Kistest�, vagy nagytest�? Kan, vagy szuka? Hossz� sz�r�, vagy…

- Egy fiatal l�nynak lenne – v�gott Harry a szav�ba. – Mindig kuty�t szeretett volna, de az apja allergi�s r�juk, �gy nem lehetett. Melyiket aj�nlja? Muglikr�l van sz�, akik nagy, kertes h�zban laknak.

Alig p�r perc m�lva mindenben meg�llapodtak. A kuty�t szem�lyesen is megtekinthette, amikor egy seg�d behozta a kinti kennelb�l. K�z�ptermet� kis kutyus volt turcsi orral �s vid�m tekintettel. Harry azonnal l�tta, hogy r�gt�n be fogja lopni mag�t a l�ny sz�v�be.

Az �zlet foglalkozott h�zhoz sz�ll�t�ssal is, �gy gyorsan �rt egy levelet, majd meghagyta, hogy pontosan n�gy nap m�lva kapja meg Flammy az �llatot, a tizenhatodik sz�let�snapj�n.

El�gedetten csatlakozott a kint v�rakoz� t�rsaihoz, majd olyan gyorsan, ahogy csak tudtak, elmentek a temet�be.

Harry k�r�s n�lk�l �tny�jtotta Pitonnak a l�thatatlann� tev� k�peny�t, hogy felt�n�smentesen l�togathassa meg a feles�ge s�rj�t, majd Hermion�val kettesben Ron s�rj�hoz indultak.

Amikor m�r nem j�rtak messze, �szrevett�k, hogy egy alak �ll Ron nyughelye mellett.

- Forduljunk vissza – ijedt meg Harry, aki semmik�ppen sem akart �sszetal�lkozni valamelyik Weasley-vel.

- Szerintem Neville az – k�mlelt a t�volba Hermione. – Gyere, menj�nk oda! Egyszer �gyis tal�lkoznunk kell vele, �gy legal�bb t�l lesz�nk rajta. Tal�n nem vet meg minket annyira, hogy �sszevessz�nk Ron s�rja felett!

Harry nagyot s�hajtott, �s elsz�ntan tov�bbindult.

- Szia Neville – sz�l�totta meg a gondolataiba mer�lt fi�t.

- Sziasztok! – v�laszolt Neville, miut�n mag�hoz t�rt a sokkb�l, amit hirtelen elbukkan�sukkal okoztak. – Mi �js�g? – motyogta zavartan.

- Semmi j� – s�hajtotta Hermione. – Te hogy ker�lsz ide? Nem a Roxfortban k�ne lenned?

- A sz�leimn�l voltam a k�rh�zban, �s ut�na gondoltam kij�v�k ide, miel�tt visszamenn�k. M�g nem volt alkalmam ler�ni a kegyeletemet, mi�ta… mi�ta az a sz�rny� baleset t�rt�nt.

Harry nagyot s�hajtva n�zett bar�tj�ra.

- Ezek szerint te nem gondolod, hogy az �n hib�m? – k�rdezte agg�dva, pedig tudta, b�rki b�rmit mond, az eg�sz igenis az � hib�ja, �letre sz�l� keresztje.

- Nem voltam ott – t�rt ki a v�lasz el�l Neville. – De az aurorok szerint �rtatlan vagy, �s magam sem hiszem, hogy sz�nd�kosan �rtani tudt�l volna Ronnak, a legjobb bar�todnak – tette hozz�.

Harry �r�lt annak, hogy valakivel tud besz�lni ezekr�l a dolgokr�l. Neville �rtelmes fi� volt, �s b�r tudta, hogy nincs igaza, az�rt boldog volt a meg�rt�st�l. Percekig csendben besz�lgettek, nem megzavarva a temet� nyugalm�t. Neville �rdekl�d�tt a Voldemort elleni harc �ll�s�r�l, �s �jfent felaj�nlotta saj�t maga �s az �jj�alakult DS szakk�r szolg�latait.

Hermione volt az, aki meg�g�rte, hogy felt�tlen�l sz�lnak, ha tudnak seg�teni. Volt a zseb�ben azokb�l az �rm�kb�l, aminek a seg�ts�g�vel alapszinten kommunik�lni tudtak v�szhelyzet eset�n, �gy adott a fi�nak is. Neville m�r �ppen elk�sz�nt volna, amikor a boszork�ny furcsa k�r�ssel fordult hozz�.

- Ezut�n m�r nem mozdulsz ki a Roxfortb�l, ugye? – k�rdezte, majd l�tva a fi� b�lint�s�t, folytatta. – Akkor egy �ri�si sz�vess�get szeretn�k k�rni t�led. Adn�l nek�nk n�h�ny hajsz�ladat? �g�rj�k, hogy semmi t�rv�nytelen dologra nem haszn�ljuk fel, de bizonyos esetekben sz�ks�g�nk lenne r� a Sz�zf�l� F�zethez – magyar�zta.

Neville nem mondott nemet, �gy Hermione �r�m�ben majd �sszecs�kolta a pirul� fi�t. Elz�rta egy par�nyi dobozba a hajf�rt�t, majd el�gedetten �sszed�rzs�lte a kez�t.

- Piton most m�r nem mondhatja, hogy nincs m�s lehet�s�ge Ron helyett – mondta Harrynek.

- Gondolod, hogy hajland� lesz pont Neville alakj�t felvenni? Szeg�ny sr�cot m�g n�lam is jobban ut�lja! – ellenkezett.

- Akkor nem fog tudni r�la. Titokban is kicser�lhetem a hajsz�lakat.

Miut�n mindent megbesz�ltek, v�gre r��rtek gy�szukkal foglalkozni. Friss vir�got raktak Ron s�rj�ra, majd csendesen eml�keztek a k�z�sen t�lt�tt pillanatokra.

Nem sokkal k�s�bb a temet� el�tt tal�lkoztak Pitonnal, majd elindultak, hogy beszerezz�k a sz�ks�ges jegyeket, iratokat.

Hermione pontosan megszervezett mindent, megrendelte a kell� jegyeket a haj�ra, vonatra, buszra. M�g arra is gondolt, hogy �jszaka is tudjanak utazni, �gy az ehhez megfelel� jegyeket vette meg.

- El kell jutnunk az orsz�ghat�rra – kezdte Hermione. - Nekem megvan minden iratom, �gy ezek alapj�n k�sz�tettem nektek is megfelel�eket. �ltal�ban csak fel�letesen ellen�rzik, bepecs�telnek �s mehet�nk. Ha a nyilv�ntart�sban ut�nan�znek, hogy kik vagyunk, m�g mindig haszn�lhatjuk a p�lc�nkat, teh�t nem szabad, hogy ez gondot okozzon – nagyot s�hajtott, majd Pitonhoz fordult. – Nagy k�r�s lenne, hogy ne Ron alakj�t vegye fel, hanem Neville-�t?

- Csak nem szerezt�l t�le hajsz�lat? – n�zett r� k�rd�n a f�rfi.

- �sszefutottunk vele a temet�ben.

Piton fintorgott, de v�g�l beleegyez�en b�lintott.

- Rendben, nem halok bele. Lassan indulnunk kellene, mert lek�ss�k a haj�t – mondta s�rget�en.

- Mi lesz, ha Voldemort h�vja, mik�zben mi k�lf�ld�n vagyunk? – k�rdezte hirtelen Harry.

- Nem fog h�vni – v�laszolta Piton magabiztosan.

- Mib�l gondolja? – n�zett r� �rtetlen�l.

- K�ldet�sen vagyok, meg kell tal�lnom azt a t�rt, amit Lucius emlegetett.

- Ezt eddig mi�rt nem mondta? – k�rdezte Hermione szemreh�ny�an.

- Nem k�rdezt�tek.

- �s hol van az a t�r? – �rdekl�d�tt a l�ny m�g mindig d�h�sen.

- �tba esik, visszafele megszerezz�k.

- Hol van? – k�rdezte ism�t, nyomat�kos�tva �nmag�t.

- Magyarorsz�gon – v�laszolta Piton szemforgatva.

- Mennyi id�t kapott arra, hogy megszerezze? – k�rdezte Harry, b�r � valahogy nem csod�lkozott azon, hogy Piton nem besz�lt m�g err�l.

- K�t h�nap m�lva kell jelentkeznem vele. Az � szavaival �lve, ink�bb d�g�ljek meg, de n�lk�le ne ker�ljek a szeme el� – felelte kim�rten.

- Csod�s, akkor most m�r indulhatn�nk. Hermione, te vezetsz, mert �n m�g nem j�rtam arra.

Egym�sba kapaszkodtak, majd egy hangos pukkan�ssal elt�ntek az Abszol �t mell�l, majd n�h�ny kilom�terrel arr�bb egy kik�t�ben jelentek meg. Hermione nyugalomra intette �ket, majd elt�nt a jegyeket int�zni, v�g�l n�h�ny perccel k�s�bb felt�nt, kez�ben egy k�teg pap�rral.

- N�lam lesz minden – mondta ellentmond�st nem t�r�en, majd kab�tja bels� zseb�be tette az iratokat a p�lc�ja mell�.

T�z perccel k�s�bb m�r egy haj� fed�lzet�n ringat�ztak, ahol a l�ny elmagyar�zta, hogy jutnak el Erd�lybe.

- P�rizsba kell eljutnunk egy vonattal, onnan rep�l�vel megy�nk Budapestre, ahonnan megint vonattal jutunk Erd�lybe.

- Te j�rt�l m�r arra egy�ltal�n? – k�rdezte Harry k�tkedve.

- Franciaorsz�gban m�r j�rtam, de Magyarorsz�gon, vagy Rom�ni�ban m�g soha.

- �n m�r voltam ott – mondta Piton, majd a l�nyra emelte tekintet�t, amiben valami elismer�sf�le csillogott. – �n sem tudok r�videbb utat od�ig, de �gy is napokig fog tartani az utaz�s.

- De ha j�rt m�r Erd�lyben, mi�rt nem hoppan�lunk oda? – k�rdezte Harry megsemmis�lten.

- Gyerek voltam m�g, nem eml�kszem r� pontosan, �s nem mern�m megkock�ztatni, hogy esetleg rossz helyre �rkezzek veletek egy�tt.

- Igen, ez jogos – mondta Hermione.

Harryt nem hagyta nyugodni egy gondolat.

- Mi�rt nem Londonb�l rep�l�nk Magyarorsz�gra?

- A reptereket nagyon szigor�an ellen�rzik, �s nem lep�dn�k meg, ha Pitont r�gt�n kisz�rn�k, �gyhogy nem mertem megkock�ztatni. Ez az �tvonal biztons�gosabb, �s kev�sb� felt�n�.

- �rtem. Mikorra �rkez�nk Franciaorsz�gba?

- N�h�ny �ra alatt ott vagyunk, addig pihenhetsz egyet, el�gg� cefet�l n�zel ki.

- K�sz, j�l vagyok, ink�bb k�r�ln�zn�k a haj�n.

Fel�llt, �s otthagyta �ket, majd nem messze a korl�tra t�maszkodva b�multa a ny�lt vizet. Olyan b�k�s volt minden, mintha vihar el�tti csend lenne. Tal�n csak � �rezte �gy, hogy a harc el�tti nyugalmat l�tja.

�r�kkal k�s�bb Hermione mell� �llt, �s nyugtat�an a v�ll�ra tette a kez�t.

- Ne agg�dj, Harry, el�bb-ut�bb minden rendbe j�n.

- Nagyon optimista vagy – felelte Harry lemond�an. – Nem l�tom az eg�sznek a v�g�t, �gy �rzem, madzagon r�ngatnak. Tudom, hogy meg kell tennem, de m�r annyira unom ezt az eg�szet, hogy azt m�r szavakba �nteni sem lehet. Hi�nyzik Ron, �s nagyon hi�nyzik Ginny is.

- Tudom, Harry, nekem is hi�nyoznak. A Weasley csal�d is meg fogja �rteni, hogy baleset volt az eg�sz, ha megtudj�k, hogy Ron l�lekhurcol� volt, �s tudom, hogy Ginny is meg fog neked bocs�tani, csak l�gy hozz� t�relmes.

Harry er�tlen�l megr�zta a fej�t.

- Ron n�lk�l soha nem lesz m�r semmi olyan, mint volt. Ha meg is bocs�tanak nekem, nem �rdemlem meg, hogy szeressenek, vagy f�ltsenek. �n m�r nem tartozom hozz�juk, �s Ginny is jobbat �rdemel, mint amilyen �n vagyok.

- �n m�g soha nem ismertem t�led �nzetlenebb, szeret�bb, jobb embert, Harry – v�laszolta csendesen Hermione. – Te csak j�t akart�l mindenkinek. Akkor is engem akart�l megv�deni, nem akartad b�ntani Ront, ezt �k is be fogj�k l�tni, �s ne mondj ilyet, hogy nem �rdemled meg Ginnyt. � nem �rdemel meg t�ged, ha nem l�tja be, hogy nincs igaza.

- K�ptelen lenn�k ezek ut�n a szem�be n�zni, b�rmennyire is szeretem. Vannak dolgok, amik nem m�lnak el, �s vannak, amiket sohasem kaphatunk meg, b�rmennyire szeretn�nk. Nagyon boldog voltam az alatt a kis id� alatt, am�g vele voltam, de nagyon j�l tudom, hogy v�ge, nincs tov�bb. T�l sok s�relem �rte �t is, �s engem is. Nagyon k�tlem, hogy t�l tudn�nk l�pni Ron hal�l�n, �s mindent ugyanott folytatn�nk, ahol abbahagytuk.

- Azzal, ha elutas�tod, csak f�jdalmat okozol neki, �s magadnak is, h�t nem �rted?

- � m�r elutas�tott, amikor a legnagyobb sz�ks�gem lett volna r�. Meg�rdemeltem, ebben biztos vagyok, de ezent�l mindig elhagyna, ha valami rossz t�rt�nne vel�nk? Nem, Hermione, nem b�rn�m elviselni azt, ahogy r�m pillantana. Sohasem fogom elfelejteni azt a v�dl� tekintet, ahogy r�m n�zett Ron temet�s�n!

- Meg fog bocs�tani, biztos vagyok benne.

- Ezt nem lehet megbocs�tani. De ha m�gis, elfelejteni sohasem fogja.

- Feladod? Csak hagyod, hogy v�get �rjen?

Harry s�hajtott egy nagyot, majd elford�totta a fej�t, �s �jra a tenger b�mul�s�ba vetette mag�t, mik�zben elmer�lt az okklumencia s�t�ts�g�ben.

- Mindenkinek jobb lesz �gy – v�laszolta csendesen.

- De nem tagadhatod meg a szerelm�t, ahogy a saj�todat sem. Hiszen szeretitek egym�st! – h�borgott a l�ny.

Harry hirtelen d�h�ss� v�lt, b�r maga sem tudta volna megmagyar�zni, mi�rt.

- A szerelem id�vel elm�lik. Hi�ba szeretj�k egym�st, ha t�bb f�jdalmat okozunk, mint amennyi �r�m�t!

- Van, ami�rt meg�ri szenvedni. �vekig is, egyetlen pillanat�rt. Mi�rt nem hagyod, hogy � d�ntse el, mi t�rt�njen veletek? – k�rdezte rem�nykedve.

- � m�r d�nt�tt, Hermione, �s �n is. Jobb �gy.

A l�ny fels�hajtott, �s Harry �r�m�re v�gre feladta a pr�b�lkoz�st.

- Piton? – k�rdezte hirtelen, mint aki �lomb�l �bredt.

- Az el�bb besz�lgett�nk, de egyed�l hagytam, mert kezdtem �rted agg�dni.

- �rtem. Megk�rdezhetem, hogy mir�l besz�lgettetek?

Hermione szint�n a vizet kezdte b�mulni, mintha fontolgatn�, hogy v�laszoljon-e erre a k�rd�sre.

- A feles�g�r�l mes�lt. Furcsa ezt mondani r�la, hogy mes�lt, de ez m�r annak sz�m�tott, az � besz�dmennyis�g�t figyelembe v�ve – nevetett idegesen. – Miatta fordult Dumbledore-hoz. Mikor megtudta, hogy Voldemort keresteti Rar�t, megk�rte, hogy seg�tsen, de elk�stek.

- Csak a szerelem miatt v�ltott oldalt? Nem hinn�m, hogy Piton ilyen �rzelg�s lenne – felelte Harry k�tked�n.

- Szerelem? Nem hinn�m, ink�bb szeretet. Mes�lted, hogy milyenek voltak a sz�lei, meg�rtheted, hogy ragaszkodott Rar�hoz, aki szerette �t, �s �gy �rezte, Voldemort �t b�ntja, ha Rar�t �ld�zi. Azt mondta, hogy miut�n Rara k�rh�zba ker�lt, vissza akart t�rni a rossz oldalra, hogy megfizethessen az auroroknak, de Voldemortot is gy�l�lte, mert � hajszolta bele a feles�g�t ebbe az eg�sz helyzetbe. Nem akart egyik oldalra se �llni, de v�g�l m�r �szre sem vette, �s bar�ts�got k�t�tt Dumbledore-ral – mondta, majd vett egy m�ly leveg�t, �s Harry tudta, hogy mondani akar m�g valamit. – Harry, val�j�ban � nem a j� oldalhoz h�s�ges, hanem Dumbledore-hoz �s hozz�d.

Majdnem felnevetett, amikor ezt meghallotta.

- Na ne nevettess!

- Hal�losan komolyan besz�lek. Azt mondta, hogy nem csin�ln� ezt, csak az�rt, hogy az auroroknak, vagy a Miniszt�riumnak megk�nny�tse a dolg�t, �s gy�l�li Voldemortot, de nem �ldozn� fel mag�t az�rt, hogy elpuszt�tsa, ink�bb elmenek�lt volna. Dumbledore tartotta ezen az oldalon, de amikor meghalt, m�r nem volt �rtelme tov�bb harcolnia, �s ezt nagyon j�l tudta a volt igazgat� is. A lelk�re k�t�tte, hogy vigy�zzon r�d, �s ezzel seg�tsen neki.

- Teh�t az eg�szet egy esk� miatt teszi?

- Esk�? Nem – r�zta a fej�t a l�ny. – Dumbledore csup�n megk�rte, de nem eskette fel, csak arra, hogy �t �lje meg.

Harry a kez�be temette az arc�t, �gy morgott.

- Sohasem fogok kiigazodni ezen az emberen – motyogta.

- El�g, ha b�zol benne – ellenkezett Hermione.

- B�zni? Ezek ut�n?

- Ezek ut�n kellene igaz�n b�znod benne. Csak Dumbledore k�rte, senki m�s, hogy seg�tsen nek�nk, m�gis megtette.

- Igen, igazad van. De rejt�ly, hogy mi�rt csin�lja.

- Nem sz�m�t, a l�nyeg, hogy mellett�nk �ll, ak�rmi t�rt�nj�k – felelte a l�ny halv�ny mosollyal a sz�ja sz�l�n.

Ezut�n m�r nem besz�ltek, csak sz�tlanul n�zt�k a hull�mz� vizet, m�gnem felbukkant mellett�k Piton is. Nem sz�lt semmit, csak a l�ny mell� t�maszkodott a korl�tra, �s � is vel�k egy�tt b�multa a tengert. Ha valaki l�tta volna �ket, a villanydr�ton �cs�rg� madarak jutottak volna esz�be.

- Nemsok�ra ott vagyunk – sz�lalt meg egy id� ut�n a l�ny, miut�n az �r�j�ra n�zett. - Miel�tt vonatra �l�nk, bekaphatn�nk valami eb�det, mert kezdek �hes lenni.

- �n nem tudok franci�ul egy mukkot sem – v�laszolt Harry arc�n f�jdalmas fintorral. – T�lem �hen is halhatunk, �n egy eb�det sem tudn�k megrendelni.

- Majd �n rendelek – sz�lt k�zbe Piton. – Egy�bk�nt is, Potter, neked az er�dre van sz�ks�ged a S�t�t Nagy�r ellen, nem az eszedre.

- Most g�nyol�dik? – k�rdezte Harry �rtetlen�l.

- Ink�bb csak ugrat – v�laszolt Hermione mosolyogva. – Arra c�lzott, hogy jav�thatn�l a hi�nyos tud�sodon.

Harry elk�pedve �lt a l�ny el�tt.

- Nem ezt mondta – makacskodott.

- De ez volt a l�nyege – v�laszolt Piton.

- �, hogy ut�lom �n mag�t meg a r�buszait – mondta Harry tettetett indulattal.

Piton halv�nyan elmosolyodott, de abban semmi g�ny nem volt - nagyon is �szint�nek t�nt az a felkunkorodott sz�jsz�l.

- Biztos kezdek meg�r�lni – gondolta Harry.