Harry kinyitotta a szem�t, �s k�r�ln�zett. Piton a fotelben �lve �sszeh�zott szem�ld�kkel n�zte a k�t b�jitalt, amit a kez�ben tartott. Mindkett�t megr�zta, majd h�mm�gve letette az asztalra, ahol m�r k�t csoportban sorakoztak az �vegcs�k.

Harry megpr�b�lt felkelni, de egy halk szisszen�ssel visszatette a fej�t a p�rn�ra. Piton r�n�zett, �s le�lt mell� a kanap�ra.

– Hogy �rzed magad? – k�rdezte halkan.

– Nem valami j�l… – suttogta Harry. – De sokkal jobban �rzem magam most, mint a laborban. Mi�rt f�j ennyire a fejem?

– Azt �n sem tudom – felelte Piton, �s a fi� homlok�ra tette a kez�t. – Elvileg az �gvil�gon nincs semmi bajod. Pedig a t�netek nagyon nem arra vallanak.

Piton az asztalr�l felvett egy �vegcs�t, majd Harrynek ny�jtotta, aki elvette, �s ivott bel�le. A fejf�j�s mindj�rt elm�lt, csak a f�radts�g maradt. Id�k�zben r�j�tt, hogy a takar�nak van finom szegf�szeg illata, nem a b�jitalnak.
– K�sz�n�m.

– Sz�vesen – v�laszolta Piton, majd az �vegcs�t letette az asztalra. – Elmondan�d, mi t�rt�nt a laborat�riumban?

– Nem tudom. A szekr�nyt pr�b�ltam rendbe hozni, azt�n �gy �reztem, mint akit fejbe v�gtak. V�g�l annyira f�jt mindenem, hogy nem b�rtam �llva maradni.

– �rtem. M�skor is el�fordult m�r?

– Nem – v�laszolt Harry, �s jobban betakar�zott. – Dumbledore professzor m�r j�rt itt?

– M�g nem, mivel iskol�n k�v�l van. Val�sz�n�, hogy a Rend gy�l�s�n tart�zkodik. Megpr�b�ltam el�rni a mi m�dszer�nkkel, de �gy nem ment. Mindj�rt megpr�b�lom a kandall�n kereszt�l. L�gy sz�ves, ne kelj fel!

Harry b�lintott, �s lehunyta a szem�t. Pr�b�lt nem gondolni a r�m�lm�ra, ami �gy t�nt, val�ra v�lt. Piton odament a kandall� el�, �s Hopp–port sz�rt a t�zbe.

– Grimmauld t�r tizenkett�! – mondta, majd megjelent Lupin feje a t�zben.

– �, szia Perselus! – �dv�z�lte, �s mosolyogva Pitonra n�zett. – Miben seg�thetek?

– Az igazgat�t keresem fontos �gyben – t�rt l�nyegre a b�jital tan�r, minden j� sz�nd�k n�lk�l. – V�ge m�r a gy�l�snek?

– Igen, most lett v�ge. Dumbledore �pp t�vozni k�sz�l, de mindj�rt ut�na sz�lok.

– K�sz�n�m, Lupin – d�nny�gte Piton.

Harry kinyitotta a szem�t, �s megl�tta Dumbledore lebeg� fej�t a t�zben. Arca aggodalmat t�kr�z�tt. Lupin nem vette �szre Harryt, de az igazgat� igen.

– Mit t�rt�nt, Perselus? – k�rdezte, miut�n v�gigm�rte Harryt.

– Harry rosszul lett, �s baleset t�rt�nt a kviddicsmeccsen. Azt hittem, m�r �rtes�tettetek a dolgokr�l.

– Nem, Perselus – v�laszolt Dumbledore. – Ki s�r�lt meg?

Piton olyan halkan k�z�lte, amennyire csak tudta.

– Lupin l�nya. Fejbe v�gt�k egy gurk�val, majd t�bb m�tert zuhant. S�lyos agyr�zk�d�sa van, �s majdnem az �sszes bord�ja elt�rt.

– �s Harryvel mit t�rt�nt? – k�rdezte Dumbledore, mikor Harry �tfordult a m�sik oldal�ra.

– Igaz�b�l �n sem tudom, de gyan�tom, hogy kapcsolatban �ll Lupin kisasszonnyal. A m�ltkori besz�lget�s�nkre c�lzok, Albus!

– Azonnal indulok, Perselus, csak el�bb besz�lek Remussal – k�z�lte Dumbledore, majd a feje elt�nt a kandall�ban.

Piton le�lt megint Harry mell�, �s egy k�k �vegcs�t ny�jtott fel�.

– Idd meg ezt, l�gy sz�ves.

– Mi�rt, mi ez? – k�rdezte gyanakodva.

– L�tom, hogy alig tartod magad, pihen�sre van sz�ks�ged. Ett�l k�nnyebben tudsz majd elaludni.

– J�, rendben – azzal Harry elvette Pitont�l az �vegcs�t.

M�r az els� kortyn�l �rezte, hogy elnehezedik a feje, a harmadikn�l pedig Piton elvette t�le a b�jitalt, � pedig �lomba szender�lt.

Elfojtott suttog�sokra �bredt fel. Lassan fel�lt a kanap�n, �s megl�tta Dumbledore–t, amint mosolyogval n�z r�. Az igazgat� letette a kez�b�l a r�gi k�dexet az asztalra, azt�n �szrevette mellette Pitont is.

– Maradj nyugton, Harry. M�g mindig gyenge vagy.

– Mi van Natalie–val? – k�rdezte gyorsan, mik�zben gyorsan ler�ntotta a takar�t mag�r�l. – Ugye a gyeng�lked�n van?

– Lassan a testtel, fiatalember! – sz�lt Dumbledore. – Igen, a gyeng�lked�n van, Madam Pomfrey gondoz�sa alatt.

Harryt nem igaz�n �rdekelte Dumbledore mondanival�ja, gyorsan felpattant. Mindenk�ppen el akart menni most r�gt�n a gyeng�lked�re, mivel eddig esz�be sem jutott, mi lehet Natalie–val.

Piton egy olyan gyors mozdulattal, amit k�vetni nem lehetett, visszar�ntotta �t az �gyba.

– Mondtam, hogymaradj nyugton, Potter! K�l�nben is besz�ln�nk kell egy fontos dologr�l! Ne agg�dj Lupin kisasszony miatt, aki k�l�nben is �pp alszik.

– J�l van, nyugton maradok – mormogta Harry az orra alatt.

– Rem�ltem is – tette hozz� a tan�r, majd le�lt a fi� mell�. – Eml�tett�l valami �lmot, eml�kszel?

Persze, hogyne eml�kezn�k – gondolta mag�ban Harry. Nem mert megsz�lalni, csak n�m�n n�zett a k�t professzorra.

– �gy gondoljuk, ugyanazokat a s�r�l�seket szenvedted el, amit Lupin kisasszony – t�rte meg a csendet Dumbledore. – Hallottam Perselust�l, hogy ezt te meg�lmodtad el�re.

– Igen, mivel �gy is t�rt�nt – adta meg mag�t Harry. – Pontosabban v�gig azt hittem, hogy nem fog megt�rt�nni.

– Kifejten�d ezt b�vebben? – faggatta tov�bb Dumbledore.

– �lmomban a dolgok az �n szemsz�gemb�l t�rt�ntek meg – v�laszolta Harry. – V�gig �n �ltem a sepr�n, �s engem v�gott fejbe a gurk�. Majd lezuhantam a sepr�r�l.

– Volt m�r ilyen �lmod m�skor is?

– Nem, uram. Ez szeptemberben t�rt�nt meg el�sz�r.

– Olyan r�gen �lmodtad ezt? – k�rdezte gyanakodva Piton, �s r�tette a kez�t a takar�ra, hogy m�g v�letlen�l se tudjon Harry felkelni.

– Igen. Mi�rt �reztem a s�r�l�seket, ha �n nem voltam ott?

– Nem tudunk magyar�zatot adni az esetre, Harry – v�laszolt az igazgat�. – Nem �rzel valamit esetleg Lupin kisasszony ir�nt?

Harry �rezte, hogy elv�r�s�dik. Hogy k�rdezhet meg ilyet csak �gy ny�ltan, Piton el�tt?

– V�g�l is… igen – b�kte ki.

– Akkor csak az lehet a magyar�zat. Mindenk�ppen sz�lj nekem, vagy Piton professzornak, ha megint ilyen �lmod lenne. Megyek, megn�zem, hogy �rzi mag�t Lupin kisasszony. Majd holnap te is megl�togathatod, de addig pihenj.

A bejelent�st k�vet�en az igazgat� t�vozott. Harry csod�lkozva n�zett ut�na, azt�n Pitonra tekintett.

– Most itt k�ne maradnom �jszak�ra? – k�rdezte r�m�lten, mert nem lelkes�tette a gondolat, hogy itt maradjon.

– Arra m�r nem, mivel itt maradt�l. Igen, Harry, m�r reggel van.

– Te j� �g… �s mi lett a meccsel? – Eddig esz�be sem jutott a kviddicsmeccs.

Piton elmosolyodott. Harry elcsod�lkozott, hogy a professzor ilyet is tud: hiszen egy�ltal�n nem volt g�nyos a mosolya.

– Az eg�sz meccsnek v�ge lett, mihelyst megt�rt�nt a baleset. A laborat�riumi baleset miatt k�st�l m�r j� h�sz percet, ez�rt Miss Lupin nem tudott tov�bb v�rni, �s be�llt helyetted fog�nak. Terel�nek nem tudom, ki �llt be helyette, de hat�rozottan nem volt a legjobb �tlet.

– Jaj ne… az eg�sz az �n hib�m… – motyogta Harry, majd a kez�be temette az arc�t. – Ha nem k�sek el, akkor nem t�rt�nt volna meg az eg�sz!

– Harry… Most m�r nem tudsz mit tenni. Majd a legk�zelebbi �lmodra jobban odafigyel�nk, �s akkor meg tudjuk akad�lyozni a vesz�lyt.

Harry s�hajtott egyet, majd az oldal�ra fordult. Pitonnal nem t�r�dve a fej�re h�zta a takar�t.

– Ne hib�ztasd magad miatta – pr�b�lta vigasztalni Piton. – Ink�bb pr�b�lj meg pihenni m�g egy kicsit. �n megyek, rendet rakok a laborat�riumban, mivel a h�ziman�k nem tudj�k, milyen rendszerben kell elrendezni a b�jitalokat.

Piton szemmel l�that�an nem akarta zavarni, ez�rt ment rendet rakni, hogy egyed�l hagyja. Harry k�zben m�r a gondolataiba mer�lt.

Nagyon j� �rz�s volt, hogy valaki agg�dik �rte. Olyan furcsa volt Pitont err�l az oldal�r�l l�tni. Vajon ha lenne fia, akkor milyen ember lenne? – t�prengett el Harry.

A bord�i m�g mindig f�jtak egy kicsit, de nem mert sz�lni Pitonnak. Natalie ir�nt t�nyleg �rzett valamit, agg�d�st, f�lt�st…
A l�ny arca t�nt fel el�tte, �s elk�pzelte, ahogy r�n�z, sz�p barna szemeivel. V�g�l elaludt.

M�g vas�rnap elhagyhatta Piton lakoszt�ly�t, �gy h�tf�n reggel az els� �tja a gyeng�lked�h�z vezetett.

Az igazgat� enged�lyezte, hogy a h�tf�i �r�k al�l mentes�lj�n. Reggelire bekapott p�r falatot, majd �sszefutott Hermion�val, akivel n�h�ny sz�t v�ltott az �rai jegyzetekr�l, mik�zben Ront pedig majdnem fell�kte a nagy rohan�sban.

Benyitott a gyeng�lked�re, ahol r�gt�n meg is l�tta Natalie–t az egyik �gyon, az ablak mellett.
�pp valamilyen k�nyvet olvasott, �s k�v�ncsian n�zett Harryre.

– Szia! – k�sz�nt�tte vid�man, mik�zben letette a k�nyvet az �jjeliszekr�nyre.

– Szia Natalie! Hogy �rzed magad? – k�rdezte Harry, �s le�lt a sz�kre, ami az �gy mellett �llt.

– Az �gvil�gon semmi bajom! A javasasszony, nem jut eszembe a neve, nem enged m�g el. Pedig m�r nem f�j semmim!

– Madam Pomfrey… – szak�totta f�lbe Harry a sz��radatot.

– �s veled mi t�rt�nt? Mi�rt k�st�l annyit a meccsr�l?

Harry, aki id�k�zben megtudta, hogy egy tagbaszakadt hetedikes �llt be Natalie helyett, kapott a t�m�n.

– Megtudhatn�m, milyen megfontol�sb�l �llt�l be helyettem? Az ilyen dolgokban �ltal�ban a csapatkapit�ny d�nt!

– Tudom, de… – kezdett a magyar�zatba Natalie, de Harry f�lbeszak�totta.

– Ha nem �llsz be, ez mind nem t�rt�nik meg! Ak�r meg is halhatt�l volna! – Harry miut�n �szrevette, hogy ord�t, visszafogta mag�t. – Bocs, nem akartam kiab�lni.

– Semmi baj, �n voltam ilyen idi�ta. Malfoy kapott egy T�zvill�mot, �s nagyon agg�dtam, hogy hamar elkapja a cikeszt, ez�rt d�nt�ttem �gy.

– Te j� �g… egy T�zvill�mot kapott? Remek.

Harry el�vette a tank�nyveket a t�sk�j�b�l, letette Natalie mell� az �jjeliszekr�nyre.

– Hermione ezeket a k�nyveket k�ldi. Azt mondja, minden tant�rgyb�l olvasd el a k�vetkez� fejezetet.

– Tegnap, mikor itt volt, k�z�lte, hogy r�d f�rne egy kis b�jitaltan tanul�s – mondta Natalie csillog� szemekkel.

Harry egy kicsit zavarba j�tt, igyekezett �gy tenni, mint aki m�r sokat javult a b�jitaltan ismereteket illet�en.

– J�l van… nem b�nom – adta meg mag�t v�g�l. – V�g�lis, r��rek eg�sz nap.

– Eg�sz nap? Mi�rt? – �rdekl�d�tt Natalie, k�zben fellapozta a b�jitaltan k�nyvet.

– Mert… – Harry sehogyan sem tal�lta a szavakat. – El�bb ut�bb �gyis megtudn�d…

– Mit is?

– Az�rt nem voltam tegnap l�togat�ban n�lad, mert �n is ugyanolyan rosszul voltam, mint te…

– Ezt meg hogy �rted?

– Mert mikor baleset �rt t�ged, onnant�l kezdve �reztem minden s�r�l�st, amit elszenvedt�l.

Natalie nem t�nt �ppen meglepettnek, �sszeh�zott szem�ld�kkel meredt Harryre.

– Tudod, ez el�g furcs�n hangzik. �s m�gis mi�rt �rezn�d, ha �n vesz�lyben vagyok?

– Nem tudom. De rem�lem, nem t�rt�nik t�bb ilyen – Harry pr�b�lta elterelni a sz�t. – Akkor milyen f�z�si m�dszerrel foglalkozunk?

Natalie l�tta, hogy Harry ker�li a t�m�t, ez�rt a kez�be vette a k�nyvet.

Harry eg�sz d�lel�tt memoriz�lta a k�l�nf�le mozzanatokat, amit a b�jital f�z�skor kell alkalmazni. Natalie kiv�l� „tan�r” volt, mindent meg tudott magyar�zni, egyszer�en profi volt b�jitaltanb�l.

Elm�ly�lten foglalkoztak egy rendk�v�l bonyolult b�jitallal, mikor kiny�lt a gyeng�lked� ajtaja, �s betoppant Hermione Ronnal.

Ron el�sz�r bossz�s k�pet v�gott, de azt�n mosolyt er�ltetett az arc�ra. Hermione ellenben j�kedv�en, k�l�nf�le pergamenekkel megpakolva l�pett Harry mell�.

– Sziasztok! H� – Tekintete az �gyon fekv� rengeteg pergamenre esett.

Natalie kiss� megszeppenve n�zett sz�t a pergameneken, majd az egyiket a kez�be vette.

– Mondd, Hermione, nem lett volna egyszer�bb elhozni azokat a k�nyveket, amikb�l volt ma az �ra?

Hermione egy kicsit elpirult, �s le�lt Natalie mell�.

– Tudod, azt szerettem volna, ha semmilyen inform�ci�r�l nem maradsz le…

Ron nevet�sben t�rt ki, �s Natalie is elnevette mag�t.

– Ha legk�zelebb meg akarsz k�rni valakit, hogy adja ide a jegyzeteket, ink�bb engem k�rj meg! – K�z�lte Ron, miut�n leveg�h�z jutott.

– Nincs semmi baj, csak egy kicsit sokalltam, Hermione – mondta Natalie.

Ron odament Harry mell�, aki most nem menek�lt el el�le, mint az elm�lt napokban.

– Harry… Szerettem volna bocs�natot k�rni t�led, ami�rt olyan h�ly�n viselkedtem veled…

– Nem baj, Ron – mosolygott a bar�tj�ra Harry. – De legk�zelebb l�gy sz�ves, viselkedj norm�lisan a meccseken..

– Persze… t�bbet nem fog el�fordulni. �s ne haragudj, hogy miattam kell most b�ntet� munk�ra j�rnod…

– Dehogy, Ron. �gy ut�lag visszagondolva, nem is b�nom, hogy b�ntet�munk�ra kell j�rnom.

Ron �rtetlen�l n�zett Harryre, aki csak kib�kte:

– Tudod, Ron, el�gg� megkedveltem Piton professzort az ut�bbi id�ben…

Most m�r mind a h�rman csod�lkozva n�ztek, csak Hermione v�gott olyan „megmondtam” arcot.

– Gondolom, veled j�val rendesebb, mint velem – jegyezte meg Natalie. – T�ged az ut�bbi id�ben valami�rt megkedvelt, nem �gy, mint engem. Nem k�ne annyiszor szembesz�llnom vele…

Ron r�gt�n kiz�kkentette Natalie–t a nosztalgi�z�sb�l az el�g hangos nevet�s�vel.

– Harry, ez nagyon vicces… – mindannyian Ronra n�ztek, aki pr�b�lta mag�t visszafogni. – Mert ugye… viccelsz? Nem…?

– Egy�ltal�n nem – k�z�lte Harry komolyan.

– Hopp�. Akkor ez�rt is bocs�natot kell k�rnem…

– Hagyjad, Ron. M�r egy p�rszor bocs�natot k�rt�l ma – most m�r Harry is nevetett.

Most v�gre j�kedve volt, mert v�gre minden rendbe j�tt k�zte �s Ron k�z�tt. A marad�k id�t, amit m�g a gyeng�lked�n t�lthettek – mivel Madam Pomfrey r�juk sz�lt –, nevet�ssel t�lt�tt�k.

Telt, m�lt az id�, lassan k�zeledett a t�l. A birtokon gyakorta voltak h�f�v�sok, �s kem�ny hidegek.

Harry �s a bar�tai ilyenkor a klubhelyis�gben m�latt�k az id�t. Natalie �s Hermione mindig valamilyen tanulnival�r�l besz�lgettek – ilyenkor Harry �s Ron var�zsl�sakkot j�tszottak.

Harry gyakran ment le a pinc�be Pitonhoz, persze mindenki �gy tudta, b�ntet�munk�n van, ami r�szben igaz is volt.

Sokszor f�ztek egy�tt Pitonnal, �s Harry lassan m�r kezdte otthonosan �rezni mag�t a hideg pinc�ben. Ah�nyszor lement hozz�, az els� k�rd�se mindig az volt: "Nem �lmodt�l valamit, ami a j�v�vel kapcsolatos?”

Mikor Harry megr�zta fej�t, hogy „nem” – Piton vett egy m�ly leveg�t, �s megnyugodott. „De az�rt gyere b�rmikor hozz�m, ha ilyesmi t�rt�nne” – v�laszolta mindig.

Gyakran seg�tett jav�tani a dolgozatokat: Piton t�bbnyire az els�s�k �r�sait adta oda Harrynek jav�t�sra. A tan�r m�s tant�rgyakhoz is �rtett, �gy sokat seg�tett neki a tanul�sban is.

Persze Pitonnak gyakran a Rend gy�l�seire kellett j�rnia a t�bbi tan�rral egy�tt, de Harrynek �ltal�ban besz�molt az ott t�rt�ntekr�l. Igaz, csak nagyvonalakban mondta el, �ppen mir�l folyt a sz�.

Harry �gy �rezte, enn�l jobban m�r nem alakulhat semmi. Pitonnal egy�tt lenni olyan volt, mintha egy csal�d lenn�nek; n�gyen pedig a legjobb bar�tok voltak – m�g ha Ron szerelmes is volt Natalie–ba.

Szemmel l�that�lag pr�b�lt mindig n�h�ny l�p�s t�vols�got tartani Natalie–val. Natalie �s Hermione persze tov�bbra is csak nevettek szeg�ny Ronon, aki mindig �gyetlen�l ejtett el egy t�rgyat, ha �ppen Natalie r�mosolygott.

J�l mentek a dolgok, eg�szen november utols� napj�ig.

Harry pr�b�lt l�bra �llni, de egyszer�en nem siker�lt. Az oldal�hoz kapott, �s g�rnyedve esett vissza a f�ldre.

Hallotta, ahogy a hal�lfal�k rohanva keresik: „Arra ment! El kell kapnunk!”

De egyszer�en nem b�rt tov�bb menni, belekapaszkodott egy ki�ll� fat�nkbe, �s m�g egyszer megk�s�relte a fel�ll�st.

Gyer�nk, mozdulj! Nem kaphatnak el – pr�b�lta mag�t b�ztatni, ami valamelyest siker�lt is. Nagy nehezen elindult a fat�rzseknek t�maszkodva, de nagyon nehezen ment. �rezte a sz�j�ban a f�mes �zt, val�sz�n� megharapta a sz�j�t – j�tt r�.

Nagyon lass� l�ptekkel haladt az egyre s�t�tebb erd�ben, min�l kevesebb zajt csapva. A var�zsp�lc�j�t k�nytelen volt ott hagyni, mert a hal�lfal�k akkorra m�r megjelentek az erd� sz�l�n.

Hirtelen neszt hallott a h�ta m�g�l, gyorsan megfordult. Szembe tal�lta mag�t egy s�t�t tal�ros alakkal, �gy megnyugodott.

Piton volt az.

– Minden rendben, Potter? – k�rdezte.

Mi�rt h�v �gy? – csod�lkozott el Harry. Ezt most egy kicsit sem �rdekelte: most m�r biztons�gban volt.

– Nem igaz�n… – pr�b�lta kiny�gni. – Mindj�rt ide �rnek a t�bbi hal�lfal�k, menj�nk!

Piton viszont nem mozdult, hanem egy m�sik alakra n�zett. Az alakot nem lehetett tiszt�n kivenni a f�kt�l.

Legal�bb is Harry ezt l�tta, mikor lassan megfordult…

– Adava Kedavra! – hallatszott az idegen hangja a f�k fel�l.

Harry r�m�lten n�zte, ahogy a b�jitaltan tan�rja eld�l – k�r�l�tte lelassult a vil�g, ahogyan a h�t�ra esett.

– Ne! – ord�totta Harry torkaszakadt�b�l. Nem �rdekelte, ha egy hal�lfal� is meghallja a hangj�t…

… olyan hirtelen esett le az �gyb�l, hogy m�g a fej�t is bev�gta az �jjeliszekr�nybe.

Ijedten n�zett k�rbe, �s pr�b�lt leveg�t venni. �jszaka van, a toronyban van, mindenki alszik. Kellett egy kis id�, mire r�j�tt, hogy �gy van.

Pr�b�lt visszaeml�kezni minden r�szletre, az erd�, a hal�lfal�k, ahogy Piton meghal…

Gyorsan r�vette a pulcsij�t a pizsam�j�ra, �s beleb�jt a cip�j�be. Mag�hoz vette a p�lc�t, hogy legyen, ami f�nyt ad a s�t�t folyos�n.

Sietve hagyta el a Griffend�l–tornyot, meg sem �llt a pinc�ig. Ott vett m�g egy nagy leveg�t, de ett�l sem nyugodott meg. H�rmat kopogott Piton lakoszt�ly�nak ajtaj�n, �s v�rt.

Nemsok�ra kiny�lt az ajt�, �s megjelent a B�jitalmester el�reszegezett p�lc�val. Megl�tta Harryt, �s leeresztette a p�lc�j�t, szem�ben r�m�let csillant.

– Harry! Mi t�rt�nt?– k�rdezte, mik�zben betess�kelte �t az ajt�n.

Harry el�sz�r nem mert megsz�lalni, de azt�n kit�rt bel�le az elkeseredetts�g:

– Tan�r �r… – itt elakadt, egyszer�en nem tudta kiny�gni, mi a baj.

Piton nem sz�lt egy sz�t sem, hanem mag�hoz h�zta �t, ami furcsa gesztus volt t�le.

– Nyugodj meg… ugye rosszat �lmodt�l? Semmi baj nincs Harry…

– Dehogy nincs! Meg fog halni… �s �n nem tehetek semmit ellene! – t�rt ki elkeseredetten, �s Piton s�t�tk�k k�nt�s�be temette az arc�t.

K�vetkez� fejezet