Furcsa zajok, realiz�lta a k�rnyezet�t az �pp �bredez� Hermione Granger. Mostan�ban mindig a f�rje �ltal keltett neszekre riadt fel, aki not�rius kor�n kel� volt, �gy most szokatlannak t�nt k�r�l�tte a cs�nd. El�sz�r felmer�lt benne a gondolat, hogy tal�n megint elaludt Perselus k�nyvt�r�ban, ahol mostan�ban az �jszak�kat t�lt�tte, ha kutatni, vagy csak gondolkodni akart.

M�gis, ahogy lassan tisztul� elm�vel m�lyet szippantott a leveg�b�l biztos lett, hogy nem a k�nyvt�rban van. Friss, erdei illat, keveredve n�mi fah�jas s�lt alma arom�j�val. Erre m�r v�gk�pp fel�bredt, t�gra nyitotta �zikebarna szemeit, megigazgatta k�cos f�rjeit �s fel�lt.

Egy barlang, m�rte fel �les szemmel, ahogy k�rbe n�zett. A sziklafalakon z�ld moha cs�ng�tt, �s kicsit messzebbr�l halv�ny f�ny �rte el az �bl�s ’termet’. Hermione furcs�llotta, hogy mi�rt nem vacog, �s ekkor t�nt fel neki, hogy t�bb r�teg moh�n fekszik, �s l�b�t is egys�ges mohatakar� fedi.

A felismer�sek sora kiss� megd�bbentette. Els� gondolta term�szetesen az volt, hogy Voldemort raboltatta el valahogy, de az, hogy �gy gondoskodtak r�la, �s hogy egyed�l hagyt�k, ennek ellentmondani l�tszott.

Megpr�b�lt hangtalanul fel�llni, majd elg�mberedett tagjait kiny�jt�ztatva csendesen elindult a fal ment�n. Keze furcsa bem�lyed�seket �rzett a szikl�ban, mintha karmok nyoma lenne. N�hol a moha fekete volt, �s �sszet�p�r�d�tt, mintha meg�gett�k volna. Lassan, a f�lhom�lyban tapogat�zva haladt a f�ny fel�, �s n�h�ny m�sodpercen bel�l majdnem el is �rte a kij�ratot, vagyis, amit annak tartott.

Ekkor azonban hirtelen megtorpant, mert besz�lget�s hangjai sz�r�dtek be hozz�. N�h�ny l�p�ssel tov�bb ment, eg�szen a falhoz simulva, hogy �rthesse �ket, hisz szinte biztos volt, hogy elrabl�j�t hallja.

- Ne sz�rakozz velem! – csattant d�h�sen a t�l j�l ismert f�rfihang. A f�rje, vajon mit keres itt? T�nyleg elrabolt�k, �s m�r meg is tal�lta? Mi�ta lehet itt?
- Igaz�n nem �rtem – kezdte a m�sik, �rezhet�en nyugtat� sz�nd�kkal a hangj�ban -, mi�rt bosszant fel ennyire, ha s�lt alm�val k�n�lnak. �n meg�rtem, ha nem szereted, nem musz�j megk�stolnod. Persze, udvariasabb lenne…
- Na, ebb�l el�g! Most azonnal kelj fel, �s k�vess a r�tre. Meg fogunk k�zdeni!
- De k�rlek, hiszen m�g nem is reggeliztem. Igaz�n nem v�rhatod el, hogy �hgyomorra torn�zzak! – �t�tt meg kiss� sop�nkod� hangnemet, enyhe tiltakoz�ssal f�szerezve.
- Torna? TORNA? �letre-hal�lra sz�l� k�zdelem! Elraboltad a szerelmemet!
- K�rlek, besz�lj�k meg ezt �rett m�don. Igaz�n nem �rtem, mire fel ez a siets�g. Semmi okod r�, hogy ilyen agressz�v l�gy! – Halv�ny t�relmetlens�g �rz�d�tt a hangj�n, �s t�m�ny �rtetlens�g.

Hermione elgondolkozott. Itt a dr�ga f�rje, hogy megv�dje. Vajon mit�l akarja megv�deni? �s hogy ker�lt ide? �s ki lehet az a m�sik, akivel besz�lget? Musz�j lesz tov�bb araszolnia, hogy felm�rje a helyzetet!

K�zben egy eml�kk�p sziv�rgott az agy�ba, valahonnan, a tudata m�ly�r�l… tegnap olvasott valamit. Egy var�zslatot, amit r�gt�n ki is pr�b�lt, de nem t�rt�nt semmi, �gy d�h�sen rakta f�lre a k�nyvet. Azt hitte, r�gi m�r, �s tal�n rosszul hajtotta v�gre b�b�jt, vagy lekopott n�h�ny utas�t�s… Pr�b�lta eml�kezet�be id�zni, mi is volt az ig�hez tartoz� le�r�sban, azt�n esz�be jutott n�h�ny mondat:
”Ha �gy �rzed, hogy nincs ki�t,
Ha �gy l�tod, hogy bez�rult az ajt�,
Ha nincs megold�s, csak v�gysz a m�sra,
Sz�rd ki az ig�t, s seg�t d�nteni!”

- Elegem van bel�led! Ha nem vagy hajland� m�lt� m�don megk�zdeni, itt foglak porr� �tkozni! – d�h�ng�tt tov�bb a f�rfi, �s hangja alapj�n Hermione �gy v�lte, t�r�shat�r�n van. �gy d�nt�tt, ink�bb gyorsan kil�p a rejtekb�l, �s rendet teremt, ak�rki is rabolta el. Ahogy elhagyta a barlangot megd�bbent� l�tv�ny t�rult a szeme el�. Perselus csod�lkoz� arccal n�zett r�, ahogy megl�tta, ezt l�tva pedig t�rsa is k�vette a pillant�st.
V�g�l kedvesen megsz�lalt:

- J� reggelt, sz�p h�lgy! A legjobbkor �bredt fel, mindj�rt megs�lnek az alm�k.

Hermione halkan felsikoltott… ez igaz�n nem az volt, amire sz�m�tott.

- Dr�g�m, �r�l�k, hogy j�l vagy. Mindj�rt kiszabad�talak! – fordult hozz� Perselus. – Megk�zd�k �rted! – Arc�n az �r�let halv�ny jelei mutatkoztak, a megk�nnyebb�l�s mellett, hogy szerelme j�l van.

Hermione felm�rte a l�tv�nyt, elemezte a helyzetet, majd d�nt�tt.

- Te gy�jtottad a t�zet? – fordult v�lt elrabl�j�hoz.
- Igen, h�lgyem – felelt a k�rdezett.
- Esetleg, ha nem volna ellenedre – kezdte �vatosan -, megoldhat� lenne, hogy r� is lehelsz egyet? – mutatott az �pp p�lc�t r�nt� f�rfi fel�.
- Nem is tudom, azt hiszem, akkor el�gne – n�zett a var�zsl� ir�ny�ba m�ricsk�lve.
- Igen, �n is erre gondoltam… tudod m�r h�rom �ve �lek vele, �s nagyon elviselhetetlen… megtenn�d a kedvem�rt? – mosolygott b�josan a besz�lget�t�rs�ra.
- Nem hiszem, hogy t�nyleg ez lenne a megold�s… - tiltakozott vigy�zva.

Hermione odal�pett mell�, l�gyan v�gigsim�tott a h�t�n, majd f�l�hez hajolt, �s suttogni kezdett. N�h�ny m�sodperc m�lva a v�r�sarany szemek egy�tt�rz�n-d�h�sen a n�re villantak.

- Rendben – s�hajtott beleegyez�en.

A s�rk�ny egyet k�hintett, majd a f�rfihoz fordult, �s er�s t�zet f�jt r�.
Ahol kor�bban Perselus Piton �llt, ott m�r csak egy mar�k hamu sz�lling�zott a leveg�ben.

A s�rk�ny visszafordult Hermion�hoz:

- Igazad van, t�nyleg b�d�s volt… id�ig �reztem, de nem akartam udvariatlan lenni. Azt hittem, valami betegs�ge van, nem gondoltam, hogy csak soha nem mos hajat… - sz�lt egy�tt �rz�en. – Azt hiszem k�sz a reggeli. S�lt alm�t?