5. fejezet: �dv a Mardek�rban!

Harry f�lve h�zta le a S�veget a fej�r�l, hogy szemben�zzen egy nyilv�nval�an „gyilkos” kedv�ben l�v� Mardek�r meg egy gy�ny�rt�l olvadoz� Griffend�l-lesz�rmazottal. Tom megk�v�lten b�mult r� – „Mint akit pofon v�gtak.” -, m�g James az �kl�t a sz�j�ba gy�m�sz�lve pr�b�lta visszafojtani a vihog�st, ami vajmi keveset �rt, mivel hevesen r�zk�dott, �s az arca l�tv�nyosan elv�r�s�d�tt.

Harry nagyot nyelt. – Nos… Sajn�lom, de �n figyelmeztettem.

- T�l�lem – felelte a f�rfi „�sszet�rve”.

A fi� a f�l�t vakargatta. - �hm… A S�veg �zeni, hogy… „csakaz�rtis”.

James feladta: kacagva a fotel karf�j�ra borult.

Tom fel�llt, �s a kor�bban is haszn�lt k�pkerethez l�pett. - Ker�tek valakit, hogy lek�s�rjen a klubhelyis�gbe – morogta.

Harry a k�r�lm�nyekre val� tekintettel ink�bb nem eml�tette meg, hogy „ismeri a j�r�st”.

- A LEGK�ZELEBB TART�ZKOD� MARDEK�ROS PREFEKTUS T�Z PERCEN BEL�L JELENTKEZZEN N�LAM! - Visszahuppant a sz�k�be, �s a lassan v�nszorg� perceket azzal t�lt�tte, hogy �gy-ahogy megem�ssze a - „V�rl�z�t�, ostoba, aljas!” - d�nt�st.

James �sszeszedte mag�t, �s szipogva, a k�nnyeit t�r�lgetve egyenesedett fel.

Halk, udvarias kopogtat�s ut�n, ny�lt az ajt�, �s… Harryvel forogni kezdett a szoba. Az �szt�nei azt sik�tott�k, r�ntson p�lc�t, �s halad�ktalanul sz�rjon valami kiv�telesen cs�nya ront�st az �rkez�re.

- �h, Lucius! – Tom intett a fi�nak, hogy ker�lj�n beljebb. – Abban a megtiszteltet�sben r�szes�lsz, hogy te �dv�z�lheted els�k�nt a Roxfort �j di�kj�t.

Lucius gyanakodva sz�k�tette �ssze a szemeit.

- Mr. Potter rokona, ahogy az gondolom, l�tszik is.

A fi� apr� b�lint�ssal komment�lta Tom megjegyz�s�t, azt�n Harryhez l�pett. – �r�l�k, hogy tal�lkoztunk. A nevem Lucius Malfoy.

Harry k�b�n r�zta meg a m�sik jobbj�t. A tizen�ves Lucius, ha nem is sokkal, de alacsonyabb volt n�la, �s b�r tagadhatatlanul kiss� g�g�snek t�nt, m�sban nem eml�keztetett az „otthoni” �nmag�ra.

- Mi�rt h�vatott, igazgat� �r? – pillantott k�v�ncsian Tomra.

- Harrynek sz�ks�ge lenne egy kalauzra.

- �s a kisebb Potterben nem b�zik el�gg�? M�lys�gesen egyet�rtek. - James nyelvet �lt�tt r�, �s durc�san elfordult. – Csakhogy �n nem vagyok bej�ratos a Griffend�l klubhelyis�g�be.

- Na, ne mondja, Mr. Malfoy! – grimaszolt Tom. – Hogy is v�thettem ekkora hib�t? – r�ncolta a homlok�t, majd a megj�tszott j�kedv elt�nt az arc�r�l. – A S�veg a Mardek�rba osztotta Harryt.

- De…

James megp�rd�lt �s elnagyolt karmozdulatokkal igyekezett Lucius tudt�ra adni… valamit. A fi�nak viszont nem siker�lt kih�mozni a gesztusok �rtelm�t.

- Erre… - mondta Tom fogcsikorgatva - nem sz�nd�kozom t�bb sz�t vesztegetni.

„�, sz�val fogjam be” – csapott a homlok�ra Lucius gondolatban. - Persze, uram – v�gta r� gyorsan. – Akkor, ha megengedi… - Bizonytalanul intett az ajt� fel�.

- S�t, h�l�s lenn�k – felelte az igazgat� fanyar mosollyal.

***

A hangok egyszerre robbantak a tudat�ban. Elb�d�totta a klubhelyis�g ny�zsg�se, az ezernyi, „Griffend�lt” id�z� zaj, nevet�s, besz�dfoszl�ny…

-… de biztos nincs n�lam.

- Csak n�zd meg, Cissy, k���rlek! Kell az a s�l.

- Add m�r ide a k�nyvet, Evans! M�s is h�zit akar �rni…

- Akkor tal�n t�p�szkodj fel, �s gyere ide, Black!

A mardek�rosoknak nem sz�rt szemet Harry �rkez�se, �gy Lucius gond n�lk�l elnavig�lta �t a kanap�ig, ahol Harry lerogyott egy dohogva t�voz� fi�cska hely�re. A gyerek eml�keztette valakire, de jelenleg nem volt olyan hangulatban, hogy sz�vesen leragadt volna egy ilyen t�pus� probl�m�n�l. „Ez t�l sok. T�l sok” – ism�telte k�b�n. Lucius letelepedett a szomsz�dos fotelbe, �s figyelte, ki kapcsol els�k�nt.

Mellett�k k�t als�bb �ves mer�lt – a viselked�s�kb�l �t�lve – meglehet�sen unalmas sakkpartiba.

- Husz�r az E �tre. – A fi� a sz�nyegen fek�dt, �gy hogy a kandall� l�ngjai a h�t�t meleg�ts�k. Mikor �szrevette, hogy a sz�l�tott b�bu nem moccan, lust�n felk�ny�k�lt, �s r�ripakodott: – Azt mondtam, MENJ ODA!

A husz�r meghuny�szkodva teljes�tette a parancsot, a „hadvez�re” pedig el�gedetten d�lt vissza a p�rn�j�ra, hogy azt�n oldalra billentve a fej�t Harryre meredjen.

- Ott a pont – mormolta Lucius, mik�zben „elm�ly�lten” lapozgatta a Reggeli Pr�f�t�t.

- N�veszt�-f�zetet itt�l? – bukott ki Pitonb�l.

Az ellenfele erre olyan hirtelens�ggel fordult h�tra, hogy beleroppant a nyaka az igyekezetbe. (Harry megjegyezhette volna, hogy ebben az esetben Piton sakkpartnere zsugor�t� b�jitalt kapott, de t�ls�gosan lefoglalta, hogy az undok professzor von�sait keresse a fi�n.)

- James? – k�rdezte szem�ld�k r�ncolva a – Harry nem tal�lt r� megfelel�bb jellemz�st – mini Tom Denem.

- Nem eg�szen – k�z�lte Lucius fontoskodva, �s az asztalra haj�totta az �js�got. – Az unokatestv�re. D�ni�b�l. – Minden egyes sz�t gondosan kihangs�lyozott. – Egy Potter. Itt, n�lunk. Rem�lem, �t�rzitek a dolog fon�ks�g�t.

Nyilv�nval�an �gy volt, mivel mind a kis „Tom”, mind Piton t�tott sz�jjal, megh�kkenve b�mult Harryre.

Ut�bbi v�g�l pislogott, �s mintha �lomb�l pr�b�lna kiszakadni, megr�zta a fej�t.

- �hm… Ez �gy el�g k�nos. - Felt�rdelt, �s a kez�t sebt�ben a nadr�gj�ba t�r�lte, hogy azt�n Harrynek ny�jthassa. – Perselus Tobias Piton.

- Harry Potter.

Erre a m�sik fi� is fel�l�nk�lt, �s odam�szott hozz�juk.

- Yan Walter Bynes. Ja, �s Denem is, de azt nem rekl�mozom.

Harry r�d�bbent, hogy a norm�lisn�l r�gebb �ta szorongatja Piton ujjait, �s sietve a korrig�lta a hib�t. – Teh�t te vagy…

- �ldom �rte Merlint, hogy csak az unoka�ccse – fejezte be helyette a fi�, azt�n a bar�tj�ra sand�tott, �s a szemeiben – Harry nem tudta mire v�lni – alattomos f�ny villant. – Botr�nyos ez az �rdektelens�g, nem? – mutatott k�rbe.

Harry, szem�ly szerint nem b�nta, hogy nem egyszerre z�dult r� minden sokk, amivel a Mardek�r kecsegtetett, de nem kapott es�lyt, hogy ezt Yannak is elmagyar�zza.

- H�, emberek! – f�ttyentett Piton. – Tudj�tok, kit f�jt k�z�nk a sz�l? – A megnyugtat� z�g�s lassan elhalt, �s az �sszes szemp�r r�juk szegez�d�tt. – Harry Potter – jelentette be a fi� egy bokszm�rk�z�s-komment�tor st�lus�ban. – Griffend�l ivad�ka leereszkedett Mardek�r di�kjai k�z�. A Teszlek S�veg v�gre meghallgatta �vsz�zados foh�szunk, �s megk�ny�r�lt… Nos, �gy l�tjuk mi, az egyszer�, arctalan t�meg. De vajon mi a v�lem�nye alap�t�nk ut�d�nak?

- Szents�gt�r�s – pr�szk�lte a k�rdezett undorodva.

- Ugyan, uram! A mai nap dics�s�ges gy�zelm�nk �nnepe a mocskos, �lnok, hitszeg� Griffend�l h�za felett.

- Ne akard megszabni, mit gondoljak, nyavaly�s k�p�nyegforgat�! – Megl�kte Pitont, aki te�tr�lis hasra es�st produk�lt, azt�n mag�hoz h�zta a kor�bban haszn�lt p�rn�t, �s vigyorogva figyelte Yant. – Engem nem ir�ny�thatnak senkih�zi tan�csad�k, b�rmilyen ravaszak legyenek is.

- Micsoda kegy ilyen dics�retet a te sz�db�l hallani – h�zelgett a m�sik.

- El�g! Elhallgass! – Yan egy pillanatra �t�sre emelte a kez�t, azt�n Harryhez fordult. – Mit jel�ljek ki sorsodul, vakmer� betolakod�? – Szigor�an hordozta k�rbe a tekintet�t. - Hal�llal lakoljon a pimaszs�g��rt, vagy ink�bb… - a fennh�j�z� maszk sz�tfoszlott - t�rdre borulva rebegj�nk h�l�t, ami�rt elj�hetett e perc? Jaj – lehuppant a nevet�st�l fuldokl� Piton mell� -, b�rcsak l�thattam volna a nagyb�ty�m arc�t! Micsoda �lm�ny!

- Micsoda vesztes�g! – igaz�totta ki a bar�tja a legcsek�lyebb egy�tt�rz�s n�lk�l.

A mardek�rosok eddig b�rt�k t�rt�ztetni magukat. Sz�keket felbor�tva, k�nyveket elsodorva rohamozt�k meg a kanap�t. Nem is annyira a Piton �ltal felv�zolt diadal lelkesed�s�t�l, mint az �jdons�g izgalm�t�l f�tve. Harry azon kapta mag�t, hogy kezek erdeje veszi k�r�l, �s nevek meg k�rd�sek tucatj�t ki�ltj�k neki.

- Rudolph Parkinson.

- Arnold Clearwater.

- Anna Weawer.

- A nagyn�n�m Odens�ben �l. Te melyik v�rosban lakt�l?

„M�g v�letlen�l se ott.”

- Kviddicsezt�l az el�z� sulidban?

- Fog� voltam – felelte Harry b�dultan.

Mintha �r�kba telt volna – tal�n �gy is volt -, mire a mardek�rosok (tov�bbra is felfokozott hangulatban) a k�nyvt�rba vagy a parkba indultak terjeszteni az �js�got, a lelkiismeretesebbek pedig visszat�rtek a tanulm�nyaikhoz.

Harry fell�legezve d�lt a kanap�ra.

A k�zeli asztalk�n�l k�rm�l� sz�ke kisl�ny ekkor becsapta az el�tte nyugv� m�zs�s k�dexet – a t�rsa k�h�cselni kezdett a fel� sz�ll� port�l, �s haragosan b�mult r� -, majd lecsusszant a sz�kr�l, �s m�lt�s�gteljesen odas�t�lt hozz�.

- Petunia Evans. �rvendek – mondta komolyan.

Harry csak lassan mozdult, hogy megszor�tsa a felk�n�lt, kicsi kezet.

- Petunia n�… - Elharapta a v�g�t.

- Baj van? – mustr�lta a l�ny elfelh�s�d� tekintettel.

- Csak… csak hasonl�tasz valakire. Otthon… a szomsz�dunk volt – v�gta ki mag�t.

- Var�zstud�?

- Mugli.

- �h. �n hatalmas boszork�ny leszek. Versengeni fognak �rtem. – Harry ugyan elk�pzelni se tudta, ez hogy j�n ide, de a t�bbiek reakci�ja azt sugallta, Petuni�t�l nem szokatlan az eff�le megnyilv�nul�s. - B�rki megtiszteltet�snek veheti, ha �t v�lasztom. – Enn�l a pontn�l jelent�s�gteljes pillant�st vetett Lucius Malfoyra.

A h�ta m�g�tt toporg� fi� megunta a v�rakoz�st, �s f�lretolta Petuni�t.

- Regulus Black – ny�jtotta a jobbj�t hanyagul. – A b�ty�mr�l tal�n m�r hallott�l.

„Nan�, �s r�lad is, b�r az inform�ci�im el�gg� ellentmond�sosak.”

- Az �n testv�rem is griffend�les – mes�lte Petunia. – De nem hiszem, hogy James sokat emlegeti.

„Itt �s most m�g legal�bbis nem. De v�rj n�h�ny �vet!” Harry m�r kor�bban is tapasztalta, hogy drukkol az itteni �nmaga megsz�let�s��rt. Ez valamik�pp… neki is el�gt�telt jelentett volna.

- Ja, Lily Evans – fintorgott Regulus. – Az �ltanul�. Sirius milli�szor okosabb n�la.

- Csak j�l titkolja – feleselt Petunia, �k�lbe szor�tott k�zzel.

- V�g�l is l�nyegtelen – kacsintott r� a fi�. – Mi majd lek�r�zz�k mindkett�t.

***

A l�ny zavartan pislogott, Harry pedig l�zasan t�prengett, hogyan �lc�zhatn� az ord�t�st – ami alig n�h�ny m�sodperce hagyta el a sz�j�t – az alvaj�r�s egyik t�net�nek, a gyenge idegzet�s�g megnyilv�nul�s�nak, csukl�snak, k�h�g�snek vagy… ak�rmi m�snak.

- Sirius mindig azzal cukkol, hogy reggelente ijeszt�en ronda vagyok, de eddig �lltathattam magam azzal, hogy csak tr�f�l – jegyezte meg Bellatrix savany�an. – Megtiportad az �nbecs�l�sem.

- Sajn�lom – szabadkozott Harry -, �n csak… nem sz�m�tottam r�, hogy �sszefutok valakivel.

- Seg�tek – mosolyodott el a l�ny. – A valaki ez�ttal Bellatrix Black, �s te… Nem lehetsz m�s, mint Harry Potter.

- Pedig n�ha �pp arra v�gyom – motyogta a fi� a cip�je orr�nak.

Bellatrix ahelyett, hogy faggatni kezdte volna, kuncogott, �s kijelentette, hogy olykor – k�l�n�s tekintettel azokra a szerencs�re ritka alkalmakra, mikor az � nyak�ba s�zz�k az unoka�ccsei fel�gyelet�t – pont �gy van ezzel. Eg�sz reggel sz�val tartotta Harryt, k�s�bb pedig egy�tt indultak a Nagyterembe.

***

Harry kedvetlen�l turk�lta a t�ny�rj�ra pakolt �telt. Bellatrix Black �s Lucius Malfoy k�z�tt elk�lteni a reggelit: ez b�ven t�bb volt ann�l, mint amit ilyen korai �r�n, az els� igazi roxforti napj�n, �s a „f�attrakci�” szerep�be k�nyszer�lve el b�rt viselni.

Petunia furakodott be mell�, term�szetesen Lucius oldal�n. – N�zd! – b�k�tt a griffend�les asztal fel�. – Ott a n�v�rem.

Harry elejtette a vill�j�t, mikor megl�tta a v�r�s f�rt�k tulajdonos�t. Lily k�t m�sik l�nnyal csevegett, az arca ragyogott, �s – a fi� legsz�vesebben fejbe verte volna mag�t a bugyuta gondolat�rt – sz�vf�jd�t�an val�di volt. „Ez egy m�sik vil�g… Gyerek m�g… Tizenkett�… - k�nt�lta elkeseredetten. - Nem �llhatok el� azzal, hogy „Szia, anya!” B�r, ha az igazgat�nak igaza van, n�h�ny nap m�lva…” Petunia k�zben tov�bb fecsegett, felsorolva az �vfolyamt�rsait.

- H�, �rul�!

Harry h�trafordult �lt�ben. James k�zeledett fel� sz�les vigyorral. Sirius �s Remus mellette l�pdelt, Pettigrew pedig �s�tozva kullogott ut�nuk.

- Kellemes �jszak�d volt, te csal�dunk sz�gyene, �si ellens�g�nk oltalma alatt?

Harry a szemeit forgatta. �gy t�nt, ez valamif�le divat a m�sod�vesek, vagy legal�bbis az Alap�t�-lesz�rmazottak �s bar�taik k�r�ben. � azonban t�l k�ba volt ahhoz, hogy James el�ad�s�t �rt�kelni tudja.

- Most nem alkalmas…

- M�ris megtagadod aty�id v�r�t? – kapott leveg� ut�n Sirius megbotr�nkozva.

- Nem, csak nincs hangulatom…

- Hallod ezt, James? A gaz p�rbajt provok�l.

Lucius f�lrenyelt, �s heves k�h�g�-roham t�rt r�. – Senki-nem-fog-p�rbajozni – h�r�gte a mellkas�t csapkodva.

- Paranoi�s vagy, Malfoy. K�l�nben se az orrod el�tt tessz�k.

- Melegen aj�nlom, hogy m�shol se. A pontok fogyatkoz�s�b�l �gyis r�j�nn�k, hogy mit m�veltetek, �s akkor…

- T�nkrev�god Harry est�j�t az egyik hegyi besz�deddel? – tal�lgatott Sirius.

- Melyik lenne m�soron? – �rdekl�d�tt Remus. – „A csapatszellem teljes hi�nya”, esetleg az „�retlen �s erk�lcstelen hulig�nok” vagy…

- Mert tal�n kedv�nk t�mad ben�zni – magyar�zta James.

- �lvezd ki, Harry! A kedved�rt csin�lj�k. – Lucius felk�sz�l�dott az asztalt�l, fogta a k�nyveit, �s elindult a kij�rat fel�, egy pillanatra azonban lef�kezett a kis csoport mellett. – Sz�rny�ek vagytok.

- �s m�g bele se lend�lt�nk – vigyorgott r� Sirius. – Megv�rod?

- K�sz, megtisztel� aj�nlat, de ma en�lk�l is hossz� napom lesz. – Azzal tov�bbment.

Petunia egy darabon a nyom�ban sz�kd�cselt, azt�n vissza�lt Regulus Black mell�, hogy elv�gezz�k az utols� sim�t�sokat a dolgozataikon.

- V�laszra se m�ltatsz, feketeb�r�ny? – James imm�r k�zvetlen�l Harry el�tt �llva, cs�p�re tett k�zzel, szigor�an m�rte v�gig a fi�t.

- T�l k�zel mer�szkedtetek, Potter – figyelmeztette Yan Jameset hidegen, mik�zben f�lretolta a t�ny�rj�t.

- Nocsak! – Harry s�hajtva kortyolt a t�klev�be. – Mardek�r �r�k�se is meg�rvendeztet minket becses jelenl�t�vel.

- �n otthon vagyok. Te idepof�tlankodt�l.

- Mit mondt�l? – kiab�lta James felpaprik�zva. – M�r rendesen fogalmazni se tudsz? Elsatnyult a…

- Hitv�ny csirkefog�! – sz�lt k�zbe Piton is, aki eddig rend�thetetlen nyugalommal fogyasztotta a reggelij�t. Ledobta a szalv�t�j�t, azt�n lust�n felt�p�szkodott. (Yan �szbekapott, �s felpattant.)

- Nyomorult talpnyal�! – replik�zott James.

- Ne s�rtegesd a sz�vets�geseimet! Ahhoz kiz�r�lag nekem van jogom.

- �s mily gyakran �l vele – cs�v�lta a fej�t Piton szomor�an.

- P�rtolj �t hozz�nk! – aj�nlotta Remus kedves mosollyal.

- Ne cs�b�tsd! – torkolta le James. – Kinek k�ne egy ilyen visszatasz�t� k�gy�k�ly�k? Nincs sz�ks�g�nk r�.

- Mosd ki a sz�d, haszontalan bitang! – kelt Yan Piton v�delm�re.

- Ink�bb a ti�d.

Yan felhorkant. – Hol �s mikor szeretn�d megpr�b�lni? – �rdekl�d�tt vontatottan, gonosz �lvezettel.

- A seg�dem majd egyeztet a ti�ddel…

- Gy�gyn�v�nytanon – v�gta r� Sirius, aki �gy l�tszott, mag�ra v�llalta a szerepet.

Piton helyesl�en b�lintott, majd �sszeszedel�zk�d�tt, �s Yannal egy�tt kimas�rozott a teremb�l.

- S a k�t csal�d visz�lya �j napra virradt – jelentette be Peter, mik�zben elvett egy s�tem�nyt a Harry el�tti t�lr�l.

A fi� nem viszonozta a r� villantott mosolyt. Nem Pettigrew-val volt probl�m�ja. (Ha Tom Denem itt igazgat�, Lucius Malfoy meg az � els�sz�m� ist�pol�ja, mi�rt Peter lett volna velej�ig romlott?) De az eg�sz helyzet… „Itt is ut�lj�k egym�st.” �rthetetlen hi�ny�rzete t�madt, mintha �tsiklott volna valami fontos r�szlet felett. Az �sszef�gg�sek egy�rtelm�nek, m�gis valahogy hazugnak t�ntek. „Hermione tudn�… Mit nem vettem �szre? Mit?” De t�lont�l kimer�lt volt ahhoz, hogy ilyen munk�ra k�nyszer�tse az agy�t.