11

Engem nem �rdekel m�sok �lete

- De igazgat� �r, mi�rt pont �n? –kesergett Severus.
- Minerva nem k�rdezte ezt d�lel�tt. –mondta szemreh�ny�an Albus.
De benne volt a szem�ben a k�rd�s. –gondolta Snape cs�fond�rosan, majd �gy d�nt�tt, folytatja az ellenkez�st, h�tha m�gis lesz bel�le valami.
- Tudja, milyen a kapcsolatom a l�nnyal! Min�l kevesebbet kell tal�lkoznom vele.
- Nem, Severus, semmif�le kapcsolatod nincs a l�nnyal. –jelentette ki szigor�nak sz�nt hangon az igazgat�. –�s igen, n�ha tal�lkoznod k�ne vele.
- Minek, igazgat� �r? Azt mondta, nem kell teljes�tenem a Nagy�r parancs�t! –rem�nykedett Severus a rem�nytelenben. Nem mintha lusta lett volna, de ez az�rt m�gis…
- Annak a gyereknek nincsenek sz�lei, nincsenek bar�tai, m�g ismer�sei sem, ellenben tele van m�ly lelki sebekkel, �s f�l az emberekt�l, a szemkontaktust�l �s a k�zels�gt�l. –foglalta �ssze szomork�san Dumbledore. –A k�r�lm�nyekre val� tekintettel az egyetlen, aki igaz�n meg�rtheti, te vagy.
- Mi�rt k�ne seg�tenem neki? T�l kell �lnie, napr�l napra! Ki-be l�legeznie eg�sz nap! �n is �gy csin�ltam. M�st nem tehet.
- Besz�lgess vele! –eresztette el a f�le mellett a v�laszt Albus. –Ak�r a b�jitaltanr�l… k�s�bb m�sr�l is. Valakiben b�znia kell, nem �lhet ilyen embertelen�l megkeseredve.

Az �js�t�t, ijeszt�en �res szemek viszont azt �v�lt�tt�k fel� szavak n�lk�l, hogy igenis �lhet! Dumbledore l�tta kigy�lni �s elaludni a gy�l�letet Snape szem�ben, egy eg�szen r�vid pillanatra.
- De mi�rt pont bennem k�ne? –folytatta a f�rfi a keser� gy�zk�d�st. –N�zze, tudom, hogy elvileg n�h�ny dologban hasonl�tania kell r�m, de ez m�g nem ok arra, hogy �sszez�rjanak minket!
- Nem is lesztek �sszez�rva. –k�z�lte az igazgat�. –Kezdetnek el�g, ha seg�tesz neki levinni a csomagjait az �j szob�j�ba. Holnapt�l pedig megkezd�dnek a k�l�n�r�i. B�jitaltanja is lesz. –mosolygott cinkosan. –�s ne felejtsd: besz�lgess vele! Nem vesz�thetj�k el.

+++

D�h�ngve l�ptem ki az igazgat�ib�l. Mindig r�m b�zz�k a piszkos munk�t, s most r�ad�sul lelkizzek is! Ez az �sszes poj�ca szinte a hasonm�somnak tekinti a l�nyt, mintha k�l�n nyelv�nk lenne! Aljas, ny�lk�s k�gy�kk� amortiz�lnak, akikkel csak a k�l�nleges k�pess�g� p�rszasz�j�ak �rthetnek sz�t!
Mintha s�t�ts�gb�l j�tt�nk volna, �s oda is tartan�nk.

L�ttam az eb�dn�l; siker�lt �gy megfigyelnem, hogy �szre se vette. Egy cseppet sem hasonl�t r�m. Att�l m�g, hogy mindkett�nknek fekete hajunk �s s�t�t szem�nk van, m�g nem vagyunk ikrek! J� lenne, ha ez rajtam k�v�l m�sban is tudatosulna… Dumbledore maga mell� �ltette, s mint valami kiv�telesen �rdekes t�rgyat, n�zegett�k a beavatottak. Csak �n tudom, mire megy ki ez az eg�sz cirkusz. Unatkoznak. Unatkoznak, �s kedv�k szottyant kir�ndulni az �llatkertbe. Kedves v�gletekig norm�lis �s megfelel� nevel�st kapott k�z�ns�g�nk, amott l�that� Snape terr�riuma, vigy�zat, nagyon vesz�lyes tud lenni, ha d�h�s, �s a harap�sa lassan �l� m�reg! Ott pedig az �j kis �dv�ske, aki m�ris a s�t�ts�g foglya, a m�reg benne l�ktet m�r r�g, s mi ezt k�jes �r�mmel figyelj�k, hisz mily j�les� j�t�k m�s k�r�ra sz�rakozni!

Nem felejtem azt a k�ts�gbeesett pillant�st. Csak egyetlen pillanatra t�nt fel –azt�n j�tt az �nkontroll, a fegyelem, az �n�rzet, ami benn�nket, kitasz�tottakat �ltet –s a f�lelem oly m�lyre el lett temetve, hogy csak � maga tal�lhatn� meg. �s �n, a m�sik kitasz�tott, nem a szemeit n�ztem, eszem �g�ban sem volt az �rz�seit figyelni –k�ts�gbeesetten, lelketlen�l kutattam szemmel l�that� k�l�nbs�gek ut�n, melyek minket elv�laszthatnak, s melyeket v�delemk�nt, okk�nt felhaszn�lhatok majd –tal�n �pp �ellene.

A b�re halv�nybarna. L�tszik rajta, hogy ha kimer�szkedne olykor a maga k�r� �p�tett vacokb�l, sz�pen �s k�nnyen lebarnulna. De ugyeb�r mi nem csin�lunk ilyet. Soha nem mer�szked�nk ki.
A szemei keskenyek, ha m�g egy kicsit hossz�k�sabbak lenn�nek, eg�szen �zsiai k�ls�t k�lcs�n�zn�nek a l�nynak. �s � az, aki hasonl�t r�m? Nem h�feh�r a b�re, �s nem v�konyak az ajkai! �s nem tudom, nem akarom elhinni, hogy ezekben a szemekben annyi f�jdalom lakozik, mint az eny�mben! Sajn�ltatja mag�t, � aratja le a bab�rokat, neki kedveskedik Albus, �t k�s�rgeti Minerva –h�t persze, hogy j�tssza a szenved�t, ha �gy legal�bb egy percig odafigyel r� a vil�g!

Magas… magas, de nem tesz t�l egy v�gz�s di�k �tlagos magass�g�n sem, nemhogy az eny�mig fel�rne. Borzalmasan sov�ny –de ez csakis az � hib�ja, se a kapott g�neket, se a kapott b�jitalt ne hib�ztassa �rte senki, �s f�leg ne engem! Egyszer�en csak nem eszik. Turk�lja az �telt, mint valami fanyalg� k�lf�ldi. Teh�t m�g udvariatlan is. M�g mindig hozz�m hasonl�nak tartj�tok? �m legyen. Vannak m�g �rveim.
Na �s a b�jitaltan? Az egyszer� v�letlen –nincs m�g egy olyan �ga a m�gi�nak, ami ennyire csod�san leplezhet�; persze, hogy ezzel �ltek McCinson�k az �nk�ntes mugli sz�m�zet�s ellen�re is –�s voltak olyan kezd�k, hogy a l�ny �szrevegye a praktik�t. Arr�l nem tehetek, hogy maga is �rdekesnek tal�lta.

�gy j�tt be a terembe, mint aki a legsz�vesebben nem is l�tezne, nemhogy emberek k�z� menjen. Persze pr�b�lta leplezni –kih�zta mag�t �s b�szk�n l�pdelt, szinte m�r flegm�n –de v�gig a falat b�multa, �s a szeme �res volt, �res, �res, mint egy kioltott m�cses. Pont �n ne ismern�m fel a sz�nlel�s eme �letfontoss�g� praktik�it? Abban a pillanatban igaz�n sz�nnival� volt. Persze az is lehet, hogy m�g a sz�nlel�st is sz�nlelte, hogy Dumbledore-nak j�tszott, a tan�ri karnak, az eg�sz vil�gnak, egy cs�ppnyi t�r�d�s�rt.
N�mi kegyetlens�ggel vegyes k�v�ncsis�ggal figyeltem er�fesz�t�seit, hogy viszonylag felt�n�s n�lk�l eljusson a terem legfelt�n�bb hely�re –az igazgat� mell�. Micsoda paradoxon volt! Egyszerre voltam boldog �s hihetetlen�l d�h�s. Fel nem tudtam fogni, hogy lehet ennyire �rdekes a szenved�s, egy olyan ember szenved�se, akit meg k�ne �rtenem, aki nem al�zott meg �s nem is fog soha –es�lye sem lesz r�, �s �n m�gis �rdekl�d�ssel, m�r-m�r k�r�rvendve figyeltem k�njait, ahelyett, hogy kimentettem volna a cs�csel�k karjai k�z�l. Igen. Cirkusz kellett a n�pnek, �s �n eggy� v�ltam a n�ppel.
Ennyit az �sszetartoz�s-elm�letetekr�l! Az eszm�itek annyit sem �rdemelnek, hogy az ember lek�pje �ket �s r�juk taposson. H�t nem �rtitek, hogy mi NEM vagyunk k�l�nlegesek? Ugyan�gy reag�lok vesz�lyhelyzetben �n is, mint m�sok, ha megal�znak, vony�tok, ha elengedik a nyakam, �sszeh�zom magam, �s v�rom, hogy v�ge legyen az eg�sznek, hogy �lhessem tov�bb vil�gom. Az �n vil�gom a ti vil�gotok, �s ez az, amit nem tudtok megem�szteni. Black �s Potter mindig is irigyelte t�lem a vil�g�t; azt hitt�k, az �lgl�ri�val a fej�k�n �gy �t�lkeznek, ahogy nekik tetszik, �s minden, ami nem tetszik nekik, a vil�gon k�v�l �ll�, elpuszt�t�sra v�r� aberr�ci�.

Le�lt… �gy hordozta a test�t, mintha minden l�tez� f�jdalmat � z�rna mag�ba �s hordozna az id�k v�gezet�ig. Szinte �nnepeltette mag�t ezzel az elk�nzott Prometheusz-szereppel. Bizony�ra �gy �rzi, vele csakis borzalmas trag�di�k t�rt�nhetnek –�rdekes, az �n �letem ink�bb tragikomikus, �s bevallom, ez ezerszer r�miszt�bb p�ros�t�s, mint amit egy egyszer�, szenved�sekkel teli sors jelenthetne sz�momra.
Ha sz�m�ra m�r minden j� kihunyt, nos, rem�lem, legal�bb azt d�jazta, hogy �n nem b�multam meredten, mint valami �ri�si mut�nst. Sz�z �s sz�z magyar�zatot adhatn�k erre –maradjunk ann�l, hogy nem tartottam el�g �rdekesnek. Sem pedig el�gg� mut�nsnak.

Oda�rek a szob�ja el�, v�ge az �tnak, s imm�r hi�ba �d�zn�m el gondolatban a k�zelg� tal�lkoz�st, itt van az orrom el�tt.
Ha minden igaz, meg fog lep�dni; val�sz�n�leg Mcgalagonyt v�rja. K�pzelem, hogy megr�m�l majd –mind �gy tesznek, amikor el�sz�r megl�tnak –�s �gy tesznek a tov�bbi alkalmakkor is, teszek r�la. Ez az igazi m�v�szet.

Nem siet ajt�t nyitni, az biztos. �n sem igyekezn�k utat engedni az ajt�mban �ll� s�t�t �rnynak, mely ismeri minden gondolatomat �s mag�ban hordja v�gzetemet. Mert a v�g�n az eny�m lesz ez a gyerek –hi�ba hiszi Albus, hogy az Akarat legy�zheti a Sorsot, �s a s�t�ts�g nem �leli mag�ba azt, aki nem v�gyik r�. Mindny�jan ugyanazt kapjuk az �lett�l –apr� v�ltoztat�sokkal. Black azt hiszi, � a Vil�goss�g Hercege –csak �n tudom, ki is � val�j�ban. T�bb �rny�k lakik benne, mint amennyihez nekem valaha is k�z�m lesz, s �ppen az�rt, mert a j�llakatott b�szkes�ge pomp�s t�ptalaja a f�rgeknek.

Mi lesz m�r, nyiss ajt�t! Be akarok menni, hogy v�gre kij�hessek! Ne k�nyszer�ts itt v�rakozni a gondolataimmal!
Halk neszez�s… Szekr�nynyitogat�s? Mi a fen�t m�vel ez, vil�gosan megmondt�k neki, hogy �j szob�t kap! Csak nem most jut esz�be csomagolni? Mif�le magasztos �gi teend�k vont�k el a figyelm�t, hogy nem tudott foglalkozni ezzel az apr�s�ggal?

V�gre kinyitja. R�m sem n�z, azzal a lend�lettel fordul is vissza. Enn�l az�rt t�bbet v�rtam. H�l�m sz�lljon fel�d a leck��rt, ostoba kicsi l�ny, hogy megmutattad, m�g mindig nem �ltem �t minden lehets�ges megal�ztat�st, hi�ba �rzem �gy, hogy a terhek a v�llamon m�r nem lehetn�nek nehezebbek.
Bejjebb l�pek. Nem t�r�d�m h�v� sz�val, invit�l�ssal –minek az nekem? Mindig megszerzem, amit akarok. A probl�ma �ltal�ban az, hogy nem akarok semmit. T�ls�gosan hagyom eluralkodni magamon a keser�s�get.
F�lhom�ly. Kellemes, kiss� keserny�s illat. A szoba f�ldj�n k�nyvek �s ruh�k hevernek szertesz�t. Ott p�ld�ul egy fekete bugyi. Igaz�n hat�sos m�dszer az ember filozofikus jelleg� gondolatainak m�s mederbe terel�s�hez…
- M�g nem v�geztem, addig tegye le mag�t. –mondja m�ly, j�l cseng� hangon, ellent�tben az �zenet kellemetlen, pof�tlan mivolt�val. �des, dr�ga Minerva, mi a fen�t m�velt�l te ezzel a l�nnyal, hogy azt hiszi, oszt�lyt�rsk�nt kezelheti a tan�rokat? Hov� lett a te griffend�les b�szkes�ged?
- Remek. –k�zl�m f�lhangosan, el�g mar�an ahhoz, hogy ha Longbottom itt lenne, s�rva fakadna. K�zvetlen�l azut�n, hogy el�id�zett egy furcsa term�szet� robban�st. Tudom, hogy olykor miattam csin�lja. Ez teszi olyan �lvezetess� a b�jitaltan �r�imat. Sz�momra legal�bbis.
L�tom, hogy kicsit megrezzen a teste a meglepet�st�l –n�i hangot v�rt�l? Kedves.
De tov�bbra se n�z fel a pakol�sb�l. Ezt elk�nyvelem r�szeredm�nynek.
Egy k�nyvhalmaz el�tt t�rdepel �ppen –olykor �n is sz�vesen lenn�k k�nyvhalmaz-, mellette t�ska. Gyeng�den megfogja �s v�gigsim�tja �ket, rendezgeti, elteszi. �gy b�nik azokkal a poros k�tetekkel, mintha az �lete lenne bez�rva a megs�rgult, �s�reg lapok k�z�. Tal�n �gy is van.

Nem b�rom tov�bb n�zni. A l�tv�nyhoz k�pest az emberis�g �r�k dr�m�ja olcs� sz�npadra �rt �cska sz�ndarab. Olyan, mintha siratn� azokat a k�nyveket, ahogy szinte elb�cs�zik mindegyikt�l, miel�tt elteszi. V�gigj�rtatom tekintetem a szob�ban, menek�l�si lehet�s�g ut�n kutatva. Csak egyetlen kapaszkod� kell, amit felhaszn�lhatok, amivel megv�ltoztathatom ezt a lehetetlen, devi�ns kontextust. Meg is tal�lom hamarosan. A fotel az ablak el�tt �ll, meglep� m�don h�ttal a szob�nak, s az udvarra n�z. Nem veszem zokon: egy p�lcamozdulattal megperd�tem az �l�alkalmatoss�got, majd megker�l�m Miss K�oszt �s birodalm�t, s helyet foglalok.

A helyzet hat�rozottan megv�ltozott. �lve jobban �rzem magam. Bevallom, olykor az az �rz�sem, hogy �letem v�g�ig el tudn�k �ld�g�lni egy helyben; ilyenkor v�gtelen b�kess�g bor�t el, s ebb�l igen neh�z kiz�kkenteni –pontosan ez az oka annak, hogy az �r�imon a teremben keringek, mint a m�rgezett eg�r. Csup�n es�lyt k�v�nok adni a griffend�leseknek, hogy megpr�b�lkozzanak egy gy�l�lt tan�rukat az �r�letbe kergetni. Sosem fogom el�rulni nekik, hogy ez r�sz�kr�l lehetetlen, b�rmennyire er�lk�dnek is. A k�pess�geik –ahogy minden m�s t�ren is- korl�tozottak ez ir�nyban.

Elgondolkodva k�r�ln�zek. Nos igen, a helyzet, mint m�r el�bb eml�tettem is valamelyik gondolatbeli k�rmondatomban –megv�ltozott. Legfeljebb h�rom m�terre �l�k egy f�ld�n vesztegl�, szeml�tom�st k�zvesz�lyes l�nyt�l, aki tov�bbra sem adta fel a t�rdel�s k�n�lta csod�latos lehet�s�geket, �s a k�nyveit pakol�ssza. Velem szemben. Ez az �llapot m�g Albus elm�j�ben is kellemes asszoci�ci�s lehet�s�geket vetne fel..

A l�ny fekete haja a szem�be l�g, de � nem tesz semmit ez ellen. Ez ismer�s. J� elb�jni m�g�, igaz?
Nicsak. Egy Amerikai trag�dia felirat�, egyszer�, kopott, v�r�s k�t�ses k�nyv hever nem messze a l�bamt�l. Meglehet�sen vaskos is –amint a mell�kelt �bra mutatja, a l�nynak e fel� a jelz� fel� h�z az �zl�se. �szrev�tlen�l felveszem a k�tetet. Ahogy ujjaimmal v�gigsim�tok a bor�t�n, �rzem, amit � �rez ilyenkor –kincset tartok kezemben. �n is �gy menek�l�k a k�nyvekbe, s �n is �gy sim�tom v�gig �ket –de csak ha nem l�t senki. Te is fejl�dni fogsz, ha majd megk�veteli t�led az �let.

Elolvasom a bor�t�j�t. Nem t�ls�gosan b�besz�d�. A vil�girodalom klasszikusai sorozat m�r csak ilyen, nem ad sok �zel�t�t, nem igaz? Lapozgatni kezdek. Lassan, de biztosan v�gighaladok a k�nyv�n –egy-egy pillant�s az oldalakra, egy-egy kulcssz�, mondat kiragad�sa, �s m�r elm�mben a dolog l�nyege. A t�rt�net nem kifejezetten h�tk�znapi az irodalomban, de ann�l re�lisabb lenne az �letben. Egy fi� rossz csal�dba sz�letik. Nos, mi mindketten tudjuk, Miss ,,Wallace”, hogy ez milyen konfliktusokat sz�lhet, ugye?
A sz�lei bigottan vall�sosak. �jabb pont a szerz�nek, egyre jobban sajn�lom ezt a fi�t. Szeg�nyek, kitasz�tottak. Szinte l�tom, ahogy Nemesis ezen a sz�vegen k�nnyezik est�nk�nt, �s az �jszak�ban let�rli a k�nnyeit. Hat�svad�sz.
R�j�n, hogy nem ezt az �letet k�v�nja sors�ul. Munk�t keres –olyan munk�t, mellyel megbecs�l�sre, eleganci�ra, anyagiakra tehet szert. Lassan, de biztosan fejlesztgeti m�dszereit, s �gy t�nik, semmi nem �llhat az �tj�ba. Itt bukkan fel Theodore Dreiser: az �r�, aki �gy d�nt, hogy ezt az�rt m�gse k�ne. Meg�r neki egy lelkiismeretfurdal�ssal tel�tett, k�nz� szerelmet, egy alacsony sz�rmaz�s�, szeg�ny munk�sl�nnyal –s enn�l nagyobb akad�ly nem is kell a fi� �tj�ba. Innent�l kezdve a t�rt�net k�tfel� �gazhatna: az egyik a csod�latos beteljes�l�s, amely sor�n a szerepl�k helyes d�nt�seket hoznak, szerencs�j�k van, �s v�g�l m�gsem halnak �hen, miut�n a szerelem gy�m�lcseit v�lasztj�k.
A m�sik a rideg val�s�g –s ezzel egy�tt az �n teljes meglep�d�sem: Dreiser a val�s�got �rta meg! Elhideg�l�s, sikerhajszol�s, nem odaill� terhess�g –s Clyde v�zbe fojtja szerelm�t.

Felpillantok a l�nyra. Tal�n t�bb van benne, mint hittem. M�s r�szr�l viszont meg kell �llap�tanom: ha ilyen �letvid�m reg�nyekkel passziviz�lja a lelkivil�g�t, ne csod�lkozzon, ha elkapja a depresszi�! Mindazon�ltal �n is sz�vesen elolvasn�m rendesen is a sztorit.

Ismerek egy buta babon�t. Nem hiszek benne, viszont unatkozom, s ez a kis tr�kk m�r sz�mtalanszor �bresztett fel ebb�l az �llapotomb�l. Felcsapom a k�nyvet, �s az el�ttem t�rdepl� l�nyra gondolok, mint megoldatlan probl�m�ra. Ha igaz lenne a mendemonda, az oldal, ahol kiny�lt a k�tet, a megold�st tartalmazza majd.
Szemem tal�lomra r�tapad egy sorra.

,,�s sokszor megcs�kolta, m�r v�gk�pp elhitte �jra, hogy az �lom, amelyet �lmodott, beteljes�l. Ez biztosabb, mint a hal�l. �, micsoda diadalmas boldogs�g, ha megval�sul!”

Haha. Haha. Hahaha. Mondtam �n, hogy vicces j�t�k.
Biztosabb, mint a hal�l. Kell�k�ppen f�lelmetes mondat, nem igaz? Azt hiszem, m�g a k�zelj�v�ben �lni fogok vele. Potter, a b�jitaltud�sod elfogadhatatlan, a v�gtelen p�khendis�geddel egyetemben. Egyszer m�g meg�t�d a bok�d ezzel a rossz p�ros�t�ssal –ez biztosabb, mint a hal�l. De ha Longbottomhoz int�zn�k valami hasonl�t, eg�szen biztos, hogy a fi� ijedt�ben r�m robbantan� a mennyezetet –na ez az, ami biztosabb, mint a hal�l.

Felpillantok. M�r elrakta a k�nyveket –megragadja a f�ld�n buj�lkod� �ssze-vissza ruhacsom�kat –az �n lelkiismeretem ez �gyben tiszta, mint a frissen szedett harmatf�- �s bev�gja egy h�tizs�kba. Val�sz�n�s�tem, hogy nincs oda a ruh�k�rt.
V�gre k�sz. F�l�ll, r�m pillant, majd az �lemben nyugv� k�nyvre, melyen m�g mindig gyeng�den rajta tartom a jobb kezem. Mintha megindulna benne valami –a tekintete egy pillanatra ell�gyul, net�n azt gondolja, hogy a k�nyv�vel egy�tt � is ig�nyt tarthat az �rdekl�d�semre; majd ki�r�l ez a pillant�s, s nem marad h�tra m�s, csak a fekete �riszek �s a k�rd� tekintet. Ilyet m�r eleget l�ttam, �s a gyakorlat b�rmikor tetsz�s szerint megism�telhet� egy k�zit�k�rrel, sz�val menj�nk tov�bb!

Szeml�tom�st nem tudja eld�nteni, mit tegyen. Egyet�rtsen az �zl�semmel, vagy v�rengz� vad�llatk�nt kit�pje a kezemb�l jogos tulajdon�t? Mulats�gos. K�v�ncsi vagyok, milyen gyorsan hat�roz. Most, hogy n�zem, eg�szen tetszet�s –magas, karcs�, ez j�l l�tszik, mivel m�r felk�sz�l�dott a f�ldr�l, ahol �sszekuporodva k�sz�l�d�tt egy �jabb v�ltoz�sra. Fekete, egyszer� ruh�kat visel –helyes. Nem kellemes a szemnek, ha egy di�kl�ny abban versenyzik k�rnyezet�vel, hogy ki tud �zl�stelenebb�l �s lehet�leg min�l gyomorforgat�bb sz�nekben megjelenni. Nem besz�lve a magukat kihelyezett l�nchegys�gnek k�pzel�, ,,itt a dombom, hol a dombom” t�pus� szem�rmetlen�l �lt�zk�d� le�nyz�kr�l.
Ideje az arc�ra is r�n�znem –igen, igen, tudom, hogy a n�k nem szeretik, ha ez a legutols� testr�sz�k, ami az embernek esz�be jut. Term�szetesen nekem �ppen id�ben eszembe jutott, de valahogy nem esett a l�t�terembe…

V�rok, hogy tal�n idej�n –mit j�n, l�p, �thidalv�n ezt az �ri�si k�tm�teres t�vols�got, azt hiszem, k�pes lenne r�, egy ekkora utat megtenni –kivehetn� a kezemb�l a k�nyv�t, �s indulhatn�nk v�gre.
Udvariatlan dolog lenne, de � v�g�l is az.
�s m�gsem teszi. Eg�sz gyorsan d�nt. Felkapja a k�nyves t�sk�t, �s felveszi a h�t�ra –a t�bbit egym�s mell� rugdossa, �s le�l az �gyra.
- Lupin valami Hebetus var�zsig�t emlegetett. –jegyzi meg a k�nnyebb meg�rt�s v�gett, pof�tlanul a szemembe meredve azzal a kifejez�stelen tekintettel. A saj�t fegyverem ford�tj�k ellenem.
Persze, a k�nny�v� tev� b�b�jt val�ban aj�nlatos lesz alkalmazni, ha egyik�nk se akar megszakadni az els� emeletig tart� zar�ndok�ton. Azt v�rja, hogy sz�rjam a csomagokra. Hm. Azt hiszem, el�bb meg kell r� k�rnie.
- �s? –k�rdem g�nyosan. Fesz�lten v�rok minden sz�t, ami err�l a rosszkedv�en lebiggyesztett ajakr�l leg�rd�lhet. �s ugyanakkor legsz�vesebben v�logatott m�dszerekkel elhallgattatn�m ezt a sz�jat… Csak tudn�m, mit�l sz�nlel olyan g�rcs�sen? A gondolataimat nem �rz�kelheti, arr�l tudn�k –s akkor m�r arc�n pirosl� sz�gyenr�zs�k �ruln�k el legilimentori k�pess�geit…
- Oh, semmi. Fel�lem �lhet�nk itt napestig.

Vegyem ezt megh�v�snak?
Ha ezt kimondan�m, azzal megpecs�teln�m a k�zt�nk l�v� �rdekes folyamat sors�t. Tudom, hogy � is akarja.
- Pimasz k�ly�k! –mondom ehelyett, mintha holmi Pottereket �s Weasley-ket szidn�k. Ha ezzel nem riasztom el most �s mind�r�kk�, akkor semmivel. Semmije sincs, csak az �n�rzete.
G�nyosan felvonja a szem�ld�k�t �s r�mn�z. Nem teszem meg neki azt a sz�vess�get, hogy magam is hasonl� arcmimik�val jelezzem neki, mit gondolok az �rtelmi k�pess�geir�l.
Azt�n �l�be ejti a kez�t, �s t�relmesen l�g�zni kezdi a l�b�t. Hihetetlen. T�nyleg itt fogunk �lni napnyugt�ig.
�gy t�nik n�kem, ez egy v�gtelen ,,ki tud makacsabb lenni?” j�tszma, amib�l tan�r m�g nem ker�lt ki gy�ztesen, soha. Ha az embernek van egy kis intellektu�lis vagyona, nem pr�b�lkozik meg ilyesmivel egy olyan l�nnyel szemben, aki hatalomban alatta �ll. Lemenne a szintj�re. �n sem teszem.

- Ide figyelj –sziszegem fenyeget�en. –Ha nem tanulsz j�modort, nem kellemes k�t �vnek n�zel el�be!
Tess�k, kimondtam egy olyan fenyeget� mondatot, aminek �ppens�ggel semmi �rtelme nincsen. De m�g ez is jobb, mint a farkasszemet n�z�s.
- Mert am�gy igen? –k�rdi �s leveszi r�lam a tekintet�t v�gre. A f�ldet kezdi meredten b�mulni maga el�tt. Ez fel�r egy vallom�ssal.
- Igaz. Am�gy sem. –nyugtatom meg k�r�rvend�nek sz�nt hangon. Jobb, ha tudja, ki vagyok, �s mit v�rhat t�lem. T�rt�nj�k b�rmi, sosem fogok h�zelegni senkinek, ak�r megesk�dhetek b�rki �let�re –igaz, nekem senki �lete nem sz�m�t annyira, hogy egy ilyen esk� esetleg visszatartson. Kisz�rom a b�b�jt a csomagjaira, �s elint�zem, hogy lebegve k�vessenek –a legt�bb ember ezt szint�n egy var�zsig�vel �ri el; nem tudj�k, hogy val�j�ban er�s akarattal �s n�mi �sszpontos�t�ssal p�lca n�lk�l is k�nnyed�n megval�s�that� a m�velet… persze nem �rt, ha az embernek a var�zsereje sem kutya, hogy megfelel�en fejezzem ki magam…
Kisietek az ajt�n, nyomomban a megb�v�lt pakkjaival; ha j�n, j�n, ha nem, h�t itt maradhat a szob�j�ban a holmija n�lk�l. Mint m�r eml�tettem, engem nem �rdekel m�sok �lete.