26. Egy k�l�n�s fi� m�ltja
  

– Hol vagyunk? – n�zett k�rbe Ron.

A griffend�les tri� egy naps�t�tte folyos� kell�s k�zep�n �csorgott.
A falakat d�szes sz�nyegek bor�tott�k, de nem ez volt a legmeglep�bb a helyben. Az eg�sz terem n�v�nyekkel volt teli. A hatalmas ablakokon be�rad� szikr�z� napf�ny �ri�si p�fr�nyokra, plafonig �r� p�lm�kra, k�l�n�s sz�n� �s form�j� bokrok leveleire ontotta �letet ad� meleg�t.

– Mi ez? Valami h�zi-dzsungel? – ny�gte megr�k�ny�dve a v�r�s haj� fi�.

– �n csak egyvalamit tudok biztosan – sz�lalt meg Harry, mik�zben k�v�ncsian m�regette az egyik k�zeli n�v�nyt, mely percenk�nt v�ltoztatta a sz�n�t. – M�gpedig azt, hogy Luka eml�k�ben vagyunk.

– Ha ez Luka eml�ke, akkor nem kellene neki is itt lennie? – suttogta Hermione.

A l�ny �gy meredt a k�rnyez� falisz�nyegekre, mintha azt v�rn�, hogy b�rmelyik pillanatban el�ugorhat valamelyik m�g�l a keresett fi�.

– Nem kell suttogni – legyintett Harry. – Senki se l�t vagy hall minket, s�t hozz�nk se �rhetnek! – majd n�mi gondolkod�s ut�n hozz�tette: – De amit Luk�r�l mondt�l az igaz… Valahol itt kell lennie!

Mindh�rman �rdekl�dve vizslatt�k k�rnyezet�ket a fonott haj� fi� ut�n kutatv�n. De valami eg�szen m�st tal�ltak…

– Fiatal�r! – hangzott fel egy izgatott hang.

A meglepett h�rmas ijedten fordult az �rkez� szem�ly ir�ny�ba.
Egy megtermett asszonys�g k�zeledett fel�j�k, �tk�zben minden egyes nagym�ret� lev�l al� bekukkantva. Sz�ke haja eleg�ns csavarokban omlott v�ll�ra. A fak�s�rga f�rt�k k�z�tt k�t homoksz�n� macskaf�l meredt el�, de m�g enn�l is furcs�bb volt a n� bok�ja k�r�l tekerg�z� azonos sz�n� macskafarok. A leanfay – mert hogy a j�vev�ny minden k�ts�get kiz�r�an az volt – ruh�ja b�rmelyik h�tk�znapi v�rosban t�k�letesen megfelelt volna. Egyed�l a szokny�ja f�l�tt hordott hars�nypiros kend�szer�s�g l�gott ki eleg�ns �lt�z�k�b�l, melynek k�zep�n �l�nkez�st �bra foglalt helyett: egy stiliz�lt felkel� Nap.

– Fiatal�r! – ki�ltotta az asszony teli torokb�l. – K�rem, ne csin�lja ezt velem!

Halk nevet�s hangzott fel a n�v�nyrengeteg m�ly�r�l. Az egyik m�rgesz�ld bokor hatalmas levelei megrezd�ltek, majd k�t h�feh�r macskaf�l jelent meg k�zte, melyet p�r pillant m�lt�n a hozz� tartoz� test is k�vetett.

A terem k�zep�n v�rakoz� h�rmas meglepetten felny�g�tt.

A bokorb�l ugyanis egy 6 �v k�r�li kisfi� k�sz�l�dott el�. �benfekete hajfonata a lapock�j�t verte. H�feh�r macskafarka j�t�kosan mozgott jobbra-balra.

– �, miket nem m�vel! – sop�nkodott az asszonys�g, majd termet�t meghazudtol� m�don vill�mgyorsan a kisfi� mellet termett. – Az �rn� hivatja, maga meg itt bujk�l!

– Mit akar anyu? – n�zett fel a n�re nagy sz�rke szemekkel a gyerek.
– Nekem nem a k�v�ncsiskod�s a dolgom, hanem hogy az �rn�m k�v�ns�gait teljes�tsem – v�laszolta orr�t r�ncolva a leanfay. – �s j� lenne, ha a fiatal�r nem h�tr�ltatna ebben!

– Jaj, Damona! Le ne nyeld m�r azt a szerencs�tlen gyereket keresztbe! – csend�lt fel egy nyugodt n�i hang.

Hermione sikoltva ugrott f�lre ugyanis az �jonnan �rkezett n� egyenesen �ts�t�lt rajta.

A k�v�rk�s leanfay s�rt�d�tten f�jt egyet.

– Te vagy dad�ja, Safina! Neked kellene vigy�znod r�! – mutatott az egyre ijedtebb arc� kisfi�ra.

A hossz� barna haj� n�, az asszonys�ggal mit sem t�r�dve, mosolyogva kezet ny�jtott a gyereknek.

– Gyere Luka! – mondta l�gy hangon. – Anyuk�d m�r minden�tt keres.

A kisfi� sz�ja sz�les mosolyra h�z�dott.

– Safina! – fogadta el a felk�n�lt kezet. – Ez a n�ni meg akart m�rgezni!

Az Damona nev� leanfay n� s�rt�d�tten meredt maga el�.

– Az nem m�reg, hanem gy�gyszer volt! – morogta d�h�sen. – Amit nem volt�l hajland� bevenni!

Safina mosolyogva megcs�v�lta a fej�t.

– H�nyszor mondjam m�g, hogy Luk�nak nem kellenek semmilyen vitaminok. Ezt neked kellene a legjobban tudnod, hisz te is leanfay vagy.

– Ez a k�ly�k egy pokolfajzat! – fakadt ki a megsz�l�tott. – Egyfolyt�ban csak a gond van vele!

– Vigy�zz a sz�dra, Damona! – emelete fel fenyeget�en mutat�ujj�t Safina. – Ez a „k�ly�k”, ahogy te nevezed, a te j�v�beli urad!

A k�v�r leanfay d�h�sen felf�jta mag�t, �m egy sz�t sem sz�lt. Egy utols� bossz�s pillant�s ut�n se sz�, se besz�d t�vozott.

Harry�k csod�lkozva n�ztek a megtermett asszonys�g ut�n. Az eg�sz besz�lget�s zavaros volt sz�mukra. Fiatal�r? J�v�beli urad?

– Ez a … ez a Safina, nem is leanfay – n�zett csod�lkozva a kisfi�t k�zen fog� n�re Hermione.

A l�nynak igaza volt. A fiatalasszony egyszer� embernek l�tszott. Hi�nyoztak a macsk�kra jellemz� k�ls� jegyek.

– Ne is t�r�dj vele! – hajolt le Luk�hoz Safina. – Gy�gy�t�k�nt hozz� van szokva, hogy mindenki ugrik neki az els� sz�ra!

A kisfi� v�lasz helyett csup�n hars�nyan felkacagott. Cseng� hangja bet�lt�tte a termet.

Safina mosolyogva b�lintott, majd a m�g mindig nevet� Luk�t gyeng�den maga ut�n h�zva a kij�rat fel� indult.

– Gyertek! – intett Harry. – A nyomukban kell maradnunk!
K�t bar�tja k�rd�s n�lk�l k�vette a t�voz� p�ros ut�n ered� Harryt.
Napf�nyes, n�v�nyekkel teli termeken, sz�k�kutak halk csobog�s�t�l pezsg�, szobrokkal, festm�nyekkel d�sz�tett folyos�kon �tv�gva n�m�n meneteltek Luka �s dad�ja nyom�ban, eg�szen egy farag�sokkal teli t�lgyfaajt�ig.

Safina lenyomta a levelet form�l� kilincset, majd az ajt�t bel�kv�n utat engedett a kisfi�nak.

A terembe bel�pve csod�latos l�tv�ny fogadta Harry�ket.
H�feh�r csipkef�gg�ny�k simultak a f�ldig �r� bolt�ves ablakok faragott kereteire. A sz�tsz�rtak elhelyezked� n�v�nyek �l�nkz�ld vibr�l�ssal s�tk�reztek a kora esti napf�nyben. A terem k�zep�n apr� mozaikokkal kirakott, sz�les medence foglalt helyett. Az k�kes v�zt�k�rre j�t�kos fodrokat rajzolt az id�nk�nt fel-felt�r� sz�k�k�t j�t�kos v�zsugara. A medence el�tt, a padl�n, t�bb l�p�s sz�les arany �bra volt l�that�: egy stiliz�lt felkel� Nap.
Ron elismer�en f�ttyentett.

– L�tszik, hogy van mit a tejbe apr�taniuk – jegyezte meg halkan, mik�zben t�zetesebben szem�gyre vette a m�rv�nyoszlopok egyik�t.

– Ha j�l eml�kszem Luka maga is azt mondta, hogy nem szenvednek p�nzsz�k�ben – felelte a t�tott sz�jjal b�mul� Hermione. – Na de ez!
Harry csak f�l f�llel hallgatta t�rsai megjegyz�seit. �ltatos tekintettel meredt a k�zepe fel�.

– Mit n�zel annyira? – b�kte oldalba a fi�t Ron.

Harry v�laszra nyitotta volna a sz�j�t, �m egy m�sik hang megel�zte.

– Anyu! – kiab�lta Luka �r�mteli hangon.

A kisfi� dad�ja kez�t elengedve mosolyogva a terem k�zepe fel� szaladt. C�lja egy�rtelm� volt.

A medence sz�les perem�n egy gy�ny�r�, fiatal n� �ld�g�lt. Hossz� v�r�s haja selymes f�gg�nyk�nt �lelte k�r�l sz�p arc�t.

De nem a n� sz�ps�ge volt az oka Harry csod�lkoz�s�nak, hanem az �g�v�r�s f�rt�k k�z�l el�-el�bukkan� hossz� hegyes f�l. Nem macskaf�l volt, de nem is emberi. Harry eddig egyetlen egyszer l�tott hasonl�t: egy t�nd�rekr�l sz�l� k�nyv �br�in.

A kisfi� a n�h�z rohant, s nevetve vetette mag�t annak nyak�ba.

– Ugye most m�r r��rsz? – n�zett fel nagy szemekkel fi�. – J�tszol velem valamit?

A n� enyh�n megr�zta a fej�t. Ugyanolyan �that� ac�lsz�rke tekintete volt, mint Luk�nak.

– Egy kicsit k�s�bb. J�? – mondta l�gy hangon.

Csal�dott fi�t let�ve egy h�feh�r csipk�kkel bor�tott kis�gy-szer�s�ghez s�t�lt, melyet f�lig eltakart egy oszlop.

– Most hol tal�lt�tok meg? – pillantott a n� Safina fel�.

– Te ismered a legjobban a fiadat, Edora! – l�pett k�zelebb a k�rdezett. – Im�d bujk�lni… Most egy�bk�nt a d�li sz�rny f�gg�folyos�j�n rejt�zk�d�tt.

– Csak Damona el�l b�jtam el! – csattant fel a kisfi� v�dekez�en. – Megint meg akart velem itatni valami l�tty�t! Azt�n meg s�rtegetett is!

A v�r�s haj� n� elgondolkodva cs�v�lta fej�t.

– Igaz, hogy ez csak a ny�ri rezidenci�nk, �s csak ritk�n vagyunk itt – kezdte. – De m�g ha � is a kast�ly �rn�je t�voll�t�nkben, az�rt elv�rn�m t�le, hogy ezen kis id�ben, am�g itt tart�zkodunk, tiszteletteljesen b�njon a csal�d minden tagj�val… �s ne csak nekem j�tssza meg az udvarias nemeskisasszonyt!

– Ugyan m�r, Edora! – legyintett Safina. – Az ilyeneket �szre se kell venni! Minden fajn�l akadnak olyanok, akik im�dnak nagyzolni �s parancsolni… �s ez al�l a leanfayek se kiv�telek! – arc�ra sz�les mosoly �lt ki. – �n ink�bb azt a mar�knyi itt l�v� szolg�l�t sajn�lom, akiknek eg�sz �vben el kell viselni�k Damon�t!

Az utols� mondata megtette hat�s�t. Edora haragja el pillanat alatt elp�rolgott.

– Ha ez csak a ny�ri rezidencia, el se tudom k�pzelni milyen – �s legink�bb mekkora – lehet a t�nyleges otthonuk! – A h�tt�rben szeml�l�d� h�rmas k�zti csendet vill�mk�nt t�rte meg Ron hangja. – M�gis micsoda Luka apja? Az eln�k… vagy mi?

Viccnek sz�nt mondata nem v�rt hat�st v�ltott ki Hermion�b�l. A l�ny zavartan k�r�zgetni kezdett l�b�val a terem padl�j�n. �gy t�nt elsz�ntan gy�zk�di mag�t valamir�l.

– Ummm… – kezdte bizonytalanul. – Az az igazs�g, hogy �n tudom, hogy kicsoda Luka, �s legf�k�pp az apja.

Harry �gy fordult a l�ny fel�, mintha zsin�ron r�ngatn�k.

– Tess�k? – b�mult Hermionera. – Te tudod?

– Igen – v�laszolta alig hallhat�an a l�ny. – M�r egy ideje gyanakodtam, de mi�ta megtudtam, hogy Luka k�pes rep�lni, m�r biztosan tudom.

– Ezek szerint Luka hazudott? – csattant fel Ron. – Nem politikus az apja?

– H����t… ha �gy n�zz�k, nem hazudott – v�laszolta Hermione.

– Ny�gd m�r ki v�gre! – ki�ltott a l�nyra Ron.

– J�l van! – Hermione vett egy m�ly l�legzetet. – Luka apja a leanfayek uralkod�ja, Luka pedig a tr�n�r�k�s – hadarta el egy szuszra a l�ny.

A r�juk teleped� csend szinte k�zzel tapinthat� volt.

– Te most viccelsz? – sz�lalt meg Harry.

Hermione hat�rozottan megr�zta a fej�t.

– Na de… – kezdte Harry, majd hirtelen elhallgatott.
Jobban belegondolva, ez sz�mos dolgot megmagyar�zna: Luka komolys�g�t, felel�ss�gtudat�t, egy�rtelm� el�kel� neveltet�s�t, az apja k�l�n�s viselked�s�t, ezt a hatalmas palot�t, valamint a „fiataluraz�st” �s az „�rn�z�st”.

Hermione a medence el�tti arany �br�ra mutatott.

– Az a Nap a csal�d c�mere – magyar�zta a l�ny. – Ugyanilyen tetov�l�s van Luka cs�p�j�n is.

– TE ezt honnan tudod?! – b�mult elkerekedett szemekkel a l�nyra Ron.

Hermione arca enyhe v�r�ses sz�nt �lt�tt.

– �gy egy h�napja bementem a szob�tokba, hogy elk�rjem Harryt�l azt defenz�v m�gi�r�l sz�l� k�nyvet, amit tavaly kar�csonyra kapott – kezdte a l�ny. – De Luk�n k�v�l senki se volt a szob�tokban, �s � meg �ppen…

– Igen? – k�vetel�z�tt Ron.

– Luka �pp �lt�z�tt – motyogta a l�ny imm�r paprikav�r�s arccal.
Harry �s Ron �sszen�ztek, majd egyszerre t�rt ki bel�l�k a nevet�s. Nagyon is el tudt�k k�pzelni a helyzetet.

– �s emiatt a tetov�l�s miatt gondolod azt, hogy Luka a leanfayek hercege? – k�rdezett r� Harry, miut�n valamennyire siker�lt arcizmait rendbeszedni.

– Egyr�szt igen – b�lintott Hermione. – M�sr�szt viszont van m�g egy csalhatatlan bizony�t�k.

– Mi?

– A leanfayek k�z�l egyed�l a kir�lyi csal�d k�zvetlen tagjai k�pesek rep�lni. Csak nekik van sz�rnyuk, norm�l leanfayeknek nincs.

Mindh�rman a terem k�zepe fel� fordultak.

A hat�ves Luka kacar�szva csapkodta a medence viz�t. Gy�m�ntos cseppek ezrei t�lt�tt�k be a leveg�t minden egyes �t�se nyom�n.

– Malfoy meg fok pukkadni, ha ezt megtudja! – ki�ltott fel hirtelen Ron. – M�g hogy s�rv�r�! Draco nemesi felmen�i semmik Luka csal�df�j�hoz k�pest!

– Nem hiszem, hogy valaha is kider�lne a dolog, �gyhogy lemondhatsz err�l a l�tv�nyr�l! – pir�tott a fi�ra Hermione.

– K�r – szontyolodott el Ron, majd hirtelen t�m�t v�ltott. – Lenne m�g egy k�rd�sem… Hol itt a rossz eml�k? – mutatott k�rbe. – Ok� az a k�v�r n� nem volt semmi, de ez m�g nem ok arra, hogy Luka ennyire kiboruljon!

Harry v�laszul csup�n csak v�llat vont.  M�r egy ideje � is furcs�llta a dolgot. Hab�r mikor Piton eml�keibe ker�lt, akkor se r�gt�n a „l�nyeget” l�tta. Meg egy�bk�nt is… A legrosszabb napok mindig j�l kezd�dnek.

BUMM!

A kast�ly falai fenyeget�en megremegtek. Luka a r�zk�d�s hat�s�ra kis h�j�n belepottyant a medenc�be.

– Mi volt ez? – ki�ltott fel a k�t n� egyszerre.

A termet keserve gyereks�r�s hangja t�lt�tte be, melynek forr�sa az oszlop takarta kis�gy volt. Edora a csipk�s fekv�hely f�l� hajolt, majd egy puha pl�dbe csavart valamit emelt ki onnan. A „valami” egy kisbab�nak bizonyult, kinek csak apr� kezecsk�i, illetve k�t homoksz�n� macskaf�lecsk�je l�tszott ki a takar�b�l.

– Semmi baj – suttogta kedvesen Edora.

A s�r�s lassan csillapodni kezdett.

– Mi volt ez? – tette fel ism�t a k�rd�st, tekintet�t bar�tn�j�re emelve.

Safina bizonytalanul n�zett k�rbe.

BUMM!

�jabb r�zk�d�s r�zta meg a termet.

N�h�ny n�v�ny hangos csattan�s k�s�ret�ben a padl�ra zuhant.

– Kellett nekem kinyitni azt az �lajt� sz�mat! – morogta Ron, mik�zben kil�pdelt az egyik eld�lt p�fr�ny leveleinek z�ldell� fogs�g�b�l.

– Van egy olyan �rz�sem, hogy mindj�rt megtudjuk, mit�l borult ki annyira Luka – sz�lalt meg Harry v�szj�sl� hangon.