20. Makacs mad�r

Pitonnak csak lassan jutott el a tudat�ig, hogy a karj�ban tartott Hermione Granger alig �l, de az � megment�s�t nem adhatja fel. Hisz Hermione neve nem szerepelt a Holtak K�nyv�ben!

Senkivel �s semmivel nem t�r�dve t�rt utat a kij�rat fel�. Megszokta, hogy �tlebeg az emberek test�n, �gy Hermione nem egy t�rgynak �s testnek neki�t�d�tt, mire r�d�bbent, micsoda esztelens�get m�vel. Lass�tott a temp�n, �s ezut�n sokkal �vatosabban b�nt a l�nnyal.

Az el�t�rben biccentett Minerv�nak, aki m�r kicsit eg�szs�gesebbnek l�tszott, b�r m�g mozdulni alig tudott. A n� k�rd� tekintet�re egy sz�val v�laszolt:

- Halott.

B�r tudta, most �r�lnie kellene, hogy Voldemort elpusztult, m�gsem volt k�pes r�. Harry hal�la t�l nagy �r ez�rt.

El�sz�r nem tudta, hova vigye Hermion�t. B�r az elm�lt napokban a k�r�lm�nyek r�k�nyszer�tett�k, hogy ebben a testetlen �llapotban is v�gre tudjon hajtani bizonyos var�zslatokat, nem volt benne biztos, hogy boldogulna egyed�l az �pol�s�val. R�ad�sul b�rmelyik pillanatban elt�nhet!

Vihette volna a sz�leihez is, de tudta, ha �gy el�j�k viszi a l�nyt, azok menten sz�rnyethalnak a l�tv�nyt�l �s az aggodalomt�l. El�g trag�dia �rte m�r �ket Flammy hal�l�val.

Gondterhelten �llt meg a kast�ly el�tti f�ves ter�leten, de �gy �rezte, nem fog az agya.

- Mi t�rt�nt vele? – l�pett ekkor mell� Fred Weasley, akinek v�r�s haja szinte teljesen lep�rk�l�d�tt, �s az egyik karja is kifacsarodva �llt.

Piton r�d�bbent: a Weasley csal�d lehet a legjobb megold�s probl�m�j�ra. De vajon hajland�ak seg�teni?

- Odavihetn�m hozz�tok? Nagyon rossz �llapotban van, de biztos vagyok benne, hogy meg tudjuk menteni! �n ilyen �llapotban nem tudok mindent megtenni �rte, amire sz�ks�ge van, Madam Pomfreynak pedig �gy is t�bb dolga van, mint amit elb�r. A Szent Mung�ban pedig nem b�zom, azok ut�n, amit Harryvel m�veltek! De �desany�d �s a te seg�ts�geddel megmenthetn�nk – hadarta gyorsan.

- Hogyne, induljunk azonnal! – b�lintott a f�rfi, �s intett, hogy menjenek t�volabb a Roxfortt�l, hogy hoppan�lhassanak.

P�r pillanattal k�s�bb a f�ny�rban �sz� Od� el�tt �lltak. Fred sietve kinyitotta az ajt�t, ahol Molly azonnal a nyak�ba vetette mag�t.

- Annyira agg�dtam �rtetek – s�rta, de mikor megl�tta, ki van a fi�val, meglep�dve elhallgatott.

Fred gyorsan felv�zolta a helyzetet, �gy p�r pillanattal k�s�bb Mrs. Weasley m�r vizet meleg�tett, m�g Fred a gy�gyf�zeteket k�sz�tette el�. Piton a h�z�ba hoppan�lt, �s elhozott mindent, amire sz�ks�g lehetett.

Mire vissza�rt, m�r George is hazat�rt a harcb�l. � rond�bb �llapotban volt, mint ikertestv�re, de nem volt hajland� az ispot�lyba menni.

- Van a gy�gy�t�knak el�g munk�juk n�lk�lem is – magyar�zta. – Ott van a Roxfort szinte eg�sz tan�ri kara, �s rengeteg di�k is. Hogy azokr�l a s�r�ltekr�l ne is besz�lj�nk, akik a hal�lfal�k kor�bbi t�mad�sai miatt ker�ltek oda.

- Az aurorok �s a Rendtagok? – k�rdezte Fred, mik�zben levar�zsolta Hermion�r�l a nadr�gja cafatjait, hogy jobban a s�r�l�seihez f�rjenek.

- Van egy m�sik ispot�ly az orsz�g t�ls� v�g�n, vel�k oda hoppan�ltak. Legal�bbis azokkal, akik t�l�lt�k – tette hozz� szomor�an. - A Mung�ba m�r nem f�rtek. Ott is szakk�pzett �pol�k vannak, nem kell agg�dni �rt�k!

Piton megk�nnyebb�lt, mikor a f�rg�n dolgoz� csal�dra n�zett. L�tszott, hogy �rtik a dolgukat, nyugodtan r�juk b�zhatja a l�nyt. Gyorsan elmagyar�zta a tudnival�kat a b�jitalokr�l, nehogy hirtelen �rje �ket, ha elt�nik.

Ginny m�snap jelent meg a h�zban. Piton nem tudta, hol j�rhatott, de nem volt t�l j� �llapotban.

- Harryvel mi t�rt�nt? – k�rdezte Pitont�l.

- Meghalt.

Ginny percekig n�zett maga el�, mint aki fel sem fogta a t�rt�nteket. Ez egyszer�en sok volt sz�m�ra. Bizony�ra haragudott Harryre a legut�bbi incidens miatt, �s igen, tal�n azt is k�v�nta, b�r sohase l�tezett volna, de maga sem fogta fel, mit jelent ez sz�m�ra.

M�s ez, mint mikor tiszt�ban volt vele, hogy �l, �s t�vol van. Akkor legal�bb �lt. Most, hogy halott volt... nem, ezt m�g nem tudta elfogadni. Pitonra n�zett, �s v�rta, h�tha �prilis bolondj�t ki�lt, de sajnos se �prilis nem volt, se Piton nem volt vicces ember.

A f�rfi nem tudott t�bbet mondani, mert �jra elt�nt. Pillanatokkal k�s�bb m�r a b�ke pokla selymes f�v�n hevert. Meglep�dve �lt fel: valami nagyon nem stimmelt.

Hermione er�s, cs�p� �rz�sre �bredt, ami �tj�rta az eg�sz test�t, de legink�bb a combj�ban koncentr�l�dott. Kinyitotta a szem�t, de csak lassan fogta fel, hol is van. Keser� eml�kek �bredtek sz�v�ben Ron szob�j�t l�tva. K�nnyek buggyantak ki a szem�b�l, de ekkor ny�lt az ajt�.

George dugta be a fej�t, �s amikor tekintet�k tal�lkozott, �r�m �radt sz�t az arc�n.

- Anya! Fred! Mag�hoz t�rt! – ord�totta ki a folyos�ra, amit�l Hermione �gy �rezte, sz�treped a feje.

- T�l sok b�jitalt kaphattam mostan�ban, az�rt vagyok ilyen k�bult – gondolta, �s igyekezett nyitva tartani a szem�t.

K�t perc m�lva az eg�sz Weasley csal�d a szob�ban szorongott. Az ikreken k�v�l ott volt a Weasley h�zasp�r �s Ginny is. Kiss� b�tortalanul n�zett valaha volt legjobb bar�tn�j�re.

- Harry? Piton? – k�rdezte, de alig j�tt ki hang a tork�n. �gy �rezte, bel�lr�l k�sekkel vagdost�k �ssze, csod�lkozott, hogy nem reped darabokra a torka.

- Piton k�t napja elt�nt – r�zta a fej�t Mrs. Weasley, mint aki nem �rti a szitu�ci�t. – �ppen itt besz�lgett�nk, amikor halv�nyodni kezdett, �s elt�nt. Nem tudjuk, mi t�rt�nhetett vele, sajn�ljuk, mi…

- Ne agg�djanak, ez norm�lis – nyugtatgatta �ket. – N�ha elt�nik, de eddig mindig visszat�rt. Azt mondj�k, k�t napja t�nt el? – Nem tudta folytatni, mert k�h�g�roham t�rt r�. Elv�r�s�d�tt arccal mutogatott a tork�ra, mire Fred mell� �lt az �gy sz�l�re, �s a h�t�t kicsit felt�masztva egy poharat tartott a sz�j�hoz.

- Igy�l, ez majd rendbe hoz – k�n�lgatta, �s Hermione nehezen, de lenyelt n�h�ny kortyot. Mikor jobban lett, folytatt�k a besz�lget�st.

- Harry? – k�rdezte, �s el�sz�r csak a n�ma cs�nd szolg�lt v�laszul.

- Elt�nt a teste, de sokan l�tt�k, ahogy meghalt. Az aurorok m�g nem v�geztek a teljes iskola �tvizsg�l�s�val, sz�rny� dolog, ami ott t�rt�nt – s�hajtott Mrs. Weasley. – Azzal vigasztalom magam, hogy jobb �gy Harrynek, mint egy testben Tudjukkivel, de… de nem nagyon haszn�l.

- Sok… Sok �ldozat van?

- Igen. A di�kok k�z�l h�szan haltak meg �s a tan�rok k�z�l is n�h�nyan. Az aurorok �s a Rendtagok sz�m�t jobb, ha nem is mondom. Egyszer�bb felsorolni, ki maradt �letben. De j�v� h�napban �jra kinyitja kapuit a Roxfort. McGalagony igazgat�n� az ispot�lyban van, de m�r azt szervezi, hogyan er�s�thetn�k meg m�g jobban a v�delmet. Hi�ba halt meg Tudjukki, most m�r semmiben sem lehet�nk biztosak – vette �t a sz�t Arthur.

- Mrs. Octondon? – k�rdezte, mert esz�be jutott, hogy a n� csak az�rt hagyta ott az �jszaka k�zep�n a csal�dj�t, hogy vele �s Pitonnal tarthasson. M�r a harcok elej�n elvesztett�k egym�st.

- Az ispot�lyban van � is. T�l fogja �lni – magyar�zta Ginny. Egyed�l � ismerte a n�t a t�rsas�gb�l, mert �t egy �vig tan�totta.

- A sz�leimet �rtes�tette valaki, hogy…

- Igen, Piton elment hozz�juk, �s �rtes�tette �ket, hogy gyeng�lkedsz, Hermione, �s ha m�r itt tartunk, sajn�ljuk, ami a h�goddal t�rt�nt – felelte Fred szomor�an.

Hermione csak b�lintott, �s visszacs�szott az �gyba.

- Aludj csak! Itt biztons�gban vagy – sim�totta v�gig a homlok�t Mrs. Weasley, majd elhagyt�k a szob�t.

Piton, amint fel�llt, k�r�ln�zett. Meglep� m�don senki sem volt a k�rny�ken, amerre eln�zett, mindenfel� csak a v�gtelen mez�t l�tta.

El�sz�r arra kezdett el s�t�lni, amerre Rara szokott id�zni, de m�r egy f�l �r�ja s�t�lt, m�gsem bukkant senki nyom�ra.

Agy�ba f�szkelte mag�t egy gondolat, ami �r�mmel kellett volna, hogy elt�ltse, de ink�bb megr�m�tette. A kast�lyban Harry meghalt, �s ez azt jelenti, hogy Voldemort is meghalt. Mivel a b�ke pokl�ban az �sszes ismer�se csak erre v�rt, mostanra val�sz�n�leg m�r tov�bbl�ptek valamilyen ismeretlen fel�, � pedig teljesen egyed�l maradt.

Nem volt �jdons�g sz�m�ra az egyed�ll�t, de most nem akarta, hogy ez t�rt�njen. Milyen boldog lett volna, ha megpillantja Siriust, azt a bolh�s kuty�t! Mert ez azt jelentette volna, hogy m�g van es�lye arra, hogy �jra l�ssa a feles�g�t �s Albus Dumbledore-t.

Mihez kezd akkor, ha az eg�sz �let�t �gy kell v�gig�lnie, hogy ideje nagy r�sz�t itt kell t�ltenie, mindenkit�l t�vol? De �szint�n, kije van a f�ld�n, akihez visszat�rhet? Harry halott, Albus halott, Draco halott, Flammy halott. Egyed�l Hermione �ll m�g valamennyire k�zel hozz�, m�s senki. Mihez kezdjen most?

�r�kig bolyongott, de egy id� ut�n m�r meg sem tudta �llap�tani, hol van, �s hogy kor�bban j�rt-e m�r ott. M�gis, sz�ve nagyot dobbant, amikor a t�volban egy mag�nyos alakot pillantott meg.

Ahogy k�zel�tett, t�tova rem�ny motoszk�lt a sz�v�ben. Olyan j�l ismerte ezt az alakot, ezt a hajzuhatagot!

- Flammy! – ki�ltott m�r messzir�l oda, mire a l�ny megfordult, �s �r�m�ben felkurjantott.

- Piton! – ki�ltott vissza, �s a nyak�ba akarta vetni mag�t, de f�l�ton megtorpant. – Bocs�nat, elfelejtettem, hogy nem tudok meg�rinteni senkit.

- �n igen – felelte, �s megsimogatta a l�ny haj�t. Flammy hal�la �ta m�r tal�lkoztak, ha csak r�vid id�re is, de az csak arra volt el�g, hogy gyorsan elmagyar�zza, hov� ker�lt, �s mi t�rt�nt vele.

- Mi t�rt�nt a t�bbiekkel? – k�rdezte, miut�n le�ltek a f�be.

- �n nem tudom. Alig n�h�ny ember l�zeng a k�rny�ken, a nagy t�bbs�g teljesen elt�nt.

- Gondolod, hogy tov�bbl�ptek?

- Nem tudom, nem vagyok olyan r�g�ta itt, hogy ismerjem a k�r�lm�nyeket – r�zta a fej�t Flammy. De nemr�g m�g �ri�si zs�folts�g volt, most meg… - Tehetetlen�l sz�tt�rta a karj�t. – Elmes�ln�, mi t�rt�nt Harryvel?

Piton nagyot s�hajtott, �s mes�lni kezdett.

Remus lemond�an s�hajtott, ahogy Fawkes ism�t megakad�lyozta, hogy kil�pjen a saj�t h�z�b�l.

- Fawkes, �rtsd m�r meg – kezdte sz�zadj�ra is a mondanival�j�t -, Harrynek seg�ts�gre van sz�ks�ge. Szakk�pzettebbre, mint amilyen �n vagy a feles�gem vagyunk.

�jra megindult az ajt� fel�, de a f�nix ism�t az �tj�ba rep�lt, �s �gy d�nt�tt, nem hagyja Lupinnak, hogy seg�ts�get szerezzen. A f�rfi f�radtan roskadt le az egyik sz�kbe.

- N�zd, nem tudom, hogy mi�rt ide hoztad, azt sem tudom, hogy mi�rt nem egyenesen a Szent Mung�ba vitted, de nekem nincs meg hozz� a megfelel� tud�som, hogy �letben tartsam. Egy�ltal�n azt sem tudom, hogy mif�le nyavaly�val van dolgunk, elv�gre �letemben nem l�ttam m�g ilyet! – fakadt ki, mire Fawkes b�san trill�zott egyet.

Az egyik ajt�ban Tonks jelent meg, agg�d� arckifejez�ssel. Lupin �s Fawkes v�rt�k, hogy mondjon valamit. A n� megcs�v�lta a fej�t, majd halkan megsz�lalt, de a hangj�t alig lehetett hallani, annyira remegett.

- Nem tudom, meddig fogja �letben tartani a f�nixk�nny. Annyira kimer�lt a teste, hogy m�r puszt�n abba is belehalhat, hogy leveg�t kell vennie.

Remus nyelt egyet, Fawkes egy morg�shoz hasonl� hangot adott ki.

- M�g mindig nem enged ki? – k�rdezte Lupint. – Szerintem csak nem akarja, hogy b�rki is tudja, hogy Harry �l.

Fawkes egyet�rt�en trill�zott.

- Ha m�g sok�ig nem fog kiengedni, m�r csak azt fogj�k tudni, hogy Harry t�nyleg meghalt – morgol�dott Remus.

A f�nixet nem hatotta meg Lupin gondolatmenete, d�lyf�sen v�gigs�t�lt az asztal egyik v�g�t�l a m�sikig. V�g�l felr�ppent �s Tonks el�tt landolt.

- N�zd, Fawkes – kezdett bele a n�, mik�zben elindult vissza szob�ba, nyom�ban a mad�rral -, egyet is �rtek veled, �s nem is. Tudom, hogy Harrynek nyugalom kell, �s azt is tudom, hogy mi�rt nem akarod a Szent Mung�ba vinni. Ez rendben is van, de sz�ks�ge van b�jitalokra, bizonyos var�zslatokra, sok mindenre, amit mi nem tudunk el��ll�tani, vagy egyszer�en csak megvenni.

Fawkes n�zte egy darabig Harry hal�ls�padt arc�t. A fi� teljesen kopasz volt, �s az orrporca is hi�nyzott a hely�r�l, ijeszt�v� t�ve s�padt arc�t. A von�sok olyannyira hasonl�tottak Voldemort�hoz, hogy b�rki �sszet�vesztette volna vele, de akik ismert�k, k�nnyen felismert�k az idegen arc m�g�tt megh�z�d� emberi von�sokat, amelyek Harryhez tartoztak.

A f�nixmad�r remegett, �gy t�nt, � is erej�nek v�g�re �rt. T�l sok k�nnyet adott az�rt, hogy Harry �lhessen, a sokszoros�t annak, amit a szervezete k�pes lett volna elviselni. Tollai lassank�nt hullottak el a szeg�nyes h�z padl�j�n.

Tonks hagyta, hogy Fawkes Harry mell� rep�lj�n, majd mag�ra hagyta �ket. Kedvese, Remus gondterhelt arccal �ld�g�lt a konyhaasztaln�l.

- Tal�n jobb is, ha nem tudja meg senki, hogy �letben van – motyogta a n�.

- Nem ez a baj, hanem az, hogy mi nem tudjuk megmenteni. Senkinek sem sz�ln�k, ha tudn�m, hogy mi h�rman elegend�ek vagyunk ahhoz, hogy gondj�t viselj�k – felelte Lupin szomor�an. - Egyet�rtek veletek, nem kell senkinek sem tudnia r�la, de mit tesz�nk, ha t�nyleg meghal?

Szavai b�nt�an visszhangoztak a nyomaszt� cs�ndben. Tonks nem v�laszolt, csak lemond�an s�hajtott. J�ghideg ujjaival k�rbefonta Lupin reszket� kez�t.

- Sok dolgot megoldottunk m�r. �gy �rzem, megb�zhatunk Fawkesban, elv�gre � is szeretn� megmenteni Harryt. Tal�n neki van igaza, t�nyleg azzal tessz�k a legjobbat, ha senkinek sem sz�lunk. Gonosz dolog valakinek a hal�lh�r�t kelteni, de Harrynek nincs sz�ks�ge k�l�nf�le k�s�rletekre.

Lupin megszorongatta Tonks kez�t, �s szomor�an r�mosolygott.

- Tal�n neked van igazad – t�r�d�tt bele.

Sok�ig n�zt�k egym�st, m�g v�g�l Tonks felaj�nlotta, hogy k�sz�t valami ennival�t. Lupin mosolyogva vette tudom�sul, hogy feles�g�b�l nem a sz�nd�k, csup�n a tehets�g hi�nyzik.

Hermione nem akart hazamenni, �s szemben�zni Flammy �s Harry hal�l�val. Itt, az Od�ban legal�bb csak az egyik�j�k�vel kellett szembes�lnie. Nem tudta eld�nteni, melyik f�j jobban, b�r nem is akarta. Sokszor kapta mag�t azon, hogy csak �ll, �s b�mul valamit an�lk�l, hogy ak�r eljutott volna a tudat�ig, hogy semmit sem csin�l.

Pokolian neh�z volt szembes�lni vele a nap minden perc�ben, hogy Harry nincs t�bb�, �s Flammy sem �l m�r.

Percek �ta b�multa az Od� m�g�tt h�z�d� erd�t, �s a lassan lenyugodni k�sz�l� napot. Megrezzent, amikor egy k�z meg�rintette a v�ll�t.

- Ne haragudj, nem akartalak megijeszteni – sz�lalt meg Ginny.

- Semmi gond – r�zta meg a fej�t, majd tov�bb b�multa a t�jat.

�gy t�nt, a l�ny mondani akar valamit, de Hermione nem akarta tudni, egyszer�en nem vett tudom�st r�la. Ginny sok�ig nem is sz�lalt meg, de v�g�l �sszeszedte a b�tors�g�t.

- N�zd, Hermione – kezdett bele -, �n nem is tudom, mit mondjak. Olyan neh�z ezt felfogni, hogy Harry nincs t�bb�. Tudom, neked rosszabb, hiszen a h�god is...

- �r�lhetsz v�gre – t�rt ki bel�le -, nincs, akire f�lt�keny l�gy!

- Sohasem akartam rosszat Harrynek, ezt igaz�n tudhatn�d! �n szerettem �t, m�g ha te ezt nem is �rtetted meg soha – mondta emelt hanggal. - Igazs�gtalan vagy! Egyetlen hib�m miatt, amit Harry ellen elk�vettem, m�r azt hiszed, hogy �n csak rosszat akartam neki. Te komolyan azt hiszed, hogy �r�l�k, ami a h�goddal t�rt�nt? Hogy �r�l�k, hogy Harry meghalt?

A v�g�n m�r folytak Ginny k�nnyei, �s Hermione m�r megb�nta, amit mondott.

- Sajn�lom. Csak olyan neh�z – s�hajtotta a l�ny, �s pr�b�lta visszatartani a k�nnyeit. - Tudom, hogy nem k�v�ntad a hal�lukat. De �rtsd meg, milyen neh�z most nekem! Ne akard, hogy most… - Hermione nem tudta befejezni a mondatot, a zokog�s kit�rt bel�le.

- Pont ez�rt vagyok itt. Seg�teni szeretn�k – suttogta Ginny, �s �vatosan let�r�lte Hermione k�nnyeit az arc�r�l. - Tudom, hogy sz�ks�ged van r�m. Ha nem is lesz�nk m�r olyan j� bar�tn�k, mint r�gen, itt vagyok, hogy t�maszt ny�jtsak.

Hermione Ginny v�ll�ra borult, �s ott folytatta a zokog�st. J� volt odab�jni valakihez, �s �tadni mag�t a megk�nnyebb�l�st hoz� s�r�snak.

Egy �r�val k�s�bb mentek be a h�zba vacsor�zni. Hermion�nak addigra felsz�radtak a k�nnyei, �s ha sokkal jobban nem is volt, kicsit tiszt�bban tudott gondolkodni, mit is kell tennie. Ginnyvel nem besz�lgettek ez id� alatt, csak n�ma vigaszt ny�jtott a fiatal l�ny.

- El�g j�l vagy m�r, hogy vel�nk egy�l az asztaln�l? – �rdekl�d�tt Fred, aki �ppen ter�tett.

- Igen – b�lintott Hermione. – B�r �tv�gyam az nem nagyon van.

- Enned kell, csontsov�ny vagy – jelentette ki dr�mai hangon Mrs. Weasley, aki az any�k szem�vel szeml�lte a fiatal n�t.

- Igen, mikor f�rdett�nk, nekem is felt�nt, hogy nem ehett�l t�l sokat mostan�ban – adta anyja al� a lovat Fred.

- Tess�k?! – Hermione megd�bbent. Tudta, hogy k�t napig nem t�rt mag�hoz, de mi k�ze ennek a fi�nak az � mosakod�s�hoz?

- Csak azt mondtam, hogy szerintem is sov�ny vagy – j�tszotta az �rtetlent Fred.

- H�, ne hagyd, hogy felh�zzon! Term�szetesen anya �s �n mosdattunk, nem � – v�gott k�zbe Ginny.

Fred megforgatta a szemeit, majd befejezte a t�ny�rok kioszt�s�t.

- A h�z legj�k�p�bb f�rfija mell� �lhetsz, � majd meghozza az �tv�gyadat – kacsintott Hermion�ra, majd kih�zta a sz�ket, seg�tett le�lni a l�nynak, �s mell� huppant.

- Azt hittem, George lesz a szomsz�dom – mosolyodott el gonoszul Hermione. – Nem azt mondtad, hogy a legj�k�p�bb…

- Ikrek vagyunk – n�zett r� meg�tk�zve Fred. – George �s �n ugyan�gy n�z�nk ki.

- Dehogy! Az � arcvon�sai l�gyabbak, m�gis f�rfiasak – cukkolta a l�ny, �s napok �ta el�sz�r �gy �rezte, hogy �l. A Weasley csal�dban m�r nem volt olyan vid�m az �let, mint kor�bban, de az�rt igyekezett j�l �rezni mag�t. Ha pedig Fred sz�rakozik vele, m�g sz�p, hogy visszaadja a k�lcs�nt!

- Csak viccelsz – jelentette ki Fred, mik�zben enyh�n k�rd� arckifejez�ssel szeml�lte a konyh�ban tart�zkod� n�ket. Ginny a szalv�t�j�t vonta az arca el�, m�g �desanyja az egyik faz�k f�l� hajolt, �gy nem l�thatta a reakci�kat.

- Dehogy – ellenkezett komolyan Hermione. – De mi�rt baj az, ha George a j�k�p�bb? Ez nem jelent semmit.

- Persze – morogta Fred, �s a vacsora v�g�ig meg sem sz�lalt.

K�s� este Hermione a konyh�ba tartott, amikor �jra �sszefutott az ikrek kev�sb� j�k�p� tagj�val. Fred �ppen egy t�k�r el�tt szeml�lte az arcvon�sait, mindenf�le fintort v�gva.

Hermione elmosolyodott, �s a fi� m�g� osont.

- Ne em�szd magad – vigasztalta. – Att�l, hogy George helyesebb, att�l m�g neked is lehet bar�tn�d.

- Haha – fintorgott Fred. – Ink�bb v�ltsunk t�m�t. Honnan szerezted azt az �g�si s�r�l�st?

- Egy s�rk�nyt�l, Erd�lyben. H�, azt mondtad… - d�bbent meg. Fred hatalmasat kacagott elk�pedt arc�n, mire komolyan folytatta a besz�mol�t. – Piton mentett meg. Ha � nincs velem, agyontapos az egyik magyar menyd�rg�.

- Meglehet�sen k�zel ker�ltetek egym�shoz Pitonnal, ahogy �szrevettem – v�ltott komolyabb hangra a fi� is.

- �, igen. Nagyon is k�zel! – mosolyodott el a l�ny, �s �sszeszorult a sz�ve a gondolatra: Piton m�r napok �ta t�vol. Nem tudta, csak az Od�ba nem j�tt el, mert nem k�v�ncsi r�, vagy a b�ke pokl�ban van az elt�n�se �ta. Egyik verzi� sem t�lt�tte el �r�mmel.

K�vetkezik: D�nt�sek