Egy magas, szik�r var�zsl� t�relmetlen�l s�t�lt fel, s al� az �r�asztala el�tt. Ebben a percben �gy �rezte, minden ellene van. Gy�l�lte a helyet, ahol laknia kellet, az �reget, ami�rt �ssze-vissza besz�lt, az ostoba man�kat, akik minden k�nz�s ellen�re is �gyetlenek voltak… Legsz�vesebben Cruci�t k�ld�tt volna valakire, csak nem volt alkalmas alany a k�zelben.

Egy�bk�nt is, j�zan esze mindig er�sebb volt, �s jelenleg � menek�l, nem �rulhatja el mag�t csak mert sz�rakozni t�mad kedve.

N�h�ny �tkot sz�rt az asztalra, ami felgyulladt, majd a hamub�l �jra felvette eredeti alakj�t. Egy kicsit megnyugodott, �gy eleg�nsan le�lt az asztal mellett v�rakoz� fotelbe. Ahogy pillant�sa az �r�ra esett, szeme �sszesz�k�lt a d�ht�l. Hol van m�r az az ostoba man�?

Ekkor halk pukkan�s t�rte meg a csendet �s egy rongyos remeg� kis alak jelent meg a szob�ban. Kez�ben egy mag�n�l k�tszer nagyobb t�lc�t egyens�lyozott, majd �vatosan lerakta gazd�ja el� az asztalra.

- K�v�n m�g valamit az �r? – k�rdezte hajb�kolva.

- Ha m�g egyszer k�sni mersz… - kezdte fenyeget�en, majd orrcimp�ja remeg�se jelezte, hogy el�rte az orr�t az �tel illata. – T�nj a szemem el�l!

Nehezen viselte a bujk�l�st, rejt�zk�d�st. � egy Malfoy, nem egy s�rv�r� senkih�zi. Most m�gis egy r�gi kast�lyban lakik, amit r�gi ismerets�gei r�v�n eladott, majd az �j vev�t�l �ln�ven megv�s�rolt. Nem fedheti fel kil�t�t, �jszaka kell j�rnia, nem besz�lhet senkivel… mennyire gy�l�lt mindenkit.

- De az eny�m lesz! Megszerzem azt a gyereket, b�rmibe is ker�l! – csapott d�h�sen az asztalra.

M�r napok �ta itt volt, remetek�nt, elz�rva mindent�l. Gondolkodott az �reg szavain, de minduntalan csak d�h�s lett. Hogy lehet ilyen ostobas�got mondani? „ A vil�gon minden a hely�n van.” Ah, m�g j�, hogy nem maradt tov�bb, m�g t�bb ilyen mondatot kellett volna v�gighallgatnia. Csak azt nem �rtette, hogy t�nhetett el m�gis az �reg, mert az azt jelentette, hogy megadta a v�laszt a k�rd�s�re. N�h�ny nyugodtabb pillanat�ban �rezte, hogy k�zel van a megold�shoz, hogy szinte ott lebeg a szeme el�tt, de azt�n �jra elragadta az indulat, �gy a megfejt�s is tovar�ppent.

**

- Mit�l f�lsz? Valami m�g t�rt�nt? – k�rdezett r�, �rezte, hogy m�g titkot rejteget a m�sik n�. Egy gondolat kit�lti minden porcik�j�t, nem engedi szabadulni �s sejtette, hogy ez fontosabb, mint amit eddig hallott.

- Azt hiszem, tudja, hogy hol van… Meghalt az �reg, �s egy magas sz�ke f�rfit l�ttak az ut�bbi id�ben a falusiak…

- Az �reg? – d�bbent meg.- Az nem lehet! Perselus! – h�vta hangosan a f�rj�t, teljesen elfeledkezve arr�l, hogy nem akarta megzavarni az �lm�t.
Kelletlen morg�s hangjai t�lt�tt�k be lassan a m�sik szob�t, de �gy t�nt, a f�rfi nem mozdul.

- Ne haragudj, nagyon sokat dolgozik mostan�ban. Felkeltem… - fordult Hermione bocs�natk�r�en a fiatal n�h�z, majd siet�s l�ptekkel a h�l�ba ment.

- Perselus, kelj fel, k�rlek! – pr�b�lt meggy�z�en �s nem t�l hangosan hatni kedves�re. A f�rfi felmordult, majd h�tat ford�tott, �s jelezve, hogy � itt sincs, fej�re h�zta a takar�t.

Ha nem ebben a helyzetben vannak, Hermione val�sz�n�leg j�t nevetett volna ezen, de most nem �rt r� ilyesmire. Tudta, hogy semmi j� nem sz�rmazik abb�l, ha felkelti, ismerte m�r annyira, hogy biztos lehessen benne, hogy eg�sz nap morogni fog �s undok lesz, de nem tehetett m�st.

- Azonnal kelj fel, k�l�nben megv�ltoztatom az alku felt�teleit – suttogta fenyeget�en a f�l�hez hajolva, kiss� f�lretolva a takar�t. Lehelete hat�s�ra megborzongott a m�g mindig alv�st sz�nlel� f�rfi, de nem mozdult, csak szemh�ja r�ndul�sa �rulkodott arr�l, hogy hallotta a n� szavait. – Ugye tudod, hogy az mit jelent – folytatta Hermione hideg hangon. – hajmos�s… - a s�t�t szemek hirtelen r�villantak – hetente... – most m�r a sz�ja is sz�l�sra ny�lt – k�tszer!

- �bren vagyok! – �lt fel hirtelen, majd d�h�sen �sszeszor�totta a sz�j�t �s hidegen m�rte v�gig az el�tte �ll� n�t.

- M�r �pp itt volt az ideje – felelt fens�bbs�gesen Hermione, mik�zben enyh�n remeg� sz�jsz�le �rulkodott arr�l, hogy alig b�rja visszatartani a kacag�s�t. – Siess, vend�g�nk van – tette m�g hozz� furcsa hangon, majd szinte futva elhagyta a szob�t.

A nappaliba m�r halkan kuncogva l�pett be, de ahogy a m�sik n� arc�ra esett a pillant�sa, egyb�l elm�lt hirtelen t�madt j�kedve.

- Azonnal j�n, addig �lj le, k�rlek. Sok dologr�l kellene besz�ln�nk.

- Mennem kellene, nem maradhatok sok�ig egy helyen. Bajt hozok r�tok.

- Ne agg�dj, a h�z v�d�var�zslatai el�g er�sek, hiszen mi sem tartozunk a legkedveltebb m�gusok k�z�… - pr�b�lta megnyugtatni. – Biztons�gban vagy itt.

- Csak addig maradok, am�g felt�tlen�l sz�ks�ges… - egyezett bele v�g�l, majd b�tortalanul le�lt. Keze elindult a csuklya fel�, ami m�g� eddig rejt�z�tt, de mozdulat k�zben szinte megfagyott, ahogy �szrevette a bel�p� f�rfit. – Piton… - sziszegte ijedten, m�gis megvet�s sug�rzott a hangj�b�l.

- � a f�rjem, ismered tal�n? – Hermione �rz�kelte a megv�ltozott hangulatot, de nem tudta mire v�lni. A n�b�l gy�l�let, megvet�s �s f�lelem �radt.

Az m�g term�szetes lett volna, hogy a m�sik meglep�dik, vagy megijed, hiszen sokan halottnak hitt�k Perselust. Nem fektettek r� nagy hangs�lyt, hogy ezt a n�zetet megv�ltoztass�k, mert �gy nyugodtan �lhettek. Nem titkolt�k, de nem is terjesztett�k, hogy �lnek, egy�tt �s b�k�sen. T�l sok ellens�ge volt mindkettej�knek. Perselust �ld�zte a s�t�t oldal n�h�ny megmaradt k�vet�je, �s �k nem vetett�k volna meg a lehet�s�get, hogy Potter bar�tj�t is meg�lj�k… m�sr�szt gy�l�lt�k sokan Dumbledore hal�la miatt, hiszen az okokat m�g mindig kevesen ismerhett�k. Hermion�t is sokan megvetett�k, mikor megtudt�k, hogy kit v�lasztott t�rsk�nt.
Egyik�knek sem hi�nyzott m�s var�zsl�k t�rsas�ga, el��t�lete, b�nt� szavai. Nyugodtan, mag�nyosan �ldeg�ltek, s ennek megfelel�en Ilen�t is �k tan�tott�k kicsi kor�t�l kezdve. Hermione rengeteget agg�dott, hogy mi lesz majd, ha kisl�nya a Roxfortba ker�l, de tudta, hogy �r�kk� nem �vhatja meg, �gy csak pr�b�lta elnyomni az aggodalm�t.

- Ismerem – r�ntotta vissza hirtelen a val�s�gba a n� hideg, gy�l�lettel �titatott hangja.

- Muriel? – h�zta fel szem�ld�k�t k�rd�n a f�rfi. Hermione csak ide-oda kapkodta a fej�t, teljesen megzavarodott, hiszen most m�r az el�z�h�z hasonl� �rzelmi k�oszt �rzett Perselusban is.

- �n vagyok – felelt szinte d�lyf�sen a n�. Majd Hermione legnagyobb meglepet�s�re ledobta az eddig alakj�t �s arc�t fed� k�penyt �s szikr�z� szemmel meredt a f�rfire. – Eml�kszel h�t r�m?

- Eml�kszem – felelt nyugodts�got er�ltetve mag�ra.

- Ha tudtam volna, hogy itt vagy, soha nem l�pem �t a h�zad k�sz�b�t.

- Nem tudtam volna seg�teni.

- Meg kellett volna keresned, sz�lnod kellett volna, hogy kiengedt�k!

- M�gis hogy gondolod? Minden �js�g c�mlapon k�z�lte a h�rt, hogy Draco Malfoy megsz�k�tt… tudnod kellett neked is.

- Bujk�ltam a hal�lfal�k el�l, nem j�rattam a Pr�f�t�t…

- Bujk�lt�l. Hogy tal�ltalak volna meg?

- K�m volt�l �s ismerem a k�pess�geidet. Megtal�lt�l volna, ha keresel, ha nem a k�nnyebb utat v�lasztod.

- Az m�gis mire lett volna j�? K�ldtem volna egy baglyot? Muriel Malfoynak – a Malfoy sz�n�l a l�ny arca v�rv�r�ss� v�lt a d�ht�l -, Draco Malfoy feles�g�nek, mondjuk azzal, hogy szeretett f�rjed megsz�k�tt a b�rt�nb�l �s ha logikusan gondolkozom, nem menek�lni fog, hanem t�ged keres meg?

- Ismerted �t! Mindenkin�l jobban! Neked tudnod kellett volna! �s NEM a f�rjem! Nem vagyok Malfoy! - emelte fel a hangj�t. Hermione n�ma d�bbenettel figyelte a vit�t. M�g soha senkit nem l�tott ennyire kifordulni �nmag�b�l n�h�ny perc alatt.

- �sszeh�zasodtatok… m�g ha k�nyszerb�l is. A f�rjed.

- M�r nem… meghalt.

- Hogyan? – k�rdezett vissza Perselus. Arc�n semmi nem l�tszott, de feles�ge �rezte a lelk�ben eluralkod� �rzelmeket. Vesztes�g, f�jdalom. Ak�rmit is tett, akkor is a keresztfia volt, aki a sz�leivel szinte semmilyen kapcsolatot nem tartott fenn, �gy tan�ra �s keresztapja – azaz � - p�tolta �ket, m�r amennyire t�le telt.

- Meg�lt mindenkit, aki nekem fontos volt… mindenkit! Azt�n eljutott hozz�m is �s k�vetelte a juss�t, mint a f�rjem. Gy�l�ltem �t, de… most itt van nekem Jaden.

- Hogyan halt meg? – emelte fel fenyeget�en a hangj�t Perselus.

- Malfoyhoz m�lt�an – felet megvet�en. - P�rbajban. Az apja �lte meg, a saj�t v�re…

- Lucius? – sz�lalt meg Hermione elkereked� szemmel. Eddig csak n�m�n hallgatott �s figyelt, de ez m�r neki is t�l megr�z� volt. Vil�g �let�ben gy�l�lte Malfoyt, de m�gsem k�v�nta a hal�l�t, f�leg nem ily m�don.

A szob�ban n�ma csend uralkodott, csak szaggatott l�gz�s�k t�rte meg olykor. A l�ny z�ld szemei gy�l�lett�l izzottak, Perselus a r�gm�lt id�k eml�keivel k�zd�tt, Hermione pedig pr�b�lta feldolgozni a hallottakat.

- Azt hiszem, mindent elmondtatok. Meg�rtem, ha haragszol r� – mutatott a mellette �ll� f�rfire –, de most m�r k�s�n ezen v�ltoztatni. Akkor neki sem volt egyszer� helyzete, amikor mindez t�rt�nt – id�zte fel mag�ban keser�en a m�ltat. Miniszt�rium aurorjai naponta j�rtak hozz�juk, kihallgatt�k �ket �s zaklatt�k Perselust Drac�hoz f�z�d� rokons�ga miatt. – Most seg�t�nk, amiben tudunk, ha elfogadod ezt bocs�natk�r�sk�nt a m�ltbeli hib�k�rt.

- Megtesztek mindent Jaden �let��rt? – k�rdezett vissza. Ha alku, akkor biztosra kell mennie…

- Meg – felelt azonnal Hermione. Majd kedves�re n�zett, fenyeget�en felh�zta a szem�ld�k�t, de Perselus makacsul hallgatott. – � csak egy gyerek, nem �rtott neked semmit. Drac��rt seg�tened kell neki. Rajta tal�n m�g lehet… - pr�b�lta meggy�zni.

- Rendben – v�laszolt v�g�l kiss� k�sve.

- Akkor besz�lj�k meg, mit tehet�nk, �ljetek le! – vette kez�be az ir�ny�t�st a h�z �rn�je. Majd, miut�n el�rte v�gre a k�v�nt hat�st, belekezdett a helyzet elemz�s�be. – Meghalt az �reg, �s val�sz�n�leg Lucius Malfoy j�rt n�la el�tte. Ami azt jelenti, hogy beavatkozott ism�t, a fekete var�zsl�kat seg�tve.

- Mennyit tudsz az �regr�l, Hermione? – v�gott bele t�relmetlen�l, tan�ros st�lusban.

- Keveset – pirult el. M�g mindig zavarta, ha valamir�l nem tudott mindent.

- Soha nem seg�t pontosan senkinek. R�buszokban besz�l, �s csak egy-egy mondatban ad tan�csot. Dumbledore is napokat t�lt�tt el azzal, hogy megfejtse a t�le hallottakat.

- Teh�t Malfoy nem tudja pontosan, hol van a kisl�ny, csak kapott egy f�lre�rthet� mondatot. Rem�nykedhet�nk, hogy nem fejti meg egyhamar…

- Rem�ny? Az kev�s ellene! Ha megtal�lja, akkor mindennek v�ge…

- De van id�nk kital�lni, hogyan v�dj�k meg – szak�totta f�lbe a fiatal n� k�tked� szavait. Arckifejez�se el�rulta, hogy m�r esz�be is jutott valami.

- Hermione, nem – reag�lta le Perselus a ki sem mondott szavakat. Szinte a zsigereiben �rezte, mire gondolt kedvese.

- Honnan tudod, mire gondoltam? – k�rdezett vissza durc�san.

- Vissza akarsz menni a Roxfortba, mert akkor egy�ttal Ilen�ra is vigy�zhatsz.

- Sz�ks�ge van r�m! �rzem, hogy szenved… - felelt keser�en suttogva. – Jadent pedig �gy tudn�nk a legbiztosabban v�deni.

A besz�lget�s sok�ig elh�z�dott, m�r a d�li nap sugarai vil�g�tottak be az ablakon, mire d�nt�s sz�letett. Muriel elhagyta a h�zat, hogy menek�lhessen tov�bb, Hermione pedig baglyot k�ld�tt McGalagony professzornak, majd azzal t�lt�tte a napj�t, hogy n�m�n protest�l� f�rj�t kiengesztelje…

**

Ilena unatkozott az �r�kon, mert otthon m�r megtanulta mindazt, ami elhangzott. N�ma �rdekl�d�ssel figyelte a k�r�l�tte �l� di�kokat. A szobat�rsn�i persze nem figyeltek oda, boszork�ny magazint olvastak a pad alatt, fi�kr�l csevegtek vagy ha �ppen nem siker�lt a var�zslat(,) �rtatlan, butuska arccal n�ztek fel a tan�rukra.

Egy apr� pergamendarabka hullott el�, az ir�nyb�l �t�lve Danielt�l �rkezhetett.

Te is unatkozol?

Nagyon… - k�ldte vissza a v�laszt.

Tartasz az est�t�l?

Nem. Senkinek nincs joga megal�zni m�sokat.

M�gis megteszik…

Ekkor azonban v�get �rt az �ra, �gy abbahagyt�k a besz�lget�st. N�m�n l�pkedtek egym�s mellett vissza a klubhelys�gbe, szinte elk�l�n�lve a fecseg� t�megt�l, egy saj�t vil�gban.
**

Vacsora alatt m�r l�tni lehetett, hogy melyik mardek�ros g�lya tart a r� v�r� feladatt�l, �s melyik tartja szinte m�k�nak. K�t fi� vid�man nevetg�lt, fel se mer�lt benn�k, hogy bajuk eshet. Daniel arca egyre feh�rebb lett, ahogy teltek a percek, keze remegett, szinte minden falatot k�tszer t�z�tt a vill�j�ra.
Csak Ilena �lt ott nemt�r�d�m nyugalommal, hiszen tiszt�ban volt vele, hogy a v�rakoz�s okozta fesz�lts�g l�tv�nya csak k�l�n sz�rakoz�st jelent az id�sebb di�koknak.

V�g�l az �sszes els�s �sszegy�lt a klubhelys�gben, v�rva a parancsokat. A fels�bb�vesek nyugodt arccal �ld�g�ltek a klubhelys�gben, egym�s k�z�tt g�nyos tr�f�kat mes�ltek, illetve egy-egy r�mt�rt�netet, �pp olyan hanger�vel, hogy a kicsik is hallj�k. Egy f�l �ra eltelt�vel el�ker�lt az �vnyit�r�l ismert barna haj� l�ny is, �s egy int�ssel el�rte, hogy mindenki eln�muljon.

- Ma sor ker�l a beavat�sotokra. Kider�l, hogy ki az, aki m�lt� k�z�letek arra, hogy mardek�ros legyen, �s ki az, aki csak szolg�nak j� – kezdte hideg, len�z� hangon, besz�d k�zben szeme elid�z�tt egy-egy ijedtebb arcon. – Mind kaptok egy pergament, amin egy feladat lesz. Ha teljes�tett�tek, gyertek vissza, ha nem… akkor egyszer�bb, ha m�ris megkeresitek a konyh�t – kacagott g�nyosan. – Hozz�tenn�m m�g, hogy a pergamenekre sz�rtam egy egyszer� b�b�jt, �gy mindegy melyiket v�lasztj�tok, mindenk�ppen olyan feladatot kaptok, amit�l a legjobban f�ltek. Ha megjelent a feladat, fel kell olvasnotok, hogy mindenki hallja. Hat�rid� holnap reggel 7 �ra. Rangsort jelent a vissza�rkez�s is. Szab�lyok nincsenek, b�rkinek „seg�thettek”, hogy ne tudja elv�gezni a feladat�t, �s jobb ha tudj�tok, ez r�nk is vonatkozik. Igyekezzetek!

Az els�, aki pergament kapott Ilena egyik nagyhang� szobat�rsa volt. Most remeg� k�zzel tartotta a megb�v�lt lapot, majd reszketeg hangon, de �rthet�en felolvasta:

- K�sz�tsd el a Reszket� m�reg ellenszer�t, majd pr�b�ld ki magadon!

- Oh, ehhez a feladathoz hozz�tartozik, hogy beveszed a m�rget… Invito! – intett a szob�ja fel�, majd g�nyosan mosolyogva a kocsonyak�nt reszket� kisl�nynak ny�jtotta. – Idd meg!

A g�lya r�m�lten k�r�ln�zett, majd l�tva, hogy nem rem�lhet seg�ts�get, felhajtotta a fiola tartalm�t.

Ekkor Ilena ny�lt a k�vetkez� pap�r�rt, k�v�ncsi volt, milyen feladatot kap. Nem sok dolog volt, amit�l f�lt, de ezek egyike sem volt var�zslatokkal kapcsolatos. Meglepve h�zta fel a szem�ld�k�t, ahogy elolvasta a parancsot. Majd nyelt egyet �s hangosan is elism�telte:

- K�sz�tsd el a L�lekfelt�r� b�jitalt, majd hajtsd fel �s a t�bbit add �t a klubhelys�gben tart�zkod�knak!

- Teh�t nem szereted megosztani a gondolataidat m�sokkal? �rdekes este lesz – mosolyodott el ragadoz� m�dj�ra a parancsokat osztogat� di�kl�ny, majd pergamenj�t Daniel fel� ny�jtotta.

Agg�dva gondolt arra, hogy telihold van, majd megpr�b�lta elhessegetni mag�t�l a f�lelmet, rem�lve, hogy m�s �szt�n�ket �rz�kel a pergamen b�b�ja.

- Menj a Tiltott Rengetegbe �s hozd el valamelyik vesz�lyes var�zsl�ny bund�j�t!

- Gy�va vagy, kicsi fi�? Gyenge vagy �lni? Nem fogadunk �m el ak�rmilyen kis nyuszibund�t – g�nyol�dott a r�m�lt fi�n.

V�g�l, miut�n mindenki megkapta a feladat�t halkan elindultak teljes�teni a feladatokat. Ilena a Rengetegbe indult Daniellel egy�tt. � hozz�val�kat akart szerezni a b�jitalhoz. V�gig azon t�rte a fej�t, hogyan akad�lyozhatn� meg, hogy a f�zet hat�s�ra minden titk�ra f�ny der�lj�n. Tudta, mire k�pes az ital, ha pontosan k�sz�tik. Aki vele egy�tt fogyaszt bel�le minden egyes rezd�l�s�t, lelki v�ltoz�s�t meg�rzi. Nem rejthet el semmit, ha k�rdeznek csak �szint�n tud v�laszolni, mert az �rzelmek v�ltoz�sai azonnal el�rulj�k. A f�zetet ugyan ritk�n haszn�lt�k, hiszen kell� kontrollal legy�zhet� volt a hat�sa, illetve ha a m�sodik fogyaszt� gyenge var�zsl� volt, saj�t �rzelmeit is megosztotta �s ezt nem sokszor kock�ztatt�k meg.

Daniel s�padtan l�pdelt mellette, olykor var�zsp�lc�t tart� kez�re b�mult, mintegy k�rdezve: �lni fogsz?

- Ne lep�dj meg rajta, de �t kell v�ltoznom, hogy hamar megtal�ljam a feh�rgy�keret. Emberk�nt nem �rzem meg az illat�t.

- Tess�k? – meredt r� �rtetlen�l az eddig gondolataiba m�lyed� fi�.

- Anim�gia, nagyj�b�l. Ne ijedj meg.

- Rendben, te se, ha farkassal tal�lkozn�l az �jjel.

- Farkas? Akkor tudsz �tv�ltozni, ha akarsz ugye?

- Igen, de teliholdkor er�sebb bennem a farkas, vesz�lyes lehetek. Vigy�zz az erd�ben!

- Rendben. Sz�p bund�t vigy�l �m! – pr�b�lt viccelni, b�r maga is ideges volt.

- Meglesz… rem�lem.

Majd Ilena s�hajtott egyet, lehunyta a szem�t �s n�h�ny m�sodperc m�lva egy kecses p�rduc �llt a l�ny hely�n. Az �llat fekete szeme a fi�ra villant, majd beleszimatolt a leveg�be �s eliramodott a f�k k�z�. A fi� n�h�ny percig csak �llt ott n�m�n, az elsuhan� alak ut�n b�mulva, majd megr�zta mag�t �s � is �talakult. A farkas feln�zett a teliholdra, majd egy ijeszt� von�t�ssal k�sz�nt�tte azt �s v�g�l hasonl�an a p�rduchoz n�h�ny pillanatig csak szimatolt, majd beszaladt a f�k k�z�, pr�d�ra lesve…