8. A v�gtelen mez�

- Albus? – ny�gte er�tlen�l, mik�zben azon gondolkozott, hogy val�sz�n�leg nagyon beverhette a fej�t, amikor el�jult. – Biztosan csak hallucin�lok.

- Nem, fiam, azt kell, hogy mondjam, nagyon is val�s�gos vagyok – mondta Dumbledore, mik�zben egyenesen r� n�zett azokkal az ideges�t�en k�k szemeivel.

Piton lehunyta a szem�t, h�tha elt�nik a jelens�g, de mikor legk�zelebb kinyitotta, a volt igazgat� m�g mindig ugyanott �llt.

- Rem�ltem, hogy k�s�bb ker�lsz ide, mint Tom, de �gy t�nik, az utols� k�v�ns�gom sem teljes�lhet – sz�lalt meg �jb�l Dumbledore, mik�zben talpra seg�tette a f�rfit.

- Hogy? Hol van az az itt? – k�rdezte zavartan, majd k�rbek�mlelt. Egy, a v�gtelens�gbe elny�l� r�ten �lltak. Sehol egy fa, vagy egy rosszul n�tt f�sz�l: minden olyan ideges�t�en t�k�letes volt, m�gis teljess�ggel �res. Mintha a r�t sz�ps�g�t el akarta volna cs�f�tani a term�szet a kop�rs�g�val. Sz�p volt, m�gis �res. Ak�rcsak az �rz�s, amit maga ut�n hagyott a f�rfi lelk�ben.

- Nos, nehezen tudn�m egy sz�val le�rni, de ink�bb m�s szempontb�l k�zel�tem meg a jelens�get: meghalt�l, Perselus.

A f�rfi szeme elkerekedett, �s majdnem felnevetett.

- Ilyet m�g �gysem �lmodtam – hitetlenkedett.

- Kit l�tnak szemeim? – j�tt egy t�ls�gosan is ismer�s hang a h�ta m�g�l, mire � teljesen megmerevedett. – Csak nem itt v�gezted te is, Pipogyusz? Ki hinn�, hogy az ilyen aljas gyilkosok is meghalnak, mint te?

- Ez egyre rosszabb – d�nny�gte, majd a t�le telhet� leglassabban fordult meg, hogy szemben�zzen az �ltala legink�bb ut�lt emberrel: Sirius Blackkel.

A f�rfi ugyan�gy n�zett ki, mint h�rom �vvel ezel�tt, mikor �tesett azon a bizonyos f�gg�ny�n.

- A rossz dolgok sohasem v�ltoznak, mint ahogy te sem, igaz, Black? Ugyanolyan szerencs�tlen vagy, mint mikor utolj�ra l�ttalak. �letem legszebb �r�ja volt, mikor hallottam, hogy meghalt�l.

- Milyen szeg�nyes �leted lehetett, ha ez volt benne a legszebb dolog! De k�v�nom, hogy ne is t�rt�njen veled soha semmi jobb – fr�cs�gte Sirius.

- Nos, ezzel m�r igencsak elk�st�l, de �g�rem, sohasem felejtem el azt a csod�latos napot...

- Fi�k, fi�k, ti m�g hal�lotok ut�n is marj�tok egym�st? – sz�lt k�zbe Dumbledore.
Piton ism�t visszat�rt a val�s�g talaj�ra.

- Elmagyar�zn� valaki, hogy mi ez a hely, �s hogy ker�ltem ide? – n�zett k�rlel�n Dumbledore-ra.

- Persze, persze, �des fiam. Ez itt az a hely, ahova mindenki ker�l hal�la ut�n. Mi t�relmesen v�runk itt a saj�t dolgunkra. Akiknek elint�zetlen �gye akadt az �l�kkel, itt v�r addig, m�g el nem int�z�dik, mert bele m�r nem avatkozhat semmibe.

Piton fej�ben egym�st kergett�k a gondolatok. Meghalt, �s ide ker�lt? Ez olyan nonszensz volt, hogy nem is tulajdon�tott neki nagy jelent�s�get.

- �n mire v�r? – tette fel a logikus k�rd�st.

- Tomra – j�tt a felelet.

- Ezt �gy �rti, hogy Voldemort nincs itt – vonta le a k�vetkeztet�st. Majd �jra t�prengeni kezdett. – Ha t�nyleg igaz, amit mondott, �s �n meghaltam... az nagyon nem j�.

- Meglepne, ha b�rki �r�lne annak, hogy meghal – affekt�lta Sirius.

Piton v�laszra sem m�ltatta.

- Meg�ltem Voldemortot! – csattant fel. Ha t�nyleg igaz, amit a volt igazgat� mondott, a Nagy�rnak itt kell lennie. De nincs itt. Ez nagyon nem j� jel, figyelembe v�ve, hogy � viszont itt van. De hogyan t�rt�nhetett? – Fogalmam sincs, hogyan haltam meg, vagy mi�rt.

- Mi�rt van olyan �rz�sem, hogy t�l k�nnyen veszed, hogy meghalt�l, Pipogyi?

- Fogd be, bolh�s kutya – mordult r� a f�rfi, b�r egyr�szt igazat adott neki, elv�gre t�nyleg nem nagyon zaklatja most fel a hal�la. Ann�l sokkal fontosabb dolgok foglalkoztatt�k jelenleg: hogy vajon Harryvel mi van. Ha � t�nyleg meghalt, ki figyel majd r�, ki k�sz�ti el a b�jitalait, �s persze ki fogja kir�ngatni a mindennapi mag�ny�b�l?

Fel-al� j�rk�lt, mint egy ketrecbe z�rt vad�llat, �s �szre sem vette, hogy egyre t�bben jelennek meg k�r�l�tte.

- Harry – sz�lalt meg hirtelen, mik�zben Dumbledore-ra n�zett, de elharapta a mondatot, mikor megl�tta az emlegetett fi� sz�leit.

- Mi a baj Harryvel? – �szt�k�lte Lily Potter.

Piton v�gign�zett a n�n – illetve l�nyon. Lily nem t�nt t�bbnek h�sz �vesn�l. Ugyan�gy n�zett ki, mint ahogy az eml�keiben �lt: hossz�, v�r�s haja a v�ll�ig �rt, �s �that�an n�zett ny�lt, z�ld szemeivel. Mintha csak Harryt l�tn� – m�r amikor nem ideges.

- Azt fogja hinni, hogy � �lt meg – b�kte ki v�g�l let�rten.

- De kicsinyes vagy, Pipogyusz, m�g ezt az �lvezetet is sajn�lod t�le?

-Sirius! Ne l�gy gyerekes – r�tta meg James a bar�tj�t.

Jamesr�l megint Harry jutott esz�be. Mennyire hasonl�tanak, �s m�gis mennyire m�sok.

- K�sz�n�m Potter, de nincs sz�ks�gem a v�delmedre. Egy�bk�nt sem lep meg, hogy Black m�g mindig egy t�z�ves �rtelmi szintj�n �ll – n�zett r� lesajn�l�an. Majd gondolkozni kezdett, hogy mit is tehetne az adott helyzetben. – Vissza kell jutnom – jelentette ki v�g�l.

- Innen nincs, csak egy ki�t – sz�lalt meg James. – Ha megt�rt�nik az, amire v�rt�l.

- K�rd�s, hogy mire v�rok? �s ti mire v�rtok?

- Ugyanarra: Voldemortra.

- Mi�rt �rzem �gy, hogy k�rbe-k�rbe j�rok? – k�rdezte g�nyosan a Nagy�rra c�lozva. – Akkor is vissza kell mennem. Sz�lnom kell Harrynek, hogy Voldemort m�g �letben van. Ha pedig �letben van, �s a horcrux... Merlinre!

Piton teljesen els�padt, ahogy belegondolt abba, hogy Voldemort lelke m�g mindig a test�ben lehet, �s valahogyan kit�rta a lelk�t, ez�rt halt meg. Ki tudja, hogy a teste most mit tesz Harryvel?

- Piton? – z�kkentette ki James a gondolataib�l. – Hogy �rted azt, hogy sz�lnod kell Harrynek?

- Mi�ta sz�l�tja maga a keresztnev�n? – hallott egy �jabb ismer�s hangot: Ron Weasley�t.

Piton a fi� szem�be n�zett, �s hirtelen �gy �rezte, mondania kell valamit, de v�g�l m�gis lenyelte a rosszm�j� megjegyz�st.

- Egy ideje – felelte f�lv�llr�l. – �gy t�nik, ti m�g kevesebbet tudtok az �l�k dolgair�l, mint �n.

- Ide nem jutnak el az inform�ci�k, csak akkor, ha valaki meghal, �s elmondja, hogy mi t�rt�nt a „m�sik vil�gban”.

Piton arc�n egy g�nyos mosoly suhant �t. Ezek szerint az itt l�v�k csup�n annyit tudnak, mint Ron Weasley, hiszen � halt meg legutolj�ra. Nekik fogalmuk sincs arr�l, hogy milyen viszonyban van Harryvel, nem besz�lve arr�l, hogy Hermion�val.

- Ezek szerint nem tudtok semmit – sz�lesedett a g�nyos mosoly az arc�n. Nevethetn�kje t�madt, m�gis visszafojtotta, tekintettel a k�z�ns�gre. – L�m l�m, Black, milyen meghat�, hogy m�g �n is t�bbet tudok a keresztfiadr�l, mint te. Ejnye, ilyen egy j� keresztapa?

Telital�lat, Black teljesen beg�z�lt, amint megeml�tette Harryt. A f�rfi m�r nem el�gedett meg azzal, hogy szimpl�n visszav�gjon a cs�p�s nyelv�vel, teljes erej�vel meg akarta �tni Pitont. A f�rfi nem volt felk�sz�lve egy ilyen alantas, mugli t�mad�sra, �gy nem volt ideje elhajolni, de legnagyobb meglepet�s�re Black �kle egyszer�en �tsuhant rajta.

- Tudhatn�d m�r, Sirius, hogy az er�szak semmire sem vezet, pl�ne nem itt – mosolygott Lily. Piton egyre �rtetlenebb�l n�zett az el�tte �ll�, d�ht�l majdnem sz�tpukkan� Blackre.

- Ez meg mi volt? – n�zett k�rd�n Dumbledore-ra, h�tha szolg�l valamif�le magyar�zattal.

- Itt nem tudsz hozz��rni m�shoz, ha � nem akarja – j�tt a v�lasz.

- �rtem.

Keresztbefonta a karjait maga el�tt, �s k�r�rvend�en n�zett Siriusra. Testtart�sa m�rhetetlen g�nyt sug�rzott, b�r nem igaz�n hasonl�tott a r�gi �nmag�ra. Valahogy t�l r�gen gyakorolta ezt a mozdulatsort.

Err�l megint esz�be jutott Harry, hiszen az eg�sz az � hib�ja, ha � nem lenne, val�sz�n�leg m�g mindig egy gonosznak t�n�, g�nyos ember lenne... �s persze mag�nyos.

- Perselus, nem mes�ln�l v�gre arr�l, hogy mi folyik az �l�k k�z�tt? Te vagy az els� ember m�r lassan egy �ve, akit valamennyire ismer�nk.

- Egy �ve? – h�zta fel a szem�ld�k�t Piton. Eml�kei szerint Weasley m�sf�l �ve halt meg.

- Igen, a legut�bbi csat�ban n�h�ny Rendtag odaveszett, �s �k mes�ltek arr�l, hogy mi t�rt�nt, de a v�gs� kimenetelt m�r nem tudt�k elmondani.

Piton �tkozta mag�t feled�kenys�g��rt, hiszen t�nyleg j� n�h�ny embert elvesztettek abban a csat�ban.

- Mit akar tudni? – adta meg mag�t.

- Hogy mi t�rt�nt az elm�lt �vben? �s persze, hogy hogy van Harry.

- Harry a k�r�lm�nyekhez k�pest j�l van – fogalmazott burkoltan. – Egy �ve csend van, mindenki �gy tudja, hogy Voldemort meghalt. A saj�t p�lc�mmal �ltem meg!

- A k�r�lm�nyekhez k�pest? Mit akar ez jelenteni? – sz�lalt meg Lily.

Piton r�n�zett, �sszesz�k�lt szemekkel figyelte a l�nyt egy darabig. A saj�t fia is �regebbnek t�nt n�la, �s ez roppantul zavarta �t. Nem besz�lve Jamesr�l, akit�l el�g sok von�st �r�k�lt Harry. A f�rfi m�r csak egy sokat meg�lt fi�nak t�nt, �s b�r Harrynek �gy kellene kin�znie majd huszon�vesen, de ezen furcsa m�don valahogy m�r t�l volt. Harryben m�r nem voltak meg azok a fiatalos arcvon�sok, amik Jamesben m�g igen. De legjobb eml�kei szerint � sohasem n�zett ki ennyire fiatalosnak, se ilyen nyugodtnak. Lemond�an s�hajtott, semmi kedve sem volt magyar�zkodni, pl�ne nem akart mesed�lut�nt tartani nekik.

- Azt, hogy j�l, ahhoz k�pest, amilyenek a k�r�lm�nyek – fogalmazta �t ugyanazt, �s mindezt olyan sz�jbar�g�san tette, hogy Sirius ism�t felkapta a vizet.

- Pipogyusz...

- Sirius, befejezn�d? – sz�lt r� James. Ism�t.

A f�rfi, bar�tj�val nem t�r�dve mondta tov�bb.

- ... lenn�l olyan sz�ves, �s elmondan�d, hogy mit kell a k�r�lm�nyek alatt �rteni? – sz�v�lyeskedett, de mindezt v�rfagyaszt� mosollyal tette.

- Nos, mivel te feldobtad mind a n�gy mancsod, ami�rt �n v�gtelen�l h�l�s vagyok – kezdte Piton hasonl� hangnemben -, ez�rt azt hiszem, az a legkevesebb, ha elmondom, hogy mi t�rt�nt vele az�ta, hogy mag�ra hagytad...

- Meg�ll az eszem, hogy azzal v�dolsz, hogy meg mertem halni! – ki�ltott fel Sirius.

- Nos, a keresztfiad lassan mindenkit elvesztett maga k�r�l, de ezt gondolom, m�r felfedezted – pillantott Ronra, Dumbledore-ra, majd Harry sz�leire. – Miut�n Weasley meghalt, h�rman kerest�k tov�bb a horcruxokat, �s mint m�r tudj�tok, meg is tal�ltuk mindet. Amelyik harcr�l ti hallottatok... nos, az el�g cs�ny�n v�gz�d�tt: Harry nagyn�nje beszorult egy sz�fajt�ba egy horcruxszal, Potter pedig leb�nult.

Piton k�r�l mindenki els�padt, � pedig n�zte �ket, �s �gy �rezte, meg kell adnia a kegyelemd�f�st Blacknek.

- Val�sz�n�leg meg is halt volna, ha addigra m�r nem lett volna f�lv�mp�r – tette hozz� elgondolkodva.

- Mi?! – lehelte Lily er�tlen�l.

- Tudod, f�lig v�mp�r, f�lig ember – magyar�zta sz�jbar�g�san.

- Ne f�l�nyeskedj, Piton – v�gott vissza a l�ny, ami olyannyira hasonl�tott Harry viselked�s�re, hogy a f�rfi egy pillanatig d�bbenten b�multa Lilyt. Hogyan viselkedhetnek ennyire egyform�n, mikor j�szerivel nem is ismert�k egym�st?!

Harry anyja megunta, hogy a f�rfi dermedten n�zi �t, �s meglengette a kez�t a szeme el�tt. Piton inger�lten tolta arr�bb, kiz�kkenve a b�mul�sb�l. Ekkor Lilyn volt a d�bbenet sora.

- Te... te meg�rintett�l!

- Sajn�lom, legk�zelebb �g�rem, megpr�b�lok hozz�d sem ny�lni. Nem mintha b�rmit is akarn�k t�led! Valahogy t�l fiatal vagy hozz�m – g�nyol�dott.

- Perselus – szidta meg Dumbledore. – Lily nem erre �rtette. Val�sz�n�leg az�rt csod�lkozik, mert nem akarta, hogy hozz��rj.

- Szinte �reztem... �h – esett le neki, hogy mire gondol, majd r�gt�n megfogta Dumbledore karj�t is, hogy meggy�z�dj�n arr�l, hogy � b�rkit meg tud �rinteni. Ujjai nem szaladtak �t az �reg var�zsl�n.

Piton g�nyos mosolya kisz�lesedett, �s Black fel� fordult, mik�zben a mugli filmekre oly jellemz� m�don morzsolgatni kezdte az �kl�t. Sirius h�tr�lni kezdett, ahogy megindult fel�.

- Ha bossz��ll� t�pus lenn�k, most biztosan beh�zn�k egyet, Black – kezdte, de azt�n ink�bb h�tat ford�tott neki.

- Ez vajon mit jelenthet? – k�rdezte Dumbledore-t�l. – Tal�n t�nyleg nem haltam meg, csak valami fura �llapotba ker�ltem. Lehets�ges az, hogy ide ker�ltem, de m�gis �lek?

- Sohasem hallottam m�g ilyesmir�l.

- �n sem – helyeselt Lily. – Pedig egy ideje m�r itt vagyunk, elhiheted.

- Tudom, tizennyolc �ve.

- Honnan tudod ilyen pontosan?

Piton hezit�lt, hogy v�laszoljon-e, azt�n m�gis kib�kte.

- Harry nemr�g t�lt�tte be a tizenkilencet.

Lily arca elkomorodott.

- Hogy viseli?

- Hogy tizenkilenc �ves? – k�rdezett vissza Piton �rtetlen�l.

- Hogy leb�nult!

- M�r fel�p�lt, de a jobb l�b�ra s�nta maradt. Azt viszont pocs�kul viseli.

James �s Lily szinte egyszerre l�legzett fel.

- Ezt meg hogy �rted? – sz�lt k�zbe James is.

- Mivel f�lv�mp�r, nem lehet szimpla var�zslatokkal, vagy b�jitalokkal kezelni. Sokszor vannak f�jdalmai – mondta a f�ligazs�got. Tudta, hogy a tiszta lelk� griffend�lesek nem b�rn�k elviselni, ha megtudn�k, hogy a fiuk egy s�t�t var�zslatot haszn�l f�jdalomcsillap�t�sra.

- �s azt hogy kezeli, hogy f�lv�mp�r? – sz�lt k�zbe Ron is. – Egy�ltal�n hogyan t�rt�nhetett?

- Nos, azt m�r megszokta. Hermion�t pr�b�lta menteni egy el�g szorult helyzetb�l.

- Hermion�t? Mi ez az eg�sz? Mi�ta h�vja �ket keresztnev�k�n, �s mi a franc�rt?

- Mi�ta te feldobtad a talpad, szemtelen k�ly�k, �s az�rt, hogy ne fek�dhess nyugodtan a s�rodban! – t�rt ki bel�le a rosszindulat� v�lasz.

Ron el�vette a legmorcosabb n�z�s�t, de Pitont valahogy nem tudta meghatni, hogy milyen cs�ny�n n�z r�.

- Tal�n nem �gy kellett volna megfogalmazni, mint Ron tette, Perselus, de azt hiszem, m�s is k�v�ncsi lenne a v�laszra. Mi t�rt�nt? Mit nem tudunk m�g, amit kellene?

- Semmit nem kellene. – Mintha a fog�t h�zn�k, olyan �rz�s lett volna elmondani nekik. Fel�rt volna egy �rul�ssal �nmaga �s Harry ellen is. �gy d�nt�tt, tartja a sz�j�t, gondoljanak, amit akarnak. – Besz�lhetn�nk n�gyszemk�zt?

Miut�n mindenki arr�bb h�z�dott, nagyot nyelt, �s Dumbledore-hoz fordult.

- Nincs itt v�letlen�l Rara is? – b�kte ki v�g�l, �s rem�nykedett, hogy az �reg var�zsl� b�lint.

- De igen, itt van, csak el�gg� elfoglalt – mosolygott r� Albus.

Piton arc�n egy halv�ny mosoly futott �t, �s gyerekes izgalommal pr�b�lta siettetni a volt igazgat�t, hogy elmondja, hol tal�lja a feles�g�t.

Miel�tt azonban v�laszt kaphatott volna, �gy �rezte, mintha valami �ri�si er� ki akarn� szak�tani minden bels� szerv�t. �sszeg�rnyedt, �s egy perc m�lva m�r �ntudatlanul hevert a v�gtelen r�ten. Dumbledore lehajolt hozz�, hogy seg�tsen rajta, ha tud, de miel�tt megpr�b�lhatta volna meg�rinteni, a f�rfi teste teljesen elt�nt, semmiv� foszlott.

Piton �gy �rezte mag�t, mintha most hoppan�lt volna �let�ben el�sz�r, de ez az �rz�s hasonl�tott egy j�l ir�nyzott Cruci�ra is. Minden csontja �s izma sajgott, ami felett�bb k�l�n�s volt, tekintve, hogy a saj�t teste �nmaga el�tt hevert. Mellette pedig Harry pr�b�lt bele valami �ntudatot verni.

Ijedten n�zte meg mag�t, �s d�bbenten vette tudom�sul, hogy semmiben sem k�l�nb�zik egy szellemt�l. Halv�nyan sejlettek test�nek k�rvonalai, de az eg�sz olyan k�pl�kenynek �s megfoghatatlannak t�nt, mint a testet �lt�tt v�z.

�gy is �rezte mag�t, mint a v�z, amit egy szivacsb�l csavartak ki. Err�l groteszk m�don az jutott esz�be, hogy val�sz�n�leg �gy f�jhat egy elveszett v�gtag is, mint neki most az eg�sz teste. Merlin szak�ll�ra, elv�gre � most az eg�sz test�t elvesztette! Kezdett rajta �rr� lenni a p�nikhangulat, �s csup�n az�rt nem engedett neki, mert a szob�ban volt Harry is.

Tett egy l�p�st, de egyszer�en nem �rzett semmi ellen�ll�st, ami egy fizikai testre kellene, hogy hasson. Legrosszabb r�m�lma v�lt val�ra: t�nyleg meghalt, de m�gsem tudott rendesen. F�l l�bbal a t�lvil�gon volt, �s jelenleg is ott volt, m�gis �lt.

K�zelebb l�pett Harryhez, majd a v�ll�ra tette a kez�t, �s b�r nem hitte, hogy a fi� meg�rzi, rem�nykedett benne, hogy legal�bb l�tni fogja, ha �rezni nem is.

Harry felkapta a fej�t, �s ijedten meredt r�. Arc�ra valami megfoghatatlan f�lelem �s aggodalom k�szott.

- Ez nem lehet! – suttogta dermedten, �s m�g a p�lc�j�t is kiejtette a kez�b�l.

A fi� felt�p�szkodott a f�ldr�l, majd idegesen belet�rt a haj�ba. Piton v�rta, hogy mondjon valamit, vagy t�rj�n ki bel�le az agressz�v �nv�d, mint mindig, de Harryvel semmi ilyesmi nem t�rt�nt. Csup�n n�zett maga el�, n�ha r�, n�ha a test�re, �s pr�b�lta �sszerakni a mozaikdarabk�kat. Piton nem sz�lt, egyszer�en csak hagyta, hogy megem�ssze a dolgokat.

- Hogy t�rt�nhetett? – sz�lalt meg v�g�l. – Valamit nagyon elrontottam, az biztos, de mit?

- M�g nem volt id�m azon gondolkozni, hogy mi t�rt�nt velem, kiss� mozgalmas helyre ker�ltem, hogy �szinte legyek.

- �gy �rti, hogy eddig nem volt itt – konstat�lta Harry.

- �gy. De err�l majd k�s�bb. Vagyis, tal�n jobb lenne soha.

Nem b�rta volna azt a megal�ztat�st, hogy be kelljen vallania, hogy megint egy leveg�t kellett sz�vnia Blackkel. M�g ha Harry nem is �gy gondolja.

�s egy�bk�nt is, nem volt kedve magyar�zkodni a fi� sz�leir�l, hiszen csak m�g t�bb k�rt okozna vele. Merlin mentse Harryt, ha a fej�be veszi, hogy meg akar halni, csak hogy tal�lkozhasson vel�k. Na azt m�r nem!

Harry �gy t�nt, �rti, hogy mennyire mag�nterm�szet� a dolog, �gy nem firtatta.

- Van valami �tlete, hogy mi t�rt�nt? – k�rdezte ink�bb a f�rfit�l.

- Tal�n m�gsem siker�lt megszabadulnunk a l�lekdarabt�l.

- Kiz�rt – �ll�totta Harry teljesen nyugodtan. – Akkor nem �gy n�zne ki most… m�rmint a szelleme, vagy minek nevezzem. Val�sz�n�leg fekete lenne, vagy legal�bbis s�t�t. Eml�kszem, amikor az Azkabanban sz�tv�lasztottam a test�t �s a lelk�t, akkor hat�rozottan fekete volt, most meg ink�bb hasonl�t feh�rre, vagy vil�gosk�kre.

Piton ism�t v�gign�zett mag�n, �s egyet kellett, hogy �rtsen Harryvel. A fi� agg�d� szemeibe n�zett, majd b�lintott.

- Akkor viszont v�gk�pp fogalmam sincs, hogy mi t�rt�nt velem. Elv�gre �lek, de m�gsem. Viszont az eg�sz olyan, mintha meghaltam volna, csak m�g valami itt tartana.

- Lehets�ges, hogy amikor el�jultam, teljesen elszak�tottam a lelk�t a test�t�l?

- De ut�na j�l voltam, eg�szen egy �r�val ezel�ttig.

- �gy �rti, egy �r�ja lett rosszul? – vonta �ssze a szem�ld�k�t a fi�. – Reggel bekopogtam, miel�tt elmentem, de nem v�laszolt, �n meg nem akartam zavarni. Lehets�ges, hogy m�r akkor is eszm�letlen volt.

- �gy �rted, k�m�ban voltam. H�ny �ra?

- �t, d�lut�n.

- Ez furcsa, �n azt hittem, csak egy �r�nyit voltam t�vol.

- Ezek szerint m�gsem. Nagyon nem tetszik ez nekem – cs�v�lta a fej�t Harry, de tov�bbra sem vette le a szem�t a f�rfi �tl�tsz� alakj�r�l.

V�gre siker�lt feltennem a HPLH nyomtathat� verzi�j�t, �s m�g linkelni is tudom :D

Word doksi: http://dracillia.nfc.hu/hplh.doc

Pdf-ben: http://dracillia.nfc.hu/hplh.pdf

Lit-ben: http://dracillia.nfc.hu/hplh.lit