33. Egyszer volt, hol nem volt kehely

Harry aludt n�h�ny �r�t, majd �sszet�rten �bredt. Amikor oldalra fordult, f�jdalom nyilallt ujjaiba, amelyekre meggondolatlanul nem figyelt ilyen kev�ssel �bred�s ut�n.

Piton m�g mindig a k�nyvet olvasta, de l�tva a fi� mozgol�d�s�t, �rdekl�dve felpillantott bel�le.

- Hogy vagy? – k�rdezte.

- Soha jobban – vicsorgott r� Harry, de ezt is megb�nta. R�j�tt, hogy azt teszi a legjobban, ha meg se mozdul, �s leveg�t is csak v�gsz�ks�g eset�n vesz. – Nem olvasna fel r�szleteket a k�nyvb�l? Tal�n az elvonja a figyelmemet, �s k�zben m�g tanulhatok is – s�hajtotta.

- A h�res Harry Potter tanulni akar? – g�nyol�dott Piton, de nem volt igazi �l a hangj�ban. Ink�bb visszalapozott a k�nyvben, �s �rdekesnek t�n� r�szt keresett. - Mi �rdekel jobban? A f�lv�mp�rok testfel�p�t�se? Az �tkez�si kult�r�juk, net�n a szerelmi szok�saik? De van egy fejezet a k�rm�k helyes �pol�s�r�l is, �s egy, a napoz�ssal t�rt�n� �ngyilkoss�gi m�dr�l is – itt megvet�en horkantott, �s tov�bblapozott. – Azt hiszem, kezdem a testfel�p�t�ssel. Nem olvasom fel a sok mell�kinform�ci�t, csak a l�nyeget.

Harry beleegyez�sek�nt pislogott egyet, ez legal�bb nem f�jt. K�r�lj�rtatta szem�t a helyis�gben, �s arra igyekezett r�j�nni, h�ny �ra lehet, vagy milyen napszak, de egy barlang m�ly�n ez lehetetlen v�llalkoz�s volt.

Szagl�sa j� volt, �gy �rezte a szob�t m�g mindig beleng� kamillaillatot, de t�volr�l valamilyen m�s illat is hozz�keveredett. Amikor r�j�tt, mi az, r�m�lten kereste Hermion�t tekintet�vel, de sehol sem l�tta. Nem t�r�dve a f�jdalommal, Pitonhoz sz�lt.

- Hol van Hermione? A k�nyvt�rba ment vissza? – Hangja idegesnek t�nt, de ez sem tolm�csolta h�en a lelk�ben d�l� vihart.

- Nem tudom, Felipp�vel ment el valahov� – n�zett r� �rdekl�dve a f�rfi.

- K�rem, keresse meg! – sz�k�lt a fi�. – Er�s v�rszagot �rzek, �s egy rak�s v�mp�r k�z�tt vagyunk, az isten�rt! Hogy hagyhatta mag�ra?

- �n most r�d vigy�zok, Potter! Granger biztons�gban van a bar�tommal, megb�zom benne. Az, hogy v�rszagot �rzel, teljesen norm�lis. �jszaka van, lak�t�rsaink pedig v�rrel t�pl�lkoznak. De vannak dolgok, amivel jobb, ha nem szembes�lsz szem�lyesen – z�rta le a vit�t.

- Minden nap v�rt sz�vnak? Hogyan? Kib�l?

- Nem, ak�r hetekig is kib�rj�k n�lk�le, de ma van Tlemans n�gysz�z�tvenedik sz�let�snapja, azt �nneplik. Azt pedig, hogy kinek a v�r�t sz�vj�k, jobb, ha nem tudjuk. Nem Granger�t, az a l�nyeg, nem?

- De – suttogta a fi�, m�gis a sz�ve �sszeszorult a gondolatra, hogy nem sok h�ja volt, hogy � is ott �nnepeljen vel�k. M�gis jobb, hogy a f�lv�mp�rs�got v�lasztotta! – Az�rt elmenne megkeresni? Nem tehetek r�la, de agg�dok �rte.

- �s saj�t magad�rt nem agg�dsz? Ha magadra hagylak, b�rki beosonhat, hogy a te v�redet sz�vja! Az�rt nem minden v�mp�r kedvel t�ged sem – h�zta g�nyos mosolyra sz�j�t, de az�rt letette a k�nyvet, �s fel�llt. – J�, megyek, sik�ts, ha baj van – pillantott r�, majd elhagyta a szob�t.

Harry a durv�n megmunk�lt plafonra f�ggesztette tekintet�t, �s igyekezett �sszeszedni a gondolatait, de ez furcs�n neh�znek t�nt a f�jdalom f�tyol�n kereszt�l. M�r nem csak a fog�nye f�jt, hanem az eg�sz �llkapcsa sajgott, �s id�nk�nt �les, sz�r� f�jdalom nyilallt bel�. Karjait �s l�bait szinte mozd�tani se b�rta.

- Harry, j�l vagy? – hallotta meg t�z perc m�lva Hermione agg�d� hangj�t, amit�l teljesen megk�nnyebb�lt.

Apr�t b�lintott, amit�l ism�t k�nnyek sz�ktek a szem�be.

Piton elmondta a l�nynak, mi�rt agg�dott annyira Harry, �gy neki szerencs�j�re nem kellett sokat magyar�zkodnia. A besz�mol� v�g�n elhat�rozt�k, hogy elj�tt az ideje egy �jabb kamill�s kezel�snek, �gy az elk�vetkez� egy �ra azzal telt.

- Menj vissza nyugodtan olvasni a k�nyvt�rba – sz�lt Piton a l�nynak, amikor m�r semmi dolguk sem akadt. - �n maradok, most m�r tal�n Potter sem agg�dik annyira.

Hermione kicsit k�rette mag�t, de azt�n elment, a tan�r pedig felvette a k�nyvet, �s megk�sz�r�lte a tork�t olvas�s el�tt.

- A f�lv�mp�r izmai ruganyosabbak lesznek, mint kor�bban, egyes p�ld�nyok… – Piton arca megr�ndult a „p�ld�nyok” sz�t felolvasva, �s lopva Harryre pillantott, aki �szrevette ezt a zavart.

- Nagyszer� – motyogta. – Mint valami �llathat�roz� le�r�sa.

- Sajnos az eg�sz ilyen. Nem kell vele foglalkozni, enn�l kem�nyebb dolgokat is elviselt�l m�r.

- Akkor folytassa!

- Rendben. Sz�val egyes p�ld�nyok akrobatikus �gyess�ggel k�pesek felkapaszkodni sziklafalakon, ahol alig van kapaszkod�, vagy eg�sz magasr�l leugorhatnak komolyabb s�r�l�s n�lk�l. Sebeik h�sz sz�zal�kkal gyorsabban gy�gyulnak be az �tlagos emberekn�l. Tests�ly, magass�g, b�rsz�n f�ggv�ny�ben �t-t�z �r�t k�pesek t�l�lni a t�z� napon.

Piton monoton hangja �lmos�t�an hatott a fi�ra, aki az�rt minden erej�vel igyekezett figyelni, hisz ezek olyan inform�ci�k voltak, amelyekre nagy sz�ks�ge volt. De hogy pont Pitont�l tanuljon! Igaz, m�r otthon�ban is tan�totta var�zslatokra, de ez m�s volt – elm�let, sz�raz elm�let. A gyakorlatban majd saj�t mag�nak kell mindezt kipr�b�lnia.

Az elk�vetkez� h�rom nap hasonl�an monoton m�don telt. Kamill�z�s Hermione �s Piton seg�ts�g�vel – f�jdalmai egy jott�nyit sem cs�kkentek -, majd a l�ny s�r� szabadkoz�s k�zepette elment a k�nyvt�rba, a f�rfi pedig hangosan felolvasott a k�nyvb�l. Mikor a v�g�re �rtek, m�r ott volt a k�vetkez� adag gy�gyf�tea, Hermion�nak k�sz�nhet�en.

Harry alig volt egyed�l, mindig vigy�zott r� valaki, de most Piton �ppen elment, valamilyen ennival�t hozni neki, �gy alkalma ny�lt egy kicsit elgondolkodni a f�rfin.

Ak�rhogy is pr�b�lta, nem tudott kiigazodni rajta. Az elm�lt napokban pof�kat v�gott ugyan, de minden k�r�s�t teljes�tette, b�rmilyen h�lyes�g is volt az. Harry annyira agg�dott Hermione nyak�nak �ps�g��rt Eriqkel egy fed�l alatt, hogy naponta legal�bb n�gyszer elszalasztotta a f�rfit a k�nyvt�rba, hogy megn�zze, nincs-e semmi baja. A l�ny, amikor �szrevette ezeket a gyakori viziteket, r�szokott, hogy h�rom�r�nk�nt jelentkezik a fi� szob�j�ban, �gy megtakar�tva Pitonnak a rohang�l�st.

Piton akkor sem v�gott t�l savany� k�pet, amikor neki kellett megetetnie p�r falattal Harryt, hogy egy�b sz�ks�gleteit ne is eml�ts�k. F�rd�szoba nem akadt a barlangrendszerben, de rendelkez�s�kre bocs�tottak egy nagy r�zk�dat, amibe Piton �j p�lc�j�val vizet fakasztott. Harryt – saj�t k�r�s�re – � helyezte el a k�dba, �s � is szedte ki, a t�bbi m�veletet igyekezett maga elv�gezni, t�bb-kevesebb sikerrel.

Harry nem szerette ezt a kiszolg�ltatott helyzetet, �gy egy id� ut�n m�r az er�s f�jdalmat is �r�mmel �dv�z�lte: tudta, min�l jobban f�j, ann�l hamarabb t�l lesz az eg�szen.

Piton egy t�lc�val a kez�ben l�pett be, �s az �gy mell� s�t�lt.

- H�sleves, apr�ra v�gott csirkeh�ssal, hogy valami szil�rdat is egy�l. Musz�j lesz r�gnod egy kicsit, Felippe szerint m�r alkalmas r� a fogad.

- M�r r�videbb valamivel – b�lintott a fi�, �s k�rmeire pillantott. M�g mindig nagyon hossz�ak voltak, de m�r azokon is szemmel l�that� volt a v�ltoz�s.

Piton az �gy sz�l�re �lt, �s �vatosan egy kan�l levest kanalazott ki a betegnek. Harry �gy d�nt�tt, hogy megmutatja, milyen er�s, �s t�bbet evett, mint az elm�lt k�t napban egyszerre.

- Nagyszer� – dics�rte meg Piton, miut�n v�geztek, b�szkes�ggel t�ltve el Harry sz�v�t.

- K�sz�n�m, hogy gondoskodik r�lam – mondta, mert �gy �rezte, meg kell tennie, �s eddig nem mondott ilyet.

- Nem tesz semmit. Tudod j�l, hogy sokat j�rtam k�rh�zban �letem sor�n, �gy l�ttam eleget, hogy dolgoznak az �pol�k – s�hajtotta.

Harrynek Rara jutott esz�be, r�la pedig volt tan�ra �j p�lc�ja. �gy hat�rozott, besz�lget�st kezdem�nyez, b�rmennyire is f�j.

- Hogy m�k�dik? – b�k�tt �ll�val a fap�lca fel�.

- Nagyszer�en – lelkesedett meglep� h�vvel a f�rfi. – M�g kicsit bizonytalan vagyok a haszn�lata k�zben, de m�r el�g j�l kiismertem a rezg�s�t. Veronica nagyszer� munk�t v�gzett. Tegnap is azt mondta, ez a mesterm�ve.

Harry elmosolyodott, �s elk�pzelte a szitu�ci�t, amit Hermione mes�lt el neki el�z� nap, amikor egy pillanatra kettesben maradtak. �gy t�nt, az Aszk�ta gyakoribb l�togat�ja lett a kl�nnak, mi�ta Piton a barlangban tart�zkodott, �s �gy l�tszott, erej�t is haszn�lja a t�rsas�g�ban. A l�ny elmond�sa szerint Piton ellen�ll�bb, mint � volt Eriqkel szemben, de az�rt l�tni rajta, hogy elb�v�li a n�. Nemcsak a sz�ps�ge, de a tud�sa is.

Harry belegondolt, mi lenne, ha Piton �gy viselkedne az Aszk�t�val, mint Ron a v�la sz�ps�ggel, Fleurral, �s nem tudta elfojtani a vigyorg�st… Az volt a szerencs�je, hogy Piton t�ls�gosan belemer�lt var�zsp�lc�j�nak ecsetel�s�be, �gy nem vette �szre.

Egy h�t m�lva egy asztaln�l �ld�g�lt, �s egy b�gre g�z�lg� te�t szorongatott a kez�ben, mik�zben Hermione �lm�nybesz�mol�t tartott olvasm�nyair�l.

- … �s ez m�g mind semmi! Tal�ltam n�h�ny le�r�st olyan var�zslatokr�l, amiket egy f�lv�mp�r sokkal jobban tud haszn�lni, mint b�rki m�s. Ez m�g az el�ny�dre v�lhat Voldemort ellen!

- Felt�ve, ha titokban tudjuk el�tte tartani az �llapotomat - morogta mor�zusan Harry. F�jdalmai nagyr�szt elm�ltak, de m�g messze nem �rezhette kellemesen mag�t.

- Mi�rt ne tudn�nk? Amelyik hal�lfal� el�tt lebukn�l, �gyis meg�lj�k – j�tt Piton magabiztos felelete.

Harry rosszkedv�en fintorgott, de nem ellenkezett.

- Meg kellene besz�ln�nk a tov�bbiakat. Mit tegy�nk? A kehely, amely�rt j�tt�nk, biztons�gban van. Nem hinn�m, hogy nek�nk adn�k a v�mp�rok, ha sz�pen k�rj�k t�l�k, �s tal�n nincs is erre sz�ks�g. �k t�bben vannak, �s jobban tudnak vigy�zni r�, mint mi. A l�nyeg az, hogy Voldmort ne f�rhessen hozz�, ha nem l�lekdarab, akkor nek�nk nincs sz�ks�g�nk r� – magyar�zta, majd v�rta az ellen�rveket, de k�t t�rsa egyet�rt�en b�logatott.

- Figyelmeztettem Felipp�t, hogy vesz�lyben vannak, mert a S�t�t Nagy�r nem fogja feladni a megszerz�sre ir�nyul� terv�t… Csak, mert a k�rny�ken hullnak a hal�lfal�k, nem gondolja meg mag�t, �s val�sz�n�leg egyre t�bb embert k�ld majd ide – f�zte hozz� Piton.

- �s?

- �s Felippe megnyugtatott, hogy nem lesz gond.

- Nem t�l magabiztos egy kicsit?

- Az, de mit tehetn�nk? V�g�l is van mire magabiztosnak lennie. A l�nyeg: hamarabb el kell int�zn�nk a S�t�t Nagyurat, minthogy sikerrel j�rn�nak itt. Ink�bb amint lehet, koncentr�ljunk a t�rre.

- Voldemort – mondta Hermione, �s bar�tja el sem hitte, hogy most k�pes Pitonnal is sz�rakozni.

- Tess�k? – n�zett r� Piton �rtetlenkedve, � kimaradt a kor�bbi �lvezetes Hermione-Ron vit�kb�l.

- Nem S�t�t Nagy�r, hanem Voldemort – j�tszotta a vakmer�t Hermione, �s Harry szinte nyitott sz�jjal v�rta a fejlem�nyeket. Vajon t�l�li ezt az esztelens�get?

Piton vasvilla tekintettel meredt a l�nyra, de megsz�lalni nem volt ideje, mert abban a pillanatban �ri�si �v�lt�s r�zta meg a barlangot.

- Mi ez? – ki�ltotta Hermione a zajban.

Harryben t�l j�l �lt m�g az az eml�k, amit negyedikesk�nt a Trim�gus Tus�n �lt �t, �gy gondolkod�s n�lk�l k�z�lte.

- Egy s�rk�ny.

Felpattantak az asztal mell�l, �s a csarnok fel� rohantak. Megd�bbenve vett�k �szre, hogy a f�b�l k�sz�lt b�torzat l�ngokban �ll, �s t�bb v�mp�r sz�k�lve menek�l egy d�h�dt magyar mennyd�rg� el�l. Akiket el�rtek a l�ngok, azonnal porr� hullottak az �ri�si h� hat�s�ra – es�ly�k sem volt.

- Mi t�rt�nt? – ki�ltotta Harry Felipp�nek, aki hirtelen felbukkant mellett�k.

- Megvadultak a s�rk�nyok, amelyek a kelyhet �rzik. Nem tudom, mi t�rt�nhetett, tal�n valamilyen er�s �tkot sz�rtak ki r�juk. A s�rk�nyokra nem hat szinte semmilyen m�gia, csak a nagyon er�s fekete var�zslatok. Az a sejt�sem, hogy a hal�lfal�k megtal�lt�k a rejtekhelyet, �s hat�stalan�tott�k a v�delm�nket!

- Hol van a kehely? – ord�tott Harry, mire a v�mp�rvez�r egy sz�lesre v�jt folyos� fel� intett.

- Az a j�rat vezet egy m�sik barlangba, eg�szen a hegy gyomr�ban. Ott vigy�z n�gy s�rk�ny a kehelyre, ebb�l egy m�r �tt�rt ide.

- Odamegyek – k�z�lte Felipp�vel, mire � egyet�rt�en b�lintott, �s kez�be adta �jdons�lt p�lc�j�t, amit gyeng�lked�se miatt m�g ki sem pr�b�lt.

- �n kimenek�tem a kl�nomat – mondta a Mester, �s elsietett az ellenkez� ir�nyba, mint Harry�k. Hal�losan nyugodt volt, m�g egy ilyen esem�ny sem tudta kiz�kkenteni hidegv�r�b�l. Igaz, volt ideje gyakorolnia.

A j�rat forr� volt a m�sik barlang fel�, �s Harry m�ris �rezte, hogy �g a b�re. Nem foglalkozott a f�jdalommal, mindenk�ppen meg akarta akad�lyozni, hogy a kehely Voldemort mark�ba jusson. Az nem lehet, hogy mire megsemmis�ten�k a horcruxokat, kital�l valami m�st a hallhatatlans�ga �rdek�ben!

Fut�s k�zben p�lc�j�t pr�b�lgatta, tal�lomra var�zsolt n�h�ny h�t�b�b�jt, hogy meg�rezze a p�lca tulajdons�gait. M�ris �rezte, milyen k�l�nleges seg�deszk�zt kapott: var�zslatai er�sebbek lettek, mint az el�z�n�l megszokta, de a c�lz�ssal voltak apr�bb gondjai.

- V�ltoztassuk el magunkat, m�g lehet, hogy itt vannak a hal�lfal�k – fordult vissza Pitonhoz egy pillanatra.

Mikor Pitonban m�r nem volt semmi Pitonos, �s Harry se hasonl�tott mag�ra, megindult el�re, de azonnal megtorpant, amikor el�rte a v�mp�rok barlangj�n�l legal�bb t�zszer t�gasabb termet. Tetej�t nem egybef�gg� sziklafal alkotta, mert h�sz m�ter magasan volt egy hossz�, de keskeny r�s, ami ki, a szabadba vezetett, de biztos nem ezen kereszt�l k�zlekedhettek a s�rk�nyok a kehely �rz�se k�zben, mert ahhoz t�l sz�k volt. Egy �tt�rt sziklar�szt l�tott, amin kereszt�l m�ris j�tt egy m�sik s�rk�ny, biztosra vette, hogy ott �rzik a kelyhet. Bele se mert gondolni, hogyan voltak k�pesek megidom�tani n�gy ilyen besti�t a v�mp�rok, amikor azzal m�g Hagrid, az �llatbar�t vad�r is cs�fosan kudarcot vallott.

A teremben m�r h�rom �rj�ng�, mindenfel� l�ngot f�j� s�rk�ny volt, szint�n magyar mennyd�rg�k. Test�k �ri�sgy�kra hasonl�tott, �s �ri�si, fekete pikkelyek bor�tott�k. Bronzv�r�s t�sk�ik veszedelmesen meredtek ki farkukb�l, m�g egyik�k szarv�n egy nyilv�nval�an halott fekete csukly�s f�rfi – feltehet�en egy hal�lfal� – l�gott kifacsarodott p�zban.

- Elk�st�nk – ki�ltott fel Piton, �s a magasba mutatott. M�g �ppen l�thatt�k, ahogy n�h�ny hal�lfal� sepr�n lovagolva a kij�rat fel� rep�l, �s egyik�k karj�ban egy kecses kelyhet tart.

- Tudok egy rep�l�si var�zslatot, de t�l magasan vannak – felelte Hermione d�h�s arccal.

Harrynek nem volt ideje gondolkodni, mert r� kellett d�bbennie, hogy csapd�ba ker�ltek. A hal�lfal�k sikeresen elrabolt�k a kelyhet, m�g �k itt ragadtak h�rom d�h�s magyar mennyd�rg� �s n�h�ny f�lig holt hal�lfal� t�rsas�g�ban. Az egyik s�rk�ny addig csapkodott �ri�si fark�val, m�g kisebb oml�st id�zett el� a j�ratban, ahonnan j�ttek. Nem volt m�s ki�t, mint felfel�.

- Azt hiszem, Harry, most itt a lehet�s�g, hogy megmutasd, mire k�pes egy f�lv�mp�r ruganyos izomzata – g�nyol�dott Piton, �s a h�sz m�ter magas r�sre mutatott.

- Tess�k? – �rtetlenkedett a fi�.

- Kezdj el m�szni, �s igyekezz utol�rni a hal�lfal�kat! Tal�n m�g nem hoppan�ltak el, �s visszaszerezheted a kelyhet! Addig mi itt j�l ellesz�nk ezzel a h�rom s�rk�nnyal – pillantott Hermion�ra, aki elsz�ntan b�lintott, �s h�t�t Piton h�t�nak vetette, hogy v�delm�ket egyes�ts�k.

Maguk el� emelt�k t�mad�lag p�lc�jukat, �s �sszehangoltan mozogtak, hogy egy pillanatra se mutassanak t�madhat� fel�letet a megzavarodott s�rk�nyoknak �s a lassan magukhoz t�r� hal�lfal�knak.

Harry lemond�an s�hajtott, majd a fal mellett haladva a csarnok t�loldala fel� sietett, �t k�zben kisz�rva n�h�ny �tkot, ami ugyan nem �rt c�lba, de valamelyest lass�totta a r� figyel� hal�lfal�kat, �gy neki volt egy kis ideje, hogy utol�rje �ket.

Az egyik szilafal m�szhat�nak t�nt, �gy gondolkoz�s n�lk�l elindult rajta felfel�, �s legnagyobb meglepet�s�re ujjai k�nnyen megtal�lt�k a megfelel� kapaszkod�kat. A hal�lfal�k egyes�vel b�jtak ki a barlang r�s�n, �gy h�tr�ltatva �nmagukat �s egym�st, ezzel tudatlanul seg�tve Harryt. A kelyhet tart� hal�lfal� �ppen akkor b�jt ki a r�sen, amikor a fi� oda�rt, �gy nem siker�lt a k�zel�be f�rk�znie, mert a m�g�tte halad�k el�llt�k az �tj�t.

A sepr�n lebeg� csukly�sok t�l messze voltak a falt�l, �gy Harry k�nytelen volt kital�lni valamit, hogy meg�ll�tsa �ket. Len�zett a m�lys�gbe, ahol Piton �s Hermione hadakozott a d�h�s s�rk�nyokkal. Visszan�zett az egyik hal�lfal�ra, aki �ppen �t k�sz�lt megc�lozni egy �tokkal, de Harry nem v�rta meg, hogy az becsap�djon, kapaszkod�t keresve arr�bb araszolt, �gy a cs�va centim�terekkel mellette csap�dott be. Mikor a k�vetkez� �tok is megindult fel�, gondolt egyet, �s ellend�lt a barlang fal�r�l: az egyik hal�lfal�t vette c�lba, aki a barlang ny�l�s�t figyelte, �gy nem l�thatta, hogy Harry �ppen fel� ugrik.

A csukly�s �ppen abban a pillanatban indult meg kifel�, amikor Harry f�l�ton j�rt, �gy � m�r csak a sepr� fark�ba tudott megkapaszkodni, �s azon l�gott tehetetlen�l. El�kapta p�lc�j�t, �s a k�r�l�tt�k l�v� var�zsl�kat pr�b�lta c�lozni, de alig tal�lta el valamelyiket a kett� k�z�l. A fel� tart� �tkokat pr�b�lta kiv�deni pajzsokkal, vagy szimpl�n elker�lni, de mikor a m�gikus v�d�vonal egym�s ut�n h�rom �tkot �tengedett, �gy d�nt�tt, m�sk�pp pr�b�lkozik.

Kisz�rt h�rom var�zslatot h�romfel�, majd egy nagy lend�letet vett, �s felr�ntotta mag�t a sepr�re, ahol szembetal�lta mag�t Rodolphus Lestrange-zsal. A f�rfi nem tudott h�trafordulni, �gy Harry, kihaszn�lva az alkalmat, megpr�b�lta lel�kni a sepr�r�l, ami v�szesen ingadozni kezdett kettej�k csat�ja miatt.

Ezalatt a t�bbi hal�lfal� �szbe kapott, �s egyszerre kezdt�k �tkozni a fi�t, aki j� reflexeinek k�sz�nhet�en majdnem mindet kiker�lte, �gy azok mindegyike Rodolphusba csap�dott be. Egyetlen f�nysug�r �rte el Harry oldal�t, amit�l f�jdalom has�tott a h�s�ba. R� kellett j�nnie, hogy � kev�s h�rom hal�lfal� ellen, b�rmennyi k�pess�ge is van.

Kihaszn�lva minden sepr�lovagl�si tud�s�t, egy j�l ir�nyzott lend�lettel fejjel lefel� ford�totta a sepr�t. A sebes�lt Rodolphus nem sz�m�tott erre, �gy csak az utols� pillanatban tudott megkapaszkodni, de Harry k�m�letlen�l r��t�tt a nyelet markol� ujjakra, �gy azok – ugyan csak egy pillanatra – meglazultak, ami pont el�g volt ahhoz, hogy a f�rfi ord�tva hulljon a m�lybe. Amikor a sik�t�s elhalt, mindenki elborzadva vette tudom�sul, hogy Lestrange nem �lte t�l a zuhan�st.

Harry �jult er�vel vetette bele mag�t a harcba, nem t�r�dve az oldal�ba has�t� f�jdalommal. Az egyik hal�lfal� kir�ppent a barlang bej�rat�n, de a m�sik nem tudta �t kiker�lni, �gy k�nytelen volt szembesz�llni.

- Mi�rt kock�ztatod az �leted, ha a kehely m�r nincs itt – sz�lalt meg g�nyosan Rosier.

- Nekem maga is megfelel� el�gt�tel, ha m�r a kelyhet elszalasztottam – felelte, majd kiker�lt egy fel� tart� �tkot, de a f�rfi d�rzs�ltebb volt, �gy az �tok a nyom�ba szeg�d�tt, amit � megpr�b�lt kicselezni.

Mire �szbe kapott, Rosier m�r a ny�l�s bej�rat�n�l volt, �gy egy mozdulattal megford�totta az idegen sepr�t, �s � is elindult arrafel�. A t�z� nap bevil�g�tott a kis r�sen, �gy pislognia kellett n�h�nyat, de bonyodalom n�lk�l tudott a f�rfi ut�n menni, aki m�r r�gen kint volt a barlangb�l. Mikor ki�rt, a szem�be t�z� er�s napf�ny elhom�lyos�totta l�t�s�t, b�re �gni kezdett hat�s�ra, �s � egy pillanatra megingott, ami el�g volt ahhoz, hogy a sepr�vel egy�tt zuhanni kezdjen, vissza a barlangba. Az utols� pillanatban pr�b�lta visszaford�tani a sepr�j�t, de nem siker�lt, �gy ink�bb arra koncentr�lt, hogy a ny�l�snak hossz�ba tudja ford�tani, mert �gy fent fog akadni a sz�k r�sben.

M�r t�l k�s� volt ahhoz, hogy korrig�lni tudjon, r�ad�sul szemei el�tt is apr� kis szikr�k pukkadoztak. Mikor el�rte a hasad�kot, sepr�je beakadt a ny�l�sba, �s Harry szerencs�tlen m�don �tfordult rajta, de m�g id�ben megkapaszkodott, miel�tt lezuhanhatott volna.

Len�zett a barlang m�ly�be, �s r�j�tt, hogy semmik�ppen sem tud leugrani, minden erej�t �ssze kell szednie ahhoz, hogy fel tudjon m�szni a ny�l�son k�v�lre. Harry legnagyobb r�m�let�re azonban mostani kapaszkod�ja halkan ropogni kezdett, �s �gy t�nt, kett� fog t�rni.

K�ts�gbeesetten pr�b�lt felkapaszkodni, de a mellkas�ba �s has�ba nyilall� f�jdalom v�gk�pp kimer�tette, �gy csup�n annyira futotta az erej�b�l, hogy arca egy szintbe ker�lt a v�zszintesen �ll� sepr�vel, ami a s�lya alatt m�g hangosabban kezdett ropogni, m�g v�g�l meg nem adta mag�t, �s kett�t�rt az ujjai k�z�tt.

Harry m�g az utols� pillanatban a ny�l�s sz�le fel� kapott, de csak azt �rte el, hogy a sziklafal fels�rtette az ujjait, � viszont v�szesen zuhanni kezdett.

Legutols� dolog, ami eljutott hozz�, az a saj�t sik�t�sa volt, amint t�bbsz�r visszaver�dik a barlang falair�l.