23.fejezet

Hermione f�radtan nyitotta ki a szem�t, �s beletelt p�r m�sodpercbe, mire r�j�tt, hogy hol van. Az utols� eml�ke az volt, hogy Lucius Malfoyjal �s t�rsaival harcol, azt�n hirtelen els�t�t�lt el�tte a vil�g. De hogy ker�lt �jra Piton vend�gszob�j�ba? Ekkor vette �szre, hogy az �gya mellett egy sz�k �ll, az �jjeliszekr�nyen egy v�zzel teli lavor van, �s valami�rt egy m�sik �gy is helyet kapott a szob�ban. Kiv�telesen �r�lt neki, hogy Piton lakoszt�lya a pinc�ben van, a f�kly�k f�nye kev�sb� zavarta, mintha a napf�nnyel kellett volna megk�zdenie. A dolog egyetlen h�tr�nya az volt, hogy nem tudta meg�llap�tani, milyen napszak van �ppen. �vatosan fel�lt, majd a sz�kre t�maszkodva fel�llt. P�r m�sodpercre k�nytelen volt becsukni a szem�t, �gy �rezte, hogy forog k�r�l�tte a vil�g, kis h�j�n �sszeesett. Miut�n gy�jt�tt egy kis energi�t, botladozva elindult az ajt� fel�, de nagyon lassan haladt, szinte l�p�senk�nt meg kellett �llnia egy kicsit pihenni. Tartott t�le, hogy �jszaka van, ez�rt halkan nyitotta ki az ajt�t, nem akarta fel�breszteni Pitont. Mikor azonban kikukucsk�lt a nappaliba, az ott lev�k �lt�zete alapj�n r�j�hetett, hogy nappal van. A f�rfi azzal a boszork�nnyal besz�lgetett, akinek a megment�s�re indultak Malfoy h�z�ba. A k�vetkez� pillanatban a n� k�zelebb l�pett Pitonhoz, karjaival �tkulcsolta a nyak�t, �s egyre k�zelebb hajolt hozz�. Hermione �rezte, ahogy kisz�ll a test�b�l az er�, �s � azonnal t�rdre esett. A zaj forr�s�t keresve Piton oldalra n�zett, �s azonnal kibontakozott a fekete haj� n� �lel�s�b�l, �s azonnal a l�nyhoz sietett.

- Granger, mag�nak teljesen elment az esze? – ki�ltott r�, mik�zben felkapta a f�ldr�l. – Az �gyban kellene pihennie, erre s�t�lni indul!

Visszafektette az �gyra, majd betakarta, Hermione azonban nem n�zett r�.

- Szeretn�k hazamenni a f�hadisz�ll�sra… - suttogta, mik�zben minden erej�t �ssze kellett szednie, hogy ne kezdjen el s�rni.

- Arr�l sz� sem lehet… Dumbledore megparancsolta, hogy addig itt kell maradnia, am�g teljesen fel nem �p�lt – felelte szenvtelen�l a f�rfi.

- M�r j�l vagyok…

- Ezt hadd d�ntsem el �n! Maradjon nyugton, p�r perc, �s hozom a b�jital�t…

Piton elsietett a laborba, de a vend�gszoba ajtaj�t nem csukta be, �gy a k�vetkez� pillanatban m�r az addig a nappaliban v�rakoz� n� s�t�lt be.

- Miss Granger, �r�l�k, hogy v�gre megismerhetem… Miss Dubois vagyok… Egyel�re… - tette hozz� kuncogva. – Sz�l�ts nyugodtan Adrianne-nak.

- �n is �r�l�k, hogy megismerhetem, Miss Dubois – felelt ridegen Hermione, majd a plafont kezdte el tanulm�nyozni.

- Perselus mes�lte, hogy b�r nem vagy t�l j�rtas a harcban, te is a megment�semre siett�l, k�sz�n�m – a n� �rezte, hogy vet�lyt�rsa nagyon okos, ez�rt tudta, hogy min�l gyorsabban le kell �t gy�znie, �s meg kell mutatnia a f�l�ny�t a kis csitrivel szemben.

- Nincs mit megk�sz�nnie, �n Harrynek seg�tettem. Ezt Piton professzor nem tudhatta, hiszen � nem volt vel�nk.

- Igen, � kicsit k�sve �rkezett, de megmentette az �letemet. Nem is tudom, hogy h�l�ljam meg neki… B�r van egy-k�t tippem… - kuncogott �jra, de nem folytathatta a l�ny k�nz�s�t, Piton ugyanis visszat�rt a szob�ba, egy g�z�lg� f�zettel a kez�ben.

- Miss Dubois, ne f�rassza ki Miss Grangert – sz�lalt meg ridegen a f�rfi.

- Csak csevegt�nk egy kicsit Hermion�val… �s nem kell megj�tszanod magad, nyugodtan tegezhetsz a kisl�ny el�tt…

- Miss Dubois, a besz�lget�s�nket majd k�s�bb folytatjuk, most Miss Grangerrel kell foglalkoznom.

A n� Hermione nagy �r�m�re v�gre elhagyta a szob�t, de a l�ny �gy Pitonnal maradt kettesben, �s ezt a helyzetet sem tal�lta t�lzottan kellemesnek. A f�rfi megitatta vele a b�jitalt, azt�n a kez�t a homlok�ra tette, hogy meg�llap�tsa, l�zas-e.

- Haza szeretn�k menni… - ism�telte halkan Hermione. Igyekezett tov�bbra sem a professzor szem�be n�zni.

- Maradnia kell… K�l�nben sem hagyhat itt ezzel a bolond n�szem�llyel… - morogta Piton.

- Nem kell titkol�znia el�ttem, az el�bb l�ttam magukat. De persze semmi k�z�m sincs a mag�n�let�hez…

- Val�ban, Miss Granger, de Miss Dubois-nak m�g annyi sincs – v�laszolta higgadtan a f�rfi.

- � nem eg�szen �gy l�tja… - Piton azonban v�laszra sem m�ltatta.

- Most pihenjen, pr�b�ljon meg aludni. A f�zet, amit megivott, gondoskodik arr�l, hogy ne legyen �hes, de vacsor�t majd hozok mag�nak – azzal a f�rfi kis�t�lt a szob�b�l, �s v�gre becsukta az ajt�t.

Hermione v�gre szabadj�ra engedhette a k�nnyeit, �gy �rezte, hogy megszakad a sz�ve. Piton hazudik neki, hiszen kis h�j�n a szeme l�tt�ra cs�kol�zott azzal a n�vel. „Perselusnak nevezi… �s arra c�lzott, hogy hamarosan a feles�ge lesz… Akkor azt a szeret�s t�rt�netet csak kital�lta Ainsdale-ben. R�ad�sul azt is mondta ennek a h�rpi�nak, hogy � tapasztalatlan a harcban! Hiszen Harry legt�bb kalandj�ban r�szt vett, SVK-b�l kiv�l� ravaszt szerzett… Ezek ellen�re Piton m�gis len�zi �t…” Hermione k�nnyei szakadatlanul folytak, m�g v�g�l �lomba s�rta mag�t, �s �lm�ban Piton �s Adrianne esk�v�j�t kellett v�gign�znie…

Piton az el�z� �jszak�t v�gig a l�ny �gya mellett �lve t�lt�tte, tudta, hogy nem sokat tud seg�teni, de nem volt k�pes mag�ra hagyni Hermion�t. Csak annyi id�re ment ki a szob�b�l, am�g reggelizett, k�s�bb pedig eb�delt, am�gy mugli m�dszerekhez folyamodva egy vizes kend�vel t�r�lgette a l�ny homlok�t. D�lut�n kopogtat�st hallott, azt hitte, Dumbledore t�rt vissza, ez�rt sietett ajt�t nyitni. A nappaliba azonban Adrianne libegett be, �s egy puszival k�sz�nt�tte a f�rfit, aki ism�t ell�kte mag�t�l, �s �szt�n�sen arr�bb s�t�lt.

- Jaj, ne csin�ld m�r, Perselus! – azzal a n� a nyak�ba csimpaszkodott, �s meg akarta cs�kolni.

Ekkor hallott�k meg a tompa puffan�st, �s Piton ekkor l�tta meg Hermion�t. Nem tudta, mi d�h�tette fel jobban: az, hogy a l�ny az enged�lye n�lk�l felkelt, vagy hogy ilyen f�lre�rthet� helyzetben l�tta �t. Miut�n Adrianne v�gre magukra hagyta �ket, olthatatlan v�gyat �rzett arra, hogy elmagyar�zza Hermion�nak a helyzetet, a l�ny azonban nem volt besz�lget�s hangulatban. A f�rfi l�tta a szem�ben bujk�l� haragot �s valami m�st is, ami legink�bb f�lt�kenys�gre hasonl�tott. �gy �rezte, jobb ha most b�k�n hagyja a l�nyt, ez�rt visszat�rt a nappaliba, ahol m�r Adrianne v�rta. Sz�ve szerint azonnal visszamenek�lt volna a vend�gszob�ba…

- Ez a kis csitri nagyon bel�d van z�gva… Ha szemmel �lni lehetne, �n m�r nem �ln�k! - sz�lalt meg ravaszul mosolyogva a n�.

- Nem tudom, mir�l besz�lsz, de nem is �rdekel! – v�laszolta inger�lten Piton. – �s �r�ln�k, ha a tov�bbi ostobas�gaidt�l is megk�m�ln�l minket… Ne gyere le ide t�bb�, �s ne �lelgess! M�r nincs k�z�nk egym�shoz…