20.fejezet

Hermione egy hete t�rt vissza a f�hadisz�ll�sra Ainsdale-b�l, �s mindenki meglepet�s�re olyan volt, mintha kicser�lt�k volna. �jra az a vid�m, t�rsas�gkedvel� l�ny volt, mint akinek megismert�k, nem z�rk�zott folyton a laborj�ba, a Grimmauld t�rre �rkez� rendtagokkal is mindig v�ltott p�r kedves sz�t, egy�tt �tkezett a h�z t�bbi lak�j�val, �s v�gre �jra l�tt�k mosolyogni. Mrs Weasley el�gedetten vette tudom�sul a v�ltoz�st, �s szinte mindenkivel megosztotta azt a sejt�s�t, hogy a szerelem az oka Hermione hirtelen felt�mad�s�nak, Azt persze � sem sejthette, hogy a l�ny �jszak�nk�nt �r�kig zokog, �s �tkozza azt a pillanatot, amikor Ainsdale-ben �sszefutott Pitonnal. Minden reggel�t egy korty ked�lyjav�t�val ind�totta, nem b�rta volna elviselni, ha zaklatj�k �t a rossz kedve miatt, ahogy azt eddig is tett�k. Napk�zben ugyan el kellett viselnie a t�bbiek t�rsas�g�t, de most m�r legal�bb nem ideges�tett�k �t hal�lra az agg�d� k�rd�seikkel. Nem telt el egy est�je sem an�lk�l, hogy elgondolkodott, mi lenne, ha megpr�b�lna �jra kapcsolatba l�pni Pitonnal, �s minden este �jra �s �jra megbizonyosodhatott lelkierej�r�l, hiszen az elm�lt egy h�tben egyszer sem kapcsolta be a sz�m�t�g�p�t. A ked�lyjav�t� a k�lsej�re is hat�ssal volt, m�r nem a s�padt, karik�s szem� Hermione n�zett vissza r� a t�k�rb�l, ez azonban m�gse boldog�totta. M�r nem akart senkinek sem tetszeni, a professzor�ban val� csal�d�s �ta biztos volt benne, hogy t�bb� egy f�rfiban sem tud majd megb�zni. N�ha esz�be jutott az a lehet�s�gi is, hogy Piton csak megj�tszotta mag�t, de ezt mindig elvetette, �gy v�lte, hogy csak a tudatalattija pr�b�lja v�deni a f�rfit. A napjai esem�nytelen�l teltek el, Harry �s Dumbledore m�g mindig nem t�rt vissza, Voldemort �s csatl�sai pedig mostan�ban nem adtak �letjelet magukr�l, azonban senki sem rem�nykedett benne, hogy ez a b�k�s id�szak sok�ig fog tartani.

Piton napjai is visszat�rtek v�gre a rendes ker�kv�g�sba, de ett�l � cseppet sem lett boldogabb. A Roxfort eddig �ltala annyira kedvelt ny�ri csendess�ge most zavarta �t, �gy �rezte, mintha egy kript�ba lenne z�rva. Hi�ba tudta, hogy nincs egyed�l az �p�letben, hiszen Madam Pomfrey �s Hagrid is itt �ltek, az az ember, akivel sz�vesen t�lt�tte volna az idej�t, most nagyon messze volt t�le. A fizikai t�vols�gn�l m�g jobban f�jt neki a lelki szakad�k, biztos volt benne, hogy a m�ltkori akci�ja sikeres volt, �s Granger t�bb� nem fog vele sz�ba �llni. Mag�nak sem tudta megmagyar�zni, hogy ez mi�rt keser�ti el annyira, hiszen a hossz� �vek sor�n m�r j�l hozz�szokott a mag�nyhoz, nem hi�nyzott neki senki t�rsas�ga, nem f�jt neki, hogy nem szereti �t senki. Viszont k�nytelen volt bel�tni, hogy valami igenis megv�ltozott az elm�lt �vekhez k�pest: � megszerette Grangert. Nem olyan ostob�n �s l�ngol�an, ahogy r�gen Adrianne-t im�dta, ez az �rz�s kev�sb� volt l�tv�nyos, viszont ann�l m�lyebb volt. Annak idej�n azt a m�sik n�t mag�hoz akarta l�ncolni, most viszont csak Hermione �rdekeit tartotta szem el�tt, az volt a legfontosabb, hogy �t biztons�gban tudja. Ez is �jdons�g volt, fel sem t�nt neki, mikor kezdte el gondolatban a keresztnev�n sz�l�tani a l�nyt, eleinte k�zd�tt is ez ellen, de v�g�l feladta a harcot. Ha csak egy pillanatig hagyta elkalandozni a gondolatait, a szeme el�tt �jra megjelent a l�ny arca, a csillog�, melegbarna szemek, �rezte a selymes b�r�t �s a puha ajkait. El akarta felejteni a griffend�lest, de k�nytelen volt bel�tni, hogy k�ptelen �t ki�zni a gondolataib�l, ez�rt hagyta, hogy a l�nnyal kapcsolatos eml�kei �jra �s �jra el�j�jjenek. Ha ilyenkor l�tta volna �t valaki, nem a r�miszt�, kegyetlen professzort l�tta volna, hanem egy megt�rt, boldogtalan embert.

Augusztus els� het�ben a forr�s�g szinte elviselhetetlen volt a Grimmauld t�ren, m�r Hermion�nak sem volt energi�ja a laborban dolgozni, a h�z �sszes lak�ja az egy b�b�j �ltal viszonylag h�v�sebb� var�zsolt konyh�ban t�lt�tte el a legmelegebb id�szakot. Csendben iszogatt�k a limon�d�jukat, csak egy hirtelen zajra kapt�k fel a fej�ket, a k�vetkez� pillanatban pedig m�r ki is ny�lt a helyis�g ajtaja. Harry �s Dumbledore �rkezett vissza, �s mindketten el�g rossz �llapotban voltak, a s�r�l�seik alapj�n harcolniuk kellett. Lupin t�rt mag�hoz els�k�nt a d�bbenetb�l, el�var�zsolt k�t �jabb poh�r limon�d�t, �s m�g a k�t �jonnan �rkezett er�t mer�tett az italb�l, � elkezdte ell�tni a legs�lyosabb s�r�l�seiket. Hamarosan m�r Hermione is seg�tett neki, a szakszer� munk�juknak k�sz�nhet�en a k�t f�rfi hamar �ssze tudta mag�t szedni.

- Albus, m�gis mi t�rt�nt? – t�rdelte a kezeit Mrs Weasley.

- Franciaorsz�gban j�rtunk, �s hosszas nyomoz�s ut�n v�gre r�bukkantunk arra a boszork�nyra, aki feltehet�leg sokat tudott volna nek�nk seg�teni. Eleinte nem akart vel�nk sz�ba �llni, de m�r �pp siker�lt �t meggy�zn�nk, amikor megjelent t�z hal�lfal�, akik bizony�ra k�vettek minket…

- �risten, t�zen kett� ellen? Csoda, hogy t�l�lt�k! – s�p�tozott a n�.

- T�zen h�rom ellen, hiszen a n� is seg�tett nek�nk. Mivel �gy l�tszott, meg tudja v�deni mag�t, nem figyelt�nk r� el�gg�… Harry �s �n a t�bbi hal�lfal�val voltunk elfoglalva, �s m�r csak azt l�ttuk, amikor az egyik hal�lfal� dehoppan�lt vele…

- Szerencs�tlennel m�r bizony�ra v�geztek… - sz�lt k�zbe szomor� arccal Lupin.

- Nem hiszem… Voldemortot bizony�ra �rdekli, mit akartunk megtudni a n�t�l, ez�rt biztos ki fogja hallgatni. Miss Dubois-nak pedig van annyi s�tnival�ja, hogy min�l tov�bb h�zza az id�t.

- De mit �r el vele? Nem tudhatjuk, hogy az a tet� Malfoy hova vitte �t! – fakadt ki inger�lten Harry.

- Mi nem tudhatjuk, de Perselusnak tal�n lesz p�r �tlete… - v�laszolt nyugodtan az igazgat�.

Hermion�nak nagyot dobbant a sz�ve a n�v hallat�n, �s csak Dumbledore �jb�li megsz�lal�sa t�r�tette mag�hoz.

- Hermione, nem menne el a Roxfortba, �s h�vn� ide a professzort? Tal�n maga meg tudja gy�zni, hogy v�gre j�jj�n el a f�hadisz�ll�sra… Magam menn�k, de m�g nem tudn�k olyan gyors lenni.

- H�t… �n ink�bb itt maradn�k Harryvel, nem hiszem, hogy a professzor r�m jobban hallgatna, mint b�rki m�sra… - felelte v�kony hangon a l�ny.