37. Rendetlen megbesz�l�s

Harry kirohan�sa ut�n mindenki m�sk�ppen n�zett a fi�ra, ki szomor�s�ggal telt szemekkel – mint a Weasley csal�d, amely �gy t�nt, meg�rti a fi�t - ki d�h�sen – mint Lupin, akinek fogalma sem volt, mi lelhette - ki k�z�ny�sen – mint Shacklebolt.

Hermione gyorsan helyre�ll�totta az �sszet�rt asztalt, �s az visszaker�lt a hely�re, a fi� pedig le�lt a sz�k�re, �s v�rta a reakci�kat

- Mi t�rt�nt veled, Harry? Nagyon megv�ltozt�l – hallotta Lupin gyanakv� hangj�t.

- T�l sok minden – felelte halkan. – Miut�n letettek arr�l, hogy �riztetnek, mint egy csecsem�t, tal�n megbesz�lhetn�nk, hogy miben seg�thetnek nekem.

- El�sz�r tiszt�zzunk n�h�ny dolgot – sz�lalt meg McGalagony. – Azt �ll�tja, hogy Perselus Piton a mi oldalunkon �ll?

- Teljes m�rt�kben – felelte Harry, majd v�rta, h�tha t�bb k�rd�s is elhangzik, de s�ri csend volt, senki sem mert megsz�lalni. – Egy�b k�rd�s?

- Ez az Aeternus mif�le var�zslat?

- M�r mondtam, Voldemort ezzel �hajtja halhatatlann� tenni mag�t – felelte Harry.

- De, am�g t�ged nem kap el, addig nem hajtja v�gre, teh�t van id�nk – sz�lt k�zbe Lupin.

- Lehet, hogy tal�l helyettem valami m�s feh�r var�zslatot. Nem lehet�nk biztosak benne, hogy r�m van sz�ks�ge, ez csak egy sejt�s az eddigiek alapj�n.

- Ezek szerint egy hajsz�lon f�gg a var�zsl�-t�rsadalom sorsa, de te nem hagyod, hogy vigy�zzunk r�d – kezdte �jra Lupin.

- Ezt majd n�gyszemk�zt megbesz�lj�k – intette le Harry. – Teh�t fontos, hogy megtal�ljuk az utols� horcruxot, egyel�re Nagini nem jelent akkora probl�m�t, id�vel majd �t is megsemmis�tj�k.

- Rendben, szerinted mit kellene tenn�nk? – k�rdezte Shacklebolt.

- �szint�n? Fogalmam sincs. Mi csak egy bizonyos ideig tudtuk k�vetni a kelyhet, azok ut�n semmi nyomunk sincs, amin elindulhatn�nk.

- Mit tud eddig? – k�rdezte McGalagony.

Harry n�h�ny mondatban felv�zolta, amit tudott; igyekezett, hogy ne hagyjon ki semmilyen apr� r�szletet.

- Rendben, akkor nyomozni kezd�nk, de hogy tudunk el�rni?

- Gondolom m�g megvannak az �rm�k, amiket Hermione csin�lt.

- Milyen �rm�k? – k�rdezte McGalgony. – Azok, amiket Lupint�l kaptunk?

- Igen, azokra gondolok – felelte Harry, majd v�rta a v�laszt.

- Nem is tudtuk…

- Nem akartam, hogy b�rki is tudja, hogy mi�rt kell figyelni a k�t csal�dot – el�zte meg Harry az esetleges vit�t. – Ha megvannak m�g, akkor azokon kereszt�l �rtekezhet�nk. C�mezhet�k…

Itt hirtelen elhallgatott, mert az � zseb�ben jelezni kezdett az �rme, �s �gy t�nt, Hermion�� is. K�r�ln�zett, de senki m�s� nem jelzett, csak �k fick�ndoztak a sz�k�kben. El�vette, majd megn�zte rajta az �r�st, amin csup�n ennyi �ll: P+.

Harry sz�v�r�l szinte azonnal elt�nt minden nyom�s, a gyomr�ban szor�t� �rz�s is cs�kkenni kezdett. Piton teh�t j�l van, �letben van. R�mosolygott Hermion�ra, aki ugyan�gy megk�nnyebb�ltnek l�tszott, majd visszafordult a t�bbiekhez.

- Sz�val c�mezhet�k, teh�t az kapja meg az �zenetet, akinek k�ldi, de ezt gondolom, tudj�k.

- Ki jelzett? – k�rdezte Lupin, szem�t az �rm�n tartva, amit Harry sz�rakozottan forgatott az ujjai k�z�tt.

- L�nyegtelen – vetette oda f�lv�llr�l. – Ha nincs t�bb k�rd�s, mindenki tegye le az Esk�t, �s menjen a dolg�ra.

- Te azt�n vend�gszeret� vagy, haver – sz�lalt meg Fred.

- Kicsit f�radtak vagyunk, Fred – kezdte Hermione, aki teljesen egyet�rtett Harryvel, mert m�r nagyon elege volt a Rendb�l. – Az elm�lt h�napok nem igaz�n �gy teltek, ahogy szerett�k volna, r�ad�sul nincs k�t �r�ja, hogy a rep�l�t�ren landoltunk, azt hiszem, igaz�n meg�rthetn�d, hogy nem k�r�l�ttetek forog a vil�g. Egy�bk�nt is, senki sem h�vott senkit, �gyhogy maradjunk is ennyiben.

Harry l�tni v�lte, ahogy egyesek sz�ja kiny�lik a d�bbenett�l, McGalagony pedig megbotr�nkozva n�zi az eminens l�nyt, aki most osztott ki valakit. M�r mondta volna a mag��t, amikor Shacklebolt megsz�lalt.

- Minerva, hagyd, teljesen igaza van a kisasszonynak, minket senki sem h�vott.

Miut�n mindenki letette az Esk�t, a Rend tagjai elmentek, csak Lupin �s a Weasley csal�d maradt, akik �gy t�ntek, mintha mondani akarn�nak valamit. Egym�ssal szemben �lltak meg, Hermione, Lupin, Harry �s a Weasley csal�d.

- Harry – kezdte Mr. Weasley -, szeretn�nk bocs�natot k�rni az eg�sz csal�d nev�ben, ami�rt t�ged hib�ztattunk Ron hal�la miatt. Tudjuk, hogy nem a te hib�d, csak egy v�letlen baleset volt az eg�sz.

- Felesleges bocs�natot k�rni�k, teljesen igazuk volt – felelte Harry, �s �gy is gondolta.

- Nem a te hib�d, hanem Tudjukki� – mondta Mrs. Weasley b�nb�n�an. – Nagyon sajn�ljuk, ami�rt annyi butas�got v�gtunk a fejedhez. Nincs arra ments�g semmilyen k�r�lm�nyek k�z�tt, amit tett�nk, ez�rt k�rj�k, hogy bocs�sd meg, hogy ilyen bolondok voltunk.

Harry k�ts�gbeesett r�zta meg a fej�t.

- H�t nem �rtik? –k�rdezte halkan, szinte suttogva. – �szre kellett volna vennem, hogy Ron m�sk�ppen viselkedik, figyelnem kellett volna r�, vagy eleve bele se kellett volna r�ngatnom ebbe az eg�szbe!

- Ne hib�ztasd magad!

Mrs. Weasley k�zelebb ment, hogy �t�lelje, de � teljesen megmerevedett, majd lassan h�tr�lni kezdett. A n� is megdermedt, �s nem tudta, mit kezdhetne a helyzettel, �gy ink�bb nem fejezte be a mozdulatot.

- Sajn�ljuk, Harry – mondta utolj�ra, majd elkezdte kiterelni a csal�dj�t a konyh�b�l.

Ginny valahogy m�gis bent maradt, �s Harryt n�zte egy darabig.

- Besz�lhetn�k veled n�gyszemk�zt? – k�rdezte, majd, miut�n Lupin �s Hermione kiment, f�lszegen �lldog�lva kezdett bele mondanival�j�ba. – Sajn�lom, hogy elmondtam, hogy tudsz p�lca n�lk�l var�zsolni.

- M�r t�l vagyunk rajta – felelte a fi�, megpr�b�lva elrejteni csal�dotts�g�t. – Nem haragszom, se r�d, se a csal�dodra.

- �n csak nem tudtam, hogy mit tehetn�k - magyar�zkodott. – Sokat besz�lgett�nk any��kkal, �s elmondtam nekik, �k pedig teljesen fel voltak h�borodva, �gy elmondt�k a Rendnek, azt�n m�r nem volt meg�ll�s.

- Nem kell magyar�zkodnod, Ginny, m�r mondtam, hogy nem haragszom – felelte Harry rezign�ltan.

- Mikor megtudtam, hogy Ron igaz�b�l mi�rt halt meg, �n nagyon megb�ntam, ami�rt �gy viselkedtem veled, �s azt is, hogy elmondtam any��knak ezt az eg�szet – motyogta maga el�.

- Nem sz�m�t – v�laszolt m�g mindig rezzen�stelen�l, pedig nagyon is sz�m�tott.

- Harry, �n m�g mindig nagyon szeretlek.

- �n is szeretlek, Ginny – felelte kicsit l�gyabb hangon.

A l�ny k�zelebb l�pett hozz�, �s meg akarta �rinteni az arc�t, de � elh�z�dott.

- Ha szeretsz, akkor most…?

- Vannak dolgok, amik nem v�ltoznak, �n akkor is Ron gyilkosa leszek, ha te megbocs�tasz nekem ez�rt. Ne haragudj, de nem tudom elfelejteni, ahogy r�m n�zt�l a temet�sen. T�l sok szenved�st okoztam neked m�r �gy is, �s �n nem lenn�k k�pes b�ntani t�ged, nem akarom, hogy a k�zelemben legy�l, mert csak �rtok neked, �rted?

- Nem, Harry, nem �rtem! – fakadt ki a l�ny, �s k�v�r k�nnycseppek indultak �tj�ra az arc�n.

- Szeretlek, Ginny, de nem tudlak megv�deni �nmagamt�l, �s mindatt�l, ami t�rt�nt vagy t�rt�nni fog velem – mondta, majd h�tat ford�tott a l�nynak, �s az egyik asztal sz�l�be kapaszkodott. Hagyta, hogy test�n �rr� legyen a remeg�s, szeme v�r�ss� v�ltozzon, �s a k�rme kin�j�n, amivel belekarmolt az asztal lapj�ba k�nj�ban.

Hallotta, ahogy a l�ny megfordul, �s kimegy az ajt�n. Mikor meghallotta a kilincs kattan�s�t, engedte, hogy szem�b�l kifolyjon egy k�nnycsepp, ami hangos koppan�ssal ter�lt sz�t az asztalon.

Felkapta a fej�t, amikor meghallotta Hermione hangj�t olyan hangosan, mintha a l�ny mellette �llna, pedig tudta, hogy az ajt�n k�v�l �ll.

- Mi t�rt�nt. Ginny? – k�rdezte a l�nyt�l, mire az szipogott egyet.

- Harryvel j�rsz? – szegezte neki a k�rd�st a v�r�s haj� l�ny s�rtett hangon.

- Mir�l besz�lsz? – Erre a mondatra Harry sem tudott volna hogyan reag�lni. Hogy jutott ez a l�ny esz�be?

- Tudom, hogy egy�tt j�rtok, az�rt szak�tott velem – s�rta Ginny, de hangj�b�l Harry kihallotta a d�h�t. – L�ttam, ahogy �sszemosolyogtatok a gy�l�sen, tudom, hogy j�rtok!

- Ginny, csak bar�tok vagyunk!

- Ne hazudj nekem, te h�lye cafka, el�sz�r a b�ty�m, most meg �...

Nem tudta befejezni a mondatot, mert Hermione pofonv�gta, �s Harry m�g azt is hallotta, ahogy d�h�sen f�jtat.

- Ha tudn�d, hogy miken ment kereszt�l, Harry, sz�gyelln�d magad, hogy ilyeneket mondasz! – kiab�lta Hermione. – Neked kellett volna ki�llni mellette, amikor az eg�sz csal�dod �t hib�ztatta Ron hal�l��rt! Te vagy az oka, hogy m�g mindig azt hiszi, � tehet az eg�szr�l! Neked kellett volna ott lenned, amikor napokon kereszt�l olyan pokoli k�nokat �lt �t, amit m�g l�tni is szenved�s volt! Neked kellett volna vele gy�szolnod, amikor Ron meghalt, neked kellett volna mellette lenned, amikor felfordult az �lete, �s egy olyan d�nt�st k�nyszer�lt hozni, amit tal�n eg�sz �let�ben b�nni fog! Neked kellett volna mellette lenned v�gig ezen a pokoli �ton, ahol elvesztette �nmag�t, csak mert nem �llt mell� az, akit a legjobban szeret! – �v�lt�tte mag�b�l kikelve, �s Harry tudta, hogy ezt akkor is hallotta volna, ha nem lenn�nek k�l�nleges k�pess�gei.

Ezut�n m�r csak a bej�rati ajt� csap�d�s�t hallotta, �s �gy t�nt, Ginny elment. Hermione bes�t�lt mell�, �s lehuppant az egyik sz�kbe; messzir�l l�tszott rajta, hogy feld�lt.

- Tudom, hogy mindent hallott�l. Sajn�lom, tal�n nem kellett volna pofon v�gnom – motyogta neki a l�ny.

- Igazs�g szerint meg kellene k�sz�nn�m, hogy ki�llt�l mellettem, annak ellen�re, hogy � a legjobb bar�tn�d.

- Nem voltam fair vele szemben, de k�ptelen voltam magamban tartani. Hogy juthatott esz�be ilyesmi, hogy te meg �n?!

- Nem � volt az els�, �s szerintem nem is � lesz az utols�. Ink�bb az esett rosszul, hogy nem hitte el, hogy t�nyleg szeretem. Tal�n csak a d�h besz�lt bel�le. Nem tudom, de m�r nem is sz�m�t.

- Tudom, hogy Ginny most m�rges, �s csak a d�h besz�lt bel�le, nem gondolta komolyan, amit mondott. Csak rosszul esett, hogy nem csak engem, de t�ged is �rul�nak tart. Sajn�lom, Harry, hogy nem adsz magatoknak m�g egy lehet�s�get, mert tudom, hogy vele boldog lenn�l, de nem vagyok benne biztos, hogy ezek ut�n j� szemmel tudn�m n�zni, ha m�gis egy�tt maradn�tok. -Hirtelen az ajt�ra emelte a tekintet�t, majd a fi�ra n�zett, �s suttogva r�sz�lt. – A szemed!

Harry sejtette, hogy bej�tt Lupin, �gy gyorsan okklument�lni kezdett �s a k�rmeit is visszah�zta.

- Azt hiszem, nem csak Harryr�l mondhat� el, hogy megv�ltozott az ut�bbi id�ben – kezdte Lupin Hermion�ra szegezett tekintettel. – Mire volt j� az el�bbi jelenet? Mi�rt b�ntottad Ginnyt?

- Csak d�h�s voltam r� – felelte Hermione, mik�zben kicsit �sszeh�zta mag�t.

- �s ez�rt meg kellett �tni?

- Gondoltam, h�tha �szhez t�r t�le, de szerintem nem sokat haszn�lt – v�laszolta Hermione motyogva. – Sajn�lom, elragadtattam magam.

Harry megeresztett egy halv�ny mosolyt, mert egyszer�en j�l esett neki, hogy a l�ny ki�ll mellette.

- Harry, te ezt helyesnek tartod? – k�rdezte Lupin nekiszegezve a k�rd�st, miut�n �szrevette a mosoly�t.

- Legal�bb � meg�rt, �s ki is �ll mellettem. Nem kezel gyerekk�nt m�sok el�tt, �s magunk k�z�tt sem. Na meg azt is tudom �rt�kelni, hogy nem vonja k�ts�gbe a szavamat – felelte egy szuszra, teljesen meglepve ezzel a f�rfit.

- Harry, teljesen megv�ltozt�l, nem tudom, mi t�rt�nt veled, de rossz ir�nyba v�ltozt�l, nem �rzed, hogy rossz az, amit csin�lsz?

- Arra pr�b�l c�lozni, hogy nem n�tt be a fejem l�gya, �s h�lyes�get csin�lok, hogy nem fogadom el azt, hogy vigy�zzanak r�m, csak mert nem sz�ks�ges?

- Att�l m�g, hogy te �gy gondolod, hogy meg tudod v�deni magad, nem biztos, hogy t�nyleg meg is tudod!

- �jabb p�ld�ja, hogy k�ts�gbe vonja a szavam. Mi�rt fogadjam el a seg�ts�g�t, ha egyszer azt sem hiszi el nekem, amit mondok? – k�rdezte Harry k�v�ncsian.

- �gy t�nik, nem vagy k�pes megfelel�en gondolkozni. Te csak egy… - itt hirtelen elhallgatott, �s Harry arca g�nyos mosolyra h�z�dott.

- Csak egy felel�tlen gyerek vagyok, aki azt hiszi, hogy � a kis kiv�lasztott?

- T�l fiatal vagy m�g, nem �rtheted!

- Teh�t nincs el�g tapasztalatom – g�nyol�dott. – Milyen vicces, nem? Voldemortt�l f�lt, mik�zben maga tal�n egyszer sem tal�lkozott vele. Nem gondolt m�g bele, hogy Dumbledore mi�rt b�zta r�m a horcruxokat? Biztos vagyok benne, hogy nem az�rt, mert gyereknek tart. Igen, elismerem, tal�n felel�tlen, tal�n n�ha meggondolatlan vagyok, de ezt a d�nt�st m�r �rlelgetem egy ideje, �gyhogy elhiheti nekem, hogy el�gszer meggondoltam.

- T�nyleg tudunk vigy�zni magunkra – sz�lalt meg Hermione is szemrebben�s n�lk�l.

Lupin megcs�v�lta a fej�t, de v�g�l lemond�an s�hajtott.

- �gy t�nik, nem foglak tudni meggy�zni benneteket, hogy jobb, ha vigy�zunk r�tok.

- Nagyon �gy fest – felelte Harry fapof�val.

- �s most valami m�sr�l szeretn�k besz�lni veled – v�ltott agg�d� arcra Lupin. – Nem tal�lkozt�l mostan�ban v�mp�rokkal, Harry?

A k�t fiatal egy pillanatig azt sem tudta, mit mondjon, de arckifejez�s�k el�rulta �ket.

- Honnan gondolja? – k�rdezte Harry direkt �rtetlenkedve, pedig tudta a v�laszt.

- V�mp�rszagot �rzek rajtad Harry. Ha nem lenne nappal, azt mondan�m, te magad vagy az, de �gy arra kell k�vetkeztetnem, hogy a tal�lkoz� el�tt k�zel ker�lt�l egyhez. Ugye nem tal�lkozt�l mostan�ban egy n�vel, aki furcs�n delejezett a tekintet�vel �s a jelenl�t�vel? – aggodalmaskodott, �s v�gtelen j�hiszem�s�g�ben teljesen m�s k�vetkeztet�st vont le a helyzetb�l, mint az logikus lett volna.

- Te j� �g, Lupin, dehogy! – d�bbent meg Harry a k�ptelen felt�telez�sen. – Hogyan lenne nekem id�m randev�zgatni mostan�ban? – facsarodott �ssze a sz�ve, �s ism�t Ginnyre gondolt. Egy pillanatig t�n�d�tt, hogy lehet-e teljesen �szinte a f�rfival, de azt�n r�d�bbent, hogy nincs m�s v�laszt�sa, mint az �szintes�g. Lupin nem bolond, hamarosan mag�t�l is r�j�nne mindenre, abban pedig nem lenne k�sz�net. �gy t�rsalg�si st�lusban k�rdezte meg: - Mondja, hallott m�r valaha a f�lv�mp�rokr�l?

- Hogyne hallottam volna! Hisz egy �vig S�t�t Var�zslatok Kiv�d�s�t tan�tottam neked, m�r elfelejtetted? – magyar�zta a f�rfi kioktat� st�lusban. – De nem �rtem, hogy j�n ez ide. Azt k�rdeztem… oh… - esett le hirtelen a v�rfarkasnak, �s l�tv�nyosan els�padt. �vatosan �jra megszagolgatta Harry k�r�l a leveg�t, majd a legk�zelebbi sz�khez v�nszorgott, �s lerogyott r�.

- Most m�r �rti, ugye? – s�hajtott fel Harry, �s � is le�lt az el�bb helyre�ll�tott asztal mell�. Hermione mell� �lt, hogy lelkiekben t�mogassa.

- Mikor? Hogyan? – suttogta a f�rfi.

- Nem olyan r�g, p�r hete, Erd�lyben – magyar�zta a fi�. – Rem�lem, ez nem befoly�solja a… kapcsolatunkat – tette hozz�, a k�t faj k�zti ellent�tre c�lozva.

- Nem, dehogy! Ugyan �szt�n�sen vesz�lyt �reztem, amikor megszimatoltam a v�mp�rszagot, de ez ellen nem tehetek, a zsigereimb�l j�n, majd igyekszem t�ll�pni rajta. Gondolom, te is ideges leszel, ha v�rfarkas ker�l a t�rsas�godba – n�zett r� k�rd�n.

- Igen, de ki lehet b�rni. Olyan �rz�s, mint mikor tudom, hogy valamelyik sarokb�l vesz�ly leselkedik r�m.

- Akkor ez�rt j�tt�l ki ennyire a sodrodb�l a megbesz�l�s alatt? Mert �n itt voltam?

Harry megcs�v�lta a fej�t tehetetlens�g�ben, hogy hogyan lehet valaki ilyen sz�kl�t�k�r�, �s �rtetlen, ha r�la van sz�.

- Nem, nem ez�rt voltam ideges, hanem az�rt, amit mondtam. Az�rt, mert a v�llamra nehezedik Voldemort legy�z�s�nek a s�lya, de a Rend m�g mindig azt hiszi, hogy egyed�l m�g a v�c�re sem vagyok k�pes kimenni! – mondta d�h�sebb hangs�llyal, mint sz�nd�k�ban �llt.

- Ok�, f�ggessz�k fel ezt a vit�t, rendben? – emelte fel kez�t megad�an a v�rfarkas. – Tudsz mindent a fajt�dr�l? A Roxfortban nem k�telez� tananyag, �gy lehet, hogy…

- M�r hetek teltek el a harap�s �ta, az�ta sikeresen kitapasztaltam el�g sok mindent – fojtotta bele a sz�t Harry t�relmetlen�l. – K�nyveket is elolvastam – f�zte hozz�, b�r k�zben arra gondolt, hogy Piton volt az, aki ezeket a k�nyveket felolvasta neki, mik�zben l�badozott.

- �s a szemed? Sz�ks�ged van egy b�jitalra, ami n�lk�l nem mehetsz a napf�nyre – mondta tov�bb a f�rfi kitart�an.

- Van b�jitalom – felelte, �s tudta, hogy ez �jabb, k�nosabb k�rd�seket fog sz�lni, �gy ink�bb el�be ment ezeknek. – Mint mondtam, Piton az oldalunkon harcol.

- �rtem – s�padt el �jra l�tv�nyosan Lupin, �s Harrynek esz�be jutott, hogy h�rom nap m�lva telihold, az sem lehet t�l j� hat�ssal a f�rfira, akinek r�ad�sul az ut�bbi majd egy �vben senki sem f�z�tt Farkas�l�f�-F�zetet.

Harry t�m�t v�ltott, �s k�rdezgetni kezdett. – Mi t�rt�nt, miut�n Greyback�k �rtes�ltek Lucius Malfoy hal�l�r�l?

Lupin f�szkel�d�tt kiss� a sz�k�n, majd az asztalra k�ny�k�lt, miel�tt besz�lni kezdett volna. Hermione fel�llt, �s elkezdett te�t k�sz�teni.

- El�sz�r mindenki azt hitte, hogy lel�pett, csak k�s�bb der�lt ki, hogy halott – kezdte a f�rfi. – Am�g az elt�n�s�ben hittek, a fi�t, Dracot vett�k el�, aki �ppen akkor l�badozott valami s�lyos nyavaly�b�l. Azt akart�k, hogy ker�tse el� az apj�t, de a fi� megtagadta az utas�t�st, az�ta nincsenek j�ban a vez�rrel. Nem tudok kiigazodni azon a k�lyk�n - s�hajtott fel, mire Harry megint d�h�s lett. Lupin t�nyleg nem v�ltozik, Dracot is gyereksz�mba veszi, pedig mennyi minden van m�r a rov�s�n!

- De �l m�g? – �rdekl�d�tt Hermione a h�tt�rb�l.

- Igen, de k�l�nvonultan. Gondoltam is arra, hogy pr�b�lom megnyerni azon v�rfarkasok k�z�, akik hat�somra majd a v�gs� csat�ban Tudjukki ellen fordulnak, de ink�bb nem merek kock�ztatni.

- Sokakat siker�lt meggy�znie? – j�tt vissza az asztalhoz Hermione, akit ez a t�ma jobban �rdekelt.

- �, dehogy – mosolyodott el lemond�an Lupin. – Legt�bbsz�r �gy �rzem, teljesen felesleges a munk�m. Akiket meggy�z�k, azok is �ltal�ban k�s�bb visszakoznak, �lland�an penge�len t�ncolok, b�rmelyik pillanatban lebukhatok valaki el�tt, �s akkor egy okoskod�, benneteket gyereknek tart� v�rfarkassal lesz kevesebb – dramatiz�lt a f�rfi. �gy t�nt, j�lesik neki kiss� sajn�ltatni mag�t. – K�mk�nt megakad�lyoztam n�h�ny, muglik, illetve var�zsl�k elleni v�rfarkas t�mad�st, szereztem n�h�ny fontosnak t�n� inform�ci�t, �s ennyi. A v�rfarkasokn�l er�sen �l a csordaszellem, a legt�bben �gy ugr�lnak, ahogy a vez�r f�ty�l. Greybacknek pedig egyre nagyobb a hatalma k�zt�k, m�lt h�napban is legy�zte Stripedface-t, aki a leger�sebb v�rfarkas volt �rorsz�gban. M�g nem gyanakszik, de b�rmelyik pillanatban lebukhatok.

Harry egy�tt�rz�en a karj�ra tette a kez�t, �s megszor�totta, �gy vigasztalva a f�rfit. �gy t�nt, egy pillanatra visszat�rt k�z�j�k az a bizalom �s bar�ts�g, amely r�gebben jellemezte a kapcsolatukat.

Estig k�z�sen te�zgattak, besz�lgettek, majd m�g miel�tt a nap lenyugodott volna a horizonton, Lupin kettesben hagyta a fiatalokat.

�gy d�nt�ttek, ezt az �jszak�t a h�zban t�ltik, �gy rendbe szedtek egy h�l�szob�t, �s hamar lefek�dtek. Am�g el nem aludtak, csendben besz�lgetve megt�rgyalt�k az elm�lt napok �lm�nyeit.

- Furcsa, hogy nincs vel�nk Piton – mondta ki Hermione, amire m�r Harry is gondolt egy ideje. – Eg�szen megszoktam a st�lus�t – ismerte be.

- Rem�lem, j�l van – s�hajtott fel Harry is, �s aggodalom j�rta �t a sz�v�t. – Tal�n Voldemort nem b�ntette meg nagyon, hisz nem j�rt m�g le a hat�rid�, amit a t�r megszerz�s�re adott neki. Arr�l igaz�n nem tehetett, hogy a v�rfarkasok maguk kerest�k meg, �s aj�nlott�k fel neki a t�rt.

- De ki mondta, hogy Voldemort logikusan cselekszik? – ellenkezett a l�ny. – Persze, nagy var�zsl�, mindig tudja, mit akar, de az emberekben sohasem b�zott, vel�k mindig furcsa volt a kapcsolata.

- K�sz a vigasztal�st – h�zta el Harry a sz�j�t.

- �gy l�tom, eg�szen megkedvelted – mosolygott a l�ny, �s semmi szemreh�ny� sem volt a hangj�ban.

- Aha – motyogta a fi�, �s �gy tett, mint akire hirtelen r�t�rt a legy�zhetetlen �lmoss�g. Nem akart err�l besz�lni, m�g Hermion�val sem.

A l�ny egy ideig hallgatott, majd f�lve megsz�lalt.

- Harry, alszol m�r?

A fi� egy pillanatig elj�tszott a gondolattal, hogy nem v�laszol, de azt�n gy�z�tt az �rz�s, hogy Hermione lenne az utols� az �let�ben, akit be tudna csapni, �gy v�laszul motyogott egy igent.

- Mihez kezd�nk most? A Rend seg�t a kehely keres�s�ben, Piton azt mondta, majd jelentkezik Nagini �gy�ben, de mi mit tegy�nk?

- Ha nincs m�s dolgunk, tanulunk egy kicsit, abb�l sohasem el�g – v�laszolta a fi�. – �j k�pess�geim vannak, amiket csak �szt�n�sen tudok haszn�lni, kis gyakorl�ssal tal�n fejleszthet� a dolog, �s az �j p�lc�mat is meg kell szoknom. Te m�g pihengess egy kicsit, mert ha nem mondod, akkor is l�tom, hogy m�g f�j a h�tad. �s lassan azon is el k�ne gondolkodnunk, m�gis hogy a fen�be gy�zzem le Voldemortot, ha majd ott �llok vele szemt�l szembe.