Huszonnegyedik fejezet

Hermione cs�kja

- M�g is mit k�pzeltek, hogy ennyi id�re elt�nt�k? – kiab�lta Mrs Weasley. – Hogy voltatok k�pesek…?

Harry, Ron �s Hermione a Prewett-h�z nappalij�ban �lltak �s m�r vagy t�z perce hallgatt�k Ron anyuk�j�nak m�rgel�d�s�t. Mikor meg�rkeztek, itt tal�lt�k az ugyancsak agg�d� Muriel n�nit �s Mr Weasleyt, a morgol�d� R�mszem Mordont, a kanap�n kuporg� Paulin�t �s az ikreket, akik nyakig havas kab�tban �s s�lban �lldog�ltak jelezve, hogy csak percekkel kor�bban toppanhattak be.

- Mondtam m�r anya – magyar�zkodott t�relmetlen�l Ron -, otthagytunk valamit a Black-h�zban �s s�rg�sen el kellett menn�nk �rte.

Ezek voltak az els� pr�b�lkoz�saik, hogy kimagyar�zz�k magukat. Mik�zben pr�b�lt�k lenyugtatni a ked�lyeket, Harry egy fut� pillant�st v�ltott Muriel n�nivel, aki alig �szrevehet�en megr�zta a fej�t – ezzel adta tudtukra, hogy a f�hadisz�ll�s t�bbi lak�ja nem tud az �jszakai kiruccan�sr�l a miniszt�riumba.

Azonban Muriel n�ni szeme m�st is el�rult: az �regasszony szemmel l�that�an hal�lra agg�dta mag�t a t�rt�ntek miatt, val�sz�n�leg a dementor-t�mad�sr�l is tudott, s Harrynek �gy t�nt, mintha az elm�lt k�t nap alatt v�szesen lefogyott volna.

- Ne hazudozzatok! – vis�tott fel Mrs Weasley �s k�zel volt hozz�, hogy lekeverjen egy pofont a fi�nak, s�t mindh�rmuknak. – Nagyon j�l tudjuk, hogy nem abban a h�zban voltatok, mert elk�ldtem oda Alastort!

Ron t�gra ny�lt szemmel Hermion�ra b�mult seg�ts�g gyan�nt, azonban most a l�nyt is cserbenhagyta a tal�l�konys�ga.

- H�t… ���… - Hermion�nak csak ennyire futotta, s mikor Mrs Weasley majdnem led�fte a tekintet�vel, teljesen elment a hangja.

Harry �rkez�se �ta t�bbsz�r is v�gigp�rgette mag�ban a Piton lak�s�n elt�lt�tt napok t�rt�n�seit, h�tha van valami kib�v� a Megszeghetetlen Esk� al�l. Mivel ilyet sokadj�ra sem tal�lt, az volt az �tlete, hogy egy r�gi, bev�lt indok megteszi.

- Az �gy volt – kezdte Harry, s most � kapott a v�r�s haj� asszony els�pr� szigor�b�l, amint fel� fordult -, hogy megf�jdult a sebhelyem…

Mr Weasley f�lig felemelkedett a sz�kb�l, amin eddig �lt a r� jellemz� nyugalommal �s a besz�lget�s alatt is csak n�h�nyszor sz�lalt meg, hogy pr�b�lja csillap�tani a ked�lyeket. Most azonban felhagyott ezzel a t�rekv�ssel �s a t�bbiekkel egy�tt fesz�lten figyelte Harryt.

- ���… tudj�tok, olyan volt, mint n�h�ny �ve – hazudta Harry. – Most alva j�rtam �s valahogy kimehettem a lak�sb�l. Gondolom Voldemort akart �gy kicsalni… (Mrs Weasley ijedten sikkantott).

- �-�n �szrevettem, hogy Harry elt�nt – vette �t a sz�t Ron. – �s… �s ut�na indultam… Fel�bresztettem Hermion�t is…

- Azt�n a magas t�lgyf�n�l megt�madtak minket a dementorok – lend�lt bele Hermione, Harry pedig az�rt foh�szkodott, hogy hallgat�s�guk egyik tagja se alkalmazzon legilimenci�t. Megint Muriel n�nire sand�tott, aki semmi jel�t nem adta, hogy k�zbe akarna sz�lni.

- Csak �gy tudtunk elmenek�lni, hogy dehoppan�ltunk, Harryvel egy�tt – folytatta Ron. – De a dementorok valamit bezavarhattak, mert ismeretlen helyen lyukadtunk ki, valami lerobbant faluban…

Mrs Weasley le�lt egy sz�kre. M�r nem n�zett r�juk �gy, mintha �jra ord�tani akarna vel�k, de a magyar�zat nem nyugtatta meg teljesen.

- �s m�sf�l napig tartott, mire visszaj�ttetek? Semmi �zenet…

Harry, Ron �s Hermione �sszen�ztek.

- H�t… igen – motyogta sut�n Ron.

Mr Weasley inger�lt s�hajjal v�gigsim�tott kopaszod� fej�n, majd miut�n egy lemond� pillant�st vetett Harry�k fel�, Mordonhoz fordult.

- Azt hittem, Tudodki nem juthat be ide semmilyen m�don – ingatta a fej�t.

- �n is azt hittem, Arthur – recsegte Mordon. – De Tudodki �s Harry k�z�tt olyan kapcsolat van, amit nem �rtek. M�g Dumbledore sem ismerte teljesen a hat�sait…

- Igen-igen… - motyogta Mr Weasley �s egy s�hajjal h�trad�lt a sz�k�ben. – Azt hiszem, �r�lhet�nk, hogy Ron �szrevette Harry elt�n�s�t – z�rta le a t�m�t a f�rfi �s k�rben�zett a t�bbieken. – K�l�nben ki tudja mi t�rt�nt volna…

Mrs Weasley durc�san b�lintott - gyorsan t�ltette mag�t az ijedts�gen �s megd�bben�sen. Percy rosszall�an ingatta a fej�t, ut�nozva Mordont, aki botj�ra t�maszkodva vizslatta Harry arc�t �p �s m�gikus szem�vel. Muriel n�ni csendben �lldog�lt �s a kezeit t�rdelte, mellette pedig Fred �s George �csorogtak zsebre tett k�zzel, imm�r megszabadulva havas kab�tjaikt�l.

- Harry! – ki�ltott fel �jb�l Mrs Weasley, mikor a fi� hozz�l�tott, hogy leh�mozza mag�r�l a kab�tot. – A kezed!

Harry len�zett a kez�re �s azon nyomban beugrott neki, hogy mir�l feledkezett meg – �s azt is tudta, hogy ezt m�g nehezebb lesz kimagyar�znia, ha nem egyenesen lehetetlen.

- Meggy�gyult a kezed! – s�p�tozott tov�bb Mrs Weasley, s a f�rje, valamint Muriel n�ni, Mordon �s az ikrek is odagy�ltek, hogy megn�zz�k, val�ban j�l l�tt�k-e. Harry pr�b�lta elrejteni, de tudta, hogy ez teljesen felesleges. – Hogyan…?

- Nem… nem tudom. Reggel �gy �bredtem…

- Na peeersze! – hangzott fel Fred �s George k�rusa.

- Az ember nem gy�gyul fel egyik napr�l a m�sikra egy el�tkozott sebb�l – vil�gos�totta fel Mr Weasley.

– Most m�r biztos, hogy elhallgatnak valamit – jegyezte meg Mordon a t�bbiekhez fordulva, s mind sz�r�s szemeket meresztettek Harryre.

- Hagyj�tok m�r – motyogta Ron �s elh�zta Harryt a vizslat� szemek gy�r�j�b�l. - Jobb dolgotok nincs, mint minket faggatni?

- Nincs! – csattant fel Mrs Weasley. – �s v�laszolj tisztelettel, fiatalember, mert nagyon megj�rod – fenyeget�z�tt piros arccal.

Ron elsz�gyellte mag�t �s lehajtott fejjel h�tr�bb l�pett n�h�nyat. Harry is ker�lte a t�bbiek tekintet�t, Hermione pedig igyekezett minden figyelm�t a derek�t szorongat� Paulina haj�nak cir�gat�s�ra ford�tani.

- Besz�ln�tek?!

�jabb hallgat�s volt a v�lasz.

- J�l van! – szusszant d�h�sen Mrs Weasley. – Szobafogs�g! Mindh�rm�toknak! – mutatott egyenk�nt Ronra, Hermion�ra �s Harryre. M�g a t�bbiek is meglepett arcot v�gtak.

- Ha nem tartj�tok tiszteletben, hogy mi itt a lelk�nket kitessz�k �rtetek, akkor ne v�rjatok t�bb kedvess�get! Ir�ny a szob�tokba!

Ron t�tott sz�jjal n�zett anyj�ra, Hermione pedig ijedten pislogott, mint akit szab�lyszeg�sen kaptak. Paulina olyan ijedten n�zett a m�rges Mrs Weasley-re, mintha � is b�ntet�sben lenne.

- Nem k�ldheted szobafogs�gba Harryt meg Hermion�t… - replik�zott Ron, mikor visszanyerte l�lekjelenl�t�t.

- De m�g mennyire, hogy k�ldhetem! – d�rrent r� Mrs Weasley. – N�lunk laknak, �n felelek �rt�k! �n �s Arthur �s Muriel! �gyhogy ir�ny a szob�tokba �s ott is maradtok, am�g nem gondolkoztok el a hazudoz�son!

A h�rmas m�g p�r pillanatig dermedten �llt a szigor� asszony el�tt, azt�n, mivel egyetlen jelenl�v� sem akarta jobb bel�t�sra b�rni Mrs Weasleyt – s�t, �gy t�nt, egyenesen egyet �rtenek vele -, Harry idegesen f�jtatott egyet, majd �tv�gta mag�t a Mr Weasley, Percy �s Mordon alkotta sorfalon �s feltrappolt az emeletre. Hermione �s Ron k�nytelen-kelletlen k�vett�k �t az emeleti h�l�ba.

- Ezt nem hiszem el! – sir�nkozott Ron. – Szobafogs�g?! Tizenh�t �vesek vagyunk…!

- Tizennyolc – d�rm�gte Hermione csak �gy mag�nak. Szemmel l�that�an � is m�lys�ges sz�gyennek �rezte a b�ntet�st.

- Muriel n�ni legal�bb mondhatott volna valamit! – folytatta Ron �s most � csin�lt �gy, mint kor�bban Harry �s Piton. Fel-al� j�rk�lt a szob�ban idegess�g�ben. – � sz�lt az �jszaka k�zep�n, hogy menj�nk vele!

Harry n�m�n b�mult kifel� a k�d�s t�jra. Nem volt kedve bekapcsol�dni a besz�lget�sbe.

- Ne hib�ztasd �t, Ron – csend�lt Hermione lemond� hangja. – Tudod, hogy milyen hat�ssal volt r� az a hely. Nem v�rhatod el t�le, hogy most egy csap�sra mindenkinek elmondja. K�l�nben is… �desany�d n�h�ny nap m�lva biztos lenyugszik.

- Te nem ismered �gy any�t, Hermione! – fortyant fel Ron. – K�pes �s bez�rva tart minket a h�bor� v�g�ig! – (kez�vel a fej�re csapott) – Hogy fogunk egy�ltal�n kimenni, ha Piton h�v minket?

- Csendesebben! – r�tta meg a l�ny, s nem ok n�lk�l.

Kopogtattak az ajt�n.

- Szabad – sz�lt ki Hermione, mire az ajt� kiny�lt �s bel�pett Fred �s George.

Harry kimer�lt s�hajjal lehuppant az �gyra.

- Mit akartok? – k�rdezte f�radtan Harry.

- Az igazat – v�gt�k r� az ikrek. – Muriel n�ni elmondta, hogy a miniszt�riumba vitt titeket �jszaka. Onnan t�ntetek el.

Harry, Ron �s Hermione �sszen�ztek.

- Elmondta? – vonta fel a szem�ld�k�t a l�ny. – �s a t�bbieknek m�rt nem mondta el?

- Nem tudjuk – v�laszolta Fred. – Igaz�b�l azt se tudjuk, mit kerestetek a miniszt�riumban, de titeket ismerve biztos megvolt r� az okotok.

- Muriel n�nit az aggasztja – vette �t a sz�t George -, hogy miel�tt elt�ntetek volna a zsupszkulccsal, Harry azt ki�ltotta, hogy…

- Dementorok – fejezte be helyette Harry. – Igen, �gy volt.

Fred �s George szinkronban zsebre dugott k�zzel a falnak d�ltek. Ron idegesen gy�r�gette a k�k s�t�t�t�f�gg�ny sz�l�t.

- ���s…? – k�rdezte Fred tov�bbi magyar�zatot v�rva.

- Nem volt el�g egy�rtelm� a nappaliban? – morogta Hermione. – Nem mondhatunk semmit, b�rmit is szeretn�nk!

- N�zd Hermione… - kezdte George, mintha meg se hallotta volna a l�ny szavait. – Mi nem szoktuk bele�tni az orrunkat a dolgaitokba, mert tudjuk, hogy abb�l j� nem s�l ki. Most se tenn�nk, de tudod…

- …ha Muriel n�ni hal�ls�padtan felz�rget minket kora hajnalban azzal, hogy sz�r�n-sz�l�n elt�ntetek egy manipul�lt zsupszkulccsal, akkor az m�r minket is ideges�t egy ici-picit – fejezte be az ikertestv�re, a mutat� �s h�velykujj�t �sszetartva, hogy kifejezze, mennyire.

Ron elengedte a f�gg�nyt, amit�l az kilengett, hol beengedve a kinti b�gyadt napf�nyt, hossz� cs�kban megvil�g�tva a szob�t, hol k�kes �rny�kba bor�tva mindent.

- Honnan tudta, hogy manipul�lva volt a zsupszkulcs? – k�rdezte Harry, b�r a v�lasz nem �rdekelte igaz�n. Pr�b�lta elod�zni a v�laszad�s pillanat�t, hogy kigondoljon valamit.

- Leellen�rizte a miniszt�riumban – felelte f�lv�llr�l George. – De most nem ez sz�m�t. Hogyan menek�ltetek meg a dementorok el�l?

P�r m�sodperces sz�net k�vetkezett a besz�lget�sben. Azt�n Ron k�zelebb ment testv�reihez, mintha suttogni akarna, helyette azonban kifejezetten inger�lten v�laszolt, amit Harry cseppet sem tartott hely�n val�nak.

- Semmi – k�z�d - hozz�!

- Annyi k�z�m az�rt van hozz�, hogy tudjam merre j�rk�l az �cs�m! – morogta George.

- Nem, nincsen…

- Dehogynem, ha az �cs�m olyan b�na, hogy egy fojtogat� tal�rt�l se tudja megv�deni mag�t…!

- Hagyj�tok abba a veszeked�st! – kelt ki mag�b�l Hermione.

Frednek a tork�ra forrt a sz�, George-zsal �s Ronnal egy�tt Hermion�ra n�ztek, aki eg�szen kipirosodott.

- Tizenh�t �vig cseppet se t�r�dtetek Ronnal – mutatott v�dl�n az ikrekre. – Ne akarjatok most �gy tenni, mintha gondoskod� testv�rek lenn�tek! A fel�t se �rtitek annak, hogy mi folyik itt, �gyhogy ne k�rdez�sk�djetek!

- Hermione, mi csak… - emelte fel v�dekez�leg a karj�t George, de a l�ny nem hagyta befejezni a mondatot.

- �s ez vonatkozik �desany�tokra is. Ha nagyon k�v�ncsiskodik, k�rdezze ink�bb Mordont vagy �desap�tokat… Majd �k megmondj�k, mihez van k�z�t�k �s mihez nem!

Fred hitetlenkedve cs�v�lta a fej�t.

- Pont, mint anya… tiszt�ra…

Hermione megvonta a v�ll�t, de m�g zih�lt a kiab�l�st�l. Ron t�tott sz�jjal n�zett r�.

- Sajn�ljuk… - k�rt bocs�natot George. – T�nyleg… tudjuk, hogy nem v�letlen�l csin�lj�tok ezt… csak…

- Csak nem akarunk egy olyan fiask�t, mint Poj�ca Percyvel – magyar�zkodott Fred. – Ha t�rt�nik veletek valami…

- Nem vagyunk mi olyan felel�tlenek, Hermione. Agg�dunk �rtetek… T�nyleg – tette hozz� George Hermione fejcs�v�l�s�t f�lre�rtve.

Egy percig egyik�k sem sz�lt egy sz�t sem.

Harry nem volt meglep�dve Hermione kiab�l�s�n, ann�l jobban azon, hogy Fred �s George komolyan vett�k, amit mondott. Kor�bban m�r csak heccb�l se figyeltek arra, amit a l�ny mondott, mentek a saj�t fej�k ut�n, s mi tagad�s, j�l is tett�k, l�tva, milyen sikeresek lettek – gondolta Harry. De ez most eg�szen m�s helyzet �s az ikrek is biztos �szrevett�k. Most nem iskolai cs�nytev�sr�l van sz�… B�rcsak elmondhatn� nekik – vagy m�g ink�bb a F�nix Rendj�nek, hogy mi t�rt�nt!

Hermione id�k�zben lehiggadt �s mikor le�lt Harry mell� az �gyra, vetett egy megenyh�lt pillant�st az ikrekre.

- Az�rt… az�rt elj�hetn�tek valamikor a boltunkba – mosolygott Fred.

- M�rmint, ha v�ge a b�ntinek – mondta a testv�re hasonl� er�ltetett vid�ms�ggal.

- Van egyp�r �rdekes �j tal�lm�nyunk, amiknek haszn�t vehetitek – komolyodott el hirtelen Fred.

Miel�tt b�rmelyik�k v�laszolhatott volna Fred�k aj�nlat�ra, kiny�lt az ajt� �s besettenkedett Paulina.

- Szia pr�cs�k! – mosolygott kedvesen George.

A kisl�ny sz�ra se m�ltatta, r�gt�n Hermion�hoz szaladt �s elhelyezkedett az �l�ben.

- Hol voltatok eddig? – k�rdezte cincogva �s karjait Hermione nyaka k�r� vetette.

- Sok dolgunk volt, kicsim – v�laszolta a l�ny. – De ne agg�dj, m�r nem megy�nk sehova – nyugtatgatta Paulin�t.

Hermione megcir�gatta a kisl�ny haj�t, Fred, George, Harry �s Ron pedig csendben figyelt�k.

- H�t ez meg mi rajtad? – mutatott Hermione a kisl�ny v�ll�ra. Ott egy apr�, csigavonalszer� sebhely l�tsz�dott. – Meg�t�tted magad valahol?

Paulina megvonta a v�ll�t.

- Mindig megvolt…

Az ikrek megk�sz�r�lt�k a torkukat �s az ajt�hoz l�ptek.

- Megmondjuk Muriel n�ninek, hogy ne faggasson titeket – mondta b�cs�z�s gyan�nt Fred. – Any�val kapcsolatban nem �g�rek semmit…

- K�sz – motyogta Harry, Ron �s Hermione, az ikrek pedig t�voztak.

- T�nyleg b�ntet�sben vagytok? – k�rdezte Paulina v�konyka hangj�n.

Harry mosolyogva b�lintott – nem akarta, hogy Paulin�nak olyan komolynak t�nj�n a helyzet. A nappaliban lezajlott veszeked�s �pp el�g volt.

- �n is voltam m�r szobafogs�gban – mes�lte a kisl�ny. – Miss Johnson egy teljes napra bez�rt a padl�sra, mikor Tommy Parker kukacokat tal�lt a zabk�s�j�ban, pedig �n nem is tettem bele… csak fenyeget�ztem…

*

A szobafogs�g egy h�ttel k�s�bb m�r v�get is �rt. Muriel n�ni k�z�lte Harry�kkel, hogy kiharcolta a m�g mindig paprik�s kedv�ben lev� Mrs Weasley-n�l, hogy enyh�tse a b�ntet�st. �gy Harry�k m�r csak a h�zon k�v�l nem tehett�k ki a l�bukat.

- Elmondtad nekik, hol voltunk? – k�rdezte halkan Ron Muriel n�nit�l, mikor a h�rt hozta a b�ntet�s-enyh�t�sr�l.

Muriel n�ni megcs�v�lta a fej�t.

- Nem mondtam semmit, csak Frednek �s George-nak – v�laszolta a n�ni. – Ez a mi dolgunk, nem igaz, gyerekek? – mosolygott der�sen, de az arc�n m�g mindig l�tsz�dott az idegesked�s nyoma, amit elt�n�s�k �r�iban �lhetett �t.

Harry gyan�totta, hogy az �regasszony az�ta nem idegeskedett ennyit, mi�ta kil�pett a miniszt�riumb�l �s lez�rta �lete addigi szakasz�t. �s Harrynek megint r� kellett d�bbennie, hogy aki csak a legcsek�lyebb m�rt�kben is belekeveredik az � �s Voldemort k�zti hossz� harcba, komoly �rat kell fizetnie – b�rmelyik oldalon is �ll. Muriel n�ni m�ris elvesztette �rizgetett eml�keinek, kincseinek egy r�sz�t Mundungus nem �ppen �ld�sos tev�kenys�ge miatt, Harry, Ron �s Hermione pedig biztosan sok �lmatlan �jszak�t okoztak neki.

- Az�rt mondhatt�l volna valamit any�nak, hogy megenyh�lj�n – neheztelt r� Ron.

- Mondtam is! – v�gta r� a n�ni. – Elmondtam, hogy �n is veletek voltam azon az �jszak�n �s elkergettem a dementorokat. Nem szeretek hazudni, de n�ha musz�j… Mit gondolsz, Molly m�rt engedte el a tov�bbi b�ntet�st?

- Nagy seg�ts�g volt… egy h�t szobafogs�g ut�n – d�rm�gte Ron, de csak miut�n nagy-nagyn�nje elhagyta a h�l�szob�t.

- Mindegy – legyintett Harry. – �gyse tehet�nk semmit, am�g Piton nem �zen.

- Igen – helyeselt Hermione. Az ut�bbi n�h�ny napban nem felejtette el puszta el�vigy�zatoss�gb�l t�bbsz�r is felemlegetni Piton figyelmeztet�s�t, nehogy Harry valami meggondolatlans�got csin�ljon. – �s persze az sem �rtott, hogy m�g egyszer �tolvashattuk a heted�ves tank�nyveket – tette hozz� csillog� szemmel.

Ron mordult egyet, de nem f�z�tt hozz� m�st.

- Egy�ltal�n hogyan fog �zenni? – morfond�rozott Harry, meg se hallva Hermione kor�bbi szavait. – A f�hadisz�ll�s hely�t biztos ismeri… M�r j�val az el�tt berendezkedett itt a Rend, hogy Piton lel�pett.

- Csak nehogy megint egy olyan szerelmes levelet k�ldj�n – jegyezte meg Ron n�mi ir�ni�val, Harry pedig egy f�lmosollyal v�laszolt.

A k�vetkez� napokra visszat�rt az unalmas, janu�r eleji hangulat a Prewett-h�zba, ami azt jelentette, hogy Harry�knek egyetlen elfoglalts�guk a tanul�s, a h�zimunka �s a v�rakoz�s lett – lesz�m�tva Hermion�t, akinek m�s feladata is akadt:

Mint a kis Paulina fogadott mam�ja – aminek Ron nevezte el a kisl�ny f�l�tt any�skod� Hermion�t, �s aminek az egy�ltal�n nem �r�lt -, az � feladata volt megtan�tani a kisl�nyt �rni-olvasni. Mivel Paulin�t Hermione j� szer�vel elrabolta a mugli t�rv�nyek szerint (�s mi tagad�s, a var�zsl� t�rv�nyek szerint is), el�k�sz�t� iskol�ba k�ld�s�r�l sz� sem lehetett.

- Nem is tudom… – s�gta oda Harrynek egy alkalommal Ron, mikor Hermione az egyszer�bb mondatok le�r�s�t tan�totta Paulin�nak. – Hermione, mint tan�t� n�ni? Akkor m�r ink�bb McGalagony…

Harry visszafojtotta a r�h�g�s�t. Ron s�hajtott egyet.

- K�r, hogy nem j�rhat iskol�ba – mondta. – Akkor n�ha elmehett�nk volna �rte – Hermione biztos megengedn�. Tudod, k�v�ncsi lettem volna, hogyan tanulnak a mugli gyerekek.

- Hogy-hogy? – h�kkent meg Harry. – Te nem j�rt�l mugli iskol�ba?

Ron a fej�t r�zta.

- Anya tan�tott minket olvasni – magyar�zta a v�r�s haj� fi�, mik�zben egy di�s kiflit majszolt. – Az aranyv�r� csal�dokn�l ez a szok�s… Te tal�n el tudn�l k�pzelni egy 6 �ves Malfoyt a mugli iskolapadban?

Harry felnevetett a lehetetlen elk�pzel�sre, mert r�gt�n megjelent el�tte a sz�ke fi� kisiskol�s-egyenruh�ban, fekete nadr�gban, feh�r ingben, k�k nyakkend�vel, amilyet Harry is viselt olyan r�gen, hogy azt hitte, egy m�sik �letben t�rt�nt. „Tal�n �gy is volt…” – gondolta.

A ritka alkalmakkor, mikor egy�tt voltak a f�hadisz�ll�s �lland� lak�i, mind tanul�sra �szt�n�zt�k Harry�ket, akiknek rendszeres tan�t� h�j�n magukt�l kellet boldogulni a Prewett-h�z k�nyvt�r�ban fellelhet� var�zsk�nyvekkel.

Muriel n�ni is erre b�ztatta �ket, s Harrynek nem kellett k�tszer mondani: eml�keztette mag�t, hogy az �rny�k-m�gia Nagyk�nyve m�g mindig arra v�r szekr�nye m�ly�n, hogy valaki elolvassa. �gy h�t janu�r utols� h�tf�j�nek reggel�n, mikor a h�zban rajta k�v�l csak Mrs Weasley, k�t bar�tja �s a kis Paulina tart�zkodott, felballagott a szob�j�ba �s el�hal�szta a k�nyvet.

�vatosan forgatta ujjai k�zt a d�szes nyomdaterm�ket, majd ledobta mag�t az �gyra. R�n�zett a fali �r�ra – m�g sz�k k�t �ra volt eb�did�ig, azt kihaszn�lhatja arra, hogy �tolvassa az �rny�k-m�gia nagyk�nyv�t (vagy �rny�kk�nyvet, ahogy mag�ban nevezte).

Az els� n�h�ny fejezet az id�z�sek tulajdons�gainak le�r�sa volt, csoportokra szedve, hosszan t�rgyalva a hat�sukat, l�trej�tt�ket… Harry sz�m�ra ez a v�gtelennek tetsz� sz�veg t�bb mint unalmas volt, ez�rt h�rom tele�rt oldal elolvas�sa ut�n fellapozta a tartalomjegyz�ket a k�l�nf�le var�zslatok ut�n.

Id�zett pajzsb�b�jok: az leghat�sosb v�dekez�s az ront�sok ellen – 56. oldal

Seg�ts�g harcban, avagy hogyan id�zz�nk meg �rnyakat szolg�l�sunkra? – 123. oldal

Patr�nusok �s s�t�t patr�nusok – 187. oldal

Ezek nem pont a roxforti b�b�jtan �r�k jellemz� var�zslatai… - gondolta Harry, azonban nem egy id�z�s igencsak felkeltette az �rdekl�d�s�t.

Fellapozta a 123. oldalt a megid�zhet� teremtm�nyek ut�n, s v�gigp�rgette az oldalakat. A k�nyv hossz� oldalakon �t t�rgyalt egy-egy id�z�st, de ez a fejezet konkr�t var�zsig�t nem k�z�lt, ami Harryt nem csak hogy megd�bbentette, de egyenesen elkeser�tette.

M�gis hogyan var�zsoljon az ember, ha nem is tudja, mi a var�zsige? – h�borgott mag�ban.

A k�nyv sokkal ink�bb bonyolult p�lcamozdulatokat k�z�lt, amiket kis rajzok form�j�ban k�z�lt – s ezek is tele voltak jegyzetekkel. Ezekn�l a var�zslatokn�l m�g az is sz�m�tott, milyen er�sen lend�ti az ember a p�lc�t, de kimondand� var�zsszavak nem szerepeltek. Harry kezdte gyan�tani, hogy �tugorhatott valamit, ez�rt k�nytelen-kelletlen visszalapozott a bevezet� r�szhez �s folytatta annak tanulm�nyoz�s�t.

- Sz�val a mozdulatokban van a l�nyeg – h�mm�g�tt Harry, mikor f�l �ra m�lt�n v�gzett a bevezet�vel. Most, hogy �gy belegondolt, eml�kezett r�, hogy Flitwick valamikor az R.B.F. felk�sz�l�s el�tt besz�lt nekik valamilyen mozdulat-var�zslatokr�l, amik mellett nincs sz�ks�g var�zsig�re. „A var�zslat puszt�n a p�lc�ra �s a var�zsl� szem�ly�re �p�l” – r�mlett fel neki Hermione vaskos jegyzetei k�z�l az egyik.

Harry kibontott egy M�zesfal�s-szeletet �s olvasgat�s k�zben lassan majszolni kezdte.

Rovarok id�z�se – olvasta az egyik alc�met. Ez volt a legr�videbb a fejezetben t�rgyalt var�zslatok k�z�l, ez�rt �gy gondolta, hogy ezzel �rdemes kezdeni.

Harry �sszegy�rte a csokis pap�rt �s a zseb�be gy�m�sz�lte, k�zben el�h�zta a var�zsp�lc�t. Fel�lt az �gyban �s a p�lc�t a padl�ra szegezte. R�sand�tott a k�nyvre �s m�g egyszer �tn�zte a mozdulatsort, azt�n elkezdte lengetni, mintha �rna vele a leveg�be. P�r �vvel kor�bban biztos elsz�rta volna, de hat�vnyi b�b�jtan �s �tv�ltoztat�stan ut�n lassan ugyan, de k�pes volt k�vetni a k�nyvben le�rtakat. Elpr�b�lta h�romszor, majd �jraolvasta a t�bbi utas�t�st.

Gondoljak egy rovarra? – k�rdezte mag�t. Egy unszimpatikus rovarra. Hogy lehet egy rovar unszimpatikus? Undor�t� az lehet… - morfond�rozott Harry. Egy rovar… Nagy szemek, leng� cs�pok… nevets�ges szem�veg…

Szem�veg?!

- Trelawney! – ugrott be neki a roxforti j�sl�stan tan�rn� sejtelmesen b�g� hangj�val, szemeit r�hejesen felnagy�t� szem�veg�vel, lebeg� f�tylaival.

Elism�telte a mozdulatot, aminek a v�g�n a p�lca durrant egyet, s lil�s f�stfelh�t eresztett mag�b�l, aminek furcsa m�d pont olyan b�d�t� szaga volt, mint a Trelawney professzor tanterm�ben �g� gyerty�knak �s f�st�l�knek. Harry k�h�gve legyezgette el a f�st�t mindk�t kez�vel, ekkor vette �szre, hogy valami az �l�be pottyant. Len�zett, s meglepve tapasztalta, hogy h�rom-n�gy k�v�r cs�t�ny m�szk�l az �gyon, p�lc�j�b�l pedig egym�s ut�n ugranak ki a t�rsaik ugyanolyan f�stfelh� k�s�ret�ben. Gyorsan eltartotta mag�t�l a p�lc�t, a cs�t�nyok pedig �mleni kezdtek a padl�ra.

A sikeres var�zslatt�l �s a fura hat�st�l megzavarodva, egy pillanatra elfelejtkezett r�la, mi is t�rt�nik. A szoba padl�ja pillanatok alatt tele-lett izg�-mozg� bogarakkal, amik lassan megindultak az ajt� fel�.

- Ajjaj…! – ny�gte Harry, mikor az ajt� alatti r�sen a cs�t�nyok egym�son �tg�zolva igyekeznek elhagyni a szob�t.

A rovar-Trelawney-k kimas�roztak a szob�b�l, Harry pedig idegesen n�zett ut�nuk. Leugrott az �gyb�l (cip�je alatt n�gy-�t hangos reccsen�s), �s gyorsan megsz�ntette a var�zslatot, mire a p�lca folyamatos durrog�sa abbamaradt.