2. fejezet

Perselus Piton szikr�z� szemekkel rontott be a F�nix Rendj�nek f�hadisz�ll�s�ra. A h�zban az egyetlen nesz a csuk�d� bej�rati ajt� halk nyikorg�sa volt, �m miut�n az ajt� a hely�re ker�lt, m�g a sz�vdobog�s�t is ki tutta venni a be�ll� cs�ndben. V�rt m�g n�h�ny pillanatot, azt�n a konyha fel� vette az ir�nyt – sark�ban egy elmos�dott alakkal.

- Molly? – l�pett a be a helyis�g ajtaj�n. Az egym�s ut�n fellobban� f�kly�k f�nye biztos�totta r�la, hogy a n� nincs a konyh�ban, s�t val�sz�n�leg a h�zban se. Perselus mag�ban szitkoz�dott, �s m�r fordult volna, hogy a h�zat elhagyva egyenesen az Od�ba hoppon�ljon, mikor egy kedves hang meg�ll�totta.

- Felv�ltotta Kingslyt a szolg�latb�l. Csak �r�k m�lva j�n vissza. – Remus Lupin holds�padt arccal �llt a nyitott konyhaajt�ban. – Mi�rt keresed?

- Nem mintha k�z�d lenne hozz�, de van egy folyamatosan visszat�r� probl�m�m, amire Molly Weasly v�llalta a megold�st – mondta Perselus, tekintet�t a m�sik�ba f�rva.

- M�s is alkalmas a probl�m�d megold�s�ra? – k�rdezte nyugodtan Remus. – Vagy csak �s kiz�r�lag Molly?

- Megold�s lenne, ha Potter v�gre rendesen v�gezne a S�t�t Nagy�rral – g�nyol�dott Piton. – De mivel ez az elk�vetkez� negyed �r�n bel�l lehetetlen, k�nytelen leszek m�ssal megel�gedni. Ha csak egy sz�t is el�rulsz b�rkinek is, saj�t kez�leg fojtalak meg.

- Mir�l lenne sz�? – k�rdezte Remus gyanakv�ssal a hangj�ban.

V�lasz helyett Perselus el�h�zta a p�lc�j�t, �s megp�ccintette vele a leveg�t, der�kmagass�gban, eg�sz k�zel az oldal�hoz.

Fekete haj�, fekete szem� kisfi� alakja v�lt lassan l�that�v� Remus sz�m�ra.

- � a fiam, Matthew – v�laszolta hidegen Perselus a fel nem tett k�rd�sre. – Ha csak egy sz�l haja megg�rb�l kitekerem a nyakadat.

- Szervusz – Remus elengedte a f�le mellett a megjegyz�st, �s r�mosolygott a fi�ra.

- J�napot k�v�nok – mondta Matt bizonytalanul, �m r�vid t�pel�d�s ut�n m�gsem viszonozta a mosolyt. Piton a fia fel� fordult, �s leguggolt el�.

- Matthew, tudod a szab�lyt – mondta kem�nyen. – Elv�rom, hogy a nevedhez m�lt�an viselkedj. Mr. Lupin k�r�sei nem �llnak felette az eny�meknek. Meg�rtetted?

- Igen, apa – j�tt a felelet. Perelus egy pillanatig n�m�n sz�rta tekintet�t a fekete szemp�rba. Azt�n b�lintott, sarkon fordult, �s elviharzott.

Matt a csuk�d� bej�rati ajt� halk nyikorg�s�nak elhal�sa ut�n mozdult csak meg. Okosan csillog� fekete szemei v�gigp�szt�zt�k Remus arc�t, majd lassan visszat�rtek a f�rfi szem�hez.

Perselus fia. Le sem tagadhatja – gondolta Remus keser�en. – Hogy lehet ilyen hidegen gyereket nevelni?

- Szeretem �desap�mat – mondta Matt, s hab�r az arca nem t�kr�z�tt �rzelmeket, a hangja leplezhetetlen indulatr�l �rulkodott. – �s mivel gondoskodik r�lam, felteszem, � sem k�z�mb�s ir�ntam – Egy pillanatra meg�llt, majd engesztel� hangs�llyal hozz�tette. - Az arc�ra volt �rva, uram, ehhez nem kell legilimencia. De eln�z�st k�rek, nem lett volna szabad tiszteletlennek lennem �nnel. �n lek�telezettj�v� tette �desap�mat. Ezt csak az�rt merem mondani, mert �desap�m nem hagyott volna �nnel, ha nem biztos a lojalit�s�ban.

Remus erre nem igaz�n tudott mit mondani. N�zte ezt az alig h�t, legfeljebb nyolc �ves fi�csk�t, �s egyszer�en nem tudta �sszeilleszteni k�ts�gk�v�l komoly szavaival.

- Mond csak, h�ny �ves vagy?

- J�v� ny�ron t�lt�m a tizenegyet – felelte Matt. – K�rdezhetek valamit, Mr. Lupin?

- H�t persze – Remus azonnal megb�nta ezt a kijelent�s�t, mert semmi kedve nem volt Perselus Piton fi�val vitatkozni, legyen sz� b�rmir�l is.

- �n ugyanaz a Mr. Lupin, aki egy �vvel ezel�tt a Roxfortban volt professzor?

- Igen – Lupin nem l�tta �rtelm�t a tagad�snak, de r�gt�n r�mk�pek jelentek meg fej�ben az elk�vetkez� n�h�ny �r�r�l. Mindamellett szil�rdan elhat�rozta, hogy Siriusnak semmik�ppen sem szabad tal�lkoznia a fi�val. Matt azonban – legnagyobb d�bbenet�re – elmosolyodott.

- �desap�m nem volt rossz v�lem�nnyel �nr�l az oktat�si m�dszereit illet�en. Pontos�tok: az ut�bbi �t �vben, csak az �n m�dszereit tartotta c�lravezet�nek, m�g ha ezt m�ssal nem is osztotta meg.

- �desap�d nem fog megharagudni, hogy rombad�nt�d a r�la alkotott elrettent� k�pemet? – k�rdezte Remus, n�mi csipkel�d� g�nnyal.

- Nem musz�j tudnia r�la.

- Oh, m�r �rtem! Sz�val cinkosod vagyok?

- Azt hiszem r�j�ttem, mi�rt nem kevdeli �nt �desap�m – Remus arckifejez�s�t l�tva Matt mosolya kisz�lesedett. – Maga t�l gyorsan l�t �t a szit�n, �s �gy �desap�mnak egyfolyt�ban nagyon kell �gyelnie, hogy egy pillanatra se essen ki a szerep�b�l. Nem akar megkedvelni senkit, �s �gy gondolja, hogy ha ez a sajn�latos esem�ny bek�vetkezne, val�sz�n�leg �n lenne kem�ny munk�val kialak�tott image-�nek gyilkosa. �nt t�ls�gosan k�nny� megkedvelni, Mr. Lupin.

- Most manipul�lsz? – k�rdezte m�melt gyanakv�ssal Remus. – Mert akkor siker�lt.

- Na de uram! A hadj�rat sikeress�g�t nem oszthatja meg az ellens�g�vel! – tettetett felh�borod�st Matt.

- Nem tartalak ellens�gemnek, ahogy �desap�dat sem tartom annak – n�zett a szem�be Remus. – De szerintem ne itt v�rjuk meg, m�g visszaj�n. Mit szokt�l ilyenkor csin�lni? M�rmint Mrs. Weaslyvel.

- Olvasni egy fotelban. De ha nincs ellen�re, ink�bb besz�lgetn�k �nnel.

Remus elmosolyodott.

- Nyugodtan sz�l�thatsz Remusnak, nem kell mag�znod – mondta, �s a konyhaasztal fel� terelte Mattet. – �desap�d mindig Matthewnek sz�l�t?

- Nem, csak ha komolyan akar besz�lni – r�zta meg a fej�t a fi�. – Mattnek h�v.

- Sz�l�thatlak �n is �gy?

K�t �ra eltelt�vel Remus m�r biztos volt benne, hogy Perselus nem az a sz�r�s-sz�v� sz�rny, akinek olyan sokan l�tj�k. Legal�bbis nevelt mag�nak egy okos �s szeretnival� gyereket, aki megtartja a titkokat, �s mivel maga a gyermek is titok, nyugodtan szeretheti. A besz�lget�s sor�n Matt nem egyszer okozott kellemes csal�d�st Remus sz�m�ra. Eg�szen megd�bbentette p�ld�ul, hogy Perselus, aki h�res volt a feketem�gia ut�ni rajong�s�r�l, nem enged a fia kez�be sem s�t�t var�zslatokr�l, sem a nem kifejezetten v�dekez�sre val� b�b�jokr�l sz�l� k�nyveket.

- Azt mondja, el�g, ha az iskol�ban tal�lkozom vel�k, nem maradok le semmir�l – a fi� alig l�that�an v�llat vont. – Rengeteg k�nyv�nk van, �gyhogy tudok v�logatni.

- Remus, itt vagy? – k�rdezte az �pp bel�p� Sirius. Nem vette �szre Mattet, de Remus jobbnak l�tta, ha el�re f�lvezeti, mintha mag�t�l szerez tudom�st r�la k�s�bb.

- Szeretn�m bemutatni neked Mattet – Sirius felh�zta a szem�ld�k�t, �gy n�zett le a fi�ra. – Matt, ez a f�rfi a bar�tom, Sirius Black.

- �s Matt mi�rt is van itt?

- Az �desapja a Rendnek tesz szolg�latot, �s �n vigy�zok r�, am�g �rte nem j�n.

- Nem is gondoltam volna, hogy t�ged is befognak ilyen �rtelmetlen szoci�lis munk�kra, mint engem – Sirius m�gegyszer v�gigm�rte Mattet, majd visszan�zett Remusra. – Mi�rt te vigy�zol r�?

- �n voltam el�rhet�, az �desapja pedig sietett – Remus �gy gondolta vesz�lyes vizek fel� halad a besz�lget�s, ez�rt gyorsan megk�rdezte. – Nincs neked valami �rtelmetlen feladatod, amit m�g a gy�l�s el�tt el kellene int�zned?

- Peched van, nincs – vigyorgott r� Sirius. – �gyhogy ak�r fel is v�lthatlak.

- �n, ellent�tben veled szeretek gyerekekkel foglalkozni. Azt viszont nem szeretem, ha a r�m b�zott gyerekb�l idegroncsot csin�lsz.

- Mikor csin�ltam �n ilyet?

- Ak�rh�nyszor nem szimpatiz�lt�l a sz�l�vel, mert az �t �vvel azel�tt elny�lta a bar�tn�det, vagy nem nevetett el�g hangosan a vicceiden.

- Nem is... – Sirius t�lj�tszott felh�borod�ssal huppant le a f�ldre Mattel szemk�zt. – Hogy is h�vj�k �desany�dat?

- Agyaf�rt kis bestia, nem gondolod? – k�rdezte vid�man Sirius aznap este, mikor Remus f�radtan rogyott le a f�rfi�val szemben elhelyezett fotelba.

- �rtelmes �s nem fecseg f�l�slegesen mint itt egyesek – morogta lehunyt szemmel Remus a plafon fel� ford�tva az arc�t.

- Most mi bajod van? – a mindigs�pad f�rfi r�snyire nyitott szemh�jja al�l n�zett f�l� tornyosul� bar�tja arc�ba.

- Kisz�vtad minden energi�mat – felelte semlegesen, de a k�vetkez� m�sodpercben kit�rt. – Hogy k�rdezhetsz ilyen baroms�got? Mif�le bestia? �n nem l�ttam m�st, mint egy t�v�ves kisfi�t!

- J�l van na, higgadj m�r le! – h�r�tott gyorsan Sirius. – Nem �gy �rtettem, te is tudod. Tetszett nekem a k�ly�k, rendben?

- Rem�lem is, mert felaj�nlottam az �desapj�nak, hogy m�skor is sz�vesen vigy�zunk r�.

- �s szabad megtudnom, ki is ez a titokzatos apa, akinek test�r�k kellenek a fia mell�?

- Nem, Sirius, nem szabad.