32

Traccsparti

M�g m�snap is d�h�s �s csal�dott voltam. Olyan d�h�s �s csal�dott, hogy teljes er�vel neki�lltam tanulni; -az�rtis megfelelek neki! –morogtam, valah�nyszor �gy t�nt, nem b�rom tov�bb. R�ad�sul menthetetlen�l elkapott a vizsgadrukk: b�r izgatottan v�rtam az �r�sbeli megm�rettet�seket, a sz�belik fenyeget� felh�je nem hagyott aludni sem.

-Inszomnia. *–morogta Snape, mikor k�z�ltem vele, hogy k�ptelen vagyok azzal a gondolattal �lomra hajtani a fejem, hogy m�snap d�lut�n gyakorlati b�b�jtan vizsg�m lesz –sz�momra a gyakorlati kifejez�s egyenl� a sz�belivel!

- Adok egy �rdekes b�jitalt. Nem hiszem, hogy ismered; nem tananyag, m�g fels�fokon sem. Egyszer� h�ztart�sbeli ismeretek sz�ks�gesek hozz�. Var�zsh�ztart�sbeliek… Tudni fogsz t�le aludni �jjel, kiss� megnyugszol, �s m�g enni is k�pes leszel.

- Mell�khat�s? –v�gtam r� azonnal, rosszat sejtve.

- Nappal is �lmos leszel, vontatott �s kiss� passz�v. –vonta meg a v�ll�t. –Valamit valami�rt.

- Most… nem �r�l�k. –ny�gtem ki.

- Sajn�lom. Szolg�lhatok esetleg m�g valamivel, vagy itt hagyhatlak rem�ny n�lk�li �r�mtelens�gedben? –k�rdezte akkor, s �n nem �ltem a lehet�s�ggel.

- Menj csak. –feleltem nagyot s�hajtva.

Most m�r b�nom. Hi�nya ,,�tj�r, mint huzat a h�zon”*. Alig utazott el, �s m�ris �gy �rzem, mintha kit�ptek volna bel�lem egy darabot. Nem �rzelg�sb�l mondom –egyszer�en �gy van. Hozz�m tartozik, �s �n hozz�. Mint egy anyagos, akit�l megtagadt�k a szert, k�b�n meredek a vil�gba, �s csak olykor-olykor ereszkedik r�m a tiszt�nl�t�s. Tal�n t�ladagoltam magamnak Severust…

Persze az is lehet, hogy az �ltala itt hagyott b�jital hat�sa mindez.

Minden d�lel�tt �r�sbeli vizsga, d�lut�nonk�nt gyakorlati. A h�tf�i b�b�jtan nem stresszel k�l�n�sebben; bemegyek, csin�lok valamit, kij�v�k –ennyi az eg�sz. �gy �rzem, legal�bb V-t fogok kapni r�.

�s a kedd? K�nnyed�n letudom; szeretem az �tv�ltoztat�stant. Csak j�l kell forgatni hozz� a p�lc�t; egyszer�, nem igaz?

A szerdai gy�gyn�v�nytan piti�ner: olyan �rz�sem van, mintha sz�rakozn�nak velem. Mindezt m�r oly r�g�ta tudom, hogy k�rdezhetnek ilyeneket? A b�jitalok vizsg�lat�hoz egy�rtelm�en hozz�tartozik a hozz�val�k –�gy a gy�gyn�v�nyek- gondos tanulm�nyoz�sa.

Cs�t�rt�k, p�ntek –SVK, r�naismeret; h�tf�: pihen�, hisz m�r megvan a b�jitaltan vizsg�m… A keddi LLG nem sok gondot okoz, Hagrid megint kitett mag��rt –nevets�gesen k�nny� feladatokat kaptunk, ahogy az �r�in is.

A szerdai asztron�mia m�r egy kicsit megvisel –d�lel�tt elm�let, este gyakorlat, ut�bbi megsp�kelve n�mi zavarg�ssal az udvaron; Mcgalagony �s Hagrid ker�lt er�teljes �ssze�tk�z�sbe n�h�ny miniszt�riumival. Nem �rdekel az eset: �n ugyan nem fogok ilyesmikre figyelni, ha a jegyem m�lik rajta!

Ugyanezen a d�lut�non v�gigsz�rakozok egy j�sl�stan vizsg�t, term�szetesen kiv�l�, vagy minimum V eredm�nnyel. �gy tudok hazudni, mint akibe t�ltik az ig�t.

B�r mindez sz�p �s j�, a cs�t�rt�k d�lut�ni m�giat�rt�net vizsg�mra meglehet�sen rossz jegyet j�solok. Ebb�l k�vetkez�en vagy j�sl�stanb�l teljes�tek rosszul, vagy m�giat�rt�netb�l: az im�nti meg�llap�t�sb�l k�vetkezik, hogy legal�bb az egyikb�l tehets�ges vagyok.

Ahogy a napl�m friss feljegyz�seit olvasgatom, r� kell j�nn�m, hogy hatott a b�jital. Eg�sz h�ten �gy j�rtam-keltem, mint egy egobomba. �s �gy is vizsg�ztam: ez m�r f�l eredm�ny, hisz kis hat�rozotts�ggal b�rmit el�rhet az ember.

Elegem van a vizsg�kb�l. Azt hiszem, csin�lok valami �rdekeset. B�r nem fog k�l�n�sebb l�tv�nyelemekben b�velkedni, �n �lvezni fogom.

- Hell� Gin! –k�sz�n�k r� a parkban s�t�lgat� l�nyra. Kiv�telesen egyed�l van; sokat kellett vad�sznom r�, m�g el�rte ezt az �llapotot.

- S… Susan? –id�zi fel var�zslatos, kicsit sem ,,tizenkett� egy tucat” –t�pus� keresztnevem.

- Valami olyasmi.

- Hogy siker�ltek a vizsg�id? –k�rdezi annak az embernek az arckifejez�s�vel, aki tudja, hogy gyakorlatilag egy vadidegennel k�sz�l protot�pus-besz�lget�st folytatni.

- Hagyjuk. –legyintek. –Ami volt, elm�lt.

- �gy is lehet �rtelmezni. –mosolyog huncutk�san. –Akkor mes�lj… mit fogsz m�velni a napokban, most, hogy t�lvagy rajtuk?

- H�t, el�sz�r is �r�lgetek. –lassan l�pkedem a finom f�v� gyepen. –Azt�n r�j�v�k, hogy mit rontottam el. V�g�l ideges leszek, �s neki�llok b�jitalt kotyvasztani.

- �rdekes m�dja a fesz�lts�glevezet�snek. –jegyzi meg. R�n�zek, �s meglepetten l�tom, hogy arc�n a d�bbenet vagy undor szemernyi m�dosulata sincs jelen.

- Snape nem ezt mondan�. –mondom rejtelmes mosollyal.

- Az a pasi egy k�l�n tanulm�ny. –ny�g fel. –Valami hihetetlen. Mindig meg tud lepni. Az egyik �r�ra nemr�g �gy j�tt be, hogy m�r-m�r elmosolyodott. Azel�tt meg olyan hideg d�hvel n�zett v�gig az oszt�lyon, hogy azt hittem, belefagyok a padba. �s mindezt rezzen�stelen arccal. Mind a k�t v�gletet!

- �gyes, nem gondolod? –ejtem meg kedvesem mai dicshimnusz�t.

- El kell ismerni, van st�lusa. Ha az ember tanul az �r�j�ra, nem s�g Prewett-nek, �s megh�zza mag�t, m�g t�l is �lheti. –elgondolkodva f�rk�szi az egyik bokrot. –Persze, csak ha nem griffend�les. –teszi hozz� cinikusan.

- Szerezhetn�l egy slytherines tal�rt, �s hordhatn�d azt az �r�j�n. –f�rom meg Severus j�v�beli �r�inak rendj�t.

- �hm, h�t… �n azt szoktam csin�lni, hogy az � �r�in mindig eltakarom a hajammal a griffend�les c�mert a mellkasomon. �s nem n�zek fel, h�tha akkor nem vesz �szre. –vigyorodik el.

- Rossz kisl�ny. –suttogom rosszall�an. –Nem v�llaljuk a h�zunkat, cs�ny�n csalunk, t�l�l�sre j�tszunk, hm?

Most m�r mindketten vigyorgunk, a felnagy�tott cs�nyt elk�pzelve.

- Az lenne a legegyszer�bb, ha be sem �ln�l �r�ra. –jelentem ki nagy komolyan.

- S�t, a legjobb h�z�s az lenne r�szemr�l, ha nem is l�tezn�k. K�pzeld, hogy meglep�dne! Na, erre mit tudna l�pni? –nevet fel hamisk�san.

- Tartok t�le, hogy semmit. –helyeslek v�llvonogatva. –Hacsak…

- Hacsak? –k�rdi cinkosan megvillan� szemmel. L�m csak, a komolytalan besz�lget�sek mennyivel k�zelebb hozz�k az embereket!

- Hacsak ki nem tal�lja azt a brili�ns visszav�g�st, hogy l�trehoz t�ged. Khm… gyereket v�llal. –t�rok bele a hajamba g�nyos f�lmosollyal.

- Ajjajj… -cir�gatja meg az �ll�t elgondolkodva. –Nem lenne j�, ha � lenne az apuk�m.

- Ugye? –hadarom lelkesen. –Teh�t ezzel a h�z�ssal � nyerne. Arr�l nem is besz�lve, hogy akkor a zsebp�nzedr�l is � d�ntene. �leted v�g�ig szivathatna…

- De �n is vissza tudn�k v�gni �m! –jelenik meg a heur�ka-effektus gy�ztes mosolya az arc�n. –Gyereket v�llalna –�s nem �n lenn�k az!

- Teh�t hi�ba pr�b�lna beh�zni a cs�be, te juszt sem sz�letn�l meg neki? Ravasz! –nyugt�zom fejr�z�ssal vegyes fintorral az �tletet. –Hogyhogy nem a Slytherinbe ker�lt�l? –aj�nlom fel nagylelk�en szimp�ti�mat.

- A S�veg megl�tta a hajam, �s egyb�l tudta, hogy hova ker�ltek a rokonaim. Ezek ut�n… -vonja meg a v�ll�t egykedv�en.

- Sz�val v�r�s�k a Griffend�lbe? Mi ez, valami politikai diszkrimin�ci�?

- Lehet. –n�z r�m t�n�dve. L�tom rajta, hogy nem �rti. Val�sz�n�leg nem t�l j�rtas mugli t�rt�nelemben. Szerencs�s �rd�g.

- Ki a kedvenc tan�rod? –teszem fel az unalmasnak t�n� sablonk�rd�st. Val�j�ban erre igen kellemes besz�lget�st lehet �p�teni, hosszas �cs�rl�sokkal �s meghat� rajong�sokkal k�r�tve.

- Azt hiszem, Mcgalagony. N�la korrektebb embert m�g nem l�ttam. Els� l�t�sra szigor�nak t�nik, de meg lehet szokni a k�vetelm�nyeit. �s ami a f�: igazs�gos mindenek felett.

- M�rt �rzem �gy, hogy ez egy enyhe c�lz�s? –vonom fel a szem�ld�k�m.

- Tal�n mert az. –mosolyog bocs�natk�r�en. –Snape az igazs�gtalans�g szobra.

- J� �rz�s ezt hallani a kedvenc tan�romr�l. –s�hajtom fejcs�v�lva.

- Te tehetsz r�la. Mi�rt � a kedvenc tan�rod? Itt sz�rtad el. –k�zli velem j�v�tehetetlen hib�mat.

- �, bocs�ss meg, hogy rossz tulajdons�gaim ellen�re le mertelek sz�l�tani. –hajtom meg fejemet a v�r�ske erk�lcsi nagys�ga el�tt.

- Semmi baj… am�g nem teszel aj�nlatot. –legyint nagylelk�en.

- Akkor… van kedved felj�nni a szob�mba? –k�rdem ravaszk�s tekintettel.

- Na most tett�l aj�nlatot. –b�logat olyan arccal, mint aki �pp az im�nt mutatta ki, hogy a dihidrog�n-monooxid egyenl� a v�zzel.

- Te meg tegy�l v�laszt. –aj�nlom unott k�pet var�zsolva arcomra a hat�s fokoz�sa �rdek�ben.

- Igen. –ny�jtja fel�m kecsesen a k�zfej�t.

- Asszem az�rt m�g nem veszlek el. –k�zl�m vele nagy komolyan.

- Majd ha megismersz… -kacsint, �s az oldalamon elindul a kast�ly fel�.

Szob�mba �rve sz�npadias mozdulattal k�rbemutatok.

- �dv�z�llek a s�t�ts�g birodalm�ban.

- Nagyon… sz�p. –�llap�tja meg b�besz�d�en.

- Ugye? –k�rdem felvont szem�ld�kkel.

- Aha. Csak �ppen az orromig se l�tok.

M�r t�z perce besz�lget�nk az �gyamra d�lve, �s r�j�ttem, hogy igen �rdekes dolgokat lehet kiszedni a h�lgyb�l. Potter j� bar�tja, griffend�lesek gy�ngye, a tan�r�k szorgalmas l�togat�ja… �s m�g azt is tudja, milyen �rz�s, ha az embernek van csal�dja.

- J�, ez a k�nyv nekem is megvan. –ny�jt�zik az �jjeliszekr�nyem fel�.

- A metamorfm�gia? Azt hi�ba pr�b�lgatom, nem megy. –s�hajtom.

- Dett� velem. Mondjuk biztos nem j� m�dszer az, hogy ah�nyszor nem siker�l, f�ldh�z v�gom a k�nyvet. –mondja hamisk�san.

El�nk teszi a k�nyvet, �s lapozgatni kezdi.

- N�zd… ezt a gyakorlatot… csin�ltad m�r? –megfogja az orr�t �s koncentr�lni kezd.

- Nem. –suttogom, �s k�v�ncsian n�zem Ginevra arc�t. Sajnos egy�ltal�n nem v�ltozik. Azt�n lassan…

- Elkezdett v�r�s�dni az arcod. –nyugt�zom hitetlenkedve. –Nem is rossz.

- Viszont nem is kifejezetten el�ny�s. –suttogja egy h�v�s hang m�g�ttem. H�tra sem kell n�znem, hogy tudjam, ki az. De az�rt megfordulok, �s f�lmosollyal nyugt�zom Snape hitetlenked� arckifejez�s�t.

- Akkor m�gse a gyakorlat miatt ment, igaz, Gin? –jegyzem meg, tan�cstalanul turk�lva a hajamban. –K�r.

Azt�n �szbe kapok, �s felpattanok az �gyr�l.

- J� napot, tan�r �r. –motyogom tisztelettud�an.

- J… j� napot. –�ll fel Gin is. Az arca lassan, de biztosan felveszi a haja sz�n�t.

- Wallace-nak mag�n�r�ja lesz, �gyhogy azt javaslom, f�ggessz�k fel a traccspartit k�s�bbre. –hangzik a rideg utas�t�s.

Gin gyorsan elk�sz�n mindkett�nkt�l (kit�l hogyan), majd menek�l�sszer�en kisiet az ajt�n.

- Most kellett ezt? –suttogom megrov�an, �s �dv�zl�sk�ppen megcir�gatom Severus v�kony ajkait.

*inszomnia: gyakorlatilag a narkolepszia ellent�te. Olyan betegs�g, melynek t�netek�nt a beteg stresszhelyzet hat�s�ra nem b�r aludni.

*,,Hi�nyod �tj�r, mint huzat a h�zon”: J�zsef Attila-versr�szlet