28.fejezet (18-as korhat�r)

Annyira belefeledkeztek egym�s �lel�s�be, hogy �szre sem vett�k, hogyan jutottak fel Hermione h�l�szob�j�ba, de egyel�re nem is foglalkoztatta �ket t�ls�gosan a k�rd�s. Piton gyeng�den az �gyra fektette a l�nyt, de egy pillanatra sem engedte el, csak annyi id�re szak�tott�k meg a cs�kot, hogy leveg�h�z jussanak. A f�rfi nem hagyott sok pihen�id�t, ajkaival hamarosan m�r a nyak�t �s a v�llait k�nyeztette, �gy a t�r�keny testet takar� k�nt�s egyre lejjebb csusszant, m�g v�g�l m�r csak �pphogy elfedte a h�feh�r melleket. Piton ezt sem t�rte sok�ig, fogai k�z� szor�totta a v�kony anyagot, �s �gy h�zta m�g jobban sz�t. A szeme el�gedetten csillant fel, amikor v�gre szem�gyre vehette a tenyer�be ill� halmokat. El�sz�r csak a kez�vel sim�tott v�gig rajtuk, mik�zben �jra megcs�kolta a l�nyt, olyan h�vvel, hogy az ajkaib�l kiserkent a v�r, de most egyik�j�k sem foglalkozott ezzel. Ajkaival �jra lefel� v�ndorolt, finoman harapd�lni �s sz�vogatni kezdte Hermione nyak�t, majd a m�r megkem�nyedett mellbimb�kat vette kezel�sbe. El�sz�r csak az ajkaival k�nyeztette �ket, k�s�bb azonban m�r a fogait is bel�j�k m�lyesztette tov�bb n�velve a l�ny v�gy�t. Hermione s�hajtozva t�rte a k�nyeztet�st, kezeivel hol a holl�fekete hajtincsek k�z� t�rt, hol az izmos h�tat simogatta, v�g�l megszabad�totta a f�rfit a fekete tal�rt�l, k�s�bb pedig az ingt�l is. Piton m�r teljesen megszabad�totta a f�rd�k�nt�st�l, �gy egy sz�l bugyiban fek�dt a f�rfi alatt, de ez most egy�ltal�n nem zavarta. Piton nem akart elkapkodni semmit sem, mindent lassan �s megfontoltan csin�lt �r�letbe kergetve a l�nyt.

- Perselus, k�rlek… - ny�sz�r�gte, amikor a f�rfi keze m�r sokadszor szaladt v�gig a bels� combj�n, de azt�n mindig meg�llt a feh�rnem� csipkeszeg�ly�n�l.

Piton azonban tov�bbra sem kegyelmezett neki, folytatta az ingerl�st, v�g�l Hermione nem b�rta tov�bb, cs�p�j�t a f�rfi kez�hez l�kte, majd hozz�d�rg�l�z�tt.

- K�rlek… - suttogta a v�gyt�l zih�lva.

- T�relmetlen vagy – mosolyodott el Piton, de ezut�n m�r a bugyin kereszt�l simogatta a l�nyt.

Mikor el�sz�r ny�lt be a zavar� ruhadarab al�, Hermione a h�t�ba m�lyesztette a k�rmeit, �s halkan felsikkantott. Ett�l felb�torodva gyorsan el is szak�totta az apr� bugyit, azt�n folytatta a simogat�sokat, ujjaival egyre beljebb nyomult a l�nyban, mik�zben a h�velykujj�val a csikl�j�t simogatta. Hermione remegett alatta az �lvezett�l, nem is b�rta sok�ig az ingerl�st, a f�rfi nev�t ki�ltva jutott el a cs�csra.

Piton elfek�dt a l�ny mellett az �gyon, �s szorosan mag�hoz �lelte �t.

- Ne haragudj, hogy ilyen gyorsan… Sz�val, �rted… Csak olyan r�g�ta v�rtam m�r erre… - sz�lalt meg elpirulva a Hermione.

- Semmi baj, nem kellett volna ilyen vadnak lennem…

- Nagyon j� volt! – Hermione kicsit felemelte a fej�t a p�rn�r�l, �s l�gyan megcs�kolta a f�rfit.

Piton m�g szorosabban mag�hoz h�zta a l�nyt, nyelveik pedig vad csat�ba kezdtek. Hamarosan meg�rezte Hermione kez�t az �ve csatj�n, ekkor gyorsan befejezte a cs�kot.

- Nem musz�j… Nem helyes…

- Nehogy megint itt hagyj! �gy l�tszik �rz�keny vagy az �vedre! – nevetett fel a l�ny, a kez�t azonban tov�bbra sem vette el a f�rfi nadr�gj�r�l.

- Csak nem akarom, hogy olyat csin�lj, amit nem akarsz! Te t�l fiatal vagy, de az el�bb is teljesen elvetted az eszem – s�hajtotta Piton, a finom n�i k�z simogat�sa m�g a vastag farmernadr�gon kereszt�l is felt�zelte.

- Ne kezd megint ezt a t�l �reg vagy hozz�m dum�t, mert nem �rdekel – a f�rfi a meglepet�st�l csendben maradt, nagyon r�gen nem mert vele senki sem �gy besz�lni, f�leg nem egy volt di�kja. Persze eddig egy volt di�kja sem simogatta a f�rfiass�g�t, lesz�m�tva Adrianne-t.

Hermione kihaszn�lta a helyzetet, am�g Perselus �gy elmerengett, gyorsan kicsatolta az �vet, �s leh�zta a nadr�g slicc�t. A fekete als�nadr�gon kereszt�l simogatta tov�bb a f�rfit, aki megemelte a cs�p�j�t, �s gyorsan leh�zta mag�r�l a farmert, majd k�nyelmesen hanyatt d�lt az �gyon. Hermione felt�rdelt mellette, a kez�vel pedig lassan bet�vedt az als�nadr�g al�. Piton ennek hat�s�ra m�ly hangon felmordult az �lvezett�l, a l�ny pedig mosolyogva kezdte el simogatni a m�r teljesen merev �llapotban lev� f�rfiass�got. M�g soha nem csin�lt ilyet, de igaza volt a mugli tinimagazinoknak, minden olyan term�szetesnek t�nt, �szt�n�sen tudta, hogy mit kell csin�lnia. Piton hirtelen a var�zsp�lc�ja ut�n kapott, �s egy int�ssel elt�ntette mag�r�l az utols� ruhadarabot.

- Ne haragudj, de m�r nagyon szor�tott – felelte a l�ny k�rd� pillant�s�ra.

Hermione ezut�n nevetve folytatta a k�nyeztet�st, amit a f�rfi ezut�n csukott szemmel �lvezett, �s csak akkor pillantott fel �jra, amikor meg�rezte mag�n a l�ny ajkait. Hermione szinte hozz� sem �rt az �rz�keny makkhoz, de a kilehelt, meleg leveg� tov�bb ingerelte Pitont.

- Ne, ezt nem kell csin�lnod… Nem akarlak megal�zni! – ki�ltott fel r�m�lten.

- �n szeretn�m… Ami neked j�, az nekem nem megal�z�! – mosolygott a l�ny, majd gyeng�den megcs�kolta a f�rfi h�mvessz�j�t.

El�sz�r csak fel-le cs�sztatta a nyelv�t a f�rfiass�gon, majd, vigy�zva, hogy a fogaival ne s�rtse fel az �rz�keny b�rt, a sz�j�ba vette a makkot. Piton erre megremegett, de nem sz�lt semmit, csak Hermione haj�ba t�rt, �s simogatni kezdte.

A l�ny egyre ink�bb felb�torodott, a f�rfi remeg�se pedig egyre fokoz�dott, de hirtelen finoman h�trar�ntotta Hermione fej�t.

- Mi a baj? Valamit rosszul csin�ltam? – k�rdezte ijedten a l�ny.

- Nem, dehogy… Ink�bb t�l j�l… Most mi legyen? Szeretn�l tov�bbmenni, vagy ink�bb befejezz�k k�zzel? – k�rdezte zavartan Piton.

- Im�dom, hogy ezt is ilyen finoman k�r�l tudod �rni – nevetett fel Hermione, mik�zben � is elfek�dt az �gyon, �s lassan mag�hoz h�zta a f�rfit, aki �vatosan r� is fek�dt.

- Biztosan ezt akarod?

- Igen – mosolygott a l�ny – De vigy�zz r�m…

- Mi�rt, te m�g nem… - Hermione megr�zta a fej�t. – Merlinre, ez �gy nem helyes, nem vehetem el �n…

- Ne aggodalmaskodj m�r annyit, �n veled szeretn�m, �s k�sz – rivallt r� a l�ny, �s �jra megcs�kolta, majd lassan sz�tnyitotta l�bait.

Piton f�rfiass�ga az � �l�hez nyom�dott, ez mindkettej�ket felt�zelte, a f�rfi sem bizonytalankodott tov�bb, ink�bb igyekezett min�l kevesebb f�jdalmat okozni, de Hermione m�g �gy is felszisszent.

- Semmi baj, folytasd, k�rlek – nyugtatta meg a l�ny sietve, Piton pedig lassan mozogni kezdett, hamarosan pedig m�r Hermione is felvette a ritmus�t, innent�l kezdve egyik�k sem sz�lalt meg.

A f�rfi �rezte, ahogy a l�ny teste reszketett alatta az �vezett�l, visszafogta mag�t, �s csak Hermion�t k�vetve �rt el a cs�csra. Mik�zben �t�lelte a l�nyt, aki a szenved�ly hat�s�ra m�g nem t�rt teljesen mag�hoz, arra gondolt, hogy soha t�bb� nem lenne k�pes m�s n�t szeretni, h�tralev� �let�ben csak az sz�m�t m�r, hogy Hermion�t boldognak l�ssa.